Hallássérültek, 1984 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1984-09-01 / 9. szám
1084. SZEPTEMBER Barátok látogatóban A szociális ügyekkel foglalkozó minisztérium meghívására hazánkba (a Szovjetunióba) érkezett a magyar Hallássérültek Országos Szövetségének küldöttsége: Illésfalvi Béla, a szövetség főtitkára, Bedő Imre szakmunkásképző-iskolai igazgató és Dura Béla, a szövetség elnökségének tagja. A szövetség központjában rendezett találkozón szó esett a hallássérültek szociális rehabilitációjának időszerű kérdéseiről. A magyar kollégák elmondták az oktató- és nevelőmunkában szerzett tapasztalataikat, ismertették módszereiket, amelyeket a helyi szervezetekben és csoportokban alkalmaznak, különös tekintettel a fiatalokra. Elmondták, hogyan nevelik a fiatalokat a közösségi munkában való aktív részvételre, a tanulmányi és szakmai munkára. Nagy figyelmet keltettek szundopedagógiai eszközök haszaálatával kapcsolatos tapasztalatok: a különféle készülékek és eszközök használata a hallásmaradvánnyal rendelkező emberek életében, s az egészségügyi ellátásuk. Ezután V. A. Fulajev, a központi vezetőség elnöke megismertette a magyar küldöttség tagjait az oroszországi szervezet sokrétű tevékenységével. Beszélt az oktató-termelő létesítményekről, kulturális létesítményekről, az általános és szakképzés megszervezéséről. Mesélt a hallássérültek munkájáról az iparban és a mezőgazdaságban, a sport fejlődéséről, a művészi öntevékenységről, és válaszolt a vendégek sok-sok kérdésére. A két szövetséget — mondta végezetül az elnök — régi barátság köti össze. Kapcsolataink állandóan erősödnek, és minden új találkozás még jobban elmélyíti őket. Biztos vagyok benne, hogy az Önök mostani látogatása is kölcsönösen hasznos lesz. V. A. Fulajev magyar barátainknak kellemes országjárást kívánt. Vendégeink sok rendezvényen vettek részt hazánkban. Megismerkedtek több tanintézet életével és munkájával Moszkvában, Leningrádban és Novgorodban, a Szovjet Akadémia pedagógiai osztályának a fogyatékosságokat kutató intézetével. Jártak történelmi helyeken, a leningrádi kultúrpalotában, és a „mimikai és jelszínház”-ban, amely nagy benyomást tett rájuk. Azokban a városokban, ahol vendégeink jártak, szívélyes, meleg hangulatú találkozókra került sor. Találkoztak a szövetség munkatársaival, az értelmiség képviselőivel, szakiskoláink pedagógusaival és tanulóival, egyetemistákkal. Mielőtt hazautaztak a baráti szervezet képviselői, köszönetüket fejezték ki a siketek oroszországi szervezetének a meleg, szívélyes fogadtatásért, a lehetőségekért, hogy széleskörűen megismerkedhettek szövetségünk sokféle tevékenységével, és sokat megtudhattak arról, hogyan élnek, dolgoznak, hogyan használják ki lehetőségeiket a szovjet hallássérült emberek. Nagyon hasznos tapasztalatokat szereztünk Önöknél, új ismeretekkel gazdagodtunk — mondták búcsúzóul —, ez segítségünkre lesz a gyakorlati munkában, fontos és humánus feladataink megoldásában a hallássérültek szociális rehabilitációja terén. (Fordította: Átányi László) ★ (Megjelent a szovjet testvérszövetség „V Jegyinom sztrója’’ c. folyóiratának 1984. évi 3. számában. A lap címe magyarul: „Egységben".) EGYÜTT! EGYMÁSÉRT! 1984. augusztus 25-én harmadik alkalommal rendezte meg a Heves megyei hallássérültek, mozgássérültek, a vakok és gyengénlátók, valamint az értelmi fogyatékosok szüleinek érdekvédelmi szervezete a ROKKANTAK NAPJÁT. Idán Gyöngyös város vállalta a rendezvény lebonyolítását, mivel ebben az évben ünneplik a város fennállásának 650. évfordulóját. Szombaton már korán reggel benépesült a Dimitrov-kert, a katonák sátrakat állítottak, begördült a „gulyáságyú", a teherautókról lerakták a hűsítőket. A vendéglátó gyöngyösi sorstársak fogadták a megye különböző helységeiből érkező, különjáratú autóbuszokat. Kilenc órakor megszólaltak a trombiták — két kiskatona fújta —, s hangjukkal jelezték az ünnepélyes megnyitást és a műsor kezdetét. A szabadtéri színpad nézőtere zsúfolásig megtelt rokkant sorstársakkal és hozzátartozóikkal. A színpadon foglalt helyet az elnökség, többek között dr. Chikán Csaba, a Mozgássérültek Egyesületének országos elnöke, Jafcsák Pál, a Hallássérültek Országos Szövetségének központi elnöke, a Heves megyei szervezetek elnökei Gyöngyös városból, az MSZMP és a Hazafias Népfront küldötte. Dr. Batonyi István, a Gyöngyös városi Tanács V. B. igazgatási osztályának vezetője üdvözlő szavai után dr. Chikán Csaba mondott rövid ünnepi beszédet. Kiemelte: együtt, egymásért kell a rokkantaknak élni,dolgozni, szórakozni. Majd Király Józsefné mozgássérültet köszöntötte abból az alkalomból, hogy New Yorkban a világjátékokon 3 aranyérmet nyert. Ezután következett a kultúrműsor. Fellépett a Gyöngyösi Színkör és a Vidróczi együttes. A zenét — egész nap — a miskolci mozgássérültek „Neogén’ együttese szolgáltatta. Közben, 11 órakor elkezdődött a gimnázium udvarán az autós ügyességi verseny. Sajnos, a benevezett tíz autós közül egy sem volt hallássérült. Népes szurkolótábor izgulta végig a versenyt. Egy órára megfőtt a gulyásleves. A kiskatonák szolgálták fel a finom, forró levest. Persze, aki mást akart enni, az sem maradt éhen. Volt debreceni, mustárral, és édességek is. Ebéd után a táncolni vágyók a színpadon rophatták a Neogén együttes zenéjére. A fák alatt kisebb-nagyobb csoportok, beszélgettek, ismerkedtek egymással. Hamar elszaladt az idő, s a különautóbuszok hazaszállították a résztvevőket. Heves megyében immár hagyomány a rokkantak napjának megrendezése. A különböző rokkant emberek megismerik egymást és a hétköznapokon is jobban segítenek egymáson. A rokkantak szervezeteinek vezetői is jól együtt tudnak működni, s így hatékonyabban lépnek fel tagtársaik érdekében. Bata Lászlóné HALLASSERÜLTEK MEGHÍVÓ A Hallássérültek Országos Szövetségének központi elnöksége szeretettel meghívja önt és kedves családját az 1984. szeptember 29-én, szombaton 18 órai kezdettel tartandó ORSZÁGOS KULTURÁLIS SEREGSZEMLÉRE, a Danuvia Művelődési Központba (Budapest XIV., Angol u. 13.). MŰSOR: Budapesti szervezet: Nyírségi páros (tánc) Debreceni szervezet: Illyés Gyula: Túvétevők Győri szervezet: A kiskakas gyémánt félkrajcárja Pécsi szervezet: Miről van szó? (pantomim) Bűvészszámok Szegedi szervezet: Hogyan tovább? Budapesti bemutató csoport: Feleselgetők A helyszínen reggelig tartó bál! Jegyek elővételben a helyi szervezeteknél kaphatók'. 5 Ifjúsági parlament Szegeden Augusztus 25-én, délelőtt 9 órakor, a Hallássérültek Országos Szövetsége szegedi szervezetének Bartók téri székházában megtartották a megyében élő, hallássérült fiatalok megyei szintű ifjúsági parlamentjét. A — sajnos — kevés számú fiatalon kívül az ifjúsági fórumon részt vett Csiszár Mihály elvtárs, a megyei KISZ- bizottság munkatársa, dr. Horváth Károly, a szakszervezetek megyei tanácsának képviselője, Podani János, a Központi Ifjúsági Bizottság küldötte és természetesen Csongrád megyei szervezeteink vezetői. Dura Béla központi elnökségi tag, a megyei szervezet elnöke üdvözölte a fiatalokat és a vendégeket, s Deli Istvánt javasolta a parlament levezető elnöki tisztére, kinek személyét a résztvevők egyhangúan elfogadták. Deli István az elnöki tisztet átvéve ismertette a napirendi pontokat, s elsőként felkérte Vida László megyei titkárt, hogy tartsa meg a vezetői beszámolót. Rögtön a beszámoló elején említésre került a szegedi KISZ- alapszervezet megszűnése, az ifjúsági élet felbomlása. A fiatalok sajnos, közönyösen vették tudomásul a KISZ-vezetés gyakori változását, amely a szervezet vezetőségének törekvése ellenére sem hozott eredményt, s az igyekezet nem váltott ki sem érdeklődést, sem aktivitást az ifjúság körében. Ma már — mint a megyei vezető elmondta — sem KISZ-vezetőség, sem KISZ-alapszervezet nincs. Holott lenne, ami fogadná, vonzaná a fiatalokat! Létrehoztak egy szép pinceklubot, több mint ezer társadalmimunka-órával, s a központ közel ,30 ezer forintos anyagi támogatásával. Jelenleg ez is kihasználatlan. Nagy ritkán, bálok alkalmával veszik csak igénybe. A megyei titkár hangsúlyozta: maguknak a fiataloknak kell rendet teremteni e téren, hiszen mindez nekik, őértük készült, s városi és a megyei szervezet azonnal a segítségükre siet, természetesen a megvalósítható keretek között. Vida elvtárs a beszámolójában kiemelte: e nagatív jelenségeken túl — amelyek elsősorban a szervezeti kereteket érintik — sok jót is el kell mondani a fiatalok legjaváról. Kis kivételtől eltekintve a fiatalok munkahelyeiken megbecsült dolgozók, munkáltatóik elégedettek velük, s eredményeiket figyelemmel kíséri a szervezet is. Nem egy közülük kiváló dolgozó. A még fiatalabbak, kikerülve az intézetekből, zömmel továbbtanulnak, különböző szakmákat sajátítanak el — sikerrel. Meg kell említeni a sporttevékenységet, mint eredményes szervezeti formát a hallássérült fiatalok körében. Rendszeres programokkal várja őket a sportkör, úgy a labdarúgókat, mint a horgászszakkör az ifjú horgászokat. Dicséret illeti a fiatal kultúrásokat is. Megvan tehát a lehetőség a különböző, szervezett ifjúsági fórumokra, mindezeket azonban igénybe is kell venni. A központi elnökség, a megyei és a városi szervezet hiába igyekszik segíteni, ha jó szándék és a segítség az érdektelenség miatt eredménytelen marad. Végül a megyei titkár nem utolsósorban arra hívta fel a fiatalok figyelmét, hogy bizony eljön a nemzedékváltás ideje, s az utódoknak megfelelő tapasztalatokkal, nem kevesebb sikerrel kell majd továbbvinniük azt a munkát, amelyet az úttörő elődök nyomdokain, a mai vezetőség igyekszik minél teljesebben végrehajtani, sikerre vinni, megvalósítani a kitűzött célokat. A vezetői beszámolót követően, a hozzászólások közül kiemelkedett Mészáros Ferenc javaslata, mely szerint aktív részt kíván vállalni a KISZ-alapszervezet munkájának fellendítésében. Csiszár Mihály elvtárs, a felszólalásában annak okait kutatta, miért következett be a KISZ-szervezet felbomlása. Beszédében hangsúlyozta: a megyei KISZ-bizottság igyekszik segítséget nyújtani e probléma megoldásához, s remélik, hogy mielőbb ismét beindul az aktív ifjúsági élet. Podani János, a KIB elnöke a hallássérültek országos ifjúsági fórumának üdvözletét tolmácsolta. Emlékeztetett arra, milyen nagy jelentősége van az ifjúsági parlamenteknek a hallássérült fiatalok speciális problémáinak megoldásában is. Szomorú viszont, hogy nem megfelelő e fórum iránt az érdeklődés, amelyet sajnos, ez mostani, szegedi parlament is igazolt. A felszólalásokat követően a parlamenti a vezetői beszámolóban elhangzott részletes értékeléssel egyetértve, egyhangú javaslatot tett a KISZ-alapszervezet visszaállítására, az ifjúsági munka fokozott fellendítésére, s javaslat született a klub vezetőjének személyére is. Végül a fiatalok a szervezet vezetőségét kérték lövészklub megalakítására. A határozatokat követően megválasztották a megye ifjúsági küldötteit a jövő évi, országos ifjúsági parlamentre Deli István (Szeged) és Purgel Erika (Hódmezővásárhely) személyében. p. j. ш [UNK]т [UNK]т [UNK]тт [UNK]ткттввяя [UNK] [UNK]т [UNK]ттт [UNK]тятттвтя [UNK] [UNK] [UNK]ята [UNK]т [UNK] Hírek Dániából és Norvégiából 6 Dánia a NATO tagja, köteles hadi kiadásait évi 3-4 százalékkal emelni, miközben államadóssága eléri a 15 milliárd koronát. A dán lakosok száma, beleértve a szopós csecsemőt is, mindössze ötmillió. Számítsuk ki, mennyi jut egy főre az adósságból?! Hogyan teremtsék elő a költségvetéshez szükséges összeget, és hogyan törlesszék az adósságot? Ezt a problémát a kapitalista világban azonos módon oldják meg: csökkentik az egészségügyre, az oktatásra és a szociális kiadásokra szánt összeget. Dánia sem kivétel. Mérséklik a nyugdíjakat, csökkentik a tanítók, orvosok, a gyermekintézmények nevelőinek a létszámát. A kormány figyelme nem kerülte el a siketeket sem. A tolmácsok javadalmazására szánt összeget is csökkentették. Mint Knud Szjondergord, a hallássérültek Szövetségének elnöke megírta, rendkívül súlyos a helyzetük. Most tolmácsnak egy estére 5-600 koronát kell fizetni. 140 forintnak felel Száz korona meg. Csak azt ne gondolják, hogy a tolmácsok túl vannak fizetve. Az a helyzet, hogy az átszámítás nem ad megbízható képet, mert az árak olyan gyorsan növekednek, hogy a megélhetés már komoly gondot okoz, főleg a szegényebb rétegeknek. A siketeknek maguknak kell fizetniük a tolmácsot, ha mondjuk kórházba mennek vagy valamilyen hivatalos ügyet kell elintézniük. A tolmács óradíja 150 korona. Ezen kívül a siket embernek számtalan olyan kiadása van, ami a halló embert nem terheli. Bent Brondum Koppenhágából levelet írt a siketek lapjának, a Dovabladetnek: nagyon megdrágultak a hallókészülékek és más szükséges technikai eszközök. „Nekem meg kell fizetnem a fizikai fogyatékosságomat, vagyis megadóztatják , a siketségemet. Egyébként sem nekem, sem feleségemnek nincs pénzünk arra, hogy beiratkozzunk egy tanfolyamra, ahol magasabb képzettséget szerezhetnénk”. Jan Volder Krisztenszen még szerencsés embernek mondhatja magát. A siketek iskolájának elvégzése után, ahol ragyogóan tanult, felvették a képzőbe. Kitűnően szakmunkástud szájról olvasni, így az első tanuló lett az osztályban. .A műszaki ismeretek elsajátításában segített neki egy tolmács barátja. Így aztán nem is akármilyen lakatos lett belőle, önállóan ismeri a munkavédelmi dolgozik, előírásokat, tanulótársai közül messze kiemelkedik ügyességével. Mindezek ellenére nem kap munkát, pedig bármelyik dán városba elmenne, de mindenünnen elutasítják, a siketségére hivatkozva. Bizonyára csodálkoznak, hogy ez a derék, tehetséges ember nem kap munkát. Danidban ma 300 ezer a munkanélküliek száma. A norvég siketek lapjában, a Dovesz Tidszkrifiíben megjelent Egil Björkelid cikke, amelyben arról ír, hogy milyen nehéz kiigazodni a bíróságokon a siketek ellen emelt peres ügyekben. Hiszen sem a vizsgálóbíró, sem a védő, sem az ügyész, sem a bíróság tagjai nem ismerik a jelbeszédet. De a legnagyobb baj az, hogy nem is biztosítják a szakszerű jelölést. Egy esetben egy siketnéma gyanúsítottja volt egy komoly bűnténynek. Az újságok is sokat írtak az esetről. A bíró a beismerő vallomás alapján emelt vádat, nem a bizonyítékok alapján. Később bebizonyosodott a vétlenség. A bíróság nem ismerte ki magát, s amit beismerő vallomásnak vélt, az a vádlottnak ez a mondata volt: „Nem értem, miről beszélnek!” Ezzel kapcsolatban Bjödkeld arra a következtetésre jut, hogy Norvégiában nincs biztosítva tárgyilagos megítélés lehetősége, amikor a bíróságok a siketek ügyét tárgyalják. Egy másik perben a cikkíró tanúként vett részt. Két siket testvér volt a vádlott, külföldiek. A cikkírónak az volt a benyomása, hogy a fivérek nem is értik igazán, mit követelnek tőlük. A bíró pedig úgy tájékoztatta a tanúkat, ahogy neki tetszett. A fordító valójában nem is értette, mit fordít, így aztán a fivéreket rövid úton kiutasították Norvégiából. Mire a türelmi határidő letelt, a fivéreknek elegendő bizonyítékuk volt, hogy ártatlanságokat bebizonyítsák, de nem volt pénzük, hogy perújrafelvételt kérjenek, így el kellett hagyniuk az országot. (Átányi László fordítása)