Siketek és Nagyothallók, 1978 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1978-04-01 / 4. szám

isis. Április Tartozékok A hallókészülék folyamatos üze­meltetését a jó tartozékok bizto­sítják. Ezek a következők: áram­források, zsinórok, fülilleszték. Folytatjuk a hallókészülék ke­zeléséről szóló cikksorozatot. La­punk múlt havi számában álta­lános tudnivalókról, a hallókészü­lékek használatának alapvető sza­bályairól és a beszerzésekor szük­séges tennivalókról írtunk. Ezút­tal a hallókészülékek tartozékai­ról és üzembehelyezésének mód­járól lesz szó. Áramforrások A hallókészülék elektromos árammal működik, ezért működé­séhez áramforrás szükséges. Áramforrásul akkumulátorokat és szárazelemeket használnak. Akkumulátorokat széles körben alkalmaznak hallókészülékek áramforrásául. A hallókészülék tí­pusától függően, különböző mére­teket gyártanak: gomb és rúd ala­­kúakat. Az akkumulátorok töltőkészülék segítségével a világítási hálózat­ból feltöltthetők. A feltöltött akku­mulátor a hallókészülékben lead­ja a felvett áramot, eközben ki­merül. A kimerülés után újra tölt­hető (többször) a töltőkészülékkel. A hallókészüléket működtető akkumulátorok száma szerint egy vagy két töltőkészüléket adnak a hallókészülékkel együtt. A szárazelemek a zseblámpa­­elemekhez hasonló szerkezetűek, csak kisebb a méretük. Van gombakkumulátor méretével egye­n­lő szárazelem is! Fontos tudnivaló: a szárazelem, kimerülés után nem tölthető! Töl­tésének kísérletezése a töltőkészü­lék szétpukkanásához, károsodásá­hoz vezethet, ami balesetveszélyt is jelent! Kimerülés után a szá­razelemet el kell dobni! r • j vv A szárazelem állás közben is ki­merül, ezért negyedévi szükség­letnél többet ne szerezzünk be, és átvételkor mindig követeljük meg a kipróbálását! Az áramforrásokat mindig szá­raz, hűvös helyen kell tárolni úgy, hogy egymástól elkülönítve legye­nek, mert fémes érintkezés esetén károsodhatnak. A szárazelemek különösen, de az akkumulátorok is, hosszabb idő elteltével tönkremennek és to­vább nem tölthetők. Ha az akku­mulátor felpúposodik, el kell dob­ni, további töltése robbanás­veszé­lyes ! SIKETEK ÉS NAGYOTHALLÓK3 A hallókészülék kezeléséről... Hallókészülékünk folyamatos működtetéséhez a társadalombiz­tosítás terhére, meghatározott idő­szakonként (félévenként), újabb áramforrást lehet — ajánlatos is — beszerezni a társadalombiztosí­tási kirendeltségeken a hallóké­szülék-ellenőrzési lap alapján, an­­nak mellékleteként adott tarto­zékszelvényre. Fontos tudnivaló: a tartozék­­szelvény csak az érvényesítés idő­tartamára szól. (Például: az 1978. IV. negyedévi szelvényt csak 1978. október 1-től december 31-ig lehet kiváltani.) Zsinórok A dobozos hallókészülékeknél a hallókészülék és a fülhallgatók közötti összeköttetést a zsinórok biztosítják. Ezek is tönkremehet­nek, félévenként újat lehet kivál­tani a társadalombiztosítás terhé­re. Fülilleszték A 1 elvezetéses hallókészülékek­nél a fülhallgatóból érkező hang fülbe vezetésére, valamint a fül­hallgató fülben való rögzítésére a tökéletes illeszkedésű fülilleszték szolgál. Gyárilag csak néhány méretben készül a jobb és bal oldali fülbe. Ezek, a gyakorlati tapasztalat alapján, nem megfelelően alkal­masak a hallókészülék üzemelte­tésére, mert ahány ember, annyi­féle fülkagyló és füljárat. Emiatt a legtöbb esetben, ha nagy az il­leszték, feltöri vagy szorítja a fü­let, ha kicsi, a készülék sípol, az illeszték pedig bármikor kieshet a fülből. Ajánlatos, ha mindenki „egyéni fülillesztéket” készíttet! A hallókészülék kiírásakor ezért szükséges mindjárt javaslatot is kérni az egyéni fülil­lesztékre. . . A megadott időpontban kell megjelenni a fülilleszték mintavé­tele helyén. A szükséges útmuta­tást a hallókészülék felírásakor is megadják. A hallókészülé ellenőrzési lap A hallókészülék-ellenőrzési lap­nak nagy szerepe van. A társada­lombiztosítási kirendeltségen állít­ják ki a hallókészülék jogosítása­kor. Ebben feltüntetik a tulajdo­nos és a hallókészülék adatait. Bejegyzik a tartozékokat és a ja­vításokat. Évenként, az egész év­re szóló tartozékszelvényeket is ebben helyezik el. A hallókészülékkel kapcsolatos minden eljárásnál nélkülözhetet­len ez a lap. Mindig magunkkal kell vinni! Üzembehelyezés Helyezzük üzembe hallókészülé­künket az itt közölt sorrendben: 1. Helyezzük a fülillesztéket a fülhallgatóra! Az illesztőkön gyűrű alakú pa­tentzár van. Fogjuk kezünkbe a fülhallgatót. Nézzük meg, hogy a kis cső alakú hangkivezető csat­lakozó körül ott van-e a mű­anyagból készült szigetelő korong. Ennek hiánya sípolást eredmé­nyez! Ha nincs, magunk is készít­hetünk műanyag zacskóból olyat, amely szorosan rámegy a kis csö­vecskére. A cső nyílása maradjon szabadon! Az illesztőket fogjuk a jobb kezünkbe, a fülhallgatót a balba. A fülilleszték patentzára a fülhallgató hangkivezető csöve fe­lé nézzen! Illesszük össze a csö­vet a patentzárral, majd erős nyo­mással zárjuk össze a két szerke­zetet. Az illesztéknek nem szabad lejönnie, és csak erősen lehessen elforgatni a fülhallgatón. 2. Kössük össze a fülhallgatót a készülékkel! A zsinórokat kétféle érintkező dugóval látták el. Egy oldalt és egy előreálló érintkező dugóval. A fülhallgatót vegyük bal ke­zünkbe, a zsinór előreálló érintke­­zés csatlakozó dugóját pedig a jobba. Nézzük meg, hogy a dugón levő két csatlakozó tűből a vasta­gabb a fülhallgató ngyobb beve­zető nyílása felé áll-e, és most dugjuk a dugót a fülhallgatóba. Jó illeszkedés esetén a dugó ko­­tyogásmentesen, szilárdan érint­kezik a fülhallgatóhoz. Vegyük most a hallókészüléket, amelyen általában oldalt helyezik el a zsinórral való csatlakozó nyí­lásokat. Fogjuk a bal kezünkbe a hallókészüléket, a jobb kezünkbe pedig a zsinór oldal érintikezős csatlakozó dugóját. Itt is vigyáz­zunk arra, hogy a vastagabb tű a nyílás felé nézzen. Dugjuk a du­gót a hallókészülékbe. Jó érintke­zés esetén itt is kotyogásmentes, szilárd a csatlakozás. 3. Helyezzük az áramforrásokat a hallókészülékbe! Behelyezés előtt mindig győződ­jünk meg arról, hogy az áramfor­rások működőképesek-e. Hogyan? Legyen otthon mindig egy másfél voltos zseblámpaégő. Az áramfor­ráson és az égőn — ha nem is pon­tosan — hasonló rendszerben két jól elhatárolt pólust látunk, ame­lyeket szigetelőanyaggal választot­tak el egymástól. A zseblámpaégő és az áramforrás két pólusát kell egy pillanatra összeérinteni. Ha az égő felvillan, üzemképes az áram­forrás. Ha az égő nagyobb voltszámú, nem világít fényesen! Ez nem baj, számunkra az a fontos, hogy az árramforrás működőképes legyen. Fontos tudni: az égőt csak egy pillanatra szabad az áramforrás­hoz érinteni, ellenkező esetben az égő kimeríti és tönkreteszi az áramforrást. Különös gonddal kell eljárni a rúd alakú akkumuláto­rok és a szárazelemek vizsgálatá­nál. Itt a szigetelt középső fémki­vezetést kell összeérinteni a hen­geres test aljával. Hogyan? Egy vékony, kicsi drótot meghajlítunk. Az egyik végét az akkumulátor középső fémes kivezetéséhez érint­­jük, a másikat pedig az aljához. Az érintkezést két ujjunkkal rög­zítjük. Ezt követően az égőt egy pillanatra a meghajlított drót csú­csához érintjük. Az üzemképes áramforrást he­lyezzük a hallókészülék áramfor­rástartójába, ami általában a ké­szülék alján van, elütő színű mű­anyag sapkával fedett, vagy a ké­szülék szétnyílásával tehető sza­baddá. Az áramforrás tartójának egyik végében keresztet, a máso­dikban vonalat láthatunk. Ez a jelölés megtalálható az áramfor­ráson is. A tartó és az áramforrás jelzései azonosan találkozzanak. Fontos! A fordítva behelyezett áramforrás tönkreteszi a hallóké­szüléket. A gombakkumulátoron is jelölt a pozitív pólus (+). A be­helyezés után le kell zárni a ké­szülék áramforrástartóját. Ha a készüléket hosszabb ideig nem használjuk, az áramforrást min­dig ki kell venni belőle. A hallókészülék kezelőelemei A kezelőelemeket általában a készülék felső részén helyezik el. ÜZEMMÓDKAPCSOLÓ: Kap­csolókar, amely egy kivágásban MTO (esetenként MT) betűk előtt mozgatható. A betűk a készülék üzemmódjának kezdőbetűit jelen­tik. M — a készülék mikrofonját kapcsolja be. Ez a készülék nor­mális üzemmódja; a mikrofon fel­erősíti a külső hangokat. T— a készülék telefonorsóját kapcsolja be. Ha a készüléket a telefon hangszórójához teszik, eb­ben az állásban csak a telefon hangját erősíti. Ezt az üzemmódot használjuk akkor is, ha rádiónk, televíziónk indukciós tekercs-ki­vezetéssel ellátott és ezen keresz­tül kívánjuk hallgatni a sugárzott műsort. Má­g csak néhány készüléken van ilyen üzemmód. Itt mind a mikrofon, mind a telefonorsó be­kapcsolt, s ekkor nemcsak a tele­fonorsóból, hanem egyidejűleg a mikrofonból is erősít a készülék. E — a készülék kikapcsolt ál­lása. N­ANGSZÍNSZABÁLYOZÓ. Kapcsolókar, amely egy kivágás­ban L, N, H betűk előtt mozgat­ható. A beállított betűk szerint a hallgatóban hallható hang mély, magas és normál színezetű lehet. A betűk jelentése: L — mély hangszín (az angol Long szó rövidítése), N — normál hangszín, H — magas hangszín (az angol High szó rövidítése). hangerősség-szabályo­zó. Egy süllyesztett korong, recé­­zett peremmel. Rendszerint szá­mok vannak rajta. Ujjheggyel le­het forgatni. Ha a készülék közép­vonala felé forgatjuk, halkul a hang, ellenkező irányban erősö­dik. Egyes készülékeken egyben a kikapcsolót is tartalmazza (pél­dául: OMTG). Kikapcsoláskor erő­sebben kell forgatni a végállás közelében mindaddig, amíg katta­nást nem érzünk. Egyes készülé­kekben kikapcsoló is van, amely csak két állású: О helyzetben a készülék kikapcsolt, I helyzetben bekapcsolt állásban van. 4. Hozzuk működésbe készülé­künket! Hallókészülékünket fogjuk bal kezünkbe, jobb kezünkbe vegyük a fülhallgatót — ha jobboldalt használjuk. Tegyük a fülünkbe ju. illesztőket. Az üzemmódkapcsoló ilyenkor mindig­­ állásban le­gyen! A hangszínszabályozó N ál­lásban legyen! A hangerősség­­szabályozó 1-es (minimális hang­erő) állásban legyen! Az üzem­módkapcsolót helyezzük M állás­ba. A készülék ezzel bekapcsolt állásba került! Most a hangerős­­ség-szabályozót — lassan — for­gassuk a növekvő számok felé na­gyobb hangerőre mindaddig, amíg az számunkra szükséges. (Következik: A hallókészülék elhelyezési módja. Áramforrások kezelése, A hallókészülék rendsze­res használata.) Lapunk korábbi számaiban „NYELVÉSZKEDJÜNK!” cím­mel cikksorozatot közöltünk, amit olvasóink közül sokan nagy öröm­mel fogadtak, és többen kérték a folytatását. Ennek a kérésnek te­szünk eleget most, amikor nap­jaink szállóigéiből válogatunk — teljesség igénye nélkül — öt rész­re tervezett sorozatunkban. An­nak, aki szeretne behatóbban és részletesebben is megismerkedni napjaink szállóigéivel, azok ere­detével, történetével, ajánlhatjuk figyelmébe Békés István két kö­tetben 1977-ben megjelent gyűj­tését, amely Napjaink szállóigéi címen a Gondolat Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. ★ Vannak szállóigék, amelyeket úgyszólván mindenki használ. Ezek között vannak magyar ere­detűek és idegen származásúak. Nagyon sok szállóige a bibliai tör­ténetekből, a mitológiából ered. A bibliát a könyvek könyvének ne­vezik. Mai természettudományos ismereteink birtokában már nem a vallásos tanok könyve, hanem ősrégi, átöröklött mondák, legen­dák, törvények és tapasztalatok gyűjteménye Marx, Engels és Lenin, írásaikban és beszédeik­ben gyakran használtak bibliai szállóigéket. Ezeket is az osztály­harc fegyvertárába sorolták, mert az új eszmék népszerű megvilá­gítására használták. De tartsunk sorrendet és kezd­jük a világ teremtésénél. Minden­ki ismeri a történetet: Ádám és Éva az Édenkertben, a Paradi­csomban ártatlan boldogságban, édes semmittevésben éltek, míg­nem az álnok kígyó tanácsára et­tek a tudás fájának gyümölcsé­ből, a tiltott gyümölcsből, és ki­űzték őket a Paradicsomból. Most már arcuk verejtékével kellett kenyerüket megkeresni. Ide kap­csolódik még az Ádám-kosztü­m kifejezés, ami a ruhátlanságot je­lenti. A bűnbeesés miatt a szé­gyenkezést is megismerték és ru­házatul fügefalevelet használtak. Ádám volt tehát az első ember, s mivel egyedül unatkozott, az Úr az oldalbordájából megteremtette párját, Évát. A feleséget tréfásan úgy is emlegetik, mint valakinek az oldalbordáját. Tisztázatlan dolog, hogy milyen gonoszságok miatt akarta isten özönvízzel kipusztítani a Föld né­pét és miért találta erényesnek Noét, akinek megkegyelmezett. Ő kapott parancsot, hogy építsen bárkát (hajót), amelybe háza né­pével s valamennyi földi állat­ból egy párral megmenekült. Az özönvíz természeti katasztrófák, árvizek ősemlékét idézi; már az asszír-babilóniai mondákban is szerepel. Ugyancsak régmúlt legenda a szülője annak a mondásnak, ami­kor a magas kort megért ember­re azt mondják, hogy matuzsále­mi kort ért meg. Egy ilyen nevű ember a rege szerint 969 évig élt. Amikor az özönvíz után a víz apadni kezdett, a galambok cső­rükben olajágat hozva tértek vissza. A békegalamb, Picasso is­mertté vált alkotása révén, a vi­lágbékéért folyó nemzetközi harc szimbóluma lett. Az emberek egykor egy magas tornyot építettek, hogy mindig hazataláljanak. Ez volt bábel tor­nya, a bibliai felhőkarcoló. Az Úr parancsa ellenben az volt, hogy széledjenek szét az emberek az egész világon. Ezért az Úr bün­tetésből az építők nyelvét össze­zavarta, azok többet egymást meg nem értették. Innen a kifejezés: bábeli zűrzavar. Volt valaha két város: Szodoma és Gomorra, melynek lakói fékte­len kicsapongásaikról voltak hí­resek. Ezeket az isten kénköves tűzesővel pusztította el. (Vulkán­­kitörés lehetett, tűzvész, vagy me­teor?) De lakott ott egy istenfélő, jó ember is, akinek Lót volt a neve. Ennek a Lótnak a felesége — az angyalok parancsa ellenére — futás közben kíváncsiságból hátranézett — és sóbálvánnyá változott. Bár ez már majdnem rémtörténet, ha valaki nagyon el­bámészkodik, elcsodálkozik vagy elborzad valamitől, arra szokták ezt mondani. Aki semmiségért eladja vagyo­nát vagy jogait, arra mondják, hogy egy tál lencséért eladta ja­vait. Eredete, hogy Jákob egyszer jó vacsorát főzött. Amikor bátyja hosszú és fárasztó, eredménytelen vadászat után kiéhezve megjött, enni kért Jákobtól. Ez pedig, ki­használva az alkalmat, csak úgy volt hajlandó megosztani az ételt bátyjával, ha átengedi neki az el­­sőszülöttség minden jogát. Vagy­is lemond örökségéről, vagyoná­ról, jogairól Lenin 1902-ből származó beszé­dében is találkozunk ezzel a szál­lóigével: „... a cárok hazug be­szédeivel és taktikájukkal először adnak egy tál lencsét... az „el­­sőszülöttségi jog” helyett azután még a tál lencsét is elveszik.” Ami Jákob legkisebb és elké­nyeztetett fiával, Józseffel tör­tént, az valóban krimibe illő tör­ténet. Józsefet irigy testvérei el­­adták egy egyiptomi főembernek, Potifárnak. „József szép termetű és szép arcú vala...” Potifár fe­lesége, amikor egyszer kettesben maradtak, bűnre akarta Józsefet csábítani. József azonban ellenállt a kísértésnek. A gonosz asszony ekkor a húzódozó Józsefről le­rántotta ruháját és azzal vádolta őt férje előtt, hogy erőszakot akart tenni rajta. Ez a história sok költőt és festőt megihletett, s megörökítették a csábító Potifár­­né és a szemérmes József törté­netét. József — bár ártatlan volt — börtönbe került, de ott megfej­tette az egyiptomi fáraó titokza­tos álmát: mit jelent, ha hét so­vány tehén elnyel hét kövér te­henet. Az bizony azt jelenti — mondta József —, hogy hét kövér esztendő után jön hét szűk esz­tendő, vagyis a nyomor. Ezért mondjuk a nagyon sovány, le­romlott emberre: olyan, mint a hét szűk esztendő. Jákobtól azzal búcsúzunk, hogy késő vénségében született legki­sebb fiát Benjáminnak nevezte. A társaság legfiatalabbját, a ta­pasztalatlant, a kezdőt, az ártat­lant, a gyámolításra szoruló ked­vencet szokták Benjáminnak ne­vezni. (Folytatása következik.) — vF - Napjaink szállóigéi

Next