Hargita Kalendárium, 1983
FODOR SÁNDOR Természeti csapás Szerencséink volt. Azzal, hogy nem protekcióztak, nem kilincseltek, hogy nekik ilyen-olyan földeáket adjanak bérbe. Így nem sík területet kaptak, hanem egy domboldalt osztottak meg tizenketted magukkal, amit a téesz szívesen adott bérbe, mert gépi megművelése eléggé körülményes lett volna. Kinek-kinek jutott egy harminc méter hosszúságú, tíz méter széles földdarab. Az egészbe krumplit ültettek. Legalább a krumplira nem lesz gondunk - mondták -, és az a kis mozgás is kell, ugye. Hát egy kis mozgás tényleg volt. A gumót barázdába ültették ugyan, de kapálni maguk kapálták meg, gondosan kiszedegetve minden burjánt-szulákot, a zsenge, majd egyre inkább erőre kapó krumplibokrok közül-mellől. A délutáni alvásról leszoktak, hisz alighogy a munkából hazakerültek, gyerekestül felkerekedtek és ki a földre. Aztán jött a tetvészés. Mert ha gyomnövény már nem is fenyegette a bő termést, megjelentek a kolorádó-bogarak sárgafekete csikós rabruhájukban. Jó-jó, permetezés is van a világon, de mi lesz, ha megérzik a krumpli izén? Így, ha teljesen kipusztítani nem is sikerült, azt mégis megakadályozták, hogy a tengerentúli bevándorlók nagyobb kárt tegyenek a bokros, virágzó burgonya zöldjében. — Legalább tizenkét zsákkal lesz - állapította meg az asszony egy alkalommal, amint elégedetten szemlélte a kilenc soros, virágba borult birtokot. — Minimum tizenöt - bólintott rá a férfi, és neki tényleg lehetett hinni, mert úgy érte meg az ötvenedik esztendejét, hogy életében krumplit még nem termelt, mire az asszony, aki a férjéhez hasonló szakértelemmel gazdálkodott, hozzátette hogy övé legyen az utolsó szó . — Tizenhat. Esténkint számítgattak. Tehát : Tizenöt-tizenhat zsák krumpli. De legyünk szerények, számítsunk csak tizenötöt. Az körülbelül kilencszáz kiló. Kilenc mázsa. Ebből elég lesz nekik, bőven számítva, két és fél mázsa. Mamáéknak megy másfél. Pistiéknek - a sógoréknak — szintén másfél, összesen öt és fél Marad három és fél mázsa. Azt értékesíteni is lehet. Vagy vásárolnak egy cugut, megnő rajta. Kivált, ha sikerül másfél mázsát elcserélniük kukoricáért. Mégiscsak más az, ha szilveszterre meglesz a lőtt kolbász. T. néni már fel is ajánlotta, hogy ha pityókát-törökbúzát hoznak, felnő az a malacka az övéivel. Megéri, na. Mindenképpen megéri. Aztán, épp olyan időben, amikor a nyárnak napsütésre kellett volna fordulnia, beálltak az esők. 130 Termékeik védjegye: a MINŐSÉG Több mint harminc éve küldi szerte a világba termékeit a székelyudvarhelyi Konfekciógyár. A kezdet annak idején szerény volt. Néhány szabó állt össze, egy-két helyiségben termeltek, hogy majd beköltözzenek a mai gyár épületébe. A kezdeti időszakban természetesen, a termékek is egyszerűek voltak : zubbony, köpeny, posztónadrág. De ahogy fejlődött a közösség, gyarapodott a szakmai tudás és korszerűsödött az anyagi ellátottság, úgy váltak egyre igényesebbekké, tetszetősebbekké a modellek, a termékek. Férfiöltöny- és inggyártásra szakosodtak, melyek gyártásában ma már külföldön és bel-