Hallássérültek, 1988 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

•A H A LLÁSS ÉRÜ LT E K ORSZA'GOS SZÖVETS66ÉNEK LAPJA ___________________________i__—I a wii—j—i—i—■m——nrimr .m ——wnmiTn ——— A választások után Az alapszabály értelmében szövetségünkben 1988-ban országos vezetőségválasztó küldött­­értekezletet kell tartani. Ezt megelőzően lebonyolításra kerül­tek a helyi és területi vezetőségválasztások, amelyeken a tag­ság megválasztotta az adott szintű vezetőségeket, elnökségeket és az 1988. évi országos küldöttgyűlésre a küldötteket. A gyű­léseken egyúttal mód nyílt arra is, hogy a szervezetek vezető­ségei számot adjanak arról, hogyan végezték az elmúlt öt év­ben munkájukat. A központi elnökség és a hivatali apparátus vezetői folyamatosan figyelemmel kísérték a választások ese­ményeit. a miskolci és szombathelyi küldöttgyűlés kivételével valamennyi vezetőségválasztáson részt vett az elnökség egy­­egy képviselője. A központ által a szervezetekhez megküldött választási útmutató és forgatókönyv eljutott mindenhová. Mégis az a ta­pasztalat, hogy szervezeteink, illetve a vezetőségek alábecsül­ték a feladatot, az előkészítés nem volt kielégítő. Előzetesen, vezetőségi megbeszéléseken kellett volna a lebonyolítás fontos részleteiről dönteni. Számos esetben csak közvetlenül a rendez­vény előtt kaptak megbízást a különböző munkabizottságok (pl. szavazatszámláló vagy éppen jelölőbizottság), illetve az egyéb közreműködők (mint pl. a levezető elnök vagy a jegy­zőkönyvvezető). Ez természetszerűleg éreztette a hatását a le­bonyolításban is. Kiemelten problematikus területként jelntkezett a vezető­ségek kialakítása, az úgynevezett kádermunka, a káderután­pótlás biztosítása. Alapvető hibaként fogható fel, hogy a veze­tőségek (elsősorban a titkárok) nem fordítanak kellő figyel­met a tudatos káderutánpótlásra. Ennek számos oka lehet, mint a nemtörődömség, a „funkcióféltés’’ stb. Pedig az új, friss erők bekapcsolása mindenképpen üdvözítőleg hatna a csoportok éle­tére, munkájára. Az előkészítő munka során általános tapasztalatként mutatkozott, hogy a megjelenéssel, a határozatképességgel szinte mindenütt problémák voltak. Ér­dektelenség, közömbösség vagy valamely más ok miatt szinte mindenütt alkalmazni kellett az egyesületekről szóló törvény­erejű rendeletben megfogalmazott előírást, hogy határozatkép­telenség esetén újból össze kell hívni a gyűlést. A több helyi (városi) csoportot irányító megyei szervezeteknél gondot jelen­tett, hogy jelenlegi alapszabályunk sok kérdésben nem intézke­dik, úgy is mondhatnánk: joghézag alakult ki. Nevezetesen az sincs szabályozva, hogy a helyi csoportok hogyan, milyen arányban képviseltessék magukat a megyei küldöttgyűlésen. Ezeknek a problémáknak a megoldása az új alapszabály ki­dolgozóira hárul majd. A küldöttgyűlések különböző tisztségviselői (már ahol vol­tak), ellátták ugyan feladatukat, de érződött, hogy szükség lett volna esetükben is a megelőző felkészítésre. Ennek konkrét formájáról a jövőben érdemes lenne elgondolkodni­ .A választások jó alkalmat teremhettek volna arra is, hogy munkánkat, életünket megismertessük a helyi állami, társa­dalmi szervezetekkel, tömegtájékoztatási fórumokkal. Sajnos egy-két kivételtől eltekintve a gyűlésekre nem hívták meg a párt- és tanácsi szervek, a HNF, a szakszervezetek, a Vörös­­kereszt és más szervek képviselőit. Ugyancsak kevés gyűlésre kaptak meghívást a rokkantak társszervezeteinek (mozgáskor­látozottak, vakok, értelmi fogyatékosok) képviselői. A vezetői beszámolók kapcsán leginkább az volt a gond, hogy központi elnökségünk apparátusa nem adott ki egységes szempontrendszert arra vonatkozóan, mit is tartalmazzon a beszámoló. Épp ezért az írásos anyagok eléggé eltérő képet mutattak. Sajnálatos, hogy a beszámoló összeállítása többnyire nem a vezetőségek kollektív munkája volt, hanem a titkárok egyszemélyi „alkotása”. Többnyire formálisak, elnagyoltak vol­tak a beszámolók, nem ábrázolták az előző választások (1983) óta végbement változásokat, inkább csak az elmúlt esztendő eseményeivel foglalkoztak. Szinte mindegyik anyagból hiány­zott a költségvetés, a pénzügyi gazdálkodás ismertetése. Jelen­tőségéhez képest csekély figyelmet fordítottak annak betartá­sára is, hogy az adott szervezet milyen érdekképviseleti mun­kát végez. Szinte csak a tolmácsolások, esetleges munkába he­lyezések felsorolására korlátozódott az érdekvédelmi munka, holott ez a tevékenység éppen az a terület, melynek hatékony gyakorlásával a szövetség leginkább eleget tehet mind a külső, mind a belső elvárásoknak. Kevés helyen alakult vita a beszámolókat követően, s ahol mégis kialakult, többnyire ott sem a beszámoló felett. Az aktivitás hiánya, az érdektelen­ség azért is zavaró, mert országunkban jelentős változások zaj­lanak, s célszerű lenne minél szélesebb rétegektől, közvetlenül is megtudni, hogy milyen hatása van ezeknek a változásoknak tagjaink életére, mit lehetne és kellene tenni szövetségünknek a tagok érdekében. Egyúttal jó alkalom lett volna a­­ vita arra is, hogy a tagság véleményt formáljon, elégedett-e a vezető­ség eddigi munkájával, s mit vár vezetőitől a jövőben. Mindenképpen hasznos és célszerű lenne a jövőben — a különböző társadalmi szervezetekhez hasonlóan — valós vá­lasztási alternatíva, többes jelölés bevezetése. A titkos és nyílt választás is kisebb-nagyobb gondokat okozott. Ehhez jobb fel­készülés, és az alapszabály esetleges módosítása szükséges. A központi elnökség előtt álló feladat, hogy az eddigiek­nél is jobban segítse elő szervezeteink eredményes munkavég­zését, és vállaljon nagyobb részt a közvetlen kapcsolattartásból. BANDA JENŐ — —— n~~*inim—inwr~n————ram ■ Siketek Algériai Nemzeti Szövetségének négytagú vezetői delegációja járt hazánkban december 10— 17. között. A két ország szövetsége között ez volt az első személyes alkalom a kap­csolatfelvétel szempontjából. Az algériai szövetség nemrég alakult csak, így a delegáció főként a mi gyakorlatunkat tanulmányozta: mit tudnának átvenni tőlünk, fi­gyelembe véve sajátos helyzetün­ket is. Ennek értelmében szervez­tük meg részükre a programot. A delegáció tagjai voltak: Ahmed Zekhref elnök, Malek Bellii fő­titkár, Nasser Óvári jeltolmács, Cherif Khedimellah munkatárs. A delegáció 1987. december 10- én érkezett hozzánk. Megérkezé­sük után megbeszéltük a progra­mot, elszállásoltuk a vendégeket. A második nap délelőttjén láto­gatást tettek a 29. Sz. Ipari Szak­munkásképző Intézetben, ahol si­kerosztályok vannak: műszerész és lakatos szakmát tanulnak fia­taljaink. A vendégeket Bedő Imre igazgató és Fila Józsefné igazga­tóhelyettes tájékoztatta a taninté­zet munkájáról. Délután megnéz­ték a jeltolmácsképzés oktató munkáját. Algériában még nincs jeltolmácsképzés, ezért nagyon hasznosnak ítélték e téren a ta­pasztalatszerzés lehetőségét. A hét­ végén, szombaton és va­sárnap a delegáció Budapest ne­vezetességeivel ismerkedett. Szombaton este részt vettek a váci szervezet vezetőségválasztó taggyűlésén, s 37. azt követő fe­nyőünnepségen. Mikó Gyula ta­nár, a csoport titkára elemezte az elmúlt időszak munkáját. gerbe is ellátogatott az al­­gír delegáció. Itt a Sike­tek Egri Általános Isko­lájában jártak, ahol Vass László igazgatótól kaptak tájékoztatást az intézet­ben folyó oktató-nevelő munká­ról. Délután a Heves megyei szer­vezetünket keresték fel, s itt ba­ráti beszélgetés során ismerked­tek meg a szövetség egy vidéki szervezetének tevékenységével. Este a budapesti színjátszócso­port tartott bemutatót, amely na­gyon tetszett vendégeinknek. Vendégeink voltak..." ugyanis náluk még nem folyik szervezett formában az amatőr színjátszás. Az előadás után a fő­városi szervezet vezetőivel és a színjátszókkal folytattak hasznos eszmecserét. A budapesti csoport életéről, munkájáról Podani Já­nos titkár tartott beszámolót. Kedden délelőtt a küldöttség a Híradástechnikai Gépgyárba lá­togatott el, ahol a mechanikai a műszerész tanulók képzését, majd gyár termelő egységeiben a hallássérült dolgozók munkakö­rülményeit és munkahelyi beil­leszkedését vizsgálhatták meg. Az üzem életéről, szakmai fel­adatairól, a hallássérült dolgo­zók helyzetéről Gubacsy István személyzeti és szociális osztály­­vezető, valamint Varga Gábor tanműhelyvezető adott ismerte­tőt. N­­agyon élénk eszmecsere alakult ki a delegáció másnapi, váci programja során is, amikor a 204. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetet keresték fel a vendégek. Az itt folyó oktatás módszereiről, a hallássérült leá­nyok szövő-varró képzéséről Imre György igazgató és Maklári Atti­­láné igazgatóhelyettes tájékoztat­ta őket. Majd a küldöttek a szak­munkástanuló leányokkal beszél­gettek. Ezután az általános isko­lai képzésről és a magyar siket­­oktatás múltjáról kaptak tájé­koztatást Tölgyes Lászlónétól, a siketek általános iskolájának igazgatójától. Végül még egy vá­ci iskola meglátogatására is sor került: a kisegítő általános isko­lát Turnán Imre igazgató mutatta be. Szerdán este volt szövetségünk­ben a központi elnökség és a köz­pont dolgozói közötti megbeszé­lés, a tapasztalatcsere összegezé­se. A megbeszélésen részt vettek a Hallássérültek Testnevelési és Sportbizottságának vezetői is. A záróünnepség alkalmával, emlékezetes külsőségek között ke­rült sor a két szövetség közötti megállapodás aláírására. Az egyezmény, amelyet a két szö­vetség elnökei, Ahmed Zekhref és Jafcsák Pál írtak alá, többek között rögzíti, hogy ezt az első kapcsolatfelvételt egy magyar de­legáció algériai viszontlátogatása fogja követni, amelynek időpont­ját az idei év első felében reali­zálják majd. Megállapodást foglal magába az egyezmény a rendsze­res információcseréről a speciális oktatás, a kultúra, az egészségügy és a rehabilitációs segédeszközök, a sport és szabad­idő, a munkare­­habili­táció, a szakmunkásképzés területein és más kérdésekben. A rendszeres információcsere kiter­jed az írásos és audiovizuális csatornákra, de a személyes ta­pasztalatcserére is. Úgy érezzük, hasznos volt az algériai szövetség vezetői delegá­ciójának magyarországi tapaszta­latcseréje, ami elindítója lett an­nak a nemzetközi kapcsolatnak, melynek révén még tökéleteseb­ben tudjuk — kölcsönösen — el­látni a hallássérültek társadalmi beilleszkedése érdekében végzett munkánkat.­­ A két szövetség vezetői jó hangulatú megbeszéléseken adtak kölcsönös tájékoztatást az általános reha­bilitációs tevékenységről. (Jobb oldali kép: Jafcsák Pál elnök és Marek Bellii főtitkár.) A két szövetség életében ez volt az első személyes kapcsolatfelvétel (Fotók: Zakhar János)

Next