Hallássérültek, 1984 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1984-09-01 / 9. szám

1084. SZEPTEMBER Barátok látogatóban A szociális ügyekkel foglalkozó minisztérium meghívására ha­zánkba (a Szovjetunióba) érkezett a magyar Hallássérültek Országos Szövetségének küldöttsége: Illés­­falvi Béla, a szövetség főtitkára, Bedő Imre szakmunkásképző-is­­kolai igazgató és Dura Béla, a szö­vetség elnökségének tagja. A szövetség központjában ren­dezett találkozón szó esett a hal­lássérültek szociális rehabilitáció­jának időszerű kérdéseiről. A ma­gyar kollégák elmondták az ok­tató- és nevelőmunkában szerzett tapasztalataikat, ismertették mód­szereiket, amelyeket a helyi szer­vezetekben és csoportokban al­kalmaznak, különös tekintettel a fiatalokra. Elmondták, hogyan nevelik a fiatalokat a közösségi munkában való aktív részvételre, a tanulmányi és szakmai mun­kára. Nagy figyelmet keltettek szundopedagógiai eszközök hasz­a­­álatával kapcsolatos tapasztala­tok: a különféle készülékek és eszközök használata a hallásma­radvánnyal­­ rendelkező emberek életében, s az egészségügyi ellátá­suk. Ezután V. A. Fulajev, a köz­ponti vezetőség elnöke megismer­tette a magyar küldöttség tagjait az oroszországi szervezet sokrétű tevékenységével. Beszélt az okta­tó-termelő létesítményekről, kulturális létesítményekről, az ál­­­talános és szakképzés megszerve­zéséről. Mesélt a hallássérültek munkájáról az iparban és a me­zőgazdaságban, a sport fejlődésé­ről, a művészi öntevékenységről, és válaszolt a vendégek sok-sok kérdésére. A két szövetséget — mondta végezetül az elnök — régi barát­ság köti össze. Kapcsolataink ál­landóan erősödnek, és minden új találkozás még jobban elmélyíti őket. Biztos vagyok benne, hogy az Önök mostani látogatása is kölcsönösen hasznos lesz. V. A. Fulajev magyar barátainknak kellemes országjárást kívánt. Vendégeink sok rendezvényen vettek részt hazánkban. Megis­merkedtek több tanintézet életé­vel és munkájával Moszkvában, Leningrádban és Novgorodban, a Szovjet Akadémia pedagógiai osz­tályának a fogyatékosságokat ku­tató intézetével. Jártak történelmi helyeken, a leningrádi kultúrpa­lotában, és a „mimikai és jelszín­­ház”-ban, amely nagy benyomást tett rájuk. Azokban a városokban, ahol vendégeink jártak, szívélyes, me­leg hangulatú találkozókra került sor. Találkoztak a szövetség mun­katársaival, az értelmiség képvi­selőivel, szakiskoláink pedagógu­saival és tanulóival, egyetemis­tákkal. Mielőtt hazautaztak a baráti szervezet képviselői, köszönetüket fejezték ki a siketek oroszországi szervezetének a meleg, szívélyes fogadtatásért, a lehetőségekért, hogy széleskörűen megismerked­hettek szövetségünk sokféle tevé­kenységével, és sokat megtudhat­tak arról, hogyan élnek, dolgoz­nak, hogyan használják ki lehető­ségeiket a szovjet hallássérült emberek. Nagyon hasznos tapasztalato­kat szereztünk Önöknél, új isme­retekkel gazdagodtunk — mond­ták búcsúzóul —, ez segítségünk­re lesz a gyakorlati munkában, fontos és humánus feladataink megoldásában a hallássérültek szociális rehabilitációja terén. (Fordította: Átányi László) ★ (Megjelent a szovjet testvérszö­­vetség „V Jegyinom sztrója’’ c. folyóiratának 1984. évi 3. számá­ban. A lap címe magyarul: „Egy­ségben".) EGYÜTT! EGYMÁSÉRT! 1984. augusztus 25-én harma­dik alkalommal rendezte meg a Heves megyei hallássérültek, mozgássérültek, a vakok és gyen­­g­énlátók, valamint az értelmi fo­gyatékosok szüleinek érdekvé­delmi szervezete a ROKKAN­TAK NAPJÁT. Idán Gyöngyös város vállalta a rendezvény lebonyolítását, mi­vel ebben az évben ünneplik a város fennállásának 650. évfordu­lóját. Szombaton már korán reggel benépesült a Dimitrov-kert, a ka­tonák sátrakat állítottak, begör­dült a „gulyáságyú", a teherau­tókról lerakták a hűsítőket. A vendéglátó gyöngyösi sorstársak fogadták a megye különböző helységeiből érkező, különjáratú autóbuszokat. Kilenc órakor meg­szólaltak a trombiták — két kis­­katona fújta —, s hangjukkal je­lezték az ünnepélyes megnyitást és a műsor kezdetét. A szabadtéri színpad nézőtere zsúfolásig megtelt rokkant sors­társakkal és hozzátartozóikkal. A színpadon foglalt helyet az el­nökség, többek között dr. Chikán Csaba, a Mozgássérültek Egye­sületének országos elnöke, Jaf­­csák Pál, a Hallássérültek Orszá­gos Szövetségének központi el­nöke, a Heves megyei szervezetek elnökei Gyöngyös városból, az MSZMP és a Hazafias Népfront küldötte. Dr. Batonyi István, a Gyöngyös városi Tanács V. B. igazgatási osz­tályának vezetője üdvözlő szavai után dr. Chikán Csaba mondott rövid ünnepi beszédet. Kiemelte: együtt, egymásért kell a rokkan­taknak élni,­dolgozni, szórakozni­. Majd Király József­né mozgássé­rültet köszöntötte abból az alka­lomból, hogy New Yorkban a vi­lágjátékokon 3 aranyérmet nyert. Ezután következett a kultúrmű­sor. Fellépett a Gyöngyösi Színkör és a Vidróczi együttes. A zenét — egész nap — a miskolci moz­gássérültek „Neogén­’ együttese szolgáltatta. Közben, 11 órakor elkezdődött a gimnázium udvarán az autós ügyességi verseny. Sajnos, a bene­vezett tíz autós közül egy sem volt hallássérült. Népes szurko­lótábor izgulta végig a versenyt. Egy órára megfőtt a gulyásle­ves. A kiskatonák szolgálták fel a finom, forró levest. Persze, aki mást akart enni, az sem ma­radt éhen. Volt debreceni, mus­tárral, és édességek is. Ebéd után a táncolni vágyók a színpa­don rophatták a Neogén együttes zenéjére. A fák alatt kisebb-nagyobb csoportok, beszélgettek, ismerked­tek egymással. Hamar elszaladt az idő, s a különautóbuszok hazaszállították a résztvevőket. Heves megyében immár ha­gyomány a rokkantak napjának megrendezése. A különböző rok­kant emberek megismerik egy­mást és a hétköznapokon is job­ban segítenek egymáson. A rok­kantak szervezeteinek vezetői is jól együtt tudnak működni, s így hatékonyabban lépnek fel tagtár­saik érdekében. Bata Lászlóné HALLASSERÜLTEK MEGHÍVÓ A Hallássérültek Országos Szövetségének központi elnök­sége szeretettel meghívja önt és kedves családját az 1984. szeptember 29-én, szombaton 18 órai kezdettel tartandó ORSZÁGOS KULTURÁLIS SEREGSZEMLÉRE, a Danuvia Művelődési Központba (Budapest XIV., Angol u. 13.). MŰSOR: Budapesti szervezet: Nyírségi páros (tánc) Debreceni szervezet: Illyés Gyula: Túvétevők Győri szervezet: A kiskakas gyémánt félkrajcárja Pécsi szervezet: Miről van szó? (pantomim) Bűvészszámok Szegedi szervezet: Hogyan tovább? Budapesti bemutató csoport: Feleselgetők A helyszínen reggelig tartó bál! Jegyek elővételben a helyi szervezeteknél kaphatók'. 5 Ifjúsági parlament Szegeden Augusztus 25-én, délelőtt 9 óra­kor, a Hallássérültek Országos Szövetsége szegedi szervezetének Bartók téri székházában megtar­tották a megyében élő, hallássé­rült fiatalok megyei szintű ifjú­sági parlamentjét. A — sajnos — kevés számú fiatalon kívül az if­júsági fórumon részt vett Csiszár Mihály elvtárs, a megyei KISZ- bizottság munkatársa, dr. Hor­váth Károly, a szakszervezetek megyei tanácsának képviselője, Podani János, a Központi Ifjúsági Bizottság küldötte és természete­sen Csongrád megyei szerveze­teink vezetői. Dura Béla központi elnökségi tag, a megyei szervezet elnöke üdvözölte a fiatalokat és a ven­dégeket, s Deli Istvánt javasolta a parlament levezető elnöki tisz­tére, kinek személyét­ a résztve­vők egyhangúan elfogadták. Deli István az elnöki tisztet átvéve is­mertette a napirendi pontokat, s­ elsőként felkérte Vida László me­gyei titkárt, hogy tartsa meg a vezetői beszámolót. Rögtön a beszámoló elején em­lítésre került a szegedi KISZ- alapszervezet megszűnése, az if­júsági élet felbomlása. A fiatalok sajnos, közönyösen vették tudo­másul a KISZ-vezetés gyakori változását, amely a szervezet ve­zetőségének törekvése ellenére sem hozott eredményt, s az igye­kezet nem váltott ki sem érdek­lődést, sem aktivitást az ifjúság körében. Ma már — mint a megyei vezető elmondta — sem KISZ-vezetőség, sem KISZ-alap­­szervezet nincs. Holott lenne, ami fogadná, vonzaná a fiatalokat! Létrehoztak egy szép pinceklubot, több mint ezer társadalmimun­­ka-órával, s a központ közel ,30 ezer forintos anyagi támogatásá­val. Jelenleg ez is kihasználatlan. Nagy ritkán, bálok alkalmával veszik csak igénybe. A megyei titkár hangsúlyozta: maguknak a fiataloknak kell ren­det teremteni e téren, hiszen mindez nekik, őértük készült, s városi és a megyei szervezet azonnal a segítségükre siet­­, természetesen a megvalósítható keretek között. Vida elvtárs a beszámolójában kiemelte: e nagatív jelenségeken túl — amelyek elsősorban a szer­vezeti kereteket érintik — sok jót is el kell mondani a fiatalok leg­javáról. Kis kivételtől eltekintve a fiatalok munkahelyeiken meg­becsült dolgozók, munkáltatóik elégedettek velük, s eredményei­ket figyelemmel kíséri a szerve­zet is. Nem egy közülük kiváló dolgozó. A még fiatalabbak, kike­rülve az intézetekből, zömmel to­vábbtanulnak, különböző szak­mákat sajátítanak el — sikerrel. Meg kell említeni a sporttevé­kenységet, mint eredményes szer­vezeti formát a hallássérült fiata­lok körében. Rendszeres progra­mokkal várja őket a sportkör, úgy a labdarúgókat, mint a hor­gászszakkör az ifjú horgászokat. Dicséret illeti a fiatal kultúráso­­kat is. Megvan tehát a lehetőség a kü­lönböző, szervezett ifjúsági fóru­mokra­­, mindezeket azonban igénybe is kell venni. A központi elnökség, a megyei és a városi szervezet hiába igyekszik segíte­ni, ha jó szándék és a segítség az érdektelenség miatt eredményte­len marad. Végül a megyei titkár nem utolsósorban arra hívta fel a fia­talok figyelmét, hogy bizony el­jön a nemzedékváltás ideje, s az utódoknak megfelelő tapasztala­tokkal, nem kevesebb sikerrel kell majd továbbvinniük azt a munkát, amelyet az úttörő elődök nyomdokain, a mai vezetőség igyekszik minél teljesebben vég­rehajtani, sikerre vinni, megvaló­sítani a kitűzött célokat. A vezetői beszámolót követően, a hozzászólások közül kiemelke­dett Mészáros Ferenc javaslata, mely szerint aktív részt kíván vállalni a KISZ-alapszervezet munkájának fellendítésében. Csi­szár Mihály elvtárs, a felszólalá­sában annak okait kutatta, miért következett be a KISZ-szervezet felbomlása. Beszédében hangsú­lyozta: a megyei KISZ-bizottság igyekszik segítséget nyújtani e­­ probléma megoldásához, s remé­lik, hogy mielőbb ismét beindul az aktív ifjúsági élet. Podani Já­nos, a KIB elnöke a hallássérül­tek országos ifjúsági fórumának üdvözletét tolmácsolta. Emlékez­tetett arra, milyen nagy jelentő­sége van az ifjúsági parlamentek­nek a hallássérült fiatalok speciá­lis problémáinak megoldásában is. Szomorú viszont, hogy nem megfelelő e fórum iránt az ér­deklődés, amelyet sajnos, ez mostani, szegedi parlament is ig­­a­zolt. A felszólalásokat követően a parlamenti a vezetői beszámoló­ban elhangzott részletes értéke­léssel egyetértve, egyhangú javas­latot tett a KISZ-alapszervezet visszaállítására, az ifjúsági mun­ka fokozott fellendítésére, s ja­vaslat született a klub vezetőjé­nek személyére is. Végül a fiata­lok a szervezet vezetőségét kérték lövészklub megalakítására. A határozatokat követően meg­választották a megye ifjúsági küldötteit a jövő évi, országos if­júsági parlamentre Deli István (Szeged) és Purgel Erika (Hódme­zővásárhely) személyében. p. j. ш [UNK]т [UNK]т [UNK]тт [UNK]ткттввяя [UNK] [UNK]т [UNK]ттт [UNK]тятттвтя [UNK] [UNK] [UNK]ята [UNK]т [UNK] Hírek Dániából és Norvégiából 6 Dánia a NATO tagja, köte­les hadi kiadásait évi 3-4 száza­lék­kal emelni, miközben állam­adóssága eléri a 15 milliárd ko­ronát. A dán lakosok száma, be­leértve a szopós csecsemőt is, mindössze ötmillió. Számítsuk ki, mennyi jut egy főre az adós­ságból?! Hogyan teremtsék elő a költ­ségvetéshez szükséges összeget, és hogyan törlesszék az adóssá­got? Ezt a problémát a kapitalis­ta világban azonos módon oldják meg: csökkentik az egészségügy­re, az oktatásra és a szociális kiadásokra szánt összeget. Dánia sem kivétel. Mérséklik a nyug­díjakat, csökkentik a tanítók, orvosok, a gyermekintézmények nevelőinek a létszámát. A kor­mány figyelme nem kerülte el a siketeket sem. A tolmácsok ja­vadalmazására szánt összeget is csökkentették. Mint Knud Szjon­­dergord, a hallássérültek Szövet­ségének elnöke megírta, rendkí­vül súlyos a helyzetük. Most tolmácsnak egy estére 5-600 ko­­­ronát kell fizetni. 140 forintnak felel Száz korona meg. Csak azt ne gondolják, hogy a tolmá­csok túl vannak fizetve. Az a helyzet, hogy az átszámítás nem ad megbízható képet, mert az árak olyan gyorsan növekednek, hogy a megélhetés már komoly gondot okoz, főleg a szegényebb rétegeknek. A siketeknek maguknak kell fizetniük a tolmácsot, ha mond­juk kórházba mennek vagy va­lamilyen hivatalos ügyet kell el­intézniük. A tolmács óradíja 150 korona. Ezen kívül a siket em­bernek számtalan olyan kiadása van, ami a halló embert nem terheli. Bent Brondum Koppenhágából levelet írt­ a siketek lapjának, a Dovabladetnek: nagyon megdrá­gultak a hallókészülékek és más szükséges technikai eszközök. „Nekem meg kell fizetnem a­­ fi­zikai fogyatékosságomat, vagyis megadóztatják , a siketségemet. Egyébként sem nekem, sem feleségemnek nincs pénzünk ar­­­ra, hogy beiratkozzunk egy tan­folyamra, ahol magasabb kép­zettséget szerezhetnénk”. Jan Volder Krisztenszen még szerencsés embernek mondhatja magát. A siketek iskolájának el­végzése után, ahol ragyogóan ta­nult, felvették a képzőbe. Kitűnően szakmunkás­tud szájról olvasni, így az első tanuló lett az osztályban. .A műszaki isme­retek elsajátításában segített ne­ki egy tolmács barátja. Így az­tán nem is akármilyen lakatos lett belőle, önállóan ismeri a munkavédelmi dolgozik, előírá­sokat, tanulótársai közül messze kiemelkedik ügyességével. Mind­ezek ellenére nem kap munkát, pedig bármelyik dán városba el­menne, de mindenünnen eluta­sítják, a siketségére hivatkozva. Bizonyára csodálkoznak, hogy ez a derék, tehetséges ember nem kap munkát. Danidban ma 300 ezer a munkanélküliek szá­ma.­­ A norvég siketek lapjában, a Dovesz Tidszkrifiíben megje­lent Egil Björkelid cikke, amely­ben arról ír, hogy milyen nehéz kiigazodni a bíróságokon a sike­tek ellen emelt peres ügyekben. Hiszen sem a vizsgálóbíró, sem a védő, sem az ügyész, sem a bí­róság tagjai nem ismerik a jel­beszédet. De a legnagyobb baj az, hogy nem is biztosítják a szakszerű jelölést. Egy esetben egy siketnéma gyanúsítottja volt egy komoly bűnténynek. Az új­ságok is sokat írtak az esetről. A bíró a beismerő vallomás alap­ján emelt vádat, nem a bizonyí­tékok alapján. Később bebizo­nyosodott a vétlenség. A bíróság nem ismerte ki magát, s amit beismerő vallomásnak vélt, az a vádlottnak ez a mondata­­ volt: „Nem értem, miről beszélnek!” Ezzel kapcsolatban Bjödkel­d arra a következtetésre jut, hogy Norvégiában nincs biztosítva tárgyilagos megítélés lehetősége, a­mikor a bíróságok a siketek ügyét tárgyalják. Egy másik perben a cikkíró tanúként vett részt. Két siket testvér volt a vádlott, külföldiek. A cikkírónak az volt a benyo­mása, hogy a fivérek nem is ér­tik igazán, mit követelnek tőlük. A bíró pedig­ úgy tájékoztatta a tanúkat, ahogy neki tetszett. A fordító valójában nem is értette, mit fordít, így aztán a fivéreket rövid úton kiutasították Norvé­giából. Mire a türelmi határidő letelt, a fivéreknek elegendő bi­zonyítékuk volt, hogy ártatlan­ságokat bebizonyítsák, de nem volt pénzük, hogy perújrafelvé­telt kérjenek, így el kellett hagy­niuk az országot. (Átányi László fordítása)

Next