Hargita, 1968. szeptember (1. évfolyam, 164-188. szám)

1968-09-12 / 173. szám

I. ÉVFOLYAM 173. SZÁM 1968. szeptember 12 ÓRA 30 BAN PAPÍRON maradi tervi« A gyergyószentmiklósi Lenfonodában arra kerestünk választ, hogyan sikerült a vállalat, szakembereinek, a munkaközösségnek valóban tudományos szintre emelni a t termelés- és munkaszervezést. A vállalat vezetősége által rendelkezésünkre bocsátott tanulmányok, jelentések , sokszáz oldalt tesznek ki. Az elmúlt évben kidolgozott tanulmányok folytatásaként ez évben újabb intézkedési tervek születtek, bővítették a tudományos munkaszervezés hatósugarát. _ A vaskos iratcsomók áttanulmányozása után arra a következtetésre jutottunk, hogy a vállalat szakemberei igyekeznek eleget tenni feladataiknak Az alaposabb elemzés viszont azt mutatja, hogy nem egy ’ intézkedés, javaslat „menet, köz, ben“ formálissá vált, gyakorlati kivitelezése ilyen vagy olyan okok (rendszerint szubjektív tényezők) miatt elhúzódott, s imittamott a W’rutin, a felületesség kísért a munkában. Hiába keresnénk az elmúlt évben foganatosított tudományos termelés- és munkaszervezési intézkedések hatékonyságát, mert a szakemberek megelégedtek az előzetes számítások papírra vetésével, és „behódoltak“ többé-kevésbé megalapozott ’ számításaiknak. A munkaszervezési osztály vezetőjének” kijelentése szerint’, sem az elmúlt év végén, sem ez év elején nem került ’sor elemző munkaülésre, amelynek során kiértékelték minden egyes megvalósított intézkedés reális eredményét, és azt, hogy miért maradtak azok papíron, valamint azokat a tényezőket, amelyek esetenként megakadályozták az előirányzott (tehát előzetes számításokon alapuló) gazdasági hatékonyság, elérését. Kötelesség Tudományos munkaszervezési Tapasztalatok gyergyószentmiklósi Lenfonodában günknek tekintjük, hogy szóljunk azokról az utasításokról, illetve útmutatásokról is, amelyeket a vállalat felettes, szervei dolgoztak ki. Ezeknek az utasításoknak egy része ugyanis nem megfelelő időpontban érkezett a vállalathoz, esetenként hátráltatta a már beindított munkát. Pontosabban: hiányzott az annyira igényelt összhang a vállalat tevékenysége és a minisztérium által utólag kidolgozott útbaigazítások között. Az is igaz viszont, hogy a vállalatbeliek nem egy esetben mereven alkalmazkodtak ezekhez az utasításokhoz. Pedig — az általános érvényű rendelkezésen túl— a minisztériumban kidolgozott tanulmányoknak csupán útbaigazító jellegűeknek kellene lenniök. Nem egy esetben a tudományos munkaszervezésben tapasztalt következetlenség is megnehezítette az egyébként ésszerűnek és időszerűnek ígérkező intézkedések gyors gyakorlati megvalósítását. A tájékoztatási rendszer tökéletesítésének határidejeként például (indokolatlanul) távlati időpontot — 1968. december 31 — tűztek ki. Meglep, hogy e nehézkesen kibontakozó akcióba nem vonták be felelős tényezőként a főkönyvelőt, és a tanulmányokban nem tüntették fel a sorra kerülő intézkedések gazdasági-pénzügyi hatékonyságát. Következetlenség jellemezte az előfonó- és nyújtórészleg technológiai folyamatának újraszervezését is- Előzetesen 1967-re ütemezték be a lényegbevágó kérdés orvoslását. A kivitelezésért Bajkó Rozália mérnöknő (jelenleg a vállalat igazgatója) felelt, aki részben objektív okok miatt nem tehetett eleget a rá háruló feladatnak. Viszont mindenki számára ismeretes volt, hogy az év folyamán huzamosabb időre eltávozik a vállalattól. Felvetődik kérdés: hol volt az illetékesek megfontoltsága, felelőssége, amikor e nagyjelentőségű probléma megoldását előirányozták? A szóban forgó részleg átszervezésére így csupán ez évben kerülhetett sor. HECSER ZOLTÁN (Folytatás a 3. oldalon) Páll Margit, a Lenfonoda tekercselő részlegének rendszeresen túlteljesíti tervfeladatait egyik élmunkása. FELFEDEZŐ ÚTOn SZÜLŐFÖLDESJEn — FODOR SÁNDOR riportja •• SZÉKELYFÖLD ÁRKÁDIÁJA (I.) Lehet, sokan méltatlankodva csóválják a fejüket: mit jelent ez a szeszélyes ide-oda ugrálás? Kászonból Menaságra megyek, keresztüllépve Kozmást, Szentmártont, Bánkfalvát, Csíkszentgyörgyöt, ott, eszembe jut, hogy vajon mitől szőke — ha szőke — a Nyikó, riposzroposz legyalogolok a Nyikó mentén, de úgy, hogy szigorúan csak a patakmenti falvakat érintem, aztán meg uccu neki, egyenesen Gyergyónak... azt is, ahelyett, hogy módszeresen venném —, mint ahogy Orbán Balázs tette — csak két faluját látogatom meg, Alfalut és Remetét. Nem vitatkozhatom azokkal, akik mindezt a szememre vetik. Igazuk van. Szívem szerint módszeresen, centizve jártam volna be az egész megyét, sőt egész Székelyföldet, de az idő nem engedte, hogy ezt egységben folyamatosan tegyem. És számolnom kellett azzal is, hogy a lap olvasói valószínűleg közvetlen szülőfalujukról, vagy az ahhoz közel eső tájakról is szeretnének olvasni — nem ragadhattam be tehát túl hosszú ideig egyik vagy másik tájegységbe. Alfalut és Remetét azért választottam, mert ezek határában valósult meg az, amit minden nagyobb székelyföldi község táján látni szeretnék — egy len áztató üzem és egy tejporgyár képében. A korszerűsödő falu jegyeit kutatnám tehát Alfaluban és Remetén, az iparosodó Székelyföld bontakozó körvonalait keresve. Mielőtt kikötnénk azonban Alfaluban, hallgassuk meg, mit mond Orbán Balázs, nagy műve második kötetének 103. oldalán a gyergyói medencéről általában: „... ezen a virgonczan szökellő fiatal Maros által átkanyargott szép tér, ezen magas havasok díszes keretébe foglalt legmagasabban fekvő fennsíkja hazánknak, melyet méltán nevezhetünk „Székelyföld Árkádiájának“, amennyiben ez elnevezést úgy természeti szépségeiért, mint romlatlan népének szebb erényeiért s nemesebb érzületéért méltán kiérdemli". Orbán Balázs elismerése annál is figyelemre méltóbb, mert a gyergyói medence népénél nem az elmaradottságból, a primitívségből fakadó romlatlanságot dicséri, hisz kihangsúlyozza, hogy a tutajozás következtében világlátott gyergyóiak műveltebbek, szélesebb látókörűek, mint más székely tájegységek lakói. AZ ORSZÁG LEGHIDEGEBB PONTJA így tartják számon a gyergyói medence egyik legősibb települését és egyik legnagyobb faluját , Alfalut. A hozzátartozó, a Maros balpartján a Bucsin felé elnyúló Borzonttal együtt alig nőtt a lakossága az utóbbi száz esztendőben. Orbán Balázs szerint „lakás, száma meghaladja a 6000- et“ (II. kötet 144. old.) — mai lakossága sem haladja meg a 6500-at. Enynyit tud eltartani a falu határa. Pontos adataink Alfalu első székely betelepülőiről nincsenek. Az 1332 évi pápai dézsmák jegyzékében három gyergyói egyházközséget említenek, nem név, de szám szerint, ezek minden valószínűség szerint Gyergyószenttmiklóson, Szárhegyen és Alfaluban voltak. Erre utal egyébként . a történelem folyamán többször átépített templom régisége is, amelynek eredeti formájából csak egy kőből faragott kapuboltozat maradt meg. Sebestyén József archeológus szerint ez a kapuboltozat franciaországi bencések irányítása alatt készülhetett István király idejében. Jellemző egyébként, hogy a csíki székelység fegyveres ellenállását a János Zsigmond terjesztette protestantizmus ellen az alfalusi István pap szervezte és vezette a XVI. század derekán — ennek emlékére vált hagyományossá a csíksomlyói búcsú, amelyen a gyergyóalfalviak vonultak a körmeneti élén. Alfalu tehát jelentős település lehetett, ha iyen szerepet töltött be már több mint négyszáz évvel ezelőtt a székelység történelmében. Hogyan lehet tehát, hogy az ország leghidegebb pontja milyen régi település? Vajon egyet jelent-e ez a megfogalmazás a zord éghajlattal? Nézzük a jelent. A községnek eléggé jól termő határa van — mezőgazdasági termelőszövetkezete az egykori Gyergyó-rajonban a legjobb volt, sőt, a gyöngébb talajú Borzonti szövetkezet is erős közepesnek számított. Erdei azonban Orbán Balázs tanúságtétele szerint már 100 évvel ezelőtt fogyatkozóban voltak — a Maros hordta le a tutajokká formált fenyveserdőket Aradig, sőt Belgrádig, amiből azonban az alfalviak és a gyergyóiak általában csak a világjárással maradtak, mert gazdagodni a fakereskedők, kitermelő vállalatok, részvénytársaságok gazdagodtak meg. A község alapvető jövedelmi forrása tehát — egészen a szocialista jelenig és javarészt most is — a mezőgazdaság volt és maradt. A Gyergyószentmiklóst Alfaluval összekötő út mentén, Alfalu határában impozáns épülettömb magasodik — ez már a jelen kézjegye: a lenáztató üzem. Körülötte óriási len-osztagok, udvarán száradó lenkévék beláthatatlan sorai. Az 50-es években épült ez a 350 munkást, jobbatlan fiatal nőket foglalkoztató üzem. A községi pártbizottság titkára , Fülöp János, valamint a néptanács elnöke, Kis Károly szerint még ez sem biztosítja egészében a munkaerők elhelyezését, akkor sem, ha a 30 traktorral működő GTA brigádot is számítjuk. A jövőt a helyi ipar növelésében, erősítésében, a fogyasztási szövetkezetnek igen jól működő cipészrészlegének (ízléses, szép szandálokat készítenek), valamint erőteljes, három csoportban működő asztalos részlegének az üzemmé fejlesztésében látják. Meggyőződésem, hogy jó helyen keresgélnek Alfalu vezetői: jusson csak eszünkbe a kisipari termelőszövetkezetből erőteljes vállalattá fejlődött, hűtőberendezéseket előállító székelyudvarheyi „Gábor Áron“ üzem! Az ország iparosításának a során nem csupán a nagyméretű ötéves tervekben szereplő állami beruházásoknak van szerepük, hanem azoknak a kezdeményezéseknek is, amelyek a helyi adottságokból kiindulva úgyszólván saját erőből vetik meg egy-egy nagyobb méretű ipari egység alapjait. Életképességük láttán az illetékes állami szervek minden bizonnyal , megadják majd a korszerűsítéshez, a továbbfejlesztéshez szükséges pénzbeli támogatást is. Az utóbbi nyáron — amint erről, a Hargita olvasói KolozsiMárton cikkéből is értesülhettek — újabb gazdasági tényező bukkant fel a Gyergyói medencében, a Maros felső folyásánál. A svédek felfedezték nekünk — a rákot Nem a betegséget, hanem a rokonszenvesen hátráló ollós ízeltlábút, amelyiknek a húsa — a svédek szerint — ízletesebb deltavidéki fajtestvéreiénél, valószínűleg az oxigéndúsabb hegyivíz miatt. A begyűjtőközpontokban 13 lejért veszik át kilóját, végig a Maros mentén nagy buzgalommal fogják, csak az alfalviak eddigi termése meghaladja a 3.000 kilót. Álljunk csak meg egy pillanatra. Nem lehetne-e a jól jövedelmező rákászatot módszeressé , és ezzel állandó jellegűvé tenni, hogy időnapelőtt ki ne fogyjon a Marosból? Akár úgy, hogy — mondjuk a téeszek keretén belül — tenyésszék a curikkoló aprómarhát, akár pedig úgy, hogy évrőlévre letiltsanak minden falu határában egy-egy szakaszt, eképpen biztosítva a rákászat folyamatosságát? Hangsúlyozni szeretném: nem állítok, csak kérdezek. Szakértők dolga eldönteni, érdemes lenne-e szervezettebben nagyüzemibb alapon foglalkozni ezzel a fajta „rákkutatással", tenyésztéssel? Nézzünk körül a faluban. Minden udvaron dúsan megrakott gyümölcsfák: alma, körte, szilva, mégpedig válogatott fajtából. Szűkebb pátriámban, az Olt „huzatos“ völgyében — néhány zártabb völgykatlant kivéve — nem terem meg úgy a gyümölcs mint itt, ahol a legnagyobb hidegeket mérik télvíz idején. Az igazság az ugyanis, hogy Alfalu éghajlata főképp a „csúcsszezon“ idején — télen — hideg. A talaja jó, ha rendkívüli későtavaszi fagyok nem hervasztják le a gyümölcsfák virágait — bő termésre lehet számítani. A tél pedig — azért tél, hogy hideg legyen. (Folytatjuk) Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS AZ IDEIGLENES MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Őszi tanügyi tanácskozás Szeptember 10—11 között tizenkét körzetben került sor a tanügyi dolgozók hagyományos őszi tanácskozására. A Csíkszeredai Művelődési Házban megtartott szeptember 10i egész napos megbeszélésen részt vettek a középcsíki körzet általános iskoláinak és líceumainak öszszes igazgatói, tanárai, tanítói és óvónői, az iskolai pártalapszervezetek titkárai, pionírparancsonokok, KISZ irányítók. Jelen volt Koszti István, az ideiglenes megyei néptanács végrehajtó bizottságának alelnöke. Az Oktatásügyi Minisztériumot Maria Popescu vezérigazgató képviselte. A tanácskozás részvevői meghallgatták a megyei tanfelügyelőség beszámolóját, amely a RKP KB áprilisi plenáris ülésének az oktatás továbbfejlesztésére és tökéletesítésére vonatkozó irányelvei, valamint az oktatási törvény szellemében körvonalazta azokat a feladatokat, amelyek az igazgatókra és az összes tanügyi dolgozókra várnak az új, 1968 69-es tanévben. A hozzászólók kifejezték mélységes egyetértésüket a RKP külpolitikájával, helyeslésüket a Nagy Nemzetgyűlés augusztus 22-i Nyilatkozatával kapcsolatban és hangsúlyozták, hogy ez fokozottabb munkára, arra serkenti őket, hogy legjobb képességeikkel és tudásukkal, ismereteik állandó gyarapításával vegyenek részt a pártunk IX. kongresszusán megfogalmazott magasztos feladatok elvégzésében, járuljanak hozzá az ifjú nemzedék neveléséhez. Második napirendi pontként a tanácskozás részvevői megválasztották azokat a küldötteket, akik októberben részt vesznek azon a megyei értekezleten, ahol megvitatják a tanügyi káderek alapszabályzatát. Az ülés befejezése előtt Koszti István összefoglaló beszédében behatóan foglalkozott az iskolai nevelőmunkával, a közösségi hazafias és internacionalista neveléssel, a társadalom, család, iskola kapcsolatával, a pedagógusok munkájával, kijelölte az igazgatókra és az öszszes tanügyi dolgozókra háruló gyakorlati feladatokat az új magasabb színvonalú munkára. A tanácskozás második napján, szeptember 11-én a módszertani szakkörök munkaülésén a szakos tanárok megvitatták a munkaterveket, az új tankönyveket, megállapodtak a pedagógiai körök pontos műsorában, kicserélték tapasztalataikat a kezdő tanerőkkel, módszertani tanácsokat adtak egy-egy tárgy tanításához. A kétnapos tanácskozás, melynek fontos szerepe van az oktatónevelőmunka folyamatában, ered,ményességével bebizonyította, hogy formáját tekintve, megfelelő. Jó lenne, ha a továbbiakbana módszertani közösségek üléseit is hasonlóan, körzetenként szerveznék meg. MIKLÓS LÁSZLÓ Az új iskolai év küszöbén Az új iskolai év fokozott követelmények elé állítja a tanulókat. Szeptember 15-e egy szervezett tevékenység kezdetét is jelenti. A tanuló „munkakeretének“ kialakítását számos tényezőnek kell biztosítania. Ehhez elsősorban a család, iskola és a KISZ szervezet járul hozzá. E tényezőknek együttesen kell biztosítanuiuk azokat a feltételeket, amelyek alapján a tanuló mindennapi munkáját kifejti, minden ilyen mulasztáspedig komolytörést okozhat a tanuló teljesítményében, de legalábbis megnehezíti munkáját. Sajnos, némely család úgy véli, hogy a tanulmányi tevékenységért csak az iskola felelős. Ez a tévhit és általában a szülői kötelesség elmulasztása a tanuló munkairányításában sokszor döntő hibákat okoz a gyermek egész fejlődésében. Érdekes jelenség például, és ez érthető is, hogy az elsőosztályos tanulókat a szülők mellett a nagyszülők és közeli rokonok is elkísérik a nagy hivatás első útjára, de megfigyelhető az is, hogy miután a gyerek mind nagyobb és nagyobb osztályos lesz, úgy csappan a szülők érdeklődése is az iskolai tevékenység iránt. Szülői hivatásunknak egyik legnemesebb feladata, hogy gyerekeinket az emberré válás pillanatáig és talán azon is túl, olyan tanácsokkal irányítsuk, amelyek az értelem és a józan tapasztalatból fakadnak. Stefan Zweig figyelmeztet egyik írásában: „sok gyermek próbál a szervezett és következetes munkától menekülni és nagyszerűen érzi magát ott, ahol szabadon cselekedhet“. Az író itt természett£'soft'‘S2ol&rari&' égetőkre utalt -amikor a gyermek saját maga igyekszik meghatározni tevékenységének formáit — ő pedig tudvalévően nem vonzódik a nehezebb tevékenységi formákhoz, különösen a tanulást érzi „felesleges tehernek“. Megfigyeltem például, milyen sok fejtörést okozott a nevelői munkában kialakítani egy szervezett „munkakeretet“ azoknál a felsőbb osztályos tanulóknál, akik elmulasztották ezt a dolgot kisebb osztályos korukban. Ebben az irányban sokat tehetünk most, amikor még az új iskolai év küszöbén állunk. Egyrészt a családra tartozik, hogy a legtöbb problémát a legnagyobb körültekintéssel már idejében megoldja; elsősorban azokra az adminisztrációs teendőkre gondolok, amelyeket már az iskolai év megkezdése előtt kell elintézni. Ilyen probléma például az egyenruha kérdése. Sokszor hetek teltek el az iskolai év megkezdésétől, amíg a tanulóknak sikerült az egyenruhát magukra venniök. A mulasztások „okai“, hogy a szabó vagy a varrónő nem tudta kifordítani, nem volt idő még megvásárolni stb. •— egyrészt alaptalanok, mivel egész nyáron lehetőség volt elvégezni ezeket a teendőket. Némely szülő panaszkodik, hogy gyakran kell új egyenruhát vásárolni? ' Ismeretes',hogy minden BARABÁS FERENC tápár (Folytatás a 3. oldalon) Felvételi vizsga a Csíkszeredai szakiskolában ION GHEORGHE MAURER elvtárs fogadta Nagy-Britannia külügyi államtitkárát Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke kedd reggel fogadta Michel Stewart angol külügyi államtitkárt. Ez alkalommal megvitatták a román-angol kapcsolatok fejlesztésének kölcsönös érdekű problémáit, valamint a jelenlegi nemzetközi helyzet egyes kérdéseit. A szívélyes légkörben lefolyt megbeszélésen részt vett: Corneliu Manescu külügyminiszter, Vasile Şandru külügyminiszter-helyettes és Vasile Pungan, Románia londoni nagykövete. A vendéget elkísérte: sir John Chadwick, Nagy-Britannia bukaresti nagykövete, P. T. Hayman külügyi államtitkárhelyettes, D. J. D Maitland személyi főtitkár, W. R. Haydon, a sajtóügyosztály vezetője, C. S. R. Giffords tanácsos, a külügyminisztérium Észak-ügyosztályának helyettes igazgatója és P. J Goulden külügyminisztériumi tanácsos. (Agerpres) 3 ÍREK■HÍREK A BELSŐ SZÉPÍTÉS UTÁN sor kerül a szó .____. helyudvarhelyi ■ Művelődési Ház külsejének megfiatalítására is. Jelenleg az épület homlokzatát és ’ az? oszlopcsarnokot tisztítják, ugyanakkor újra aszfaltozzák a bejárat, előtti térséget is. A TERVEK SZERINT — ff* 2 ha nem is szeptember 15-é re — október elsejéig elkészül a Janesau, december elsejéig pedig a szentmártoni általános iskola, s ezzel megszűnik majd az említett falvak kisiskolásainak ingázása iskola és szülőfalu között. HÁROM TANTERMES ÚJ ISKOLÁT építtetett saját alapból a kászonújfalusi MTSZ. A múlt héten teljesen felszerelve, a korszerű igényeknek a legmegfelelőbben ellátva már át is adták rendeltetésének. Szép, nemes kezdeményezés, mihelyttől tanulhatnának ,megyénk más községeiben is.' "■ 'T , EGY NEGYVEN ÉS EGY HÚSZ LAKRÉSZES tömb____ ház belső kőműves munkálatainak befejezése után a külső vakolást végzik a két épületen, amelyeket e hónap végén és a jövő hónap elején adnak át 60 székelyudvarhelyi családnak. ÚJ HELYISÉGBE, a Köztársaság út 17 szám alá költözött a székelyudvarhelyi Akaratszövetkezet optikai és kölcsönző részlege. A Május 1 utcai volt üzlethelyiséget átalakítás után népművészeti boltnak rendezik be. NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs fogadta a holland parlamenti küldöttséget Kedd délelőtt Nicolae Ceauşescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke fogadta a holland parlamenti küldöttséget, amely élén G. M. Nederhorsttal, a parlament második kamarájának alelnökével látogatást tesz országunkban a Nagy Nemzetgyűlés meghívására. A fogadáson részt vett Emil Botnaraş, az Államtanács alelnöke, •Ştefan Voitec, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke, Constantin Statescu, az •Államtanács titkára. Jelen volt Jonkheer Dirk van Eysinga, Hollandia bukaresti nagykövete. . A szívélyes légkörben lefolyt megbeszélésen a két ország együttműködésének fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket, valamint a nemzetközi helyzet különböző vonatkozásait vitatták meg. A ~'t*i 'k-c jig ^ . Míg a kolozsvári ONT iroda alkalmazottja kiszolgál, van, időm körültekinteni a kényelmes fotelből. Emberek jönnek és meinek, valamennyien haasonló f ügyben.'- '‘Síik ! külföldi : fordulj meg* itt: nem meglepem ' tes ha a mai divathóbort szélsőséges ’ ’ változatát itt is felfedezi az ember. Magas, ifjú lép az íróasztal elé, hosszú, göndör szőke haja bármelyik nő fejét ékesíthetné. Feslett trapéznadrágja meg a legrikítóbb színekben bővelkedő inge arra készteti a készséges tisztviselőnőt, hogy angolul, németül, vagy franciául kérdezze: mit parancsol? Nem okozott különös társalgási problémát, mert hazánk nyelvén szólt a fiatalember a legtermészetesebb hangon. Mikor elment, kérdőn nézett rám a tisztviselőnő: mit szólok hozzá. Mármint ,a külsejéhez. Hallgatok, mit is szólhatnék. Nem lepett meg a főtéren sétáló, egyébként elegáns külsejű mezítlábas szerelmespár sem, sőt, a különös ingerlő, vonzó célra szánt miniszoknyák sem, habár néha túl ,minik. Hiába, a divat az divat. Sokszor töprengek, mi rejlik az ilyen divatrajongók agykérge alatt, hogyan gondolkoznak, hogyan éreznek, mi is tulajdonképpen az életfilozófiájuk? Ahhoz túl bátortalan vagyok, hogy ilyen kiváncsiskodással valakihez is forduljak ezért hát nyitva hagyom magam előtt a kérdést. Minik és krimik, a non-konformizmus virágkorát éljük, az ízlések és felfogások sokrétű vetélkedését. S míg az őszesebb hajúak bírókra kelnek a téma fölött, a fiatalok egy része így replikál... Nem vitás, nálunk a fiatalság döntő többsége kellően beilleszkedik alkotó munkánk lüktető ütemébe, de sajnos fakadnak vadhajtások. Úgy hiszem, távoli földek divatalkotói röpítették szét fantáziájuk szüleményét, s ránk is gondoltak. Igaz a tv film, folyóirataink elég jó, szolgálatot tesznek ilyen szem,pontból. De lám, az iroda másik asztalánál egy megnyerő külsejű, szerény öltözetű fiatalember, szobáért sorban áll, tömött aksatáskájában csak a legszükségesebbek az útra.. Talán: Dániából, Belgiumból, vagy a Németország Szövetségi Köztár-saságából. Mosolyával mintha elárasztaná az üvegfalú, tágas helyiséget. A tisztviselőnő szívesen társalog vele, ő gesztikulál, a térképen „mutogat és érdeklődik.. Lehet, hogy már öreg úton van', s még soka ér haza. Őt a 'kíváncsiság küldte a tudás szomja KEHI DÍCS ’(i s.l )