Siketek és Nagyothallók, 1977 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

2 SIKETEK ÉS NAGYOTHALLOK A CSEND VILÁGA A zajártalmak jelentősége lé­nyegesebben nagyobb mérvű, mintsem ahogyan az a köztudat­ban él! A zaj — a levegő és a víz elszennyezésével együtt — a ci­vilizáció egyik legfőbb, s egyben a legalattomosabb veszélyévé te­rebélyesedett. Mert ellentétben a víz, vagy levegő szennyező hatá­sának ártalmaival, nem azonnal, vagy rövid időn belül, hanem csak évek múlva, ám akkor már gyógyíthatatlan betegségek for­májában jelentkezik. Világhírű tudósok még évtizedekkel koráb­ban fantasztikusnak tűnő jóslata, miszerint a zaj gyilkosabb ellen­sége lesz az emberiségnek a pes­tisnél is, napjainkra sajnos eleven valósággá tornyosult. Jóllehet az embert érő stresszártalmak nö­velik a térnek és a magánynak azt az igényfokát, amely ideg­­rendszerének épségben tartásához elengedhetetlenül szükséges, ugyanakkor éppen az ember ur­banizációs törekvései mind szű­­kebb körre határolják le ezeket. Az emberi környezet zajossága a technika rohamléptű növekedé­sével már számtalan helyen túl­lépte mind az egészség szempont­jából elviselhető határt, mind pe­dig nemegyszer meghaladta meg­fékezésének műszaki-gazdasági lehetőségeit is. Az információktól terhes zajár­talmak naponkénti újratermelői, a mesterséges környezetek, azaz a nagyvárosi forgalom, az üzemek, szórakozóhelyek stb. a társadalmi fejlődés produktumai, amiből kö­vetkezőleg hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a velük páro­suló zenebonák éppoly elkerülhe­tetlen kísérőjelenségei ezeknek, mint mondjuk a természeti csa­pások. Pedig nem így val. Az „elzajosodás” legfőbb oka az ember tudatlanságából vagy nem­törődömségéből származó ha­nyagság. Nem tekinthető vélet­lennek, ha egy angliai egészség­­ügyi felmérés szerint a szigetor­szágban minden negyedik férfi­nél és minden harmadik nőnél idegrendszeri elváltozások mutat­hatók ki mint zajártalmak. Vagy Lokander svéd orvos nagy feltű­nést keltő tanulmányában bebi­zonyította, hogy a serdülőkorban a hallásszervi megbetegedések már 1972-ben is tízszer (!) gyako­ribbak voltak, mint 1956-ban. A fiatalság elektronikusan túlerősí­­tett dobhártyahasogató beatzené­je nemcsak nevelés kérdése ily módon, de egyben halláskároso­dási következményeket is teremt. Az utcai forgalom formáját a gépjárművezetők okozzák, munkahelyi dübörgést pedig ter­­­melőeszközeink. Mindkét zajfor­rás — mint intenzív zaj — a tech­nika műve, következésképpen jo­gos az igény, hogy felszámolásuk­ról is a technika gondoskodjék. A valóságban ilyen irányú törek­vésekkel jelenleg elég ritkán ta­lálkozunk. Noha 1975. április 1-től hazánkban is napvilágot látott az új zajszabvány — majd 1976. március 18-án a Környezetvédel­mi Kerettörvény —, mégis vi­­­szonylag vontatottan halad előre zajártalmak elleni védekezés ügye. A termelő vállalatok nem érdekeltek gyártmányuk zajtala­­nításában, így az akusztikai fej­lesztés mindmáig mostohagyer­mek. Nincsenek iparunkban akusztikai szabványok, sem álta­lánosan kötelező érvényű akusz­tikai előírások. Az ingerdús vá­rosi háttér denaturálja a benne élőket. A gépjárműpark rohamos növekedése, az ifjúság körében passziózásra tartott kismotorok elterjedése a városok zajszintjét évente 8—10 decibellel növeli! Nagyvárosaink — köztük Mis­kolc — zajtérképe a mai napig sem készült el. És ha már számszerű adatokról­­ szólunk, tegyünk mindjárt emlí­tést a zajmérések eredményeiről is. Műszaki szempontból a zajmé­rés bizonyos fizikai jellemzők jól behatárolható rögzítéséből áll. Ezzel szemben a környezet zajos­ságának egészségügyi szempont­ból történő megfigyelése, a hal­lásküszöb változásának, a károso­dás, valamint a károsítás mérték­­számainak meghatározása lénye­gesen bonyolultabb. Pl. a jelenle­gi magyar szabványok és előírá­sok mérési, illetve értékelési mód­szerei esetenkénti változatokban mintegy tizennégyféle lehetőséget ismertetnek, ám ezeknek számsze­rű összehasonlítási feltételei ko­rántsem egyértelműek. Mindenki tudja, hogy a saját magunk kel­tette ricsaj önmagunk előtt lé­nyegesen elviselhetőbb, mintha más teszi ugyanezt­ (rádió, tv bömböltetése, fürdőszobai tenor­áriák, motorkerékpár feltúrázta­­tása, konyhai „húskloppolás” stb.). Vagyis az objektív fizikai zajha­tás az emberben szubjektív mó­don változó reakciókat ébreszt. ★ lat Általánosan elfogadott gyakor­alapján a zajt úgynevezett audiométerrel mérik, ahol külön­böző hangrezgési számokon vizs­gálják a változtatott hangszint hatását. A hangszint — pontosab­ban a hangintenzitásszint — mé­rési egysége a decibel. Pl. a fale­velek susogása 10 dB, a nyilvános könyvtárak teremzaja 30 dB. Egy csendes mellékutcában 40 decibel mérhető, de már 3 méter távol­ságból is, a porszívógép 70 deci­bellel terheli idegrendszerünket. A miskolci, ún. villanyrendőr­sarkon az átlagos utcai zajszint a maga 80 decibelével éppen akko­ra, mintha fülünknél kedvenc ébresztőóránk, s csörögne mikor kapunk előtt a szemeteskukákat kiürítik, az bizony a 100 decibe­lével már túllépte az európai nagyvárosokban javasolt megen­gedhető legnagyobb zajszintet! Tegyük hozzá mindjárt, hogy egy átlagos beatzenekari produkció a 120 decibeles lármájával egyen­értékű a gőzkalapács teremtette zajjal! A hazánkban érvényben levő, tavaly kiadott szabványok szerint üdülőterületeinken nappal 45, éjjel 35 decibel, lakótelepein­ken viszont nappal 55, éjjel 45 decibel a megengedett legna­gyobb zajterhelés. (!) Sajnos, be­tartásukra nem túlzottak erőfe­szítéseink. És az MTESZ tavaly októberi környezetvédelmi ülésén a debre­ceni kutatók tucatnyi óvodai zaj­mérésükről adott beszámolójuk­ban már 85 decibeles zajterhelés­ről is tudnak. Ez a varrodák üze­mi zajával egyenlő! A zaj tehát mindenütt ott van, a hallássérül­tek száma növekszik. (Részlet dr. Réthly Gyulának az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG-ban megjelent cikkéből.) Emelkedett a foglalkozások színvonala A KERTBARÁT KLUB MUNKÁJÁRÓL A december 9-i klubnapon újabb évet fejeztek be kertbará­taink. Elkészült a statisztika is, amely érdekes összevetésekre ad alkalmat az 1975-ös és az 1976-os év között. A klub tagjai a múlt évben 21 előadást hallgattak meg, szemben az 1975. évi tizen­hattal. Emellett négy külső gya­korlatot is tartottunk, tagtársi kertészetben (tavaszi gyümölcsfa- és szőlőmetszési bemutatók). Ide sorolhatjuk a Kertészeti Egyetem kamaraerdei fajtabemutató tele­pén tett látogatást is, amely oltá­si, szemzési, permetezési és egyéb növényvédelmi tapasztalatok le­vonására volt alkalmas. Tagjaink 1976-ban hat buda­pesti kertészeti intézményt ke­restek fel. Voltak az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézetben, a Zöldség- és Gyü­mölcstermesztési Kutatóintézet­ben, a rózsakiállításon a Kerté­szeti Egyetemen. Nyolc alkalom­mal jutottak el vidéki kertészeti bázisokra (szemben az 1975. évi négy látogatással); így jártak a szombathelyi Kertész Tsz-ben, a szentesi vetőmagkutató ■ állomá­son, a Lajta-Hansági Állami Gaz­daságban, a magyaróvári Agrár­­tudományi Egyetemen, a Dunaúj­városi Tsz-ben, a velencei ültet­vényszaporító anyagtelepen, a szentesi Thermál Tsz-ben. A szakmai tanulmányutak során felkeresték a szarvasi, teli és ká­­moni arborétumokat. Az elméleti előadásokat né­hányszor filmvetítéssel színesí­tettük. 1975-ben mindössze két filmet tudtunk bemutatni. 1976- ban már nyolc filmet láthattak tagjaink. Több alkalommal dia­vetítést is szerveztünk. A klub tagjai részt vettek „Kiskertek mesterei’’ kiállításon; a oklevelet és könyvjutalmat nyer­tek. А [UNK] anyagi-műszaki ellátás érdekében sikerült kedvezményes műtrágyát és növényvédőszert juttatni tagjainknak. Ilyen akciót 1975-ben még nem tudtunk szer­vezni. Tagjaink igényelték, hogy a vi­déki szakmai tanulmányutak al­kalmával a programot kulturális vonatkozásokkal is kiegészítsük, így sikerült városnéző sétát szer­vezni Magyaróváron, Székesfe­hérváron, Dunaújvárosban, Szen­tesen, Szarvason és Szombathe­lyen. Ennek során tagjaink még a dunaújvárosi Vasműbe is elju­tottak és közelről ismerkedhettek a kokszolókkal, a kohókkal, gyártás folyamatával. Több mú­­­zeumba is ellátogattunk (Szom­bathely, Magyaróvár, Szentes). Megtekintettük Pannonhalma ne­vezetességeit, kulturális kincseit. 1975-ben még csak két kulturális programot sikerült megszervez­nünk, 1976-ban már hatot. ★ Ezek a kiragadott statisztikai adatok is jól mutatják, hogy je­lentős a mennyiségi és minőségi fejlődés az 1975-ös évvel szem­ben. Az előadások száma, a fog­lalkozások színvonala is emelke­dett. Ennek eredménye, hogy a kezdeti 7 fős taglétszám 4,7 főre emelkedett, akik rendszeres láto­gatói a klubfoglalkozásoknak. A klubvezetés részéről valamennyi taggal közvetlen, baráti kapcsolat alakult ki. A kollektív szellem erősödött, a tagok hatékonyan se­gítették egymást a kertészkedési ismeretek elsajátításában. Hogy a vonzás milyen erős, ezt az is mu­tatja, hogy Aszódról, Kartalról, Gödről, Kerepesről és Sziget­­szentmiklósról is rendszeresen el­jöttek tagjaink a foglalkozásokra és a szakmai tanulmányút­акта. A taglétszám növekedése a vezetést örömmel tölti el, de a munkát nehezebbé teszi, hiszen a tagok egyénenként is igénylik, hogy foglalkozzunk problémáikkal. Ez sok időt és energiát kíván akár a központban tartott előadások, akár a vidéki szakmai tanul­mányutak alkalmával. Reméljük, hogy a klub munká­ja 1977-ben is töretlenül fejlődik tovább. A Szövetség az erkölcsi támogatáson felül biztosítja az anyagiakat is a kertbarát klub számára. Várunk minden kertész­kedést, hétvégi, egészséget erősí­tő, „telekmunkát” kedvelő hallás­­sérültet a klubnapokra, a tanul­mányainkra. Kérjük budapesti tagtársainkat, kísérjék figyelem­mel a székház bejáratánál elhe­lyezett hirdetőtáblát, amelyből részletesen tájékozódhatnak prog­ramjainkról. Dr. Csercser Péter in 1977. JANUAR ELHUNYT PÉTERI KÁROLY Mély megrendüléssel tudat­juk, hogy Péteri Károly, Nagyothallók Budapesti Cso­­­portjának titkára 1978. decem­ber 16-án, életének 63. évé­ben, rövid betegség után vá­ratlanul elhunyt. Nagyszerű embert, kiváló munkatársat, jó vezetőt veszí­tettünk el benne. Egész életét a hallássérültek ügyének, sors­társai megsegítésének szen­telte. Már az egységes szövet­ség megalakulása előtt aktí­van tevékenykedett a Nagyot­hallók Egyesületében, majd a felszabadulás után az orszá­gos szövetségben. A Nagyot­hallók Budapesti Csoportjá­nak a megalakulás óta tagja, vezető embere volt. De nemcsak a csoport gond­jai foglalkoztatták. Hosszú év­tizedeken át tagja volt a szö­vetség választmányának, s hir­telen bekövetkezett haláláig a központi szociális bizottság­nak. Közreműködésével a na­gyothallók szervezése az or­szág mind több területén járt sikerrel. Részt vett a nagyot­halló csoportok megalakításá­ban, és sokat segített a bein­duló csoportok kezdeti gond­jainak megkönnyítésében, a későbbi szervező munkában. A sok időt fáradtságot igény­lő munka mellett azonban sohasem feledkezett meg tár­sairól, soha nem távolodott el tőlük, minden rendezvényen, összejövetelen, kiránduláson, klubesteken ott volt, lelke, vezetője volt minden megmoz­dulásnak. Ahol csak mód nyílt rá, fel­ajánlotta munkáját, segítsé­gét. Egyforma lelkesedéssel, szeretettel foglalkozott idősebb társaival és a fiatalokkal; in­tézte ügyes-bajos dolgaikat, kéréseiket. Jó tanáccsal, mun­kája, ereje, tehetsége felaján­lásával sietett önzetlenül min­denki segítségére. Cikkei, ame­lyekben a nagyothallók gond­jai, a csoport élete szerepelt első helyen, sokszor jelentek meg lapunkban. Részt vett az irodalmi pályázatokon, és szép ötvösmunkáival, fotóival a kü­lönböző kiállításokon. Aktív és sok­­rét­ű közösségi ember volt. Lelkiismeretes, odaadó munkája az ügynek, amelyért élt, dolgozott. Tevékenységével sok érde­met, elismerést szerzett. A szövetség központi elnöksége Cházár András emlékéremmel jutalmazta munkáját. A múlt évben az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta meg. A kitüntetéseken, okle­veleken túl a legnagyobb el­ismerést azonban társai meg­becsülése, tisztelete szeretete jelentette, amely mindenkor körülvette őt. Szomorúan, fájdalommal vettünk búcsút tőle. Temeté­sén sorstársai nevében szövet­ségünk központja és a nagyot­hallók csoportja képviselői he­lyezték el a hála, és a kegye­let koszorúját. Emlékét meg­őrizzük! 1 Családi herék Elhunyt Váradi Sándor nagyszénási lakos, az orosházi csoport régi tagja, a munkásmozgalom veteránja. Elhunyt Brodszki Jenő nyomdász, az orosházi csoport pártoló tagja. Emléküket kegyelettel őrizzük! Köszön­etny­il­vánítás. Mindazoknak a kedves sorstársak­nak, akik drága férjem és édesapánk temetésén részt vettek és öt utolsó útjára elkísérték, ezúton mondunk köszönetet. Péteri Károlyné és gyer­mekei. Ezúton mondunk köszönetet a szö­vetségnek a kifejezett részvétért, és hogy osztoztak bánatunkban. Brodszki Jenő­né és leánya, a vállalat vezetőségétől dicséretben részesült, valamint megkapta a 25 éves törzsgárdatagság elérésével járó jutalmat és aranygyűrűt. Eszenyi József­né és Tamás György, a nyíregyházi csoport tagjai kiváló dolgozó kitüntetést és pénzjutalmat kaptak. Földi Sándor és Czevár Jó­zsef, a nyíregyházi csoport tagjai, jó munkájuk elismeréséül pénzjutalom­ban részesültek. Balla Ferenc, Gyüre Imre, Balogh Zoltán, Korbács Istvánnné, Korbács István és Szabó Ferenc, kisvárdai ta­gok, az Öntödei Vállalat dolgozói, jó munkájuk elismeréséül pénzjutalom­ban részesültek. Kei tint­eléseit Koppányi Gézáné, a Centrum Áru­háziak dolgozója, a budapesti csoport tagja, nyugdíjba vonulása alkalmából. Hirdetések 59 éves, lakással rendelkező hallás­sérült férfi, jóindulatú, intelligens, egyedülálló, nem dohányzó sors­társ­nőt keres élettársul, 55 éves korig. Válaszleveleket „SZERETET És MEG­ÉRTÉS’­ jeligére a szerkesztőség cí­mére kéri. (1388 Budapest, pf. 80.) 58 éves, jól beszélő, jól szituált, el­vált, nyugdíjas, de még dolgozó siket asszony ezúton keresi (30—62 éves ko­rig, nem dohányzó, jó kedélyű, hoz­záillő, becsületes, megértő férfi isme­retségét házasság céljából. Fényképes válaszleveleket „CSAK LAKÁSSAL RENDELKEZŐK” jeligére a szerkesz­tőség címére kéri. (1388 Budapest, Pf. 80.) ELADÓ 1 db VIENNA jobb oldali szemüveges hajlásjavító készülék. Ér­deklődni lehet személyesen a délutáni órákban, vagy levélben: Horváth Lászlóné, Budapest IX., Viola u. 37/a. fsz. 16. 2 db WIDEX 641. típusú hajlásjavító készülék olcsón eladó. Érdeklődni le­het: Váradi Henrik, 7100 Szekszárd, Arany János u. 25. címen, vagy tele­fonon, a 122—94 számon. Koppányi Gézán c A bélyegkor h­írei A MABÉOSZ elnöksége Mi­­halovics Miklósnak és Schott Péternek, a Siketek Bélyegkö­re elnökének és titkárának a filatelista munkában szerzett eredményeikért kitüntető jel­vényt adományozott. A bélyegkor megkezdte az 1977. évi tagsági díjak besze­dését. A munka egyszerűsí­tése, és társadalmi munkásaik tevékenységének megkönnyíté­se érdekében kérik, hogy a tagdíjakat január 31-ig fizes­sék be tagjaik, a bélyegkor pénztárába. 1977. január 1-től a tagsági díj évi 80,— Ft. Egyben közi­k, hogy az új tagok belépési dí­ja 30,— Ft, amely magában foglalja az igazolvány költsé­gét is.

Next