Hargita Népe Udvarhely, 2013. augusztus (2. évfolyam, 390-410. szám)
2013-08-02 / 391. szám
2. OLDAL Zdvarhely 2013. AUGUSZTUS 2., PÉNTEK Hamarosan hatályba lép egy újabb módosítás a közlekedési törvényben, amely ezúttal nem közvetlenül a tanulókat, hanem az oktatókat érinti. A változtatás szerint az egyéni oktatók tevékenységét beszüntetnék, ezek után csupán cégek, vagy társulások nyújthatnak szolgáltatást. Berkeczi Zsolt berkeczi.zsolt@hargitanepe.ro Udvarhelyszéken legalább hatvan egyéni sofőroktatót érint a közlekedési törvény legújabb módosítása, eszerint azok a diákok, akik augusztus közepétől kezdik majd a sofőriskolát, nem tanulhatnak náluk. Legalábbis nem úgy, ahogy ezt eddig tették. Míg korábban egy sofőroktatónak lehetősége volt egyéni vállalkozóként is dolgozni, addig az új szabályozás szerint ennek vége lesz. Míg korábban az oktató szerződést köthetett egy sofőriskolával, hogy diákjai ott elvégezhessék az elméleti részt, majd később saját autóval tovább folytathatták a gyakorlati oktatást, addig a mostani döntés értelmében, a független oktatónak magának kell biztosítani az elméleti oktatáshoz szükséges feltételeket is. Amennyiben ragaszkodik a függetlenséghez. Ha nem, akkor vagy szövetkezik három, ugyancsak független kollégával, vagy elmegy egy iskolához dolgozni. A jelenleg működő szervezkedési formát akarja felbolygatni ez a módosítás, ami tulajdonképpen a nagy iskolák nyomására készült el. Szálka vagyunk a szemükben, mert mint egyéni vállalkozó adott esetben nagyobb mozgástérrel rendelkezünk, mint ők - fogalmazott Szilágyi Ferenc, székelyudvarhelyi oktató. A több mint húsz éve oktatóként dolgozó Szilágyi szerint, két lehetőségük van: vagy elszegődnek egy sofőriskolákhoz, vagy csoportosulnak négyen, de szigorúan csak egymás közt, az iskolák itt szóba sem jöhetnek. Mindkét megoldásnak vannak előnyei, de ugyanakkor buktatói is. Szilágyi Ferenc szerint az árverseny miatt lenne rossz választás egy iskolához szegődni, hisz az utóbbi időben olyannyira nyomott árakkal dolgoznak, hogy lassan nem jut fizetés a tanárnak. - Udvarhelyen olyannyira lementek az árak, hogy ismerek olyan iskolás oktatót, aki 4 lej 80 bánit kap egy óráért. Persze a cégeknek is megvan a maguk előnye, ha jók a körülmények, sokkal kényelmesebb, mint egy magánvállalkozás - fogalmazott az oktató. Ugyanakkor a magánoktatók csoportosulása, azért lehet rizikós, mert vélt igazságtalanságok miatt hamar megromolhat a partneri viszony. A független oktató szerint, ahhoz, hogy valaki főállásban sofőroktatásból megéljen legalább 55-60 tanuló kell egy év alatt megforduljon nála, hanem csupán fél normában éri meg foglalkozni a témával, mint teszi azt egyébként az udvarhelyszéki oktatók zöme. Ugyanakkor pont a tanulók számából kifolyólag merülhet fel leghamarabb vita annak kapcsán, hogy ki mennyit pótoljon a közös terem és felszerelések fenntartásába, valamint az oktatók bérezésébe. Szilágy Ferenc szerint a módosítással az olyan városokban, mint Udvarhely mindenki csak veszít, úgy a független oktatók, mint az iskolák. Utóbbiak eddig legalább remélhettek némi plusz jövedelmet a hozzájuk irányított diákok elméleti oktatásáért. - Minden héten kétszer találkozunk, és mindenki nézi a másikat. Méregetjük egymást, hisz ha fenn akarunk maradni, akkor már most ki kell jelölni az irányvonalakat - felelte Szilágyi Ferenc arra a kérdésünkre, a döntés miatt milyen a hangulat jelenleg az oktatók körében. Az oktató szerint az udvarhelyi magánoktatók már most gondolkodnak, hogy ki-kivel is társulhatna. TÁRSADALOM MÓDOSUL A KRESZ Döntés elé állítják a független oktatókat jól felszerelt udvarhelyi sofőriskola. A független oktatóknak is be kell ruházni RENDELŐ A mindennapi ügyintézéseinket megkeseríti és megnehezíti a bürokrácia. Mivel is magyarázná és motiválná a létét egy sereg bürokrata, aki művészien ki tudja játszani azt az egyszerű tényt, hogy miként lehet egy egyszerűnek tűnő dolgot a lehető legbonyolultabban elintézni. Nemrégiben az egyik intézménynél volt szüksége egy alkalmazottnak, hogy egy munkahelyváltoztatással szükséges dolgot elrendezzen. Ahelyett, hogy a leadott kérését ugyanazon intézményen belül megoldották volna, átküldték ugyanabba az irodába, a szemben levő asztalhoz, ahonnan az unott képű tisztviselőnő tovább küldte a mellette levő asztalhoz, és ez így ment körbe-körbe, majdnem minden asztalhoz, amíg egy másik irodába kellett menni, ahol mindez kezdődött ugyanúgy elölről. Mindenki mozdított, vagy pecsételt egyet a papíron, majd továbbküldte a másikhoz. így telt el elég sok idő, mindenki dolgozott, és mindenki fontoskodott, és fontos volt, kivéve az ügyfelet, aki legyen megtisztelve, hogy egyáltalán szóba álltak vele. így telt el sok hasznos idő, a bürokratáknak a keményen megdolgozott, motivált munkaideje és a kliensnek egy, netalán több napja. A betegbiztosítási rendszerben is az informatikai rendszer beindításakor voltak kezdeti nehézségek, melyek olykor humoros fordulatokat hoztak. Azóta lényegesen javult a helyzet, de említésre érdemes néhány történet. Eltűntek betegek anélkül, hogy máshová iratkoztak volna, vagy pedig megjelentek olyanok, akik más városban lakva nem ismerhették az orvost, akihez kerültek, és az orvos sem ismerhette őket. Előfordult, hogy valaki a lakhelye után volt nyilvántartva, és a név vagy lakhely változtatása után, a tíz esetleg húsz évvel azelőtti lakhelyén szerepelt, így lett hajadon elég sok nagymamából, szerencsére még emlékeztek a lánykori nevükre. Érdekes módon csecsemőkből lettek egyetemisták is, vagy nyugdíjasokból tanulók. Közel tíz 65 év feletti hölgyről egy programfrissítés után tudtuk meg, hogy ők tulajdonképpen a katonai szolgálatukat teljesítik, valójában hadiözvegyek, vagy azok leszármazottai voltak. Akkor lepődtünk meg, de nagyon, amikor öt személyt találtunk a listán, akik nemrég töltötték be a száznegyedik évüket. Nem mi dolgoztunk olyan kimagaslóan jól, hanem egy programhiba miatt lettek ilyen idősek, valójában köszönték szépen, jól voltak. Az országos sajtóban és tévékben több botrányt kavartak, hogy azok a fránya orvosok a halottaknak is írtak receptet, amelyek inkább a technika ördöge által teremtett bakik voltak. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem egy jó sztorit, ami valójában megtörtént az ország valamelyik megyéjében. Egy nyugdíjas hölgy, krónikus beteg, elment a családorvosához hogy felírassa a havi gyógyszereit. A doktornő amint megnyitotta a számítógépes programot, hogy felírja a gyógyszereket, megdöbbenve tapasztalta, hogy a vele szemben álló hölgy a nyilvántartó program szerin valójában a halottak listáján szerepel. Mivel így a gyógyszerírás nehézségbe ütközött, mert halottaknak nem írható gyógyszer, felhívta a megfelelő megyei biztosító informatikusát, hogy most van egy ilyen helyzet, mit tegyen? Rövid egyezkedés után úgy döntöttek, hogy felírhatja a gyógyszert, de előbb a nyugdíjas hölgynek kell adnia egy nyilatkozatot, hogy alulírott X Y, született, stb., személyi szám, lakcím stb., ezúton hivatalosan nyilatkozom, hogy élek. Egy példány a biztosítóhoz, egy példány a páciens személyi lapjába került. Miután megvolt a nyilatkozat, és a bürokratikus forma, jöhetett a recept. A következő hónapban újabb bonyodalom, mivel az előbb említett doktornő kapott egy hivatalos értesítést az informatikustól, miszerint az X Y nyugdíjas hölgy ezzel a lakhellyel megsze A BÜROKRÁCIA, HA NEKILÁT mélyi számmal „újból” meghalt, így aztán ahhoz, hogy szegény nyugdíjas havi gyógyszerére receptet kaphasson, másodikszor is aláírt hivatalos nyilatkozatot kellett adnia, hogy ő valójában él. Szintén valóban megtörtént a következő eset is az elmúlt rendszer idején, amikor minél több terhes hölgyet kellett felfedezni az orvosi ellátás minden szintjén. Az egyik városban egy idős nőgyógyász, hogy ne vádolják mulasztással, és a rendelőben nem volt nagy tumultus, berendelte a nyilvántartóval foglalkozó nővért, hogy hozzon be egy fióknyi személyi lapot („fisát”), amelyet egyenként sorra vettek, és mindenikbe beírták, hogy az általános nőgyógyászati vizsgálaton és a belső tapintással nem tűnik terhesnek. A bonyodalom csak ott kezdődött, amikor a személyi lap valódi gazdái más vizsgálatokra kellett menjenek, ugyanis, mint később kiderült, ezeknek majdnem fele férfi volt. Dr. Nagy Levente