Hargita, 1969. szeptember (2. évfolyam, 208-231. szám)

1969-09-12 / 216. szám

A TANERŐK ŐSZI TANÁCSKOZÁSA Minden évben, tanévnyitás előtt, tanácskozáson vesznek részt megyénk tanügyi dolgozói. A hagyományos őszi tanácsko­zásra, amelyre szeptember 11-én, csütörtökön délelőtt került sor megyénk több körzetében, abban az időszakban gyűltek össze tan­erőink, amikor hazánk egész dolgozó népe lelkesedéssel teszi ma­gáévá az RKP X. kongresszusa nagy jelentőségű határozatait, ami­kor egy új és rendkívül számottevő oktatási év kezdődik: a 10 osztályos kötelező általános oktatás bevezetése. Az alábbiakban beszámolunk olvasóinknak a körzeti tanácskozások lefolyásáról. Csíkszeredában Szeptember 11-én, csütörtökön délelőtt a Csíkszeredai Művelődési Ház nagytermében gyűltek össze Csíkszereda, a Gyimesek, Közép- Csík óvónői, tanítói és tanárai. Jelen volt FAZEKAS LAJOS, az RKP Hargita megyei bizottságá­nak első titkára, a megyi nép­tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Simon András, a megyei néptanács végrehajtó bizottságá­nak alelnöke, Ráduly Elek pol­gármester és Király István, a me­gyei KISZ-bizottság titkára. A tanácskozás célja, az új tan­évben a tanügyi káderekre háruló feladatok ismertetése és a múlt év hiányosságainak feltárása volt, a X. kongresszus szellemében, a kongresszus irányelveinek hala­déktalan megvalósítása érdekében. Ilyés László, megyei főtanfel­ügyelő jelentésében kitért számos olyan hiányosságra, amelyek az elmúlt tanévet jellemezték, ame­lyeket a tanügyi káderek önkép­zésében és továbbképzésében ész­leltek. Élesen bírálta a továbbkép­zés terén tapasztalható lemara­dást. Kifogásolta az első-második fokozati vizsgát letett tanerők mi­nimális számát, hiszen a megye 2­000-et megközelítő tanügyi dol­gozójából, csupán 5 rendelkezik az első fokozattal, de a második fokozatúak száma is csekély. A jelentés úgyszintén bírálta­­az ok­tató-nevelő tevékenységben mu­tatkozó hiányosságokat, ami első­sorban a tanulók középszerűségé­ben az elsajátított­­ismeretany­agá­ban észlelhető,, s káros' következ­ménye a főiskolákra bejutott ta­blók feltűnően alacsony számá­ban nyilvánul meg. Ilyés László a továbbiakban elemezte az anya­nyelv és a román nyelv tanításá­nak fogyatékosságait, amelyek megszüntetésére a jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Feltárta azokat a hiányosságokat is, amelyeket a tanulók hazafias nevelésében észleltek. A küszöbön­­álló tanévben mindezeket a hiá­nyosságokat meg kell szüntetni. Az előterjesztett jelentést több órás vita követte, melynek során a felszólalók értékelték a feltárt problémákat, kitértek és lelkesen beszéltek a X. kongresszus tanügyi vonatkozású célkitűzéseiről. Kü­lönböző javaslatokat tettek, ismer­tettek számos modern munkamód­szert, melyekkel a jelentésben fel­tárt hiányosságokat mellőzni le­het Valamennyien valósnak nyil­vánították a jelentésben szereplő fogyatékosságokat, s vállalásokat tettek ezek megszüntetésér­e. A tanácskozást FAZEKAS LAJOS elvtárs felszólalása zárta. A szónok beszédében kitért a tan­erők munkájának és tevékenysé­gének nagyszerű voltára, nagy fe­lelősségükre, ami az elkövetkezen­dőkben még több lelkesedést igé­nyel. A felszólaló méltatta az RKP X. kongresszusának Irányelveit, s azokat a lehetőségeket, amelyek biztosítják hazánk gyors előmene­telét, a szocialista építés minden területén. Felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy hazánk ipa­rának, egész "gazdaságának ,"gyors­­ütemű fejlődésével az oktató-ne­velő tevékenységnek is kötelező módon lépést kell tartania. Ugyancsak csütörtökön Székely­ Udvarhelyen is munkaülésen vet­tek részt a tanügyi dolgozók. A munkaülésen jelen voltak Farkas­laka, Homoródszentmárton, Bögöz, Oroszhegy, Székelyderzs, Varság, Fenyéd, Zetelaka és Kányád köz­ségek tanerői. A tanácskozáson részt vett SZEKERES SÁNDOR, az RKP Hargita megyei bizottsá­gának titkára, Hermann Gusztáv, a municípiumi pártbizottság tit­kára, Kovács Mihály municípiumi főtanfelügyelő, továbbá a megyei KISZ-bizottság iskola-komissziója, a Pionír­ Tanács, valamint az ál­talános és középfokú oktatás kép­viselői, óvónők, tanítók, tanárok­­— csaknem hatszázan. Az évkezdést megelőző munkaülés beszámolója híven tükrözte az elmúlt iskolai év megvalósításait, ugyanakkor hang­súlyozta, hogy a történelmi fon­tosságú év minden eddiginél nagy­szerűbb lehetőségeket biztosít ok­tatás- és nevelés­ügyünk gyümöl­­csöztetésére. Az idén öt új osztály várja az 1-es számú általános is­kola tanulóit. Csak a városnak kö­zel hatezer tanulója van. Oktatá­sunkban, nevelésünkben szép ered­ményeket mutat fel a pedagógiai közösség: az előbbi évekhez viszo­nyítva jelentősen csökkent a buká­sok és javítóvizsgák száma, foko­zottabban érvényesült a tudomá­nyosság és a hazafias nevelés elve. A beszámoló kitért a káderprob­lémákra is. A város és környéke alapos felkészültségű tanerőkkel van ellátva. Csak a Dr. Petru Groza líceum kerete két matematika és sportszakos tanárral bővült. A hozzászólók beszámoltak ered­ményeikről, jövőbeni elképzeléseik­ről. Mindannyian hangsúlyozták, hogy az elkövetkezők legfontosabb feladata továbbra is a pártos szel­lemben történő nevelés, a közép­­szerűség elleni küzdelem. Margera Ecaterina, a pedagógiai líceum igazgatója, Török­­István, a mező­­gazdasági iskolaközpont igazgatója és mások a jó­ eredmények állan­dósításának módozatairól, a minő­ségi munkáról, annak feltételeiről beszéltek. Figyelemreméltó volt Hermann Gusztáv állásfoglalása az iskolák közösségi szellemének, a politikai­ideológiai nevelés szükségességé­nek, az ifjúsági tömegszervezetek eddigi tevékenységének kérdésé­ben. A tanácskozás főbb tanulságait Szekeres Sándor összegezte, aki be­szédében elmondotta, hogy a jövő­ben még többet kell foglalkozzunk az új nemzedékkel. Az ifjúság nevelése amúgy i­s felelős feladat, növeljük tehát a felelősségérzetet, mert csak így tudunk eleget tenni a X. pártkongresszus szellemében fogant feladatainknak. Székelyudvarhelyen A bentlakó tanulók szempontja - Szeptember 15-i előzetes — Az elmúlt tanévben Székelyud­varhely tanulóinak száma 5 576 volt. Az idén, hozzávetőleges szá­mítással, megközelíti a 6 000-t. Meggondolkoztató szám — a vá­ros jellegének sokatmondó kifeje­zője — egy olyan sztigma, amely mozgalmas oktató-nevelő tevé­kenységet jelez. Ezért választottuk tehát, e város bentlakásainak, s ezek nyújtotta feltételek vizsgála­tát, amelyekről Kovács Mihály, a municípium tanfelügyelője a kö­vetkezőképpen vélekedett: — Az elmúlt tanévben 1515 tanulónak tudtunk bentlakást biz­tosítani. Az igénylés ennél sok­kal több volt. Azok a tanulók, a­­kik nem kaptak bentlakást a vá­rosban helyezkedtek el, vagy in­gáztak a környező falvakból. Az idén is hasonló a helyzet. A kü­lönböző iskoláktól beérkezett igénylés 1 677, tehát körülbelül 150-nel több, mint amennyit biz­tosítani tudunk. Fleşeriu Florica, a „Dr. Petru Groza“ líceum aligazgatója me­sélte el a következőket: — Az iskola bentlakása már é­­vek óta gondot okoz nekünk. Tu­lajdonképpen nagyobb befogadó­­képességű, mintsem tanulóink megtöltenék, s így más iskolák,­­mint az Egészségügyi iskola, a közgazdasági líceum tanulói is he­lyet kapnak itt, amiből, egyrészt, nehézségeink adódnak. Ezeknek az iskoláknak más programjuk, más időbeosztásuk van, ami majdnem lehetetlenné teszi az egységes in­­ternátusi tevékenységet. Másrészt, ami a nevelői munkát illeti, meg kell mondanom, hogy tanulóinkra, főleg lányokról van szó, nem a legkedvezőbben hatott, az idősebb és „felvilágosultabb“ egészség-v­ügyisek befolyása. Nehézségeink voltak a szabadidő felhasználása szempontjából is. Az internátus­ban, ilyen, hogy klubterem, nem létezett. Számolnunk kellett a túl­zsúfoltsággal is, egyszóval csak roppant körülményesen tehettünk eleget a bentlakó tanulók igényei kielégítésének. Ennek természetesen megvolt a konkrét következménye is, ami ál­tal igazoltnak tekintem, hogy körülmények nélkül csak nehezen, mindenesetre nehezebben lehet célt elérni a tanulásban, ami — el­méleti líceumról lévén szó — a főiskolákra való bejutásban áll. Vagyis, a jelen esetben, a főisko­lákra bejutott tanulók 26%-ka kintlakó, s csupán csak 5,4°/o-ka volt bentlakó. A két szám közti gaál Péter (Folytatás a 3 oldalon) ★ Számontartjuk kis és nagy eredményeinket, dicséreteket osztunk a felelősséggel végzett, kiváló munkáért, néha azonban éppen csak tudomásul vesszük az öntudatos, szép cselekedete­­ket, ha több figyelmet érdemel­nének is. Pedig zajtalanul, ma­­gakelletés nélkül sok ember al­eredetéről keveset tudunk. Nem ismerjük, kik és mikor építet­ték, talán a XIV. században, de lehet, hogy korábban. Ma gon­dosan ápolt, Budvárra néző kő­falai mögött virágerdő pompá­zik. Építkezési formája Bizán­cot juttatja eszünkbe, és kul­túrák egymásba hatolásáról be- TAMÁS GÁSPÁR Jószándékból­­ jeles PÉNTEKI LEVÉL kötő tevékenysége teszi jobbá életünket. Székelyudvarhely ma moz­galmas munkatelep. A befeje­zéshez közeledő cérnagyár épí­tése, a vízmű, a várost keresz­­tül-kasul szelő csatornahálózat, a mégis­ mégis elkezdődő szál­lodaépítés, az új tömbházak környékének rendezése,­ útépí­tés mellett egy rég szétduzadt fürdő életrekeltése bizonyára nem nagy esemény. Mostani méretében meg éppen nem az. És mégis arra ösztökél, hogy szóljunk róla. A város déli végében, a Se­gesvárra vezető műút mellett több évszázados kápolna áll. Legendák fűződnek hozzá, de szél. Körülötte lila színbe bo­rult a virágos rét, s a bokrok között csalogató ösvény hív egy festői völgybe, ahol a homok­kő tömbök alatt rég fürdő ál­lott. Az egykori Solymossy­­fürdő már jó félévszázada el­sorvadt, roskadozó épületeit el­­hordták, gyógyforrásai beteme­­tődtek-Persze, mindenki tudta, hogy itt fürdő volt, de sem tulaj­donosai, sem a város­ váltakozó vezetői nem sokat törődtek ve­le. És egyszercsak akadt né­hány ember, aki a betemetett vagy szivárgó forrásokat, kezdte kutatni. A kutatás pedig arra (Folytatás a 2­. oldalon) ­ A kalangyok mint fel­állított gyalogosok védik a határt. Elszállításra várnak, tetejük az esőtől kissé megfeketedett. Tá­­volabb hatalmas tábla árpa vár learatásra. Le­száradt a pityóka inda, a kaszálásra váró sarjú, fű is jócskán van még. Ösz­­szetorlódtak a munkák Madarason, akárcsak Felesik összes gazdasá­gaiban. Aratás, csöprés, takarmány készítés. Ha megsokszorozódnának a munkáskarok, akkor sem jutna mindenüvé, ezért nem szükséges bizonyí­tani milyen nagy felelős­ség hárul a gépkezelőkre, a traktorvezetőkre. Az ők lelkiismeretességük. Hoz­záállásuk a leghatéko­nyabb gyógyír a lemara­dások behozására. Mada­rason az mtsz vezetősége dicséri is a gépesítési vállalat kirendelt trakto­rosait. Nagyobbrészt ma­­darasiak, ismerik a határt, étt is nappá tesz­nek,­ ha szükség. Igen­­ám, de nem áll ez min­denkire. Akadnak bosz­­szantó esetek is, mint például a múlt hét szom­batján. A cséplőgépeket szerették volna a szérvre juttatni. De a kijelölt két traktorost megbüntette a közlekedési milícia (mert nem volt engedélyük a közúti közlekedéshez). Erre azok hagytak csa­­pot-papot. S a cséplők hétfő reggeli próbálko­zása is sikertelen volt. A 8 traktorból kettő nem dolgozott. Csupán csak 11 óra után indultak­­ el a várakozó cséplőgépek a mező felé. Csütörtök óta a kirobbant gumi miatt az egyik kombájn egy helyben csépelt. Többletmunka, Kiesés­kiesésre. Egy óra, két­­ óra, egy nap, két nap. Előfordul a legjobb ház­nál is mondhatják. Igen­­ám, de az mlsz vezető­sége megemlítette, hogy gyakran kellemetlen­­vi­táik támadnak a trakto­rosokkal, mert a brigád csoportfelelőse nem elég erélyes, a munkák elosz­tása nem mindég zavar­talan. Szóvá tették azt is, hogy a dánfalvi­ veze­tőség (ahová a madarasi brigád tartozik) nagyon ritkán látogatja, ellenőr­zi a madarasi traktoro­sokat. Márpedig a mun­kafegyelem, a munkák jó megszervezése töb­bet igényel a kétheten­kénti futó levizitálásnál. Apró hibák igaz, de ahhoz, hogy minél ha­­marab­b raktárakba ke­rüljön a gabona, hogy minél gyorsabban végez­hessenek a megkésett begyűjtéssel, ahhoz szük­­séges, hogy az effajta ki­esések is teljesen elma­radjanak. Mert még ren­geteg tennivaló vár a traktorosokra. S minden mostani kiesés későbbi nagyobb veszteség. Ezért sem engedhető meg (mint hétfőn is történt), hogy délután 3 órakor két traktor a brigádszékhely udvarán kihasználatlanul álljon. BÁLINT ANDRÁS Minden perc kiesés, veszteség [Világ proletárjai, egyesüljetek'! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA II. évfolyam 216 (484) szám 1969. szeptember 12. pénteki Ára 30 bamk Gyergyószentmiklóson A líceum dísztermében megtar­tott tanügyi tanácskozáson a vá­ros tanügyi dolgozóin kívül részt vettek a Gyergyói-medence köz­ségeinek oktatói, nevelői is. Jelen volt KÖMIVES JÁNOS, az RKP Hargita megyei bizottságának tit­kára. Czáka Lajos, a megyei tan­­felügyelőség felügyelője, a városi pártbizottság és a városi népta­nács küldöttei. Czáka Lajos tanfelügyelő jelen­tést terjesztett elő, amely rész­­letesen foglalkozott az­ oktató­­nevelő évtevékenységben elért ered­­m­ényekkkel, de rámutatott a hiá­nyosságokra, a hibákra is. Ezek között említette meg a középsze­rűséget, amely még mindig meg­nyilvánul egyes tanügyi dolgozók részéről. A gyergyószentmiklósi Líceum 111 végzőse közül mind­össze 13-an jutottak be egyetem­re. A jelentés behatóan fog­lalkozott a­ beiskolázás, a fegye­lem megerősítésének kérdéseivel, hangsúlyozta, hogy különös gon­dot kell­ fordítani az­ új ■ IX. osz­tályok­ tanulóinak oktatására A nagyszámú hozzászóló, Szabó­­In­dít, Csató István, Tertze Ferenc, Páll István, Modvai Laurenţia, Bíró Rozália és mások a szak­ember nevelés kérdéseiről beszél­tek, az oktató-nevelő tevékenysé­gükben használt módszereket is­mertették, és egyben javaslatokat tettek az oktató-nevelő munka megjavítására. Az értekezlet végeztével Kő­míves János elemezte a Gyergyós­­medence községeinek és Gyergyó­­szentmiklós város nevelőinek te­vékenységét, majd értékes útmu­tatásokat adott az elkövetkező időszakra. FRANZ JONAS, Ausztria Köztársaság szövetségi elnökének hivatalos látogatása hazánkban Nicolae Ceauşescunak, Románia Szocialista Köztársaság Államta­nácsa elnökének meghívására csütörtök délelőtt hivatalos láto­gatásra a fővárosba érkezett Franz Jonas, Ausztria Köztársaság szövetségi elnöke. A szövetségi elnök fogadására a Báneasa repülőtéren megjelent Nicolae Ceauşescu, az Államtanács elnöke, Ilie Verdeţ, a Miniszterta­nács első alelnöke, Manea Menes­ed, ',az Államtanács alelnöke, Du­mitru Popa, a főváros főpolgár­mestere, Mihai Marinescu, a Mi­­nisztertanács alelnöke, Corneliu Manescu külügyminiszter, az Ál­lamtanács és a kormány több tag­ja, központi intézmények vezetői, tudományos és kulturális szemé­lyiségek, tábornokok és törzstisz­tek, valamint számos román és osztrák újságíró, külföldi tudósí­tók és különtudósítók. Ott volt dr. Eduard Tschop, Ausztria bukaresti nagykövete, az osztrák nagykövetség több tagja, diplomáciai képviseletek vezetői, katonai attasék és a diplomáciai testületek más tagjai. A Baneasa-repülőtér épületén Románia Szocialista Köztársaság Ausztria Köztársaság zászlóin lengtek. A repülőtér központi épü­letének homlokzatán Nicolae Ceausescunak, az Államtanács el­nökének és Franz Jonas szövetsé­gi elnöknek az arcképe látható, valamint a következő üdvözlő szavak: „Köszöntjük Franz Jonas Őexcellenciáját, Ausztria Köztár­saság­­ szövetségi elnökét!" „Éljen román és az osztrák nép barát­sága!“ 11 órakor a hivatalos repülő­gép, amelyet az országhatártól (Folytatás a 4. oldalon) NICOLAE elnök CEAUŞESCU beszéde TISZTELT ELNÖK ÚJR! Rendkívüli örömömre szolgál, hogy Romániába érkezésekor az Államtanács, a kormány és az egész román nép részéről szívélyesen köszöntsem Önt- Fővárosunk lakosai vendégszeretettel és barátsággal fogadják ma önt, Ausztria Köztársaság első elnökét, aki hivatalos látogatást tesz Romániában, egy olyan béke- és haladásszerető európai ország legmagasabb rangú követeként fogadják, amely iránt a román nép a tisztelet és a barátság érzelmeit táplálja. (Taps.) Románia és Ausztria között — mely országokat mind a földrajzi közelség, mind pedig maga a kon­tinens sorsa is egymáshoz kapcsolja — a háború utáni időszakban egyre szorosabb baráti kapcsola­tok honosodtak meg, amelyeket szüntelenül ösztön­zött a két országot és népet eltöltő közös béke-, és­­ kooperálási törekvés. Nyilvánvaló tény, hogy a román—osztrák baráti és együttműködési kapcsola­tok felfelé ívelnek, mindkét nép javára, Európa és a világ békéje és biztonsága ügyének javára. A következő napokban alkalma lesz megtekin­­teni az országot, s közvetlenül megismerni a román nép életét és törekvéseit, erőfeszítéseit a haladás és a civilizáció útján, azt az óhaját, hogy együtt­működjék és megértésben éljen a világ összes né­peivel. Meggyőződésünk, hogy az ön látogatása hozzá fog járulni a két ország közötti barátság mé­lyüléséhez, a román—osztrák kapcsolatok egyre gyü­mölcsözőbb fejlődéséhez. A mai körülmények között, amikor bolygónk különböző övezeteiben még feszültségek és katonai konfliktusok forrásai léteznek, amikor a béke és a biztonság szavatolása, mélységesen foglalkoztatja a világ, népeit, úgy véljük, az összes államok alapvető kötelessége hozzájárulni a nemzetközi légkör javí­tásához, az országok és népek közötti normális kap­csolatok érvényre juttatásához — a nemzeti függet­lenség és szuverenitás tiszteletben tartása, a teljes jogegyenlőség és a kölcsönös előny alapján, min­den nép ama jogának tiszteletben tartása alapján, hogy maga döntsön sorsáról. Meggyőződésünk, hogy a sorra kerülő megbeszéléseinken gyümölcsöző véle­ménycserét folytathatunk azokról a kérdésekről, amelyek jelenleg mélyrehatóan és méltán foglalkoz­tatják kontinensünk népeit, az egész mai embe­riséget. Azzal az óhajjal, hogy érezzék magukat minél jobban országunkban, kérem, tisztelt elnök úr és tisztelt vendégeink, engedjék meg, hogy köszöntsem Önöket Románia földjén. (Hosszantartó taps.) Szakmai ismertető a gyergyószentmiklósi lenfonodában FRANZ JONAS elnök beszéde ELNÖK ÚR! Köszönetet mondok önnek a hozzám és kísé­retemhez intézett meleg szavakért. Örömmel fogadtam a meghívást, hogy látogas­sak el Románia Szocialista Köztársaságba, mert ez lehetővé teszi számunkra, hogy újból kifejezzük közös óhajunkat az országaink közötti baráti kap­csolatok további fejlesztését illetően, Ausztria, az Európa szívében lévő semleges or­szág igyekszik a legjobb kapcsolatokat fenntartani minden állammal, tekintet nélkül társadalmi és gazdasági rendszerük különbözőségére. Különösképpen szorgalmazzuk azonban a kap­csolatok elmélyítését ennek a térségnek az orszá­gaival, amelyekhez kulturális és történelmi hagyo­mányok fűznek bennünket. Ezért tulajdonítunk ugyanakkor oly nagy jelentőséget az Önök orszá­gával való kapcsolataink fejlesztésének. Kölcsönös törekvéseink eredményeként az Ausztria Köztársa­ság és a­ Románia Szocialista Köztársaság közötti kapcsolatok az utóbbi években örvendetesen fejlőd­­­­hettek. Az­­országaink államférfiéi közötti személyes találkozások lényegesen előmozdították e kapcsola­­tok fejlődését.­ Ilyen értelemben nagy érdeklődéssel tekintek romániai látogatásom elé, mert meggyőződésem, hogy megbeszéléseink az országaink közötti baráti kapcsolatok további bővüléséhez vezetnek. Meggyőződésünk, hogy ezzel nemcsak nemze­teink érdekeit szolgáljuk, hanem hozzájárulunk tér­ségünk népeinek egyetértéséhez is, s így a béke biztosításához. ELNÖK TJR! Engedje meg, hogy tolmácsoljam önnek és a román népnek a magam és az osztrák nép üdvöz­letét. (Hosszas taps.) Négy hónappal év vége előtt a beruházásokról A helyben topogás iskola­példája Ez évben folytatódtak a vlažni­­cai vasüzem öntödéjének korsze­rűsítési munkálatai. A beütemezett beruházás közel 17 millió lej, a­­melyből építkezési-szerelési mun­kálat: 9,3 millió lej. A munkálat üzembehelyezése nyomán, amely­nek határideje november 30-a, az üzem termelőkapacitása 4 500 ton­na öntvénnyel növekedik. Régi va­júdó problémák orvoslását célozta a jelentős beruházás, s az öntöde korszerűsítésén kívül magába fog­lalja az új faszén-tárolót (ezt át is adták az elmúlt évben­ az új transzformátor-állomást, egy ho­mokraktárt és a Csíkszeredai vas­úti rakodót. Egyszóval a termelő­tevékenység hatékonyabbá tételét, a munkakörülmények megjavítását eredményezi. Ez rendben is lett volna, ha a kivitelezés nem ütkö­zött volna bonyodalmakba Már az első perctől nehézségek akadtak, amelyeket nem sikerült legyűrni, s így nem véletlen, hogy jelentős lemaradással zárták az el­mú­lt évet. „Az építkezések tervszerűsítése és tervezése lehetővé kell tegye a munkálatok ésszerű beü­temezé­­sét, hogy ezáltal biztosítsák a ter­melőkapacitások folyamatos és gyors üzembehelyezését. Ugyan­akkor határozott intézkedések szükségesek az építőtelepeken fo­lyó munka megszervezésére, a munkálatok minőségének megjaví­tására, az anyaggal és a berende­zésekkel történő ésszerű gazdál­kodásra...“ — olvassuk a X. kong­resszus jelentésében Mindezt nem sikerült érvényesíteni a vlahicai vasüzem építőtelepén, ellenkező­leg az egész tevékenységet az egy­helyben topogás jellemezte. Ho- HECSER ZOLTÁN (Folytatás a 3 oldalon) Iskolások mezei munkán Ebben az évben is az előző esztendőkhöz hasonlóan csaknem 90 000 X. és XI. osztályos líceumi tanuló és II. éves mezőgazdasági mechanikai szakiskolai növendék vesz részt az őszi mezei munká­ban. A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség szervezetei által mozgósított fiatalok több mint 1 300 mezőgaz­dasági farmon működnek közre a különböző idénymunkák elvégzé­sében.­­ A tanulók az agronómusok és technikusok irányításával részt vesznek a kukorica betakarításá­ban, a gyümölcsszedésben és az őszi vetemények begyűjtésében.

Next