Hallássérültek, 2019 (128. évfolyam, 1-12. szám)

2019-07-01 / 7-8. szám

sínosz interjú 1­5 . A siketek munka mellett tudnak csak sportolni, és olimpiára is mennek Az élsport és a parasport között van egy szürkezónának számító terület, a siketek sportja. Magyarországon is több százan sportolnak, közülük többen meglepően magas szinten, rendszeresen vannak világversenyeik, közel száz éve rendeznek siketlimpiát, mégis alig esik szó róluk. Erről is, valamint a sportoláshoz való egyenlő esélyű hozzáférés akadályairól, de a mozgás kínálta örömökről is beszéltünk a magyar siket curlingválogatott egyik játékosával, Kiss Péterrel. Magyarországon a siket és nagyothalló személyeket képviselő érdekvédelmi szervezet a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) tájékoz­tatása szerint a 2011. évi népszámlálás során 63014 fő vallotta magát hallás­­sérült személynek, közülük 8571 fő vallotta magát siketnek önbevallás útján, azonban ez a szám egyértelműen jóval magasabb. A legtöbb siket ember a jelnyelvet része­síti előnyben a beszélt nyelvvel szem­ben, hiszen a siket emberek számára a jelnyelv adja az önkifejezés lehetőségét. Identitásában többségükben nem azono­sulnak a fogyatékossággal, a jelnyelv pe­dig a siket embereket egyfajta kulturális kisebbséggé kovácsolja, mely a siket kultúra alapja. A társadalom a siket emberek kapcsán főleg a hiányosságokra helyezi a hang­súlyt, miközben a meglévő képességekre kellene. A sport pedig maga is egy ilyen képességfejlesztő hatású tevékenység. Ennek ellenére a siket személyek közül magas szinten roppant kevesen spor­tolnak, aminek számos oka van, kezdve ott, hogy a Siketek Sport Clubján (SSC) kívül nincs kimondottan rájuk szabott sportegyesület, még ha a Magyar Hallássérültek Sportszövetségének honlapján már látható, hogy egyre több klub (köztük több nagy fővárosi egyesü­let, valamint megyeszékhelyek klubjai) igyekszik nekik is helyet adni. A siket sportolónak azonban olyan edzőre van szüksége, akivel tud kommu­nikálni, márpedig a jelnyelvet nagyon kevesen tudják használni a hallók közül. További nehézség, hogy a siket sportoló nem élsportoló, nem tud ebből megélni, csak munka mellett tud edzésre járni. így tesz Kiss Péter is, a magyar siket curling-válogatott tagja, aki 2017-ben a férfi csapattal ötödik lett a világbaj­nokságon, 2018-ból egy Európa-bajnoki 3. hellyel büszkélkedhet, ugyanebben az évben pedig a hallássérült curling­válogatott tagjaként várhatta az Év Sportolója-szavazás eredményét. A beszélgetés jelnyelvi tolmács közre­működésével folyt. „Gyerekkoromtól kezdve sportolok, először úsztam, majd vízilabdáztam, ezt követően jött a kézilabda, 2015-től pedig a curling. A vízilabdát és a kézi­labdát már egészen komolyan űztem, világversenyeken is jártam, ahogy most a curlinggel is" - mondja a kamaraerdei curlingpálya büféjében a mosolygós, magabiztos fiatalember. Péter harmadik generációs siket, a szülei és a nagyszülei is siketek, két testvére közül az egyik szintén siket, a másik nagyothalló. Vízilabdázóként játszott halló és siket csapatban, de mint mondja: „A siket

Next