Hargita, 1970. március (3. évfolyam, 49-74. szám)
1970-03-26 / 70. szám
2 ------------------------------JEGYZETEK— Lám, lám . .. nem megmondtam ? Csak nem kerül meg a borvízes ember Becsület szavamra, nem a káröröm és a rosszindulat ültetett az írógép elé. A kényszerítő ok a Hová tűnt el a borvizes ember? című cikkemre érkezett válaszok voltak. Minden különösebb jóstehetség nélkül emlegettem a bűvös „rentabilitás“ szót. A tapasztalat vezetett, íme a városi néptanács válasza: „Hivatkozással a Hová tűnt el a borvizes ember cikkükre felvettük a kapcsolatot a Csíkszeredai Városgazdálkodási Vállalat vezetőségével és megtárgyaltuk a borvíz házhozszállításának problémáját. A fenti vállalat szóbeli ígéretet tett, hogyha rentábilisnak bizonyul, április 1-től megkezdik a borvíz szállítását. (Kiemelések tőlem). Eddig a válasz. Szóval április elsején megkezdik, ha rentábilisnak bizonyul. Most már csak azt kellene eldönteni, hogy milyen módszerrel állapítják meg: rentábilis lesz-e a borvíz házhozszállítása? A főkönyvelő elvtárssal folytatott nem hivatalos társalgásra alapozva és ismételten a válaszra hivatkozva, félő, hogy az egész csak áprilisi tréfa lesz. Mennyire szeretném — és velem együtt nagyon sok Csíkszeredái —, ha most nem én mondanám, hogy lám-lám.. . hanem az illetékesek. . . A cikkre máskülönben a zsögödi mísz is válaszolt. (A taplocaiak hallgatnak. Talán meglepetést készítenek elő?). Válaszuk rendkívül érdekes: „Lapjuk 41. számában megjelent Hová tűnt el a borvizes ember? című cikkben foglaltakkal egyetértünk és ezért megpróbáltunk az ügyben pozitív eredményt elérni, ami sajnos nem sikerült. A megvalósíthatatlanság legfőbb oka az, hogy Zsögödön nincs senki, aki a jelenlegi közlekedési törvény szigora miatt belépne borvizes embernek, semmilyen járművel“. A levél további részét nem idézem, mert nem elég megalapozott. Maguk is elismerik, hogy a legfőbb ok a már említett. Ez annál is inkább igaz, mert a befejező rész már igyekszik megnyugtatni: „A borvízkút jelenleg kielégíti azon magánszemélyeket, akik a nyolc órai munkaidő után busszal, gépkocsival motorkerékpárral, biciklivel vagy gyalog kirándulnak... és 5—10 litert, egy hétre való borvizet visznek haza maguknak, s még a szomszédoknak is“. Szóval udvariasan kioktattak. Ha borvizet akarok inni, nyolc órai munkaidőm leteltével ránduljak ki. Utóvégre miért ne kössük össze a hasznost a kellemessel? Kellemes, hogy borvizet iszunk és hasznos, hogy nem nő a pocakunk. A taplocai mtsz még nem válaszolt és ha válaszol is, vajon pozitív lesz-e az? Legalább annyira biztató, mint a városgazdálkodásé? Úgy néz ki, végleg nem kerül meg a borvizes ember. Hacsak?. .. Hacsak nem „importálunk“ borvizet, mondjuk Csicsóból. Nekik már van tapasztalatuk ezen a téren. Végső megoldásként marad továbbra is a csapvíz, mert a dugaszolt borvízre szintén nem nagyon számíthatunk. Hála a kereskedelmi szervek operativitásának, ez is gyakori hiánycikk Hargita megyében. .. a borvizek hazájában. BOGOS SÁNDOR Szinte zsebre vágtak Nemrégiben új karórát vettem. Úgy mondják, jó márka, meg csinos is, hát örvendtem a vásárnak. És az óra megindult. Ment, mendegélt hétszázharminchat percet és néhány másodpercet. Aztán minden előzetes bejelentés nélkül megállt. Na és mi ebben a vicc, mondhatnánk. Ott a garancialevél, elmész vele a javítóműhelybe és ... várod, amit a sors rendel. - - ■ .--• Én is igy tettem. Bemegyek az óráshoz, előhozakodom a panaszommal, miközben az asztalra helyezem a tettest a garancia levél társaságában. Az órás bácsi megtekinti, aztán rámnéz. Arcán rosszalló mosoly fut végig, fejét csóválgatja. Nem tudom mire vélni, de aztán megszólal: — Ki nyitotta fel az órát? — Én nem! — De, kérem, az óra fel volt nyitva. Itt a nyoma. Habár azt a bizonyos nyomot nem láthattam, mindent elkövettem, hogy megmagyarázzam: nem értek hozzá, meg nem is érdekem az órát nyitogatni, hiszen ismerem az utasítást. Eközben a fixírozás tovább tart. És én állom. Sehogy sem sikerül bűntudatosan pirulnom, hebegnem vagy töredelmes vallomást tennem a szinte rámkötelezett hibámról. A rosszalló mosolyból mintha olvasnám: — Megvagy pasas, most irgalmatlanul zsebre váglak! Mit is értesz te hozzá? Az ász én vagyok! Mert, ha én azt mondom, hogy kinyitottad, akkor nincs mentség. Kissé elgondolkoztat a dolog. Nem akarom azt állítani, hogy nem voltam soha kíváncsi. Ugyanis már négy éves koromban nagy érdeklődést tanúsítottam a kerámiaipar iránt. Azt mondják, hogy amikor a forrásra küldtek, eltörtem a köröndi csicses korsót az iránti kíváncsiságomat kielégítendő, hogy mi zörög,benne. De esküszöm, azóta sem törtem el bár egyetlen korsót, nem hogy órák belsejében turkáljak. Még inkább gondolkodóba ejt viszont, hogy mi történhet azzal a boldogtalan halandóval, aki fixírozás közben hebegni kezd, elpirul és... és egyszerűen zsebrevágják. Mert ez ugyebár, könynyen megtörténhet az órás, rádiós, tévés, satöbbi szakmákban analfabéta balekekként kezelt sorstársakkal. Azt sem értem meg, hogy mire való a garancialevél, ha az egy kerek hetet igénylő javításról semmiféle bejegyzést nem tesznek, arra hivatkozva, hogy a kisiparnak a kereskedelem „enblok“ számolja el a garanciás munkák értékét. De hogyan is állunk akkor a kliens garantált érdekeivel? Csak ennyire veszik figyelembe? Mert ha így áll a dolog, kár a papírfogyasztásért és a vele járó időveszteségért. Ezentúl pedig vigyázni fogok, nehogy elromoljon az órám, mert a végén még tényleg zsebre vágnak. . . SZILVESZTER LÁSZLÓ Tersánszky J. Jenő: Ákombák tanár úr «».» Jött a főigazgató kétségtelen. Minden osztályban mosták az ablakokat, súroltak, sikároltak, s csakugyan egy nap a fedik megjött. Délelőtt három órát szerencsésen átvádoltunk, nem jött be. Látszott a tanárokon is a szurkolás. Negyedik óra matematika volt. — Biztos bejön! Láttam, ide mutattak! — rontott be a vészhírrel tíz perc után a folyosón leskedő Frenkel nevű, kis, véres zsidófiú. Csakugyan. Ákombák még jóformán be se írta a hiányzókat, nyílik az ajtó, s be rajta a fedik. Nyájas, galambősz, rózsaszín bácsi, aranykeretes szemüveggel, lilaszínű zsakettben. Sarkában a dili, szúró szemeivel, hosszú bajuszával, mivelhogy a szakállából is pedett hozzá egy darabot. Ákombák nagy sebbel-lábbal szaladt le elibük a katedráról, s miután kezet fogott velük, szokása szerint idegesen kabátja szárnyába törölte kezét. Azalatt a fedili már a helyére is ült a katedrán, és síri csöndben, egyetmást kérdezve, lapozni kezdte a2 osztálykönyvet. Lapozta, lapozta, s mintha csak csinálmány volna, sorban kihívott hármunkat: Filipánt, Meder Károlyt és engem. Filipán felhágott a dobogóra, mi Károlylyal fenn maradtunk. Éreztem, hogy szorul el a gyomrom tájéka, s mászik arcomra a sápadtság. Filipán kezdte a példát. Épp olyan reszketeg hangon, mint apja, a kántor, a vecsernyén énekel. El is jutott addig, míg fel volt írva a feladvány. Itt elakadt és nyögött. — Segítsen neki, fiam — mutatott Méderre a fedili. Most már ketten nyögtek. Annál folyékonyabban háborgott Ákombák: — Kérem szépen, főigazgató úr, éppen jól méltóztatott előállítani az osztály legjavát: A főkolomposokat! Folyton prüsszögnek, folyton drimbálnak egész órán! Zavarják a tanárt az előadásban, folyton belekotyognak a matematikába. Mire való a logaritmus? Semmivel — azt mondja! Haszontalan, szemtelen. . . A többieket is ezek rontják el ! Szeme villogott hozzá, mint az őrültnek, s hadonászott. Látszott, minden keserűsége, haragja, bántódása, bosszúja utat akart most találni bensőjéből, s reszketett a szája, mint a híd, amire tömegesen tódulnak, s mindenki egyszerre tolakszik, feltartóztathatatlan. Fel-alá futkosott az osztály előtt, s többször szavába vágott a főigazgatónak. — Folytassuk, tanár úr, azt mondja a főigazgató úr — szólt közbe a dikli, s látszott, nem valami kellemesen érinti őt Ákombák magaviselete. — Na most én! — döbbent nagyot bensőmben, s az izgatottságtól, hol komor, hol elmélyedt, hol csudálkozó, meg rosszalló pofákat vágtam, hogy Filipánék nem tudják a példát. Mert itt kell elmondanom, hogy előző nap délután, rendes tanyánkon, egy román kosztos fiú lakásán, ahol minden folyt — épp a tanulást kivéve — előző nap ott volt Erdei, egy jeles tanuló, s hogy, hogy nem vitába elegyedtünk vele a másnapi számtanpéldán. (Persze, időszerű volt a fődiri miatt.) Elég hozzá, hogy én a kenyék gyöngye, annyira vittem, hogy otthon este leírtam a feladvány felét, másik felét pedig most tíz percen. Egyszóval el voltam készülve, s ez már alig fért meg bennem. Itt-ott, hogy közbe nem kiáltottam. Most intett a fődili. Felhágtam a dobogóra, s kiragadtam Károly kezéből a krétát meg a szivacsot. Hát Ákombák, be se várva, hogy belekezdjek, még csak most fogott neki dühös ocsmálkodásának. — Itt a főprüsszögő! — azt mondja. — A főpimasz! Folyton prüsszög, folyton drimbál. Zavarja a tanárt. Haszontalan ! Buta! Semmit se tud, és fenyegetni akarja a tanárt. .. — Folytassuk talán, tanár úr — szólt közbe a diri, s azt hiszem, habár nem látszott rajta, a fődiri is furcsálhatta egy kicsit magában Ákombák viselkedését. Az egész biztos, hogy nem volt tisztában, mit jelentenek furcsa szólamai: ,,drimbálni“ meg „prüsszögni". Be sem is várta Ákombák újabb kitörése végét, felém fordult, s a táblára. És itt következett, hogy én hozzáfogtam a feladványhoz, s ment, mint a karikacsapás. Még én magam is jónak láttam közbe-közbe egy kis műtöprönködést. — Na, most folytassa, fiam — vette elé újra Filipánt a példa felénél a fődiri, aztán Károlyt és újra engem, s nekem újra fényesen ment. — Mennyi, mondjad? Hogy kell? — szurkált Károly, míg Filipán nyöszörgött, de én azt színlelve hogy félek, meg se lássa a fődiri úgy súgtam, hogy ne értse, s mikor rám került a sor, kivágtam a fediknek, mint a két ászt. Ákombák ezalatt sem szünetelt becsmérelésünkben. Ahogy valamelyik elakadt, rögtön élőből kezd le hánytorgatni sérelmeit. Még olybá tűnhetett, hogy ő maga zavarja bele néha Filipánt meg Károlyt. Jól láttam elégségest írt nekik a fedik, mikor helyre küldte őket. Engem azonban óra végéig nyaggatott. Kihitt társamnak egy jó tanulót, s ő maga adott fel példát. Hiába, szerencsém volt. Olyan tétel volt, mely már annyiszor előfordult, hogy a legyek is zümmögtek az ablakon, s a kréta magától rájárt. A fődili egy hatalmas jelest húzott be tintával a nevem után. Tisztára bukásra álltam, s minden évnegyedben meg voltam róva. Most felállt a főigazgató, s vele mindenki. — Hogy van megelégedve tanár úr az osztály előmenetelével? — tette meg a szokásos kérdést. Ákombák elölről kezdte: — Folyton prüsszögnek ! Folyton drimbálnak ! Zavarják az előadást. Haszontalan ! Szemtelen! Pimasz ! Fenyegetik a tanárt . . . Álla reszketett, szemei gyilkosai forogtak, minden keserűsége, bántódása, szenvedése utat akart találni, s ugrálása, acsarkodása kirívó ellentét volt a komoly, mozdulatlan osztállyal. A diii félrenézett s a főigazgató három ízben is kitátotta a száját meg újra becsukta Végre szóhoz jutott: — Sajnálattal hallom, kedves fiaim, hogy a tanár úr ilyen véleménnyel van önök felől, s nem is akarom elveszteni a reményt, hogy ez a jövőben meg fog változni. Nem is akarom mondani, hogy nincsenek önök közt kivételek, akiket nem illethet szemrehányás. De, kedves fiaim, eszekben kell tartani, hogy itt, e helyen csupa kivételekre van szükség. Komoly és munkás férfiakra, akik majd szeretett hazánk hasznos állampolgárai lesznek. Aki pedig itt, az iskola padjain meg nem tanulja kötelességét, hogy mivel tartozik a szüleinek, mivel tanárának, mivel önmagának, az nem fogja megtanulni az életben sem, az nem fogja ... Büszkén, felvetett fejjel hallgattam a főigazgató, fennkölt szavait. Forróságok, s hidegek szaladgáltak végig váltakozva rajtam, s úgy éreztem, mintha fejem búbjából dicsfény sugárzanék. Ákombák a katedra mellett állott. Levette szemüvegét, s imént izzóan forgó szeme vakon, kimerülten, szenvedően pislogott. Csengettek. A fődili indult előre, sarkában a diri, utónak Ákombák. Én nyitottam előttük ajtót, s mikor kinn voltak, kinéztem útónak a folyósóra is. Ákombák most is fél lépéssel elmaradva ballagott a másik kettő mellett, s akkor ott egy pillanatra felrebbent bensőmben a lelkiismeret. Útónak kellett volna szaladnom, s beismernem a fedili előtt, hogy piszok ember vagyok, s bocsánatot kérnem előtte Ákombáktól. Miért nem tettem meg ezt? Miért mentem vissza röhögve, fél lábon torogva, hejjehujjázva a többiek közé? NEVETŐ DEKAMERON Gyergyószárhegyi utcarészlet (NAGY PÁL ZOLTÁN felvétele) Egy szakellenőrzés tanulságai (Folytatás az I. oldalról) Hu ban és Vízi Gábor szakemberek nem tesznek eleget feladataiknak, nem követik figyelemmel a gazdaság mindennapi életét. Nem csoda, ha mindkét gazdaságban lemaradtak a tejtermeléssel. Meggyőződésünk, hogy mindkét szakember ráébredt hibájára és sürgősen változtatni fog magatartásán. Az elmondottak nem jogosítanak fel általánosításra és reméljük, csak egyedi esetekről van szó, annál is inkább, mert például Csíkszentdomokoson dr. Radulescu Gheorghe körzeti állatorvos, akinek munkaterülete nemcsak a termelőszövetkezet, nagyobb tájékozottsággal rendelkezett, mint Neagu Ioán és Vízi Gábor. Máskülönben ugyanezt mondhatjuk el a csíkszépvízi körzeti állatorvosról, dr. Katona Andrásról is. Azért, hogy az említett hiányosságok előfordulhattak, a szakszervek mellett a néptanácsok is hibások, mint azt Nicolae Ceauşescu elvtárs az RKP KB március 17—19-i plenárisán elmondott beszédében hangsúlyozta: fontos feladatok hárulnak a helyi mezőgazdaság tervezéséért és vezetéséért felelő megyei néptanácsokra. Meg kell mondanunk, hogy nem az összes megyei tanácsok foglalkoznak megfelelő mértékben a mezőgazdasági kérdésekkel. Minthogy a mezőgazdaságnak a megyei néptanácsok általi irányításában még hiányosságok mutatkoznak, a lehető legvilágosabban le kell szögeznünk, hogy a mezőgazdasági tervfeladatok teljesítéséért közvetlenül a néptanácsok felelnek, az ő kötelességük biztosítani, az összes mezőgazdasági munkák elvégzését idejében és jó körülmények között". A szakellenőrzés tapasztalatait szükségesnek tartottuk ismertetni azért is, hogy mások is tanuljanak az esetekből. VASTAPS Legalább annyira örülünk a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház pódium-sorozatának, mint amennyire teljes érvényűnek ismerjük is el. Talán az újszerűség varázsa, az is lehet, a kísérletezés kockázatának igézete teszi, hogy ugyanakkora baráti rokonszenvezéssel nézzünk elébe egy-egy ilyenfajta bemutatónak. Pódium . . . eleve valami újat, valami kísérletízűt fed a szó. És szerencsés órában mondtam — a tartalmat ezidáig még nem hazudtolta meg a gyakorlat. És bár tudomásom szerint a pódium-ötlet nem is olyan rég, hogy kipattant, az eddigi műsorterv után ítélve máris szépen gyümölcsözött. Gondolok a leg-Csongor, a Gogol dráma egyetlen megjelenítője, aki ezidáig színpadunkon jónéhányszor letette a garast, és akiről a fenntartásos kritikus is csak a legjobbakat mondhatja mesterségben-emberségben egyaránt. Egyszóval érdemes szólni a sepsiszentgyörgyi Pódiumról. Érdemes méltatni Ferenczy Csongorteljesítményét. Érdemes belevágni a fejszét pont ekkora fákba. Mert a vastaps mindannyiuknak szólt: a színház vezetőségének csakúgy, mint Popriscsin-Ferenczynek, Gogolnak. OLÁH ISTVÁN A sepsiszentgyörgyi Pódium 70-ről utóbbi háziszerző-avatásra, amelyre mindannyian emlékszünk, és amely nem alkalomszerűségével, de valósúlyával tényleg fölhívta a kívülálló figyelmét. Most itt ez a mindenképpen merésznek mondható vállalkozás. Az őrült naplója. Merésznek mondom már csak azért is, mert egyszemélyes dráma, és mert a színház eddigi gyakorlatában általában kevesebb az egyetlen hőst megjelenítő darab, bár a létjogot eddig sem tagadta senki. És, miközben e sorokat írom, szükségszerűen felmerül a kérdés, nevezetesen az, hogy nem túl nagy a kockázat — bár nagyon szeretjük az ilyesfajta kockázatot — egyetlen emberre bízni a színházi estét, magunkat — egy előadás erejéig? ! Válaszolnak a sepsiszentgyörgyiek, egész pontosan Ferenczy Szellemi diákolimpiászok (Folytatás az 1. oldalról) nemzetközi olimpiászt szervezzenek az iskolák padjaiban ülő matematikusoknak. Az első két olimpiászt 1959-ben és 1960-ban hazánk rendezte, ugyancsak a fővárosunkban zajlott le a XI. nemzetközi olimpiász, a múlt év júliusában, amelyen 14 ország vett részt. Január 25-én került sor a 20. matematikai olimpiász helyi szakaszára; a nyertesek február 22-én találkoztak a megyeközpontokban. (Megyénk középiskolás tanulói jobban szerepeltek, mint az elmúlt években: négy tanulónak sikerült kivívni az országos szakaszon való résztvételi jogot.) Sajnos a versenyek szervezési színvonala ebben az évben váratlanul és érthetetlenül alacsony szintre süllyedt. Ez vonatkozik nemcsak a matematika, hanem ez irodalom, fizika és kémia olimpiájára is. Hol hibázott a szervező bizottság? — Kezdjük ott, hogy nem is volt bizottsági Egy ember — magára hagyva — próbálta rendezni az egész versenyt. Nemcsak hogy elmaradt a díj kiosztása, de még a kiértékelő ünnepi zárógyűlést sem tartották meg. Tehát a nyertesek is ugyanúgy távoztak, mint azok, akiknek semmi sem sikerült. Még egy diplomával vagy egy jelvénnyel sem lettek gazdagabbak, sőt azt sem mondták meg, hogy ez és ez a tanuló Hargita megye legjobb matematikusa vagy fizikusa. Elmaradt a buzdító szó, a további munkára való serkentés, ami — zsenge fiatalokról lévén szó — súlyos mulasztás. Amire a jövőben — a jobb szervezési formára — ugyancsak gondolni kell. A CSÍKSZEREDAI Autószállítási Vállalat azonnal alkalmaz: - 4-6-os kategóriával rendelkező autószerelőket - lakatosokat - bármilyen kategóriával rendelkező gépkocsivezetőket .HARGITA A CSÍKSZEREDAI FAIPARI KOMBINÁT azonnali felvétellel alkalmaz: — faipari mérnököt — építészmérnököt — közgazdászt — könyvelési ellenőrt Bővebb felvilágosítást a kombinát személyzeti osztálya ad. (Csíkszereda, Virág utca 94 szám) A GYERGYÓSZENTMIKLÓSI a szellembe választékban biztosít erdélyi ételféleségeket ízlelje meg Ön is a vendéglő különlegességét, a BUJVÁRI szeletet. 1976 Március 26 csütörtök Napkelte: 6,08; nyugta: 18,35 Holdkelte: 22,43; nyugta: 7,13 Az évből eltelt 84 nap, hátra van a még 281. * ÉVFORDULÓK: — 1827-ben elhunyt Ludwig van Beethoven, zeneszerző (szül. 1770-ben). — 1892-ben hunyt el Walt Whitman, amerikai költő (szül. 1819-ben). HETIVÁSÁR: Vlahica, Csík- Skarcfalva, Parajd, Várhegy. MÁRCIUS 26. CSÜTÖRTÖK CSÍKSZEREDAI „Hargita“: A komiszár és a „kék párducok“. Színes szélesvásznú német film. SZÉKELYUDVARHELYI „Homorúd“: Winnetou a holtak völgyében. Színes, szélesvásznú német—jugoszláv —Olasz film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI „Mioriţa“: A férfiaknál veszélyesebbek. Színes, szélesvásznú angol film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI „Famunkás“: A sólyom nyomában. Színes, szélesvásznú német film. MAROSHÉVIZI „Caliman“: Bern és San Antonio komiszár. Színes szélesvásznú francia film. SZÉKELYKERESZTÚRI „Haladás“: Orkán. Kínai film. BALANBANYAI ..Bányász“: Csapajev. Szovjet film. VLAHICAI „Vlahica“: Családapa. Színes olasz—francia film. BORSZÉKI „Forrás“: Vallomás. Bolgár film. BORSZÉKI „Borszék“: Tábornokok éjszakája. Színes, szélesvásznú francia—angol film. TUSNÁDFÜRDŐI „Olt“: A briliámsos kéz. Színes, szélesvásznú szovjet film. MADÉFALVI „Vasutas“: Idegen a házban. Színes angol film. DITRÓI „Maros“: Az oroszlán ugrani készül. Magyar film. GYERGYÓCSOMAFALVI „Művelődés“: Férfiak terepen. Szélesvásznú bolgár film. PARAJD- filmszínház: Elfelejtett ősök árnyai. Szovjet film teleVízió MÁRCIUS 26, CSÜTÖRTÖK 17,30 Magyar nyelvű adás 18,05 Twist Oliver — folytatásos film (III. rész) 18,35 A modern román nyelv 19,00 Híradó 19,20 Szórakoztató zene 19,30 Közelkép: Nicolae Teodorescu akadémikus 20,00 Reflektor 20,10 Hirdetések 20,15 Toledo ablakosok című operaparódia 21,05 Hirdetés 21,10 V.J. Lenin centenáriuma: Lenin visszatérése Oroszországba 1917 áprilisában — dokumentumfilm 22,00 Híradó 22,10 Irodalmi újdonságok 22,30 Műsorelőzetes 22,40 Az Erectrecord hanglemezgyár együttese muzsikál. TMIIMXPII. Az 1970. március 25-i húzás nyerőszámai: I. 42, 26, 36, 30, 35, 20 Nyereményalap: 512.500 lej. II. 37, 16, 36, 15, 42, 29, 27, 26 Nyereményalap: 457.803 lej. Mai rejtvényünk karikás frigyes, a neves magyar munkásíró, 1998 márciusában halt meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején tagja volt a vízszintes 1- nek és fegyverrel a kezében harcolt a forradalom győzelméért. A függőleges 1 számú sorban egyik könyvének címét rejtettük el. VÍZSZINTES. 8) Régi közigazgatási beosztás. 9) Midőn, németül. 10) az egyik végtag (ék.cs.). 12) Fordított román személynévmás. 13) Hamis vád. 16) Telítetlen szénhidrogén?. 18) Félig tiszta! 19) Legszebb ajándék. 20) Ok! 22) Német tagadás. 23) Rohanót. 26) A zuhanás iránya. 27) Tesz. FÜGGŐLEGES. 2) Szabadságaim (ék.f.). 3) Lassú mozgású emberre mondják. 4) Mással mozgat. 5) Előd. 6) Feltételes kötőszó. 7) Kis Aladár. 11) Szótlanul helyesel. .14) 54 a régi Rómában. 15) Porcióz-e? 17) Vissza. Az őserdei kúszónövény. 21) És a második személy. 24) Amelyik ugat, nem harap. 25) Éjjeli mesterség