Hallássérültek, 1979 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
A HALLÁSSÉRÜLTEK országos szövetségének lapja „Beköszöntő“ Nem véletlen a kissé régies ízű idézett cím, melyre a Siketnémák Közlönyének egyik, több mint hetven évvel ezelőtti újévi számában bukkantunk. Borbély Sándor, a lap akkori szerkesztője köszöntötte így az olvasókat, jókívánságai mögé fölsorakoztatva mindazokat a teendőket, elvárásokat, kívánalmakat, melyek abban az időben a hallássérültek ügyének előbbrevitelét jelentették. Nem véletlen tehát a visszapillantás a régi időkbe, s ugyancsak nem az nagynevű, egykori váci igazgató említése. Most, idei első számunkban, amikor mi nevünk fölött ünneplő örömmel írjuk az évfolyam elé a harmincas számot, hálatelten emlékezünk a kiváló elődökre, akik útjára indították e lapot, s mindenekelőtt alkotó kedvű tagjainkra, akik rendszeres cikkíró-tevékenységükkel odaadóan segítették munkánkat múltban ё [UNK] jelenben egyaránt. Az új név ezúttal nem jelent merőben új feladatokat, de kötelességvállalást igen, s ezen túl — elkötelezettséget is. Szövetségünk négy éve már — 26 éves jubileuma óta — viseli új nevét, amely a jelen törekvéseihez igazodva tükrözi az egységes rehabilitációs szemléletet — a megvalósításért végzett munkában épp úgy, mint szűkebb és tágabb közösségi életünkben. Most, hogy lapunk is nevet változtatott, kötelességvállalásunk még inkább látható kifejezést nyer, hiszen elsődleges feladatunk ma is változatlan: tagjaink érdekeinek védelme a nyomtatott szó erejével, szövetségünk munkájának, törekvéseinek támogatása és propagálása, s a mindinkább minőségi fokokban kifejezhető eredmények és értékek megörökítése. E kötelességek vállalása nem létezhet elkötelezettség nélkül, mellyel lapunk a hallássérültek társadalmi ügyét szolgálja, s amellyel ez ügy fejlődésén munkálkodik. De épp ezért, az elkötelezettség soha nem jelenthet elfogultságot. Sem magunkkal, sem eredményeinkkel, de céljainkkal szemben sem. Az eredmények valós értékét, s a feladatok valódiságát is csak az őszinte, reális mérlegelés mutathatja és határozhatja meg. Ez lehet egyedüli iránymutató, s amikor emellett szólunk, a közösség érdekeit képviseljük, tagságunk egészének céljait követjük. Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg terveink összeállításában is. Nem emeltünk elérhetetlen mércét; a lehetőségek és adottságok szem előtt tartásával jelöltük meg a tennivalókat. Újévi köszöntőnk nem hivatott arra, hogy részletekbe bocsátkozva, pontról pontra sorolja a teendőket (s illenék e helyt előbb az országos feladatokról szót ejteni), de fölhasználva az ünnepi alkalmat, hadd kezdjük a sort mégis a magunk portáján, előre véve lapunk terveit. Mindenekelőtt a legfontosabb: szeretnénk szélesebbre tárni kapuinkat. Januártól több olyan rovat indul, amelyben az eddigieknél nagyobb szerepet és helyet kapnak olvasóink észrevételei, véleményei, javaslatai, ötletei, s munkánk java részét erre kívánjuk alapozni. Beindul a nevelési tanácsadás, bővül a levelezési rovat, hogy minél nagyobb nyilvánosságot kapjanak a közérdekű kérdések. Fontolgatjuk „nyílt napok” szervezését (csehszlovákiai testvérlapunk sikerrel bevezetett kezdeményezésének mintájára), melynek célja nemcsak a lap népszerűsítése, hanem a lap és olvasótáborának közeledése, a vélemények jobb, közelibb megismerése, s nem utolsósorban, hogy szót kaphassanak azok az olvasók is (főképp a fiatalok!), akik bármi oknál fogva nem kívánnak vagy nincs módjuk levelezni. Természetesen több más változtatás is sorra kerül, hogy tartalmas, szép és érdekes lapot kapjanak kézhez a régi és új tagjaink, lapunk minden olvasója. Szeretnénk átformálni néhány hagyományos rovatot, melyek mai formájukban, ha megszokottak is, de már nem időszerűek, veszítettek fontosságukból, , ám ugyanakkor szükségessé válik új alapokat teremteni, amelyek friss lendülettel szegődnek sze Шvétségünk jelenkori törekvéseinek segítőjéül. Mindezeket azért emeltük jlá elgondolásaink közül, mert a magunk erejére csak a kézidésnél számíthatunk. Olvasj sem!: állandó és aktív együttműködése e tervek sikeres megvalósításának legfőbb záloga. Ennek tudatában bizakodva nézünk az új esztendő elébe, s reméljük, hogy ,.névadó soraink” nem csak a hagyományos újévi I köszöntést fogalmazzák meg, Ц hanem — mint azt az egy Цkori neves előd írta — egy „ új, tartalmasabb idő&ak | beköszöntőjét”. ÜLÉST TARTOTT AZ ELNÖKSÉG <12 tartU>ki*@*Ívltni rs**p4tri munkájáról 'ivrwk. fotmtuiok Szövetségünk központi elnöksége december 15-én tartotta évzáró ülését, amelyen az új esztendő feladatainak megvitatása, a központi érdekvédelmi csoport éves tevékenységének értékelése szerepelt első helyen a napirendi pontok között, valamint beszámoló hangzott el a szakmaválasztási konferenciáról. Szövetségünk munkafeladatai — bármelyik szakterületet tekintve — érdekvédelmi teendők. A központban rövid ideje önálló érdekvédelmi szakcsoport működik, amely elnevezésében ugyan általános megfogalmazást kapott, munkaterülete azonban a közvetlen jellegű érdekvédelemre korlátozódik. Feladata elsősorban munkahelyi és jogi érdekvédelem, a ezen belül a hallássérültek társadalmi helyzetének és munkahelyi beilleszkedésének folyamatos vizsgálata, a jogsegélyszolgálat, tolmácsszolgáltatások, a tagság képviselete közigazgatási és egyéb hivatalos ügyekben. Ez, a csoport foglalkozik mindezen feladatok országos rendezésének kérdéseivel, általános jogszabályrendezéssel stb. A csoport a rövid idejű működés ellenére sok feladatot megoldott már, melyek értékelése folyamatos. (Ilyen volt például a többszöri üzemlátogatás; ezekről lapunkban részletesen írtunk.) Az érdekvédelmi szakcsoport munkájáról Illésfalvi Béla főtitkár számolt be az elnökségnek. Tájékoztatóját követően megvitatásra került néhány fontos kérdés, mint például a tévéműsorok és játékfilmek feliratozásának ügye, amelyet a végső megoldásig szövetségünk saját lehetőségein belül igyekszik ideiglenesen megvalósítani. Szóba került még a tolmácsszolgáltatás hazai rendszerének hiányossága, ami elsősorban a vidéki tagságot érinti, hiszen a fővárosban ez a kérdés többnyire megoldott. Döntés született továbbá a jogsegélyszolgálat működésének szabályozásáról. Az idei év terveiről a főtitkár elvtárs és Bansz Gizella szervező titkár számolt be. 1979. a gyermekek nemzetközi éve, s ez érződik szövetségünk gyermek- és ifjúsági programjain, de gazdag események várják a felnőtt tagságot is. Az iskolai tanulók részére ez évben is megrendezzük a felszabadulási ifjúsági napokat — idén Budapesten —, amelyen sakk- és asztalitenisz-, valamint rajzverseny lesz, ezen kívül ifjúsági kulturálilis bemutató. Sopronban úszóversenyen találkoznak az ifjú sportolók, s ugyanitt lesz a szakmaismereti vetélkedő a felsőbb osztályosok részére. A már dolgozó fiataloknak az év első nagyobb eseménye az országos ifjúsági parlament, amelyet Debrecenben tartunk, később a szellemi vetélkedő és a felszabadulási emléktúra. Országos kulturális eseményekben sem lesz hiány: februárban Vácott a múlt évi kultúrverseny legjobb együttesei tartanak gálaestet, májusban Békéscsabán, szeptemberben Székesfehérvárott lesz területi bemutató. A siketek nemzetközi napja alkalmából az NDK szövetség kultúrcsoportjának műsorát tekintheti meg az érdeklődő hazai közönség. * A szakmai munka terén is sok a megoldásra váró feladat. Korábbi szakmai tanácskozásaink anyagából két kiadvány jelenik meg ez évben, s tervbe vettük a hallássérült gyermekek szülei számára egy, a nevelés kérdéseivel foglalkozó kézikönyv kiadását. Ősszel szakmai tanácskozást rendezünk a munkahelyi beilleszkedésről, s még az év első felében megszervezzük a szülői tanácsadást. A folyamatos szakmai munkát az ENSZ által deklarált rokkantak éve (1981) programjának előkészületei, és a hallásgondozó központok továbbfejlesztése képezik. Szervezési téren legfontosabb feladatunk a megyei szervezetek kialakítása, megerősítése, és a tagszervezés fokozatos növelése lesz. A csoportok beszámoltatása és az országos témák megvitatása változatlanul napirenden lesz a központi elnökség ülésein. Ennek munkatervét Jarcsák Pál elnök ismertette. A múlt évben, a szakmaválasztás kérdéseiről rendezett kerekasztal-konferencia főbb eredményeiről Illésfalvi Béla főtitkár tájékoztatott. (Lapunk decemberi számában részletesen írtunk erről.) Az elnökség a beszámolókat jóváhagyólag tudomásul vette, majd egyéb ügyek keretében személyi és sportkérdésekkel foglalkoztak. Az ülés befejezése előtt ünnepi eseményre került sor; az elnökség meleg szeretettel köszöntötte Déri Sándor elvtársat, szövetségünk tiszteletbeli elnökét nyolcvanadik születésnapja alkalmából, és több évtizedes kiemelkedő munkássága elismeréséül Cházár András Díszoklevéllel tünatette ki, amelyet Jarcsák Pál elnök adott át az ünnepeltnek. VELÜK, ÉRTÜK IS... Egy éve működik már — klubok között is kiemelkedő sikerrel — a nyugdíjasok budapesti klubja. Idős tagtársaink második otthona egész évben nagy látogatottságnak örvendett. Csütörtöki összejöveteleiken egyre gyarapodó létszámmal — közel százhúszan — összesen 2325 látogatót fogadtak. (S ez az adat csak márciustól számít, akkor vezették be a statisztikát) A programok is figyelemre méltóak. Az elmúlt évben 13 ízben látogattak meg különböző múzeumokat. Minden héten rendeztek szakelőadást: „Élő újság” címmel politikai tájékoztatót, főképp gerontológiai kérdésekből egészségügyi előadásokat,történelmi, földrajzi, technikai és sok más témában ismertetőket. Természetesen sokszor szerepelt programban vidám, humoros este is. Látogató bizottságuk tizenhat beteg tagtársat keresett föl szerény ajándékkal, vigasztalásképpen a kényszerű távolmaradásért. Három alkalommal szerveztek üzemlátogatást. Kirándulásaik között a legszebb és legemlékezetesebb a Sopronba és környékére tett túra, valamint a hajókirándulás Leányfalura. Sokan emlékeznek vissza a klubtagok közül a vácrátóti arborétumban tett látogatásra. A tagok nagy része még soha nem járt ezeken a szép helyeken, s ha korábban nem volt lehetőségük erre, most, a klub segítségével mindezt bepótolhatják, s részesülhetnek az élményekben. A nyugdíjasok egyébként zömmel részt vesznek a szövetség és a budapesti csoport rendezvényein, az országos szinten és a fővárosban rendezett megmozdulásokon. Élen járnak a társadalmi munkában is. Mindezek, de főként a fokozódó látogatottság és érdeklődés bizonyítja a klub egy évvel ezelőtti megalakulásának szükségességét, időszerűségét, s tesz hitet a szép célkitűzések mellett, amelyek sorra megvalósulnak. A népszerű programok és a fokozott törődés, gondoskodás révén az időskorú tagok élete színesebbé, tartalmasabbá válik, s ami klubvezetés nagy örömére szolgál, érezhetően mindinkább a jó közösségi szellem uralja az összejöveteleket — de a klubnapokon kívüli találkozásokat is —, s a klub tagjainak köre is mindinkább érdeklődési szélesedik, gyarapszik. Céljaik megvalósításában klub elsődleges támogatói a fővárosi szervezet és a budapesti nőbizottság, melyek segítőkész figyelemmel követik munkájukat, s erkölcsi, anyagi segítségnyújtásra egyaránt készek az idős tagtársak érdekében. A nyugdíjasok budapesti klubjának vezetősége és tagsága ezúton is köszönetét fejezi ki e szerveknek, s köszönettel fordul azok felé külföldi sorstársak felé, akik itt a jártukkor személyesen is tapasztalhatták az idős hallássérültekről való gondoskodást, a velük való törődést, s az elismerő szavak mellett anyagi hozzájárulással is kifejezték a klub munkája iránti megbecsülést. Az éves munka szép eredményei tovább fokozzák idős tagtársaink munkakedvét, aktivitását. Erről bizonyság a klub 1979. évi terve is, amellyel olvasóink később részletesebben megismerkedhetnek. S ha már a klub évzáró összejövetelén elhangzott, idézzük mi is a szellemes mondást: „Az öregebbet lebecsülni annyi, mint a múlt tapasztalatainak hátat fordítani". S tegyük hozzá gyorsan: szükségünk van és szükségünk lesz mindenkor idős tagtársaink nagy tapasztalataira és segítségükre is abban a munkában, amelyet velük, értük is végzünk az új esztendőben és a jövő években éppúgy, mint eddig. Galambos Ernő