Hargita, 1969. december (2. évfolyam, 285-309. szám)
1969-12-03 / 286. szám
HARGITA 2 Hófödte partok között folyik már a patak „Háromszorozs ütem csűre kézéig. Ezt írja a legényke, — mert minek másnak nevezni az 1952- ben született, 17 éves süldő fiút, és még azt, hogy „erősen megrészegedtem a fiatalokkal". Akkor meglátta egyik idősebb falujabelijét és eszébe jutott, hogy valamikor, amikor neki még hátulgombolós nadrágja volt és az orrát is az édesanyja törölgette, szóval akkortájt az 5 édesapjának egy kis viszálya volt ezzel az emberrel, akinek egy kapát adtak oda és az nem hozta vissza. Szóval eszébe iuözönvíz előtti törtéssel «Ifel» dejleszlegényke miveltErősen megrészegedett a fiatalokkal" most újból felelevenítette. S nosza rajta félre hívta, azt a „kapás embert", aki ugyebár az apja is lehetne, és „háromszor haza ütem csűre kezel", magyarán csóre kézzel, ököllel, háromszor megütötte. Azért a fene kapáért, mert valaki csak meg kell, hogy bosszulja a családi vagyon megsértőjét. Ha öt év múlva, öt év múlva, ha később hát később. Mindegy, fő az, hogy a „csűrő kéz" ütése ne maradjon el. Szokványos történet. A virtus, a forróvérű süldöcske virtusának ököljog elégtétele. Sőt kapásból folytatni is lehetne a történetet, mikor tíz, húsz év múlva a mostani tettest vérben hagyja, a mostani áldozat fia, és megint 16—20 év múlva „erősen megrészegedve" bicskát rántanak egymásra az unokák. A valamikori kapáért, sérelemért. Amikor már elfelejtődik az indok, csak a vakon lezúduló ököl vagy a villanó kés sújt le kíméletlenül. Hát örvendjünk, hogy még csak az első incidenseknél tartunk. De, kedves farkaslaki legényke, aki alig két éve kerültél ki az iskola padjaiból, az „ütteni elégtétel" helyett talán mást is kellett volna tanulni. Oh, korántsem az emberség, a méltóság, a kölcsönös tisztelet számodra túl elvont szavait akarom neked felemlíteni, megsérteni velük szerénységed. És azzal sem szeretnélek piszkálni, hogy „a fiatalokkal erőssen megrészegedsz", erről azt hiszem úgy sem tudnálak lebeszélni, amikor szent meggyőződésed, hogy egy 17 éves legény csak félre csapott kalappal és „csűre" ököllel legény a talpán, s természetes akkor, ha megbír vedelni néhány kupa bort vagy pálinkát. Csupán csak azt sajnálom, hogy nem ismered eléggé a helyesírást, s talán inkább azt kellene megtanulnod. Már csak azért is, hogy virtusos tetteidről szóló vallomásaid olvashatatlansága ne okozzon fejtörést a böngészőnek. Mert tudod, jobban szeretem az „írászt-tudókat", azok között ritkább az ócska virtus. BÁLINT ANDRÁS Hosszú az új Szeredéig (?) — Esküdni mertem volna rá, hogy a kígyó a fejétől a farkáig éppen olyan hosszú, mint a farkától a fejéig — mondta a napokban egy ismerősöm és elővett három levélborítékot. Egészen közönséges borítékok voltak, bélyeg, pecsét, miegymás, annak rendje és módja szerint. — Na és— hökkentem meg — mi köze ennek a népszerűtlen csúszómászóhoz? — Csak annyi, hogy a felületes szemlélőnek úgy tűnhet, Csíkszeredától Kolozsvárig legalább kétszer olyan hosszú az út, mint onnan ide. — Rejtély? — Annak tűnt, de megfejtettem. Feladtam itt egy levelet reggel, másnap délben megkapták. De nézd ezeknek a postabélyegzőknek a dátumát. Nosza, és máris fény derül a titokra. — Feladták november 20-án, ideérkezett 21-én, megkaptam szombaton, 22-én. Ez expressz levél volt. Biztos késő este érkezett, azért nem hozták ki rögtön. A másik: 21-én adták fel, Csíkszeredái bélyegző 22-éről, 24-én, hétfőn híÁet a postás. Vásártó,s Biztos a hosszú út és a sietség fáradalmait pihentették vele. Mert ezen is expressz jelzés van. Ezek után már nem is csodálkoztam, hogy egy egyszerű levelet, ami már 24-én itt volt, csak szerdán kaptam kézhez. Pedig becsszó, nem lakom messzebb a postától öt percnél. — Hamar munka, ritkán jó — idéztem a bölcs népi mondást és a Csíkszeredai postahivatal alkalmazottainak kifürkészhetetlen akaratába belenyugodva, s abban a bizto tudatban, hogy a kigyó mégis csak megbízható állat, ugyanolyan hosszú bárhonnan mérnénk is — kissé borongós hangulatban elbúcsúztunk egymástól. A halványsárga borítékok a lenyugvó nap sugaraiban vörösnek tűntek. Vagy szégyenükben pirultak el? Ki tudja? Néha egy boríték is érez, s hátha még beszélni is tudna ... BARTUNEK ISTVÁN ,,A huszadik század legszebb költeménye" — súgta valaki az előadás szünetében, s még csak nem is védekezhettem, diákköri ,,hagyd csak el, mert tudómmal", olyan hirtelen történt minden: a feltörő öröm, a fellobbanó felismerés, mondhatom rádöbbenés a kinyilatkozás helytálló voltára, igazára, sőt, igazságára. Elfogadtam a súgást, rábólintottam, anélkül azonban, hogy utána gondoljak. De az is lehet, hogy valami hasonló igazság készülődött bennem is formát ölteni, alakult már a feszülten figyelő teremben, mondom, mindez lehetséges, de nem lényeges. Hiszen a magam felismerését tulajdonképpen nem A kis herceg váltotta ki, tudom most már, hanem a megjelenítője, Illyés Kinga. Illetve mégiscsak A kis ke A kis herceg, de csakis azzal és azáltal, úgy ahogyan ő elénk varázsolta, megjátszotta — vagy megálmodta? —, életre keltette, egyedül, és egy szó egyedül elhitette velünk: nem kell ahhoz gyermekké visszaváltozzunk, hogy felfedezzük magunkban, a jót, a szépet, s az összes többi nagybetűs erényt és erkölcsöket. Mégha el is elbujdokolt vagy csak bujócskát játszik velünk ez a gyermek, és nem mutatkozik, de azért bennünk él, sírdogál vagy éppen duzzog, talán álmaink mélyén, talán emlékeinkben él, a szabadon engedett madár, az egyszer látott, örökre eleresztett madár, akihez legőszintébb időnkben vallani kényszerülünk és könyörgünk, hogy bocsásson meg felnőtt bűneinkért. A huszadik század legszebb költeménye lenne A kis herceg? Én nem tudom. De azon az estén úgy tűnt egy ámulásnyi pillanatra, hogy a világ csak azért létezik, gyönyörködhessen benne az ember. S amihez hozzáhallom a mi Tamási Áronunk mondását is: (ha már) „... Azért vagyunk a világon, hogy otthon legyünk benne". MIKLÓS LÁSZLÓ spore 1 ex . A labdarúgó UEFA-torna selejtezői során Románia ifjúsági válogatottja Gorjban 0-0-ás dön tetlenre játszott a Szovjetunió csapatával. Fiataljaink mindvégig jól játszottak, sőt a 37. percben a székelykeresztúri Gergely révén gólt is szereztek, amit a norvég játékvezető nem adott meg! A jugoszláv Pilics nyerte a stockholmi tenisztornát. A döntőben 6— 4, 4—6, 6—2 arányban győzött Ilie Nastase ellen. A stockholmi asztalitenisz Skandináv kupa küzdelmei során a női páros döntőjében a Maria Alexandru—Mihálka Nóra román kettős 3—2-re győzött a szovjet Radnova—Pogosova kettős ellen. A női egyénit az NSZK-beli Simon Ágnes nyerte. Szófiában Románia utánpótlás jégkorong válogatottja 9—0-ra győzött Bulgária ellen. Ma este játsszák Marseille-ben (Franciaország) a harmadik magyar—csehszlovák VB selejtező labdarúgó mérkőzést. A találkozót televízióállomásaink is közvetítik. 1969 December 3 szerda Napkelte: 7,34 nyugta: 16,37 Holdkelte: 0,32 nyugta: 13,15 Az évből eltelt 336 nap, hátra van még 29 nap. ÉVFORDULÓK: — 1931-ben e napon kezdte meg munkálatait az RKP V. Kongresszusa — 1888-ban született Ion Nonna Otescu zeneszerző és karmester (megh. 1940-ben). HETIVÁSÁR: Csíkszereda, Borszék NÉVNAP: Ferenc.) Televízió DECEMBER 3. SZERDA 18,00 Pionírok stúdiója 18,25 Folklórműsor 19,00 Híradó 19,20 Zenei intermezzo 19,30 Társadalmi ankét 20,00 Filmmúzeum: A kis lord 21, 40 Reflektor 21,55 Labdarúgás: Csehszlovákia — Magyarország. Közvetítés Marseille-ből, 23,35 Műsorzárás DECEMBER 4. CSÜTÖRTÖK Magyar nyelven: 5,00—5:30 Reggeli zenés beszélgetés. 13,00—13,30 Lapszemle. Új könnyűzene felvételeinkből. Mikroenciklopédia: Az Apollo-12 űrhajó sikeres útja. Az experesszionista színház. 16,15 —17,00 Hírek, tudósítások. Fiatalok híradója: gyári pillanatkép. A XII/b. osztályban történt. Leánysarok. Színészportré. Könnyűzene. JÓZSEF ATTILA 37 évvel ezelőtt hunyt el József Attila, a magyar líra egyik óriása. Ez alkalommal a „Szeretnének“ című verséből idézünk: „Ha víz volnék, hát volnék pocsolya. Ha tűz volnék, hát volnék hamuja... “ folytatását a tvízsz. 1, függ. 22 és 24 sz. sorokban kapjuk? A vízsz. 43 és a függ 5, 6, 9 sz. sorokbannégy versének címét rejtettük el. VÍZSZINTES! 12. Hernyótalpas harcieszköz, 13. Cipésszerszám, 14. Víz alatti munkálatokat végző egyén, névelővel, 15. Hangnem, 16. Durva, 18. Végtagja, 19. Mezőgazdasági munkálat (ék. 1.) 21. Visszacsukta! 22. Vissza, románul lendület, 23. Ilyen hártya is van (névelővel), 25. Gyalu vég! 26. Románul év, 27. Rikoltani kezd! 29. Kerek szám? 30. Haláltábor, 32. Fordított, alig észlelhető zaj, névelővel, 33. Indulatszó, 34. Álcázott aláírás, 36. E nap, 37. Román korszakok, 38. Hátulról romboló, 40. Közepes hiba, 41. Fordított szín, 42. Nátrium vegyjele, 47. Winetou szellemi atyja, 48. Mérges pókféle, 50. Förtelmes-e? 52. Magyarországi megye lakosa, 53. Lovasszék, 55. Tár. FÜGGŐLEGES: 1. Startot indít! 2. Csendesen? 3. Férfi név, 4. Egyszerű gép, 7. Keresztszülő románul, 8. Ékes kutya, 10. A kastély, 11. Eszik (ék. f.), 16. Néma éra! 17. Okos, 20. Szalag, 21. Éktelen porond! 28. Elektromos töltésű atom, 31. Kamara, 32. ZV, 33. Túlméretezett, 35. Észleli, 37. Eltávozik, 39. Fed, 40. Lám, 43. Mezőgazdasági munkát végez, 44. Tövis románul, 45. Kevert neon, 46. Nem hulló csapadék, 49. Állati lak-e? 51. Ilyen hely is van, de óvó, 54. Duplázva modern tánc. H. L DECEMBER 3. SZERDA CSÍKSZEREDAI „Hargita“: Golyót a tábornoknak. Színes, szélesvásznú olasz film. SZÉKELYUDVARHELYI „Homorúd“: Pokolrév. Magyar film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI „Mioriţa“: Illúziók. Csehszlovák film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI :„Famunkás“: Gépzongorák. Francia film. MAROSHÉVIZI „Căliman“: Az új lakó. Lengyel film. SZÉKELYKERESZTÚRI „Haladás“: Betörők napja. Színes, szélesvásznú francia film. GALÓCSI „Fenyő“: Hogy állunk fiatalember? Magyar film. BALÁNT ANYAI „Bányász“: Nem éppen szerencsés nap. Szélesvásznú szovjet film. GYERGYÓCSOMAFALVI „Művelődés“: Gyilkosság egyéni stílusban. Szélesvásznú csehszlovák film. BORSZÉKI „Forrás“: Karácsonyi Erzsébettel. Csehszlovák film. BORSZÉKI „Borszék“: A sárga Rolls- Royce. Színes, szélesvásznú angol film. TUSNÁDFÜRDŐI „Olt“: A szarajevói merénylet. Színes jugoszláv film. PARAJD- filmszínház: A Morrisville-i kísértet. Csehszlovák film. DITRÓI „Maros“: Ellenőrizve, aknamentes. Jugoszláv film. 1 . Egy nap Brassó-Pojánán Brassóban, valahol a Bolgárszeg fölött meleg scézszorítással találkozik a két hegyóriás, a Cenk és a Schuller. A két korona, a két térséges szépségű ék: Brassóé és Pojánáé. Ez utóbbi az ország egyik legközkedveltebb üdülőhelye az év minden szakában. Télen csillogó fehéren, tavasszal foltosan, mosolygósan, nyáron méregzölden és ősszel szeszélyesen. Ez Brassó-Pojána. Indulás Brassóból az Enescu térről. Tizennégy kilométeres szerpentin áll előttünk. Óriáskígyó, szürkén, magasbatörő fejjel. A szeme 1030 méteren, a Sportszálló környékén. Innen mindent belát és gyönyörködik. Kúszunk felfelé a szerpentinen. Kilátó, kilátó után. Amott lent a medencében Brassó a Fekete-templommal, pipáló gyárkéményeivel, ott tova északon a Barcaság lankái, dombjai oldják fel a csipkés bérceket, sudár fenyőket. Jobbra az öreg Cenk, balra, egy kicsit távolabb Rozsnyó völgye. Tökéletes panoráma, itt-ott hófoltok. A naptár november 30-at mutat. Itt feleúton még bükk, tölgy és fenyő váltja egymást. Fennebb haladva az utóbbi aztán mindent kiszorít. Uralkodik tüskéivel, illatával, színével. Az egyik kanyar mögül vadászház bukkan elő. Jellegzetes havasi épület fagerendákból, zsindellyel fedve. Pojánán minden épületre ez a stílusjegy nyomja rá bélyegét. Még a legmodernebbekre is. A hó itt már tizenöt centi. A hideg sem marad el mögötte. Indulásomkor Csíkszeredában hó sem volt és a hőmérő higanyszála 0 fok fölött ingadozott. (Még nevezte valaki Csíkot az ország leghidegebb vidékének). Pojánán már síztek. Az autóbusz óvatosan lassít a síkos úton és megáll. Itt mindenki kiszáll, és nagyot szippant az éles levegőből. Megkönnyebbül, feléled. Nyüzsgés. Fiatalok, idősek és bábeli hangzavar. Vadászkalapos, térdnadrágos férfi, kezében faragott fenyőbot. — Guten Tag — köszöntöm. Mi a véleménye Pojánáról — szegezem neki ezt az oly banális kérdést. — A! Pojána. Higyje el uram, Pojána maga az élet. Az NSZK-ból, a Ruhr vidékéről jöttem. És nyugdíjas koromra kellett megérnem második fiatalságomat. Itt Brassó-Pojánán. Nem is merek arra gondolni, hogy elmegyek innen. A Sportszálló halljában sürgés-forgás, tízesével érkeznek vendégek, pár napra, egy hétre, sőt hónapra is. Virág Vencel, a szállodakomplexum (három épületből áll) felelőse két telefoncsörgés között tájékoztat: Nehéz lenne összeszámolni hányan keresik fel évente az üdülőhelyet. Egyszerre körülbelül 1000 embert tudunk elszállásolni, de hétvégeken tízezrek fordulnak meg, élvezik a tájat és mennek tovább. Csak az általam vezetett Sportszálló évente több, mint 10 000 vendéget szolgál ki. És ezek 85 százaléka külföldi. A Neckermann nyugatnémet cégnek külön kirendeltsége működik a szállóban és toborozza a turistákat, nyaralókat. Jelszavunk — mindent a vendégért! Ez bizony sokszor minden percünket igénybe veszi, de megéri. Innen csak megelégedett emberek távoztak. Valóban, a kiszolgálás mindenütt kifogástalan. Nem kell várni a pincérre, nem hideg a felszolgált étel, mindenki udvarias. Lám, lám így is lehet... Korcsolyával a vállukon pöttömnyi fiúk, lányok, felnőttekkel keveredve bandukolnak, csúszkálnak, igyekeznek a műjégpálya felé. Ha nézője nincs is az itt rendezett jégkorongmérkőzéseknek, annál többen zarándokolnak fel Brassóból korcsolyázni, egyet keringeni a jégen. Innen a műjégpályáról látni, amint a Schuller meredek oldalában lassan cammog, nyikorog a csúcs felé a sílift. Aljában sorukra várnak a merészebbek, derülnek egy vállalkozókedvű társaságon, akik csak felfelé bírták ki az utat, vissza már lábon, nadrágféken érkeztek. Nem volt merszük lefelé is igénybe venni a felvonót. Akik több időt töltenek a Pojánán, távolabbi túrákra is vállalkoznak. Csodálatos út vezet a Királykőre, a Piriol Rece-re, a Postavarul-ra. Minden lépés, minden bérc után újabb és újabb felejthetetlen élményben van része az ittjárónak. — Ha képen vagy filmen mutatják, azt mondom, nem igaz. El kell jönni, meg kell nézni, hogy bizonyságot nyerjünk a vidék csodálatosságáról — mondta egy ismerősöm. Igaza van. És ha az ember kifáradt a mászkálásban, megtelt élményekkel, akkor betér egy berbécstokányra a Sura Dacilorba, ahol évszázadok előtti környezetben, hangulatban fogyaszthat jellegzetes ételeket, italokat. A zenére, táncra vágyók a Capra Neagrăban kötnek ki. Itt mindenki vidám, felszabadult, együtt énekel és táncol öreg s fiatal, izzad a mixer, a pincér, a shake-t járó pár. Ezzel szemben méltóságteljes csend honol a Sportszálló éttermében. Idősebb párok fogyasztják kényelmesen vacsorája ifiakát, megrovó pillantást vetve egy-egy érkező, zajosabb társaságra. Egyik asztalnál Európa találkozik Ázsiával, bolgárok és koreaiak ízlelgetik a számukra készített ételkülönlegességeket. A bárból zeneautomata és játékasztalok zaja szűrődik ki. Itt már vidámabb az élet. Lassan minden elcsendesül. Hazatérő gépkocsik lámpái pásztázzák végig a sziporkázó havat, a játékos szél porhót szór a járókelők szemébe, majd elsurran a zúgó fenyők között. Nehéz lenne eldönteni mikor fenségesebb Brassó-Pojána: nappal vagy éjszaka? Gépkocsink óvatosan eregél lefelé a szerpentinen. Ismét felbukkannak a teraszok és megborzongunk a csodálatos látványtól. Alattunk Brassó milliónyi fényével, felettünk a tiszta, csillagos égbolt. Tökéletes összhang, átmenet a világűr és föld között. Innen csak a viszontlátás reményével lehet távozni. .. MORVAY ZOLTÁN Országjáró munkatársunk szerdai riportja Köszönetnyilvánítás Köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik szeretett férjem dr. Kelemen Imre elhalálozása alkalmával részvétüket nyilvánították, mellém álltak és fájdalmamban osztoztak. özv. Kelemen Imréné ír Az Ajándékok hónapjában ne fegedke&zefi mety U&x&átait&zánát, kedves i&meiaseiíot. A megyei fogyasztási szövetkezetek szaküzleteiben vásárolhatja meg ajándékait. NAGY VÁLASZTÉKBAN TALÁL — kötöttárukat, — édesipari termékeket — játék- és ajándéktárgyakat. ! X 4 A balánbányai Bányaipari Vállalat azonnal alkalmaz — bányászokat — segédbányászokat — segédmunkásokat föld alatti munkára A vállalat biztosítja: maximális fizetést, az ingyenes elszállásolást közös háldtermekben, a napi háromszori étkezést ellenértékének megtérítésével Lehetőséget a szakképesítéshez. A vállalattól 60 km. távolságon beli!) lakó munkások részére a szállítási költség havonta 30 lej. Bővebb felvilágosítást a vállalat személyzeti osztálya ad. 001)