Harc, 1943 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1943-01-02 / 1. szám

HARC, 1943 január 2 AZ ANGOL MUNKÁSSÁG ÜZENETE MAGYARORSZÁG NÉPÉHEZ Arthur Henderson angol munkás­párti képviselő és hadügyi államtit­kár november 16-án a londoni rövid­hullámú rádió útján beszédet intézett a magyar néphez. Henderson többek között a következőket mondta: “Nagy Britannia csaknem egy éve van háborúban Magyarországgal. Nem mi akartuk ezt a háborút. Mi nem táplálunk gyűlöletet a magyar néppel szemben Mi sem uralkodni nem aka­runk felettetek, sem nem kívánunk benneteket rabszolgasorsba taszítani. Épúgy nem akarunk területi hódítá­sokat elérni rovásotokra, mint ahogy nem óhajtjuk megcsorbítani a nem­zeti önállóságra és szabadságra való jogaitokat sem. Azért vagyunk hábo­rúban veletek, mert közel negyed­­millió magyar fogott fegyvert Német­­ország oldalán Nagy Britannia szö­vetségese, Oroszország ellen.” “. . . Magyarország, a magyarok és a m­agyar anyagforrások csak egy figurát jelentenek Hitler játszmájá­ban. Mi tudjuk, hogy a magyar mun­kások szomorú rabszolgái csupán a német háborús gépezetnek,­­ és igen sokszor akaratuk ellenére azok. Né­met uraitok csalárdak és könyörtele­nek. Hitler harcikocsija elé fogtak igába benneteket, hogy az ő féktelen becsvágyát szolgáljátok, hogy kenye­retek a német népet táplálja, maga­tok pedig a német háborús gépezet ágyutölteléke legyetek. Ti is osztoz­tok azoknak !■■ szerencsétlen népeknek a sorsában és szenvedéseiben, akiket Hitler leigázott vagy akik csatlósaiul szegődtek és igy kerültek a német imperializmus uralma alá. A magyar munkásokat megfosztották kivivőit jogaiktól. A magyar szakszervezetek elvesztették hatalmukat és független­ségüket. A Szociáldemokrata Párt, amelynek több vezetőjét személyesen is ismerem, ugyan még mindig léte­zik, de megfosztották szabadságától és mindenfelől üldözés fenyegeti. A nagybirtokosok hatalmasabbak, mint valaha, a földtelen parasztság viszont minden reményét elvesztette arra, hogy elnyeri ősi jussát, hogy földhöz juthat. A Kállay kormány üres ígé­retekkel hitegeti a földműves szegény­séget, a német hódítók pedig ellene vannak min­denfajtája földreformnak, mert ez megzavarná a magyar terme­­lés folytonosságát. Márpedig Német­országnak szüksége van a magyar termelésre. A magyar paraszt, a ma­gyar gazda munkáját állami ellenőr­zés alatt tartják. Ez az állami ellen­őrzés az egész termelést német érde­kek szolgálatába állította magyar nép, elsősorban pedig a magyar sze­génység mérhetetlen nyomora árán. “. . . Az angol munkásság azt üze­ni nektek", hogy amikor mi a szabad­ságért, a biztonságért és a gazdasági igazságosságért harcolunk, ezt nem csak a magunk érdekében tesszük, hanem minden nép javára, mindenki számára, aki szabadon és becsülete­sen akar együttdolgozni mindnyájunk közös boldogulásáért. A német győze­lem szellemi sötétséget és szolgasá­got hozni­ reátok. Az Egyesült Nem­zetek diadala egy szabad és demokra­tikus Magyarország munkásai és pa­rasztsága számára is ti emberi élet igazi lehetőségeit hozza majd el: az együttdolgozó és boldoguló világ ja­vait és áldásait, olyan világot, amit többé nem fenyeget rabszolgasággal a tengely zsarnoksága.” 2 PAPÍRKOSÁR ... Az ő statisztikájuk A ‘‘Magyarok Vasárnapjában” any­­nyi gyönyörűség jelenik meg, hogy annak kipécézésére kicsiny a mi csöpp “Harc”-unk. De mégis, nézzük csak a legkövérebb jámborságokat. Aszondja minap egyik vezércikkében: “A statisztika azt bizonyítja, hogy szegény emberek tovább élnek, mint a gazdagok.” Nemcsak, hogy a sta­tisztika az ellenkezőjét bizonyítja, azt tudniillik, hogy a szegénységben élő tömegeknek élete jóval rövidebb a gredagokénál, hanem a harcos kato­licizmus is rég leszokott már arról egyébütt, hogy a nyomorúság áldá­sait prédikálja. Csak az amerikai ma­gyarok félrevezéreinél divat ez még. Abban viszont a ‘‘Magyarok Vasár­napjának” igaza van, mikor azt mond­ja, a madarak, mikor ősszel Tótföld­ről délre költöznek, Magyarország felé veszik útjukat és nem Csehország felé. A madarak ugyanis tudják, hogy Magyarország a ‘‘Tótföld”-től délre esik, csak a “Magyarok Vasárnapja” csudálkozik rajta. + Szegedy László kijavítja Arany Jánost Ez már mégis túl van a határon. Szegedy László, kinrimeivel, nekimegy Arrany Jánosnak és kijavítja a maga szája ize szerint. Valami zavaros tör­ténelmi értekezést irogat folytatások­ban az ő “Otthon”-ában és annak keretében, tanító droigon, magyaráz­­gatja amerikás magyaroknak, mit írt erről a dologról Arany János, “Zács Felicián” című balladájában. Először is, Army János ama balladájának a címe nem “Zács Felicián”, hanem: Zács Klára. De azonkívül, fűzfapoétá­nak még itt Amerikában is muszáj annyi tiszteletének lenni a magyar irodalom nfigyjai iránt, hogy ne fogja a maga nyikorgásait Arany Jáno­sunkra. Ezentúl nem is fog megtör­ténni az ilyen, mert majd vigyázunk. Az ilyen “javitások”-nak nem szabad többé megtörténniök: Királyasszony nénem, Az egekre kérném — javít most Arany Jánoson Szegedy — Ezt az egyet, ezt a rózsát, Nagyon szeret­ném én . . . Ám a fűzfa annyit el­­galoppo­­l vele, hogy egész verssza­kokat költ bele Arany Jánosba, amik­nek a “Zács Klárá”-ban nj­oma­ sincs. Aszondja Szegedy, úgyis mint ameri­kai Arany János: Királyasszony néném. Nem szeretsz te engem, Itt hagysz térdenállva, Hiábr, esengem. Ehhez még hasonló sincsen a “Zács Klárá”-ban. Hogy is lehetne. Ez teli­vér Szegedy. De ez még nem elég. Rá­fogja Arany Jánosra, hogy e “szép balladájában” van ez is: “Vágjad fiam aprítsd Forgách, Tiéd lészen Gyimes és Gách”, amihez hasonló — mert még a rosszul tudott dolgot is hibásan idézi — nem Arany János balladájában van. Ez egy egész más m. kir. gyilkosságra vonatkozik, nem a Zách-csa­lád kiirtására. De eleget A Magyar Fórum legújabb számá­ban angol nyelven érdekes leleplezés olvasható dr. Kerekes Tiborról, az Amerikai Magyar Szövetség ügyvezető titkáráról. Kerekes, aki segédtanár a princetoni egyetemen, egy ideje a “tudós” és legújabban — mármint pontosan Pearl Harbor óta — a “de­mokrata” álorcájában igykezett úgy az amerikai magyarság, mint gyanút­lan tanítványai lelkét reakciós pro­pagandával megmérgezni. Merészségében legújabban cikket írt a magyar nemzetiségi kérdésről, me­lyet angol nyelven több magyar sajtó­termék között. A cikk előtt önérzetes bevezetés — talán Himler Márton műve — harangozza be, hogy ezúttal az emigránsok megkapják a magukét és a “tudós hideg pártatlansága” rö­­v­kiesen végez velük. Majd azt is meg­írja, hogy a cikket elküldték a State Department hivatalosainak, okulás végett. Hogy végre tisztán lássák a magyarországi nemzetiségi kérdést. Maga Kerekes cikke annak idején minden olvasóját meglepte. A benne közölt állítások oly nyilvánvalóan va­lótlanok voltak, hogy semmilyen ma­gyarországi középiskolai tankönyv sem­ mert volna ehhez hasonlót le­írni. Már az a mondat is, mely sze­rint “Magyarország felosztásának a Károlyi kormány liberális nemzetiségi politikája volt az oka” fogalmazása szokatlan bárgyúságával messze túl­lőtt minden szokványos náci-propa­gandán. Feltűnő volt Kerekes ama ál­lítása is, hogy Magyarország a nem­zetiségek paradicsoma volt, mikor száz éve harmadszor keveri a nemze­tiségi kérdés Magyarországot bábo­mba és a harmadikat, csak úgy mel­lesleg, éppen most vívják . . . Feltűnő volt, hogy a “tudós” még Mátyás ki­rály uralkodásának évszámait sem ismeri, de a legváratlanabbak a nem­zetiségek arányszámai voltak, melye­ket Kerekes Mátyás király korától közöl, kritikai megjegyzés nélkül, a tudós “hideg” fölényével. Mivel azon­ban a nemzetiségi kérdés Magyar­­országon csak a XIX. század óta is­meretes és az első nemzetiségi nép­­számlálás ISIS-ban volt Esztergom vármegyében, egyeseknek kételyei akadhattak Kerekes doktor tudomá­nyával szemben. Különösen, amikor látták, hogy a magyar nemzetiségi arányszámok mindig meglepően ma­gasak, mintha csak Kerekes, hogy úgy mondjuk, megtoldotta volna őket. Doktor István cikke azonban nem cáfolja Kerekes adatait, nem is vitat­kozik vele, mert olyasmire jött rá, ami minden vitát feleslegessé tesz. Bebizonyítja ugyanis, hogy dr. Kere­kes személyében nemcsak szédelgő­mérgelődtünk Szegedy László Arany­­javításain. Az, hogy, politikában, a maga fasiszta igyekezeteit ráfogja Rooseveltre, hogy ő akarja így, még hagyján. De a maga kinrimeit ne fog­ja Arany Jánosra. Ezt egyszerűen­ megtiltjuk. vel, hanem ritka merészségű irodalmi tolvajjal van dolgunk. Kerekes szám­adatainak sorozata ugyanis nem felel meg semmiféle liberális avagy akár fasiszta magyar történelemkönyvnek, Marczalinak csak oly kevéssé, mint Szekfünek. Ezzel szemben kínos pon­tossággal egyeznek ama (rosszul ösz­­szeadott) “adatokkal”, melyeket gróf Bethlen István mondott el politikai propagandabeszédeiben. Mivel e be­szédek angolul is megjelentek és Ke­rekes cikke is angolul látott napvilá­got, elkerülhetetlen az adatok hason­lósága mellett az egyes mondatok szóról-szóra való kíncs megegyezését nem észrevenni. Doktor István az egyszerűség kedvéért egymás mellé idézi Kerekes cikkét, Bethlen könyvét és az idézetek elolvasása után bárki szívesen vállalkoznék a világ minden bírósága előtt annak bizonyítására, hogy dr. Kerekes nemcsak a fasizmus propagandistája, hanem irodalmi tol­vaj is, aki történelmi kútfők helyett propaganda beszédekből írja ki va­lótlan állításait és számadatait. Megváltjuk, utólag csodálkozunk dr. Kerekes merészségén. Elvégre tudhatta, hogy van itt néhány tudós és író Amerikában, akik egy szabad félórában mégis utána fognak nézni, honnan szedi egyik nagyon lármás, de nagyon tehetségtelen ellenfelük kútmérgező fasiszta propagandaanya­­kát. Azt sem értjük, hogy miért kell háború idején az ellenség nézeteit éppen egy amerikai katedráról ter­jeszteni? Különösen pedig a tudo­mány nevében, visszaélve az ameri­kaiak ama hihetetlen nagylelkűségé­vel, hogy az üldözött európai tudo­mány előtt ajtóikat megnyitották? Az amerikai jóindulattal és tisztességgel való eme visszaélés keserű gyümöl­csöket fog teremni és csak szomorúan jellemző, hogy éppen az Amerikai Magyar Szövetség titkára volt az, aki a magyarság becsületén foltot ejtve, tanítványait fasiszta propagandával mérgezi. Mivel az irodalmi tolvajlás oly bűn, mely nem bocsátható meg, azt hisszük, hogy Doktor István cikke Kerekest, a plagizátort, bizonyos kon­zekvenciák levonására fogja kénysze­ríteni. Vannak ugyanis amerikaiak, akik nem szeretik, ha irodalmi tolva­jok ülnek egyetemi katedrákon. Dr. Kerekes Tibor adatai hamisak és még azokat is plagizálja

Next