Hallássérültek, 1988 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

fővárosban élő ta­­nulók szülei ta­g­ pasztálhatták: in­ M­­tézményünk az­­­­ utóbbi időben fiff X h igyekszik mindent itt megtenni azért, • —hogy a gyermekei, szüleit minél több kérdésben be­vonja az iskola, a diákotthon éle­tébe. Ennek a törekvésnek nem­csak az a célja, hogy eleget te­gyünk vele az oktatási törvény szellemének, célkitűzéseinek, ha­nem az a felismerés, hogy jobban tudjuk a gyermeket nevelni, csökkenteni a hallássérülés kö­vetkezményeit, és jobban tudjuk alkalmazni mindazt, a speciális eszközt és módszert, amelyek együttesen szolgálják, hogy tanu­lóink eredményesebben végezzék el az általános iskolát, jobban alakuljon nyelvi szintjük, és ké­sőbb könnyebben tudjanak be­illeszkedni a hallók világába. A nagyothalló gyermekek nevelésé­nek, oktatásának természetesen vannak olyan feladatai, amelyek a pedagógusokra tartoznak, de vannak olyanok is, amelyeket az eredményesség érdekében meg­oszthatunk a szülőkkel. Vélemé­nyem, hogy azokról a kérdések­ről is fontos tájékoztatni a szü­lőket, amelyek egyértelműen a nevelőtestületre tartoznak, hogy tudják, elfogadják mindazt, ami az iskolában, a gyermekek érde­kében történik. A továbbiakban ezért a szülők­nek a nagyothalló gyermekek ne­velése, oktatása több kérdésében az eddigieknél részletesebb tájé­koztatást kívánunk adni, szóban is, írásban is. A szóbeli tájékoz­tatásnak, a közös beszélgetésnek az a nagy előnye, hogy a szülők azonnal reagálhatnak a hallottak­ra, kérhetik annak kiegészítését, és kifejezhetik azt is, hogy egyes kérdésekben nem értenek egyet velünk. De — minthogy nem áll mindenkinek módjában ezeken a tájékoztatókon megjelenni —, az írásos tájékoztatás gyakorlatát is rendszeressé kívánjuk tenni. agyothalló gyerme­keink élete, tanulá­sa, nyelvisége szem­pontjából döntő fontossága van a hallókészülék fo­lyamatos, teljes na­pi viselésének. Miért olyan fontos ez? Talán még fontosabb, mint a súlyosan hallássérült (siket) gyermekek is­koláiban, hozzátéve, hogy a kor­szerű pedagógia már ott is meg­követeli a hangerősítést, csopor­tosan is, egyénileg is. Azért, mert a nagyothalló gyermek — külön­böző fokú hallássérülése ellené­re — alkalmas arra, hogy a be­szédet meglévő hallásával tanul­ja meg, építse fel, és az általá­nos iskolai tananyagot — kevés különbséggel, sok tekintetben kü­lönbség nélkül — meglévő hal­lásával végezze el, amelyet a hal­lókészülék nagyobb teljesítmény­re javít fel. Több szülő és több gyermek vélekedik úgy, hogy hangerősítés nélkül is meghallja a hozzá intézett szavakat, mon­datokat. Csakhogy ez nincs így! Lehet, hogy meghallja, de nem teljességében. Hallja és megérti talán a mondatok egy részét, de sok esetben nem hallja meg a szavak végét. Hallja a legtöbb magánhangzót, de már nem hall­ja meg a mássalhangzók bizonyos részét. A teendő a következő: először is, szülőnek, pedagógusnak egy­aránt meg kell követelni a halló­­készülék állandó viselését. Öröm­mel látom hospitálásaim (tan­óra-látogatás) során, hogy az ilyen értelemben „jól nevelt” gyerme­kek, amikor kijönnek a táblához vagy az írásvetítőhöz, abban a pillanatban már veszik is föl és kapcsolják is be hallókészülékü­ket. És ez így van jól. Lehet, hogy az enyhe fokban hallássérült gyermekek szülei most azt mond­Az óvodás gyenrekek és iskolai tanu­­lok hallásállapotát éven­te kétszer vizs­gálja meg audio­etriás névővel az isko­la szülőjjes fülorvosa) és asszisztense. Egyidejűleg a gyermeki fülét is meg­­vizsgálják, szü­kség esetén kezelik. A hailáatérés eredményét arth­rimra rög­zítik. Ez az osztályfő tföona van, dsak a sáruik káosÓn hamtatjár, meg magya­­rázzák a jelentését. Ha a pedagógusok a gyermek hallásál­lapotának rosszabbodását észlelik,rmtkívülii hallásmérést kérnek. Ha a szülők veszik észre lak­ásromlást vagy füli megjretegedést, ők is kérhetik a hallásvizsgálatát vagy a fül állapotá­nak megvizsgálását, akár írásban is az ellenőr­zőkö­nyv vagy az uzsnófüzet útján. ják magukban: „az én kislá­nyom, az én kisfiam mindent meghall”. Csakhogy ezt könnyű megcáfolni azzal, hogy az általá­nos iskola elküldte a mégoly jól halló nagyothalló gyermeket is. Miért is küldte el? Mert az a gyermek, aki bizonyos hangokat nem képes megkülönböztetni, nem­ hallja a szavak, a szerkeze­tek végét, annál ez a probléma az írásban, az olvasásban, a he­lyesírásban feltűnően jelentkezik és komoly akadályt jelent. A hal­lókészülék tehát minden idehe­lyezett gyermek szükséges esz­köze, segítőtársa a legenyhébb nagyothallótól a legsúlyosabbig. A másik igen fontos dolog a megfelelő típusú hallókészülék ki­választása. Iskolánkban erre meg­van a jó lehetőség. Hatalmas költséggel felépítettük az iskola­­épületben az ún. camera silen­­tát, vagyis a hangszigetelt hallás­­vizsgáló szobát. Ez a szoba úgy van kialakítva, hogy a vizsgálat alatt semmiféle külső zavaró zaj nem szűrődhet be. A hallásvizs­gálatot évente kétszer dr. Palo­tás Gábor főorvos, illetve audio­lógus asszisztens, az erre a fel­adatra speciálisan kiképzett szak­ember végzi. A vizsgálat előtt az orvos megvizsgálja a gyermekek fülét, bizonyos esetekben — ha a fül olyan állapotban van, ami zavarná a vizsgálatot — kezeli, megtisztítja a fület, de a vizsgá­latot egy későbbi időpontra ha­lasztja. Az audiológus asszisztens audiométerrel végzi a tanulók hallásvizsgálatát, külön-külön vizsgálva a két fül teljesítmé­nyét. A gép ún. szinuszos hangot — tehát nem beszédhangot — bo­csát ki a fülre, különböző rez­gésszámban. Tudnivaló: a hang maga nem más, mint rezgés, és a fül ezeket a rezgéseket fogja fel, továbbítja az idegrendszer útján az agyi központba, ahol ezek a jelek hangérzetté, beszéd esetében nyelvi jellé alakulnak át, és lehetővé teszik a felisme­rést, a szavak, mondatok megér­tését. Az emberi beszédhang rez­gésszáma kb. 500 hertz és 4000 hertz között van. A magánhang­zók rezgésszáma alacsonyabb, a mássalhangzóké jóval magasabb. Ezért van az, hogy a nagyothal­ló gyermekek, akik általában rosszabbul fogják fel a magasabb rezgésszámú hangokat, elég jól meghallják, visszaadják a magán­hangzókat, de bizonyos mással­hangzóknak megfelelő rezgéseket már nem képesek jól megkülön­böztetni. Ebből adódik, hogy eze­ket a hangokat tévesztik, rosszul ejtik ki, rosszul is írják le. z audiométeres vizsgálat során kü­lönböző erősségű hanggal megvizs­gálják a fül telje­sítményét 125, 250, 500, 1000, 2000, 4000 és esetleg 3000 hertz rezgésszámú hangokat, így megállapíthatják azt, hogy a gyer­meknek milyen hangerőre van szüksége ahhoz, hogy az adott hangot meghallja. Ezen a pon­ton aztán megjelölik a fül telje­sítményét, zöld színnel ábrázolva. A bejelölt pontokat összekötik, és így alakul ki a hallásgörbe, a tulajdonképpeni audiogram, amely igen különböző lehet. Sok esetben azt mutatja ki, hogy mind a két fül teljesítménye egy­formán csökken, de több esetben éppen azt mutatja, hogy komoly különbség van a két fül teljesít­ménye között: a gyermek az egyik fülével jobban hall, mint a má­sikkal. Pedagógiai értelemben a job­ban halló fül teljesítménye számít csak. Tehát, ha a gyermek egyik fülének mondjuk átlagosan 60 dB a halláscsökkenése, a másik fülön viszont átlagosan 80 dB, a gyermek hallásveszteségét 60 dß­­esnek értékeljük. Nyomatékosan kijelentem: a gyermek hallásával kapcsolatos adatokat, a hallássérülés okát, a hallásveszteség mértékét, magát az audiogramot úgy kezeljük, mint ahogy az orvosok kezelik az ún. orvosi titoktartás körébe tar­tozó adatokat. Azokat csak a fül­orvos, ill. a pedagógus ismeri és kezeli, névvel nem bocsátjuk eze­ket az adatokat senki illetékte­len rendelkezésére. Viszont, amennyiben a szülőt ez érdekli, számára szívesen betekintést engedünk az audiogramba, illet­ve értékelésének mikéntjébe. A hallásvizsgálatot követi a ké­szülék megrendelése és beszerzé­se. A készülékrendelés és annak megérkezése után ismét egy je­lentős munka következik: a ké­szülék beállítása. Mindkét feladat dr. Götze Árpád főorvos tevé­kenységi körébe tartozik, s bár ő a legkiemelkedőbb hazai szak­­tekintély, előfordulhat, hogy beállított készülékkel kapcsolat­a­ban a gyermeknek még panaszai, viselési nehézségei vannak. Eb­ben az esetben a szülő jelezze az iskolának ezeket a panaszokat, ismételten, újra be fogjuk állí­tani a készüléket. (Folytatjuk.) SZÜLŐK ISKOLÁJA Dr. Sári Jánosné előadása a hallásvizsgálatról, hallókészülékekről, az audiogramról A szájról olvasás lényege, módszerei, gyakorlása, a környezet segítsége SZÁJRÓL OLVASÁS A címben idézett sorok 1954-ben datálódtak: a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola akkori Kos­­suth-díjas igazgatója annak a könyvnek az előszavá­ban írta, amelyet szövetségünk megbízásából, az Ok­tatási Minisztérium gyógypedagógiai osztályának irá­nyításával Göllesz Viktor és Kelédi Ferenc készített. „1926 óta ez az első eset, hogy gyógypedagógiai taná­rok irodalmilag is foglalkoznak a nagyothallók ügyé­vel" — lelkendezik a könyv megjelenésén Bárczi Gusztáv, majd leszögezi: „Jelen munka azt bizonyítja, hogy a gyógypedagógiai nevelés-oktatás felelős szervei mind jobban érdeklődnek a nagyothallók sorsa iránt, s ez az érdeklődés biztató jel a jövő számára". Szövetségünk fejlődése az említett könyv megjele­nése óta eltelt időszakban törvényszerűen, jutott el a mai fokra, amelynek egyik fő jellemzője a nagyot­hallókkal való intenzívebb foglalkozás, az általános érdekvédelem mellett mindenekelőtt a kommunikációs gondok felszámolására tett törekvések. Szervezeti ke­retet ehhez korábban is biztosítottak helyi szervezete­ink, ámde ma már nemcsak itt-ott és időszakosan működő szájról olvasási tanfolyamok nyújtják ezt a lehetőséget, hanem a szinte hónapról hónapra meg­szerveződő nagyothalló klubok, melyek száma egyre gyarapodik. Szükségessé vált tehát, hogy a szövetség vezetősége­ ismételten célul tűzze egy olyan könyv kiadását, amely tematikát nyújt a klubokban és a helyi szerveknél működő vagy tervbe vett szájról ol­vasási tanfolyamoknak, és segédkezet a nagyothallók önképző munkájához. (E helyt emlékezünk újólag ke­gyelettel elhunyt tagtársnőnkre, Kopácsi Annára, aki­nek hagyatéka révén vált lehetővé, hogy a kiadvány költségeit szövetségünk önerőből fedezze.) A könyv, amely 1988-ban megjelenik, a korábbi kiadvány anyagára épül, s lényegileg azonos tarta­lommal kerül kiadásra. Azt, hogy megjelenése előtt folytatásokban (ha nem is teljes terjedelmében) la­punk is közzéteszi, nem a tanfolyami tematikához nyújtott segítség indokolja, hanem elsősorban az ön­képzés lehetősége, amelyet ebben a formában is sze­retnénk valamennyi nagyothalló tagunk számára meg­teremteni. Nézzük először is: mi a nagyothallás és mik lehet­nek az okai? A hallásnak ismert vagy ismeretlen okból beállott, változó mértékű csökkenése, illetve csökkentsége: a nagyothallás. Ebből a meghatározás­„Célunk, hogy a felnőtt nagyothallók szájról olvasási tanfolya­mai számára tervszerű anyagot nyújtsunk; útmutatást arra nézve, hogy mi a szájról olvasás lényege, gyakorlati értéke; áttekintést a nagyothallóknak a hangok szövevényes mozgástömegében, amely tényleg leküzdhetetlennek látszó feladatként áll a nagyothalló előtt akkor, ha nem mutatjuk meg neki az eredményhez vezető legrövi­debb és legbiztosabb utat, s nem utolsósorban célunk, hogy nyoma­tékosan felhívjuk a figyelmet a hallás nevelésére is.” (Dr. Bárczi Gusztáv­) ból az is kiderül, hogy legjellemzőbb ismérve a hal­láscsökkenés mennyisége. A nagyothallás számszerűen is kifejezhető. Bárczi Gusztáv szerint: „a nagyothallás fokául állítsuk fel a 1/2-1 méteres társalgó beszéd hallását”. Séra Lajos így vélekedik a nagyothallásról: „én azt tartom nagyothallónak, aki a normális beszé­det egy méter távolságból alig érti meg”. A mérték mellett azonban figyelnünk kell a hallás milyenségére is. Nagyon érdekes például, amit Urbantschitsch ír le: „Egy súlyos nagyothalló betegem azt állította, hogy amikor valamely mondatot nem hall egész világosan, az a benyomása, mintha az egyes szavak a beszélőtől sugárirányban szóródnának széjjel, ő pedig csak azt a szótagot érti meg, amely a beszélő szájától az ő füléig haladó sugár irányában érkezik. Ilyenkor az az érzésem, hogy más szavakat hallanék, ha máshol áll­­nék — véli a nagyothalló”. Azonban akár a mérték, akár a milyenség kérdését vizsgáljuk, az előtérben mindig a hallás csökkentsége áll. Magától adódik te­hát a kérdés, hogy vajon miért, minek következtében csökkent a hallás? A nagyothallás okaiként a következőket sorolhatjuk fel: “ fertőző betegségek (Bárczi Gusztáv szerint a na­gyothallás eseteinek 45%-át fertőző betegségek okoz­zák), mint például a méhen belüli fertőzés (rubeola); a középfülgyulladás (otitis media), vörheny, kanyaró, tífusz, influenza következtében; a csecsnyúlvány-gyul­­ladás (mastoiditis) középfülgyulladás által; a vérbaj; a járványos fültőmirigy-gyulladás; az agyhártyagyul­ladás; — sérülések, mint a szülési sérülés (agyvérzés, fo­gós műtét); fülsérülések (külsőleg); koponyaalapi tö­rés; kérgi sérülések (vérzés, daganat, nekrosis); — légnyomás (háborús sérülés); — öröklés; — mérgezések (amelyek a hallóidegekre hatnak, mint pl. a gyógyszerek: kinin, salvarsan, nikotin, al­kohol stb.); — végül egyéb ártalmak, mint pl. a foglalkozási ár­talom. A felsorolásból is kitűnik: a hallás csökkenésének számos súlyos oka és — amint látni fogjuk — követ­kezménye is lehetséges. A testi jelenség hatással van minden nagyothalló lelki világára. A lelki jelenségek közül leggyakrabban jelentkezik a zárkózottság, az önbizalom csökkenése, a bizalmatlanság mások iránt, az akaraterő csökkenése. A hallószerv sérüléseinek korrekciós lehetősége saj­nos korlátozott (gyógyítás, hallókészülékes pótlás), de a lelki jelenségek javítása korlátlan. Az orvosság, a meggyőződés, hogy a sérült hallású egyén semmivel sem kevesebb halló társainál. E meggyőződést azon­ban csak a környezettel kapcsolatban lévő nagyot­halló szerezheti meg. A KÖRNYEZETTEL VALÓ KAPCSOLAT MÓDJA PEDIG A SZÁJRÓL OLVASÁS. Az a nagyothalló, aki jól használható módon sajátí­totta el a szájról olvasást, nincs kizárva a hallók tár­sadalmából, amely tény már maga is nagy fokban növeli önbizalmát és eloszlatja a mások iránt meg­mutatkozó bizalmatlanságot. Aki pedig bízni tud ön­magában és másokban, az hallási csökkentsége ellené­re is tetterős, hasznos dolgozó tagja marad szocializ­must építő társadalmunknak. Az ilyen egyén megta­lálja a maga számára a legmegfelelőbb munkalehető­séget, és egészen bizonyos, hogy jó munkát fog vé­gezni. Számtalan nagyothalló kiváló dolgozó, megbe­csült munkás a bizonyíték erre. Életük, önbizalmuk legyen buzdító példa azok számára, akik a szájról ol­­vasás tökéletes ismerete hiányában még zárkózottak. Hadd csatlakozzunk a szerzők gondolatmenetéhez egy további megállapítással: nagyothalló klubjaink tag­sága jórészt idős emberekből tevődik össze, így ők a szájról olvasási tanfolyamok aktív résztvevői is, sőt az önképzést vállalók tábora is inkább közülük verbu­válódik. Érthető, hiszen az idős korban amúgy is megnő a veszélye az elszigetelődésnek. Ámde ha a korábban felsorolt lelki jelenségek már ifjú korban meggyökeresednek a szájról olvasás hiányos, nem meg­felelő volta miatt, ez még súlyosabb a fiatal nagyot­hallók esetében. Ifjú nagyothalló tagjainknak taná­csoljuk: ne idegenkedjenek a tanfolyamokon való részvételtől, még ha klubprogramjaink zöme érthető­en inkább az idősebb korosztály érdeklődési körére épül is. S az önképzés szükségessége ifjainknál fennáll, mint minden ismeretanyagra, a szájról olva­­s sásra is érvényes: szinten tartásához, megőrzéséhez el­engedhetetlen a rendszeres gyakorlás, a módszerek, a megtanult ismeretek felidézése újra és újra. (Következik: A SZÁJRÓL OLVASÁS LÉNYEGE.) FELNŐTT NAGYOTHALLÓKNÁL

Next