Hallássérültek, 1983 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
1383. FEBRUAR FEBRUÁRI JÓTANÁCSUK: A második műszak munkáját megkönnyíti, ha ülve vasalunk. Ehhez magasabb székre van szükségünk, amely az üzletekben kapható (otthon is barkácsolhatunk). Megoldhatjuk azzal is, ha rendes székre két ülőpárnát helyezünk, így jóval magasabb lesz. Ha ülve vasalunk, nem fáradunk el annyira, mint az álldogálásban. Közben hallgassunk rádiót vagy nézzünk tévét. Így megoldjuk az idő kettős kihasználását. Nagyszerűen lehet ülve palacsintát sütni vagy sok álldogálást igénylő háztartási munkát végezni tél, (hagymapárolás, rántáskész,burgonya-, zöldségtisztítás, lencse-, rizsválogatás, stb.). Ha kipróbáljuk, meglátjuk, mennyivel kényelmesebb így , és a lábunkat kíméljük. F. K. HAILAS SERÜLTE К7 Novemberi lapszámunkban közöltük Kincses Gyuláné „Segíthetünk ...?” (2.) című írását. Fenti képünk a cikkben ismertetett „Kerekecske, dombocska ...” nevű játékot ábrázolja (Fotó: Nagy István, Debrecen) Röviden az állattenyésztés kialakulásáról Az állattenyésztés a vadon élő állatok háziasításával, a csiszolt kőkorszakban kezdődött, amikor Elő-Ázsia népes közösségei a gyűjtögető-zsákmányoló gazdálkodásról áttértek az élelemtermelésre. Az emberiség három első háziállata a juh, a kecske és a kutya volt. Ezek legrégibb csontmaradványai az i. e. 8-9. évezredből ismeretesek. A Kárpát-medencében az i. e. 6. évezredben egyszerre jelent meg a kutya, a juh, a kecske, a szarvasmarha és a sertés. Amerikába és Ausztráliába csak a felfedezések nyomán, az újkor hajnalán jutottak el az első óvilági háziállatok. Bármilyen furcsán hangzik, az amerikai nép a 15. századig nem ismerte a szarvasmarhát, a lovat, a sertést és a juhot. Mexikói indiánok háziasították a pulykát, az Andok indiánjai pedig a lámát. A háziasítás elsődleges mozgató rugója a gazdasági szükségszerűség, az élő hústartalékra való törekvés volt, de az emberi kedvtelés is szerepet játszott az állattenyésztés kialakulásában. AZ EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁSRÓL Örömmel hallottuk ősszel a hírt: az almatermés kitűnő, nem lesz hiány a zamatos téli almákban sem. A bőség gondot is okozott (leszedés, ládákba helyezés, szállítás stb.), de végül is az eredmény a fontos, az üzletek, a piacok tele vannak mosolygós piros almákkal. Kínálják magukat megvételre. Olcsón. Talán éppen az olcsósága miatt van, hogyha elgurul néhány szem alma, senki nem hajol le érte, ott pusztul el a piac szemetei között. Néhány nappal ezelőtt két gyermek focizott egy szép piros almával... Most, nem akarom a múlt keserves emlékeit visszapergetni, amikor az iskolás gyermekek örültek, ha kenyeret és egy almát kaptak tízóraira, és nem alkarom felidézni az ostrom utáni állapotot néha nem ártana), amikor (bár a hosszú nélkülözés után könnyes szemmel haraptam egy ajándékba kapott almába, és azt sem szeretném felsorolni, hogy hány országban nélkülözik a gyermekek — többek között — a gyümölcsöt. Inkább néhány gondolattal vissza szeretném szerezni az alma „becsületét”. A szülők és a gyermekek előtt. Csak egyetlen példa: ha déligyümölcs érkezik az üzletekbe, özönlenek a vásárlók, hogy hozzájussanak. Otthon örömmel adják a szülők a gyermeknek: „Egyél, finom déligyümölcs”. Tehát, ahogy a szülő átadja gyermekének gyümölcsöt, már nagyobb „éra demjegyet” ad a déligyümölcsnek, mint például az almának. Miért? Mert déligyümölcsöt ritkábban lehet kapni? Vagy mert drágább? Az almát már nem viszi haza ilyen örömmel, hiszen természetes, hogy lehet kapni, természetes, hogy szépek, pirosak, mosolygósak, kívánatosak. Tévedés ne essék, nem szeretném szembeállítani a két gyümölcsöt és értékítéletet mondani róluk, hiszen mindig fontos a választék bővítése, télen örülünk a déligyümölcsnek. Jó, hogy lehet kapni, nem is beszélve magas táplálkozási értékükről. Mindössze a hazai gyümölcsök értékét és elsősorban az almáét, szeretném a mércén megfelelő magasra állítani. Éppen most, amikor „tobzódunk” az almatermésben és itt a lehetőség, hogy változatosan fogyasszuk az olcsó gyümölcsöt. Csak még egy lélektani hatásra utalok, ha például nagyon rossz lett volna az almatermésünk és drága pénzért, ritkán lehetne kapni almát, az emberek szemében egyből megnőne a „ranglétrán” és ugyanolyan örömmel vinnék haza, mint pl. a déligyümölcsöt. Akkor a gyermekek biztosan nem használnák focizásra a piros almákat, hanem örülnének, ha az ízes gyümölcsöt megehetnék. Nem lenne az utcán félig elfogyasztott alma, és nem lenne tele az iskolákban a szemétgyűjtő „kövér” almacsutkákkal, amelyekről éppen csak a nagyját harapdálták le a gyermekek. Láttam a kukák tetején is pusztulásnak indult almákat. Vajon miért nem fogyasztották el akkor, amikor még egészségesek voltak a gyümölcsök? Persze van sok olyan család, ahol megvalósításra került az az ismert közmondás: „Egyél meg naponta egy almát és nem lesz szükséged doktorra”. A közmondás alapja az a tény, hogy az almában levő vitaminokra és ásványi anyagokra nagy szüksége van az emberi szervezetnek minden életkorban. 100 gr alma tartalmaz többek között: 32 kalóriát, 0,4 gr fehérjét, 0,4 gr zsírt, 0,7 gr szénhidrátot, 1,3 rostanyagot, Bt- B2- és C-vitamint, nikotinsavat, kalciumot, vasat, foszfort. Az almát lehetőleg nyersen fogyasszuk, de ha valamilyen ok miatt nyersen nem ehetjük, tegye a háziasszony az asztalba főzve, átszűrt lé, sült alma vagy más formában. Kínálhatja a párolt almát baromfi és vadhúsok mellé, kitűnő az almaleves, almamártás, tölthetjük vele a tésztaféléket (dióval keverve), finom az almás-túrós, vegyesrétes (az alma különleges ízt ad a túrónak), készíthetjük változatos formában salátának, tejes gyümölcsös turmixnak, gyümölcssalátárnak, franciasalátának, gyümölcscentri,fugában kipréselve almalének, nyers túróval összekeverve az almaszeleteket, egy kis mézzel ízesítve, sütemény helyett kínálhatjuk, párolt almaléppel, fahéjjal és cukorral ízesítve. Tölthetünk palacsintát (még finomabb, ha a tetejére tejszínhabot teszünk, vagy megszórjuk cukros dióreszelékkel). Amint látjuk, számtalan mód van arra, hogy az almát ízletesen tálaljuk az asztalba — a korszerűbb táplálkozás érdekében. Néhány receptet küldünk a háziasszonyoknak: Almakoktél: 121 tejet, 2 dl almalevet, kevés citromlevet, ízlés szerint cukrot vagy mézet a mixerben jól összekeverünk, poharakba töltjük, meghintjük kevés törött fahéjjal, lehűtve tálaljuk. A poharak szélét almaszeletekkel díszíthetjük a Vaníliás almaszelet. Személyenként 2 szelet kalácsot megpirítunk, 1-1 almát megmosunk, héjastól megreszelünk, a reszeléket a szeletekre kenjük és a megkent szeleteket tepsire rakjuk. Közben egy egész tojást elkeverünk egy evőkanál vaníliás porcukorral, fél kiskanál liszttel és gyenge tűzön sűrű krémmé főzzük. Ezzel vonjuk be az almaszeleteiket és a sütőbe téve inkább csak melegítjük, mint sütjük. Darált dióvall beszórva, tálaljuk. Almapüré. A meghámozott, felszeletelt almát gőzben vagy nagyon kevés ciromos vízben (esetleg cukros tejben) puhára pároljuk, kevés reszelt citromhéjjal, néhány csepp citromlével és porcukorral (vagy szaharinnal) ízesítve, előbb villával összetörjük, majd habosra keverjük. Dióval vagy tejszínhabbal díszítjük. Vasárnapi sütemény helyett ajánljuk. Orvos által ajánlott almakúra. Fogyókúrázóknak, vagy akik a szervezetüket szeretnék felfrissíteni, ajánljuk az almakúrát. Hetenként egy napom csak almát fogyasszunk (kb. másfél kilót), és minden étkezéshez egy szeletke sovány sajtot. Abban az esetben, ha ezt a mennyiséget nem szívesen fogadja a gyomor és különböző panaszokat okoz. Akkor a konyhakész almát reszeljük le vagy gyümölcscentrifugával préseljük ki a levét és azt igyuk meg. Ha az almát tejben megfőzzük és langyosra lehűtjük, kitűnő arcpakoló anyag a bőr felfrissítésére. Fási Katalin Hogyan alakult a taglétszám és a tagdíjfizetés 1982-ben? Az év elteltével minden téren összegezzük az elért eredményeket. Szervezési munkánk eredményessége szempontjából igen fontos mutató a taglétszám alakulása. Figyelembe véve, hogy 1982-ben nagyobb arányú tagszervezést több helyi szervezet is kezdeményezett, az elért létszámemelkedés eléggé szerény, annak ellenére, hogy tudjuk: beszervezett tagok száma jóval a több, mint a létszámemelkedés, ugyanis számolnunk kell a természetes lemorzsolódással is. Mindezeket figyelembe véve, a kimutatás adatai szerint a legeredményesebben dolgoztak: Szeged, Eger, Budapest I. és Miskolc. A többi szervezet kisebb arányú emelkedést ért el. Néhány helyen lemorzsolódás volt, így a Bp. II. és a pécsi szervezetnél elég nagyarányú a csökkenés. Kisebb létszámcsökkenés további hat szervezetnél mutatható ki. Az elkövetkező évek terveit figyelembe véve, a jövőben szervezeteinknek a tagszervezés mellett a már beszervezett tagok megtartásáért is többet kell tenniük, hogy az új szervezésekkel nyert létszámemelkedés tényleges gyarapodást jelentsen. Szövetségünk központi vezetősége a dologi és személyi feltételek biztosítását — eddig is, de ezentúl még következetesebben — a létszámnövekedéstől teszi függővé. Reméljük, az szervezési munkája elkövetkező év számbavételét a fenti szempont által ösztönzött jobb szervezési munka — meghozza a várt létszámemelkedést. • 4 Létszám /fő/ Tagdíj /Ft/ Nyitó Záró Tervezet Teljesítetti Szervezetek: Békéscsaba 111 118 4.620 3.960 86 Budapest II 1566 1608 63.000 60.280 96 Budapest II. 744 681 20.020 25.760 128 Debrecen 293 287 10.260 8.920 87 Eger 704 756 27.000 28.980 107 Győr Mosonmagyaróvár 286 273 12.000 10.340 86 Kaposvár 136 143 5.440, 5.050 93 Kecskemét 173 185 7.100 6.840 96 Miskolc 207 247 8.460 8.600 102 Nyíregyháza 213 222 9.020 8.500 94 Pécs 380 340 14.900 12.760 86 Salgótarján ю [UNK] 108 4.440 5.000 113 Szeged 240 293 10.000 11.350 113 Szekszárd 103 103 4.160 3.830 92 Székesfehérvár 238 238 9.140 8.780 96 Szolnok 362 364 13.120 14.000 107 Szombathely 119 121 5.140 3.600 70 Tatabánya 191 206 7.880 6.890 87 Veszprém 75 83 3.360 3.120 93 Zalaegerszeg CeoDortoki 272 267 11.720 9.260 79 Hódmezővásárhely 200 194 8.020 6.680 83 Kisvárda 102 ю [UNK] 4.480 2.300 51 Makó 25 40 1.200 1.330 110 Orosháza 175 179 7.390 7.360 99 Sopron 140 153 6.240 6.100 98 Vác 480 469 14.800 14.770 99 Putnok 34 34 1.430 1.480 100 lak. ilanazarvak: B.Á.A 85 85 1.820 600 33 N.Á.A 55 55 1.700 750 44 B.I.A 74 83 1.780 1.450 81 K.Á.A 21 21 1.320 930 70 S.Á.A 54 49 1.580 3.000 190 S.I.A 44 44 1.160 840 72 SZ.Á.A 81 68 2.200 2.240 102 Átfutók 196 220 összesen: 6282 8440 305.950 295.670 97 *j Ajtót mutatnak nekik! A nigériai hallássérültek szövetsége a fővárosban, Lagosban működik. Elnöke Arijo Kajode Sodeke. Sodeke hatéves korában vesztette el hallását. Apja egy hajóstársaság irodájában volt hivatalnok, s csak ezért juthatott be Arijo a siketek iskolájába. Az apa összeköttetései segítségével folytathatta tanulmányait egy szakiskolában, ahol ő volt az egyetlen siket. Az írni, olvasni tudó siketeket az ember a kezén megszámolhatja Nigériában. Közöttük van Arijo felesége, Titi, akinek a szülei nem kis áldozatot hoztak, hogy lányukat taníttathassák. A legtöbb siket nagy szegénységben él Nigériában, sokan semmi munkát nem kapnak, ezért nem tudnak családot alapítani. A siket házaspár nagyon ritka. Lagosban 1974-ben alakult meg a hallássérültek szövetsége. Igaz, működött már korábban is, de nem nyerte meg a siketek bizalmát, mert fehér tanítók irányították, akik nem értették meg a sötétbőrű siketek problémáit, és semmit nem tettek az érdekükben. Arijo 1976-tól tölti be a titkári tisztet a fővárosban. Gyakorlatilag ő az országos titkár is, hisz mindössze két vidéki szervezet működik. Sajnos a fővárosi sem dicsekedhet nagy sikerekkel, hisz csak ötven tagja van. Lagoszban kétmillió ember él, így a siketek száma bizonyára többszöröse a taglétszámnak. A szövetség semmilyen állami támogatást nem kap. Tevékenységüket megismertetni és népszerűsíteni nincs módjuk. Sok siket a tagdíjat sem tudná megfizetni, bár ez csekély összeg. A tagdíj mindössze 100 köbe, kb. 19 forint. A rendezvényeken 2 forint a belépődíj. A siketek zöme még ezt a kis összeget sem tudja befizetni, ezért nem keresik fel a szövetséget. A fővárosi szervezet tagjai havonta kétszer jönnek össze. Ha sikerül megkapniuk a siket iskola termét, akkor ott, ha nem, akkor az elnök lakásán. Hozzá gyakran járnak a tagok tanácsért és segítségért. Legtöbbször art, hogy megkérjék, írjon levelet nevükben a Arijo senkit munkaközvetítőnek. sem utasít el, de megjegyzi, hogy ezek a levelek még soha, senkinek nem szereztek munkát. A szövetségnek régi célja, hogy házat építsen, ahol kiszélesíthetné tevékenységét. De erre nincs pénz. Ha továbbra is hasonló ütemben gyűlik a szükséges összeg, akkor csak a következő nemzedék kezdhet hozzá a házépítéshez. S mit tesz a kormányzat? — Nagyon csekély az esélyünk, hogy támogatást kapjunk — mondja Arijo. — Mi már nemegyszer fordultunk segítségért a hivatalos szervekhez. De mikor megtudták, hogy siketek vagyunk, ajtót mutattak nekünk. Legjobb esetben megmagyarázták, hogy nem tehetnek értünk semmit. (Oroszból fordította: Atányi László) \I