Siketek és Nagyothallók, 1977 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
2 SIKETEK ÉS NAGYOTHALLOK A CSEND VILÁGA A zajártalmak jelentősége lényegesebben nagyobb mérvű, mintsem ahogyan az a köztudatban él! A zaj — a levegő és a víz elszennyezésével együtt — a civilizáció egyik legfőbb, s egyben a legalattomosabb veszélyévé terebélyesedett. Mert ellentétben a víz, vagy levegő szennyező hatásának ártalmaival, nem azonnal, vagy rövid időn belül, hanem csak évek múlva, ám akkor már gyógyíthatatlan betegségek formájában jelentkezik. Világhírű tudósok még évtizedekkel korábban fantasztikusnak tűnő jóslata, miszerint a zaj gyilkosabb ellensége lesz az emberiségnek a pestisnél is, napjainkra sajnos eleven valósággá tornyosult. Jóllehet az embert érő stresszártalmak növelik a térnek és a magánynak azt az igényfokát, amely idegrendszerének épségben tartásához elengedhetetlenül szükséges, ugyanakkor éppen az ember urbanizációs törekvései mind szűkebb körre határolják le ezeket. Az emberi környezet zajossága a technika rohamléptű növekedésével már számtalan helyen túllépte mind az egészség szempontjából elviselhető határt, mind pedig nemegyszer meghaladta megfékezésének műszaki-gazdasági lehetőségeit is. Az információktól terhes zajártalmak naponkénti újratermelői, a mesterséges környezetek, azaz a nagyvárosi forgalom, az üzemek, szórakozóhelyek stb. a társadalmi fejlődés produktumai, amiből következőleg hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a velük párosuló zenebonák éppoly elkerülhetetlen kísérőjelenségei ezeknek, mint mondjuk a természeti csapások. Pedig nem így val. Az „elzajosodás” legfőbb oka az ember tudatlanságából vagy nemtörődömségéből származó hanyagság. Nem tekinthető véletlennek, ha egy angliai egészségügyi felmérés szerint a szigetországban minden negyedik férfinél és minden harmadik nőnél idegrendszeri elváltozások mutathatók ki mint zajártalmak. Vagy Lokander svéd orvos nagy feltűnést keltő tanulmányában bebizonyította, hogy a serdülőkorban a hallásszervi megbetegedések már 1972-ben is tízszer (!) gyakoribbak voltak, mint 1956-ban. A fiatalság elektronikusan túlerősített dobhártyahasogató beatzenéje nemcsak nevelés kérdése ily módon, de egyben halláskárosodási következményeket is teremt. Az utcai forgalom formáját a gépjárművezetők okozzák, munkahelyi dübörgést pedig termelőeszközeink. Mindkét zajforrás — mint intenzív zaj — a technika műve, következésképpen jogos az igény, hogy felszámolásukról is a technika gondoskodjék. A valóságban ilyen irányú törekvésekkel jelenleg elég ritkán találkozunk. Noha 1975. április 1-től hazánkban is napvilágot látott az új zajszabvány — majd 1976. március 18-án a Környezetvédelmi Kerettörvény —, mégis viszonylag vontatottan halad előre zajártalmak elleni védekezés ügye. A termelő vállalatok nem érdekeltek gyártmányuk zajtalanításában, így az akusztikai fejlesztés mindmáig mostohagyermek. Nincsenek iparunkban akusztikai szabványok, sem általánosan kötelező érvényű akusztikai előírások. Az ingerdús városi háttér denaturálja a benne élőket. A gépjárműpark rohamos növekedése, az ifjúság körében passziózásra tartott kismotorok elterjedése a városok zajszintjét évente 8—10 decibellel növeli! Nagyvárosaink — köztük Miskolc — zajtérképe a mai napig sem készült el. És ha már számszerű adatokról szólunk, tegyünk mindjárt említést a zajmérések eredményeiről is. Műszaki szempontból a zajmérés bizonyos fizikai jellemzők jól behatárolható rögzítéséből áll. Ezzel szemben a környezet zajosságának egészségügyi szempontból történő megfigyelése, a hallásküszöb változásának, a károsodás, valamint a károsítás mértékszámainak meghatározása lényegesen bonyolultabb. Pl. a jelenlegi magyar szabványok és előírások mérési, illetve értékelési módszerei esetenkénti változatokban mintegy tizennégyféle lehetőséget ismertetnek, ám ezeknek számszerű összehasonlítási feltételei korántsem egyértelműek. Mindenki tudja, hogy a saját magunk keltette ricsaj önmagunk előtt lényegesen elviselhetőbb, mintha más teszi ugyanezt (rádió, tv bömböltetése, fürdőszobai tenoráriák, motorkerékpár feltúráztatása, konyhai „húskloppolás” stb.). Vagyis az objektív fizikai zajhatás az emberben szubjektív módon változó reakciókat ébreszt. ★ lat Általánosan elfogadott gyakoralapján a zajt úgynevezett audiométerrel mérik, ahol különböző hangrezgési számokon vizsgálják a változtatott hangszint hatását. A hangszint — pontosabban a hangintenzitásszint — mérési egysége a decibel. Pl. a falevelek susogása 10 dB, a nyilvános könyvtárak teremzaja 30 dB. Egy csendes mellékutcában 40 decibel mérhető, de már 3 méter távolságból is, a porszívógép 70 decibellel terheli idegrendszerünket. A miskolci, ún. villanyrendőrsarkon az átlagos utcai zajszint a maga 80 decibelével éppen akkora, mintha fülünknél kedvenc ébresztőóránk, s csörögne mikor kapunk előtt a szemeteskukákat kiürítik, az bizony a 100 decibelével már túllépte az európai nagyvárosokban javasolt megengedhető legnagyobb zajszintet! Tegyük hozzá mindjárt, hogy egy átlagos beatzenekari produkció a 120 decibeles lármájával egyenértékű a gőzkalapács teremtette zajjal! A hazánkban érvényben levő, tavaly kiadott szabványok szerint üdülőterületeinken nappal 45, éjjel 35 decibel, lakótelepeinken viszont nappal 55, éjjel 45 decibel a megengedett legnagyobb zajterhelés. (!) Sajnos, betartásukra nem túlzottak erőfeszítéseink. És az MTESZ tavaly októberi környezetvédelmi ülésén a debreceni kutatók tucatnyi óvodai zajmérésükről adott beszámolójukban már 85 decibeles zajterhelésről is tudnak. Ez a varrodák üzemi zajával egyenlő! A zaj tehát mindenütt ott van, a hallássérültek száma növekszik. (Részlet dr. Réthly Gyulának az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG-ban megjelent cikkéből.) Emelkedett a foglalkozások színvonala A KERTBARÁT KLUB MUNKÁJÁRÓL A december 9-i klubnapon újabb évet fejeztek be kertbarátaink. Elkészült a statisztika is, amely érdekes összevetésekre ad alkalmat az 1975-ös és az 1976-os év között. A klub tagjai a múlt évben 21 előadást hallgattak meg, szemben az 1975. évi tizenhattal. Emellett négy külső gyakorlatot is tartottunk, tagtársi kertészetben (tavaszi gyümölcsfa- és szőlőmetszési bemutatók). Ide sorolhatjuk a Kertészeti Egyetem kamaraerdei fajtabemutató telepén tett látogatást is, amely oltási, szemzési, permetezési és egyéb növényvédelmi tapasztalatok levonására volt alkalmas. Tagjaink 1976-ban hat budapesti kertészeti intézményt kerestek fel. Voltak az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézetben, a Zöldség- és Gyümölcstermesztési Kutatóintézetben, a rózsakiállításon a Kertészeti Egyetemen. Nyolc alkalommal jutottak el vidéki kertészeti bázisokra (szemben az 1975. évi négy látogatással); így jártak a szombathelyi Kertész Tsz-ben, a szentesi vetőmagkutató ■ állomáson, a Lajta-Hansági Állami Gazdaságban, a magyaróvári Agrártudományi Egyetemen, a Dunaújvárosi Tsz-ben, a velencei ültetvényszaporító anyagtelepen, a szentesi Thermál Tsz-ben. A szakmai tanulmányutak során felkeresték a szarvasi, teli és kámoni arborétumokat. Az elméleti előadásokat néhányszor filmvetítéssel színesítettük. 1975-ben mindössze két filmet tudtunk bemutatni. 1976- ban már nyolc filmet láthattak tagjaink. Több alkalommal diavetítést is szerveztünk. A klub tagjai részt vettek „Kiskertek mesterei’’ kiállításon; a oklevelet és könyvjutalmat nyertek. А [UNK] anyagi-műszaki ellátás érdekében sikerült kedvezményes műtrágyát és növényvédőszert juttatni tagjainknak. Ilyen akciót 1975-ben még nem tudtunk szervezni. Tagjaink igényelték, hogy a vidéki szakmai tanulmányutak alkalmával a programot kulturális vonatkozásokkal is kiegészítsük, így sikerült városnéző sétát szervezni Magyaróváron, Székesfehérváron, Dunaújvárosban, Szentesen, Szarvason és Szombathelyen. Ennek során tagjaink még a dunaújvárosi Vasműbe is eljutottak és közelről ismerkedhettek a kokszolókkal, a kohókkal, gyártás folyamatával. Több múzeumba is ellátogattunk (Szombathely, Magyaróvár, Szentes). Megtekintettük Pannonhalma nevezetességeit, kulturális kincseit. 1975-ben még csak két kulturális programot sikerült megszerveznünk, 1976-ban már hatot. ★ Ezek a kiragadott statisztikai adatok is jól mutatják, hogy jelentős a mennyiségi és minőségi fejlődés az 1975-ös évvel szemben. Az előadások száma, a foglalkozások színvonala is emelkedett. Ennek eredménye, hogy a kezdeti 7 fős taglétszám 4,7 főre emelkedett, akik rendszeres látogatói a klubfoglalkozásoknak. A klubvezetés részéről valamennyi taggal közvetlen, baráti kapcsolat alakult ki. A kollektív szellem erősödött, a tagok hatékonyan segítették egymást a kertészkedési ismeretek elsajátításában. Hogy a vonzás milyen erős, ezt az is mutatja, hogy Aszódról, Kartalról, Gödről, Kerepesről és Szigetszentmiklósról is rendszeresen eljöttek tagjaink a foglalkozásokra és a szakmai tanulmányútакта. A taglétszám növekedése a vezetést örömmel tölti el, de a munkát nehezebbé teszi, hiszen a tagok egyénenként is igénylik, hogy foglalkozzunk problémáikkal. Ez sok időt és energiát kíván akár a központban tartott előadások, akár a vidéki szakmai tanulmányutak alkalmával. Reméljük, hogy a klub munkája 1977-ben is töretlenül fejlődik tovább. A Szövetség az erkölcsi támogatáson felül biztosítja az anyagiakat is a kertbarát klub számára. Várunk minden kertészkedést, hétvégi, egészséget erősítő, „telekmunkát” kedvelő hallássérültet a klubnapokra, a tanulmányainkra. Kérjük budapesti tagtársainkat, kísérjék figyelemmel a székház bejáratánál elhelyezett hirdetőtáblát, amelyből részletesen tájékozódhatnak programjainkról. Dr. Csercser Péter in 1977. JANUAR ELHUNYT PÉTERI KÁROLY Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Péteri Károly, Nagyothallók Budapesti Csoportjának titkára 1978. december 16-án, életének 63. évében, rövid betegség után váratlanul elhunyt. Nagyszerű embert, kiváló munkatársat, jó vezetőt veszítettünk el benne. Egész életét a hallássérültek ügyének, sorstársai megsegítésének szentelte. Már az egységes szövetség megalakulása előtt aktívan tevékenykedett a Nagyothallók Egyesületében, majd a felszabadulás után az országos szövetségben. A Nagyothallók Budapesti Csoportjának a megalakulás óta tagja, vezető embere volt. De nemcsak a csoport gondjai foglalkoztatták. Hosszú évtizedeken át tagja volt a szövetség választmányának, s hirtelen bekövetkezett haláláig a központi szociális bizottságnak. Közreműködésével a nagyothallók szervezése az ország mind több területén járt sikerrel. Részt vett a nagyothalló csoportok megalakításában, és sokat segített a beinduló csoportok kezdeti gondjainak megkönnyítésében, a későbbi szervező munkában. A sok időt fáradtságot igénylő munka mellett azonban sohasem feledkezett meg társairól, soha nem távolodott el tőlük, minden rendezvényen, összejövetelen, kiránduláson, klubesteken ott volt, lelke, vezetője volt minden megmozdulásnak. Ahol csak mód nyílt rá, felajánlotta munkáját, segítségét. Egyforma lelkesedéssel, szeretettel foglalkozott idősebb társaival és a fiatalokkal; intézte ügyes-bajos dolgaikat, kéréseiket. Jó tanáccsal, munkája, ereje, tehetsége felajánlásával sietett önzetlenül mindenki segítségére. Cikkei, amelyekben a nagyothallók gondjai, a csoport élete szerepelt első helyen, sokszor jelentek meg lapunkban. Részt vett az irodalmi pályázatokon, és szép ötvösmunkáival, fotóival a különböző kiállításokon. Aktív és sokrétű közösségi ember volt. Lelkiismeretes, odaadó munkája az ügynek, amelyért élt, dolgozott. Tevékenységével sok érdemet, elismerést szerzett. A szövetség központi elnöksége Cházár András emlékéremmel jutalmazta munkáját. A múlt évben az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta meg. A kitüntetéseken, okleveleken túl a legnagyobb elismerést azonban társai megbecsülése, tisztelete szeretete jelentette, amely mindenkor körülvette őt. Szomorúan, fájdalommal vettünk búcsút tőle. Temetésén sorstársai nevében szövetségünk központja és a nagyothallók csoportja képviselői helyezték el a hála, és a kegyelet koszorúját. Emlékét megőrizzük! 1 Családi herék Elhunyt Váradi Sándor nagyszénási lakos, az orosházi csoport régi tagja, a munkásmozgalom veteránja. Elhunyt Brodszki Jenő nyomdász, az orosházi csoport pártoló tagja. Emléküket kegyelettel őrizzük! Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak a kedves sorstársaknak, akik drága férjem és édesapánk temetésén részt vettek és öt utolsó útjára elkísérték, ezúton mondunk köszönetet. Péteri Károlyné és gyermekei. Ezúton mondunk köszönetet a szövetségnek a kifejezett részvétért, és hogy osztoztak bánatunkban. Brodszki Jenőné és leánya, a vállalat vezetőségétől dicséretben részesült, valamint megkapta a 25 éves törzsgárdatagság elérésével járó jutalmat és aranygyűrűt. Eszenyi Józsefné és Tamás György, a nyíregyházi csoport tagjai kiváló dolgozó kitüntetést és pénzjutalmat kaptak. Földi Sándor és Czevár József, a nyíregyházi csoport tagjai, jó munkájuk elismeréséül pénzjutalomban részesültek. Balla Ferenc, Gyüre Imre, Balogh Zoltán, Korbács Istvánnné, Korbács István és Szabó Ferenc, kisvárdai tagok, az Öntödei Vállalat dolgozói, jó munkájuk elismeréséül pénzjutalomban részesültek. Kei tinteléseit Koppányi Gézáné, a Centrum Áruháziak dolgozója, a budapesti csoport tagja, nyugdíjba vonulása alkalmából. Hirdetések 59 éves, lakással rendelkező hallássérült férfi, jóindulatú, intelligens, egyedülálló, nem dohányzó sorstársnőt keres élettársul, 55 éves korig. Válaszleveleket „SZERETET És MEGÉRTÉS’ jeligére a szerkesztőség címére kéri. (1388 Budapest, pf. 80.) 58 éves, jól beszélő, jól szituált, elvált, nyugdíjas, de még dolgozó siket asszony ezúton keresi (30—62 éves korig, nem dohányzó, jó kedélyű, hozzáillő, becsületes, megértő férfi ismeretségét házasság céljából. Fényképes válaszleveleket „CSAK LAKÁSSAL RENDELKEZŐK” jeligére a szerkesztőség címére kéri. (1388 Budapest, Pf. 80.) ELADÓ 1 db VIENNA jobb oldali szemüveges hajlásjavító készülék. Érdeklődni lehet személyesen a délutáni órákban, vagy levélben: Horváth Lászlóné, Budapest IX., Viola u. 37/a. fsz. 16. 2 db WIDEX 641. típusú hajlásjavító készülék olcsón eladó. Érdeklődni lehet: Váradi Henrik, 7100 Szekszárd, Arany János u. 25. címen, vagy telefonon, a 122—94 számon. Koppányi Gézán c A bélyegkor hírei A MABÉOSZ elnöksége Mihalovics Miklósnak és Schott Péternek, a Siketek Bélyegköre elnökének és titkárának a filatelista munkában szerzett eredményeikért kitüntető jelvényt adományozott. A bélyegkor megkezdte az 1977. évi tagsági díjak beszedését. A munka egyszerűsítése, és társadalmi munkásaik tevékenységének megkönnyítése érdekében kérik, hogy a tagdíjakat január 31-ig fizessék be tagjaik, a bélyegkor pénztárába. 1977. január 1-től a tagsági díj évi 80,— Ft. Egyben közik, hogy az új tagok belépési díja 30,— Ft, amely magában foglalja az igazolvány költségét is.