Hallássérültek, 1980 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
4 HALLÁSSÉRÜLTEK LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE örömmel tölt el, hogy az Asztalos János Kollégium hallássérült fiataljainak élete rendre nyilvánosságot kap lapunkban, s ebben az érzésben bizonyára olvasóink is osztoznak. Remélni lehet, hogy ezek az írások ösztönzőleg hatnak a többi ifjúsági szervezetünkre is, melyek nem nagyon igyekeznek a rendszeres tájékoztatással, pedig de sok lehetőség rejlik ebben a formában is! Milyen nagyszerű lenne, ha az iskolai alapszervek, úttörőcsapatok, ifjúsági klubok végre fölfedeznék ezt a fórumot, s a távolságok ellenére is kialakulhatna az oly sokat szorgalmazott kapcsolat, együttműködés. „Telapo-jaras Hiszen — például —, bizonyára más szervezetekhez is ellátogatott idén ismét a Mikulás, akárcsak hozzánk, a kollégiumba. Szép csomagot kaptak a gyerekek, mi jártunk hálóról hálóra Orsós Zolival, s osztottuk ki a „muníciót”. Negyedóra sem kellett, s már csak a piros zacskók sejtették, hogy itt járt a Télapó. Megérkezett Simor Tibor szakoktató is a szövetség ajándékával: egy rugós focival és két társasjátékkal. Persze ez csak töredéke volt a szövetségi ajándéknak, az igazán nagy dolog az volt, amikor több ezer forintért béreltek két autóbuszt számunkra, hogy meglátogathassuk mikuláskor a váci leányokat. Télapó-járás után volt még egy kedves este, amikor a legrendesebb, a kollégiumi munkákban leginkább jeleskedő gyerekeket megjutalmaztuk egy-egy tábla csokoládéval. Hadd írjam ide a nevüket: Vágási Jancsi, Pincz Jancsi, Gölöncsér Pista, Balogh Géza, Bimbó Anti, Tompa Csaba, Piki Laci, Tarsoly Zoli, Molnár Sanyi, Csillag Feri. S még az ajándékokról annyit: a kollégiumi házi mozit is a szövetségnek köszönhetjük. A fővárosi vetítőszolgálattól a Düh és a Rocky című filmeket hozattuk ki. A költségeket a budapesti bizottság fedezte. ,Képkeresők" Nemrég a Magyar Nemzeti Galériába hirdettünk látogatást a gyerekeknek. Az érdeklődés felcsigázására képeslap-reprodukciókból tablót készítettem. Munkácsy, Benczúr, Szinyei, Hollósy, Glatz, Fényes ismert képei kerültek a tablóra. A gyerekek feladata az volt, hogy az eredetit megkeressék a Galériában, s adják be a megfejtést. Orsós Zoli lerajzolta magának a figurákat, s olyan lelkes kutatásba kezdett, hogy hamarosan öt képet megtalált. A sikerén felbuzdulva Szebellédi Zoli is csatlakozott hozzá, s a hiányzó Munkácsy-képet már együtt keresték. Mindhiába. Kiderült, hogy a Rőzsehordó nő már hónapok óta külföldön van. De a fiúkon ez sem fogott ki; megtalálták a megfejtést a reprodukciókat árusító pultnál. Sajnos, csak ők ketten voltak a jutalmazottak. A többiek el-elnézegették a képeket, de bizony attól még messze vagyunk, hogy igazi műélvezői legyenek a festményeknek. Felfedeztünk viszont egy siket festőt, Balassa Ferencet (1794— 1860). A siketek váci intézetében kezdett festeni, majd Bécsben, Münchenben, Rómában tanult. Corvin Mátyás halála című kompozícióját 1843-ban állította ki. Történelmi témák mellett tájképeket is festett, A Galéria az önarckép című festményét őrzi. Ennek a festménynek a fényképe és Balassa életrajzi adatai a Magyar Életrajzi Lexikonban is megtalálhatók. Sok-sok apró lépés Valahogy szervezettebbé kell tennünk a múzeumlátogatásokat — gondolkodtunk el a Galériabeli félsiker után. Legközelebb a Közlekedési Múzeumba mentünk, de nemcsak vezetőt kértünk a kiállításhoz, hanem tolmácsot is a szövetségtők Dosztál Jenőné vállalkozott a feladatra. Egy kiscsoport követte is hűségesen a tolmácsunkat, de a nagyobb rész szétszéledt, kit merre vont az érdeklődés. Hiába, sok-sok apró lépés vezet el az igazi eredményhez. Arányi László A sikeres képkeresők és nevelőtanáruk a Balassa-önarckép előtt a Nemzeti Galériában. (Fotó: Kávai Géza.) PÉCS. Az ifjúsági klub tagjai aktívan bekapcsolódnak a csoport szervezeti életébe. Hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára Baranya megye és Pécs város felszabadulásának történetét dolgozzák föl. SZOLNOK: A megyében még akadozik az ifjúság szervezeti élete. A klubnapok megtartásához a Megyei Tanács Vasipari Vállalata KISZ-szervezetének és szocialista brigádjának tagjai nyújtanak segítséget a szolnoki fiataloknak. SZOMBATHELY: Új kiadvánnyal és új filmekkel gyarapodott a megyei film- és szemléltetőeszközök tára. Az ebből adódó lehetőségeket — mint eddig is — szeretnék minél jobban kihasználni a szombathelyi ifjúsági klub tagjai. krónika ZALAEGERSZEG. A megyei szervezetnél egyelőre még csak alkalmanként találkozik az ifjúság. Ilyenkor baráti beszélgetéssel töltik az időt. MAGNÓS KLUBOK FEGYELEM! Szövetségünk központi hangszalagtára már negyven sztereó műsoros kazettával rendelkezik. A kölcsönözhető kazetták listáján olyan együttesek és előadók műsorai szerepelnek, mint az ABBA, a BONEY M., a STATUS QUO, a LEAR és BACCARA, A MANDA TINA CHARLES, az ELECTRIC LIGHT ORCHESTRA, a BELLE EPOQUE vagy a DSCHINGHIS KHAN együttes nagylemezei — egyszóval az 1979- es év nagy diszkósikerei. Azoknak az ifjúsági kluboknak a jelentkezését is várjuk, akik eddig még nem vették igénybe a központi hangszalagtárat! 1980. JANtÄR LEVEL VACROL Intézetünkben, a Siketek Váci Általános Iskolájában és Nevelőotthonában működik a 4134. számú Cházár András Úttörőcsapat. Kilencvenhat úttörőnk és ötven kisdobosunk van. Jó kapcsolatot alakítottunk ki az Árpád és a Báthory iskola pajtásaival, közösen tartunk örsi összejöveteleket, együtt játszunk velük, s ez a mi hallássérült tanulóinknak nagy dolog, hiszen a beilleszkedésben segíti őket. Tevékenyen részt veszünk a városi sportrendezvényeken; legutóbb hat pajtás az Úttörőház rajzversenyén indult. Vác város felszabadulásának ünnepén, december 8-án a „Hálaláng” akcióban is részt vettünk. A fáklyát és a városi elnökség ünnepi parancsát csapatgyűlés keretében fogadtuk és küldtük tovább a következő csapatnak. Patronálóink is vannak; a Sallai Laktanya és az Egyesült Izzó váci gyárának KISZ-esei. Félévenként sokszorosított intézeti újságot adunk ki Ablak címmel. Természetesen nem hiányzik belőle a kisdobosok híradója és az úttörőhírek rovata sem. Czóra Éva csapatvezető Júliustól decemberig a Török Béla ifjúsági klubban Szervezetünknél — habár csak félévenként nyílik lehetőségünk jelentkezni e tájékoztatóval — mozgalmas volt a klubélet az elmúlt év második felében is. Július elsején, kiválóan sikerült hajókirándulás nyitotta meg a félévi programot. Visegrádra és Nagyvillámra látogattunk el. Kirándulásaink szinte minden alkalommal sok részvevőt vonzanak, így szép élmény marad mindannyiunknak a szentendrei skanzenban tett látogatás, vagy a kispályás csapat szereplésével egybekötött városnézések Szombathelyen, Győrött és Zalaegerszegen. A klubtagok egyik leginkább kedvelt programja változatlanul a diszkó. Minden hónapban rendszeresek és nagy számban látogatottak a diszkóműsorok. Ezek közül is kiemelkedett a nemzetközi gyermekév alkalmából a Nagyothallók Általános Iskolájának végzős tanulói számára rendezett klubest, ahol a tánc mellett izgalmas vetélkedő is várta a jövendő klubtagokat. A vetélkedők immár régi hagyományai a klubnak. Az elmúlt félévben Móricz Zsigmond munkásságáról irodalmi fejtörőt, a Szovjetunióról földrajzi vetélkedőt, végül a fiúk és lányok között ügyességi és szellemi versenyt rendeztünk. A sportjátékok kedvelőit házi asztalifoci-bajnokság várta, s ezen kívül a kispályás labdarúgócsapat figyelemre méltó szereplése a különböző versenyeken, így az országos kispályás bajnokságon ahol negyedikek lettek, a VI. kerületi bajnokságon, ahol 12 csapat közül a negyedik helyet szerezték meg (nem hivatalos eredmény!), továbbá a szombathelyi „Savaria” és az SSC által rendezett „Alkotmány” kupák mérkőzésein, ahonnan az első díjjal érkeztek haza. Harmadik, illetve negyedik helyezést értek el a győri „Rába” és a zalaegerszegi „Göcsej” kupákért vívott küzdelemben. Természetesen az ismeretterjesztő programok sem hiányoztak a féléves munkatervből. Sőt, a nagy érdeklődésre tekintettel „Párizs és környéke” című előadást kétszer is meg kellett tartani. Az elmúlt hat hónap legfontosabb eseménye egy új szervezeti lehetőség, az új ifjúsági helyiség birtokbavétele volt. Az összejövetelek hagyományos rendjén a múlt évben emiatt nem változtattunk, de 1980-ra már ezt az új és nagyszerű lehetőséget is figyelembe vettük, amikor a klub munkatervét összeállítottuk. S reméljük, hogy az új körülmények hozzásegítik majd a klubot, hogy ezt a tervet maradéktalanul végre is hajtsa. A februári program 1- én: Előadás. 2- án: DISCO! 8-án: Páros asztalifoci-bajnokság. 15- én: Filmvetítés. 16- án: DISCO! (Játékok!) 22-én: Szabadfoglalkozás. 29-én: Vetélkedő. „Lehet egy kérdéssel több?” G. I. E. az ősz kószált a kert felett. Rozsdásodott a fák feje. A levelek puha zizzenéssel hulltak egymásra. Halk neszükből semmit sem hallottam. Az én érzékeimmel csak a kert gazdag, fűszeres illatát észleltem. Ösztönösen haladtam lefelé, mert egy völgybe kúszott le az őszi park. először egy épület rózsaszínű palával borított teteje vált láthatóvá. Majd az erkély tárult a szemeim elé. Rácsozata végigvonult a kastély magasföldszinti vonalán. vű, cirádás vonalai Remekmítiszteletet parancsoltak. És szigorú gőggel zárták el a bejáratot. Már ott voltam egy kéznyújtásnyi távolságra. Mohón szemeimmel a sokszor kutattam látott, számomra kedves tárgyakat. A nagy hintaszéket, vörös, puha szőnyeggel melyet borítottak, a foteleket és kényelmes, törökös más bútorokat, melyek rendeltetését nem ismertem. A ház kis úrnője még nem mutatkozott. Apja — a híres politikus, dúsgazdag ember — csak ritkán volt látható. A kislány a ház fájdalmas titka lehetett. Néma volt, és valószínűleg nem is hallott. Mert megtudtam lassan mindent. Én az erdőn túl éltem egy kis falusi házban. Nagyothalló voltam kisgyermekkorom óta. Naponta elindultam, hogy legalább lássam a világot, melynek lüktető zajából csak keveset észleltem. Így jutottam el ehhez a nagy kerthez. Akkor tavasz volt és ő a húgocskáját hintáztatta. Engem kizárt a zord kerítés. Vágyakozva néztem a föl-fellendülő hintát, elfedeztem egyszer azt a helyet is, akadálytalanul ahonnan eljutottam az erkély fáig. Nagy, sötét, rácsozóbeszédes szeme fölcsillant, amikor észrevett. Tetszett neki ez a másféle játék, amely változatosságot hozott egyhangú életébe. És megérintettük egymás kezét a rácson keresztül. Beszélni próbáltunk egymással, de ki értette ezt meg? eguggolt a rács mellé, így arcunk egy vonalba ért. Kellemes volt ujjaink hegyével riogatni egymás megsiuttogni akartunk arcát, valamit. Megtelt bennőnk az ismeretlen vággyal, mely mámorító volt, mintha nemes bort ízlelgettünk volna. Valamit kaptunk most az élettől, hogy el tudjuk viselni bánatos csendünket, amely beárnyé zz Krkíly írta: Zwolenszky Lajos kotta életünket. Nehéz volt alkonyatkor elválnunk, meg most megint megnyílt az üvegajtó, ő lépett ki rajta, valami sajátságos keleti ruhában. Élvezte azt, ha valamin meglepődtem. Egy brokátba öltözött majom ugrándozott, járkált körülötte. Mosolyogtunk. A kezén szép kesztyű volt, csipke szőttes. Ködös szemmel kerestük egymást. Mikor fejét magam felé húztam, engedelmesen nyújtotta száját. Ha most emberek volnánk, zengő, halló bűvös szavakat mondanánk egymásnak, esztelenül és gyorsan közeledett a tél. A félfi körül nyugtalanító tüzek lobbantak fel. Ágyúgolyók csapódtak a házak falaihoz. Nem törődtem az életemmel. Egyre csak arra gondoltam, mi van vele. Elmenekült ő is? tétlen vágy fogott Leküzdheel, hogy odamenjek. Állandó gránáttűzben haladtam az erdőn. Már messziről láttam, hogy ég a kastély. Most könnyű volt bejutni. A büszke erkély roskadtan, szétterülve a földön. Egyszerre csak azt vettem észre, hogy kiáltozom és az égő, füstölgő romok között őrjöngve, sírva kutatok. Nem, itt van valahol. Itt Érezmaradt. Itt felejtették! Sejtelmem nem csalt meg. Valami megmozdult az ajtó mögött. Odarohantam. A földön feküdt. Teste pokrócba volt csavarva. Felemeltem és kivittem a havas gyepre. Akkor pillantottam az arcára. Fehér volt, mint a márvány. Halántékából vér szivárgott. Élesztgettem és az arcát simogattam. Egy pillanatra fölrebbent sötét szempillája. Ajkai mozogtak. Leolvastam róla a szót: vártalak! Aztán lehunyta szemeit és nem mozdult többé. Könnyű testét fölemeltem és a park egy csöndesebb helyére vittem. S akkor megremegett a föld. Mintha ezernyi lovas sereg vágtatna felém. Az út felé húzódtam. Az emelkedőnél már felbukkant az első harckocsi. Fiatal, kemény arcvonású katonák csüngtek rajta. Kos zászlócskákat lebegtetett a szél. A város felé vonultak, amely most füstbe és lángba burkolózott. Engem észre sem vettek. Kezdetleges sírt ástam. Beburkoltam őt az épségben maradt, könnyű szőnyegbe. Átfutott rajtam a gondolat, talán születtem a világra, hogy azért őt eltemessem. Még egyszer rápillantottam az erkélyre. A földre görnyedt. Egyre erősödő szél élesztette a lángokat. Reggel egy megváltozott világra fog sütni a nap. (Szövetségünk 1979. évi irodalmi pályázatán második díjat nyert alkotás.) I IP