Hallássérültek, 1987 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1987-04-01 / 4. szám

X XXVIII. ÉVFOLYAM •A HALLÁSSÉRÜLTEK ORSZÁ­GOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA Szeretettel köszöntjük a hallássérült anyákat! Petőfi Sándor: FÜSTBE MENT TERV Egész úton — hazafelé — Azon gondolkodóm: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is­ Kedvest, szépet neki? Midőn, mert bölcsőm ringató, A kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat. Míg állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt. S a kis szobába toppanok... Röpült felém anyám... S én csüggtem ajkán szótlanul. Mint a gyümölcs a fán. • • Bánhidi Lajos : PLAKÁT Plakát virít a tűzfalon tucatnyi ország két tenyérben elfér nyugodtan ott lakom Európa közepében hol megterem munka és kenyér országnyi gond is osztom sorsát hogy fogja szorosan Európát a földbarázdás két tenyér. költőinket! 1087. ÁPRILIS Képesítést szereztek a jeltolmácshallgatók Az 1987. évi jeltolmács-képesí­tő vizsga március 18-19-20-án velt a Bárczi Gusztáv Gyógype­dagógiai Tanárképző Főiskolán. A diplomaosztásra március 27-én került sor a főiskola dísztermé­ben. Gordosné dr. Szabó Anna főigazgató mondott ünnepi be­szédet, és kiosztotta a képesítő bizonyítványokat. • Jeltolmács képesítést szerez­­tek: Angyalné Várszegi Éda (Bu­dapest), Bak­os Ferencné (Vác), Bányai Györgyné (Vác), Borsos Istvánná (Kaposvár), Finta Ber­nadette (Felsőgöd), Földes Lajos (Mosonmagyaróvár), Fribék Má­ria (Csőr), Galgóczy Éva (Veszp­rém), Gál Sándorné (Budapest), Gila Andrásné (Hódmezővásár­hely), Hetényi Eszter (Nagyma­ros), Hulman Istvánná (Sopron), Iván Katalin (Budapest), Jankó Katalin (Dunakeszi), dr. Józsa Aurélné (Pécs), Kastl Egon (Bu­dapest), Korbács István (Buda­pest), Kovács Attiláné (Békés­csaba), Kurucz Károly Imre (Mosonmagyaróvár), Maklári At­tiláné (Vác), Marillás Andrea (Budapest), Megyeri Józsefné (Budaörs), Mihalovics Jenő (Ka­posvár), Moravcsik Ágnes (Bu­dapest), Szabó Mik­lósné (Buda­pest), Szűcs Istvánná (Debrecen), dr. Totth Lászlóné (Kaposvár), Váradi Judit (Szombathely), Ve­res Ildikó (Budapest), Zászkilicz­­ky Péter (Budapest). Üdvözölte a jel­tolmácsokat Jafcsák Pál, szövetségünk elnöke is. A jeltolmácsok nevében Mi­­halovics Jenő, a Siketek Kapos­vári Általános Iskolájának igaz­gatója mondott köszönetet. (A beszédek­ közlésére lapunk következő számában visszaté­rünk.) Elljön a m­unkásosztálf­ nem­zetközi ünnepe! Közel száz éve ünnepüik meg világszerte a dolgozók május el­sejét. A II. Internacionálé alapí­tói 1889-ben nyilvánították­­ e na­pot a munkásosztály nemzetközi, harcos ünnepévé. Mivel a tőke nemzetközivé tette a kizsákmá­nyolást, törvényszerűvé vált különböző országok munkásosz­­­tályának nemzetközi méretű fel­lépése. Május elseje ünnepi kife­jezése a világ munkásai egymás iránti szolidaritásának. A törté­nelem, a forradalmi munkásmoz­galom eseményei, eredményei ta­núsítják, hogy a munkásoknak a szabadságért, a kedvezőbb élet­feltételekért, a kultúráért az emberibb életért­­ folyó küzdel­me csak akkor lehet eredményes, ha nemzetközi méretekben meg­adják egymásnak a szükséges se­gítséget. Ez a tartalma, a mun­kásszolidaritásnak. A fennálló történelmi­­ körülmények, tár­sadalmi viszonyok determinálják — szabják meg —, hogy az adott országban és az adott időszakban a munkások milyen célok meg­valósítását tűzik maguk elé. május elsejei ünnepségeket, meg­­­mozdulásokat ezeknek a célkitű­zéseknek a jegyében tartják. József Attila: MÁJUS A rengő lomb­virágban ég, és készül a gyümölcsre, a nyílt utcára lép a nép, hogy végzetét betöltse. Iramlanak a bogarak, friss jelszavak röpülnek. S az aranyba vont ég alatt, — mert­ beköszönt az­­ ünnep —, a szabadság sétára­­ megy. Hős népe ágat lenget, s a kézenfogva vezeti szép gyermekét, a rendet! emelve — egész népünk ünnepévé vált, hiszen május elseje hazánk szabadságát, szocialista vívmá­nyait, népünk politikai, anyagi és kulturális felemelkedését is jel­képezi. A munkásszolidaritás új tartalma A Szovjetunió létrejötte új tar­talmat adott a munkásszolidari­tásnak. Az első szocialista állam megszületése, léte és kimagasló eredményei serkentőleg hatottak és hatnak a világ munkásainak forradalmi mozgalmára. A mun­kások tudják,­ hogy az országha­tárokon áttörő­­•proletár interna­­­­cionali/raus a leghatásosabb fegyver volt és lesz a szabadsá­gukért, felemelkedésükön folyó harcukban. .Országunkban a munkások első ízben a Magyar Tanácsköztársa­ság idején ünnepelték szabadon május elsejét Immár 42 éve ez a nap — a proletár internaciona­lista jellegét megtartva és ki­ Tennivalóinkról Feladatainkról, tennivalóinkról szólva, idéznünk kell az MSZMP XIII. kongresszusának határoza­tából: „A következő években az a leg­fontosabb feladatunk, hogy törté­­nelmi jelentőségű vívmányainkra támaszkodva, folytassuk mun­kánkat a fejlett szocialista tár­sadalom megteremtése érdeké­ben; feltárjuk és hasznosítsuk a szocialista társadalmi rendszer­ben lévő erőforrásokat; népgaz­daságaink teljesítőképességének növelésével létrehozzuk a gazda­sági egyensúly további javításá­nak, az életszínvonal érzékelhető emelésének feltételeit; a tudo­mány, a kultúra és a művelődés fejleszt­ésével segítsük az embe­rek alkotóképességének kibonta­kozását; demokratikus intézmé­nyeink fejlesztésével a szocialista célok jegyében erősítsük a nem­zeti egységet.” Békés a világnak! Országépítő, alkotó munkánk feltétele a béke. A kongresszusi határozat hangsúlyozza: „Ko­runkban, amikor a világban rendkívül sok tömegpusztító esz­köz halmozódott fel, az emberi­ség létérdeke a béke megőrzése, a fegyverkezési verseny megállí­tása, a leszerelés.” A szocialista országok állhata­tos küzdelmet folytatnak a béke megőrzéséért, konstruktív lépése­ket tesznek a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján törté­nő rendezéséért. A májusi ünnep erősítse hitün­ket, bizakodásunkat abban, hogy a Szovjetunió, a szocialista or­szágok kezdeményezései, a hala­dó néptömegek nemzetközi mére­tű erőfeszítései végül is megőr­zik a békét a világ számára. Tekintélyünkről a Népünk május elsejét a béke, vívmányaink és nemzetközi tekintélyünk megőrzése jegyében ünnepli. Tekintélyünkkel kapcso­latban Kádár János, az MSZMP főtitkára a közelmúltban így nyi­latkozott: „ ... országunk szavának a sú­lya pontosan azzal arányos, aho­gyan itthoni feladatainkat meg­oldjuk, gazdasági teendőinket el­végezzük. Ha jól dolgozunk, ak­kor növekszik a Magyar Népköz­­társaság szavának a súlya, ha nem, akkor csökken. Ma még van súlya, nagyobb, mint koráb­ban bármikor. Dolgozzunk úgy, hogy ezt megőrizzük." Megszívlelendő szavak. Dr. B. J,

Next