Hallássérültek, 2008 (116. évfolyam, 1-12. szám)

2008-10-01 / 10. szám

KITEKINTŐ TÍZ ok arra, hogy ELISMERJÉK A JELNYELVET JELNYELVI KONFERENCIA A GÖDÖRBEN - 2008. SZEPTEMBER 19. A kormányok számára már nem az a kérdés, hogy elismerjék-e a jel­nyelvet, hanem hogy mikor és miként tegyék azt. 2008 a Nyelvek Nemzetközi Éve, és az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete foglalkozik a kisebbségi kiemelten nyelvek megőrzésével, mert felismerte a nyelv fontosságát az emberek életében. A Siketek Világnapjára szervezett jel­nyelvi konferencia fővédnöke Dr. Szabó Máté emberi jogi ország­­gyűlési biztos (ombudsman) volt, aki kije­lentette, hogy a magyar állam az ENSZ Egyezmény aláírásával komoly nemzet­közi és hazai kötelezettségeket vállalt magára. E jogok érvényesítése azonban a fogyatékkal élő személyek, és az őket képviselő szervezetek feladata. Elmondta, hogy a 2009-ben induló fogyatékosügyi projekt keretében vizsgálatokat indít az OBH a Magyarországon élő siketek és nagyothallók tényleges helyzetének feltárására. Gresiczki Péter a magyar UNESCO bizottság képviseletében arról beszélt, hogy a „fenntarthatóság” nemcsak az ember környezetére, gazdasági és tár­sadalmi helyzetére vonatkozik, hanem a kultúrára is. Az UNESCO 2005-ben aláír­ta a kulturális sokszínűségről szóló egyezményt, és ennek értelmében a szervezet támogatni fogja a különböző jel­nyelvek fennmaradását, mint a kulturális örökség szerves részét. Dr. Bartha Csilla, nyelvész, a konferencia levezető elnöke, másfél évtizede kutatja a magyarországi siket közösség és a jelnyelv nyelvi-jogi helyzetét. Az ő, és a többi szak­értő előadása fontos adalékként szolgált ahhoz a törekvéshez, amely a jelnyelv elis­mertetését, a kétnyelvű oktatást szorgal­mazza Magyarországon. A siket közösségek nyelvi kisebbségek Számos hazai és nemzetközi kutatás iga­zolta már, hogy a siket közösségek nyelvi kisebbségek. Dr. Bartha Csilla, egyik tanulmányában felhívja a figyelmet arra, hogy a jelnyelvet használó siket közösségeket ugyanúgy nyelvi kisebb­ségként kell kezelnünk, mert ezek a nyelvek éppolyan konvencionális nyelvi rendszerek, mint a hangzó nyelvek, a jel­nyelvek használói pedig éppúgy szem­besülnek a többségétől eltérő nyelvük, normáik, kulturális szokásaik, értékeik miatti megbélyegzéssel, mint a hangzó nyelveket használó kisebbségek. A siket közösség a jelnyelvet használja kommu­nikációja során. Ez etnikummá, nyelvi, kulturális kisebbséggé kovácsol. A közösséget tehát a nyelv (és kultúra) tart­ja össze. A jelnyelvek természetes nyelvek Harlan Lane nyelvész, történész a 70-es években fogott bele a jelnyelv tanulmá­nyozásába, és arra a következtetésre jutott, hogy a jelnyelv(ek) megfelel(nek) a természetes nyelv kritériumainak. „Mindenütt a világban igyekszem feltárni azt a nagyon fontos nyelvészeti felfedezést, hogy a jelnyelv ugyanolyan természetes nyelv, mint az angol vagy a német, és azokkal egyenrangú”- nyi­latkozta egyik interjújában. Az azóta eltelt három évtizedben több külföldi és hazai nyelvész, szociológus magáévá tette ezt a tézist, többek között Francois Grosjean (Svájc), Dr. Veréna Krausneker (Ausztria), Dr. Bartha Csilla és Hattyár Helga (Magyarország). „A jelnyelveket használóik nem újból és újból kifejlesztik, hanem - csakúgy mint a hangzó nyelveket - elsajátítják”- írja Hattyár egyik tanul­mányában. A kétnyelvűség ténye Bartha Csilla 1999-ben megjelent kötetében egy olyan kétnyelvűség definí­ciót alkot, amely magában foglalja a siketek által használt jelnyelveket is: „két­nyelvű az, aki a mindennapi érintkezései során két vagy több nyelvet kommu­nikatív, szociokulturális szükségleteinek megfelelően (szóban és/vagy írásban, illetőleg jelölt formában) rendszeresen használ”. A siketek közösségükön belül a jelnyelvet használják, de mivel kapcsolat­ba kerülnek a többségi (halló) társadalom nyelvével is - azt általában az óvodában, iskolában tanulják meg­­, ezt a hangzó nyelvet is rendszeresen használják. A siketek tehát a mindennapi kommuniká­ciójuk során két nyelvet használnak: a magyar nyelvet, illetve a magyar jelnyelvet. A siket gyermek anyanyelve a jelnyelv Francois Grosjean, nyelvész, lapunk hasábjain közölt cikkében a kétnyelvű oktatás mellett teszi le a voksát. (HASÉ, 2008/4. szám.) Cikkében elemzi a jelnyelv és a verbális nyelv szerepét a siket gyer­mek életében, fejlődésében, és kijelenti, hogy „a jelnyelvnek kell az első nyelvnek lennie, amelyet a súlyosan hallássérült gyermek elsajátít. A jelnyelv természetes, teljes értékű, tökéletes kommunikációt biztosító nyelv. A jelnyelv fontos szerepet játszik a siket gyermek kognitív (megis­merő) és szociális fejlődésében...” A szeptember 19-i jelnyelvi konferencián dr. Kósa Ádám, a SINOSZ elnöke, szívhez szóló előadásban szemléltette azt, hogy miért van szükség a jelnyelvre. „A siketek többségének a jelnyelv az első nyelve... Én ezt használom, ha otthon vagyok, ha a kisfiammal kommunikálok, ha mérges vagyok a feleségemre, vagy épp szeretem...” De a mindennapi élet­ben hol lehet használni a jelnyelvet? Bár az állam támogatja a tolmácsszolgála­tokat, így a felsőoktatásban is lehet igényelni jelnyelvi tolmácsot, az alap- és középszintű oktatásban nem használnak jelnyelvet. A kétnyelvű (bilingvális) oktatásban széles körű nemzetközi JIBI 4

Next