Siketek és Nagyothallók, 1978 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
1978 FEBRUAR SIKETEK ES NAI YOTIJAEI !»K MESE A RONGYBABÁRÓL Klárikát ágyba parancsolta a doktor bácsi. No, nem volt komoly baja, csak játék közben egy kicsit megrándította a lábát és fájt a bokája. A nagyobb baj az volt, hogy egyedül kellett otthon maradnia, mert édesapja vidéken dolgozott, édesanyjának, meg néhány órára el kellett mennie. Pedig nem szívesen hagyta otthon egyedül kislányát. Klárika fogadkozott édesanyjának: — Anyuci, én nagyon jó leszek. Tudom, nem szabad felkelnem. És azt is tudom, hogy idegennek nem szabad kinyitnom az ajtót, a borogatást is cserélni fogom a bokámon. Csak menjél nyugodtan anyucskám. Mielőtt édesanyja elindult volna, odaadta Klárikának a varródobozt és egy kis zsákocskát, amely tele volt kisebb-nagyobb ruhadarabokkal. — Varrjál a babáidnak ruhácskát! — biztatta édesanyja és az ágyra tette Klárika összes babáit. A kislány örömében tapsolni kezdett, mert abban a „bűvös rongyoszsákban” ő mindig talált olyan meseszép ruhadarabokat, amilyen minden kislány szíve vágya. Azt sem tudta, hogy a sok szép közül melyikből varrjon babaruhát. Talált egy testszínű selymet. Addig-addig nézegette, forgatta, míg az jutott eszébe, hogy ebből ő bizony babát készít, egy rongybabát. Volt abban a rongyoszsákban néhány műanyag szivacsdarabka is. Ügyesen kivágott egy ovális fejformát, a baba testének egy hosszúkás formát, két rövidebb, két hosszabb részt a kezeknek és lábaknak. Az összeset bevonta testszínű selyemmel és összevarrta. Piros fonalból szájat, kék fonalból szemet, fekete fonalból szempillákat és szemöldököt, barna fonalból hajat készített a babának. Aztán egy kék pettyes ruhácskát is varrt neki, még gyöngysort is fűzött a baba nyakába. Nagyon szép lett a rongybaba. Klárika elégedetten nézte a munkáját, aztán odaültette a többi babájához, lefeküdt és elaludt. Alig csukta le a szemét, a babák csodák csodájára beszélgetni kezdtek. Az aranyszőke Zsuzsi baba kényeskedve kérdezte: — Látjátok, milyen csúf ez a rongybaba? Nincs is igazi szeme, meg haja. A járni tudó Bea baba meg gúnyosan így nevetett: — Ha-ha-ha! Járni sem tud, hiszen csak rongyból van a lába. Látjátok, nekem milyen szép lábam van? Pöttömke, a legkisebb baba meg így gonoszkodott a rongybabával: — Nézzétek ezt a rongybabát, még orra sincsen. Kis gazdánk nem varrt neki orrocskát. Nahát! Ki látott még olyan babát, akinek nincs orrocskája? A babák így fecsegtek összevissza, mindegyik a rongybabát csúfolta. A rongybaba nagyon szomorú lett. Arra gondolt, hogy ha volnának rongyból könnyei, akkor ő most nagyon sírna ... Klárika arra ébredt fel, hogy édesanyja áll az ágya előtt és simogatja őt. Egy szempillantás alatt felült az ágyban és örömmel kiáltotta: — De jó, hogy itt vagy már anyucskám. Nézd, nézd csak meg, hogy mit csináltam, amíg nem voltál itthon. Egy gyönyörű rongybabát! Ez a legszebb a babáim között, mert őt én készítettem, őt szeretem a legjobban. Ezentúl mindig vele alszom el... Klárika a rongybabát magához ölelte és boldogan dajkálgatta. A többi baba nagyon elszégyelte magát, hogy olyan csúnyán bántak a rongybabával. Arra gondoltak, hogy ezután a rongybaba szóba sem áll velük. Pedig milyen jó volna vele beszélgetni, amikor éjszaka van, mindenki alszik, csak a babák vannak fent. De a rongybaba nem haragudott rájuk, hanem boldogan mosolygott és rongykezével kedvesen integetett a babák felé ... FÁSI KATALIN Divat a subakézimunka Azok részére, akik még nem ismerik a subakézimunka technikáját, közöljük az elkészítés menetét Alapanyagnak ritka szövésű kongrét vásárolunk és vastagabb szálú, szép színes fonalakat. A munkán horgolótűvel, zsákvarrótűvel, vagy subatűvel dolgozunk. Ha horgolótűvel készítjük munkát, a fonalat vágjuk 6 ern- es darabokra (lehet hosszabbra is, pl. 10 cm-re) s kettéhajtva, horgolótű segítségével hurkoljuk a át az alapanyagot, a fonál végét áthúzzuk a hurkon és jó erősen csomózunk. A csomók sűrűsége a fonal vastagságától függ. Általában minden 2. lyukba hurkolunk és a sorokat is az alapanyag minden második sorába készítjük. Ha zsákvarrótűvel dolgozunk, akkor az anyag szélétől kb. két centiméterrel beljebb kezdjük a munkát. A szálat hagyjuk két centiméter hosszúra, és az anyag szövése mentén erősítsük meg két öltéssel. Azután készítsünk mintegy két centiméteres hurkot, és erősítsük két kis öltéssel az előző öltés mellé. Ilyen hurkolással varrjuk végig a sorokat. Miután befejeztük a varrást, a hurkokat vágjuk fel ollóval, a széleket hajtsuk be és béleljük alá a kézimunkát. Abban az esetben, ha subatűvel dolgozunk, egy szállal varrjuk végig a sort a tű segítségével. Ha készen van a kézimunka, a másik felét leenyvezzük, hogy szálakat rögzítsük. Ha az ilyen a módszerrel készített kézimunka a használat során beszennyeződik, vegyi úton tisztítható. Mosni nem szabad, mert az enyv felolvad. Ha először készítünk suba kézimunkát, először egy kispárnát állítsunk össze, így a kellő gyakorlatot megszerezzük és nagyobb munkába is belefoghatunk. Készíthetünk faliszőnyeget, szőnyeget, takarót, falvédőt, vállra akasztós női táskát, subamellényt. Bármit készítünk, először kirajzoltatjuk vagy egyéni ötlettel kirajzoljuk a motívumokat az alapanyagra és saját ízléssel összeválogatott színekkel kézimunkázunk. Gyermekszobába állat, virág, vagy állatfigurákat rajzolunk; nappali vagy hálószobába: kisebb-nagyobb háromszögek, kockák, különböző színű pontok, karikák, csíkok, nagy virágok (napraforgó, margaréta stb.), magyaros motívumok, absztrakt minták. De nagyon mutatós az egyszínű suba kézi munka is, annak ajánljuk, aki nem akar mintákkal bajlódni. Ha faliképet készítünk, egy kis ügyességgel tájképeket, színes pávát, női fejet. Az évek múlása a szem körüli bőrfelületen hagy leghamarabb nyomot. Megjelennek az árulkodó apró ráncok, mert itt a legvékonyabb és a legérzékenyebb a bőr. Megfelelő kezelés hiányában az apró ráncokból félelmetes szarkalábak lesznek, amelyek fáradttá teszik a tekintetet, öregítenek. Bele kell ebbe nyugodnunk? Nem. A szarkalábak kialakulása ellen és a meglevő apró ráncok módszert elsimítására többféle alkalmazhatunk. Ezek közül leghatásosabbak a kozmetikai készítmények. Legújabb kozmetikai termék erre a célra a Kőbányai Gyógyszerárugyár SZEMRÁNCKRÉME. FABULON A szítmény hatásos fegyver kész épségfronton, regeneráló htása már néhány napi rendszeres használat után jelentkezik, az apró ráncokat kisimítja, az új ráncok keletkezését élettani módon gátolja. kollagén tartalmú szemráncA krém egyéb hatóanyagai: az F-vitamin, amely normalizálja a bőr biológiai funkcióit; a HIDROVITON nevű természetes nedvesítési faktor, amely védi, Ш. helyreállítja з néger fejet, napot, állatfigurákat rajzolhatunk. A mintákat először egy összeragasztott újságlapra tervezzük meg, azután rajzoljuk át a kézimunka alapanyagára. A kézimunkákat díszítsük hosszabb vagy rövidebb rojtokkal. Érdekes hatást érhetünk el, ha az alapot kissé rövidebb szállal készítjük, így a minta jobban kiemelkedik az alapból. A suba kézi munka műszálból készült fonalból is nagyon mutatós. F. K. ISMERI SZEMRÁNCKRÉMET A bőr természetes sav védőköpenyét; a kalendula olaj- és kamillakivonat elősegíti a hámsejtek megújulását és nyugtatja a bőrt. Hogyan használjuk a szemránckrémet? A szem környékét FABULON ARCLEMOSÓVAL gondosan letisztítjuk, leöblítjük, majd a lágy szemránckrémet mutatóujjal visszük fel a bőrre, ügyelvén arra, hogy ne kerüljön a szembe. A szemránckrémet könnyedén belemasszírozzuk bőrbe, a felső szemhéjon az a orrtól a halánték felé, az alsó szemhéjon pedig ezzel ellentétes irányban végezzük a masszázst. A szemkörnyéki bőrfelület ápolása szorosan beletartozik a napi bőrápolási teendőkbe. Ez nemcsak az idősebb és a középkorú nőkre vonatkozik, hanem a fiatalabb korosztályba tartozó nőkre is. Sőt. Modern életfelfogásra vall, ha esti tisztálkodás után a férfiak is használnak szemránckrémet, mert a szem körüli ráncok a férfiak arcán sem hatnak előnyösen. Fási Katalin Az egészséges életmódról A tudomány mindig újabb és újabb lehetőségeket fedez fel az élet meghosszabbítására (új gyógyszerek, betegségek megelőzése, korszerűbb orvosi vizsgálati eszközök, modernebb gyógymódok), de sajnos, a modern élet mindig újabb és újabb ártalmakat teremt, amelyek veszélyeztetik az egészséget (levegőszennyeződés, zajártalom, mozgáshiány, túltápláltság stb.) Az átlagos életkor jelenleg kb. 70 évre tehető. De sokan érnek el jóval magasabb életkort is. Nem mindegy azonban, hogy életünk utolsó szakaszát kiegyensúlyozottan, egészségesen, tevékenyen töltjük-e el, vagy örökös betegeskedéssel vegetáljuk át az éveket. Az idősebb, sőt az idős kor is lehet derűs; ez egészség és életszemlélet kérdése. Sokszor halljuk: az öregség nem betegség. Ez így igaz. De az is igaz, hogy idősebb vagy öreg korban annak az egészséges vagy egészségtelen életmódnak a „kamataiból” élünk, amely jellemzője volt fiatalabb kori életvitelünknek. Fiatal korban a legtöbb ember nem gondol az öregségre, pedig az évek gyorsan szállnak. Aki „okosan” él, az fiatalabb korban helyes életmóddal megalapozza jövőjét nemcsak anyagiakban, hanem az egészség terén is. Ehhez tartozik a rendszeres testápolás is. Aki így cselekszik, bátran nézhet az öregség elé, mert mindent megtett annak érdekében, hogy szép öregsége legyen. A legtöbb „bűnt” szervezetünk ellen az étkezés terén követjük el. Ez nem is mindig mennyiségi, hanem minőségi vonatkozásban fontos, megoldandó probléma. A háziasszony, mikor a főznivalót bevásárolja, a piaci kosarában az egész család „egészségét vagy betegségét” viszi haza, mert az étkezés és az egyes megbetegedések között szoros összefüggés van. Tehát a háziasszony nagyon sokat tehet annak érdekében, hogy a helyes étrend összeállításával „megalapozza” a család tagjainak egészségét, ami természetesen kihat az öregkorra is. Az étrend tehát tartalmazzon minél több zöldséget, főzeléket, gyümölcsöt, tejet, tejtermékeket, tojást, salátákat, sovány húst, halat. Kerüljük a nehezen emészthető, zsíros, erősen fűszeres ételeket; ne fogyasszunk sok édességet és tésztaféléket. A helyes életvitel egyik aranyszabálya: a mértékletesség. Kevés szó esik erről a témáról, pedig nagyon fontos. Mértékletesség mindenben, tulajdonképpen annyit jelent, mint optimálisan biztosítani szervezetünk részére mindazt, amire szüksége van. Éljünk egy hasonlattal: a szobanövény például egyformán megsínyli, ha kevés vagy ha túlöntözik, vizet kap. Az egyik növény vízigényes, a másik nem. Így van ez az embernél is. Egyénileg más és más az emberek táplálékigénye. Ez nemcsak a végzett munkától függ, hanem egyéb tényezőktől is (öröklődés, éghajlat, évszak, betegség, életkor, terhesség stb.). A mértékletesség olyan útirány, amely az egészséghez vezet. Vegyük nagyító alá ezt a kérdést az étkezés vonatkozásában. Néhány negatív példa. Hány helyen az a gyakorlat, hogy a hétköznapi gyengébb kosztot a vasárnapi nagy ebéddel akarják a háziasszonyok „kipótolni”, vagy hétköznapon egy-egy bőséges ebéddel „jóvátenni”... Ez helytelen gyakorlat. Ha egészségesek vagyunk, szervezetünk életritmusa, működése állandó. Tehát a fehérjét, szénhidrátot, zsírt, ásványi sókat, vitaminokat és vizet — az életfontosságú anyagokat — nap mint nap egyformán biztosítani kell. Ahogy megsínyli szervezetünk azt, ha kevesebb vagy minőségileg nem megfelelő táplálékot kap, ugyanúgy káros az egészségre az is, ha a szükségesnél jóval több táplálékkal túlterheljük. Hány családban alakult ki például az a helytelen szokás, hogy az ételekből a szükségesnél többet főznek, aztán, hogy ne maradjon másnapra, a családtagok (vagy a háziasszony) inkább elfogyasztják. Hogy ne vesszen kárba az étel, amit a gyermek a tányérján hagyott, a mama megeszi. S az eredmény? A túltápláltság, a kövérség. S ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem tartottuk be a mértékletesség elvét. Ne főzzünk feleslegesen ételadagokat! Helyes módszer, ha a háziasszony állandó kipróbált mértékkel főz, pl. egy személyre 2 nagyobb vagy 3 kisebb burgonyát számít stb. Hogy ki mennyit egyen? Erre mindenkire érvényes, pontos recept nincs, mert minden szervezetnek más és más a táplálékigénye. Bízzuk magunkat a mérlegre; a testsúlyunkból megállapíthatjuk, hogy többet vagy kevesebbet együnk. (Ideális testsúly: magasságunk száz centi feletti nagysága a kilókban. Tehát 168 cm magas ember ideális testsúlya kb. 68 kg. Negyven év alatt ez értékből nőknél 5, férfiaknál 10%-ot levonunk. Tehát egy 170 cm magas fiatalember normális súlya: 63—64 kg. A helyes testsúlymérés szabályai: mindig ugyanazon a mérlegen és ugyanabban a ruhában mérjük le magunkat. A mérés időpontját is lehetőleg tartsuk be; vagy mindig reggel mérjük le magunkat, vagy mindig este. A mértékletesség betartása azonban nemcsak a táplálék mennyiségére vonatkozik, hanem egyebekre is. Beszéljünk például a mértéktelen sófogyasztásról. A túlzott sófogyasztás káros hatását már igen régen felismerte a tudomány, erre utal egy régi kínai közmondás is, mely szerint, ha valaki elfogyasztotta azt a sómennyiséget, amely egész életére szól, az eltávozik az élők sorából, így akarták már régen is mértékletes sófogyasztásra inteni az embereket. A túlságosan sózott étel szomjúságot okoz s a mértéktelen vízfelvétel külön munkára készteti a szívet és a vesét. A kutatások azt bizonyítják, hogy a mai ember ételeit a túlsózottság jellemzi, mert a napi 5—8 g szükséglet fedezésére 12—20 g konyhasót fogyasztunk. A konyhasófelhalmozódás a szövetekben vízvisszatartást okoz. Fási Katalin (Folytatjuk.) A SIVATAGBAN