Hallássérültek, 2008 (116. évfolyam, 1-12. szám)

2008-04-01 / 4. szám

RIPORT "...és egy pozitív" Csoporttársaitól viszont csak támogatást és biztatást kapott Attila, aki szerint a jó kapcsolathoz hozzájárult a vízilabdás múlt is. „Nem tettek különbséget, sőt. Jobban összebarátkoztunk, amikor megtudták, hogy a siket sportolók körében is ered­ményes voltam.” - meséli Attila. Ákosnak nincsen negatív tapasztalata a diákok körében. Nagyon segítőkészek, kérés nélkül is odaadják a jegyzeteket, tankönyveket, és mindig tudakolják, hogy mire van szüksége. A Pázmányon, 400 fős évfolyamon, Robi rengeteg negatív tapasztalatot gyűjtött, de azokkal általában nem törődik. Kialakult egy 15- 20 fős kemény mag, akiket személyesen ismer: „ők tudják, hogy mit tudok nekik nyújtani. Velük nincsen baj. Ők segítenek nekem, én segítek nekik.” - fogalmazza meg az egyszerű képletet az elsőéves hall­gató. A testnevelő tanári diplomára számító Attila idén nagyon kellemetlen helyzetben találta magát. Tanárai közölték vele, hogy mivel hallássérült, nem kaphat tanári diplomát. Ezért felvette a kapcsolatot a koordinátorral, és abban állapodtak meg, hogy megpróbálják iskolán belül elintézni a kínos ügyet. Jelenleg a dékán-helyettes válaszára vár, attól tartva, hogy bár elvégezte a kétéves képzést, nem lesz diplomás testnevelő tanár. Az indoklás szerint, az egyetem szabályzatában szere­pel, hogy a hallgatóknak meg kell felelni egy alkalmassági követelmény-rend­szernek. A szabályzat szerint, hallássérült nem lehet tanár. Az egyetlen gond a ma­gyarázattal az, hogy Attila 2004-ben nyert felvételt a tanári szakra, a szabályt pedig 2006-ban hozták. A következő lépés az Egyenlő Bánásmód Hatóság lehet, ahol jogerős döntés születhet ilyen ügyekben. Siketek és nagyothallók az egyetemeken Az egyetemeken és főiskolákon nem tolonganak a siket és nagyothalló diákok. A Pázmány Jogi Karára eddig ketten jelentkeztek, az egyikük Dr. Kósa Ádám nyolc éve diplomázott. Ákos egyetlen nagyothalló diákról tud, aki évekkel ezelőtt járt a Corvinus Egyetemre. Attila együtt végzett a Semmelweis Egyetemen egy vak birkózó edzővel, egy siket birkózó lány pedig nappali tagozatra járt, és most sportmenedzseri szakon végez. A Test­­nevelési Főiskola legismertebb diákja Vasák Iván, a SINOSZ volt főtitkára, aki 1982-ben úszóedzőként diplomázott. Milyen szakmát választunk? Középiskolai tanulmányát mindhárom diák halló osztályban végezte. Akkor még nem volt lehetőség tolmácshasználatra, így alkalmazkodni kellett. A diákok egymást segítették, a tanárt pedig megszokták, egy idő után megértették. Robi osztályába több siket és nagyothalló járt, viszont nem biztosítottak speciális oktatót, aki a hal­lássérült tanulókkal foglalkozik. Osztályá­ból, rajta kívül, senki sem jelentkezett fel­sőoktatási intézménybe, sokan az érettségi után szakmát szereztek. A hagyományos „siket szakmák” mellett, mint a kárpitos és asztalos, az utóbbi években nagyon nép­szerű a fogtechnikus és legújabban az informatikus szakma. A jogi pályát kevesen választják, mert rengeteg jogász végez az egyetemeken, és erős a mezőny, versengeni kell. Ákos szerint a jogászoknál fontos a kommunikáció, és a siketek hátrányban vannak emiatt a hallókkal szemben. A művészeti, vizuális szakokra (pl. grafikus, tervező) viszont jó páran jelentkeznek. Álláskereséskor a diploma kétség kívül előnyt jelent, de nem garancia arra, hogy megtaláljuk álmaink pályáját. Ennek illusztrálására Attila elmondta, hogy két­diplomás felesége nehezen talált munkát gyógytestnevelőként, mert ahogy meghal­lották, hogy hallássérült, elutasították. Most a Váci Siketek Iskolájában tanít. „Siket tanár jobban oktatja a siketeket" Attila szerint, a tanár és diák közötti kom­munikáció nagyon fontos a tanulás sike­ressége szempontjából, és a siket tanár használhatja a jelnyelvet, ha a diák valamit nem ért. Sok esetben nem csak a diákok­nak vannak gondjaik, egy halló tanár sok­szor nem érti a siket gyerekeket. Robi szerint az oktatásban ott kezdődnek a bajok, hogy hangzó nyelven próbálnak tanítani, amikor a hangzó nyelv a siket gyerekek számára idegen nyelv. És ezzel elvágják előttük azt a lehetőséget, hogy később alapműveltséget szerezzenek. Ezért a siket közösség ebben le van marad­va. Intelligenciájuk, képességük van, műveltséggel viszont nagyon kevés ember rendelkezik. Akinek van, az most felsőok­tatásban tanul, fogalmaz Robi, aki siket családban nőtt fel. Komoly változást hozna, ha megvalósulna a bilingvális oktatás, vagyis az a módszer, melyben a siket gyerekeket két nyelven - jelnyelven és hangzó nyelven - oktatják. A három megkérdezett fiatal azt is fontosnak tartja, hogy -főleg az alsóbb osztályokban-, siket oktató tanítsa a gyerekeket, ne egy olyan halló tanár, aki megtanult jelelni. A későb­biekben, amikor már jobban elfogadják a tanárt, a siket és halló pedagógusok fele­fele arányban taníthatnának. Vitrai Barbara Fotók: Varga Máté HASE 2008. ÁPRILIS

Next