Siketek és Nagyothallók, 1978 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1978-09-01 / 9. szám

2 SIKETEK ÉS NAGYOTHALLOK A jubileum jegyében Negyedszázados fennállását ün­nepli szövetségünk budapesti cso­portja. A jubileum, mint minden évforduló, egyben visszaemléke­zés. Számvetés a végzett munká­ról, elért eredményekről, sikerek­ről és kudarcokról, de jövőbe mutató feladatok összegezése is. A huszonöt év kapcsán a távoli múltat is idéznünk kell, hiszen a ma eredményeinek súlyát a múlt­tal összevetve tudjuk lemérni. Ma, amikor szocialista társadal­munkban a hallássérültek általá­nos beilleszkedése az élet sok te­rületén végleg megoldott, s gondok, nehézségek — állami fel­a­­dat révén, társadalmi összefo­gással — fokról fokra csökken­nek, szükséges és hasznos vis­­­szapillantani­ a régmúlt időkre, amikor erre — akárcsak sok más, fontos társadalmi kérdésre — nem volt válasz, nem lehetett megoldás. A hallássérültekről való in­tézményes gondoskodást hazánkban a siketek, vád­­lásától tanintézetének megalaku­számíthatjuk. A Cházár András kezdeményezésére — Bécs és Párizs után — Európában har­madikként megnyíló váci intézet az addig tanulatlan siketek álta­lános és szakoktatását tűzte ki célul, de a gyakorlatban ez csak egy kis létszámú csoportot érin­tett. Az általános helyzet e té­ren elkeserítő lehetett. A siketek túlnyomó része munka nélkül volt, vagy éhbérért dolgozott. Legtöbbjük a társadalom szám­­kivetettjeként, szomorú körülmé­nyek között élt. Néhány kivételes, haladó gon­dolkodású egyén kezdeményezé­sének köszönhető, hogy a szerve­zett iskolai képzés megindítása után néhány évtizeddel a hallás­sérültek ügye olykor-olykor tár­sadalmi kérdéssé magasodott, vagy­ legalább­is annak tűnt. Jó­tékonysági egyletek, asztaltársa­ságok, kezdtek különböző, társas körök behatóbban foglalkozni az igen elmaradott körülmények között élő hallássérültek helyze­­tével. A kérdés létjogosultságát igazolta a váci tanintézet műkö­dése, amely általánosságban szorgalmas, dolgos, a lehetősé­gekhez képest jó képességű fia­talokat bocsátott az egyes szak­mákra. Az intézetből kilépő fia­talok tanonciskolába, ipari kép­zésre kerültek, de képesítést nem nyertek. Három-négyévi inaszko­­dás után segédként dolgozhattak az egyes szakmákban, s csak a jobb képességűeknek adatott meg, hogy önerejükből elsajátít­hassák az önálló szükséges szaktudást.működéshez S­zociális helyzetük az 1800- as évek végén vala­mit javult. Az elesettek felkarolása, segítése, né­hány egyedi, kivételnek számító eset, a fogyatékosságügy nagyne­vű elődeinek felvilágosult harca, s a külföld hasonló irányú törek­vései megtették hatásukat, a köz­felfogásban is némileg módosult a hallássérültekről rögződött kép. Szervezett iskolai oktatásuk kö­vetkezményeként ez időiből már önálló szervezeti törekvésekről is tudunk. Kisebb-nagyobb társaságokat, egyesületeket asztal­ala­kítottak, s sz­ervezetileg igyekez­tek magas patrónusokat keresni, hogy helyzetükön javíthassanak. 1892-ben megalakult a Siketné­mák Társasköre, amely rövide­sen közlönyt is alapított hasonló célból. A Siketnémák Közlönyé­nek alapítása Oros Kálmán, kivételes tehetségű siket betűsze­n­dő nevéhez fűződik. A századfordulón már több nagyvárosban működött iskola a siketek számára, szervezett okta­tásuk egyre nagyobb méreteket öltött. Ennek természetes követ­kezményeként javultak munkale­hetőségeik, s elfogadhatóbbá vált általános szociális helyzetük. Állami támogatásban — meg­lehetősen csekély mértékben — csak az oktatás során részesültek. Az ekkor működő mintegy tíz „siketnéma egyesület” — néhány jelentéktelen kedvezményen kí­vül — csupán a megfelelő társa­ságot jelentette a hallássérültek számára. Az utcai perselyezés­­ből, jótékony célú gyűjtésekből, adományokból szerzett, csekély vagyon nem nyújthatott biztos alapot segélyezésükre, vagy szo­ciális helyzetük más formában történő javítá­sára. Az Egyetértés Siketnéma Kör és a Siketnéma Ifjak Társasköre összevonásával megvalósult az a siketnémák közlönye XXXV. évfolyamának 9., 1937. ok­tóber-novemberi száma, melynek vezércikkében már részletes, prog­rampontokba foglalt, sürgető ter­vet találunk az egységes érdekvé­delmi szövetség megalakítására. „Hogy társadalmi és gazdasági helyzetünk mostohaságán javítani tudjunk, ennek egyedüli megvaló­sítható feltétele: az egyesületek országos szövetsége” — szögezi le a cikk írója. (Ebben az időben tíz­nél több különböző egyesülete mű­ködött a siketeknek.) „A társadal­mi kérdések ügyét is mielőbb ren­dezni kell, mert e téren nagy hiá­nyok vannak” — olvashatjuk má­sutt, s mintegy összegzésképpen közli a lap az 1937. évi, párizsi nemzetközi kongresszus jelszavát: „Nem szánalmat és alamizsnát, hanem kötelező oktatást és a mun­kához való egyenlő jogot kérnek a siketnémák!” egységes szervezet megalakítására tett régebbi törekvés. 1907-ben megalakult a Cházár András Si­ketnéma Otthon. A belügyminisz­ter által jóváhagyott alapszabá­lyában a munkanélküli siketek segélyezése, érdekvédelmük ellá­tása, társadalmi, kulturális és sportéletük fejlesztése szerepelt első helyen. Állami támogatásban az otthon szintén nem részesült, jövedelmét a tagdíjak, gyűjtések, rendezvények bevételei alkották. A helyiségek bérleti díja, az iro­dai berendezések, adminisztratív szükségletek azonban leszűkítet­ték a segélyezésre fordított ala­pot. Az otthon vezetői, a kérdéssel egyre szélesebb körben foglalkozó gyógypedagógusok segítségével igyekeztek mindent hogy a hallássérülteket megtenni, megkü­lönböztető hátrányos helyzetet felszámolják. Közvetítettek mun­kába helyezésüknél, bírósági ügyeknél, minden lehetséges pro­pagandával támogatták és segí­tették felemelkedésüket. A Rómában, 1911-ben megtar­tott Siketek Világkongresszusának programpontjai között már a kö­vetkezőket találhatjuk: zővé teendő a siketnémák „kötele­oktatása”, vagy: „Törvények ipar­os rendeletek alkotandók, melyek­nek céljuk, hogy társadalmi hely­zetük jobbíttassék”. Ezek a köve­telések nem maradtak hatásta­lanok a siketek hazai szervezetei­ben sem. zerkilencszáztizenkilencben, a Tanácsköztársaság ide­jén először fogalmazó­dott meg, hogy a fogya­tékosokról való szociális gondos­kodás közügy, állami feladat. Megalakult a Siketnémák Taná­csa, amit a Tanácsköztársaság állama anyagilag és erkölcsileg egyaránt hathatós támogatásban részesített. Rövid működésének eredményeit később sem lehetett meg nem történtnek nyilvánítani. Rövidesen egy siketeket foglal­koztató ipartelep létrehozását kezdeményezték, amit az 1920-as népszámlálás adataival (2614 si­ketnéma) indokoltak, majd az 1930-as népszámlálás során meg­állapított tényszámokkal (9055 siketnéma) erősítettek meg. 1923- ban Budapesten már működött a siketeknek egy szövőműhelye, később egy könyvkötészete is. A Tanácsköztársaság bukása után azonban az egymástól újra elszi­getelten működő kisebb egyesü­letek nem láthatták el a hallás­­sérültek egységes érdekvédelmét. A növekvő munkanélküliség a siketeket a hallóknál ben és jóval korábban is erőseb­sújtotta. A Cházár András Otthon 1937- ben kiadott új alapszabálya — a feloszlás lehetőségeit is latolgat­va — többek között rögzíti a si­ketnéma tanoncok segítését az elhelyezkedésben, munkanélküli siketek foglalkozáshoz juttatását, segélyezését, s tervként szerepel egy siketnéma tanoncotthon lét­rehozása is. Annak ellenére, hogy az otthonnak ekkor már Debre­cenben és Szegeden is voltak fiókjai, e törekvések, a segítség­­nyújtás a hallássérülteknek csak igen kis rétegét érintette. Tudunk egyedi esetekről, amikor kisebb csoportokat különböző szociális kedvezményekben részesítettek, például: siket gyermekeket vittek üdülni északi országokba, vagy egy-egy nagyobb összegű ado­mány révén megnövelhették az otthon könyvtárállományát, na­gyobb befektetéssel folytathatták a propagandát érdekükben, új fo­lyóiratokat indíthattak, kiállítást nyitottak munkáikból, vagy tu­dományos ülést rendeztek helyze­tük jobbá tétele céljából. Általá­nosságban azonban nem sokat változtak életkörülményeik az előző évtizedekhez képest. A tár­sadalomnak sok tekintetben lené­zett, elítélt, elhanyagolt, másod­rendű polgárainak tekintették őket. Törvények, rendeletek, sza­bályok nyilatkoztak elmaraszta­lóan a siketekről; jogaikat meg­nyirbálták, lehetőségeiket korlá­tozták. 1937-ben megalakult a Siketek önképző Köre, melynek vezetői haladó szellemű, demokratikus programmal jelentkeztek. Az ak­kori kormányzat betiltotta műkö­désüket, s ezért „Edison asztaltár­saság” néven nyilvánosan új programot hirdettek, de céljaik ugyanazok maradtak, összejöve­teleik során — az egyesületek közt első ízben — jelentős szere­pet kapott a politika: gyárakat látogattak, agitáltak, szervezték a siket munkásokat, feltárták tár­sadalmi helyzetük visszásságát, emberileg elfogadhatatlan szociá­lis körülményeiket. A nyilasura­lom üldözése miatt azonban az illegális önképző kör megszűnt. A hallássérültek életében gyökeres változást az új társadalmi rend hozott. A róluk való egység­es szociális gondoskodás csak ha­zánk felszabadulása után, a szo­cialista társadalomban valósulha­tott meg. E gondoskodás egyik fontos állomása volt az egységes érdekvédelmi szövetség megala­kítása 1950-ben, amellyel a hal­lássérültek társadalmi beilleszke­désének számtalan új lehetősége vált elérhető valósággá. 1953-ban megalakult a budapesti csoport, amely ma szövetségünk egyik legnagyobb szervezete. Az elmúlt évtizedek munkáját, eredményeit az országos szövetség néhány évvel ezelőtt megrende­zett jubileumi ünnepségén szám­talan esemény idézte. Most, a bu­dapesti csoport fennállásának 25 éves jubileumán, a gazdag ünnepi program során arról kapunk ké­pet, miként valósultak meg az el­múlt negyedszázad törekvései fővárosban és Pest megyéiben. A a kiállítások, a különböző rendez­vények, emlékünnepségek a köze­li múlt eredményeit dokumentál­ják. Az ünnepi szónokok beszédei, a kiállított tablók, fotók, szerve­zeti okmányok, tárgyi emlékek, művészeti alkotások, vagy a min­dennapi munka kiállításra hozott legszebb termékei a gazdag tar­talmú jelent tükrözik, s a jövő bizakodását hordozzák. Ám érté­kük valódisága fölidézi a régmúl­tat is emlékeztetőül, amely össze­hasonlításra késztet, de tenniva­lóinkra is figyelmeztet. E XXXV. i­i kui­apest,­­1437. okti«t*Ar—novemb«r 4. „­­CHÁZÁR ANDRÁS" ORSZÁGOS SIKETNÉMA. OTTHON HIVATALOS LAPJA A „Magyarországi Siketnéma Egyesületek Országos Szövetsége“ 1973. Szeptember TANÁCSKOZÁS BULGÁRIÁBAN a világkongresszus előkészületeiről A szocialista országok siketek és nagyothallók szövetségei 1978. szeptember 3—7 között tanácskozást rendeztek a Bulgár Siketek Szövetsége primorskói üdülőjében, amelynek fő témái voltak: a VIli. világkongresszus előkészületei és az ezzel kapcsolatos infor­mációk közzététele, valamint a szocialista országok szövetségeiben működő szociális bizottságok munkájának összehangolása, s e mun­ka ismertetése, népszerűsítése a világkongresszuson. A tanácskozáson, első ízben a Siketek Kubai Szövetsége is kép­viseltette magát. Szövetségünk részéről Jafcsák Pál elnök és Illés­­falvi Béla főtitkár vett részt a primorskói tanácskozáson. (Lapunk következő számában bővebb tájékoztatást adunk.) NYUGDÍJASOK BUDAPESTI KLUBJA Üzemlátogatások, tanulmányi kirándulások Mint mindig, augusztus hónap­ban is színes, érdekes előadások, tartalmas klubfoglalkozások, gaz­dag programok várták a nyugdí­a­­asok budapesti klubjának tagjait csütörtöki összejöveteleken. Nagy érdeklődés kísérte Galam­bos Ernő, Déri Sándor és Wei­­nacht Lajos előadásait, amelyek időszerű politikai kérdésekkel foglalkoztak. Augusztus 27-én csoportos tanulmányi a klubtagok kirándulá­son vettek részt; a Pálvölgyi cseppkőbarlanghoz látogattak, ahol lenyűgöző élményben volt részük. A klub fő célkitűzése a nyug­díjas tagokról való gondoskodás. Ennek egyik szép megoldási for­mája, hogy a klub részéről rend­szeresen meglátogatják beteg tár­­­saikat. Augusztusban Varjú Má­riánál jártak, meglátogatták a 92 éves Goda Miklósnét és a kórház­ban fekvő Kozma Imrét. A láto­gatókat nagy örömmel fogadták, láthatóan jól esett a figyelmes­ség. Kozma Imre azóta szépen javult, s nemrég gyógyultan ha­zament a kórházból. Varjú Mária sok szép versét mutatta meg a látogatóknak. Mivel a nőbizottság a nyári hónapokban szüneteltette a büfét, a nyugdíjas tagtársnők ritkán lá­tott buzgalommal és önkéntes felajánlással vették át ez időre ezt a munkát. Az összejövetelek jó hangulatáért őket illeti az el­ismerés. A nyugdíjasok bizottsága fel­hívja­­ a klubtagok figyelmét, hogy szeptember 20-án, délelőtt 9 órakor csoportos üzemlátogatást szerveznek a Tejipari Vállalat­hoz. Bővebb felvilágosítás a csü­törtöki klubnapokon! A bizottság jelenleg a téli hó­napok programjaival foglalkozik, többek között a budapesti cso­porttal közösen tervbe vett mű­soros évzáró ünnepség szervezé­sével. A klub októberi programja: 5-én, 18 órakor: „Élő újság”. 12-én, 18 órakor: „A repülés története”. Előadás, diafilmvetí­tés. 19-én, 18 órakor: Löwenstein Pál előadása a Szovjetunióban tett látogatás tapasztalatairól és a bratislavai siketek sportakiádjá­­ról. 26-án, 18 órakor: Találós kér­dések — jutalommal. 31-én: Múzeumlátogatás. Nyugdíjasok! Látogassátok mi­nél többen a klubunkat! G. E. Nyugdíjasok a nagycenki kastélymúzeum előtt HÍREK László Ferenc és Molnár Erzsébet kunszentmártoni tagtársak július 1-én házasságot kötöttek. Petó Adrienne kaposvári tagtársnő és a Svédországban élő Dömötör Sán­dor augusztus 26-án házasságot kö­töttek. Bóka Piroska, a győri csoport el­nöke és Fider István szabómester au­gusztus 20-án tartották eljegyzésü­ket. A miskolci csoport színjátszói közül Seres Katalin Soltész Ferenccel, D. Varga Mária Tóth Bélával lépett há­zasságra. Kiss Istvánnak és nejének (sz. Demeter Frida), szegedi tagtársaknak kisfiuk született, aki a Gábor nevet kapta. Boda János és Nagy Katalin kiste­leki tagtársaknak kisleányuk szüle­tett, akit Tündének neveztek el. Gratulálunk! ★ Fájó szívvel tudatjuk, hogy 57 éves korában, augusztus 8-án, tragikus hirtelenséggel elhunyt Gál Gézáné, a szolnoki csoport vezetőségi tagja. Temetésén a csoport vezetői és tag­sága is képviseltette magát. Sírján elhelyezték a hála és kegyelet koszo­rúját. 59 éves korában, május 29-én el­hunyt Kvnka József budapesti tag. Emléküket kegyelettel megőrizzük! ★ Babai Jenő pécsi tagtárs, a városi rendelőintézet igazgatóságától kiváló munkája elismeréséül pénzjutalom­ban részesült. HALLÓKÉSZÜLÉK. Eladó 1 db OTICON típusú, fül mö­götti hallókészülék, vadonatúj állapot­ban, komplett. Érdeklődni lehet: VÖLGYI Istvánné, 8000 Székesfehér­vár, Pintér K. l­p. 24. III. 2. Eladó szemüvegszárba épített dán, DANAVOX típusú hallókészülék (jobboldalas), tartozékaival együtt. Érdeklődni lehet levélben: JUHÁSZ Béla, 1086 Budapest, Szerdahelyi út 18. I. 10. Eladó 1 db DANAVOX 647 AVC típusú hallókészülék és 1 db szem­üveges, csontvezetéses PHONAR VI­­SATON—S típusú hallókészülék. Ér­deklődni lehet a 364—596 telefon­számon az esti órákban. A BUDAPESTI CSOPORT JUBILEUMI PROGRAMJA Szeptember­ 18-án, 17 órakor: „25 ÉV” c. jubileumi kiállítás megnyitá­sa. (A kiállítás szeptember 24-ig minden nap 17—20 óráig tekinthető meg.) 23-án, 10 órakor: Cházár András szobrának megkoszo­rúzása a szövetség budapesti székházában. DÍSZKÖZGYŰLÉS, 16.30 órakor: A XIV. Orszá­gos Kulturális Verseny dön­tője.

Next