Hallássérültek, 1986 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

2 Akik 1984 legjobbjai voltak... MISKOLCI FIATALOK AZ IFJÚSÁGI MOZGALOMBAN Nyílt, őszinte, aktív kapcsolat A Borsod megyei szervezet if­júsági klubja, a miskolci fiatalok az 1984. évben végzett kiemelke­dő ifjúságpolitikai tevékenységü­kért elnyerték az év legjobb if­júsági szervezete címet. Most a tavalyi évben végzett munkáról tudósítunk, bemutatva törekvé­seiket és eredményeiket, amellyel méltóképpen igazolták egy éven át a cím viselésére jogosultságu­kat. ★ A szervezet leginkább a me­gyében, de elsősorban a Mis­kolcon dolgozó, itt elhelyezkedő és itt lakó fiatalokra támaszko­dik. Ez nem jelenti azt, hogy a szervezetnél háttérbe szorulna a többi korosztály, de a csoport vezetősége megkülönböztetett fi­gyelemmel foglalkozik az ifjú­­­sággal, és eredményesen irányít­ja tevékenységüket. A tavalyi évben is sikerrel sze­repeltek különböző központi ren­dezvényeken, a felhívásoknak so­ron kívül eleget tettek, teljesítve a célkitűzéseket. Mint általában minden felszabadulási emléktú­rán, most is tudásuk maximumát nyújtva vettek részt fiataljaink, bár csak a 3. helyet sikerült megszerezniük. Az egyéni ered­mény is hasonló lett: a 4., 6. he­lyezést érték el. Mégis, 1984. évi munkájuk és eredményeik alapján a központi elnökség nekik ítélte oda az év legjobb ifjúsági szervezete címet és a vándorzászlót. A miskolci fiatalok óriási sikernek könyvel­ték el ezt, s részben erre köte­lezték őket hagyományaik is. Eddig az ifjúság számára ren­dezett megmozdulásokon, ame­lyek a klubok közötti versengést tették lehetővé, az 1-2. helyezés­nél nemigen adták alább, még az egyéni számokban, versenyekben sem. Ez történt a megyei közleke­désbiztonsági és honvédelmi ve­télkedőn, amely azt volt hivatva eldönteni: kik vegyenek részt az országos versenyen. Utóbbin igen szoros küzdelem alakult ki a fia­talok között. A legtöbb egyéni számot a Borsod megyei fiatalok nyerték, s megkapták a Csong­­rád megyei MHSZ különdíját is. Összetett csapatversenyben csak egy pont különbséggel szorultak a 2. helyre. A Borsod megyei fiatalok és a megyei vezetőség között kitűnő kapcsolat alakult ki, s ez fém­jelzi az igen tevékeny és eredmé­nyes ifjúságpolitikai munkát. fiatalok bármely felhívásnak, ké­p­zésnek, mozgósításnak örömmel, lelkesedéssel tesznek eleget, így például a központi ifjúsági bi­zottság felhívására elkészítették a szervezet életét ábrázoló, be­mutató kiállítást. Ebből részlete­ket mutattak be a megyei audi­­ológiai állomáson is, melynek hatására emelkedett a csoport létszáma. A fiatalok a munkában, tanu­lásban, továbbképzésben is meg­állják a helyüket. Többen meg­kapták a Kiváló Dolgozó vagy a Szakmai Ifjú Mestere kitüntetést és címet. Többségük aranykoszo­rús szocialista brigádban dolgo­zik. Egyre többen törekednek az érettségi megszerzésére, a mun­ka melletti továbbtanulásra, sőt, főiskolai tanulmányokra — természetesen a tanulmányok si­ks keres befejezésére. Igyekeznek, és minden lehető­séget megragadnak, hogy a töb­bi szervezet fiataljaival is gyü­mölcsöző, jó kapcsolatot építse­nek ki. Külön említést érdemel együttműködésük a Heves me­gyei szervezet KISZ-alapszerve­­zetével. Több, közös vetélkedőt rendeztek már. De „házon belül”, Miskolcon, illetve a megyében is keresik (és megtalálják!) a kap­csolatteremtés lehetőségét és for­máit más ifjúsági szervezetekkel. Így például nagyon jó a kapcso­latuk a Medicor és a Borsodi Nyomda szocialista brigádjaival. Nagyon sok segítséget kaptak a megyei MHSZ és a megyei Köz­lekedésbiztonsági Tanácstól, ami ugyancsak kapcsolatkeresésük si­kere, s ami a szép, szegedi ered­ményekhez vezetett. ★ Tevékenységükhöz szerencsére a szervezeti adottságok is ked­veznek. A szervezet új helyisége erre igen alkalmas. Tágas helyi­ség, ahol sakk- és asztalitenisz mérkőzések is rendezhetők, hi­szen a fiatalok sportolási igénye nagy, de eredményeik sem kü­lönben. Helyiségük jól bevált a különböző rendezvények, vetél­kedők lebonyolítása során is. Egy-két technikai berendezéssel még bővülhetne felszereltségük. Mindeddig a társszervek kölcsön­zésére szorulnak. Nagyon sikere­sek az ifjúsági vetélkedők a szervezetnél. A résztvevőket többnyire könyvjutalommal dí­jazzák — kis mértékben elősegít­ve az olvasás iránti igény felkel­tését, a részvételt az olvasómoz­galomban. Persze, gondjaik is vannak. Például, sok közös rendezvény el­lenére nem sikerült megoldani a maradéktalan együttműködést a megyei szervezet más klubjával. A csoport vezetősége, a nőbizott­sággal és az idősebbek csoport­jával megbízott vezetővel együt­tesen nagy erőfeszítéseket tesz­nek, hogy a nők és az idős sorstársak is bekapcsolódjanak a nem speciális programokba, aktív résztvevői, szereplői legye­­­nek a rendezvényeknek. Sajnos, mindkét csoport részéről enyhe tartózkodás észlelhető. Ennek okát a megyei vezetőség kutatja, keresi, s bízik abban, hogy meg­lelik a megoldást. A társadalmi munkavégzés te­rén sem lehet a fiatalokat fi­gyelmen kívül hagyni... ,sőt! Élen járnak ebben, s a vezető­séggel közösen, de csoportos és egyéni vállalások formájában is sok erőfeszítést tesznek a gon­dok leküzdésében, a megoldásra váró feladatok végrehajtásában. Nagyon nagy segítséget jelent a miskolci fiataloknak, hogy a me­gyei szervezet vezetősége nyílt, őszinte és aktív kapcsolatot ala­kított ki a tagsággal. A kényes témákat sem kerülve, minden problémát nyíltan és közösen vi­tatnak meg. A központi határo­zatokat, célkitűzéseket és a vég­rehajtásukra kidolgozott felada­tokat a tagság egyetértésével és beleegyezésével, közösen vitatják meg és határozzák el, így példá­ul megkülönböztetett súlyt fek­tetnek a tagdíjfizetési hátralék felszámolására, a tagszervezésre, a létszámnövelésre, amely elen­gedhetetlen a szervezet folyama­tos, jó munkájának fejlesztésé­ben, eredményeik továbbvitelé­ben, és rehabilitációs munkájuk állandó felfrissítésében. Mindezekhez nagymértékben hozzájárul a csoport ifjúsági szer­vezete, a miskolci és a megye más településein élő fiatalok, akik — eredményeik nyomán — méltán élvezhetik a központi if­júsági szervek támogatását, se­gítségét. ★ Tavasszal ismét odaítélésre ke­­­rül az elmúlt év legjobb ifjúsági szervezete cím, s a velejáró, nagy összegű ifjúságpolitikai díj. Mun­kájuk nyomán a miskolci fiata­lok büszkén nevezhetnek be is­mét az ifjúságnak ebbe a moz­galmába. Bármiyen konkrét ered­ményt érnek is el, tevékenysé­gükre, aktivitásukra, eredménye­ikre büszkék lehetnek. HALLASSERÜLTEK ÉVFORDULÓK Államosítás Az MKP javaslatára a Nem­zetgyűlés 1945 decemberében ha­tározatot hozott a szénbányák ál­lamosításáról. A szénbányák és a hozzájuk csatlakozó erőművek 1946. január 1-én állami kezelés­be, majd 1946. május 26-án — egy újabb határozattal — állami tulajdonba kerültek. A későbbiek során más ipari üzemeket is ál­lamosítottak. Rokkantak nemzetközi évtizede Az ENSZ közgyűlése 39. ülés­szakán az 1983-tól 1992-ig terje­dő éveket a rokkantak nemzet­közi évtizedének nyilvánította. E határozattal a magas fórumnak az volt a célja, hogy a világ köz­véleményének figyelmét a rok­kant emberek helyzetére irányít­sa és elősegítse társadalmi reha­bilitációjukat. Gyulai Pál 160 éve, 1826. január 25-én szü­letett Gyulai Pál akadémikus, irodalomtörténész, költő és író, a magyar irodalom kiemelkedő kri­tikusa. Első volt, aki felismerte Petőfi Sándor költői zsenijét. Sajtó alá rendezte Petőfi, Vö­rösmarty Mihály, Madách Imre és más remekírók alkotásait. El­nöke volt a Kisfaludy Társaság­nak. Gyulai Pál egyetemi tanár­ként is nagy hatást gyakorolt a magyar irodalom fejlődésére. (Gyulainé Szendrey Mária testvé­re volt Petőfi feleségének.) A ki­emelkedő irodalompolitikus 1909- ben halt meg. Borbély Sándor 120 éve, 1866. január 14-én­ született Borbély Sándor gyógy­pedagógus, aki megszervezte ha­zánkban az egységes gyógypeda­gógiai tanárképzést. Igen sokat tett a gyógypedagógiai intézmé­nyek fejlesztéséért és a gyógype­dagógiai tanárképzés megrefor­málásáért. Szerkesztette a Siket­némák Közlönyét és a Siketné­mák Képes Lapját. 25 évig igaz­gatója volt a váci Siketnéma In­tézetnek. Az 1911—1925-ös évek­ben a Siketnéma Intézeti Taná­rok Országos Egyesületének el­nökeként tevékenykedett. A ki­váló gyógypedagógus 1932-ben hunyt el. W. K. Röntgen Wilhelm Konrad Röntgen, világhírű német fizikus 1895. no­­­vember 8-ról 9-re virradó éj­szaka felfedezte az akkor X-su­­garaknak elnevezett sugárzást. A tudós felfedezését először 1896. január 20-án jelentették be a párizsi akadémián, majd január 23-án maga Röntgen számolt be tudományos felfedezéséről a Fi­zikai-Orvosi Társaság előtt. Az utóbbi fórumon a tudóso­k javas­latára elhatározták, hogy az X- sugarakat a jövőben röntgensu­garaknak fogják nevezni. Rönt­gen 1901-ben Nobel-díjat kapott. A nagy tudós 1845-ben született és 1923-ban halt meg. 1988. JANUAR GAZDAG PROGRAMOK • nyugdíjasklub hívei „Minden jó, ha jó a vége!” Ez­zel a mottóval zártuk az 1985-ös esztendőt. Lapunkban rendszere­sen informáltuk a nyilvánosságot mozgalmunkról, amely az idős sorstársak örömét, klubéletét szolgálja. S a tagság komoly és a értékes lelkesedéssel járul hozzá klub töretlen fejlődéséhez. Mindezek tudatában és a törzs­tagok iránti tisztelet jegyében a klubvezetés évzáró vacsorát ren­dezett december 16-án, az Alkot­mány utcai, újjáalakított „Nyug­díjas” étteremben. Közel száz vendége volt a társas összejöve­telnek, köztük Illésfalvi Béla fő­­titkár, Mágocsi Béla, a budapes­ti csoport elnöke, Podani János elnökségi tag, a fővárosi szerve­zet titkára, Emszt Kálmánná, az SSC enöke, több sportvezető és sportoló is, mint Weltner György és neje, valamint id. Szebeli Ist­ván. Részvételükkel emelték az ünnepi hangulatot. Dostál J­enőné elnök üdvözlő szavai után Koleszár Józsefné szavalta el Eged Gyuláné törzs­tagunk „Békéért, együtt, vele­tek!” című szép versét. Galam­bos Ernő titkár évzáró beszédé­ben többek között kiemelte a törzstagok és a bizottság érde­meit, valamint a központi elnök­ség és a budapesti csoport er­kölcsi és anyagi támogatását, amelyért a klub köszönetét tol­mácsolta. Ismertette a klub ki­emelkedőbb eseményeit, amelyek serkentőleg hatottak az időseb­bek mozgalmára. Kifejtette töb­bek között, hogy — lévén klubtagok többsége nagyszülő — a megértéssel kísér­ik és elismerik a fiatalok mozgásigényét, ame­lyért a központi vezetés közben­járását és támogatását kérik, az SSC 1987. évi jubileumára, kü­lönösen a sportcsarnok felépíté­sének befejezésére. Ezután Illésfalvi Béla főtitkár emelkedett szólásra. Őszinte elis­meréssel szólt a klubról, amely az ország egyik legjobban és leg­elevenebben működő szerve a szövetségen belül, s fő célját jól tölti be: az idős tagoknak élet­örömöt tud nyújtani, és igénye­iknek megfelelő, hasznos progra­mokat, elfoglaltságot. Értékelve a bizottság munkáját, megállapítot­ta, hogy a klub megérdemli a további támogatást a központi elnökségtől. Ezt követően a bu­dapesti csoport vezetői szólaltak fel, hangsúlyozva, hogy a fővá­rosi szervezet büszkesége a nyugdíjasok klubja, s további támogatásukról biztosították bizottságot. Majd Emnszt Kálmán­ a nő üdvözölte a klub tevékenysé­gét, amely mint mondotta, egész­séges irányú igyekezetet fejt ki. Egyúttal köszönetét fejezte ki az SSC gondjai iránti megértésért. A felszólalások végeztével budapesti csoport titkára és Dos­a­tál Jen­őné­, a klub elnöke a tár­sadalmi munkában élenjárók ér­demeinek méltatása mellett ju­talmakat­ osztottak ki. Az elnökasszony záróbeszédét követően, szép befejezésül Kentner Kálmánná mondta el Cz. Varjú Mária versét: „Élet, ha hallanék!” Az ünnepi programot követően a társasvacsora kedélyes beszél­getéssel, vidám hangulatban foly­tatódott, s csak késő­­ este ért vé­get November 28. és december 19. között — az évzáró ünnepség ki­vételével — négy összejövetelen összesen 325, hetente átlag 80 fő vett részt a klubprogramokon. Az előadások között meg kell em­líteni Kentner Kálmánná színes útibeszámolóját NDK-beli útjá­ról. A továbbiakban „Élő újság”, aktuális kérdések, kortörténeti előadások tarkították az összejö­veteleket. November 30-án, a teaesten új­fajta vetélkedő volt a „szobor­­pályázat”. 11 szobor — melynek képét vászonra vetítették — ki­létét és hollétét kellett a részt­vevőknek kitalálniuk. A fejtörő húsz résztvevője közül hatan ju­talmat is nyertek: 1. Fulmner Györgyné; 2. Korn Andorné; 3. Kentner Kálmánná; 4. Kentner Sándor; 5. Klausner Klára; 6. Hetényi Imréné. A szoborpályá­zat kapcsán megállapítottuk, hogy sajnos, nem mindenki is­meri a budapesti szobrokat. Ezért felmerül a szüksége, hogy késő tavasszal tagjainkat olyan séták­ra invitáljuk, ahol ezek a szob­rok állnak. Majd ősszel ismét ki­írjuk a szoborpályázatot. Az is­meretszerzés mellett ránkfér az egészséges testmozgás is. A tea­esten, a vetélkedő után, a tom­bola izgatta fel a kedélyeket. A sorsolásra kerülő, nagyméretű, szép faliszőnyeg végül is Magda Antalnéé lett. Mindazoknak, akik év közben és az év végén a klub esemé­nyeihez, tombolához, büféhez stb. felajánlással járultak hozzá, ezúton is köszönetet mondunk. ★ Egyéb események: Dingha Mi­hály a klub képviseletében bú­csúztatta Geissbüchler Károly­­nét a temetésén. Mészáros Béla hivatalos látogatást tett a beteg Bagaméri Jánosnénál. Dostál Je­­nőné, elnökünk december 5-én és 12-én, saját költségére kará­csonyfát állított fel összejövete­lünkön, s kis beszéd kíséretében gyertyagyújtó ünnepséget rende­zett. Klubtagjaink fájdalommal fogadták a hírt, hogy hosszas be­tegség után, december 17-én el­hunyt Pataki Kálmán törzsta­gunk. Klubunk első plakátszer­kesztője volt. Temetésén, decem­ber 28-án, a kispesti temetőben Galambos Ernő titkár képviselte a nyugdíjasok klubját. A beteglátogatások során Gás­pár Margitot Kentner Kálmánná és­ König Árminné, Pintér Bélá­nál Erdősi Lajosné, Tankó Jan­kát Dostál Jenőné, Hardy Editet Fazekas Juliska, Lovisváth L­ász­­lónét König Árminné keresték fel szerény csomaggal. Februári programjaink: 6-án: Élő újság. 13-án: Előadás: „Kossuth küz­dőtársa”. Előadó: Dingha Mihály. 20-án: Előadás: „A budai király­dráma”. Előadó: Kentner Kálmánná. 27-én: Előadás: „A térképész és a térképkereskedő”. Elő­adó: Dostál Jenőné. Március 1-én, szombaton 16 órakor vidám műsort és fejtörő játékot rendezünk. A nyugdíjasok bizottsága ki­dolgozta az éves mozgalmi nap­tárt, de a körülményektől, kíván­ságoktól, helyzettől függően mó­dosíthatja a programtervet. Galambos Ernő ★ MEGJELENT A JELSZÓTÁR örömmel közöljük kedves olva­sóinkkal, hogy a „Siketek képes jelszótára” megjelent. A kiadvány a világszövetségi és a nyugatné­met jelszótár alapján készült, ma­gyar kiegészítésekkel. A külső formájában is színvonalas mű kb. háromezer jelet tartalmaz. Ára 140 forint. A könyv Budapesten az Orvosi Könyvesboltban (VIII., Baross u. 21.) és a HOSZ fővárosi szerve­zeténél (VI.,­­Benczúr u. 21.) sze­rezhető be. Vidéken az alábbi városokban árusítják a jelszótárat. (Zárójel­ben a könyvesboltok számát tün­tettük fel.) DEBRECEN (476), EGER (120). KECSKEMÉT (128). MISKOLC (174, 179, 180). PÉCS (101, 102). SZEKSZÁRD (479, 481). TATABÁNYA (331). Reméljük, hogy ez a maga ne­mében úttörő mű szélesíteni fog­ja a hallássérült emberek kom­munikációs lehetőségeit.

Next