Hargita, 1969. szeptember (2. évfolyam, 208-231. szám)

1969-09-11 / 215. szám

II. É­VFOLYAM 215. (483.) SZÁM 1969. szeptember 11. ÁRA 30 BANI [Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEDVEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Ki gondosan inllen közgyűlés az eredményes munka kiinduló pontja A pártszervezetek mindennapi tevékenységének nem a gyűlésezés , a célja, az viszont kétségtelen, hogy a gondosan előkészített, vitafórum­má alakított plenárisok, közgyűlé­sek nélkül elképzelhetetlen az e­­redményes munka. Éppen ezért, egyetlen alapszervezetnek sem le­het közömbös, miképpen szervezik meg a gyűléseket, milyen témákat tárgyalnak meg, milyen határoza­tokat hoznak. Sokrétű munkájuk kiindulópontja tehát a megbeszé­lés, ebben rejlik sikereik, vagy e­­setleges kudarcaik titka. Az RKP X. kongresszusa a párt­­szervezetek tevékenységének to­vábbi javításáért, a belső pártde­mokrácia erősítéséért kihangsúlyozó PÁRTÉLET ta a közgyűlések alkotó légkörének fontosságát. Minden pártszervben és­­szervezetben biztosítani kell az alkotó jellegű viták kibontakozását, lehetővé, kell tenni, hogy minden kommunista, nyíltan és szabadon kifejthesse véleményét a vitára bocsátott kérdésekről, s ilyenfor­mán hozzájáruljon a határozatok és intézkedések meghozatalához. U­­gyanakkor a Szervezeti Szabályzat,­ba beiktatott új szakasz kötelezővé teszi a pártszervezetek számára, hogy a gazdasági és társadalmi­kulturális­ tevékenységre vonatkozó legfontosabb intézkedéseket' 'meg­hozataluk előtt széles körben bo­csássák vitára a pártszervezetekben és a dolgozók körében. Épp ezért az alapszervezeti köz­gyűléseket vagy a pártbizottsági üléseket nem lehet egyik napról a másikra előkészíteni; ahhoz, hogy biztosíthassuk hatékonyságukat igé­­nyes elmélyült munkára van szük­ség. Megyénk pártszervei és­­szerve­zetei a legtöbb esetben kellő figyel­met szentelnek ennek a problémá­nak, gondosan előkészítik és rend­szeresen megtartják gyűléseiket. Gyakorlatuk azt bizonyítja, hogy a legcélravezetőbb a pártbizottsági ülések negyedévenkénti, az alap­szervezeti közgyűlések havonkénti megtartása. Ilyenformán lehetőség adódik a szükséges politikai és szervezeti intézkedések meghoza­talára, s ezzel biztosíthatják a zök­kenőmentes tevékenységet munka­­területükön. Mindezek hangsúlyozása mellett szólnunk kell megyénk egyes párt­­szervezeteinek káros gyakorlatáról, mert sok helyütt felületesen keze­lik a gyűlések előkészítését és megszervezését. Egynémely pártbizottságnál meg­honosodott az a szokás, hogy a gyű­­léseket ha kell, ha nem elhalogat­ják egyik napról­ a másikra, sokszor hetekkel kitolják megtart­ulásuk i­­dejét. Az elhalasztásra mindig ta­lálnak valamilyen magyarázatot, holott a leggyakoribb ok éppen az, hogy nem fogtak hozzá idejében az előterjesztendő anyagok összeállítá­­sához. A Csíkszeredai készruhagyár, a rugonfalvi mtsz pártszervezetei és a többiek, sürgősen fel kell, hogy számolják e káros gyakorlatot, mert nagymértékben csökkenti a párt­munka hatékonyságát. Természetesen e pártbizottságok felületessége befolyásolja a hozzá­juk tartozó alapszervezetek mun­káját is. Az alapszervezeti közgyűlés, a­­mely a kommunisták nevelésének legfőbb iskolája — sokszor éppen a rossz előkészítés miatt veszít érté­­kéből. Előfordul, hogy késve értesí­tik a párttagokat, hogy nem nép­szerűsítik időben a megvitatásra ke­rülő anyagokat. A csíkszenttamási, a kányádi mtsz-ek, az oroszhegyi néptanács, a gyergyóremetei fo­gyasztási szövetkezet pártszerveze­tei bürótagjainak ilyen irányú mun­kája még sok javításra szorul. A pártszervezetek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a gondosan előkészített közgyűléseken megfele­lő a jelenlét, s termékeny viták a­lakulnak ki. Sajnos, ahol nem fog­lalkoznak kellő figyelemmel a gyű­lések előkészítésével, ott az igazo­latlanul hiányzók szám­a is nagy különösen az mtsz-ek pártalapszer­vezeteinél .gyakori az ilyen eső (Korond, Gyergyószárhegy, Kőris patak,­ Csíkszépvíz,­ Homoródalmás Csíkszentdomokos, Csíkszentimre) E pártalapszervezetekben olyan párttagokat is találunk, akik 5 — 6 hónapon át következetesen távol­­maradnak a közgyűlésekről. A párt­fegyelem e súlyos megsértését nem­csak a szóbanforgó kommunisták felelősség­érzet hiányában kell­ve. BORBÉLY LÁSZLÓ (Folytatás a 2. oldalon) Antal Piroska, a gyergyószent­­miklósi Lenfonoda III. brigád­jának fiatal munkásnője, a szál­nyújtó gépen végzett lelkiisme­retes munkával vívta ki „a szocialista verseny élenjárója címet. Négy gyermek apát keres Molnos Lajos riportja Székelyudvarhely, 1969. VIII. 26. Municípiumi törvényszék. Válóper. ELSŐ TANÚ: (A fiatal asszony apja.) Nem tudtak, kérem szé­pen, kijönni. A vejem mindig ivott, ilyenkor aztán durvás­­kodott, káromkodott, tört-zú­zott mindent a lakásban. Tel­jesen megfélemlítette a család­ját és elvadította magától. A lányom panaszkodott, sírt Nem nézhettem el. Az apja vagyok. Hazahoztam a két, gyermekkel együtt .— hat hónapi házasság után. A lányom most itthon lakik velünk. Rendes, tisztességes életet élt A szülőotthonnál dol­gozik. A vejem azóta vadhá­zasságban élt, kétszer is. Most visszavitte az első feleségét. •­ N­. TANÚ: (Az alperes férj nő­vére.) Hát, kérem szépen, Gi­­­­zella nem bánt jól a gyerme­kekkel. Mármint az István gyermekeivel. Mert tetszik tud­ni, nekik két féle gyermek"-1s volt. Gizellának is kettő, Ist­vánnak is kettő, így álltak össze. Gizella meg csak az övéit szerette. Az Istvánénak nem adott enni. Csak zsíros kenyeret, meg levest. A magáé­nak meg tojást, kolbászt, meg mindent. BÍRÓ: Honnan tudja maga mindezeket? N­. TANÚ: Egyszer a gyerek le­jött hozzám, S panaszkodott, meg sírt, is. Hogy a mostoha anyja éhezteti. Akkor én fel­mentem, s felszólítottam Gizel­lát, hogy ilyet ne csináljon! Ne kivételezzen. BÍRÓ: Maga látta egyszer is, hogy kivételezett? Még valaki látta, hallotta, be­szélte? N­. TANÚ: Nem, ... nem tu­dom, ... Szóval, kérem , szépen én nem abba a faluba való va­gyok. Nekem a gyerek ... BÍRÓ: Miért avatkozott be má­sok családi életébe? N­­ TANY: Hát,... szóval,... hát én csak úgy mondtam Gi­zellának ... ★ Tizenegy óra. Fél háromkor lesz az eredmény­hirdetés. A felekkel beszélgetek. Nagy Istvánnal és volt feleségével Nagy Gizellával. Kilenc éve körül, hogy nem élnek együtt, és még csak most váltnak. Az asszony szájaszéle remeg az idegességtől, amikor beszél. A férfi birka-jámborsággal, teljes lelki nyugalommal válaszolgat. Az asszonyt kérdezem előbb. NAGY GIZELLA: Az első uram kolozsvári volt. Azt is úgy kifogtam, mint ezt. Része­ges volt, züllött. Nem adót a házhoz semmit. Elváltam. A nagyobbik gyermek alig volt még egy éves, a kisebbikkel már terhes voltam. A törvény a tartásdíjat is megítélte. De nem fizetett semmit. Mert köz­ben börtönbe került. Hogy mi­ért mentem másodszor is férj­hez? Hát, kérem, a szüleim öregek, voltak, aztán ott a két gyerek. Nem várhattam el, hogy azokat is ők etessék, ru­házzák. Mehettem volna legény­emberhez is, de nem mentem a gyerekek miatt. Azt gondoltam, hogy akinek nincs gyereke, az nem tudja szeretni a másét.. Azt hittem, hogy Pista más. Hogy megért, hisz neki is két gyermeke van. De, látja, ez lett belőle. Nem szerette a gyerme­­keimet, csak a magáét. NAGY ISTVÁN: Ejnye Gizel­la, te is csak a tiédet szeretted. Én is. Hát nem így van ez rendjén? N.G­: Én a tiédet is szerettem. Mondjad, hogy nem? Hát én éheztettem? N.I.: Én nem is mondom.... Honnan tudtam? Sokat voltam el otthonról. Az ilyen házas­ság nem ér semmit. Mindenki maradjon meg az elsővel... N.G.: Örökké az első feleségét­ sírta vissza. Aztán egyszer csak kitett. Tavasszal. Sehol semmi. Kértem, hogy adjon egy kis segítséget, de nem adott. Pedig volt mindene bő­ven. Jutott, eladni is. Még a szalonnát is megjegyezte, ne­­hogy együnk belőle. NAGY ISTVÁN: Az első fele­ségemet azért hagytam ott, mert félrejárt. Azt kellett vol­na, hogy jól elverjem... Az ítéletkor az egyik gyereket nekem ítélték. Nem mondom. (Folytatás a 2. oldalon) |É||Ér A galócási Faipari Komplexum épületasztalos részlegének automatizált festődése Máris megkéstünk: 2190 hektáron kaszálatlan még Mintha a nyáron túlságosan so­kat emlegettük volna az időjárás hátráltató vagy sürgető, szeszé­lyes vagy áldásos befolyását mező­­gazdaságunk idei alakulására. Rá­fogtunk tücsköt, bogarat, jót, rosz­­szat, csak hogy a közvetlen vá­laszt elkerüljük, ha történetesen munkánkról, munkaszervezésünk­ről érdeklődtek. Gondolkodás nélkül, a természet „megfellebezhetetten“ törvényeire hivatkoztunk, valahányszor szá­­monkérték a kései aratást, csép­­lést vagy szántást, s kivételt ké­pezett talán csak a szénacsinálás, mert szitkozódás helyett, ha széna­­csinálásról' lett s légyen, 'sá­gtájál­­­kodni tudunk csupán. Kiváló az idei termesz' Öröm volt nézni le­gelésző gulyáinkat, az üdén zöl­­delő lóhere és lucerna táblákat, a kaszálók, még szemre is, nagyho­zamú ígéretét. Bizony jó volt az eső, jó minden. Dédelgettük, ápol­­gattuk­ a termést, s már jó előre gondoltunk a télre, a teli szénatá­rolókra. Ismétlem, gondoltunk, gondolgattunk. Amíg a későre tolódott gabona­érés egy kis lazítást engedett, gar­­ral, „csatarendben“ felálltak a a széna kaszások, napestig suhant a kasza, sokasodott a rend. Aztán az aratás ideje alatt alábbhagyott a nagy nekilendülés. Fő az aratás, adták ki a jelszót­ Szépen, módosan tel­tek addig a szénatárolók, mígnem abbamaradt a behordás is. A bog­lyák rendetlenül ott árválkodtak a réten. Közben telik az idő, egy­mást váltogatják a hol meleg, hol hideg napok, gyakoriak már a nyirkos, ködös, kora reggelek. Téli szelek tojdogálnak. Sok huza­vona után­ pedig, most indokokat­, okokat kérésünk a ké­sésre. A múltkorjában néhány szóban foglalkoztunk az aratás, csépié® szántás nem nagyon ,ke­­csegtet kilátásaival és, néhány szükséges ' következtetést­ is' levon­tunk. Nem volna célszerű­­újból felemlegetni azokat, de a széna­­csinálás ürügyén jó lenne­ azért néhány hasonlóságra emlékezni. Szó volt ott munkaszervezési problémákról. Nos, ugyanezt most is elmondhatjuk, de általánosabb összefüggésekben. Munkaszervezési kérdéseken ezúttal munkaerő-el­osztást értünk. Már július, augusztusban fur­csállok a kaszálás feltétel nélküli „betiltását“. Nyilvánvalóan, akkor a legfontosabb teendő az aratás volt, de ... és nem is lenne semmi megjegyezni valónk, ha legalább azzal végeztek volna;­ így maradt tehát a kaszálás, ifik­­utánra. Jó, hogy a szükségleteken felül tető alá került a széna majd minden gazd­agágl36Pr.v^?1R'n‘t',!ez niem ^elen­­t.p azt, hiogy 'á' tSbÖFóft ’virágozzék. . •t ' ;. •; 5,;'* 11 . •¡' KOSZTA ISTVÁN (Folytatás a • 2. • oldalon).' MINDEN RENDBEN, HA... — Szeptember 15-i előzetes — Lassan végpontra érkezik, de még aránylag nagy a bizonytalanság — ez lehetne a jellemzője a léte­sülendő általános iskolák 9. osztályainak azokban a falvakban ahol az ügy kapcsán, tanítókkal, taná­rokkal beszélgettem. Meglepő volt a határozottság — ezt Vlahicán és Mátéfalván is tapasztaltam — ahogyan a problémát kezelték noha mindkét iskolában még kétséges a főszempont megvalósulása, ami tulajdonképpen el­dönti, hogy lesz, vagy nem lesz, még mindig nem bizonyos a minimális létszám — a 15 — akikkel in­dítani lehet, mivel az őszi felvételi vizsgák eredmé­nyei még nem ismeretesek.­ ­ Az elmúlt tanévben negyven­­ketten végezték a 8. osztályt. Eb­ből mostanig 20-nak sikerült a fel­vételije, valamelyik szakiskolába, vagy líceumba. A jelen pillanatban nyolcan felvételiznek, tehát a fa­luban ezidáig 1­4-en maradtak. Visz­­szás helyzet, s talán furcsán hang­zik, hogy drukkolnunk kell a 14 ér­dekében, hogy nyolc közül valaki­nek ne sikerüljön a­ felvételije •— mosolyodik el Kovács Piroska, a máréfalvi Általános iskola igazga­tója. A 9. osztály beindulása véle­ményem szerint 90 százalékos. — Ezek szerint felkészültek az indításra? . .­­ . — Természetesen. A kilencedike­sek tanterme készen áll. Az egyik legfelkészültebb tanárnő lesz az osztályfőnökük, aki iskolánk más tanáraival, a napokban részt vesz a Megyei Tanfelügyelőség szervez­te felkészítőn. — Tételezzük fel, hogy meg­lesz a 15 tanuló. Ebben az esetben elő­fordulhat-e, hogy a szülők „bele­szólása“ folytán nehézségeik tá­madnak. Arra gondolok, hogy va­lamelyik gyermeket nem engedik iskolába. — Kétlem. A kilencedik osztály­ba való beiskolázás problémáját a szülőkkel egyetemben — itt a szü­lői értekezletekre, szülők iskolájára és családlátogatásokra gondolok — már nagyon rég felvetettük s meg­vitattuk. A szülők nagy része nem viseltetett különösebb ellenvetéssel. Mint szerencsés körülményt meg kell említenem, hogy az általános iskolát magánúton végző felnőttek — több mint 30, ezek között szülők is voltak­­-­ nagy segítségünkre vol­­tak. Arról van szó, hogy a falu hangulatát kedvezően befolyásolta az a szellem, amelyet úgy fejeztek ki, hogy tanultunk volna annak ide­, jön is, de nem engedték. Az ügyünk mint tudja törvényesen is támoga­tott ,amely szerint pénzbüntetés róható ki minden olyan szülőre, aki valamilyen módon megakadá­lyozza gyermeke tovább tanulását. Remélem erre már nem fog sor kerülni. .A vlahicai Általános iskola tanáriá­jában Tankó Irma, Macovei Liana, Ferenc Ilona, Molnár Mária, Végh Ilona tanárnőkkel találkoztam. Va­lamennyien belekapcsolódtak a be­­szélgetésbe, amely során kiderült, hogy a máréfalvinál nagyobb ne­hézségekkel kell megbirkózniuk. A létszám kérdése is bizonytalanabb, 50 százalékos valószínűségről be- GAÁL PÉTER (Folytatás a 2. oldalon). ★ A maroshévizi Erdőgazdálkodási Vállalat fennál­lásának 60. évfordulója tiszteletére nagyszabású ünnepségekre kerül sor vasárnap, a helybeli Fe­nyő üdülőtelepen. Az évfordulóval egybekötve ünnepük meg a Famunkások Napját. A Piatra Neamţ-i municípiumi könyvtár meghí­vására a Csíkszeredai városi könyvtár munkakö­zössége két napos tapasztalatcserén vett részt a szomszédos Neamţ megyében. A könyvtárlátoga­táson és az értékes tapasztalatcserén kívül, a meghívottak ellátogattak a megye történelmi nevezetességű helyeire, köztük az Agapia kolostorba és a Tîrgu-Neamţ-i várro­mokhoz. Mintegy 50 ezer lejbe­­kerültek azok a munkála­tok, amelyeknek során jelentős mértékben bő­vültek a gyergyószentmiklósi líceum egészség­­ügyi, higiéniai felszerelései. Az új tanévtől kezd­ve az épület minden folyosóján ivóvíz, és mellékhelyiség áll a tanulók rendelkezésére. Tanügyi dolgozók és tanulók figyelmébe! A me­gyei tanfelügyelőség és az egészségügyi igazgató­ság tájékoztatása szerint az iskolai tanszemélyzet és a műszaki-adminisztratív alkalmazottak szoká­sos orvosi és tüdőszűrő vizsgálatára szeptember 9 és­­12 között kerül sor. A tüdőszűrő vizsgálatot a Csíkszeredai, székelyudvarhelyi, maroshévizi, gyergyószentmiklósi, szé­kelykeresztúri és balátsányai poliklinikák­ végzik. A vér­­vizsgálatot az egészségügyi körök, a tanulók orvosi vizs­gálatát (szeptember 13 és 14) az iskolaorvosok és körorvo­sok végzik. Csíkszentsimonban 80 férőhelyes hízóállat-istállót adtak át a használatnak. Fontossága különösen nagy, ugyanis a jövő évtől kezdve a csíkszentsi­­moni mtsz állathízlalásra szakosodik. A hónap vé­géig elkészül egy másik hízóállat-istálló is. Új, kényelmes és higiénikus helyiségbe köl­­tözött a gyer­gyószentmiklósi tej­konyha, amely naponta 30—40 otthon fekvő beteg, vagy mesetersé­­ges táplálkozásra szo­ruló csecsemőnek biz­tosítja a napi diétás, vagy rendes táptej a­­dagot. Az 1969. szeptember 10-i húzások nyerőszámai: I., 11, 20, 31, 4, 18, 43 Nyereményalap: 321 532 lej. II., 29, 13, 34, 18, 1, 28, 37 Nyereményalap: 363 599 lej. 3 M M R E S E M I E N Y E K N­­­R­E­K • Új szakkal bővül a Csíkszeredai líceum-utáni szakiskola Ezelőtt egy évvel adtuk hí­­­rül a líceum-utáni szakiskola műépítészeti tagozatának léte­sítését. A kétéves szakember­­képző iskola nagy érdeklődés­nek örvendett az érettségizettek vagy líceumot végzettek köré­ben. A középkádereket nevelő iskola nagyon sok, líceu­mot végzett fiatal továbbtanu­lási kérdését oldotta meg■ A megyei tanfelügyelőség tájékoz­tatója szerint évente több mint 500 érettségizett fiatal kéri fel­vételét csak a tanügybe és u­­gyancsak sok azoknak a száma, akik a termelés különböző ágai­ban szeretnének elhelyezked­ni. A fiatal álláskeresők, szak­­képesítéssel nem rendelkezők problémáját oldják meg az ú­­jonnan létesült líceum­ utáni szakiskolák. Ezzel kapcsolatban­ a megyei tanfelügyelőségen a következőket tudtuk meg: A múlt évben beindított­ műépí­tésze­ti szak mellett az 1969—70-es tanévben beindul a településren­dezési (város- és községrendészet) szak is. Az új szak elsősorban az ügyeskezű, rajzolni tudó fiatalok számára nyújt továbbfejlődési le­hetőséget. A felvételi versenyvizs­gára a líceumok vagy ezzel egyen­értékű iskolák végzettjei jelent­kezhetnek (érettségi diploma nem kötelező, a szakiskola végzettjei­­ezzel egyenrangú diplomát kap­nak). A­­ szeptember 25 és 30 kö­zött tartandó felvételi verseny­­vizsgán a jelentkezők az­ alábbi tárgyakból kell számot adjanak tudásukról: matematika (írásbeli és szóbeli), vonalas és díszítőrajz. A felvételi tárgyak anyagát a lí­ceumok tantervei tartalmazzák. A műépítészen (a felvételi fel­tételek ugyanazok, mint a terü­letrendezési szakon) és az új tago­zat felvételi vizsgájára szeptem­ber 22-ig lehet beiratkozni a Csík­szeredai líceum titkárságán, az­­orvosi vizsgálatokat 23-án és 24- én tartják. Az oktatás időtartama­­mindkét szakon két év. •J ■ . • ' • j. „ 1 r­Ó . , HUNYADI ZOLTÁN• Hullanak a gesztenyék, a szeptemberi gesztenyék. Olyan ez a vidám, barna koppanás, olyan érett és időben­ időre kész, hogy nem lehet nem ész­revenni, elmenni mellette, vagy egyszerűen félre rúgni. A gesz­tenyehullásban van valami­ ri­tuáléra hívás, valami, ami idő­ben, az őszhöz kötött, s az isko­lacsengő első trillájára emlé­keztet. Élő­ harang ez a koppa­nás az első iskolai napra. Az első őszi reggelek köde és nap­fénye lehelli azt, a fényt minden gesztenye barnájára, ami a ki­váncsi, izgatott gyermekszemek fényére emlékeztet. Kezdődik az iskola? Tóth Mária Hullanak a gesztenyék A délelőtti hazabarangolások egy örökkévalóságig tartanak. A hullott Lomb rőt-pirosa kö­zül gesztenyét pöccint ki a láb. Nem rúg, nem kíméletlen hoz­zá, csupán dédelgetve pöccint­­geti hazáig miközben a nyár dolgait, világ dolgait magaszto­sulva beszélik, osztják, szoroz­zák a gyermekajkak. Hull a gesztenye. Legtöbb emberben visszatérő a nosztalgia az iskola után, mindaz után, ami szép, és jó tanítások emlékét idézi. Az idő — az ismétlődő őszök és ta­vaszok — letörölte a szorongás páráját, egy-egy szekunda iz­galmát a felnőttarcról, maradt, a mosoly, se visszahívó, se visszasóhajtó, hanem belenyug­­va az évek múlásába, a nyarak múlásába, s abba, hogy a gyer­mekek számára legtöbbször nem évek, hanem kurtácska év­szakok múlnak el- Ez a mérce­különbség viszont azok javára szól, akik szeptemberben gesz­tenyét pöccintve elindulnak délelőtt hazafelé. Bennem nincs irigység. Bennem nincs egyéb a gesz­tenyét pöccintők szereteténél, s az idő órájának, az óra törvé­nyeinek elfogadásánál.

Next