Hargita, 1968. október (1. évfolyam, 189-215. szám)

1968-10-23 / 208. szám

FOKOZOTTABB ERŐFESZÍTÉST­­BETAKARÍTÁSBAN ARÁNYLAG KIS TERÜLET, NAGY LEMARADÁS Alsó- és Felsősófalva területei központi helyet foglalnak el a Sóvidéken. Közeli szomszédjuk a hegyre telepedett Atyha. Egyik sem nagy gazdaság. Felsősófalva három fontos őszi kultúrnövénye (burgonya, kukorica, len) azonos területet foglalnak el. Mindhár­mat negyven hektár körül ter­mesztik. Alsósófalván ugyancsak negyven hektár kukoricát vetet­tek. A krumpli alig haladja meg a 60 hektárt. Legnagyobb krumpliterülete At­yhának van. Kilencvenöt hektár, kukoricát viszont nem vetettek. A betakarítás nagyon szomorú képet mutat. Felsősófalván a lent már kinyűtték, de a krumpli szinte érintetlen, mert az a pár hektár, amit hétfőig kiástak, alig több a valaminél. Alsósófalván jóformán ennyit sem tettek. Most készülődnek a krumpliásáshoz. A kukoricát ugyan törik — helyébe búzát szándékoznak vetni — de nem az mtsz tagjai. Még a hét­fői napon is az iskolás gyerme­kek voltak az egyedüliek, akik a közös földeken dolgoztak. Mint­egy 12 hektárról gyűjtötték be a termést. Az mtsz-tagok még min­dig a háztájiban dolgozgatnak. Atyhában sem sokkal jobb a helyzet. A 95 hektár krumpliból mindössze ötről sikerült betaka­rítani a gumókat. A csépléssel nem végeztek, a len még szállí­tásra vár. Igaz, hogy őszi vetés dolgában jobban állnak, mint a felsősófalviak, mivel vetésterüle­tük 30 százalékán (60 ha) már elszórták a magot. Felsősófalván ez csupán 13 százalék, de ha fi­gyelembe vesszük, hogy Atyhá­­ban még mindig létezik zöld u­­gar, akkor feltétlenül el kell ma­rasztalni a gazdaságot, mert a 110 hektárnyi feltört terület, mondhatni, előkészítetlen, több­szöri tárcsázást igényel. Műtrágyájuk nincs, de nem hordták szét az istállótrágyát sem. Arra gondolnak, hogy majd a tavaszon. A vetésre! Vajon jó lesz az úgy? Fogathiányra pa­naszkodnak. Természetes is, ha engedték, hogy minden munka összetorlódjon. A létező ugar­rendszer különleges, és mondhat­ni olyan helyzetet teremt, ami előnyt jelent bizonyos szempon­tokból más gazdaságokkal szem­ben. Sajnos, ezt nem tudták kel­lő­s m­unkaszervezéssel kihasználni. Felsősófalván a betakarítási munkákban fékezőleg hat az a­ránylag jólmenő mellékgazdaság, amelynek ez idáig kétmillió-öt­százezer lej volt a bevétele. Úgy néz ki a dolog, hogy mindent er­re az üzemágra tesznek fel. Alsósófalván is rendkívül sür­gősnek tekintik a cirok beszerzé­sét, (adott időben csakugyan fon­­tos) olyannyira, hogy a főkönyve­lő most látta jónak beszerző út­ra indulni. FOGATOK, FOGATOSOK, MUNKATELJESÍTMÉNY A munkanyilvántartásokat vizsgálgatva, bárki meggyőződhet arról, hogy a fogatokat nem használják ki kellőképpen. Szep­tember folyamán gabonahordá­son, sarjúhordáson kívül a foga­tok kavicsszállítással foglalkoztak. De volt olyan fogatos is, aki e­­gész hónapban mindössze tíz munkaegységet teljesített. Az eső vagy rossz idő nem lehet kifo­gás, hiszen ugyanebben az idő­ben például Sófalvi Mihály 33 munkaegységért várja a javadal­mazást. BÁLINT ANDRÁS BOGOS SÁNDOR (Folytatás a 2. oldalon) A vetőmag várja a föld melegét Tudtuk, hogy bekövetkezik, mégis kellemetlenül érintett a fagy. Az éjszaka jégpáncéllal borítja a rétek tócsáit, kérgesedik a talaj. Melegebb időt már hiába várunk, a tennivalók pedig alig akarnak fogyni. Volt jó idő és eső, de volt jó adag helyben to­­pogás, néha tehetetlenség. Igaz, hogy sok eső esett az őszön, viszont az is igaz, hogy nem mindenhol használták ki az összes rendelkezésre álló erő­ket. Hiba volt a munka megszervezésében, a melléállásban. Sok helyen vártak valamire. A Sóvidéken is. £t: ' 'M i •• •.1'. 1 Teljesítik kötelességüket — Muzsnán sem marad földben a burgonya — A szeszélyes időjárás sokszoro­zott erőfeszítést követel megyénk minden egyes mtsz tagjától a termés maradéktalan betakarítá­sáért. Mezőgazdasági dolgozóink valóban igyekeznek eleget tenni kötelességeiknek. Ezt tapasztal­tuk a muzsnai mtsz-ben, ahol a tagok az őszi mezőgazdasági mun­kákat szorgalmasan végzik. Ok­tóber 17-én az esős időjárás új­ból nem tagadta meg magát. Szinte elképzelhetetlen volt a mezőn dolgozni, s mégis 180 mtsz­­tag Bán Gergely brigádjával az élen a krumpliföldeken szorgos­kodott. A 45 hektár krumpliból már 32 ki van szedve, s egy per­cig sem gondolnak arra, hogy a nehézségekkel nem tudnak meg­birkózni. Pedig a sár szinte bo­káig érő­. Jól állnak a cukorrépa kiszedésével is, 35 hektárból 25- öt betakarítottak. A kukoricatö­rés is javában folyik, noha min­den erővel a burgonya begyűjté­sére összpontosítják figyelmüket. Sajnos a muzsnai mtsz-ben min­den igyekezet ellenére akad hi­ba. A gazdaság vezetősége tuda­tában volt annak, hogy a ned­ves, süppedő talaj megnehezíti az őszi szántást és vetést. Ezért úgy szervezte meg a gazdaság munkáját, hogy egyetlen percet se hagyjanak kihasználatlanul. Nem így gondolkozott Asztalos Dániel, a gépesítési részleg veze­tője, akit október 12-én figyel­meztetni kellett a tárcsa tisztító késekkel való felszerelésére, azért, hogy a nedves talajban­­ legalább 14-én, hétfőn tárcsázni lehessen. Asztalos — régi szokásához híven — nem teljesítette szakmai fel­adatát, s épp ezért kellett októ­ber 14-én Kovács Mózes trak­torvezetőnek egy egész délelőttöt Székelyderzsben eltöltenie, hogy a munkát folytatni tudják. Már­pedig, ha nem fordul elő ez a hanyagság, Muzsnában a rossz időjárás ellenére nemcsak 55, de 80—90 hektár területet vethettek volna be búzával a 220 hektár tervezettből. A mezőgazdasági gépesítési vál­lalat illetékeseinek feltétlenül fe­lelősségre kell vonniuk Asztalos Dánielt, mert magatartása akadá­lyozza egy gazdaság tervszerű munkáját, visszaélés a muzsnai mtsz lelkes tagjainak becsületes kiállásával. LŐRINCZI JÁNOS N­ ­A VEZETÉS ETIKÁJÁRÓL A barika vége... Valamennyien tudjuk, hogy e­­gyetlen bárány sem örökéletű, mégis felháborít és elgondolkoz­tat az Oroszhegy községi Kovács Pál­­bankájának a pusztulása. Az a mód, ahogyan a gyanútlanul ut­cára kódorgó jószág örök vadász­mezőkre költözött, határozottan elvetemültségre vall. Dob sem szólt arról, hogy elveszett egy bá­rány, kisbíró sem kiabálta végig a falut a becsületes megtaláló ne­vével. Nagy csendben, minden kü­lönösebb feltűnés nélkül szende­­rült jobblétre a kérdéses jószág. Ahogy tolvajoknál, orgazdáknál szokás, úgy zajlott le a „szertar­tás“. Mert nem farkas volt az autotromos támadó, nem villám ■s vagy zivatar kényszerítette a bá­rányt, hogy örökre itthagyja a szellős réteket, a harmatos füvet, a napfényt, hanem a község né­hány vezetője. Bálint Koós József adószedő az utcáról ellopta a bárányt, László Lajos megnyúzta, és megsütötte, Gergely Áron elnök, Gábor Lő­rinc titkár, Sebestyén Imre szö­vetkezeti árubeszerző és még né­hány jó firma mind megette, úgy, hogy a tulajdonosnak nem ma­radt semmi. Dióhéjban ennyit a történtek­ről. Az események igen meggondol­­koztatták a község lakosságát, ki­váltották az emberek egyöntetű, csendes megvetését. Viszont sok­sok kérdés merült fel, amelyre ez alkalommal szándékozunk nyílt, egyenes választ adni. „APRÓSÁGRÓL“ LENNE SZÓ? Amikor megkérdeztem az elnö­köt, bosszúsan legyintett: —­ Apróság. Egy bárányról van szó. .. Büntetőjogi szempontból való­ban figyelembe veszik, hogy az illető mennyit lopott. Nem így áll a helyzet viszont etikai szempont­ból, az egyén erkölcsösségét ille­tően. Társadalmi vonatkozásban nem teszünk különbséget egy száz lejes és egy tízezer lejes lopás között. „A becsületesség és a becstelenség nem mérhető fokok­ban. A gyakorlatban a mennyisé­gi szemlélet, annak a reális tár­sadalmi veszélynek a lebecsülésé­hez, minimalizálásához vezet, a­­melyet ezek az úgynevezett „ap­róságok“ jelentenek.“ Tehát sokkal többről van szó egy eltűnt báránynál, amit egyéb­ként a tetteseken kívül mindenki tud a faluban. És ezt sietünk jó előre leszögezni... A VEZETŐ TEKINTÉLYÉRŐL. Kérdem Gergely Áron elnököt, tudta-e, hogy lopott bárányt fo­gyaszt? Az alacsony, köpcös emberke színt vált, fészkelődik a helyén, mentegetőzik. Megkerüli a kér­dést és halandzsázik, hogy „aki dolgozik, az hibázik is.“ Végül beismeri, hogy igen, tudta, hogy lopott jószág került az asztalára és amikor meghívták a lakomára színjózan volt. Hogy miért nem járt el, ahogy a tisztesség és a hivatala megkí­vánja? Dühösen, türelmetlenül le­gyint. Ismételgeti, hogy ő becsü­letes és hűséges katonája a szo­cialista rendszernek. Elnézem izzadó homlokát és elfog a megvetés szánalma. Vajon elég-e a becsületességhez, ha va­laki veri a mellét és erkölcsről prédikál? Amikor elbeszélgettünk a falu néhány becsületes dolgo­zójával és Gergely Áron neve szóba került, keserűen elmoso­lyodtak és lenézően legyintettek: — Demagóg ... Tehát a becsületességet Orosz­hegyen sem hűségnyilatkozatok­kal mérik, hanem a szavak és a tettek egységével. Ezt a harmó­niát az emberek pedig elsősorban a falu vezetőitől igénylik. El­mondtak az oroszhegyiek olyan ZÖLD LAJOS (Folytatás a 2. oldalon) I­­s Is Is Is \\ \\ \\ Is V Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS AZ IDEIGLENES MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA 1. ÉVFOLYAM 1. SZÁM : október 23 Szerda ARA 30 BANI i veszteséges termékek nomában. Nem kell különösebben bizo­nyítgatni a jövedelmezőség foko­zásának szükségességét minden egyes ipari egységben, a gazda­sági tevékenység összes terüle­tein. Az is közismert, hogy e fo­lyamatban elemi követelmény el­sősorban a termelési veszteségek felszámolása, a pazarlás ereinek kiszikkasztása. Hiszen számos példa bizonyítja, hogy egy me­gye, egy iparág vagy akár nem­zetgazdasági szinten is a növek­vő jövedelemmel dolgozó válla­latok eredményeit megvámolják azon gazdasági egységek (vagy esetenként termékek), amelyek veszteséggel termelnek. íme, miért elengedhetetlen gazdasági­pénzügyi igény a veszteséggel e­­lőállított termékek váltójának át­állítása a jövedelem útjára. A vállalati szakemberek által nagyon is jól ismert, nagy gya­korlati jelentőségű szempontról van szó, ennek ellenére egyes ü­­zemekben mindmáig sem sike­rült­­ gátat vetni a f­elduzzadt ter­melési költségeknek. Helytelen lenne azt­ állítani is,­hogy a szak­embereket, az igazgató­ bizottsá­gokat nem foglalkoztatta és fog­lalkoztatja a termelési költségek „sorsa“. De a nagy általánossá­­ g/sr/M/4 r gókban való gondolkodásmód, a nem eléggé körvonalazott és ala­pos intézkedések vagy a kompe­tencia és a felelősség hiánya, a külső segítségre való várakozás és indokolatlan támaszkodás ez esetben is megbosszulja magát. Megyei kitekintő kilenc hónap után a jövedelmezőségről Mindenekelőtt a fenti okokkal magyarázható, hogy megyénk nyolc vállalatában — a székely­udvarhelyi, a gyergyószentmikló­­si és a maroshévízi erdőgazdál­kodási vállalatokban, a Hargita bányavállalatban, a megyei fém-, vegyipari- és kitermelő vállalat­ban, a vlahicai vasüzemben, a gyergyóremetei tejüzemben, a szé­kelyudvarhelyi városgazdálkodási vállalatban — szeptember folyamán is 24 termékféleséget állítottak elő veszteséggel. Annál is megfon­tolandóbb e visszás helyzet, mert a szóban forgó termékek jelen­része (számszerint 19) jöve­tes helyezőként van tervszerűsítve. Csupán e termékek veszteségei­nek értéke meghaladja a 4,2 mil­lió lejt. Hogy mit jelent ez az összeg? Talán magától beszél az a tény, hogy tízszerese (!) a me­gyei szinten elért terven felüli önköltség megtakarításnak. Az összehasonlítás „képe“ meggon­­dolkoztató és sokkal nagyobb fe­lelősségre kell késztesse az ille­tékes vállalatok igazgató­bizott­ságát, az egész munkaközösségét. Ehhez még csak annyit fűznénk hozzá, hogy a veszteséggel terv­szerűsí­tett termékek javarészénél sem sikerült alászorítani a ma­gas termelési költségeket (a költ­ség-túllépés értéke meghaladja a két millió lejt). De nézzünk csak alaposabban a dolgok mélyére: hol is akadt el a termelési költségek folyama­tos csökkentésének „kereke“ ? Már említettük a felsőbb szer­vektől igényelt segítséget. Időz­zünk egy pillanatra e kérdésnél. HECSER ZOLTÁN (Folytatás a 3. oldalon) Nicolae Ceauşescu elvtársnak, az RKP KB főtitkárának, az Államtanács elnökének üdvöz­lete Soveja község tanerőihez és tanulóihoz, községi párt­­bizottságához és néptanácsá­hoz, lakosaihoz TISZTELT ELVTÁRSAK! Rendkívüli örömömre szolgál, hogy a sovejai általános iskola centenáriuma alkalmából melegen üdvözöljem a tanerőket és a ta­nulókat, a községi pártbizottságot és néptanácsot, e nagyszerű vran­­ceai tájak összes lakosait, és kifejezzem legjobb kívánságaimat ah­hoz a gy­ümölcsöző tevékenységhez, amelyet községük fejlesztéséért és felvirágoztatásáért folytatnak. Az esemény megünneplésének jelentőségét növeli az, hogy 100 évvel ezelőtt született Soveja községben Simion Mehedinţi, a nagy román földrajztudós. Iskolájuk, amelyben Simion Mehedinţi az első osztályokat végezte, ezentúl az ő nevét fogja viselni, a neves tudós értékes tudományos és didaktikai tevékenysége nagyrabecsülésé­nek jeléül. Újabb kifejezése ez annak a megbecsülésnek, amelynek a haza szellemi értékei szocialista rendszerünkben örvendenek. Tiszta szívből köszönöm meghívásukat, hogy önökkel együtt­ vegyek részt ezeken a megható rendezvényeken, s kívánok önök­nek, kedves elvtársak, újabb jelentős sikereket abban a munká­ban, amelyet a fiatal nemzedék neveléséért és felkészítéséért, a tu­domány és a kultúra terjesztéséért, a szocializmus és kommuniz­mus hazánkban való felépítésére irányuló pártpolitika megvalósí­tásáért folytatnak. Néptanácsaink életében nagy jelentőségű­ek a rendszeresen megtartott ülésszakok. Itt tárgyalják meg a községben felmerülő legje­lentősebb problémákat, határozatokat hoznak a megoldásra váró közügyi kérdések rendezése céljából. Épp ezért a napirendi pontok helyes megválasztása, a képviselők aktív részvételé­nek biztosítása elengedhetetlen követelmény, mintegy előfeltétele az operatív és hatékony munkának. Néptanácsaink tisztában vannak az ülésszakok fontosságával, legtöbb helyen kel­lő figyelmet szentelnek előkészítésére és idő­beni megtar­ására. Ez viszont nem jelenti azt, hogy e területen nincs semmilyen javítani va­ló. Látogatásaink során számos mulasztást ész­leltünk, sok helyütt még mindig kísért a for­malizmus a néptanácsok munkájában. A továb­biakban a GALÓCÁSI, CSÍKSZENTMIHÁLYI és CSÍKSZENTDOMOKOSI néptanácsok te­vékenységének kapcsán mondjuk el észrevéte­leinket. Ankét a népta­nácsok tevé­kenysé­géről Munkaterv ülésszak - határ­ozat MI VAN A MUNKATERVBEN? Kétségtelen, hogy az ülésszakok tematikájának megválasztásában rendszerességnek, tervszerűségnek kell érvényesülnie. Az időpont megállapításán túl, tehát arról is szó van, hogy negyedévi munka­tervekben rögzítik a megvitatásra kerülő problémákat. Nyilván ha alaposan ismerik a község lakossá­gát foglalkoztató kérdéseket, a té­vedés veszélye nélkül három hó­napra előre kijelölhetik az üléssza­kok témáját. Az viszont gyakorta előfordul, hogy menet közben olyan kérdés adódik, amit vagy nem lát­hattak előre, vagy elkerülte figyel­müket. Ha ilyenkor mereven ra­gaszkodnának a munkaterv előírá­saihoz, helytelenül járnának el. A munkaterv arra valóban jó, hogy elkerüljék az esetlegesség, a sponta­neitás veszélyét, szavait viszont nem lehet szentir­ásnak, megváltozhatat­­lannak tekinteni. Úgy véljük a galócusi néptanács végrehajtó bi­zottsága helyesen cselekedett, ami­kor — az ismétlődés elkerülésé­ért — megváltoztatta a szeptembe­ri ülésszak programját. A harma­dik negyedévi terv szerint szep­temberben az önkéntes munka-és pénzbeli hozzájárulás ez évi hely­zetét kellett volna elemezniük, de mivel a megyei néptanács javasla­tára októberre napirendre tűzték az 1969-es évi önkéntes hozzájá- BORBÉLY LÁSZLÓ (Folytatás a 3. oldalon) I­s Is Is Is Is Is Is II sIs GYINES (IV) fia történdem kelt be a­ házába. Amint ilyen­kor illik, előbb néhány szót váltottunk az időjárásról egész­ségéről, majd a tárgyra tér­tünk. Attól tartottam, hogy az idős ember majd esetleg kiha­­gyásosan, valós és képzelt ese­ményeket összekeverve emlék­szik vissza a közel 35 év előtti eseményekre. Fölösleges volt az aggodalmam. Egyetemen lehet­ne tanítani azt a tömörséget, amellyel Imre bácsi — egyetlen lényeges mozzanatot se mellőz­ve— emlékezett. Amint mondo­tta — és a párt­dokumentumból is tudjuk — két dolog háborította fel abban az időben Gyimes­ völgye lakóit. Egyrészt az anyanyelvi oktatás súlyos korlátozása, másrészt pe­dig a kilátástalan anyagi hely­zetük, amelyet fokozott az adó­hivatal kíméletlen eljárása, az adóhátralékosoktól — és csak­nem minden család hátralékos volt — foglalni kezdtek, ha e­­g­yéb nem volt, a betegek alól kiszedték az ágyneműt, a szek­rényből kivették az ünneplő­­ruhát. A Román Kommunista Párt Mezei Lajost bízta meg a láza­dássá fejlődött tüntetés meg­szervezésével. A pártnak egyéb­ként már életerős szervezete volt a Gyimes-völgyében. Me­zei Lajos — akit nyomban csán­gó ruhába öltöztettek — ösz­­szeívta a kommunistákat, meg­tanácskozta velük a teendőt Egyetlen éjszakán mozgósítot­ták Gyímesközéplokot és Bük­­köt, a hozzájuk tartozó Pata­kokkal együtt. Reggel a község­háza elé vonult a hatalmas, el­­keseredett tömeg, amelyet csak úgy sikerült eloszlatni, hogy teljesítették azonnali követelé­sét: visszaadták a lefoglalt hol­mit. Aztán­­ jött a per. A per, amelyen Tankó Imre Istváné pusztán nézőként vett itt ( FELFEDEZŐ UTÓI­­SZDIOFOLDEDIEn ------------------FODOR SÁNDOR riportj*-------------------­ (Folytatás a 2. oldalon) részt, mert a hatóságok nem voltak egészen tisztában a csán­góföld névhasználati sajátossá­gaival, így Tankó Imre Istváné helyett Tankó Imre Vajdát ítélték el 3 hónapra és 500 lej pénzbüntetésre. Az ítéletek ál­talában nem voltak súlyosak: a hatóságok mindenképpen a „lázítót“ keresték. Ha pontosan nem is tudták, de sejtették, hogy a párt embere szervezte meg ilyen kiválóan a lázadást. Leírták már, hosszabb-rövi­­debb tanulmányokban ismertet­ték, pártdokumentumba is fog­­latták az 1934-es gyimesvölgyi lázadást, a csángók zendülését, amelyet a Román Kommunista Párt szervezett és irányított. Nem szándékozom tehát rekon­struálni azt, amit törvényszéki dokumentumok ismeretében résztvevők, szervezők és tanuk meghallgatása után sokkal job­ban rekonstruáltak erre hiva­tott tudós történészek, mint én tehetném néhány beszélgetés eredményeképpen. Arra voltam kiváncsi, hogyan emlékszik vissza az 1934-es ese­ményekre az egyik résztvevő Imre bácsival, Tankó Imre Ist­vánéval — szerencsém volt. Otthon találtuk. A hetvenöt éves ember szál­fa-egyenesen, kissé ünnepélyes komolysággal fogadott é­lessé. UUllCUUtJOuyyUL juyU/U/ULU iccoc. u,! I c-C/t/i/eí. j íl> Uv tsis i w- f wti.U'i/f # ^ fo­ NÉGYSZERESÉRE fog növekedni az olvasztott vas mennyisége, Gyergyószentmiklóson, a „Par­tizán“ vállalat öntödéjében. A helyiipari válla­latnak ezt a részlegét közel 2 200 000 lejes be­ruházással bővítik. A munkálatok több mint 80 százalé­ka már elkészült. Befejezéshez közelednek az építkezési, valamint a két új típusú kohó beszerelési munkálatai. A CSÍKSZEREDAI BÁNYÁSZATI SZAKISKO­LA tanulói szabadidejükben 4150 értékes mun­kaórával járultak hozzá a burgonyaszedéshez a környék termelőszövetkezeteiben, de különösen Csíkszentkirályon Lelkesedésüket, munkabírásukét di­cséri, hogy miután 100 tonna burgonyát már kiszedtek, az elmúlt vasárnap reggeltől délutánig segítették az idő­járás miatt megkésett betakarítást. OKTÓBER 21-ÉN a délelőtti órákban Sándor József­né, az alfalvi Lenüzem dolgozónője, hár­mas ikreknek adott életet, a gyergyószentmiklósi szülészeten. Az újszülöttek átlagos testsúlya 2 250 gramm, mindhárom leány. A 28 éves édesanya és az újszülöttek egészségesek s így a Sándor-családban hatra szaporodott a gyermekek száma. I IsI I *VIs IsIsIs Is Is Is*­­ I I Wm TANULÁS KÖZBEN (NAGY ZOLTÁN felvétele)

Next