Hargita, 1969. december (2. évfolyam, 285-309. szám)

1969-12-03 / 286. szám

HARGITA 2 Hófödte partok köz­ött folyik már a patak „Háromszo­rozs ütem csűre kézéig. Ezt írja a legényke, — mert minek másnak nevezni az 1952- ben született, 17 éves süldő fiút, és még azt,­­ hogy „erősen megrészegedtem a fiatalokkal". Akkor meglátta egyik idősebb falujabelijét és eszébe jutott, hogy valamikor, amikor neki még hátulgombolós nadrágja volt és az orrát is az édesanyja törölgette, szóval akkor­tájt az 5 édesapjának egy kis viszálya volt ezzel az emberrel, akinek egy kapát adtak oda és az nem hozta vissza. Szóval eszébe iu­­özönvíz előtti törté­­ssel «Ifel» dejl­es­z­legényke miveltErő­sen megrészegedett a fiatalok­kal" most újból felelevenítette. S nosza rajta félre hívta, azt a „kapás embert", aki ugyebár az apja is lehetne, és „három­szo­r haza ütem csűre kezel", magyarán csóre kézzel, ököllel, háromszor megütötte. Azért a fene kapáért, mert valaki csak meg kell, hogy bosszulja a csa­ládi vagyon megsértőjét. Ha öt év múlva, öt év múlva, ha ké­sőbb hát később. Mindegy, fő az, hogy a „csűrő kéz" ütése ne maradjon el. Szokványos történet. A virtus, a forróvérű süldöcske virtusának ököljog elégtétele. Sőt kapásból folytatni is lehetne a történe­tet, mikor tíz, húsz év múlva a mostani tettest vérben hagyja, a mostani áldozat fia, és me­gint 16—20 év múlva „erősen megrészegedve" bicskát ránta­nak egymásra az unokák. A valamikori kapáért, sérelemért. Amikor már elfelejtődik az in­dok, csak a vakon lezúduló ö­­köl vagy a villanó kés sújt le kíméletlenül. Hát örvendjünk, hogy még csak az első incidenseknél tar­tunk. De, kedves farkaslaki legény­ke, aki alig két éve kerültél ki az iskola padjaiból, az „ütteni elégtétel" helyett talán mást is kellett volna tanulni. Oh, ko­rántsem az emberség, a mél­tóság, a kölcsönös tisztelet szá­modra túl elvont szavait aka­rom neked felemlíteni, megsér­teni velük szerénységed. És az­zal sem szeretnélek piszkálni, hogy „a fiatalokkal erőssen megrészegedsz", erről azt hi­szem úgy sem tudnálak lebe­szélni, amikor szent meggyőző­désed, hogy egy 17 éves legény csak félre csapott kalappal és „csűre" ököllel legény a talpán, s természetes akkor, ha meg­bír vedelni néhány kupa bort vagy pálinkát. Csupán csak azt sajnálom, hogy nem ismered e­­léggé a helyesírást, s talán in­kább azt kellene megtanulnod. Már csak azért is, hogy virtusos tetteidről szóló vallomásaid ol­vashatatlansága ne okozzon fejtörést a böngészőnek. Mert tudod, jobban szeretem az „írászt-tudókat", azok között rit­kább az ócska virtus. BÁLINT ANDRÁS Hosszú az új Szeredéig (?) —­ Esküdni mertem volna rá, hogy a kígyó a fejétől a farká­ig éppen olyan hosszú, mint a farkától a fejéig —­ mondta a napokban egy ismerősöm és elővett három levélborítékot. Egészen közönséges borítékok voltak, bélyeg, pecsét, miegy­más, annak rendje és módja szerint. — Na és­­— hökkentem meg — mi köze ennek a népszerűt­len csúszómászóhoz? — Csak annyi, hogy a felü­letes szemlélőnek úgy tűnhet, Csíkszeredától Kolozsvárig le­galább kétszer olyan hosszú az út, mint onnan ide. — Rejtély? — Annak tűnt, de megfejtet­tem. Feladtam itt egy levelet reggel, másnap délben meg­kapták. De nézd ezeknek a postabélyegzőknek a dátumát. Nosza, és máris fény derül a titokra. — Feladták november 20-án, ideérkezett 21-én, megkaptam szombaton, 22-én. Ez expressz levél volt. Biztos késő este ér­­kezett, azért nem hozták ki rög­tön. A másik: 21-én adták fel, Csíkszeredái bélyegző 22-éről, 24-én, hétfőn híÁet a postás. Vás­ártó,s Biztos a hosszú út és a sietség fáradalmait pihentet­ték vele. Mert ezen is expressz jelzés van. Ezek után már nem is csodálkoztam, hogy egy egy­szerű levelet, ami már 24-én itt volt, csak szerdán kaptam kézhez. Pedig becsszó, nem la­kom messzebb a postától öt percnél. — Hamar munka, ritkán jó — idéztem a bölcs népi mon­dást és a Csíkszeredai posta­­hivatal alkalmazottainak kifür­készhetetlen akaratába bele­nyugodva, s abban a bizto tudatban, hogy a kigyó mégis csak megbízható állat, ugyan­olyan hosszú bárhonnan mér­nénk is — kissé borongós han­gulatban elbúcsúztunk egymás­tól. A halványsárga borítékok a lenyugvó nap sugaraiban vö­rösnek tűntek. Vagy szégyenük­ben pirultak el? Ki tudja? Néha egy boríték is érez, s hátha még beszélni is tudna ... BARTUNEK ISTVÁN ,,A huszadik század legszebb költeménye" — súgta valaki az előadás szünetében, s még csak nem is védekezhettem, diákköri ,,hagyd csak el, mert tudómmal", olyan hirtelen történt minden: a feltörő öröm, a fellobbanó felismerés, mondhatom rádöbbenés a kinyilatkozás helytálló voltára, igazára, sőt, igazságára. Elfogadtam a súgást, rábólintottam, anélkül azonban, hogy utána gondoljak. De az is lehet, hogy valami hasonló igazság készülődött bennem is formát ölteni, alakult már a feszülten figyelő teremben, mon­dom, mindez lehetséges, de nem lényeges. Hiszen a magam fel­ismerését tulajdonképpen nem A kis herceg váltotta ki, tudom most már, hanem a megjelenítője, Illyés Kinga. Illetve mégiscsak A kis ke A kis herceg, de csakis azzal és azáltal, úgy ahogyan ő elénk varázsolta, megjátszotta — vagy megálmodta? —, életre keltette, egyedül, és egy szó­ egyedül elhitette velünk: nem kell ah­hoz gyermekké visszaváltozzunk, hogy felfedezzük magunkban, a jót, a szépet, s az összes többi nagybetűs erényt és erkölcsöket. Mégha el is elbujdokolt vagy csak bujócskát játszik velünk ez a gyer­mek, és nem mutatkozik, de azért bennünk él, sírdogál vagy ép­pen duzzog, talán álmaink mélyén, talán emlékeinkben él, a sza­badon engedett madár, az egyszer­ látott, örökre­ eleresztett madár, akihez legőszintébb időnkben vallani kényszerülünk és könyörgünk, hogy bocsásson meg felnőtt­ bűneinkért. A huszadik század legszebb költeménye lenne A kis herceg? Én nem tudom. De azon az estén úgy tűnt egy ámulásnyi pil­lanatra, hogy a világ csak azért létezik, gyönyörködhessen benne az ember. S amihez hozzáhallom a mi Tamási Áronunk mondását is: (ha már) „... Azért vagyunk a világon, hogy otthon legyünk benne". MIKLÓS LÁSZLÓ spor­e 1 ex . A labdarúgó UEFA-torna se­lejtezői során Románia ifjúsági válogatottja Gorjban 0-0-ás dön­ tetlenre játszott a Szovjetunió csa­patával. Fiataljaink mindvégig jól játszottak, sőt a 37. percben a székelykeresztúri Gergely révén gólt is szereztek, amit a norvég játékvezető nem adott meg!­­ A jugoszláv Pilics nyerte a stockhol­mi tenisz­tornát. A döntőben 6— 4, 4—6, 6—2 arányban győzött Ilie Nastase ellen.­­ A stockholmi asztalitenisz Skandináv kupa küz­delmei során a női páros döntő­jében a Maria Alexandru—Mi­­hálka Nóra román kettős 3—­2-re győzött a szovjet Rad­nova—Po­gosova kettős ellen. A női egyénit az NSZK-beli Simon Ágnes nyerte.­­ Szófiában Románia utánpótlás jégkorong válogatottja 9—0-ra győzött Bulgária ellen.­­ Ma este játsszák Marseille-ben (Franciaor­szág) a harmadik magyar—cseh­szlovák VB selejtező labdarúgó mérkőzést. A találkozót televízióál­lomásaink is közvetítik. 1969 December 3 szerda Napkelte: 7,34­ nyugta: 16,37 Holdkelte: 0,32 nyugta: 13,15 Az évből eltelt 336 nap, hátra van még 29 nap. ÉVFORDULÓK: — 1931-ben e napon kezdte meg munkálatait az RKP V. Kongresszusa — 1888-ban született Ion Nonna Otescu zeneszer­ző és karmester (megh. 1940-ben). HETIVÁSÁR: Csíkszereda, Borszék NÉVNAP: Ferenc.) Televízió DECEMBER 3. SZERDA 18,00 Pionírok stúdiója 18,25 Fol­klórműsor 19,00 Híradó 19,20 Ze­nei intermezzo 19,30 Társadalmi ankét 20,00 Filmmúzeum: A kis lord 21, 40 Reflektor 21,55 Labda­rúgás: Csehszlovákia — Magyaror­szág. Közvetítés Marseille-ből, 23,35 Műsorzárás DECEMBER 4. CSÜTÖRTÖK Magyar nyelven: 5,00—5:30 Reg­geli zenés beszélgetés. 13,00—13,30 Lapszemle. Új könnyűzene felvéte­leinkből. Mikroenciklopédia: Az Apollo-12 űrhajó sikeres útja. Az experesszionista színház. 16,15 —17,00 Hírek, tudósítások. Fiatalok híradója: gyári pillanatkép. A XII/b. osztályban történt. Leány­sarok. Színészportré. Könnyűzene. JÓZSEF ATTILA 37 évvel ezelőtt hunyt el József Attila, a magyar líra egyik óriása. Ez alkalommal a „Szeretnének“ című verséből idézünk: „Ha víz volnék, hát volnék pocsolya. Ha tűz volnék, hát volnék hamuja... “ folytatását a tvízsz. 1, függ. 22 és 24 sz. sorokban kapjuk? A vízsz. 43 és a függ 5, 6, 9 sz. sorokban­­négy versének címét rejtettük el. VÍZSZINTES! 12. Hernyótalpas harciesz­köz, 13. Cipés­­szer­szám, 14. Víz alatti munkálatokat végző egyén, névelővel, 15. Hangnem, 16. Durva, 18. Végtagja, 19. Me­zőgazdasági munká­lat (ék. 1.) 21. Vissza­csukta! 22. Vissza, ro­mánul lendület, 23. Ilyen hártya is van (névelővel), 25. Gyalu­ vég! 26. Románul év, 27. Rikoltani kezd! 29. Kerek szám? 30. Ha­láltábor, 32. Fordított, alig észlelhető zaj, né­velővel, 33. Indulat­szó, 34. Álcázott alá­írás, 36. E nap, 37. Román korszakok, 38. Hátulról romboló, 40. Közepes hiba, 41. For­­dított szín, 42. Nát­rium vegyjele, 47. Wi­­netou szellemi atyja, 48. Mérges pókféle, 50. Förtelmes-e? 52. Ma­gyarországi megye la­kosa, 53. Lovasszék, 55. Tár. FÜGGŐLEGES: 1. Startot indít! 2. Csen­desen? 3. Férfi név, 4. Egyszerű gép, 7. Keresztszülő románul, 8. Ékes kutya, 10. A kastély, 11. Eszik (ék. f.), 16. Néma éra! 17. Okos, 20. Szalag, 21. Éktelen porond! 28. Elektromos töltésű a­­tom, 31. Kamara, 32. ZV, 33. Túlméretezett, 35. Észleli, 37. Eltávo­zik, 39. Fed, 40. Lám, 43. Mezőgazdasági munkát végez, 44. Tö­vis románul, 45. Ke­vert neon, 46. Nem hulló csapadék, 49. Ál­lati lak-e? 51. Ilyen hely is van, de óvó, 54. Duplázva modern tánc.­ H. L DECEMBER 3. SZERDA CSÍKSZEREDAI „Hargita“: Golyót a tábornoknak. Színes, szélesvásznú olasz film. SZÉKELYUDVARHE­LYI „Homorúd“: Pokolrév. Magyar film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI „Mioriţa“: Illúziók. Csehszlovák film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI :„Famunkás“: Gépzongorák. Francia film. MAROSHÉVIZI „Căliman“: Az új lakó. Lengyel film. SZÉKELY­­KERESZTÚRI „Haladás“: Betörők napja. Színes, szélesvásznú francia film. GALÓC­SI „Fenyő“: Hogy állunk fiatalember? Magyar film. BALÁNT ANYAI „Bányász“: Nem éppen szerencsés nap. Szélesvásznú szovjet film. GYERGYÓCSOMA­­FALVI „Művelődés“: Gyilkosság e­­gyéni stílusban. Szélesvász­nú csehszlovák film. BOR­SZÉKI „Forrás“: Karácsonyi Erzsébettel. Csehszlovák film. BOR­SZÉKI „Borszék“: A sárga Rolls- Royce. Színes, szélesvásznú angol film. TUSNÁDFÜRDŐI „Olt“: A szarajevói merénylet. Színes ju­goszláv film. PARAJD-­ filmszín­ház: A Morrisville-i kísértet. Cseh­szlovák film. DITRÓI „Maros“: Ellenőrizve, aknamentes. Jugoszláv film. 1 . Egy nap Brassó-Pojánán Brassóban, valahol a Bol­gárszeg fölött meleg scéz­­szorítással találkozik a két hegyóriás, a Cenk és a Schuller. A két korona, a két tér­séges szépségű ék: Brassóé és Pojánáé. Ez u­­tóbbi az ország egyik legköz­kedveltebb üdülőhelye az év minden szakában. Télen csil­logó fehéren, tavasszal fol­tosan, mosolygósan, nyáron méregzölden és ősszel sze­szélyesen. Ez Brassó-Pojána. Indulás Brassóból az Enes­­cu térről. Tizennégy kilomé­teres szerpentin áll előttünk. Óriáskígyó, szürkén, magas­­batörő fejjel. A szeme 1­030 méteren, a Sportszálló kör­nyékén. Innen mindent belát és gyönyörködik. Kúszunk fel­felé a szerpentinen. Kilátó, kilátó után. Amott lent a medencében Brassó a Fe­kete-templommal, pipáló gyárkéményeivel, ott tova é­­szakon a Barcaság lankái, dombjai oldják fel a csipkés bérceket, sudár fenyőket. Jobbra az öreg Cenk, balra, egy kicsit távolabb Rozsnyó völgye. Tökéletes panoráma, itt-ott hófoltok. A naptár no­vember 30-at mutat. Itt fele­­úton még bükk, tölgy és fe­nyő váltja egymást. Fennebb haladva az utóbbi aztán mindent kiszorít. Uralkodik tüskéivel, illatával, színével. Az egyik kanyar mögül va­dászház bukkan elő. Jelleg­zetes havasi épület fageren­dákból, zsindellyel fedve. Po­­jánán minden épületre ez a stílusjegy nyomja rá bélye­gét. Még a legmoderneb­bekre is. A hó itt már tizenöt centi. A hideg sem marad el mö­götte. Indulásomkor Csíksze­redában hó sem volt és a hőmérő higanyszála 0 fok fö­lött ingadozott. (Még nevez­te valaki Csíkot az ország leghidegebb vidékének). Po­­jánán már síztek. Az autóbusz óvatosan las­sít a síkos úton és megáll. Itt mindenki kiszáll, és na­gyot szippant az éles leve­gőből. Megkönnyebbül, fel­éled. Nyüzsgés. Fiatalok, idő­sek és bábeli hangzavar. Vadászkalapos, térdnadrá­­gos férfi, kezében faragott fenyőbot. — Guten Tag — köszön­töm. Mi a véleménye Pojá­­náról — szegezem neki ezt az oly banális kérdést. — A! Pojána. Higyje el uram, Pojána maga az élet. Az NSZK-ból, a Ruhr vidé­kéről jöttem. És nyugdíjas koromra kellett megérnem második fiatalságomat. Itt Brassó-Pojánán. Nem is me­rek arra gondolni, hogy el­megyek innen. A Sportszálló halljában sürgés-forgás, tízesével ér­keznek vendégek, pár napra, egy hétre, sőt hónapra is. Virág Vencel, a szálloda­komplexum (három épület­ből áll) felelőse két telefon­­csörgés között tájékoztat: Nehéz lenne összeszámol­ni hányan keresik fel éven­te az üdülőhelyet. Egyszerre körülbelül 1­000 embert tu­dunk elszállásolni, de hét­végeken tízezrek fordulnak meg, élvezik a tájat és men­nek tovább. Csak az általam vezetett Sportszálló évente több, mint 10 000 vendéget szolgál ki. És ezek 85 száza­léka külföldi. A Neckermann nyugatnémet cégnek külön kirendeltsége működik a szál­lóban és toborozza a turis­tákat, nyaralókat. Jelszavunk — mindent a vendégért! Ez bizony sokszor minden per­cünket igénybe veszi, de megéri. Innen csak megelé­gedett emberek távoztak. Valóban, a kiszolgálás mindenütt kifogástalan. Nem kell várni a pincérre, nem hideg a felszolgált étel, min­denki udvarias. Lám, lám így is lehet... Korcsolyával a vállukon pöttömnyi fiúk, lányok, fel­nőttekkel keveredve bandu­kolnak, csúszkálnak, igyekez­nek a műjégpálya felé. Ha nézője nincs is az itt rende­zett jégkorongmérkőzések­nek, annál többen zarándo­kolnak fel Brassóból korcso­lyázni, egyet keringeni a jé­gen. Innen a műjégpályá­ról látni, amint a Schuller meredek oldalában lassan cammog, nyikorog a csúcs felé a sílift. Aljában sorukra várnak a merészebbek, de­rülnek egy vállalkozókedvű társaságon, akik csak felfelé bírták ki az utat, vissza már lábon, nadrágféken érkez­tek. Nem volt merszük lefelé is igénybe venni a felvonót. Akik több időt töltenek a Pojánán, távolabbi túrákra is vállalkoznak. Csodálatos út vezet a Királykőre, a Pi­riol Rece-re, a Postavarul-ra. Minden lépés, minden bérc után újabb és újabb felejt­hetetlen élményben van ré­sze az ittjárónak. — Ha ké­pen vagy filmen mutatják, azt mondom, nem igaz. El kell jönni, meg kell nézni, hogy bizonyságot nyerjünk a vidék csodálatosságáról — mondta egy ismerősöm. Iga­za van. És ha az ember kifáradt a mászkálásban, megtelt élmé­nyekkel, akkor betér egy ber­bécstokányra a Sura Dacilor­­ba, ahol évszázadok előtti környezetben, hangulatban fogyaszthat jellegzetes étele­ket, italokat. A zenére, tánc­ra vágyók a Capra Neagră­­ban kötnek ki. Itt mindenki vidám, felszabadult, együtt énekel és táncol öreg s fia­tal, izzad a mixer, a pincér, a shake-t járó pár. Ezzel szemben méltóságteljes csend honol a Sportszálló éttermé­ben. Idősebb párok fogyaszt­ják kényelmesen vacsorája­ ifia­­kát, megrovó pillantást vetve egy-egy érkező, zajosabb tár­saságra. Egyik asztalnál Eu­rópa találkozik Ázsiával, bol­gárok és koreaiak ízlelgetik a számukra készített ételkü­lönlegességeket. A bárból zeneautomata és játékaszta­lok zaja szűrődik ki. Itt már vidámabb az élet. Lassan minden elcsende­sül. Hazatérő gépkocsik lám­pái pásztázzák végig a szi­porkázó havat, a játékos szél porhót szór a járókelők sze­mébe, majd elsurran a zúgó fenyők között. Nehéz lenne eldönteni mikor fenségesebb Brassó-Pojána: nappal vagy éjszaka? Gépkocsink óvatosan ere­gél lefelé a szerpentinen. Is­mét felbukkannak a teraszok és megborzongunk a csodá­latos látványtól. Alattunk Brassó milliónyi fényével, fe­lettünk a tiszta, csillagos ég­bolt. Tökéletes összhang, át­menet a világűr és föld kö­zött. Innen csak a viszont­látás reményével lehet tá­vozni. .. MORVAY ZOLTÁN Országjáró munkatársunk szerdai riportja Köszönetnyilvánítás Köszönetem­et fejezem ki mind­azoknak, akik szeretett férjem dr. Kelemen Imre elhalálozása alkalmával részvétüket nyilvá­nították, mellém álltak és fáj­dalmamban osztoztak. özv. Kelemen Imréné ír Az Ajándékok hónapjában ne fegedke&zefi mety U&x&átait&zán­át, kedves i&meiaseiíot. A megyei fogyasztási szövetkezetek szaküzleteiben vásárolhatja meg ajándékait. NAGY VÁLASZTÉKBAN TALÁL — kötöttárukat, — édesipari termékeket — játék- és ajándéktárgyakat. ! X 4 A balánbányai Bányaipari Vállalat azonnal alkalmaz — bányászokat — segédbányászokat — segédmunkásokat föld alatti munkára A vállalat biztosítja: maximális fizetést, az ingyenes elszállásolást közös há­­ldtermekben, a napi háromszori étkezést ellenértékének megtérítésével Lehetőséget a szakképesítéshez. A válla­lattól 60 km. távolságon beli!) lakó munkások részére a szállítási költség havonta 30 lej. Bővebb felvilágosítást a vállalat személyzeti osztálya ad. 001)

Next