Hargita, 1969. augusztus (2. évfolyam, 181-206. szám)

1969-08-05 / 183. szám

HARGITA KALAUZ Székelykeresztúri / 1 •• I // sósfurdő Jelentősége: turisztikai, gyógyfürdő. Fekvése: Székelykeresztúron, a Gagyi-patak hídján áthaladva a sitt alakú útelágazásnál, majdnem szemben a gimnáziummal tábla jelzi, hogyha jobbra térünk 1,5 kilométer után eljutunk a sósfürdőhöz. Rövid leírása: a keresztúri sósfürdő csak a század elejétől ismeretes. Akkor egy Radó nevű állatgondozó villát és vendéglőt építtet a primitíven felszerelt fürdő mellé. Maga a fürdőtelep és forrásai egy tektonikai vonal mentén kialakult völgyecskében helyezkednek el, 508 méter tengerszínt feletti magasságban. A völgyben sóspatak folyik a Nagyküküllő felé, az út baloldalán csupasz pontusi homokkő-rétegek láthatók. A közelmúltban a fürdő kibővült- Villákat emeltek, modernizálták a fürdő felszerelését, új víztároló épült, 10 kád áll a vendégek rendelkezésére. A villák 35—40 férőhellyel rendelkeznek. A fürdő reumatikus, hűléses betegségekre ajánlatos és pihenésre. Orvosi felügyelet van. A víznnalízisek eredmé nyei : Elektromos vezetőképessége • 48 300 106 L/cm. ideiglenes keménysége fokokban : 8‘3 alkalmítása m. val. (lt. 2'97) pH: 6‘8 (semleges) szerves állandók (K,Mn, OH) mg 1 390. ammóniák NH( mgl 50‘0 vas mg 1 0‘08 bikarbonátok (HCO)) mg 1 181.1 klorurák (Klór) mg 1 154,4 azotok CSCI) mg 1 0.2 szulfátok (SO/,) mg 1 63,8 só mg 1 463,19 Ca (HCO;,)2 Összesen: 1 343.42 mg 1 Turisztikai jelzés: nincs. Legközelebbi vasútállomás: Alsóboldogfalván és Székelykeresztúron. Túrázási lehetőségek: 1.5—2 kilométer távolságra az ,,Omlás-tetőre“ vagy más néven a ,,Galat-tetőre“, az egykori gepida vár helyéhez kirándulhatunk. Szállás, koszt: Székelykeresztúron. összeállította: IPÓ LÁSZLÓ A székelykeresztúri sósfürdő Középkorú házaspár lép ki egy beszélőfülkéből. — Felhívhatnánk szüleimet is — mondja az asszony.. — A gyerekekkel nincs semmi baj. Kérd kérlek Vásárhelyt...! Amíg várnak, képeslapot címeznek, írnak. Két idősebb nő találkozik az ajtóban. Az egyik hangosan újságolja, hogy az unoka 9,80-as átlaggal végzett. A másik udvariasan elmosolyodik, majd megkérdezi, elmegy-e még egy levél a mai postával. Asztalhoz ül, szemüvegét az orrára illeszti, levélpapírt, tollat vesz elő s szorgalmasan írni kezd. Nagysietve magas, jól megtermett férfi tárja szét a csapóajtót. Egyenesen a hivatalnoki ablakhoz tart. — Van egy telefonhívásom hétre. Legyen szíves, halassza el tíz perccel. Nemsokára viszszajövök. Valamelyik fülkéből aggódó hang szűrődik ki. — Mi az, kisfiam, az ágyból beszélsz? Mennyi? 38 fok? Szedjél antigermint, ott van az éjjeliszekrény fiókjában. Főz rendesen a nagymama? Egyél meg mindent!... Menjünk haza anyuval?... De szedd a gyógyszert és szólj Olgának, vegyen cévitamint neked... . Halló!... Holnap felhívlak megint. Légy jó gyerek! Szervusz! Szőke, molett fiatalasszony lép be, kisgyerekkel, fekete férfi társaságában. Hangtalanul leülnek, várnak, idegesen ráiszólnak a futkosó, két év körüli fiúcskára. Öt perc múlva a férfi türelmetlenül, szinte gorombán beszél a hivatalnoknővel. Együttesük nem ülik az eddigi hangulatba. Két fiatal lány nadrágosan, kezükben vadvirággal, hátukravetett táskáival, az erdők levegőjét hozza a postahivatal csendjébe. — Késő van, de talán nem ment még el otthonról... — mondja az egyik, s leadja a rendelést. A hegymászástól fáradtan, egészségesen kipirulva, kényelmesen elhelyezkednek az ülésen. Kis idő múlva, halkan beszélgetve hagyják el a telefonfülkét.. — Te! — kiált fel a barna, miután kiléptek az üdülőkkel teli sétányra. — Meg sem kérdeztük Árpitól, hogy sikerült-e a vizsgája. — Kérdezzék eleget tőle odahaza! — Gyarló fiatalság... — A lényeg az, hogy praktika után lejön... Hogy is tudsz te itt dolgozni? Ezen a vidéken csak üdülni■ lehet. — Szívesen egyetértenék veled! Ha nem lenne holnap hétfő. . . Kacagva, az állomás felé vezető litra térnek KEREKES ÁGNES ★ ■k ★ IstArS’foCl'CL^IAi’b'drG’ts fiiUanatképeU ★ CSÍKSZEREDA. — Emelkednek a falak, épülnek az új tömbházak a Tudor Vladimirescu lakónegyedben. Köszönet-tolmácsolásra kért fel egy külföldi turista, s iránta, még sok más hasonló gondolkodású iránti tiszteletből szvesen is teszek eleget kérésének. Mózsner Géza és Delesega Gyula Csíkszeredai barátaimnak kell őszinte elismeréssel és nem kevés büszkeséggel Tolmács útján elmondanom, hogy amit egy bajbajutott turistával tettek,amikor annak gépkocsiját megjavították, az több, mint egyszerű figyelmesség, több az udvarias gesztusnál. A tolvajosi egyik kitérőnél megfeneklett a Warburg, gazdontengelye felmondta a szolgálatot, bizonyos alkatrészek elgörbülve, összeszakadva hulltak alá. Tulajdonosa talán közel 1 000 km-re volt otthonától. Csíkszeredától is 14 km. választotta el Az első baráti rá jegyzet mogatást Deleséga nyújtotta, amikor saját motorkerékpárján vitte el Mózsner Géza lakására. A második, de a várakozást is felülmúló segítséget Mózsner Gézától kapta, aki késedelem nélkül indult kocsijával a tett színhelyére és azt is vállalta, hogy éjfél utánig kalapálja, hegessze, szerelje a kocsit, csakhogy időveszteség nélkül folytathassa útját a bajbajutott. A többi már nem is tartozik rám. Még csak annyit mondott el nekem ez a külföldi, hogy immár 1Q országot járt össze, de ilyen igazi emberséget még nem tapasztalt. Én csak elgondolkoztam. Miért van az, hogy bár a legkönnyebben újratermelhető áru az udvariasság, mégis gyakran válik hiánycikké. Pedig ez már furcsa, és különösen 1969-ben érthetetlen. Vagy nem lehetne embernek kijáró tisztelettel, pózolás és hajlongások nélkül egyszerűen embertársi kötelességtudattal úgy segíteni mindenkin, hogy az, ha kell, éppen tolmácsot keressen a köszönetnyilvánításra? JÁNOS pal A dicséret a kézműveseké (Folytatás az 1. oldalról) de a kiállításon tetszetős termékeit, köztük az országszerte, sőt külföldön is ismert hűtő vitrineket. AHelyiipari Vállalat sokféle terméke között a művészi igényű kerámia is helyet kap, a Készruhagyár itt is bizonyítja, hűgn méltó az elismerésre, a helyi szövetkezeti ipar pedig valóban a kézművességet példázza: elevenen él még a hagyomány. Különösen jól eső érzést keltenek a látogatóban az udvarhelyi Ipari Szakiskola tanulóinak kiállított tárgyai. A nagy méretű szabászgép mellett bútorai, jó kivitelezésű szerszámai igazolják, hogy ebben az iskolában komoly szakembereket nevelnek fejlődő iparunknak. S amikor az ember mindezt végignézi, eszébe kell jutnia, hogy olyan ipari tartalékkal rendelkezünk, amely a városnak széles perspektívát nyit. Ez az ipari tartalék az a mai értelemben vett kézművességre való alkalmasság, amely a mainál sokkal nagyobb és változatosabb üzemegységeket tud, akar és fog létrehozni. Olyan alkalmasság, fogékonyság a technikai pályák iránt, amely modern, korszerű ipart teremthet Székelyudvarhelyen is. A kiállításról természetesen még hiányzik az épülő Cérnagyár, de nem hiányozhatik abból a képből, amit a város iparosodása alatt értünk. Hiszen a Cérnagyár, mint első jelentősebb korszerű üzem, egyben Udvarhely számottevő civilizálását is jelenti. Ennek a civilizálásnak egyik, s talán legfontosabb megnyilvánulása a gyár építésével együttjáró városi csatornázás. Városi kultúráról, civilizált életkörülményekről teljes közművesítés nélkül nem beszélhetünk. Igaz, lassú volt a város ipari fejlesztése, de most már megvan a lehetőség a gyorsabb ütemű munkára. A nagy ipari tartalék a modern kézművességre alkalmasok tekintélyes száma, s e tartalék felhasználásához az ipar további fejlesztése, a helyi szakiskolák bővítése és szaporítása szükséges. A pártkongresszus Irányelvei jelzik az iparosodás ütemének további fokozódását. Ebben az ütemben megtalálja helyét és szerepét a székely municípium, amelynek mai szakértő kézművességét dicséri a megrendezett ipari kiállítás I K ! — Tudja, valahogy úgy van, hogy az a fáklyamese, az nem is olyan hülye sztori, csupán csak annyi az egész, hogy égnie kell. Persze minden szokás kérdése, de mi szeretjük ezt a falut és minket is szeretnek és itthon érezzük magunkat... És ebben tényleg volt valami, bár magam sem tudtam, hogy miért éreztem annyira otthonosan magam azalatt a pár óra alatt, amíg a csíkszentdomokosi központi iskola tanárijában tartózkodtam hiszen a felforgatott, renoválás alatt álló épület semmi jóval sem kecsegtetett. Ahogy lépteim végig kopogtak az üres folyosókon, s hallottam a termekből kiszűrődő kopácsolást, majdnem biztos voltam, hogy a tanárok közül senkit sem fogok itt találni. Tévedtem.. A tanáriban először Kristály Lajos igazgató-helyettessel találkoztam, aztán megérkeztek a többiek is, Kristály Mahid, a Porzsolt házaspár, Jakab István. Nehézkesen indult a beszélgetés, feszélyezettek voltak ők is, én is, de aztán hamarosan feloldódott a hangulat. Megtudtam, hogy száz végzett tanulóból 14-nek sikerült a felvételije a líceumba, majdnem ötvan tanuló most felvételizik a szakiskolákba, de a fennmaradt létszámnak a sorsa is rendeződik, hála a tízosztályos kötelező oktatás bevezetésének. Úgy tervezik, hogy két kilencedik osztályt fognak beindítani az ősszel. — Mi a véleményük a tízosztályos szisztemről — kérdeztem. — Terem-gondjaink nincsenek — mondta Kristály Lajos. — És ezenkívül? — Azt hiszem, megtettünk mindent. Bár az igazat megvallva nem megy könnyen. Itt falun egészen más a helyzet. Szükség van a férfikézre, hiszen ezek a végzett fiúk majdnem, kész férfiak, a lányok férjhez készülnek vagy be Szeredába szolgálni vagy a Textilához. A szülők meg, elképzelheti, még két évet iskoláztatni, ruházni őket. Vannak szegényebbek is, az ő esetükben inkább számít az anyagi. Igaz, hogy nincs sok ilyen és ez csak esetleg kibúvó lenne. Természetesen mi idejében felvilágosítottuk a szülőket és a gyerekeket is. Azt szerettük volna, ha minél többen felvételiznek szakiskolákba, ismertettük ezek profilját, meg aztán minden szülői értekezletnek ez volt a fő témája. — És a szülők? — Nem mondom, az elején értetlenkedtek, hogy hát két évvel később fogják meg a dolog végét a gyerekek. Persze nem így van A kilenc-tízosztályos program nagyszámú gyakorlati órát irányoz elő műhelyekben. Megmagyaráztuk, hogy varrodánk lesz, asztalos és lakatos műhelyünk. Lassacskán felengedtek. — De még mindig nem ismerem az önök véleményét a tízosztályos kötelező oktatásról. — Kell. Bevallom őszintén, a gyakorlatban lesznek némi nehézségeink, minden kezdet nehéz, de föltétlenül szükséges az a két év minden gyermek számára, mind az oktatás, mind a nevelés vonatkozásában. Ezt próbáltuk megértetni a szülőkkel családlátogatások alkalmával is, de a vakáció folyamán sem szakítottuk meg a kapcsolatokat, a gyerekeket is próbáltuk aktivizálni valamilyen formában. A múlt vasárnap is összejöttünk a sportpályán, az ember megragad minden alkalmat. — Mivel töltik az idejüket a nem végzett tanulók? — Programunk zömét kirándulások töltik ki. Voltunk a Gyilkostónál gyógynövény-gyűjtésen. A tegnap utazott el 35 gyerek körútra: Kolozsvár, Tordai hasadék, Segesvár, Udvarhely, egy hét múlva jönnek vissza. Aztán a hónap végén sátortáborozás a Tarkőn. Ezenkívül természetesen kultúrtevékenység. Augusztus 23 tiszteletére egész komoly ünnepélyt rendezünk. Meg aztán tanulóink lelkes népművészeti és régiséggyűjtők is. Jakab István, aki egyben a kultúrotthon igazgatója is, segítségükkel egy kis múzeumot rendezett be. Nézze majd meg, érdemes. Szabó Judit kolleganőnk irányításával népmeséket és népdalokat gyűjtöttek. Magnóra is felvették őket. Jakab Istvánnal jöttem el, a többiek az asztal fölé hajolva folytatták munkájukat. — Nem akarják átrázni, tényleg dolgoznak — pillantott vissza — az agitációs brigád szövegét nézik át, Kristály Mattd és Porzsolt Irén írták, megyei elsők lettek. A tegnap is késő éjszakáig próbáltak a fiatalokkal. fia látta volna, milyen lelkesen csinálják. Van ebben a faluban valami, amiért érdemes dolgozni. Ez most olyan sztahanovistán hangzik, de így van... Szemerkélt az eső, betértünk egy feketére. — Nem vagyok már fiatal, folytatta az asztalnál — furcsállhatja, hogy így beszélek. — Láttam Szentdomokos monográfiáját — jutott eszembe, s mondtam — maga csinálta? — Mi csináltuk. És ezt roppant természetesen mondta. Tökéletesen csak most értettem meg őket. Találkoztam egy közösséggel. Mi csináltuk. És tudtam, hogy ők ragasztják össze este kilenc után az agitációs brigád színfalait, ők tanítják be a színdarabokat, ők rándulnak ki Tarkere diákjaikkal, szóval ők. — Nincsenek túlterhelve — kérdeztem. — Most nem. Volt amikor egy kicsit sok volt, most nem. Talán egy kicsit szívesebben is csináljuk Tudja, valahogy úgy van, hogy az a bizonyos fáklyamese nem is olyan hülye sztori, csak éppen égnie kell. gaál Péter ÉGŐ FÁKLYÁK... Tanárok közt, Csíkszentdomokoson . 3 RICHARD NIXON, az Amerikai Egyesi Államok elnök befejezte romániai látogatását (Folytatás az 1. oldalról) álltak. A városnegyedek lakosainak egy csoportja virágcsokrokat nyújtott át a két elnöknek. Makett szemléltette a Titan új városnegyed jelenlegi stádiumát és fejlesztési perspektíváit. Nixon elnök elismeréssel nyilatkozott a városnegyed építési üteméről, építészeti stílusáról, amely — mint megjegyezte— sok képzelőerőre vall, valamint arról, hogy a hatóságok igyekeznek minél megfelelőbb életfeltételeket teremteni a lakóknak.A látogatás folytatásaként a hivatalos gépkocsisor a Falumúzeum felé tart. A vendégek végighaladnak a múzeum sétányain, amelyek mellett több mint 200, a román népi építészet minden típusát és annak időbeli fejlődését képviselő festői parasztház sorakozik. Néhány helyen, ahol a vendégek megállnak, folklórcsoportok népdalokat és népi táncokat mutatnak be. Richard Nixon elnök román nyelven felkiált : „Éljenek a táncosok!“ A két elnök beáll a táncosok közé a borába. A vendégek ezután megtekintik a „Művészi tárgyakat alkotó mesterségek“ kiállítást, amely nemrég nyílt meg a múzeum területén. Eltávozáskor Richard Nixon elnök a múzeum emlékkönyvébe a következőket írja benyomásairól: „Nagyon érdekes látogatás volt, amely bemutatta nekünk az egész hagyományos Romániát“. ★ Richard Nixon, az Amerikai Egyesült Államok elnöke és felesége vasárnap hivatalos ebédet adott Nicolae Ceauşescunak, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének és feleségének tiszteletére. A szívélyes légkörben lefolyt ebéden Richard Nixon elnök és Nicolae Ceauşescu elnök pohárköszöntőt mondott. (Agerpres) Hivatalos megbeszélések (Folytatás az 1. oldalról)vatalos tárgyalásokat, s kifejezték azt a reményüket, hogy megfelelő időpontban folytathatják a polgári légi egyezményre vonatkozó tárgyalásokat. A két államfő különös figyelmet szentelt országa gazdasági kapcsolatainak. Értékelve azt a fokozódó irányzatot, amely az utóbbi években ezeket a kapcsolatokat jellemezte, a két fél rámutatott, hogy a két ország érdekében fejleszteni és sokoldalúvá kell tenni a közöttük fennálló gazdasági kapcsolatokat, egyetértett abban, hogy új utakat és eszközöket keres az együttműködés e fontos területén fennálló lehetőségek hasznosítására. A két elnök megállapította, h°gy jó előfeltételek vannak a Románia és az USA közötti kapcsolatok fejlesztésére és kifejezte azt az egyöntetű véleményt, hogy ez a fejlesztés mind a két ország érdekét, mind a nemzetközi együttműködés ügyét szolgálja. A két államfő széles körű véleménycserét folytatott az időszerű főbb nemzetközi kérdésekről. Kifejtették kormányuk nézeteit: az európai biztonság és együttműködés, a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatok, a leszerelés kérdéseiben, Vietnam és a Közel-Kelet kérdéseiben. Nicolae Ceauşescu elnök kifejezte Románia Szocialista Köztársaság kormányának azt a meggyőződését, hogy az összes államok közötti normális kapcsolatok előmozdítása a függetlenség, a szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás, a jogegyenlőség és a kölcsönös előny elvei alapján a legjobb eszköz az országok és népek közötti bizalom növelésére, azoknak a kedvező körülményeknek a megteremtésére, amelyek a fontos nemzetközi problémák konstruktív felvetéséhez,, a világbéke és -biztonság erősítéséhez vezetnek. Richard Nixon elnök ismét kifejezte álláspontját az összes nagy és kis országok nemzeti függetlensége, szuverenitása és jogegyenlősége tiszteletben tartását, valamint azon joguk tiszteletben tartását illetően, hogy megtarthassák nemzeti intézményeiket és nemzeti jellegük egyéniségét. Ismételten megerősítették Románia és az USA kormányának hűségét az ENSZ iránt a fenti elvek alapján, és kifejezték azt az elhatározásukat, hogy elősegítik a nemzetközi egyetértés és együttműködése jelentős eszközének a tevékenységét. A két elnök kifejezte megelégedését a szívélyességnek, őszinteségnek és kölcsönös tiszteletnek azért a szelleméért, amelyben a megbeszélések folytak. Ezek ismételten bebizonyították az államférfiak közötti véleménycserék rendkívüli hasznosságát, mint egyikét azoknak a fű utaknak, amelyek a jelen körülmények közötta béke és a nemzetközi egyetértés fenntartására és erősítésére szolgálnak. Ennek szellemében a két elnök megállapodott, hogy különböző szinteken fenntartja és fejleszti a véleménycserét és a kapcsolatokat a román és az amerikai kormány között. dánfalvi edények (BARTHA ÁRPÁD felvétele)