Hargita, 1968. október (1. évfolyam, 189-215. szám)

1968-10-19 / 205. szám

Világ proletárjai, egyesüljetekl MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA I. ÉVFOLYAM 205. SZÁM 1968. október 19 Szombat ARA 30 BANI A PART- ÉL ÁLLAMVEZETŐK LÁTOGATÁSA BOTOŞANI MEGYÉBEN M­ ­OLDOVA északi ré­szén tett látogatá­suk folytatásaként. Nicolae Ceauşescu, Ion Gheorghe Maurer, Virgil Tro­­fin, Petre Lupu és Gheorghe Stoi­ca elvtársak csütörtökön Botoşani megye vendégei voltak. ... 11 óra. Botoşani megye terü­letére való belépéskor a vendége­ket ősi népviseletbe öltözött pa­rasztok ezrei fogadják, hosszasan éljeneznek, kifejezésre juttatják örömüket, hogy körükben láthatják a párt és az állam vezetőit. Több száz férfi hatalmas szavalókórusa i­dtözli a vendégeket. Hatalmas térc és ováció hallatszik. Megkezdődik a munkalátogatás. A parasztság forradalmi har­cainak meg­kapó felelevenítése A gépkocsisor a legendás hírű Flaminzi község felé veszi útját. Itt lobbant fel 1907 tavaszán a for­radalom lángja, innen indult ki a nagy parasztfelkelések hulláma, amely elborította egész Moldovát, Munténiát és Olténiát, e tájakon emelték fel szavukat először az elnyomottak hat évtizeddel eze­lőtt. A párt- és államvezetők mély megilletődöttséggel időznek egy emléktábla előtt, amelyen kőbe­vésve a következő szavak olvasha­tók: „Dicsőség azoknak, akik a burzsoá­ földesúri iga ellen, a föl­dért és szabadságért harcoltak!“.. A történelmi napokat felidéző élő szemtanúkként az 1907 februári véres eseményeket átélt öregek áll­nak itt díszőrséget. Az egykori éhező faluban, ame­lyet csak azért hívnak ma is Flá­­mínzi-nek, hogy örökre fennmarad­jon e történelmi elnevezés, felele­venednek a felkelés megrázó nap­jai. Az 1907-ben elesettek iránti ke­gyelet jeléül a párt- és államveze­tők virágkoszorút helyeznek el az emléktáblánál. Nem messze innen a felkelők utódai — a mai szabad parasztok — mintegy történelmi igazságszol­gáltatásként bemutatják a magas rangú vendégeknek, milyen bősé­ges termést takarítottak be. Egy kiállítás mezőgazdasági termékeket mutat be és szemlélteti e község leg­jelentősebb gazdasági és szociá­lis-kulturális eredményeit. Ezután a megye szövetkezeti pa­rasztságának képviseletében több mint 15 000 falusi lelkes hangulatú népgyűlésen vesz részt. A gyűlést Gheorghe Ghinea elvtárs nyitja meg, majd felszólal Constantin Călin, Flămînzi község bírója, Mir­­cea Călin, a Ripiceni-i mezőgazda­­sági termelőszövetkezet elnöke, nagy nemzetgyűlési képviselő, Vir­gil Baraboi, a Flămînzi községbeli általános iskola tanára. Élénk és lelkes taps közepette NICOLAE­ CEAUŞESCU elvtárs emelkedik szólásra. A beszédet több ízben viharosan megtapsolták. Az utolsó szavaknál kiolt az éljenzés, ütemesen kiál­­to­ák: PCR, Ceauşescu. Útban Botoşani felé a vendége­ket mindenütt ismét lelkes tömeg köszönti a falvakban, az ország­úton. A pártpolitika iránti ragasz­kodás, a vezetők iránti határtalan szeretet impozáns megnyilvánulá­sainak vagyunk tanúi Botosani­ba. A vendégek a gépkocsikból szívé­lyesen válaszolnak a tömeg éljen­zésére. A gépkocsisor megáll néhány percre az August Treboniu Lau­­rian líceum előtt. A tízezer tanu­ló — a város lakosságának csak­nem egyharmada — nevében Cos­tel Hincu pionír köszönti mele­gen az RKP KB főtitkárát, kö­szönetet mond az oktatás fejlesz­téséről való gondoskodásért. A gépkocsisor áthalad a város utcáin, s a Moldova textilüzem felé tart. Az üzemlátogatás a fonodában kezdődik, majd a szövödében folytatódik. Itt naponta 120 000 (Folytatás a 2. oldalon) Engedjék meg, hogy a párt Központi Bizottsága, Románia Szocialista Köztársaság Államta­nácsa és kormánya nevében a leg­melegebben köszöntsem Önöket, Flămînzi község lakosait, Botoşani megye összes szövetkezeti tagjait. (Taps, éljenzés.) Abban a községben vagyunk, a­­hol 1907-ben a földesúri iga alatt nyögő parasztok felkeltek azért a jogért, hogy övék legyen a föld, amelyet megművelnek, hogy urak és elnyomók nélkül szabadon és függetlenül élhessenek. (Taps, él­jenzés.) Az 1907 februárjában Flămîn­­zi­ben fellobbant forradalmi láng kiterjedt az egész országra. Az összes falvak, az egész paraszt­ság harcra kelt a feudalizmus el­len, a földesurak ellen, a burzsoá­­földesúri rendszer ellen, azzal az eltökélt szándékkal, hogy lerázza az elnyomók igáját. Igaz, ez a harc több mint 11.000 áldozatot követelt, ennyi parasztot öltek meg a burzsoázia és a földesurak golyói. Ez a küzdelem azonban rémülettel töltötte el nemcsak a hazai kormányzatot, hanem a szomszédos országok uralkodó osz­tályait is; ezek készen álltak köz­­belépni, hogy elfojtsák a román parasztságnak a társadalmi sza­badságért és igazságért folytatott felkelését és harcát, mert ebben saját érdekeik veszélyeztetését látták. Újabb bizonyítéka ez an­nak,­­ hogy az elnyomók szerte a világon, mindig támogatták egy­mást, egyesültek, hogy elfojtsák a nemzeti és társadalmi felszaba­­dítási mozgalmat. Áldozatok vol­tak, de ezek csak még elszántab­­bá tették a román parasztságot, a román népet, azt az eltökéltséget, hogy kivívja szabadságát és nem­zeti függetlenségét és a társadal­mi igazság kormányát juttassa hatalomra az országban. (Hosz­­szantartó, hatalmas éljenzés.). Szó esett itt e felkelés sponta­neitásáról. A dolgok nem állnak éppen így, elvtársak. Az 1907-es felkelés nem volt véletlenszerű, hanem parasztságunk öntudata növekedésének, ősrégi szabadság­­szomjának, jobb életre irányuló törekvésének eredménye volt. A felkelés egy olyan rezsim követ­kezménye volt, amelyet egyszer s mindenkorra el kellett távolíta­ni. Az 1907-es felkelés jeladás volt a román parasztság harcra­­kelésére a munkásosztállyal, a társadalom haladó erőivel együtt, a régi rendszer megdöntéséért, a dolgozók rendszerének megterem­téséért országunkban. (Hatalmas taps, éljenzés.). A román nép történetében, az évszázadok folyamán a paraszt­ság sok áldozatot hozott, állítha­tó, hogy magára vállalta a nem­zeti és társadalmi felszabadulá­sért vívott harc nehezét. A Dózsa, Horia, Cloşca és Crişan által ve­zetett felkelések, az 1907-es fel­kelés mindössze néhány momen­tum azoknak a harcoknak a so­rozatában, amelyeket Románia parasztsága évszázadokon át ví­vott a társadalmi igazságért, a nemzeti felszabadulásért, nemzeti lényünk megőrzéséért. Jól tud­ják, hogy Ştefan cel Mare hadse­regében a moldovai parasztság mindig az első sorokban harcolt, a moldovai parasztság volt az, a­­mely egyaránt segítette Ștefan cel Marét és a többi moldovai vajdát, hogy védje meg nemzeti lényünket, hogy valósítsa meg népünk nemzeti egységét. (Éljen­zés, taps.). Ezért, amikor részt veszünk a Botoşani-i, a Flămînzi­ községbeli parasztságnak ezen a nagygyűlé­sén, áhítattal emlékezünk azokra, akik meggyújtották az 1907-es felkelés lángját, lerójuk kegyele­tünket mindazoknak, akik az év­századok folyamán vérükkel ön­tötték a román földet, munkájuk­kal és harcukkal teremtették meg a mai Romániát. (Hatalmas taps, éljenzés.). Természetesen, elvtársak, ma más időket élünk- A román nép, a Kommunista Párt vezetésével, ura lett sorsának. A munkásosz­tály, a parasztság, az értelmiség új, földesurak és tőkések nélküli társadalmi rendet épít, a kezük­kel és az elméjükkel dolgozóknak azt a társadalmi rendjét,­­ amely­ben az összes javak a népéi. A di­csőséges harci múltra emlékezve, kötelezzük magunkat, mindent el­követünk azért, hogy biztosítsuk a haza szüntelen előrehaladását, a fejlődés és a civilizáció, a jólét csúcsai felé. (Hosszantartó éljen­zés.). Hogy a parasztság ma kívánsá­gának megfelelően építheti életét, ez elsősorban annak köszönhető, hogy egy reményteljes osztállyal, egy kipróbált baráttal, a munkás­­osztállyal a társadalom leghaladóbb osztályával lépett szövetségre. Hogy a parasztság ma megvalósít­hatja jobb életre irányuló törekvé­seit, ez annak köszönhető, hogy o­­l­yan kipróbált vezetője van, mint a Román Kommunista Párt, amely­nek legfőbb célja az egész nép jó­léte. Felszólaltak itt szövetkezeti el­nökök, Flămînzi község bírója, egy tanár. Beszéltek a mezőgazdasági fejlesztésében, az itteni falvak fej­lesztésében, az oktatási tevékeny­ségben elért eredményekről. Hal­lottuk, amikor sokmillió lejes kö­zös vagyonról beszéltek, a múltban még a földesurak sem számolták milliókban vagyonukat. Mindez, elvtársak, tükrözi az új életet, a román faluban végbement gyöke­res változásokat. Csak hat év telt el azóta, hogy befejeztük Romá­niában a szövetkezetesítést. De ez alatt a hat év alatt hazánk mezőgazdasága számottevő sike­reket ért el minden téren. Megmutatkoznak ezek akkor is, ha csupán az idei helyzetre hivatko­zunk. Mint tudják, annak ellenére, hogy hosszan tartó aszály volt, me­zőgazdaságunknak' 'sikerült kielégít* tő termést­­ elérnie. A térülés bizto­sítja­ a parasztság élelmét, a­­ vá­rosi lakosság élelmét, az ipar szük­ségleteit, s­­elmondhatjuk, hogy ’ex­portfölöslegeket is. Gondoljanak csak az 1946—1947-es évekre, és a mostani esztendőre: mindenki­ lát­hatja, mit jelent a szocialista mező­­gazdaság. Felhasználva a gépesí­tést, a műtrágyát, a tudományt a föld megművelésében, legyőzhet­jük az összes nehézségeket, bele­értve a természet nehézségeket is, s egyre bőségesebb terméseket ér­hetünk el. Ez bizonyítja annak az útnak a helyességét, amelyre a kommunista párt irányította a ro­mán parasztságot. Ez az út a mező­­gazdasági szövetkezetekben való e­­gyesülés útja, a szocializmus útja. Most, mindenki számára világos, hogy a román mezőgazdaság csak ezen az úton fejlődhet gyorsan, csak ezen az úton biztosíthatja a bőséges terméseket, a parasztság jólétének növekedését, az egész nemzetgazdaság előrehaladását. (Hatalmas taps). Természetesen még sok a tenni­Mindenekelőtt tolmácsolni kívá­nom Önöknek, Botoşani munici­­pium és megye összes lakosainak a párt Központi Bizottsága, szo­cialista köztársaságunk Államta­nácsa és kormánya forró üdvöz­letét. (Erős éljenzés.) Egyben sze­retném kifejezni köszönetünket az útba ejtett falvak és városok lakosainak a meleg, megható ün­neplésért. Szerintünk ez a leg­­ékesszólóbb megnyilatkozása an­nak, hogy Önök, egész népünk bí­zik kommunista pártunkban, pár­tunk vezetőségében, pártunk mar­xista-leninista politikájában, a­­mely a román nép jólétének és boldogságának szolgálatában áll. (Taps, éljenzés.). E két napon tíz- és tízezer, sőt száz- és százezer munkással, pa­raszttal, értelmiségivel találkoz­tunk, férfiakkal, nőkkel, fiatalok­kal és idősebbekkel. Valameny­­nyiük tekintetében népünknek az a szilárd elhatározása tükröződött, hogy töretlenül valóra váltja a­ szocialista építés kiteljesítésének programját, ott lobogott hazánk valamennyi állampolgárának az az eltökéltsége, hogy mindent megtesz Románia felvirágoztatá­sáért, szocialista hazánk jólétének fokozásáért, függetlenségének és szuverenitásának) erősítéséért. (Erős éljenzés), valónk. Hazánk szántóföldjei még sok fel nem használt tartalékot rejtegetnek. A szövetkezetekben és az állami vállalatokban úgy kell megszerveznünk a tevékenységet, hogy maximális hozammal használ­juk fel az állam által rendelkezés­re bocsátott eszközöket a mezőgaz­dasági termelés egyre gyorsabb ü­­temű növeléséért. Csak ezen az úton gyarapodhat minden egyes szövetkezeti tag jövedelme, csak ezen az úton járulhat hozzá egyre nagyobb mértékben a mezőgazda­ság a szocialista haza anyagi vagyonának növeléséhez. Paraszt­ságunk, a munkásosztály remény­­teljes szövetségese egyre aktívab­ban hozzájárul Románia szocialista fejlesztéséhez, a szocialista építés kiteljesítéséhez, azoknak a felté­teleknek a létrehozásához, hogy rá­térhessünk a kommunizmus meg­teremtésére hazánkban. (Taps, él­jenzés). Meggyőződésünk, hogy a Botoşani megyei parasztság, csak­úgy, mint az egész Románia pa­rasztsága minden erejével azon lesz, hogy egyre jobb eredményeket valósítson meg a szövetkezetek, az állami vállalatok tevékenységé­ben, hogy egyre nagyobb termése­ket érjen el. Tudják, elvtársak, hogy az 1907- es felkelésről sokat írtak. Ezek az események írókat, képzőművésze­ket ihlettek meg. Rebreanu meste­rien írt az 1907-es felkelésről. A­­zok akik akkor írtak, szobrokat, festményeket vagy zeneműveket alkottak ,az parasztság­­harcáról,"át­élték azokat az időket, megértettek,, Szóban,, színekben, " vagy zenében ábrázolták őket, kifejezték a román parasztság , szabadság- és igazság­törekvéseit. Ma más időket élünk. Ma is vannak íróink, zeneszerzőink, festőművészeink, szobrászaink, al­kotóművészeink. Ők a román falu jólétének, szüntelen virágzásának új időit élik, s reméljük, hogy elevenen szemléltetik majd" a pa­rasztság mai ,­törekvéseit és ered­ményeit, ábrázolják azokat az év­tizedeket, amelyekben a kizsákmá­nyolástól megszabadult dolgozók, számtalan nehézséget legyűrve, új társadalmat építenek, az összes ro­mániai dolgozók jólétének társa­dalmát. (Élénk taps). Megemlítettem, hogy az évszá­zadok folyamán a parasztság meg­bízható támasza volt a román fe­jedelemségek függetlenségéért, a nemzeti egységért vívott harcnak, ma pedig a munkásosztály olda­lán megbízható támasza a párt politikájának, amelynek célja a szocialista Románia fejlesztése és felvirágoztatása, a haza független­Megtekintettük a helybeli vál­lalatot, s megelégedéssel tapasz­taltuk, hogy első látogatásunk óta, vagyis két esztendő leforgása alatt munkaközössége szép ered­ményeket ért el, megvalósította a gyártásfejlesztés feladatait, az új termelőkapacitások pedig elérték a tervezett mutatókat és egyre jobb minőségű termékeket szol­gáltatnak. Szeretnék itt, a nagy­gyűlésen a legmelegebben gratu­lálni a Botoşani-­ Moldova textil­üzem egész munkaközösségének és sok sikert kívánni további munkájához. (Élénk taps.). Találkoztunk jónéhány szövet­kezeti paraszttal, megálltunk Flă­mînzi községben, útközben több mezőgazdasági kiállításon láttuk szövetkezeti parasztságunk mun­kájának gazdag gyümölcseit. Meg­hallgattuk itt az egyik mezőgazda­­sági termelőszövetkezet elnöké­nek szavait. Örömmel állapíthattuk meg, hogy a szövetkezeti paraszt­ság igyekszik mind jobban és job­ban kihasználni a műszaki eszkö­zöket, a műtrágyát, a tudomány útmutatásait és egyre gazdagabb termést kicsikarni a földekből. Szeretnék itt, Botoşani megye székhelyén, ezen a nagygyűlésen a legmelegebben gratulálni a me­gye szövetkezeti parasztságának, a szántóföldek összes dolgozóinak és további sok sikert kívánni ne­kik (Élénk taps.),­ségének és szuverenitásának vé­delme. (Taps, éljenzés). Mi tud­juk, hogy azoknak az utódai, a­kik életüket adták azért, hogy urai legyenek a földnek, sohasem fog­ják megengedni, hogy a haza földjére idegen iga nehezedjék, életükkel fogják megvédeni a szo­cialista haza függetlenségét és szuverenitását. (Taps, éljenzés.). Romániának, e szocialista or­szágnak sok jóbarátja van. Bará­taink vannak a szocialista orszá­gokban. Azzal, hogy egyre na­gyobb sikereket ér el a szocialista építésben, minden nép erősíti or­szágát s ugyanakkor növeli a szo­cializmus általános erejét, lehetet­lenné teszi a merényletet az álla­maink nemzeti függetlensége és szuverenitása ellen- Vannak ba­rátaink más társadalmi rendsze­rű országokban is, mivel pártunk és kormányunk szüntelenül fej­leszti a barátságot a szocialista országokkal és a többi néppel egyaránt. Csak ez úton biztosít­hatók a feltételek minden nép békés fejlődéséhez és jólétéhez, biztosítható a világbéke. A jövő­ben is mindent elkövetünk, hogy szüntelenül fejlesszük a barátsá­got a szocialista országokkal, az együttműködést a világ összes né­peivel a békéért és a haladásért vívott harcban. (Taps.) Engedjél­ meg, elvtársak, hogy tiszta szívből egyre nagyobb sike­reket kívánjak a mezőgazdasági termelés növeléséhez, a szövetke­zetek fejlesztéséhez, egyre na­gyobb jövedelmet, mind bősége­­­sebb életet Önöknek, Flămînzi-i­ szövetkezeti parasztoknak, azon község szövetkezeti parasztjainak, amelynek történelmi elnevezése már nem felel meg a mai való­ságnak, de amely a hősi harcok idejére emlékeztet, Botoşani me­gye egész parasztságának. Kívá­nom, hogy szüntelenül erősítsék barátságukat és szövetségüket munkástestvéreikkel, a munkás­­osztállyal, az értelmiséggel, hogy erősítsék a nép egységét a párt és a kormány körül, mert az egy­ség az az erő, amely biztosítja, a szocializmus diadalát Romániá­ban, Románia felemelkedését a haladás és a civilizáció egyre ma­gasabb csúcsaira, hogy hozzájá­ruljanak szocialista hazánk füg­getlenségének és szuverenitásá­nak erősítéséhez. (Taps, éljenzés­). Valamennyiüknek jó egészsé­get, egyre bőségesebb és boldo­gabb életet kívánok. (Erőteljes, hosszas taps, éljenzés.) Meghallgattuk az egyik helybeli líceum igazgatójának szavait. Út­közben ,a falvakon, a városokban tíz- és tízezer tanulóval találkoz­tunk, aki élénk örömmel fejezte ki bizakodását és szeretetét kom­munista pártunk iránt az ifjú nemzedékünk számára teremtett tanulmányi körülményekért. Va­lóban, megyéjükben, akárcsak szerte az országban, egyre jobbak az oktatási körülmények, egyre jobbak a feltételek ahhoz, hogy ifjúságunk tanulhasson, elsajátít­hassa a legmodernebb ismerete­­ket. Szeretnék tiszta szívből gra­tulálni a Botoşani municipiumi és megyei tanároknak és tanítóknak, az összes tanulóknak, szeretnék sok-sok sikert kívánni az egész tantestületnek nemes munkájá­hoz, ahhoz, hogy az ifjú nemze­déket a szocialista hazafiság, a proletár internacionalizmus szelle­mében nevelje, ahhoz, hogy az if­júságot a legfejlettebb tudomá­nyos ismeretekkel fegyverezzek fel­­(Erős, hosszas taps.) Úgyszintén sok sikert kívánok a tanulóknak a tanuláshoz. Kedves fiatal bará­taink, tanuljatok szorgalmasan, sajátítsátok el a tanáraitok által továbbadott ismereteket. Szünte­lenül lebegjen előttetek elődeink példája, egy pillanatra se feled­jétek, hogy a szocializmus és a kommunizmus felépítéséhez kivá­ló felkészültségű emberek kelle­nek. Használjátok ki maradéktala­nul a párt és a kormány terem­tette lehetőségeket, hogy holnap a szocializmus és a kommuniz­mus derék építői, hazánk meg­bízható állampolgárai, olyan har­cosai legyetek, akik tovább tud­ják vinni a román nemzet felvi­rágoztatásának ügyét. (Lelkes taps.) Örömmel tapasztaljuk, hogy a Botoşani megyei vállalatok és me­zőgazdasági egységek dolgozói tel­jesítik a IX. pártkongresszuson ki­dolgozott programból rájuk háruló feladatokat, aktívan hozzájárulnak a szocialista építés kiteljesítéséhez Romániában. Noha meg vagyunk elégedve az eddigi szép eredmé­nyekkel, tisztán kell látnunk, hogy még vannak tennivalóink. Előbbre jutunk az iparban, a mezőgazdaság­ban, a tudomány, az oktatás és a kultúra terén egyaránt, de még so­kat kell dolgoznunk ahhoz, hogy teljesen megvalósítsuk a szocializ­must Romániában. Használjuk fel tehát az eddigi tapasztalatot, s fog­junk össze, hogy együttes erőfeszí­téssel egyre szebb eredményeket mutathassunk fel, mindinkább gya­­rapíthassuk hazánk anyagi és szel­lemi javait. Csakis ezen az úton e­­melhetjük egyre magasabbra az (Folytatás a 3. oldalon) NICOLAE CEAUŞESCU ELVTARS beszéde a Flămînzi-I nagygyűlésen KEDVES ELVTÁRSAK! NICOLAE CEAUŞESCU ELVTARS üdvözlő beszéde a Botoşani­­ Em­lesen KEDVES ELVTÁRSAK! Összetorlódtak az ősz­­i munkák Ham, éji nappá téve kell dolgozni a Éleken Közös az akarat Márton József elnök elismerően nyilatkozik a dánfalvi gazdaság tagjairól. Odaadóan, éji nappá téve dolgoznak, így volt a múlt évben is,­ így van most is. Talán az idén még nagyobb az igyekvés, még na­gyobbak az erőfeszítések. Nedves a föld, az esőzések leginkább itt okoz­ták a legnagyobb kárt a felcsíki tájakon. A 3 szedőgép munkájáról egyelőre szó sem lehet, villa, ásó­k ezekkel küszködnek, mentik a ter­mést. Az esőzések következtében sok helyen 8—10 százalékos a rot­hadás. Nehéz a tárolás is. A földön szárítják, takarják, éjjelre szalmá­val fedik le. Válogatják, újra válo­gatják. Nemcsak a földeken lévő burgollya, hanem a kiszedett gu­mók is nagy gondot okoznak. A munka lankadatlan, napról-napra több hektárról gyűl be a termés, így is kell, mert a 270 hektárból még csak 75-ről szedték ki a bur­gonyát, a 360 hektár helyett még csak egy tizedén csírázik a mag. A sarjúkészítés, a répaszedés is mun­káskézre vár. Összetorlódtak a munkák a gazdaság földjein. De a háztáji parcellák jelentős hányadá­ról sem szedték ki a burgonyát. A gazdaság segíti a tagságot, mert nagy részük a közös földek termé­sét gyűjti. És segítenek a kerámia munkásai is. Közös az erőfeszítés, az akarat. Víz buggyan a fészkek­ben a villák feszítésére­, de a mos­toha körülmények nem akadályoz­hatják meg a szorgalmas dánfalvia­kat abban, hogy biztos helyre ke­rüljön a burgonyájuk, s a búza a földbe jusson. (Folytatás a 3. oldalon) MEGYÉNK CIPŐÜZLETEI IS FELKÉ­SZÜLTEK A KÖZELGŐ HIDEG ÉVSZAKRA. A kereskedelmi vállalat beszerzői idejében gondoskodtak 900 darab bélelt, női gumicsiz­máról, 124 fejes magasszárú, fűzős női téli csizmáról. Otthonra jó lesz majd a meleg, csattos, divatos posztó­papucs, 600-at szállítottak a minap a cipőboltokba. Férfiaknak gazdag választékban csukott cipő, bakancs is kapható. A NAGYOBB RÉSZT HAZAFIAS MUNKÁ­VAL ÉPÜLŐ, emeletes szentléleki iskola, teljes egészében jövőre* készül el- Október elsején azonban hozzáfogtak négy földszinti osztályte­rem , parkettezéséhez, aminek befejezése .megoldja a ’te­­remhiár­yt,i­elezzen lehetővé., yáhfe, hogy mindkét fogd­ ’ zaton csak délelőtt tanítsanak. , ' • ■ 3 Figyelemre méltó célkitű­zéssel ’kezdte a tanévet a kápolnnásfalui­­ 8 osztályos iskola természetbarátainak köre. A kör tagjai vállalták, hogy felkutatják’ és tudományosan rend­szerezik a vidék gyógynövényeit. A tanulók lelkes kezdeményezését a szakember hozzáértésével és a nevelő szeretet­ével " irányítja Tó­falvi­­ Imre, természetrajz szakos tanár.. Borotválkozás közben lett személygépkocsi tulajdo­nos Szőcs Kálmán, csík­­dánfalvi lakos. Október 15-én beült a­­helybeli szövetkezet­ borbélyműhelyébe, ahol — miköz­ben a mester pamacsolta­­— három hatlejes borítékolt sorsjegyet vásá­rolt. És lévén, hogy a szerencse forgandó, az egyik sorsjegyen egy Skoda-1000 MB személygépkocsi állt. Még szerencse, hogy nem az­ ő kezében volt a borotva... ' hogy mivel is magyarázható a kishúgom 'teljes közömbössége a tanulás iránt. Hisz a­ tavaly osz­­tályelső volt, az év végi bizonyít­ványa színjeles. ’ S , mostanában, mintha ördög bújt volna belé, , az újonnan kapott könyveket éppen csak átlapozza, ,'és’ maga­­s biztos „tanultam már'“... képpel . játék, után. néz. A „tudjod a lec­két“ kérdésekre vállvonogatás­­.­sgl, vagy , szűkszavúan , „tudom­ már“ válaszolt. ^ , , '/ A szülei­ is ■ értetlenül álltak. .Nem használ a szép szó „nem engedlek sehová“ és más fenyítő szavak: az alapos .tanulás .elma­radt. Hallgattam, a szín­ek pana­szát. ,Már vártam mikor kerül­nek az első négyesek az ellenőr­zőbe. Csodákr csodájára a kis könyvecske üressen maradt. Fura­ állapot gondoltam, ennek a végére kell járni, s egy dél­után én is faggatózni kezdtem. Több kerülő kérdés után vég­re töredelmesen bevallotta, hogy azért nem tanul rendesen, mert nem feleltetik. Ugyanis az első héten állandóan felelésre jelent­kezett (bizonyára méltatlanko­dott is, a kisiskolás gyakran hangosan is türelmetlen), s a ta­nító néni azt mondta, hogy őt most nem kérdezi ki, majd csak akkor, ha az igazgató bácsi vagy más látogató lesz benn az órán. S ő pedig nem bolond akkor rendesen tanulni most, az év elején senki sem szokott láto­gatóba jönni. Hát ezért! A tanító néni szavai motosz­káltak bennem. Lám, gyakran a pedagógusok egy-egy felelőt­lenül elejtett mondattal, hogyan szoktatják a tanulókat a számí­tásra, a kényelemre, elbizako­dottságra. Tovább menve, sajnos még gyakran előfordul, hogy a hivatalos óralátogatások alkal­mával, a gyenge tanulói­ felsza­badultan lélegzenek, hisz tudják „nekik most szüret“, ők úgysem felelnek, ott vannak az osztály­osok, majd csak azokat bogarász­­szák. Mert fő a dicséret, még ha nem is teljesen megérdemelt. Ilyesmikről morfondíroztam, miközben Marikának, „a non scolae sed vitae discimus“ igaz­ságát fejtegettem. Magamban nagyon haragudtam a tanító né­nire, reméltem, hamarosan láto­­gatni megy hozzá az ..igazgató bácsi“, s akkor majd megszűn­nek a szülői panaszok s minden rendbe jön. Marikánál is.­ BÁLINT ANDRÁS

Next