Hallássérültek, 1981 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

198 HALLÁSSÉRÜLTEK I 8P*M­yfi állás × árültek tár­ Щ Wij sadaitmi stratigrá­ Щ * wj dójának jelentő­­* 4 .gégével, lehet­­**Meei;Gég € 3 módszerei­­, . ^ veil, s az elérhető eredményekkel a szakembe­rek ma már szerencsére tisz­tában vannak, s ki-ki a ma­ga­den területén igyekszik min­segítséget megadni ah­hoz, hogy a hallássérült em­ber a társadalomban megta­lálja helyét, s annak hasznos, építő tagja lehessen. A hal­lássérülés önmagában még nem ok arra, hogy az ember ne éljen tartalmas, kiegyen­súlyozott, boldog életet. Az életre való felkészítés annál simább, annál eredményesebb lesz, minél korábban kezdő­dik. Egy-egy kisbaba születését a legtöbb családban örömteli várakozás előzi meg. Szülők, nagyszülők találgatják, kisfiú lesz-e, vagy talán mégis ked­vesebb lenne egy kislány, szőke lesz-e vagy barna, és így tovább, de egyben mind­nyájan egyetértenek: fő, hogy ép, egészséges legyen! Leigi többiször maga a szülő is meg tudja állapítani, hogy kicsinye egészségesen fejlő­dik-e, vagy sem. Ehhez mér­cét rendszerint a hasonló ko­rú gyermekekhez való viszo­nyítás, a tapasztalás ad, de bőségesen találhatók jól ért­hető, olvasmányos, a gyermek fejlődésével, gondozásával foglalkozó egészségügyi kiad­ványok. Ezek segítséget nyúj­tanak a szülőnek gyermeke helyes megítélésében. Ha például erősebb hangra nem „felel” összerezzenéssel a fcát-háromhettes csecsemő, ez már figyelmeztető jel. Amennyiben többszöri meg­ismétlés esetén is elmarad a várt reakció, felmerül a hal­lássérülés gyanúja. Eb­ben az esetben célszerű azonnal, a lakóhelyhez legközelebb eső fülészeti szakrendelésen je­lentkezni, ahol a szakorvos, műszerek segítségével nagy bizonyossággal meg tudja ál­lapítani a hallássérülés té­nyé­t és fokát már a legkisebb korban is. A fülészorvos hivatott tehát megállapítani a diagnózist, és ő nyújtja az első és leglénye­gesebb segítséget is, amikor a hall­áss­­érült kisgyermeket ellátja a neki legmegfelelőbb hall­ókés­zülék ákcal. De nagy tévedés lenne a hallókészüléket egyedül üd­vözítő csodaszernek tekinte­ni! Legalább ilyen fontos az ideális gyermeki környezet megteremtése. Elős­zör is fokozott figyel­met kell fordítani a gyermek egészséges s a látás, mozgás,fejlődésére, tapintás, ízlelés, szaglás útján érzékelhető in­gerek mellett bátran és terv­szerűen hozzá kell szoktatni a hangingerekhez, így az em­beri beszédhez is. Legalább ilyen fontos nyugodt, bizakodó, derűs lég­a kör, a szeretet, mely a gyer­meket biztonságot adó me­leggel öleli körül.­létkornak megfe­lelő szintű segít­ségadás, újabb és újabb feladatok elé állítása, va­lamint­­ a legki­sebb eredménynek is öröm­teli nyugtázása nagyban hoz­zájárul a gyermek jó közér­zetének kialakításához. Az ideális családi környezet meg­teremtése sok türelmet, nagy megértést, fáradhatatlan le­leményességet kívánó munká­ja az első években szinte tel­jes egészében a szülőkre, s ezen belül is elsősorban az édesanyára hárul. Ehhez nagyon szép, de nagyon ne­­­héz munkához nyújt jelentős segítséget társad­almunk az édesanyáknak — a világon szinte egyedülálló jelenség­ként — a hároméves gyer­mekgondozási lehetőséggel megadva minden édesanyá­nak, hogy gyermekét az em­berré válás legfontosabb sza­kában maga nevelhesse. A­­ nevelés irányításában hasznos segítséget kaphat a család a siketek általános is­koláiban dolgozó nevelőktől is. Úgynevezett „Tanács­­adás"-on jelenhet meg a szü­lő gyermekével, ahol egy-két hétre előre közösen megter­vezhetik a teendőket, segítsé­get kaphat a szokások kiala­kításához, többek közt a hallókészülék rendszeres hasz­nálatához. A tanácsadás díj­talan! Ahhoz tehát, hogy a szülő hallássérült gy­ermekét a tár­sadalommal el tudja fogad­tatni, első lépésként magának a családnak kell őt elfogad­nia. Éppen úgy kell vele bánni, mint más hasonló ko­rt, ép érzékszerv­ű gyermek­kel. Fel kell figyelni hang­­adásaira, s arra­ lehetőleg hangos beszéddel kísért cse­lekvéssel kell „felelni”. Vá­lasztási lehetőségek, döntések elé kell állítani a gyermeket, gyakran kell sikerélményhez juttatni, de meg kell tanítani veszteni is, nem feledve, hogy a tapasztalatszerzés a tudás megszerzésének egyik legjár­­hatóbb útja. A biztonságot adó szű­kebb családi környezetet célszerű mielőbb bővíteni, elsősorban hasonló korú, ép érzékszervű gyermekekkel. Játékaikba, kö­zös tevékenykedésükbe (raj­zolgatás,­ formázás, gyöngyfű­zés), de az utánzáson alapuló szerepjátékokba is így kap­csolódhat be legkönnyebben. A közhiedelemmel ellentétben —­­mely szerint a siketeknek különösen kifinomult a­ kéz­ügyességük — tévedés lenne túlértékelni a kisgyermek ügyességét. De az bizonyos, hogy a manipulációs készség is, mint egyéb képesség, gyakorlással fejleszthető. Egy-­­ egy ügyesen, szépen meg­munkált „darab” oko­t ad ar­ra, hogy a környezet elisme­rését kivívja; ez az elismerés növeli a gyermek önbizalmát, ami továbbá tevékenykedésre serkenti. Mivel a beszédfejlődése — még az ilyen céltudatosan ne­velt gyermeknek is — nagy valószínűséggel messze elma­rad a hasonló kort halló tár­sakétól, adjon a szülő lehe­tőséget minél gyakrabban fe­leletértékű cselekvésekre. Már másfél-kétéves korú gyermeket ránevelhetünk ar­ra, hogy önállóan vetkőzzön, ruháit meghatározott rendben rakja le, bevonható kisebb házi munkákba; válogatás, ta­karítás, terítés stb. A „felele­tet” eleinte magának a szülő­nek kell megmutatnia, de többszöri türelmes gyakorlás­sal a legtöbb kisgyermek rá­nevelhető. Az így felkészített kisgyer­mek számára az óvodai kö­zösség nem lesz riasztó, fé­lelmetes. Társaival és a fel­nőttekkel könnyebben tud kapcsolatot teremteni, és nem atol­sós árban nem jelent olyan megrázkódtatást az elválás sem a gyermeknek, sem a szülőnek. A szépen megin­dult személyiségfejlődés tö­retlenül folytatódhat.­­a - ■ -j“­azánkban a hal­lá­s - É-. ’ lássérültek okita­­t в­tás­a 1802-ben, a­­ ' siketek váci in­ BteSSHHi­tézetének megala­pításával kezdő­dött. Olyan nevek fémjelzik a siketek és nagyothallók okta­tását, mint Simon Antal, a váci intézet első igazgatója, Borbély Sándor, az első tann­­terv szerzője, Bárczi Gusztáv, a hallásnevel­és hazai úttörő­je, külföldön is elismert szak­ember, akit munkásságáért Kossuth-díjjal tüntetn­ek ki. A hallássérültek oktatása hosszú ideig csak a siketekre terjedt ki, a nagyothalló gyer­mekek részére csak 1925-ben létesült önálló iskola. A felszabadulás után a si­ketek és nagyothallóik intéze­teit általános iskolákká szer­vezték. Ezek az intézmények az általános iskolával egyen­jogú bizonyítványt adnak, le­hetőségeit nyújtva a hallássé­rült gyermekeknek is a sok­irányú továbbtanulásra. Hazánkban 60-80 ezer siket és kb. 800 ezer nagyothalló él. Évente átlag 150 siket és 500 nagyothalló gyermek ke­­­rül óvodás korba. Az ország intézetében minden siket gyermeket el tudnak helyez­ni, és az óvodás korúak 70%-át is oktatják. A nagyot­hallók egyetlen fővárosi in­tézete a rászorulóknak csak kis részét tudja fogadni, a többi nagyothalló gyermek egy része — helytelenül — a kisegítő iskolába kerül, más része az általános isk­olában tanul, gyakran minden segít­ség nélkül. Nagy szükség volna a Dunántúlon és a Ti­szántúlon a nagyothallóknak egy-egy álltalános iskolája lé­tesítésére és az általános is­kolába járó hallássérültek szervezett megsegítésére. Az 1972. évi júniusi okta­tási párthatározat eredménye­ként a hallássérültek iskolái számára új tantervet dolgoz­tak ki, s azt 1979. szeptem­ber 1-től vezették be. Az új tantervek általános célkitűzé­sei megegyeznek az általános iskola céljaival, s ugyanakkor két speciális célkitűzés került előtérbe. Az egyik a tanulók nyelvi kony­esc e tanulók kihasznál javító e szerekkel gyorsalló arra tőre­se a nag ség hát nyeiit, és mukra intézetek tanulást, kén­t а­s illeszkedő A síké­la tíz éve előkészíti iskolai és mértékbe iskolát T gógus ál beszédne­kiak) és I (3—6 éve lesztés­ei A kés il­letszkedő elvek sei tásában: hez az fejlesztés tásiban is álló életi A 7. életre való felkészítés annál eredményesebb lesz, minél koráb­ban kezdődik Az életkornak megfelelő, újabb és újabb feladatok, az eredmények nyugtázása hozzájárul a gyermek jó közérzetének kialakításához ^ Hallásáér­ t U||ji||/* mint az emberi értékek legfőbb Я ftilUNIVA forrása, személyiségformáló és értékmérő élettevékenység, a szocialista em­bertípus kialakulásában alapvető szerepet ját­szik, s ez független attól, hogy a társadalmi építőmunkában részt vevő személy ép érzékű vagy tes­tileg-érzékszervileg valamilyen mér­tékben károsult. Az önmegbecsülést, a közös­ségben elfoglalt hely és szerep értékrendjét, a társadalmi hasznosság érzését csak a közös­ség részeként és annak hasznára végzett mun­ka jelentheti. Nem véletlen, hogy a gyógype­dagógiának is egyik alaptétele a munkára ne­velés, az alkotókészség, a kreativitás kifejlesz­tése, kibontakoztatása — természetesen a képességek, adottságok lehetőségein belül. Ez nyújthat tartós sikerélményt, ez vezet el egyéni boldoguláshoz, s ez legfőbb alapja az a tényleges társadalmi beilleszkedésnek. СА1МЛС a sérült emberek körében a be­­­lAínyi illeszkedés iránti igény nem egy­értelmű; hajlamosak az elszigetelődésre, befelé fordulásra, saját közösségek kialakítá­­­sára. Érthető ez, hiszen az integráció tőlük sokszoros erőfeszítést igényel, s ráadásul (nemegyszer puszta tájékozatlanság vagy meg­gyökeresedett előítéletek miatt) ehhez nem is mindig kapják meg a megfelelő társadalmi segítséget. A HALLÁSSÉRÜLTEK helyi beilleszkedés terén kedvezőbb, mint a más testi vagy érzék­szervi fogyatékosságban szenvedőké. Pálya­­választási lehetőségeiket természetesen meg­határozza sérülésük mibenléte, de munkaké­pességük, munkaintenzitásuk, teljesítőképes­ségük — azokban a munkakörökben, ame­lyekben nem kizáró ok a hallás hiánya ■— a halló dolgozókéval egyenértékű. Az enyhe fokú nagyothallók elhelyezkedése általában nem okoz gondot, s nem igényel se­gítséget. A súlyos nag munkahelyi beilleszkí említett „viszonylagos” miatt szerteágazóbb, á jelent. A hallássérültek na lesz. Már pályaválasz kozák, bár az utóbbi­k egyetértenek abban, h mák köre (az úgynevi együtt cca. 50—60) tö­séges felülvizsgálni a orientációjának kérdés a tudományos-technik fikáltabb szakembere minden területén, úgy nem kellően — megöl munkások átképzése, mindenütt biztosított kéz — szövetségünk, salkoztató munkahelyi ügyi szervek összefüg­­get kapnak, kezdve a adástól a jeltolmácsé szervezett továbbképz oktatási formákig. A nem általános. SZÖVETSÉGÜNK - ben, ahol nagyobb lér­lássérültek. Tények il­leszkedés meglétét. К ban tanult szakmáj­i hallássérülteket, meg reális alapokon törtéi bérezésben és az ez­­aránt. Közvetve — h zott révén — részt vi­mokrácia fórumain é­galomban, s a legtöb­bekitíva egyéb más sportkörökben, közös

Next