Hallássérültek, 2002 (111. évfolyam, 1-12. szám)

2002-01-01 / 1. szám

A szakmai dialógus tehát az állampolgári jogok, a média szerepvállalása és a sérült emberek jogos elvárásai olda­láról, jogi és etikai szempont­ból egyaránt megindult, ös­­­szegző beszélgetésre Nagy Géza urat kértük, aki az Or­szágos Fogyatékosügyi Ta­nács Civil Műhely részéről vett részt az eseményen. - Mindenekelőtt azt emel­ném ki, hogy a Kamera Hun­gária úttörő szerepet vállalt magára a fórum megszerve­zésével és lebonyolításával. Ugyanakkor az érintett intéz­mények magas szinten képvi­seltették magukat, és komo­lyan vették a problémát. Az MTV-t a jogi és igazgatási fő­osztály vezetője, a Duna TV-t az elnökhelyettes, az RTL Klu­bot a programigazgató, a TV2- t egy maga is mozgássérült munkatárs, Gyuricza Péter képviselte. Az Országos Rá­dió és Televízió Testülettől ket­ten is eljöttek, képviseltette magát az ombudsman hivata­la, az Országgyűlés Emberjo­gi Bizottsága - egyszóval szinte mindenki, akin múlik valami. És mindenki oldaláról megjelent a jobbítási szándék. Hiányos szabályozás­ ­ Az, hogy a hátrányos hely­zettel élők problémái hogyan és miként jelenjenek meg a médiában, azt az Esélyegyen­lőségi és a Médiatörvény sza­bályozza. Ennek gyakorlati megvalósítása az egyes tele­víziók belső szabályozó rend­szerében (Etikai kódex, Köz­­szolgálati Műsorszórási Sza­bályzat) kell hogy megjelen­jen, de ezek nincsenek még meg mindenütt. Sajnos ma­radtak hiányosságok, elvar­ratlan szálak is az egyes ren­delkezésekben. - Hogy látják, elégszer je­lennek meg fogyatékossággal élők a médiában? - Az Observer kimutatása szerint évi 3-400 megjelenése van a fogyatékosoknak a saj­tóban. Feliratozás - Minket elsősorban a hal­lássérültekkel kapcsolatos té­mák érdekelnének, pl. a mű­sorok feliratozása... - Ma napi egy hírműsor fel­iratozása lenne előírva, de ez sem törvény, csak országgyű­lési határozat. Ne gondoljuk, hogy másutt ez sokkal jobb, pl. az Egyesült Államokban ez a kötelezettség évente mind­össze 200 óra. Az, hogy gon­dolkodnak-e feliratozásban egy-egy műsort illetően, szer­kesztési elv, amit sok minden befolyásol.­­ Mert már az is gondokat vet fel, hogy mit kell látni a kép alsó csíkjában. Természetes, hogy itt jelennek meg pl. a név- és címaláírások, eseten­ként a riportkészítők, emblé­mák stb. Ez feliratozással ke­verve dupla szöveget, zavart eredményez, a folyamatos fel­irat pedig magában is figye­lemelterelő. Ma úgy tűnik, hogy az egyedüli és legjobb megoldás a teletext, amit az, akit érint, bekapcsolhat, aki­nek meg nincs rá szüksége, az nem veszi igénybe. Csakhogy a híradók fontos eseményei sokszor az utolsó pillanatban készülnek el, ami­kor már megy is az adás, és amikor nincs már idő a teletext megírására sem. Ez megol­dandó probléma. Más a helyzet a helyi televí­ziózásnál, ahol talán előbb tudnak megjelenni jó megol­dásokkal. Érdekes volt pl. a pécsiek projektje, amelyik egy osztott képernyős megoldás­sal aratott sikert. Legalább ilyen fontos szempont volna az egyszerűsített nyelvhasz­nálat. Alapvető állampolgári jog, hogy az ember a hírekhez jusson, ahol nem szerencsés egyes tévéknek korábbi mű­soraikra utalgatásos gyakorla­ta, mert aki nem látta a koráb­bi adást, már hiányosan érte­sül dolgokról. És ez nem is csak a fogyatékosoknak okoz nehézséget. Másik gondot az anyagiak jelentik. A SINOSz kapott pénzt filmek feliratoztatásá­­hoz. Ennek a finanszírozása saját erőforrásból egyik televí­ziós társaságnak sem megy (tulajdonképpen nem is az ő dolguk, hanem a filmforgalma­zóké). Itt a pályázatok látsza­nak leginkább célravezető­nek. Ennél már az ORTT is megjelenik, mint finanszírozó. Egyébként a teletextes megol­dás ez esetben is jó, mert a megőrzött szöveg újra lehív­ható az új vetítés esetén is. Fogyatékosok - másként - Mennyire került szóba a kifejezetten hátrányos helyze­tűekkel foglalkozó műsorok és megjelenések kérdése? - Magam is tudok a szerve­zetek azon igényéről, hogy a Sorstársak és hasonló műso­rok mintájára több ilyen adás legyen. Talán furcsa lesz, de azt mondom, hogy csupán ilyen műsorok nem igen tesz­nek jót az ügy egészének. Ott kezdődik, hogy az ép nézőben azonnal megindul az „átkap­­csolási effektus”. Jön a sérül­tek műsora, ez nem nekem szól, átkapcsolok egy másik adásra. Valljuk be, hogy iga­zából még az egyik fogyaté­kost sem túlságosan érdekli (Folytatás a 8. oldalon) „Rámpa a médiában” - speciális fórum a fogyatékossággal élőkről­­ A fogyatékos személyekkel kapcsolatos társadalmi szemlélet átalakulásában és átalakításában a televíziók mindenütt a világon kiemelt szerepet játszanak. A társadalmi szemléletváltozás elősegítésében az elmúlt néhány évben a magyarországi televíziók is aktív szerepet vállaltak. Ennek a folyamatnak az értékelése és a hosszú távú együttműködés megalapozása céljából az elmúlt év decemberében a Kamera Hungária háromnapos fórumot szervezett Szegeden, a Televíziós Műsorok fesztiválja keretében, „Rámpa a médiában" címmel. HALLÁSSÉRÜLTEK A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének lapja. Megjelenik: havonta. Felelős kiadó: Vasak Iván főtitkár. Tervezőszerkesztő: Kováts Lajos György. Szerkesztőségi munkatárs: Muzsay András. Szerkesztőség: 1068 Budapest VI., Benczúr u. 21. Levélcím: 1388 Budapest, Postafiók 80. Telefon: 351-0434. Fax: 342-1989. E-mail: sinosz@euroweb.hu Kiadja a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, 1068 Budapest VI., Benczúr u. 21. Nyomda: Budapest-Print Kft. 2234 Maglód, Sugár út 51. Tel/fax: 344-5442, 344-5443. Felelős vezető: Baráz Miklós ügyv. ig. Terjeszti a Magyar Posta Rt. Előfizethető a hirlapkézbesítőknél és a Hírlap Vevőszolgálatnál (1134 Budapest,XIII. Lehel u. 12. Levélcím: Hírlap Vevőszolgálat, 1540 Budapest. Fax: 329-9568. Ingyenes zöldszám: 06/80/444444.), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. ISSN 0237-3270 A beküldött kéziratokért felelősséget nem vállalunk, azokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Lapzárta: minden hónap 5-én HALLÁSSÉRÜLTEK 2002/1

Next