Siketek és Nagyothallók, 1973 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1973-12-01 / 12. szám

1973. DECEMBER SIKETEK ÉS NAGYOTHALLÓK A NAGYOTHALLÓK BERKEIBŐL... Novemberi számunkban arról írtunk, hogy az országos talál­kozó másnapján közös ebéden vettünk részt a paksi halászcsár­dában, majd visszajöttünk Buda­pestre. Valójában a közös ebéd a budai „Paksi halás-csárdában” volt, s az ebéd után Budáról Pestre mentünk, a színjátszó ver­seny döntőjére. Az immár hagyományos Erzsébet-est kitűnő műsorral, vidám hangu­latban zajlott le november köze­pén. Úgy gondoljuk, a meleg hangulat némileg feledtette a nagyterem hűvös levegőjét. A műsort Bogner Gyula nyitotta meg; vidám, hangulatos nótái nagy tetszést arttak. Maróti An­géla, fiatal kora ellenére ügyes zsonglőrszámokat produkált, reméljük, idővel a ma még be­- becsúszó hibákat is ki fogja kö­szörülni. Ezután régi jóbarátaink, az Építők „Vadrózsa” tánc­­együttese mutatkozott be. Jobb­nál jobb számaik: a Madocsai páros, Dús férfitánc, Györgyfal­­vi legényes, Hármasugrós és a Lőrincrévi páros hatalmas tap­sot arattak. Forró siker vo­lt. A hálós közönség töbször is vissza­tapsolta őket. Nem maradtak el mögöttük bűvészeink sem. Először Kriston András, majd „Gálosz” ejtették bámulatba a jelenlevőket ügyes­ségükkel, trükkjeikkel. Végeze­tül Baloga Mihály, bájos partne­rével, Ember Magdival, lélegzet­elállító egyensúlyozó számaikkal hökkentettek meg bennünket. Mindhármuk szereplése bravúros volt „A cédulás ember” című je­lenet megítélésünk szerint a ren­dezés hibája miatt, gyengébben sikerült mert előadásukat leg­feljebb az első sorban ülőik ér­tették. A konferálást Gálházi Ist­ván művészeti vezető talpraeset­ten oldotta meg. A műsor után a hagyományos tombola sorsolás okozott nagy izgalmat. Természetesen, min­denki azt remélte, hogy ő nyeri meg a főnyereményt. Beigazo­lódott, hogy „sok az eszkimó és kevés a fóka.. csésebb Szitás elnök A legszeren­volt, aki nem kevesebb, mint négy tom­bolatárgyat nyert. A Dancs nő­vérek a főnyeremény kávéfőző mellé még egy csomag kávét is nyertek. A műsor után fiataljaink már türelmetlenül várták a tánc kez­detét, ez az idő is hamarosan elérkezett. Szép este volt, élvezetes volt, ennek ellenére egy-két kritikus megjegyzést is szeretnénk tenni, utólag. Dicséretes egyes fiatal­jaink aktív közreműködése rendezésben, ugyanakkor sajnála­a­tos, hogy nagyon sok fiatal meg­jelenésre sem méltatta rendezvé­nyünket. Pedig az estet nekik rendeztük! Szóba került a zene­kar „süvöltő” hangja is. Tudva­levő, hogy a mi hallássérültjeink állapotát az erős zaj tovább ront­ja. Helyes-e akkor a zenekar „modern hangorkánja”? Fiataljaink kisebb-nagyobb döccenővel, az elmúlt hetekben is szép progra­mot valósítottak meg. Röviden ezekről is beszámolunk. Október végén tartották meg a régvárt „kocogónapot”. A vá­ratlanul zordra fordult időjárás sokakat visszatartott, Troll And­rás főrendezőinek így nem sok dolga akadt. Sport, fotózás, fil­mezés, vidámság nem hiányzott a kirándulásról. Meglepetések, világcsúcsok természetesen nem születtek, a vidám együttlét volt mindennél ékesebb bizonyítéka a Bikernek. A verseny eredménye: első Troll András, őt követték Jafcsák Pál és Déri Gábor. A kis Jafcsók-gyerekek is dicséretesen végigkocogták az utat. (Turis­táink vajon hol maradtak? Állí­tólag minden vasárnap kirándul­nak.... !) le­meretterjesztő előadás kere­tében november elején Moszk­váról és a Tretyakov Képtárról tartottak diavetítést. A nyár eleje óta tartó asztali­tenisz-verseny után e hónapban most egy kisebb versenyre ke­rült sor, ami egyenlőre döntetlen lett, mert idő híján nem tudták befejezni. Ezúton is közöljük fia­taljainkkal, hogy keressük megoldást, pontosabban a helyi­­­séget, hogy ennek az üdítő sport­nak a téli hónapokban is hó­dolhassanak. Fordítva is igaz Nemegyszer mérges hangú le­velet kapunk a tagoktól, hogy ezt vagy azt nem intéztük el, le­velükre nem kaptak választ. En­nek két oka lehet: vagy az, hogy nem lehetett elintézni ügyüket, vagy nem kaptuk meg levelüket. E probléma fennáll megfordít­va is! Ha mi írunk levelet — a csoport, vagyis a tagok érdeké­ben —, arra ugyanígy várhatjuk a választ tőlük. Példaképp meg­említeném, hogy a télapó-ünnep­ség előtt húsz szülőtől kérdeztük meg: eljönnek-e­ gyermekeikkel? November 3-án tartotta fenn­állásának második évfordulóját a budapesti nagyothallók csoport­jának bűvészegyüttese. Az évfor­dulót mintegy háromórás, szín­vonalas műsorral tették emléke­zetessé a klub tagjai. Az ünnep­ségen részt vettek ismert zene­szerzők, szakemberek az Orszá­gos Rendező Irodától, a KISZ Központi Művészegyüttes vezér­igazgató-helyettese, a budapesti KISZ-bizottság, valamint több kerületi és gyári KISZ-bizottság képviselői. Az ünnepi műsor két részre oszlott: Győri Nagy Mária és To­rontáli József magyar nótákkal, Phönix (Wiborny Nándor), Kiss Gaszton és Varzsik József bű­vész- és zsonglőrszámokkal szó­rakoztatta a mintegy 250 főnyi közönséget. Nagy sikert arattak Wiborny Nándor hasbeszélő- és „zsebtolvaj”-produkciója, Éles István paródiája és Gálházi László tréfás bűvészmutatványai. Nehezen vált meg a hálás kö­zönség a Ki mit tud?-ból is jól ismert Illyés László „matróz-bű­vésztől”, Baloga Mihály és Em­ber Magdolna kitűnő duójától. Gálházi István klubelnök látvá­nyos bűvészprodukciója megold­hatatlan, gordiuszi csomóként öt szülő azonnal válaszolt, egy az utolsó napon, a többiek még egy levelezőlap megírására is sajnálták a fáradságot. A krónikás szeretne ezúttal Szálkái Ella sal­gótarjáni kedves tagtársunkról írni pár közvetlen sort. A köz­tünk levő nagy távolság dacára Szálkái tagtársnővel állandó a kapcsolatunk, ő mindig tud ró­lunk, mi mindig tudunk­­ róla. Tartja a kapcsolatot az ott élő tagokkal is, többet 6. szervezett be a csoporthoz. Legnagyobb bá­nata, hogy nem lehet közöttünk, a sorstársi közösségben. Akik itt, Budapesten élnek, nem is tudják, másoknak milyen örömet jelente­ne, ha közel lehetnének hozzánk. Innen-onnan Az óévet december 28-án, vi­dám délután keretében búcsúz­tatjuk. Várjuk ifjú és kevésbé ifjú tagtársai­nkat. Az új esztendőt FARSANGI TEADÉLUTÁN keretében kezd­jük, január 11-én. összeállította: P. K. függött a nézők szeme előtt. A magas színvonalú műsort Győri Nagy Mária és Baloga Mihály humoros, táncos kettőse zárta. Konferált Papdi Tibor. A nagy­számú közönség hosszan tartó tapssal jutalmazta a kiváló együt­tes szereplését. Külön örömünkre szolgált, hogy a KISZ Központi Művész­­együttes vezérigazgató-helyettese a műsor után felkérte Baloga Mihályt egyhetes turnén való részvételre. ★ Megragadjuk az alkalmat, hogy e cikk keretében ismételten fel­hívjuk kedves tagtársaink figyel­mét arra, hogy várjuk jelentke­zésüket a színjátszó csoportba, valamint a bűvészegyüttes tagjai közé. ÉVFORDULÓ Fennállásának második évfordulóját ünnepelte a nagyothallók csoportjának CORODINI bűvészklubja Baloga Mihály és Ember Magda. Tudja-e Ön... hogy 45 éve, 1928. november 7-én meghalt TÓTH ÁRPÁD költő? hogy 80 éve, 1893. november 9-én megnyitották a KORINTHO­­SZI CSATORNÁT, amelyet GERSTER Béla magyar mérnök tervezett? hogy 55 éve, 1918. november 9- én halt meg Guillaume APOL­­LINARE francia költő, a modern költészet jelentős képviselője? hogy 28 éve, 1945. november 10- én 64 nemzet fiataljai meg­alakították a DIVSZ-t? Ez a nap VILÁGIFJÚSÁGI NAP lett. hogy 25 éve, 1948. november 13-án avatták fel a LAKIHEGYI NAGYADÓT? hogy 55 éve, 1918. november 16- án kikiálltották a MAGYAR Köztársaságot ? hogy 200 éve, 1773. november 17- én született CSOKONAI VI­TÉZ MIHÁLY költő? A költészet mellett sokat foglalkozott bota­nikával és természettudományok­kal. hogy 25 éve­ 1948. november 20-án nyílt meg a Magyar Mun­kásmozgalmi Intézet, jelenleg PÁRTTÖRTÉNETI INTÉZET? hogy 1858. november 20-án, 115 éve született Selma LAGERLÖF Nobel-díjas svéd írónő? hogy 50 éve, 1923. november 22-én alakult meg a magyaror­szági VÖRÖS SEGÉLY? A „hóember-család“ Peti egy vasárnap reggel éppen az álmot dörzsölte ki szeméből, amikor édesanyja benyitott a szobába és mosolyogva így szólt: — Jó reggelt, Peti kém! Ébredj már fel! Nézd csak, kint fehér lett minden. Az éjjel esett a hó! Peti úgy ugrott ki az ágyból, mintha puskából lőtték volna ki, egyenesen az ablakhoz rohant. — Hurráááá! — üvöltötte olyan hangosan, hogy tán még a hete­dik határban is meghallották. Villámgyorsan mosakodott, fel­öltözködött, végül felhúzta csizmáit, kapta a szánkóját kis­és rohant volna, de édesanyja vis­­­szahívta. — Gyere csak vissza, Petikém, hiszen még nem is reggeliztél! Peti máskor nagyon lassan ette meg a reggelit, sokszor édesany­­jának kellett biztatnia. Most tü­neményes gyorsasággal fogyott el minden és végre, boldogan rohant ki, ahol már várta szíve vágya: a hó! Ráhasalt a szánkó­ra, aztán felült rá, úgy szágul­dott. Amikor belefáradt a szán­kózásba, hógolyót kezdett gyúrni. A hógolyó mind nagyobb és na­gyobb lett. Egyszeresük gondolt egyet Peti, letette a földre és gu­rította, gurította, a golyó meg csak egyre hízott, mind kövérebb lett. Hóembert csinálok! — hatá­rozta el magát Peti és győzkö­dött a hóval. A szomszéd fiú, Ferikó, a kerítésnél bámulta, ho­gyan készül a hóember. — Jöhetek segíteni? — kiál­tott oda Petinek. — Gyere csak! — biztatta Pe­ti. Kettőnek gyorsabban ment a hóemberkészítés, csak az volt a baj, hogy nem érték fel a fejét. Peti egykettőre kitaláta, mit kell tennie. Felállít a szánkóra, így „megnőtt” és éppen akkora lett, mint a hóember. Addig-add­ig si­mították, formálták, amíg elké­szült. Nézzétek meg a képen, mi­lyen szép lett! Hatalmas sárga­répa orra lett, szénből fekete sze­me, még sapka is került a fejé­re. A nagy munkában észre sem vették, hogy az utcáról összese­­reglett gyerekek őket nézik a ke­rítésnél. Lányok is voltak közöt­tük. Az egyik felkiáltott: — Jaj de szép hóember! Mi is jöhetünk, Peti? — Hát persze, hogy jöhettek! A hó mindenkié! Mindenki csi­nálhat ilyen szép hóembert! — válaszolta Peti vidáman. A gyerekek derekasan hozzá­láttak a munkához. A nagyobb gyerekek nagyobb hóembert ké­szítettek, a kisebbek kisebb hó­embert formáltak. Arcukat piros­ra csípte a hideg, a szél beleka­pott a sulijukba, de ők semmivel sem törődtek, csak a hóembert formálták, mint sok-sok kis szob­rász. Ahány féle gyerek volt, annyiféle hóember készült. Be nem állt a szájuk, annyit beszél­tek, de közben lelkesen dolgoz­tak, ügyeskedtek, vajon melyik hóember lesz szebb? És mindegyik nagyon szép lett. A hóembereket sapka, sárgarépa­­orr, szén-szem, faág­ kar, faág­haj, szénből készült gombok és seprő díszítette. A gyerekek nem is tudták eldönteni, hogy melyik hóember a szebbik. A nagy munkában megéheztek, és hazamentek ebédelni. Délután az öreg házfelügyelő bácsi ki­ment az utcára, kezében söprűvel és hólapáttal; el akarta takaríta­ni a havat. Majd sóbálvánnyá dermedt, amikor meglátta a sok hóembert, amit a gyerekek készí­tettek. Csak bámult, bámult, de azután megpödörte fehér baju­szát és elégedetten mosolygott. Jókedvűen visszament a meleg szobába és arra gondolt, milyen jó, hogy a gyerekek szeretnek hóembert készíteni... Fási Katalin KlEOPÁTRA Ha felmerül a neve, szépsége jut eszünkbe. Kevesen tudják, hogy ez az egyiptomi királynő, aki i. e. 51—30-ig uralkodott, nemcsak szép volt, hanem mű­velt is. Hallgassuk csak meg Plutarkhosz görög történetírót: „Mondják, hogy Kleopátra szépsége önmagában nem volt olyan, amelynek párját nem le­hetne találni, s nem is ezzel ej­tette bámulatba azokat, akik lát­ták, hanem a vele való együttlét közben egész lényéből ellenállha­tatlan varázslat sugárzott, és szépségével párosult beszédmodo­rában, a vele való együttlét be­lengő légkörében volt valami in­gerlő erő. Merő gyönyörűség volt hangját már csak hallani is. A Pest megyei Hírlapból A KAEV 7. számú gyárának, a váci öntödének Vttreckersezt­­szervezete szoros kapc­sol­atot tart fenn a Siketek Kisegítő Is­kolájának tanári karával. Annak idején már hírt adtunk róla, hogy a tanárok alapszervezetet alakítottak, mely az öntöde csúcsvezetőségének irányításával dolgozik. A legutóbbi vezetőségi ü­lésen az iskola Vöröskereszt­­titkára elmondotta, hogy tizenöt olyan növendékük van, aki a nyári szünidőt is az iskolában tölti: ezeknek a gyermekeknek a nyaraltatását szeretnék meg­oldani az öntödei vöröskereszte­sek. örülnének, ha más szerve­zetek is segítenének ebben. (A Pest megyei Hírlap novem­ber 284 számából.)

Next