Hargita Népe Udvarhely, 2013. augusztus (2. évfolyam, 390-410. szám)

2013-08-02 / 391. szám

2. OLDAL Z­­dvarhely 2013. AUGUSZTUS 2., PÉNTEK Hamarosan hatályba lép egy újabb módosítás a közlekedési törvényben, amely ezúttal nem közvetlenül a tanulókat, hanem az oktatókat érinti. A változta­tás szerint az egyéni oktatók tevékenységét beszüntetnék, ezek után csupán cégek, vagy társulások nyújthatnak szolgál­tatást. Berkeczi Zsolt berkeczi.zsolt@hargitanepe.ro U­dvarhelyszéken leg­alább hatvan egyéni sofőroktatót érint a közlekedési törvény legújabb módosítása, eszerint azok a di­ákok, akik augusztus közepétől kezdik majd a sofőriskolát, nem tanulhatnak náluk. Legalábbis nem úgy, ahogy ezt eddig tet­ték. Míg korábban egy sofőrok­­tatónak lehetősége volt egyéni vállalkozóként is dolgozni, ad­dig az új szabályozás szerint en­nek vége lesz. Míg korábban az oktató szerződést köthetett egy sofőriskolával, hogy diákjai ott elvégezhessék az elméleti részt, majd később saját autóval to­vább folytathatták a gyakorlati oktatást, addig a mostani döntés értelmében, a független okta­tónak magának kell biztosítani az elméleti oktatáshoz szüksé­ges feltételeket is. Amennyiben ragaszkodik a függetlenséghez. Ha nem, akkor vagy szövetke­zik három, ugyancsak független kollégával, vagy elmegy egy is­kolához dolgozni.­­ A jelenleg működő szervez­kedési formát akarja felbolygatni ez a módosítás, ami tulajdon­képpen a nagy iskolák nyomá­sára készült el. Szálka vagyunk a szemükben, mert mint egyéni vállalkozó adott esetben nagyobb mozgástérrel rendelkezünk, mint ők - fogalmazott Szilágyi Ferenc, székelyudvarhelyi oktató. A több mint húsz éve oktatóként dolgo­zó Szilágyi szerint, két lehetősé­gük van: vagy elszegődnek egy sofőriskolákhoz, vagy csoporto­sulnak négyen, de szigorúan csak egymás közt, az iskolák itt szóba sem jöhetnek. Mindkét megoldásnak van­nak előnyei, de ugyanakkor buk­tatói is. Szilágyi Ferenc szerint az árverseny miatt lenne rossz választás egy iskolához szegődni, hisz az utóbbi időben olyannyira nyomott árakkal dolgoznak, hogy lassan nem jut fizetés a tanárnak. - Udvarhelyen olyannyira lementek az árak, hogy ismerek olyan iskolás oktatót, aki 4 lej 80 bánit kap egy óráért. Persze a cégeknek is megvan a maguk elő­nye, ha jók a körülmények, sokkal kényelmesebb, mint egy magán­­vállalkozás - fogalmazott az okta­tó. Ugyanakkor a magánoktatók csoportosulása, azért lehet rizi­kós, mert vélt igazságtalanságok miatt hamar megromolhat a part­neri viszony. A független oktató szerint, ahhoz, hogy valaki főál­lásban sofőroktatásból megéljen legalább 55-60 tanuló kell egy év alatt megforduljon nála, hanem csupán fél normában éri meg foglalkozni a témával, mint teszi azt egyébként az udvarhelyszéki oktatók zöme. Ugyanakkor pont a tanulók számából kifolyólag merülhet fel leghamarabb vita annak kapcsán, hogy ki mennyit pótoljon a közös terem és felsze­relések fenntartásába, valamint az oktatók bérezésébe. Szilágy Ferenc szerint a módo­sítással az olyan városokban, mint Udvarhely mindenki csak veszít, úgy a független oktatók, mint az iskolák. Utóbbiak eddig legalább remélhettek némi plusz jövedel­met a hozzájuk irányított diákok elméleti oktatásáért. - Minden héten kétszer talál­kozunk, és mindenki nézi a má­sikat. Méregetjük egymást, hisz ha fenn akarunk maradni, akkor már most ki kell jelölni az irány­vonalakat - felelte Szilágyi Ferenc arra a kérdésünkre, a döntés miatt milyen a hangulat jelenleg az ok­tatók körében. Az oktató szerint az udvarhelyi magánoktatók már most gondolkodnak, hogy ki-ki­vel is társulhatna. TÁRSADALOM MÓDOSUL A KRESZ Döntés elé állítják a független oktatókat jól felszerelt udvarhelyi sofőriskola. A független oktatóknak is be kell ruházni RENDELŐ A mindennapi ügyintézéseinket megkeseríti és megnehezíti a bürokrácia. Mivel is magya­rázná és motiválná a létét egy sereg bürokrata, aki művészien ki tudja játszani azt az egysze­rű tényt, hogy miként lehet egy egyszerűnek tűnő dolgot a lehe­tő legbonyolultabban elintézni. Nemrégiben az egyik intéz­ménynél volt szüksége egy alkal­mazottnak, hogy egy munkahely­­változtatással szükséges dolgot elrendezzen. Ahelyett, hogy a leadott kérését ugyanazon intéz­ményen belül megoldották volna, átküldték ugyanabba az irodába, a szemben levő asztalhoz, ahonnan az unott képű tisztviselőnő to­vább küldte a mellette levő asztal­hoz, és ez így ment körbe-körbe, majdnem minden asztalhoz, amíg egy másik irodába kellett menni, ahol mindez kezdődött ugyanúgy elölről. Mindenki mozdított, vagy pecsételt egyet a papíron, majd továbbküldte a másikhoz. így telt el elég sok idő, mindenki dolgo­zott, és mindenki fontoskodott, és fontos volt, kivéve az ügyfelet, aki legyen megtisztelve, hogy egy­általán szóba álltak vele. így telt el sok hasznos idő, a bürokratáknak a keményen megdolgozott, mo­tivált munkaideje és a kliensnek egy, netalán több napja. A betegbiztosítási rendszerben is az informatikai rendszer beindí­tásakor voltak kezdeti nehézségek, melyek olykor humoros fordula­tokat hoztak. Azóta lényegesen ja­vult a helyzet, de említésre érdemes néhány történet. Eltűntek betegek anélkül, hogy máshová iratkoztak volna, vagy pedig megjelentek olyanok, akik más városban lakva nem ismerhették az orvost, akihez kerültek, és az orvos sem ismerhet­te őket. Előfordult, hogy valaki a lakhelye után volt nyilvántartva, és a név vagy lakhely változtatása után, a tíz esetleg húsz évvel az­előtti lakhelyén szerepelt, így lett hajadon elég sok nagymamából, szerencsére még emlékeztek a lánykori nevükre. Érdekes módon csecsemőkből lettek egyetemisták is, vagy nyugdíjasokból tanulók. Közel tíz 65 év feletti hölgyről egy programfrissítés után tudtuk meg, hogy ők tulajdonképpen a katonai szolgálatukat teljesítik, valójában hadiözvegyek, vagy azok leszármazottai voltak. Ak­kor lepődtünk meg, de nagyon, amikor öt személyt találtunk a listán, akik nemrég töltötték be a száznegyedik évüket. Nem mi dolgoztunk olyan kimagaslóan jól, hanem egy programhiba mi­att lettek ilyen idősek, valójában köszönték szépen, jól voltak. Az országos sajtóban és tévékben több botrányt kavartak, hogy azok a fránya orvosok a halot­taknak is írtak receptet, amelyek inkább a technika ördöge által teremtett bakik voltak. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem egy jó sztorit, ami valójában megtörtént az ország valamelyik megyéjében. Egy nyugdíjas hölgy, krónikus beteg, elment a családorvosához hogy felírassa a havi gyógyszereit. A doktornő amint megnyitotta a számítógépes programot, hogy felírja a gyógyszereket, megdöb­benve tapasztalta, hogy a vele szemben álló hölgy a nyilvántar­tó program szerin valójában a halottak listáján szerepel. Mivel így a gyógyszerírás nehézségbe ütközött, mert halottaknak nem írható gyógyszer, felhívta a meg­felelő megyei biztosító informa­tikusát, hogy most van egy ilyen helyzet, mit tegyen? Rövid egyez­kedés után úgy döntöttek, hogy felírhatja a gyógyszert, de előbb a nyugdíjas hölgynek kell adnia egy nyilatkozatot, hogy alulírott X Y, született, stb., személyi szám, lakcím stb., ezúton hivatalosan nyilatkozom, hogy élek. Egy pél­dány a biztosítóhoz, egy példány a páciens személyi lapjába került. Miután megvolt a nyilatkozat, és a bürokratikus forma, jöhetett a recept. A következő hónapban új­abb bonyodalom, mivel az előbb említett doktornő kapott egy hi­vatalos értesítést az informatikus­tól, miszerint az X Y nyugdíjas hölgy ezzel a lakhellyel meg­sze­ A BÜROKRÁCIA, HA NEKILÁT mélyi számmal „újból” meghalt, így aztán ahhoz, hogy szegény nyugdíjas havi gyógyszerére re­ceptet kaphasson, másodikszor is aláírt hivatalos nyilatkozatot kel­lett adnia, hogy ő valójában él. Szintén valóban megtörtént a következő eset is az elmúlt rend­szer idején, amikor minél több terhes hölgyet kellett felfedezni az orvosi ellátás minden szintjén. Az egyik városban egy idős nő­gyógyász, hogy ne vádolják mu­lasztással, és a rendelőben nem volt nagy tumultus, berendelte a nyilvántartóval foglalkozó nő­vért, hogy hozzon be egy fióknyi személyi lapot („fisát”), amelyet egyenként sorra vettek, és minde­­nikbe beírták, hogy az általános nőgyógyászati vizsgálaton és a belső tapintással nem tűnik ter­hesnek. A bonyodalom csak ott kezdődött, amikor a személyi lap valódi gazdái más vizsgálatokra kellett menjenek, ugyanis, mint később kiderült, ezeknek majd­nem fele férfi volt. Dr. Nagy Levente

Next