Hargita, 1969. október (2. évfolyam, 232-258. szám)
1969-10-18 / 247. szám
2 Tegyünk eleget (Folytatás az 1. oldalról), sőt. Vanmég más, egyáltalán nem elhanyagolható vetülete is a kérdésnek. Az eddigi gyakorlat azt bizonyította, hogy a betakarítással egyidejű szállítás a legmegfelelőbb forma. Ezért az átvevő központok és az mtsz-ek nem állapodnak meg dátumhoz kötött határidőkben, csupán a végső határidőt jelölik ki. Ennek tudatában sok termelőszövetkezet nem is igen igyekszik a beszállítással. A már említett Csíkszeredát átvevő központ két egységében (az egyik Csíkmadarason) a leszerződött 2295 tonna árpából ezidáig alig 704 tonna érkezett be a 19 mtsz-ből. A 285 tonna búzából is csak 123. Képesítésimunkadíjra pedig a 615 tonna búzából 422, a 844 tonna árpából 531 tonnát ürítettek az elevátorok. Kifogástalanul teljesítette szinte valamennyi termelőszövetkezet a cséplés utáni vámgabona beszállítását. Az össz megyei adatok szerint a búza, rozs 98, az árpa 98, a zab 96 százaléka már a begyűjtő egységek raktáraiba került, összefoglalóul még csak anynyit, hogy minden nehézség ellenére a szerződési fegyelem kötelez. Ennek honpolgári kötelességünk tehát eleget tenni, lehetőleg a legrövidebb időn belül. A társadalom általános érdekei a mezőgazdasági termelőegységek érdekei is egyben. Semmiképpen nem indokolt tehát a haladék, eltekintve néhány valóban sajátos helyzettől, amelyek viszont igen kevés termelőszövetkezetet érintenek. Szükségszerű tehát újraértékelni lehetőségeinket és megtalálni vállalt feladataink maradéktalan teljesítésének módozatait. Us \\ \\ *s ts s s s Is ls IN lN ls 6 5 S IN \\ \ s IN \ S lN lS IS \s IDILL HELYETT - VIRTUS Egy gyufaláng, vagy egy öngyújtó lobbanó kanóca sokmindent tönkretehet. Na nem világégésről van szó, hanem egészen közönségesen egyetlen pofonról. S az ami mégis különös, hogy valami köze azért mégis van a világhoz, legalábbis a világba szerte hordott hírnevünkhöz. Ha talán az az arcon csattanó tenyér lenne csupán a tény, nem is érdemelne meg egyetlen jegyzetet sem. — Sajnos, erre mifelénk jegyzetekkel mérni az arconlegyintéseket , kénytelennek látszik — vírtusos fajta vagyunk. — Dehát itt többről van szó. Fáradozásaink semmibevételéről. — De nem is mindég eredménnyel tettünk érte, de gyakran hangoztatta■ megyénk turisztikai adottságainak kihasználását, —azt hogy az idegeneket szívesen látjuk és szívesen várjuk is őket. — Vu.„ még persze bőven tennivalónk, «r jf j/mjrww / jam * jtmr * jcbsp / jsswsjmr s jacr de legalább azt a nem túl sokat, amit eddig kiépítgettünk, egyetlen gesztussal ne robbantsuk fel. — Mert az a három-négy egymásba kapaszkodott jókedvű, jóhangú legény lehet, hogy idegenek számára egzotikus látvány, de hogy nem egészen bíztató, azt magunkon is lemérhetjük, Tusnádon épp úgy, mint Borszéken._• Borszéken épp úgy, akár Csíkszeredában. — Persze tudom a vendégszeretet más, s ez egészen távoli tőle, semmi köze hozzá. — Így mondanák, nem a mienk, — csak éppen van (?)• Nos, hogy visszatérjek, nem állítom, hogy valutaértékű pofon lett volna az, amely Borszéken, azon a csendes szezonvégi estén elcsattant, de hogy semmit sem használt NEKÜNK, mint általában az a sokat emlegetett „virtus“, abban bizonyos vagyok. Történt ugyanis, hogy azon az ...estéji ■■ nyaralásuk közepette a bukaresti Ciorta családot „alaposan megzavarták“. — A Hét Forrás sétány egyik padján pihentek. Egy fiatalember hozzájuk lépett. Az asszonytól tüzet kért, aki öngyújtóját fel is kattintotta, s ekkor férje a fiatalemberhez fordulva ezt szóvá tette, — érthető, hisz az ő kezében is cigaretta égett. — A többi már ismeretes, az -e.gisz.et „inzultált“ fiatalember ütött, — aztán elszaladt. — Nem tudom, csak gondolom, a Csorta család sem maradt sokáig, s TŐLÜNK hazavitte azt, hogy „a pénzem és huszonegy, esetleg csak két napi nyugalmam fejében hozzámütöttek. — Ez maradandó emlék! “ Aki viszont itt maradt, a várhegyi lakost, Marc Vasilet azonosították és társát is, Balázs Vencelt Következik hát a büntetés, de vétségükért ez vajon arányban lesz-e azzal a kárral, amit mindnyájunknek okoztak? ZSIBÓI BÉLA | \s \s \s Véget ért a munkaidő, benépesülnek a lépcsők, kellemes zaj kergeti a csendet. MARX JÓZSEF felvétele (Folytatás az 7. oldalról) generációs váltások. Jelenleg együttesünk (csak az előadó művészeket véve számításba) több mint száznyolcvan tagot számlál: 60 tagú kórus, ugyanakkora tánckar, 55 tagú népi zenekar és kilenc szólóénekes, íme, ez a Ciocilia. Legalábbis, személyzeti oldaláról bemutatva. Mert a Ciocírliát valójában művészi, célkitűzéseivel, elért eredményeivel lehet és kell jellemezni. — Akkor hát, a művészi célkitűzésekről. — Létezésének első napjaitól kezdve együttesünk fő célkitűzése volt a rendkívül gazdag népi hagyományok kiapadhatatlan kincsestárának művészi értékesítése, közkinccsé tétele. Túlzás volna azt állítani, hogy mindjárt az elején világhírnévre tértünk, de azt állíthatom, hogy nagyon komolyan dolgoztunk a kezdet kezdetétől, hivatástudatot éreztünk, s volt ilyen ambíciónk: az országos élvonalba kerülünk. Amit különben aránylag hamar sikerült megvalósítanunk. Azáltal, hogy fáradhatatlanoknak bizonyultunk a népi hagyományok, szokások, művészi megnyilvánulások, szemet-lelket gyönyörködtető motívumok felkutatásában, feldolgozásában és közkinccsé tételében szép — és hivatalosan több alkalommal elismert — hivatást teljesítettünk: az ízlés csinosodását, a kultúra terjedését segítettük. Amikor azután, művészi fejlődésünknek egy adott szakaszában megnyílt előttünk a külföldi vendégszerepléseknek a lehetősége, az új körülményeknek megfelelően gazdagodott a célkitűzés is: népünk évszázados szellemi kincseit egyetemes közkinccsé tenni, elvinni a román nép tehetségének, lelki gazdagságának bizonyítékait, életkedvének, ízlésének megnyilvánulásait a világ minden tájának színpadaira. De azon túl, hogy népünk kultúrájának utazó nagykövetei voltunk, államunk közismerten megbecsült külpolitikájának is szószólói vagyunk: aktívan hozzájárulunk a népek közötti kapcsolatok erősödéséhez, a népek barátságának elmélyüléséhez. — Az együttes fő művészi célkitűzése tehát a népi hagyományok ápolása, felkutatása, hasznosítása. Megvalósulása az együttes valamennyi összetevőjétől hosszas és megfeszített munkát igényel. A népi hagyományok értékesítése lényegében egy hosszas s bonyolult folyamat még egyetlen művészi kollektíva esetében is. — Valóban bonyolult folyamatról van szó, s hogy milyen komplex valami egy produkciónk megszületése, azt csak a beavatottak tudják. A mi együttesünk évente egyetlen bemutatót tart, ami azt jelenti, hogy a másfélórás bemutatkozásban valójában egy év munkája leledzik. A bemutató anyagának előzetes összeállítását több hónapos gyűjtőmunka előzi meg. Szakain, béreink szétrajzanak az ország különböző, hagyományaikról ismert folklórzónáiba, s a magnószalag kilométerei veszik az eredeti dallamokat, a koreográfusok táncfigurákat tanulnak és leírnak rajzolnak, a kosztümösök újabb motívumokkal, az etnográfusok szokásokkal ismerkednek. Szakembereink különben igen népszerű emberek, a népművészek, az idős emberek körében közismertek, egy-egy gyűjtőáljukon számtalan ismeretségre tesznek szert, úgy is mondhatnám: nagy tömegeket mozgatnak meg. Amikor aztán „van miből válogatni“, kezdődik a tulajdonképpeni anyag körvonalazása. S ha megegyezésre jutottak az egyes területek szakemberei a műsor részeinek arányairól, kezdődhet a feldolgozás. S az eredeti népi táncok, dallamok, hímzésmotívumok a modern színpad igényelte átalakuláson mennek át, de úgy, hogy az autentikus, az ősi, a hamisítatlanul népi maradéktalanul ott legyen a nézők előtt. Ezután jöhetnek a próbák. S hogy belőlük mennyi van, arról bárkit meggyőzhet az előadás. Merem állítani: együttesünk a művészi igényesség szempontjából rendkívül értékes kollektíva. Kórusunk, tánckarunk, szóló énekeseink, népi zenekarunk úgy is mint önálló énekkar, tánccsoport, zenekar vagy előadó művész megállja bármikor a helyét, elismert művészi értékkel bír, bár kétségtelen tény, hogy sajátos helyünket, hírnevünket e részek hibátlan összmunkája révén vívtuk ki. Dióhéjban ez tehát egy produkció megszületésének az útja. A Ciocilia együttes egy-egy külföldi vendégszereplése (s ez elég sok volt eddig) nemcsak arra alkalom, hogy újabb tájakkal, népikkel ismertesse meg népünk művészetét, s az együttes magas művészi színvonalát, hanem arra is hogy lelkeshangú méltatások lássanak napvilágot a világsajtóban, újabb meghívások, szerződések érkezzenek az együttes címére. Merre járt eddig az Önök együttese? — Őszintén megmondom, lehet, hogy nem lesz teljes a felsorolásom. Az biztos, hogy három földrészen voltunk: Európában, Amerikában, Ázsiában. Voltunk valamennyi szomszédos szocialista országban, Németország Szövetségi Köztársaságában, Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban. Háromszor turnéztunk az Egyesült Államokban, minden egyes alkalommal 3—4 hónapig, megfordultunk az Államok valamennyi nagyvárosában. Ugyancsak az amerikai földrészen szerepeltünk Kanada, Mexikó és Kuba színpadain. Ázsiában a távolkeleti szocialista országokban jártunk: Vietnamban, Kínában, Észak- Koreában. Valamennyi külföldi szereplésünknek nagyon jó sajtóvisszhangja volt, s óriási közönségsikere. Együttesünk mesteri tökélyét virtuozítását, a tárcák, dalok autentikusságát a legnagyobb elismerés hangján méltatták. Minden egyes vendégszereplésünk fejlődésünkről, töretlen művészi utunkról, egyre növekvő értékeinkről tanúskodott. Közönségsikerünk, a kedvező méltatások ugyanakkor további lelkes és kitartó munkára serkentenek, mert csakis ezáltal tarthatjuk meg az eddigi színvonalat, maradhatunk továbbra is a nemzetközi élvonalban. — Önök most itt vannak a Csíkszeredai Művelődési Ház színpadán, egy országos turné egyik állomásaként. Többször felléptek a Carnegie Hall óriási színpadán is. Hogyan lehet közös nevezőre hozni Csíkszeredát mondjuk. . . New Yorkal? — A mi programunkban, törekvéseinkben könnyűszerrel. New- Yorkban is. Csíkszeredában is ugyanazt a célkitűzést szolgáljuk, s merem állítani ugyanazzal a hozzáállással, igényességgel Legyen az világhírű színpad, vagy kisvárosi rivalda, a Ciocirlia művészei azonos tisztelettel adják át művészetük gyümölcseit a közönségnek, egyformán örülünk a Csíkszeredai vagy a párizsi vastapsnak. Mi népünk művészi lelkének felmutatását egyaránt fontosnak tartjuk itthon és bárhol külföldön. — Befejezésül valamit a további tervekről. — Csíkszereda után újabb hazai állomások, közben készül az újabb bemutató, s a közeljövőben hoszszabb külföldi vendégszereplés, ezúttal számunkra ismeretlen földéé, szén: Ausztráliában, s az ázsiai szigetországban, Japánban. . . Megszaporodnak a zavarok, egyre több jele, hogy kezdődik az esti előadás. A zenekar már a színpadon hangol, elhangzott az első gongütés is, már kényelmetlenül érzem magam, de a karmester jóindulatúan ,,továbbot int“, ez csak az első — mondja. De máris felhangzik a második, aztán a harmadik, valaki berohan: Maestro, a színpadra! És Gheorghe Zamfir ott áll a világhírű együttes élén a Csíkszeredai színpadon. New York és Csíkszereda Megújította előfizetését ? A THürnig rendszeresen tájékoztatja olvasóit megyénk mindennapi életéről, terveiről, gondjairól, eredményeiről. Ha nem akar elmulasztani egyetlen számot sem, idejében fizessen elő lapunkra ! ! (Folytatás az 1- 1 dalról) .. . Akkor kezdődött, el köztünk a háborúskodás, amikor hozzámentem a mostani uramhoz. A szüleim nem szerették, és most sem szeretik a férjemet. Talán mert nyomorék, idegbeteg ember? Nem tudom■ Anyám meg is mondta a férjem szemébe, hogy még azt a börtönt átélik első uramat is többre tartja, mint őt. Szóval, amikor külön költöztünk, a gyereket maguknál tartották, mondván, hogy apám a gyámja, tehát joguk van hozzá. Ez nem is lett volna baj, de sajnos, nem úgy nevelték és nevelik, ahogy kellene. Először arra törekednek, hogy a gyerek, ne szeressen engem, ne tiszteljen. Még arra sem tanították meg, hogy én vagyok az édesanyja. Anyámékat még most is édes szüleinek szólítja, pedig már negyedikes. És nem is próbálják még most sem leszoktatni erről. Azt is mondta anyám a gyereknek, hogy én csak testvére vagyok, ő az igazi édesanyja. A másik dolog meg az, hogy mindent megengednek a gyereknek. Hogy csavarogjon, mindenféle vad, krimi filmeket nézzen. Aztán elhoztam a gyereket, mert nem szerettem azt, ahogy ők nevelik. Itthon persze nem engedtem meg mindent neki, amihez már nagyon is hozzá volt szokva. Nem lehetett csavarogni, mindenféle mozikba járni, hazudozni jobbra-balra. Tanulni kellett, meg elkéredzkedni, ha akart menni valahová. Nyilván, hogy nem tetszettez a gyereknek. Visszakívánkozott. Ha valamit nem vettem, meg neki, ami hirtelen eszébejutott, vagy, ha számonkértem, mindig azt felelte: „ha ilyen vagy, megyek vissza édesanyámékhoz!..." Hát, kérdem én, lehet így nevelni gyereket?! És nemcsak mondta, de meg is tette. Es atyámék egy árva szóval sem vonták soha felelősségre, sőt az ilyen alkalmakat arra használták fel, hogy „bebizonyítsák“ a gyereknek, hogy ez milyen rossz vagyok■ . Aztán ilyenkor egy darabig ott volt a gyerek, amíg vagy meg nem untam vagy én haza nem hoztam. Aztán egy idő után fogta magát, és újra elment... És így megy ez évek óta. Ezt pedig én nem nézhetem. Mert nem akarom, hogy a gyerekből, e kettős nevelés folytán csavargó legyen. Annál is inkább, hogy előfordult, hogy elküldtem a boltba és a visszajáró pénzt „elfelejtette“ visszaadni, s csak, amikor szigorúan kérdőre vontam, került elő a pénz valamelyik zsebéből. A másik meg kérem, hogy teljesen a bunyós filmek hatála alatt áll. Semmilyen gyermeknek való könyv, film nem érdekli. Ő csak azt szereti — mondja — ahol jó sokat lőnek és minél többen halnak meg. A sok ilyen bunyós film már meglátszik rajta, pedig még csak negyedikes. A kisöccsével sem tudott egyebet játszani csak bokszolást, meg piff-puff-puffot, lakon pedig én le akartam szoktatni az ilyesmikről, s én nem vettem neki pisztolyokat meg miegymást, mint a nagyanyja. Mert lám, mi az eredménye az ilyesminek? Az, hogy a napokban az iskolában se szó se beszéd, úgy gyomorszájon bokszolt egy kis elsőst, hogy az rosszul lett. — Mikor mentél utoljára a gyerek? — kérdezem. — Május óta mostanáig itt volt. Most valamelyik nap vitte el a kisebbik, öcsém, Elemér. — Hogy — hogy elvitte? Mi jogon? — Mert az én gyermekem fölött mindenki rendelkezik, akinek csak olyan kedve támad, mert én csak az édesanyja vagyok és nem a gyámja. De anyámék egy szóval sem kérdezték meg az öcsémet, hogy milyen alapon rendezkedik, sőt , nelki adtak igazat. A dolog úgy történt, hogy elküldtem Jóskát az öccsével, hogy hozzanak haza valami varrni valót nekem a munkahelyemről. Megmondtam, hogy igyekezzenek haza ebédre. De aztán csak jó késő délutánra kerültek elő. Az öcsém, Elemér hozta őket. A gyereket felelősségre vontam, hogy miért nem jött idejében haza, hisz megmondtam, hogy siessen. Ebből aztán összeszólalkoztunk az öcsémmel, aki még meg is fenyegetett: szerencsénk, hogy nincs nála a bicskája, meg hasonlók■ És azt mondja, hogy ő eltartja a gyereket. (Hogy miből, fogalmam sincs, hisz nem dolgozik. Nem ízlik neki sehol, ahol dolgozni kell.) Meg aztán rámutat a férjemre s azt, mondja a gyereknek: gyere, én eltartalak, szegény orva, mert ez az ember neked nem apád Láttam, hogy a gyerek nagyot nézett, mint aki úgy érzi, hogy valamiben csalódott. A férjemnek is nagyon rosszul esett, hisz úgy bánt vele, mintha édesapja lett volna. — Miért nem hozza el a gyereket? — Nem merek érte menni, képesek lennének megverni, s aztán úgysem adják ide. Nézze mit ír anyám. Épp ma kaptam meg a levelét. Azt írja, hogy soha ide nem adja a gyereket, csak, ha a törvény visszavonja a gyámságot, meg aztán nem bízhatja rám, mert gyenge elméjű vagyok, stb. Úgy néz ki, hogy muszáj törvényre mennem a saját gyermekemért. AEste 8 óra körül. Petőfi utca 55. Györgypálék lakása. Mindenki otthon. Mondom, hogy mi ügyben jöttem, s a gyerek után érdeklődöm. Valahonnan elő is kerül egy nálánál szinte nagyobb gitárral a nyakában. Kérdezem, hogy megtanulta-e már a leckét? A vállát vonogatja. A nagyapa siet válaszolni: — Persze, hogy megtanulta, A délután . .. — Dehogy tanulta, szól közbe az egyik fiú — Adámnak hívják — egész délután csavargótt, mint mi szoktunk annak idején.. (Általános rosszallást váltanak ki szavai) ...aztán elkezdődik a „másik fel“mondókája, cáfolata: Hogy Piroska, a gyermek anyja nem egészen normális, — és ezt mind a gyerek előtt mondják, ki tudja már hányadszor —, hogy erkölcstelen családi életet élnek, hogy a jelenlegi férj egy részeges senki, egy abnormális roncs, hogy nem nevelik jól a gyereket, hogy ők jobbak hozzá, mint az anyja, ők nem használják felsemmire, hogy a fiúk foglalkoznak agyerekkel (talán Elemér?!), hogy így, hogy úgy... Épp az ellenkezője az előbbi panaszkodó szavainak. Néha ugyan a szőke fiú, Adam, közbeszúr néhány „hibaigazítást", hogy a gyerek csavarog, mindenféle mozikba jár, minden meg van engedve neki, hogy ők is csavarogtak bizony gyerekkorukban, s kutya se törődött velük, s lám meg is látszik az eredménye, hogy a gyereknek az anyjánál van a helye, mert az törődik vele, szigorúan fogja.. . de mondatait, az egész ,család, kivéve a hallgatagon ülő nagyobbik fiút, közös erővel lehurrogja egy-egy „Fogd be a pofád ", „Te is hozzájuk húzol, mi?’“, ,Vágd szájon, hogy ragadjon fel a falra!“ köz felzúdulással. Kiváltképp a fiatal menyecske! Az Fölösleges tovább idézgetnem a hallottakat. Én magam restellem, hogy ilyesmiket, kell hallanom. Nem vonom kétségbe azt sem, hogy a nagyszülők éppenolyan nagyon szeretik a gyereket, mint az édesanyja. De azt már szóvá kell tennünk, hogy így szeretni nem lehet, nem szabad. Mert, mit érezhet, az anya, aki látja, hogy nap mint nap egyre inkább elveszti gyereke szeretetét, tiszteletét, anélkül, hogy hibás lenne ezért. A gyereknek ott a helye az édesanyja mellett, annál is inkább, hogy meggyőződésünk szerint, sokkal egészségesebb nevelésben részesíti, mint a mindent megbocsátó, mindent megengedő nagyszülők. Mert itt elsősorban nem arról van szó, hogy kinél van a gyerek, hanem arról, hogy annál legyen, aki embert, nevel belőle. És ennek a kettős otthonnak meg kell szűnnie, mert ez a legnagyobb, legjobb elősegítője annak, hogy a gyerekből tekergő, felelőtlen ember lényén ■A (PL: Érdekelne az is, hogy a Gyámhatóság vajon milyen időközökben szokta meglátogatni védenceit.?!) Mi lesz veled kicsi Jóska?! *s IV *s \\ \s \s Is *N i 1 \s V I i\ sis \s Is is is Még egy utolsó erőfeszítést (Folytatás az 1. oldalról), fáradságot nem kímélve kivették részüket a vetés előkészítéséből, végzéséből, tisztelet mindazoknak a dolgozóknak, akik tevékenyen kivették részüket a nagy társadalmi összefogásból, melynek végső célja a jövő évi termés biztosítása volt. Tisztelet traktorvezetőinknek, akik sokszor éjt nappá téve dolgoztak, hogy földbe kerüljön a mag. A kampány során adódtak nehézségek, hibák, de leküzdöttük azokat. A vetés befejezte azonban nem jelent, nem jelenthet megnyugvást. Még nem értünk a teendő végére. Hektárok százain betakarításra vár a burgonya. A betakarításra tehát fokozott gondot kell fordítsunk annál is inkább, mert a termésátlagaink nem a legkedvezőbben alakultak. Kevesebb, mint amit vártunk. Az időjárás különösen kedvező a burgonya betakarítására. El kell követni mindent, hogy egyetlen gumó se maradjon a földben. Különös gondot kell fordítani a raktározás legtökéletesebb előkészítésére és végzésére, hogy minél kevesebb legyen a veszteség. A silók felülvizsgálása, a romlott, gumók kiválogatása később veszteségeket előz meg. Az elmúlt évekkel ellentétben az idén nem nagyon jut burgonya az állatok takarmányozására, ezt pótoljuk silótakarmánnyal. A cukorrépa ásásával egyidőben fokozott figyelmet kell szentelni a répafej gyors szállítására, silózására, ami nagymértékben hozzájárul a takarmányalap növeléséhez, az állati eredetű termékek mennyiségi növeléséhez és minőségi javításához. Hasonlóképpen a kukorica begyűjtésekor is a legnagyobb körültekintéssel dolgozzunk. Ne maradjon egyetlen cső a kocsányon. A gyenge parcellákat vizsgálják felül és a szedésre alkalmas csöveket silózás előtt gyűjtsék be. Mindenki számára ismeretes, hogy a kukorica veszteségeit nagymértékben növelheti a gondatlan tárolás, a penészedés veszélye. A munkák dandárjában ezekről se feledkezzünk meg, mert nem másodlagos problémák. Befejeztük a vetést, biztosítottuk a jövő évi termést, az aratás ígéretét. Teendőink nem értek véget és nem érnek véget a termények betakarításával sem Fokozatosan egyre több traktor szabadul fel a begyűjtés feladatai alól. Megállniuk nem szabad A mélyszántás végzése, a tavaszi vetés megkönnyítése, a tavasziak terméseredményeinek előfeltétele. Kedvező ősz köszöntött ránk, használjuk ki minden percét a lehető leghatékonyabban. HARGITA __________----- ____ _ 1969 Október 18 szombat Napkelte: 6,34, nyugta: 17,27 Holdkelte: 14,19, nyugta: 23,04 Az évből eltelt: 290 nap, s hátra van még 75 ÉVFORDULÓK: — 1945-ben létesült a lAP (lengyel) hírügynökség. HETIVÁSÁR: Gyergyószentmiklós, Székelykeresz-Itúr, Korond, Lövéte, Csik- Sószentmárton. II NÉVNAP: Lukács. Televízió OKTÓBER 18, SZOMBAT 15,30 Labdarúgás: Bukaresti Dinamo—Craiovai Universitatea 17,35 Belle és Sebastian — 11 epizód 18,00 Hírek 18,05 Rajzfilmek II,írj Találkozás a fiatalokkal 19,20 4 Autósok műsora 19,30 Híradó 20,60 Gazdasági aktualitás 20,15 A bosszúállók — filmsorozat 21.05 Enciklopédia 22.05 Mai monográfiák 22.25 Lizetta Chirculescu és Elena Sitcanu románcokat énekel 22.45 Híradó 23.00 A Prahova fogadóban — zenei adás. Fiádír) OKTÓBER 19. VASÁRNAP Magyar nyelven: 8,30—9,00 Kisgyermekműsor: Postás Jankó. Megérett a szőlő. Az agár csizmája. 9,00—9,30 Pionírok és iskolások műsora: Pionírklub. Történelmi emlékmű. Mozaik. Látogatás a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban. OKTÓBER 18. SZOMBAT CSÍKSZEREDAI „Hargita“: Creola, a szemed éget, mint a tűz. Olasz film. SZÉKELYUDVARHELYI „Homoród“: Apa. Magyar film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI .,Mioriţa“: Két anyám és két apám van. Jugoszláv film. MAROSHÉVÍZI „Caliman“: Rendkívüli feladat. Szovjet film. SZÉKELYKERESZTÚRI „Haladás“: Pipák. Osztrák— csehszlovák film. GALÓCÁSI „Fenyő“: Kis híján gyilkosság. Olasz— francia film. BALÁNBÁNYAI „Bányász“: Asszonyok. Szovjet film. VLAHICAI „Vlahica“: A zöld határ. Szovjet film. CSOMAFALVI „Művelődés“: Az emberélet korszakai. Román film. BORSZÉKI „Borszék“: Aztán megszületett a legenda. Román film. BORSZÉKI „Forrás“: Vérbosszú. Olasz—német film. TUSNÁDFÜRDŐI „Ott“: Újra harcban a ,,barázdabillegetők“ „ hada. Szovjet film. DITRÓI „Maros“: Spessarti szép idők. Német film. PARAJDI filmszínház: Két anyám és két apám van. Jugoszláv film. 1D0MBAS A Meteorológiai Intézet jelentése szerint megyénkben továbbra is szép idő várható. Derűs nappalok, (minimális felhőképződéssel), hideg éjszakák követik egymást. Reggelenként ködre és néhol erős hóharmatra lehet számítani. Gyenge nyugati, északnyugati szél. Legalacsonyabb (éjszakai) hőmérséklet —a 43, legmagasabb (nappali) 15—22 fok között ingadozik.