Hallássérültek, 2008 (116. évfolyam, 1-12. szám)
2008-04-01 / 4. szám
RIPORT "...és egy pozitív" Csoporttársaitól viszont csak támogatást és biztatást kapott Attila, aki szerint a jó kapcsolathoz hozzájárult a vízilabdás múlt is. „Nem tettek különbséget, sőt. Jobban összebarátkoztunk, amikor megtudták, hogy a siket sportolók körében is eredményes voltam.” - meséli Attila. Ákosnak nincsen negatív tapasztalata a diákok körében. Nagyon segítőkészek, kérés nélkül is odaadják a jegyzeteket, tankönyveket, és mindig tudakolják, hogy mire van szüksége. A Pázmányon, 400 fős évfolyamon, Robi rengeteg negatív tapasztalatot gyűjtött, de azokkal általában nem törődik. Kialakult egy 15- 20 fős kemény mag, akiket személyesen ismer: „ők tudják, hogy mit tudok nekik nyújtani. Velük nincsen baj. Ők segítenek nekem, én segítek nekik.” - fogalmazza meg az egyszerű képletet az elsőéves hallgató. A testnevelő tanári diplomára számító Attila idén nagyon kellemetlen helyzetben találta magát. Tanárai közölték vele, hogy mivel hallássérült, nem kaphat tanári diplomát. Ezért felvette a kapcsolatot a koordinátorral, és abban állapodtak meg, hogy megpróbálják iskolán belül elintézni a kínos ügyet. Jelenleg a dékán-helyettes válaszára vár, attól tartva, hogy bár elvégezte a kétéves képzést, nem lesz diplomás testnevelő tanár. Az indoklás szerint, az egyetem szabályzatában szerepel, hogy a hallgatóknak meg kell felelni egy alkalmassági követelmény-rendszernek. A szabályzat szerint, hallássérült nem lehet tanár. Az egyetlen gond a magyarázattal az, hogy Attila 2004-ben nyert felvételt a tanári szakra, a szabályt pedig 2006-ban hozták. A következő lépés az Egyenlő Bánásmód Hatóság lehet, ahol jogerős döntés születhet ilyen ügyekben. Siketek és nagyothallók az egyetemeken Az egyetemeken és főiskolákon nem tolonganak a siket és nagyothalló diákok. A Pázmány Jogi Karára eddig ketten jelentkeztek, az egyikük Dr. Kósa Ádám nyolc éve diplomázott. Ákos egyetlen nagyothalló diákról tud, aki évekkel ezelőtt járt a Corvinus Egyetemre. Attila együtt végzett a Semmelweis Egyetemen egy vak birkózó edzővel, egy siket birkózó lány pedig nappali tagozatra járt, és most sportmenedzseri szakon végez. A Testnevelési Főiskola legismertebb diákja Vasák Iván, a SINOSZ volt főtitkára, aki 1982-ben úszóedzőként diplomázott. Milyen szakmát választunk? Középiskolai tanulmányát mindhárom diák halló osztályban végezte. Akkor még nem volt lehetőség tolmácshasználatra, így alkalmazkodni kellett. A diákok egymást segítették, a tanárt pedig megszokták, egy idő után megértették. Robi osztályába több siket és nagyothalló járt, viszont nem biztosítottak speciális oktatót, aki a hallássérült tanulókkal foglalkozik. Osztályából, rajta kívül, senki sem jelentkezett felsőoktatási intézménybe, sokan az érettségi után szakmát szereztek. A hagyományos „siket szakmák” mellett, mint a kárpitos és asztalos, az utóbbi években nagyon népszerű a fogtechnikus és legújabban az informatikus szakma. A jogi pályát kevesen választják, mert rengeteg jogász végez az egyetemeken, és erős a mezőny, versengeni kell. Ákos szerint a jogászoknál fontos a kommunikáció, és a siketek hátrányban vannak emiatt a hallókkal szemben. A művészeti, vizuális szakokra (pl. grafikus, tervező) viszont jó páran jelentkeznek. Álláskereséskor a diploma kétség kívül előnyt jelent, de nem garancia arra, hogy megtaláljuk álmaink pályáját. Ennek illusztrálására Attila elmondta, hogy kétdiplomás felesége nehezen talált munkát gyógytestnevelőként, mert ahogy meghallották, hogy hallássérült, elutasították. Most a Váci Siketek Iskolájában tanít. „Siket tanár jobban oktatja a siketeket" Attila szerint, a tanár és diák közötti kommunikáció nagyon fontos a tanulás sikeressége szempontjából, és a siket tanár használhatja a jelnyelvet, ha a diák valamit nem ért. Sok esetben nem csak a diákoknak vannak gondjaik, egy halló tanár sokszor nem érti a siket gyerekeket. Robi szerint az oktatásban ott kezdődnek a bajok, hogy hangzó nyelven próbálnak tanítani, amikor a hangzó nyelv a siket gyerekek számára idegen nyelv. És ezzel elvágják előttük azt a lehetőséget, hogy később alapműveltséget szerezzenek. Ezért a siket közösség ebben le van maradva. Intelligenciájuk, képességük van, műveltséggel viszont nagyon kevés ember rendelkezik. Akinek van, az most felsőoktatásban tanul, fogalmaz Robi, aki siket családban nőtt fel. Komoly változást hozna, ha megvalósulna a bilingvális oktatás, vagyis az a módszer, melyben a siket gyerekeket két nyelven - jelnyelven és hangzó nyelven - oktatják. A három megkérdezett fiatal azt is fontosnak tartja, hogy -főleg az alsóbb osztályokban-, siket oktató tanítsa a gyerekeket, ne egy olyan halló tanár, aki megtanult jelelni. A későbbiekben, amikor már jobban elfogadják a tanárt, a siket és halló pedagógusok felefele arányban taníthatnának. Vitrai Barbara Fotók: Varga Máté HASE 2008. ÁPRILIS