Hargita, 1968. december (1. évfolyam, 242-268. szám)
1968-12-03 / 243. szám
PARTÉLET Szankciók helyett, megelőző eljárások A gyergyószentmiklósi Helyi Kereskedelmi Vállalat pártbizottsága mindennapi tevékenységében kettős célt tűzött maga elé. Egyrészt a terv teljesítésére fordítanak nagy hangsúlyt, másrészt a civilizált kiszolgálást és a közvagyon megbecsülését helyezték munkájuk középpontjába, így együtt meglehetősen összetett, nagy felelősséggel járó munkakör. Az idei év első tíz hónapjának eredményeit vizsgálva, vállalati szinten elégedettek lehetünk a munkájukkal. Áruforgalmi terültüket 104 százalékban teljesítették, felhasználták a rendelkezésükre álló beruházási alapot, a kisgépesítés fokozott bevezetésével jelentősen korszerűsítették az üzlethálózatot. Eredményeik még számottevőbbek lennének ha minden esetben gondoskodnak az ütemes áruellátásról, amit hol a szállítók hibájából, hol az elkésett megrendelések miatt olykor elmulasztottak. A vállalathoz tartozó Zöldség- és Gyümölcsértékesítő Központ esetében legkirívóbb a lemaradás. A kedvezőtlen időjárás miatt a szerződő felek nem szállították le a megrendelt menynyiséget, árueladási tervüket csak 65 százalékban teljesítették. A pártbizottság és a hozzátartozó alapszervezetek nem feledkeztek meg a párttagok és a pártonkívüli dolgozók neveléséről. Munkájuk eredményeként csökkentek a panaszok. A III. évnegyedben 39 panasz érkezett a vállalat igazgatóságához, melyeket időben kivizsgáltak és a következtetéseket a panaszos fél tudtára hozták. A fenti szám önmagában keveset mond, de ha hozzá szálmítjük, hogyugyanebben az időszakban 82 köszönetnyilvánítás érkezett a vásárlóközöségtől, már beszédesebb a szám. Ezzel szemben még mindig számottevő a közvagyon gondatlan kezeléséből származó veszteség, annak ellenére, hogy ez az előző évekhez viszonyítva csökkent. Sajnos még a párttagok között is akadtak olyanok, akik felelőtlenül bántak a rájuk bízott árukészlettel. A Competrolnál például két ott dolgozó párttagnak közel 13 ezer lej hiánya volt, a 93-as és a 167-es falatozók, valamint a cukrászda egyes alkalmazottai pedig a hiányos méréssel becsapták a vevőket. Miért fordulhatnak elő ilyen visszás jelenségek? Miklós András igazgató, pártbizottsági tag szerint sokszor az alkalmazottakban keresendő a hiba. Szakemberhiányra panaszkodik, néha szükségmegoldásból tapasztalatlan, kereskedelmi érzékkel nem rendelkező embereket kénytelenek alkalmazni. Felmerül a nevelő jellegű előadások és a pártoktatás hatékonysága. Nem kételkedünk abban, hogy ezeket — egy-két kivételtől eltekintve — rendszeresen megtartották, de amint az előbbi példák igazolják, nem érték el a kívánt hatást. Egyes egységeknél (mint a Zöldség- és Gyümölcsértékesítő Központnál) még az előadások is elmaradtak. Itt az elmúlt pártoktatási évben az utolsó három előadásról egyszerűen megfeledkeztek. Indoklás: elment a propagandista. Az alapszervezet bürója mindezt megkésve jelentette a pártbizottságnak, emiatt nem tudtak idejében intézkedni, nem tudták más propagandistára bízni az előadások megtartását. Ezenkívül a többi alapszervezetben sem ellenőrizték következetesen a jelenlétet, nem vonták felelősségre a hiányzókat. A hibák másik oka, hogy a pártbizottság nem fordított kellő figyelmet a vállalat adminisztratív munkájának nyomonkövetésére. A kereskedelmi osztály dolgozói nem mindig ellenőrizték az egységek nyilvántartását, ami hozzájárult a hiányok létrejöttéhez. Az 5-ös élelmiszerüzletben, a 114-es falatozóban, vagy a pihenőparki alegységnél, alaposabb ellenőrzéssel megelőzhették volna a hiányokat. A mulasztásokért fokozott mértékben az itt dolgozó párttagokat terheli a felelősség. A vállalat pártbizottságának tevékenységéről szóló beszámoló világosan leszögezi a kereskedelemben dolgozó kommunisták feladatait: ,,Nekünk párttagoknak elsőrendű kötelességünk őrködni mindnyájunk vagyona, a közvagyon felett..." Ahhoz, hogy eztgyakorlatba is ültessék az eddiginél változatosabb, hatékonyabb nevelési módszereket kell alkalmazni. Annál is inkább, mert nem az az elv vezérli őket, hogy szankciókat osztogassanak a pártfegyelem megsértőinek, a közvagyon felelőtlen kezelőinek, hanem az, hogy tervszerű munkával, megelőző eljárásokkal fölöslegessé tegyék ezeket. BORBÉLY LÁSZLÓ Hapnak villeamanként* városi autóbusz* megalloban VÁRAKOZUNK,-4DE MEDDIG? Naponta látni várakozó embereket a Csíkszeredai városi autóbuszjáratok megállóinál. Vannak, akik percekig türelmesen várnak. Mellettük — s ők vannak többségben —, ott topognak, izgulnak a munkába menők, dolgaikat sürgősen elintézni vágyók. Akik délelőtt várakoznak, azoknak még szerencséjük van: kis késéssel érkezik a busz, aránylag üresen. A nap azonban sokak számára kora hajnalban k öt—hat órakor kezdődik, s vele együtt a bosszúság is. A napokban többen is panaszkodtak, hogy az autóbuszok pontatlansága miatt 30—40 perces késéseket jegyeztek be munkahelyükön. A késés mellett természetesen nagyon sokan meghűltek a hosszas várakozás miatt. Ezek a panaszok vezéreltek minket, amikor az egyik hajnalban őrjáratot tartottunk, megvizsgálva a menetrendeket, késéseket, autóbuszkieséseket. A pékség elé kenyérszállító gépkocsik kanyarodnak. Az éjszakai váltás liszttől őszülő emberei veszik kezelésbe. Közülük sokan az első autóbusszal indulnak haza. Igaz, ha egy félórával később érkeznek lakásukra, senki sem kéri tőlük ezt számon. A fárasztó éjszakai műszak után mindegyikük szeretne minél előbb nyugovóra térni, erőt gyűjteni a másnaphoz. Kánya Attila hat óráig dolgozik, az autóbuszt elég ritkán veszi igénybe, ő gyalog hamarabb hazaér. Panaszkodik, hogy nagyon sokszor megtörténik, hogy „a hatos“ nem áll meg mindig a megállónál, annyira zsúfolt, s akik addig várták, szedhetik nyakukba a lábaikat, mégsem érnek idejében munkahelyükre. — Ez az egyik ■ legzsúfoltabb vonal — mondja —, s bizony az is megtörténik, hogy egyáltalán nem jön kocsi. Nem tudni, mire gondolhattak a Városgazdálkodási Vállalat szakemberei, amikor a városi járatok menetrendjét összeállították. Nagyon sok helyen látni, hogy az autóbusz a végállomásra érkezik (félreértés ne essék, itt a menetrend szerinti érkezésről van szó) például 5 órakor, visszafelé indul 5 órakor. Még véletlenül sem számítottak rá minimálisan két percet a fordulásra, habár tudvalevő, hogy szükség van erre az időre így nem csoda az 5—10 perces késés (sokszor még több), fő, hogy menetrend van ... Már jó előre, kinéztem, mikor indulnak az első kocsik. A 2-es és a 6-os háromnegyed ötkor, a másik négy járat pontosan ötkor kéne elhagyja a garázst. Fél öt körül lehetett, amikor a Város- MORVAY ZOLTÁN (Folytatás a 2. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS AZ IDEIGLENES MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Milyen lesz a betakarítás jövő ősszel? Talán furcsa most beszélni az 1969-es termelési év betakarításáról, amikor az 1968-as termést is alig helyeztük biztonságba, és az őszi vetések még nem zöldellnek mindenhol, de ha azt akarjuk, hogy az idei ősz ne ismétlődjön meg, már most gondolnunk kell a jövőre. Az 1968-as év ősze Hargita megyében 12 819 hektár burgonyát, több ezer hektár kukoricát és cukorrépát talált a földeken. 27 035 hektár terület várt a vetőgépekre és ekkor beköszöntöttek az őszi esőzések,, elázott a talaj, a gépek nem tudtak hatékonyan dolgozni, aterménybetakarítás jelentős részét csak kézi erővel lehetett végezni. Egymásra torlódtak a tennivalók. Milyen következtetéseket vonhatunk le a keserű tapasztalatokból? Mindenekelőtt azt, hogy a nagyüzemi gazdálkodás igényesebb munkaszervezést, több körültekintést, következetesebb irányítást követel misz-eink vezetőitől. Az aratás időszakában gazdaságaink késlekedtek, nem használták ki a rendelkezésükre álló gépi erőt. Arató-cséplő helyett kézzel dolgoztak, a tarlót szántás helyett juhlegelőnek tartogatták. Néhol hozzáfogtak a burgonya betakarításához is, de csak úgy tessék-lássék módra, éppen csak annyit ásva ki, amennyi szükséges volt a pillanatnyi pénzügyi helyzet stabilizálásához. A termesztett burgonyafajták jelentős hányada a késeiek közül került ki, kevés volt a korai, vagy félkései. Nos az elmúlt hónapokra visszatekintve, összegezésképpen megállapíthatjuk, hogy mtsz-eink nem használták ki ésszerűen a rendelkezésükre álló műszaki adottságokat és az időt. Anélkül, hogy receptet próbálnánk adni, a gazdákkal, szakemberekkel folytatott eszmecsere, valamint az idei tapasztalatok alapján mégis körvonalazhatjuk azokat a teendőket — előre bocsátva a hozzászólás és vita lehetőségét , —amelyek hozzásegítenének ahhoz, hogy elkerüljük az ideihez hasonló torlódást. Több szempontból vizsgálva a kérdést, arra a megállapításra jutunk, hogy először is az ültetendő burgonyafajták arányát kellfelülvizsgálni.Nagyon jó lenne, ha több korai és kevesebb kései fajtát ültetnénk. Ez ma már annál is inkább indokolt, mert a korai és félkései fajták terméshozama kezdi megközelíteni az ősziekét. Ma már nem ritkaság, hogy egyes fajták 18-20 ezer kilogrammos átlagtermést eredményeznek A tusnádi mtsz-ben az Urgenta hektáronként 22 ezret, a félkései Desireé 25 ezret termett. Jóllehet az Osztara terméshozama kisebb volt, mégis érdemes a további termesztése, főleg ha figyelembe vesszük, hogy tenyészideje mindössze 85 nap, amellett keresett exportburgonya. Meggondolkoztató az a tény is, hogy a koraiak betakarítása veszteségmentesebb, kevesebb gumó marad a földben. S ha csak egyetlen földben maradt gumót számítunk is fészkenként, az már 2 500-3 000 kilót jelent hektáronként. .A sáros földben ez a menynyiség megkétszereződhet, sőt meg is háromszorozódhat. Nyilván az árkülönbözet sem hanyagolható el, ami ugyancsak a korai burgonya javára billenti a mérleget. GONDOLATOK A tusnádi elnök bizonyít. Az idén négy millió 375 ezer lej bevételt terveztek. . Megvalósítás 6 és fél millió . Ez a több mint két milliós különbözet arra készteti a tusnádiakat, hogy jövőre összterületük felén korai, másik felén pedig félkései fajtákat ültessenek. Érdemes ezen elgondolkozni, annál is inkább, mert a tusnádiakat megyeszerte jó gazdáknak ismerik. Az őszi vetések optimális időben történő elvégzése szintén a korai burgonyák mellett szól. Közismert, hogy a burgonya kitűnő előveteménye a búzának, de csak akkor, ha idejében felszabadul a terület és még szeptember végén, október elején átadja helyét a kalászosoknak. Az idei nyár azt bizonyította, hogy azokban a mtsz-ekben, ahol az elmúlt év őszén korán kiszedték a burgonyát, és helyébe Bezosztaját vetettek, a terméseredmény jóval meghaladta a hektáronkénti 3 000 kilót, sőt a négyezret is. Ezért is fontos a burgonya mielőbbi betakarítása. Végül néhány szót: a munkaerőgazdálkodásról. Ha valamennyi betakarítási munkát (az aratást kivéve) ősz végére hagyjuk, akkor a nyárvégi hónapokban kevesebb a munka, azok zöme a hóharmatos, esős időkre maradhat. Egyidőben kell csépelni (ismételten hangsúlyozzuk a kombájnok szükségességét!), szedni a krumplit, cukorrépát, nyitni a lent, törni a kukoricát, kaszálni a sarjút, vetni az őszieket. Mindezek alapján az őszi torlódásból kivezető utat az aratás maximális gépesítése, több korai és félkései burgonyafajta tér-emesztése tenné lehetővé. Gépesítés! Manapság egyre több szó esik róla, egyre többet vitatjuk. Beszélünk egyezményes, kis és nagy lóerejű traktorokról, munkagépekről, de annál kevésbé arról hogy egyszer már ideje lenne jobban, behatóbban felmérni megyénk domborzati és talajviszonyait. Ha jól körülnézünk Hargita megyében — a Csíki- és a Gyergyói-medence kivételével — alig találunk sík területet. Domboldalt annál többet. És nem is a lankásabbak közül. A traktorok pedig...? Megyeszerte — néhány kivételtől eltekintve — csak U—650-essel találkozunk. Mikor Persenszky Lajos farkaslaki mérnökkel erről a kérdésről beszélgettünk, enyhe nosztalgiával emlegette a „lánctalpunkat“. Talán nem ártana ezt a nosztalgiát élő valósággá változtatni. Megérné. Az év végi, jövő év eleji közgyűléseken, amikor a következő év termelését tervezik gazdaságaink, érdemes, hasznos lenne ezeket a szempontokat is figyelembe venni. BOGOS SÁNDOR Vasárnap megkezdődött az 1968—1969. évi falusi filmfesztivál. A fesztivált két szakaszban ____ bonyolítják le: az elsőre december 1 és 31 között, a másodikra január 5 és február 2 között kerül sor. Ebben az időszakban megrendezik a román filmnapokat a következő témákkal: népünk harcos múltja, a szocializmus építése hazánkban. Sor kerül, a nemzetközi fesztiválokon díjazott román filmek vetítésére is. A bemutatásra kerülő dokumentumfilmek rendszerünk megvalósításait, hazánk szépségeit szemléltetik és elősegítik a mezőgazdasági tömegoktatást. A szokványos szélességű filmeket vetítő mozikban két-három előadást tartanak hetenként. A fesztiválon minden héten kétszer keskenyfilmeket is vetítenek. Ebben az időszakban hosszú és rövid játékfilmeket, valamint filmhíradókat mutatnak be minden moziban. Sporthorgász és Vadász Egyesületek alakultak. Mint már hírt adtunk róla, hétfőn tartották választási és újjászervezési közgyűlésüket a Csíkszeredai sporthorgászok és vadászok. Ez alkalommal a megyei Sporthorgász és Vadász Egyesület fiókjaként megalakult a Csíkszeredai és csíkszentdomokosi Sporthorgász és Vadász Egyesület. Megválasztották az egyesületek vezetőségét is. Hasonló egyedletek létesültek a napokban Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson. A közeljövőben megyénk többi városában és a nagyobb községekben is megalakulnak a halászokat és vadászokat összefogó egyesületek. 3 A Politikai Kiadó Documente din istoria m*_____ cărți muncitorești din România 1910—15 című új kötete eredeti dokumentumok közzétételével ad átfogó képet az első világháborút megelőző évek hazai munkásmozgalmáról. Ára 39 lej. Ugyancsak a Politikai Kiadó gondozásában jelent meg román nyelven William Manchester amerikai közíró világhírű könyve: Moartea unui preşedinte (Egy elnök halála) címmel. A Kennedy elnök meggyilkolásának történetét feldolgozó kötet ára 28 lej. A népszerű Horizont sorozatban Henryk Sienkiewicz klasszikus regénye, a Quo vadis?, és az amerikai J. D. Salinger sokat vitatott regénye, a Zabhegyező jelent meg. Áruk fűzve 14, illetve 4,25, kötve 17, illetve 8,25 lej. Az óvodásoknak kedveskedik az Ifjúsági Kiadó Bújj, bújj zöldág című kötetével. Játékok, dalocskák, versek, mondókák gyűjteménye, hasznos kézikönyv az óvónőknek. Ára 14 lej 50 bani. Két zsák kukorica — két év börtön. Két zsák kukoricát tulajdonított el a székelyudvarhelyi állami mezőgazdasági vállalattól a lopásaiért már tizenkilencszer büntetett Tonti József, de ez alkalommal is rajtavesztett. Tettét, még mielőtt értékesítette a „zsákmányt“, felfedezték, és a székelyudvarhelyi bíróság két év szabadságvesztésre ítélte- Bűntársa, Gyuri Sándor, 10 hónapig gondolkozhat a közös a magántulajdon közötti különbségről. 4 I. ÉVFOLYAM 243. SZÁM 1968. december 3 Kedd ARA 30 BAN Horváth tanár úr pontos ember volt. Sőt, precíz. Utána igazíthatták volna órájukat utcájának lakói, mint hajdan a híres filozófus után, ha ismerték volna az anekdotát. Ebben az erdélyi városkában azonban a régi anekdotát nem ismerték, csak Horváth tanár urat. Őt annál jobban. Szokásait, napi időbeosztását, mondásait. Nem is kellett ehhez túlságosan megfeszíteniük a szellemi erejüket. Ezek a szokások, mondások évtizedek óta nem változtak. Mindig ugyanazt a tréfát mondta el reggel, délben, ugyanazt a szalonnafélét vásárolta a hetipiacon (ez volt a kedvelt étele), ugyanazt az újságot olvasta (ha meg nem változtak közben, de ez nem az ő hibája volt), ugyanúgy rótta meg akadozó tanítványait, egyegy lesújtó tekintet kíséretében: —Nem megy, nem megy, ugye, barátom? Megint kifelejtett egy folyót. Mi lenne, ha annak a vízéből kellene oltania szomját? Olyan felelet volt ez is mint a régi görög térképek... Kitetszik ebből, hogy Horváth tanár úr földrajzot tanított. S ilyen minőségben őszintén haragudott a régi görögökre, amiért olyan térképet rajzoltak, amelyen a Duna egyik ága a Fekete tengerbe, ömlik (ez rendben volt), de a másik ág az Adriába. Ugyan bizony, ki lehetett azoknál az értelmes görögöknél a földrajz tanára? S mintha csak hasonló tévedésektől akarná egyszer s mindenkorra megóvni tanítványait, megkövetelte tőlük a maga pontosságát. Nem létezett számára kifelejtett folyó, hegység, város vagy síkság. A hegyek magasságát pontosabban kellett tudni, mint a számtan szabályait. Még szerencse, hogy nem tüntetik, fél centikben is a szinteket. Megkövetelte volt azt is. Csak annyi kellett, hogy valaki elvétsen egy adatot, s mondjuk száz méterrel lejjebb szállítsa a magasságot. —Mi az, fiam, legyalultál róla száz métert a nadrágoddal? Ez nem csúzda! Ilyenkor nevetni kellett. Elégedetten mosolygott körül, mint egy színész. A tréfáit kívülről flOTISZLAP tudták, de utánoznia nem volt szabad. Egyszer egyik diák megpróbálta. A felelő Horgas Márton az egyik hegycsúcsot megtörpítette. Valaki vihogva közbekiáltotta: —Tanár úr, Marci gyalulja a hegyet a nadrágjával... Nagyon megharagudott érte. A tréfa az ő privilégiuma volt. Ezzel is a pontosságot akarta növendékeibe átplántálni. Ez a harag hamar elszállt. Horváth tanár úr alapvetően igen jó ember volt, soha senkit nem buktatott meg. A gyenge osztályzat jobban fájt neki, mint a tettesnek. Bántotta,. ha valakit nem érdekelt a földrajz, ez a legszebb tudomány... Történt pedig, hogy az egyik felelő, Miklósi Kálmán megint pontatlan volt. Jónás Feri serényen nyújtotta a kezét: —Tanár úr kérem, Kálmán kifelejtette az egyik tenger öblöt. —Egészítsd ki te, fiam. . Mi lenne, ha a hajó vele együtt éppen abba az öbölbe igyekezne? Nem tudna kikötni... Jónás Feri készségesen kiegészítette. Szépen, pontosan, csak úgy ragyogott a Horváth tanár úr szeme. Mit tudta ő, hogy tegnap, az egyik szünteben az apró, fürge Miklós Kálmán földre teperte ezt a mélák Jónás Ferit. Na megállj, bosszút állok rajtad, villant fel. Feriben az a tudás, amit Kálmán elmulasztott magába szívni. Óra után meg is mondta neki (mit ér a bosszú, ha nem tud róla senki?), hogy csak ezért egészítette ki bosszúból. Kálmán pedig hallgatott, öszszeszorított szájjal. De attól kezdve nem volt földrajz lecke, amit ne tudott volna, mint a vízfolyás. Várta az alkalmat. S mikor Jónás Feri bizonytalankodva elhallgatott, gyorsan nyújtotta az ujját, , hogy majd ő kiegészíti. Ezúttal ő kapta a dicséretet s Jónás Feri a megrovást, hogy ugyan, ugyan, azt a cseppkőbarlangot hová a csudába tüntette el. Milenne, ha kirándulni mellnének oda, bejutnának, de kifelé nem találnák meg többé a barlang száját? Kálmán barátunk sem tartotta magában örömét a jól sikerült bosszú fölött. S ezentúl a haragok az osztályban másként intéződtek el, mint addig. „Ri, fillj, földrajzórán ezt viszszakapod!“ Tanult a megbántódott, magolta a hegyeket, Völgyeket, folyókat, tengereket. Alig várta, hogy nyújthassa a kezét, kiegészíthesse a feleletét annak, akire valamiért haragudott. A közbosszú lassan mindenkit felserkentett. Előkerültek a lexikonok, térképek, s olyasmit is bemagoltak, amit Horváth tanár úr nem is adott le. Nyújtották az ujjukat. (Folytatás a 3. oldalon) • • Bem György KOR BOSSZU Indulásra kész gépek a brassói traktorgyár udvarán. A tömegnevelő munka alapja a tudomármos haladé tevékenység Örömmel olvastam a Hargita hasábjain dr. Bajkó Barabás cikkét megyénk tudományos életének problémáiról. Megállapításaival teljesen egyetértek. Az alábbiakban a tömegnevelés egyik fontos eszközéről a muzeológiáról szeretnék néhány gondolatot felvetni. Mint tudjuk, megyénk múzeumainak célja a megye történelmének, néprajzának, természeti viszonyainak feltárása, bemutatása, az idevágó tárgyak és adatok tudományos rendszerezése, ismertetése, a tömegnevelés és a gazdasági-társadalmi haladás szolgálatába állítása. Ezt csak alapos tudományos felkészültséggel, az előzetes tudományos adatgyűjtés és feldolgozó munka lelkiismeretes és maradéktalan elvégzésével lehet megoldani. Egyetlen múzeumi kiállítássem létezhet elő zetes tudományos előkészítés nélkül. A tudományos előkészítést nem tudjapótolni sem a szép helyiség, sem a művészi keret. Megyénk muzeológusai már eddig is jelentős számú tudományos dolgozatot írtak, különösen a történelem és a néprajz területéről. A hivatalos normák is kötelezően előírják a múzeumi szakszemélyzet, (muzeológusok, irányítók) számára a szakmai problémákkal kapcsolatos tudományos dolgozatok készítését, hiszen csak így biztosítható az elmélet és gyakorlat szoros kapcsolata. Hasonlóan az élet sok más területéhez, a múzeumi tevékenységet sem szabad egyszerű állásnak tekinteni, hanem abban hivatást, életcélt a társadalom fejlesztésében ráháruló megtisztelő feladatot kell látniuk mind a múzeumi dolgozóknak, mint minden állampolgárnak, mert a lelkiismeretes munka elismerése, helyes értékelése ösztönzőleg hat a további alkotó tevékenységre. TISSZDVE A területi-közigazgatási átszervezés e téren is kedvezőleg éreztetné'diafailat! ; , ' -vv Jelenleg kettős feladat’ .all. e)$ttükik. Egyrészt .fokoznunk kell..ár. ■igényességét a . tudományos munkák számát és minőségét illetőleg, másrészt a széles néptömegek körében népszerűsítenünk kell elért eredményeinket, a módszereinket, azoknak a kulturális és gazdasági életben betöltött szerepét Akadnak mégma is olyanok, akik a múzeumi tárgyak, történeti ,és néprajzi adatok gyűjtését szemlélve megkérdezik: mi haszna van ennek? Ezek megfeledkeznek tarisznyás marton muzeológus (Folytatás a 2. oldalon)