Siketek és Nagyothallók, 1975 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1975-10-01 / 10. szám
4 SIKETEK ÉS NAGYOT!!ЛМ.ОК 1975. OKTÓBER A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége már negyedik alkalommal rendezte meg szakmai tanácskozását. Ezúttal a rendezésre nem kért fel más szerveket is, hiszen a tanácskozás témaköre: a hallássérültek intézményes rehabilitációjának 25 éve túlnyomórészt a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége negyedszázados tevékenységét foglalja magába. Jubileumi ünnepségsorozatunk jelentős részeként, 1975. szeptember 26-án zajlott le az egynapos tanácskozás, a szövetség budapesti székházában. Jafcsák Pál elnök mondott megnyitó bzédet. A meghívott vendégek között örömmel üdvözölte Drágáljub Vukotic urat, a Siketek Világszövetsége elnökét, valamint Alexandrova Zinaida elvtársnőt, az összoroszországi Siketek Szövetsége alelnökét, Jakab Anna elvtársnőt, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezető- helyettesét és Győre János elvtársat, a szövetség egykori főtitkárát. Majd ismertette a 25 éves jubileum rendezvényeit, méltatta eddigi szakmai tanácskozásaink eredményeit, amelyek közül több már a gyakorlatban is megvalósulást nyert, végezetül utalt a jelenlegi szakmai konferencia szükségességére. A tanácskozást a szövetség 25 évének méltó bemutatása, a szakmai továbbfejlődés reményében nyitotta meg. * A tanácskozás délelőtti ülés elnöke, Újvári József csoportvezető foglalta össze gondolatait a tanácskozás témakörét illetően,felkérésére sorra elhangzottak az ülés szakelőadásai. Elsőként László András, Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettese mondta el tanulmányát a hallássérültek alsófokú általános iskolai oktatásának 25 évéről. Emlékeztetett arra, hogy előadásában a siketek oktatása 173 évének csupán kis hányadát öleli fel az elmúlt huszonöt esztendő vizsgálata. Mégis a viszonylag rövid negyedszázad jelentősége fokozott, hiszen a felszabadulás olyan új lehetőségeket teremtett az oktatás területén, ami a gyakorlati eredményeket megsokszorozta. Számadatokkal is alátámasztva értékes beszámolót hallhattunk a siketek általános iskolai képzéséről. „Hétköznapi adatok ezek — mondotta az előadó —, de az a tény, hogy hétköznapivá válhattak, jelzik azt a fejlődést, amit a hallássérültek pedagógiája elért.’’ Bana Gizella, a szövetség főelőadója a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége szervezeti életének negyedszázadáról beszélt. Előadásában átfogó képet nyújtott a szövetség létrehozását megelőző idők általános problémáiról, amelyek a hallássérülteket sújtották. Megismerhettük azokat a törekvéseket, amelyek egy egységes szervezet megalakítását tűzték célul. A Tanácsköztársaság idején rövid ideig működő Siketnémák Tanácsa tapasztalataira épülő, 1950-ben megalakult Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége 25 éves szervező munkáját követhettük nyomon, a fejlődés jelentősebb állomásait külön is tárgyalva. Részletes elemzést hallhattunk az elmúlt néhány év szervezeti fejlődéséről, amely az eddigi évtizedeknél nagyobb mérvű fellendülést mutat. Az előadó ismertette a szervezeti élet tartalmi és formai változását, alakulását. Szólt a taglétszám, tagdíjfizetés növekedéséről, végezetül a szövetség szakmai munkáját segítő intézkedésekről. Déri Sándor elvtárs a siketek felszabadulás előtti helyzetét ismertette. Elmondta, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük, s habár volt egy-két kiemelkedő tehetség közöttük, mint Rochlitz Gyula, Oros Kálmán vagy Koronczy István, a többség általános társadalmi helyzete elfogadhatatlan volt. Mintegy tíz egyesület működött egymástól elszigetelten. Később a Cházár András Országos Siketnéma Otthon tömörítette Budapesten, majd vidéki fiókotthonokban a hallássérülteket. Működése azonban sokszor eredménytelen, öncélú volt, a kapitalista társadalomban a fogyatékosokról való gondoskodás még nem fejlődhetett a társadalmi gondoskodás elvéig. A sorsfordulót, a társadalmi beilleszkedés lehetőségét a felszabadulás hozta meg a siketeknek is. Virágh Károlyné főelőadó a leginkább közérdeklődésre számot tartó oktatási és kulturális tevékenységről készített tanulmányt. Első helyen ma színházkultúránkról, már kialakult az elmúlt években óriási fejlődést mutató amatőr színjátszásról szólt. A szövetség öntevékeny kultúrcsoportjai egyre magasabb színvonalon működnek, amit bizonyítanak a hazai sikerek, külföldi meghívások is. Az önálló sikerszínpad megalakítása sürgető feladattá vált. A színházkultúrának ez a sajátos formája, művelése és fejlesztése fontos szerepet játszik rehabilitációs törekvéseinkben. Az előadás második részében a különböző oktatási formákat foglalta össze, amelyeket a szövetség a felnőtt hallássérültek továbbképzése érdekében alakított ki. „Szövetségünknek az iskola folytatásának kell lennie” — mondotta. A feladat nehéz és sokrétű. A lehetőségekhez képest e téren is jelentős előrelépést tettünk. A növekvő elméleti követelmények indokolják a különböző tanfolyamok, korrepetálások további fejlesztését. A csoportoknál működő tanfolyamok speciálisak és oktatási jellegűek, míg a szakkörök, klubok a szabad idő igényes, kulturált kihasználását biztosító Vitányi József osztályvezető-helyettes a jogügy, szociális kérdések és sportélet vizsgálatát, az elmúlt 25 év alatti fejlődését tűzte referátuma tárgyául. Külön foglalkozott a ma még megoldatlan tolmácskérdéssel. Beszámolt a szövetség által kezdeményezett gépjárművezetésről, díjmentes utazási kedvezményekről. Jogi szempontból foglalkozott a siketek szakmai fejlődése érdekében rendkívül jelentős kérdéssel, a géppel végzett munka lehetőségeivel. Kifogásolta, hogy ez egyes üzemek, gyárak üzemorvosai, műszaki vezetői gyakran tévesen értelmezik a baleseti és óvó rendszabályokat. Emiatt a hallássérültek még ma is gyakran kerülnek hátrányos helyzetbe. A sport kérdését vizsgálva rámutatott arra, hogy a sport a hallássérült emberek társadalmi beilleszkedése terén igen nagy jelentősséggel bír. Rövid visszatekintést hallhattunk a múlt sikereiről, nehézségeiről, majd a felszabadulás után megerősödött sportmozgalom fejlődéséről. Kovátsné Magó Edit előadó a szövetség ifjúságpolitikai törekvéseiről, az e téren elért eredményekről szólt. Rövid kitérőt tett a múlt kezdeti ifjúsági mozgalmainak bemutatására. Részletesen elemezte az utóbbi évek ifjúságpolitikai feladatait, amelyeket szövetségünk eredményesen hajtott végre. A hallássérült fiatalok szervezett tevékenysége ma már tizenhat KISZ-szervezet, ifjúsági klub keretein belül nyer mind gazdagabb tartalmat. Problémáikat, helyzetüket ifjúsági konferenciák, ifjúsági parlamentek vitatják, szervezett mozgalmukat Ifjúsági Szakmai Tanácsadó Bizottság hangolja össze. Kováts Lajos előadó a szövetség kiadványairól, nemzetközi kapcsolatairól és tudományos munkájáról tartott előadást. Referátumában szólt a felszabadulás előtti kiadványokról, amelyeket a hallássérültek oktatása, nevelése érdekében jelentettek meg tanintézetek, egyesületek. Elemezte a szövetség hivatalos kiadványának, a Siketek és Nagyothallók Lapjának 25 évét, a fejlődés tartalmi és formai megnyilvánulásait. A nemzetközi kapcsolatok és a tudományos munka terén is a kezdeti törekvések kiteljesedését követhettük nyomon előadásában. Az 1950-ben alakult csoportok történetét is szakelőadások keretében dolgozták fel. A budapesti csoport életét, fejlődését Füzesi Gézáné előadó ismertette. Kiemelten foglalkozott a fővárosban működő tanfolyamok jelentőségével, az oktatás és kultúra terén elért eredményekkel. A Nagyothallók Csoportja múltját Uhri Imre főiskolai tanár foglalta össze. Értékes előadásában több szakmai problémára világított rá és tett javaslatot megoldásukra. Ezek között is első helyen szerepelt a nagyothalló fiatalok beszédmegértési nehézségeinek kiküszöbölése. Flasch Dezső és Bervanger László, a debreceni tanintézet tanárai, a debreceni csoport funkcionáriusai, közös előadásukban rövid általános jellemzés után, a debreceni csoportnak a szövetség egységes rehabilitációs tevékenységében elfoglalt szerepéről szóltak. Hangsúlyozták az iskola és a csoport aktív együttműködését, amely mind a régmúltban, mind a mában nagymértékben hozzájárul a csoport munkájának eredményességéhez. A soproni csoport 25 évéről Szakály Ernő igazgatóhelyettes, a csoport elnöke készített tanulmányt. Megemlékezett a siketek első soproni szervezkedéséről, majd azt a nagy horderejű munkát elemezte, amely végső formájában az országos szövetség egyik igen jól működő csoportjának mai eredményeihez vezetett. Betegség miatt a pécsi csoport negyedszázados nem hallhattunk tevékenységéről előadást. Márkus József igazgatóhelyettes előadása jubileumi szakmai kiadványunkban megjelenik. Farkas Mihály, a szegedi intézet tanára a 25 éves szegedi csoport eredményeit foglalta össze. Értekezésében rámutatott azokra a problémákra, amelyek ma még gátolják a szövetség rehabilitációs törekvéseinek megvalósulását. Ezen belül érintette a hallássérültek kommunikációs lehetőségeinek fejlesztését. Elemzését a csoport múltjából és jelenéből vett példákkal támasztotta alá. Illésfalvi Béla főtitkár a szövetség jövőbeni feladatairól szólt. Összefoglaló előadásában felsorakoztatta mindazokat a szükséges teendőket, amelyeket akár a szervezeti élet, szakmai, pedagógiai, oktatási, kulturális, szociális munka, nemzetközi és hazai kapcsolatok terén a következő években meg kell valósítani. Mindezek eléréséhez, eredményes végrehajtásához elengedhetetlen az érdekelt szervek, intézmények és az egyes személyek összefogása, tartalmas együttműködése. A hozzászólások során Simor Tibor és Csillag Györgyné fejtette ki véleményét az elhangzottakkal kapcsolatban. Csillag Györgyné azokra az alapító tagokra emlékezett, akik a háború romjaiból építették meg szövetségünk alapjait, amely ma már, visszatekintve az elmúlt negyedszázadra, jelentős előrehaladásról adhat számot. A tanácskozás a délutáni üléselnök, dr. Vitányi József zárszavával ért véget. Szünetben a részvevők megtekintették a jubileumi kiállítást és elismeréssel nyilatkoztak a látottakról. A tanácskozás eredményesen zárult. Az átfogó, nagy jelentőségű téma több időt igényelt, több napos lebonyolítását azonban nem lehetett megoldani. Így az előadók jórészt kénytelenek voltak csupán a történeti múlt ismertetésére szorítkozni, és mereven ragaszkodni a megadott témakörhöz. Néhány előadás azonban túllépett az intézményes rehabilitáció 25 évének ismertetésén, s láttatni engedte a tanácskozás tulajdonképpeni célját, hogy az elmúlt 25 év tapasztalataira, eredményeire építve a szövetség szervezeti életének jövő éveit vázolja fel, elkövetkezendő feladatainak szabjon utat és eddigi munkánk sikeres folytatásához biztosítsa a szakmai felkészültséget, a fejlődés irányvonalát. Az előadásokon keresztül is bemutatott huszonöt év biztos alanyát képezi jövendő munkánknak; erős alapot, amelyre bízvást építhetünk és munkálkodhatunk a szövetség legfőbb célja, a hallássérültek mind teljesebb és szélesebb körű társadalmi beilleszkedése érdekében. Szakmai tanácskozás Budapesten A HALLÁSSÉRÜLTEK / / INTÉZMÉNYES REHAMLITÁCIÓJÁNAK HUSZONÖT ÉVÉRŐL Céljaink eléréséhez elengedhetetlen az érdekelt szervek, intézmények és az egyes személyek tartalmas együttműködése Bana Gizella szervező titkár a szövetség szervezeti életének negyedszázadát ismertette Déri Sándor a siketek felszabadulás előtti helyzetéről szólt Csillag Györgyné azokra az alapító tagokra emlékezett, akiknek munkája a fejlődés kezdetét jelentette A debreceni csoport képekkel illusztrált albumban rögzítette a 25 év fejlődését