Hargita, 1970. június (3. évfolyam, 126-150. szám)
1970-06-03 / 127. szám
1970. JÚNIUS 3. SZERDA is SZIKER BUDAPESTI MŰVÉSZEK A CSÍKSZEREDAI SZÍNPADON Hogy őszinte legyek, eddig egy kicsit hihetetlennek, a költői fantázia szüleményének tartottam a hangok színét. De a napokban, a budapesti Operettszínház művészeinek a jóvoltából láttuk, legalábbis én láttam, nemcsak hallottam a hangokat, a dalokat. Láttam NÉMETH MARIKA ragyogókék színű hangját, KOVÁCS IBY fehér-tiszta szopránját, BAKSAY ÁRPÁD meleg-barna tenorját. Mert egyszer csak elmosódott a szöveg, s a dallam átváltozott vibráló-remegő-csillogó színekké. Daloló színekké. Valljuk be: elfogultak, vagyunk most is, mint mindig, amikor olyan személyekkel találkozunk, akik már rég fogalomként élnek érzésvilágunkban, tudatunkban. Ám mentesít az a tény, hogy ha nem lettünk volna már jóelőre elfogultak, az előadás alatt, után feltétlenül ebbe a „hibába" estünk volna. Tévedés ne essék, ez az elfogultság nem az igénytelenségnek tulajdonítható, hanem annak a ragyogó produkciónak, amelyben részünk volt. Nem a nevek, a nagy nevek tették ezt, hanem az előadás. .. .Most utólag, hogy még egyszer felidézem a látottakat, hallottakat, önkéntelenül vetődik fel bennem a kérdés : hogy is állunk tulajdonképpen azzal a bizonyos operettel, operett dalokkal? Anynyit szidtuk az operettet, annyit mondogattuk, hogy így idejét múlta, úgy idejétmúlta, hogy ma már élvezhetetlen stb. Hogy van az, hogy Németh Marika, Kovács Iby, Baksay Árpád tolmácsolásában olyan szívesen hallgattuk ezeket a dalokat?! Eszünkbe sem jutott arra gondolni, hogy milyen darabot is énekelnek, játszanak , mert csak a zenét hallottuk, a muzsikát, amely ezernyi színben sziporkázott? Hát igen, el kell fogadnunk a törvényt, hogy nincsen rossz zene, csak rossz előadó — ahogy azt dr. Perényi Sándor zongoraművész mondta beszélgetés közben, aki Lehárt is épp olyan „komolyan“ jászotta most, mint mondjuk Bachot valahol egy másik előadás keretében. S ez a humorra is épp úgy érvényes, mint mondjuk a legtragikusabb szerepre. Erről győzött meg most MURÁNYI LILI fellépése is. Nem primadonna volt ezen az esten, hanem „csak" konferansz. De, ahogy ezt csinálta ! — Sziporkázó szellemességgel, ízléssel, nagy rögtönző készséggel, amellyel azonnal megtalálta az utat a közönség felé. S ami a legnagyobb erénye, mindig tudta, mennyit kell elmondani, mikor kell abbahagyni. A budapesti vendégeket a kolozsvári Állami Magyar Opera művészei kísérték el. Szólnunk kell itt Lukács Mária, Nagy Erzsébet, Vass György művészi fellépéséről, a kolozsvári Állami Magyar Opera tagjaiból alakult, Perényi vendégművész vezette kisegyütteséről, akik mindvégig kiváló partnerei voltak a vendégeknek. Köröndi Lajos * Vendégeink aaítak Q. (etffiWlövúívJmMeA JjÚÍMA |31 ' 1970. május 27-én és 28-án városunkban szerepelt a budapesti Operettszínház néhány művésze: Németh Marika, az ismert primadonna, Kovács Iby, énekművésznő, Baksay Árpád, az Operettszínház bonvivánja, és dr. Perényi Sándor, zongoraművész. A budapesti vendégekkel együtt fellépett Murányi Lili művésznő mint konferansz és Szegedi Molnár Géza művész, parodista. Megragadtuk az alkalmat, és két előadás között elbeszélgettünk velük élményeikről, pályájukról, s egy kicsit „civil“ életükről is. A rajongók — Németh Marika Piros csizma, gyöngyös fejék, és a sajátosságában elragadó Németh Marikamosoly. Lehet csodálkozni, ha a közönség vele együtt énekli a refrént?! — A közönség teszi, hogy mindig szívesen gondoljak romániai utamra. — Tehát nem első ízben jár nálunk? — Tizenkét esztendeje, 1958-ban már voltunk itt a Csárdáskirálynővel. Elmondhatom, nagyon hálás a maguk közönsége. Akarom hinni, hogy őszintén örültek nekünk. — Útjaim? Ó, sokat, nagyon sokat jártam, Kölntől Torontóig, ha mondhatom így Persze, ez vajmi keveset árul el a közbeeső állomásokról. Most újabb hathetes turnéra készülök, az Amerikai Egyesült Államokba. — Életrendemről? Látja, ezt mindenki magának alakítja ki úgy, hogy a lehető leghasznosabb legyen. Sportszerűen élek. Ez azt is jelenti, kicsit szigorúan önmagammal szemben. — Elmondana egy derűs történetet olvasóinknak? — Bukaresti utam előtt történt, a gyors késésére számítva ,,— persze késésről szó sem volt — túl kényelmesen ballagtunk ki a pályaudvarra. Amiért aztán jócskán kellett szaladnunk az induló szerelvényig. Ősz volt, s a turnét még volt erőm végigénekelni, de városnézés helyett a poliklinikát látogattam. Bukarestben tehát injekcióstűvel és drazsékkal kellett ismerkednem. A történet tanulságát megszívleltem, és azóta is igyekszem a menetrendhez igazodni, még ha százszor is késne a gyors. Aki mindig izgul — Kovács Iby — ... első nagy sikerem, amelyre talán a legbüszkébb vagyok azóta is az, hogy a színművészeti elvégzése után vizsgaelőadásom nem az intézet előadásán volt, hanem az Operettszínházban. A Szelistyéi asszonyokban alkotottam a román lány szerepét. Egyenesen ide is szerződtettek le. — Fontosabb állomások, kiemelkedő alakításai? — Hát kérem, az alatt a jó pár év alatt, amióta végeztem, hogy úgy mondjam, mindent énekeltem már a Bál a Savoyban-tól a Csárdáskirálynőig. Népdalt is, táncdalt is. Egyik legmaradandóbb élményem az a hathetes vendégszereplés Ausztráliában Latabár Kálmánnal, amelyet soha el nem felejtek. Épp egy amerikai körútra, vendégszereplésre készültünk, a szerződést is aláírtuk — de sajnos elmaradt. Szegény Latyi halála miatt. — Biztosan sokat utazott, sokat utazik. Merre járt, hová készül? — Voltam már önöknél is, Romániában, voltam Ausztráliában, Jugoszláviában, Ausztriában, a Szovjetunióban. .. hirtelen eszembe se jut, hogy még merre. Jelenleg Olaszországba készülök, ha valami közbe nem jön... — Milyen érzés a színpadon lenni, hallani, tudni, hogy önnek szól a hatalmas, véget nem érő taps? — Ha hiszi, ha nem, én még most is minden előadás előtt izgulok, legyen az az előadás Münchenben vagy mondjuk Balatonalmádin. Mert számomra minden fellépés, a századik, az ezredik is, premiert jelent, amelyen újra és újra bizonyítani kell. Régi ismerősünk, újra vendégünk — Baksay Árpád — Olyan sokszor járt már nálunk, főleg az utóbbi időben, hogy már szinteszinte „hazainak“ számít... — Hát igen. Rövid félév leforgása alatt ez már a harmadik romániai utam. A tél folyamán kétszer voltam Kolozsváron. Először Petress Zsuzsával, utána pedig Honthy Hannával, Sárdy Jánossall és Petress Zsuzsával. Az első romániai utam nagyon régről datálódik: 1950-ben voltam itt először a brassói Teatrul Musical meghívottjaként. Székelyföldön az első, de remélem, hogy nem az utolsó utam ez a mostani. Jártam Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Brassóban, Segesváron, Székelyudvarhelyen... — Azt hiszem, a lehetetlent kérem a kérdésemmel, hogy: mit alakított pályafutása alatt? — Hát erre aztán válaszolni tényleg szinte lehetetlen. Azt mondhatom, hogy mindent. Végig énekeltem már az operett műfajt. Azt hiszem, hogy címeket sorolni fölösleges. Igen sok lenne. — Mit jelent bonvivánnak lenni? — Mit? Rengeteg munkát. Egyik szereplést a másik után. Például: alig érkeztünk haza Londonból, Pesten már színpadra kellett állni. 26-án este Pesten énekeltem, 27-én már Székelyudvarhelyen. Elképzelheti, mit jelent ez az iram... Magánélet? Ez valami ismeretlen fogalom. Nekem csak egy életem van: a színpad, az éneklés. — Nem is kérdezem merre járt a nagyvilágban. Csak annyit befejezésül: hogy érezte magát, hogy érezték magukat nálunk? És mikor láthatjuk újra? — Azt hiszem, kollegáim nevében is nyugodtan elmondhatom: nagyon szerettük itt. Gyönyörű a táj, kedvesek az emberek. A közönség? — Igényes, de ugyanakkor hálás, szórakozni tudó közönség. .. Hát a mielőbbi viszontlátásra!. .. Két jó szó a műfajról — Murányi Lili — A konferálásról? Az műfajtól függ. Természetes, hogy az ember a beat-estén másképp fordul a közönséghez, mint ahogy azt egy zongorakoncerten tenné. Az átváltozásról? Én inkább az átlényegülésnek nevezném. Erre is adódik példa. Képzelje el, az esztrád a lehető legkülönbözőbb műfajokat veszi egy kalap alá. Operarészletet követ villámtréfa, pantomimszámot kupié. Ilyenkor a kísérőszövegnek a lehető legnagyobb mértékben kell idomulnia az egyes számok jellegéhez, sajátosságaihoz, hangulatához. — Ellenkező esetben? — Hagyjuk kérem. Jó, egy hasonlat erejéig maradjunk még a témánál: a paprikás csirke mellé nem tudom elképzelni a babfőzelékes körítést. — Mekkora szerepet kap a rögtönzés? — Elhiheti, nagy súlya van. A bemondó csupán a laza szövegre építhet. Aztán ha a helyzet, egy előre nem látott fordulat úgy kívánja, rögtönöz. Engedelmével zárjuk le ezt a kis módszertani értekezést. Magamról? Ha magamról kezdenék beszélni, elkerülhetetlenül a munkámnál kötnék ki újra. .. Frakk és munkaköpeny, s aki viseli — Szegedi Molnár Géza — Úgy hallottam, hogy „civilben" mérnök. Hogyan tudja összeegyeztetni ezt a két homlokegyenest ellenkező foglalkozást? — Való igaz, hogy mérnök vagyok. Építészmérnök. És nemcsak a diplomám van meg, de dolgozom is. A színház,"a parodizálás, amolyan „mellék" foglalkozás, amiről azonban nem tudok, soha nem tudnék lemondani. De a mérnöki munkámról sem. Hát mit csinálhatok? Reggel hatkor kelek, délután egy keveset alszom, este pedig fellépek. Tizenkettő-egykor fekszem. Sokszor, amikor felébredek, hirtelen azt sem tudom, hogy a munkaköpenyt vagy a frakkot kell-e felvennem. — Mióta parodizál? — Az 1963-as Ki mit tud? versenyen első díjat nyertem. Körülbelül azóta számítom magam igazi parodistának. Közben 2—3 évig színészkedtem a szegedi Nemzeti Színháznál. Sokat tanultam itt, de végülis otthagytam, mert a pár mondatos szerepek nem elégítettek ki. Hogy mivel foglalkozom szabad időmben? Pihenek, néha kirándulok, s főleg gyakoriok, tanulok. Négy oktávon énekelek, kell tehát, épp eleget kell gyakorolni, zenét, éneklést tanulni. Ez már amolyan belső kényszer is, mert soha nem vagyok eléggé megelégedve magammal... Még mit mondjak? Egy időben karmesternek készültem. Betegség miatt kimaradtam. Tanítottam zenét. .. — Külföld, tervek? — Voltam a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában. Terveim: minél többet szerepelni és mindig jobban, egyre jobban... Lejegyezte: Molnos Lajos Oláh István NÉMETH MARIKA DAKSAY ÁRPÁD SZEGEDI MOLNÁR GÉZA •í-niiuiiininninnnmmimmnimiiiininmunmiiiiHinminminmiM //////////////H////////////m/r////////r///////////////////////»///////////////////« \ , § OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Már most megrendelheti a következő félévre a Hargitát! Összehasonlíthatatlanul namgyobb, modernebb a Rádió 0 B és Televízió új központja a frss réginél. Szerencsére,Ganovelógiai sorrendben ismertem meg őket, így hát nem ért csalódás és nagyobb volt a meglepetés. A körútról a 31-es busszal a Dorobanti út felé veszi útját az ember és a Római tér utáni megállónál száll le. Nem nehéz megtalálni. A világoskék mozaikkal burkolt hosszú épület és a tizenhárom emeletes szerkesztőség és irodaház vonzza a tekintetet. A vidéki viszonyokhoz szokott szem, no meg a ködös-felhős időjárás felnagyítja a méreteket, alig látom a toronyház tetejét. „Vigyázzon, ez már ajtó!" A keret nélküli vastag üvegre néhány csíkot festettek, mégis figyelni kell a járatlan látogatónak, nehogy nyitás nélkül akarjon átmenni rajta. Az előcsarnok távlata viszont már reális és veszélytelen. Úgy tűnik, a felfelé futó szőnyeg alátámasztás nélkül fut az emeletre. Bazinszerű mélyedés alján plüsszőnyeg, benne asztal, karosszék. Stúdiók, próbatermek, vágószobák, maszkterem, sok-sok helység, melyekből kis beáramlik az állandóan mozgásban lévő tömeg — szerkesztők, hivatalnokok, rendezők, technikusok. A tágas lépcsőfordulók sarkában lévő asztalok, a kényelmes ülőalkalmatosságokkal, örökké foglaltak a megbeszélések, futólagos szövegpróbák, röpgyűlések színhelyei. Az emeleti folyósó falai végesvégig harmonikaszerűen mozdíthatók, nyersszínű fából készültek, kétoldalt óriási próbatermeket takarnak; ha széthúzzák, még ennél is nagyobb, nappali világítással, kondicionált levegővel ellátott, tágas teret kap művész, és technikus. - így néz ki egy felvétel - mutat Labancz Frida, a magyar adás egyik riportere két lapos, kerek, mintegy félméter átmérőjű fémdobozt. Az egyik a hang, a másik a kép. A két tekercs a vágóasztalra kerül, máris forognak, kattan a kapcsoló, s a mini-képernyőn látjuk a jövő csütörtöki adás műsorát. - Itt nyer végleges formát a riport, interjú, bármilyen anyag -magyaráz Balogh József riporter. - Ez a jelenet például túl hosszúnak tűnik, kivágunk belőle. Persze, nagyon vigyázni kell, hogy találjon a kép a hanggal. Azok a felvételek, amelyek már a helyszínen szinkronban készültek, kevésbé problematikusak. Terepen viszont gyakran nincs mód erre, mi viszont technikailag kötve vagyunk a terephez, nem szúrhatunk valamit be emlékezetből, mint az újságíró... — hangzik a kedvesen irigykedvő célzás. Az asztalnál rövid hajú, szőke, lányka-termetű vágónő, mint a gép, jár a keze, előrekapcsol és vissza, ragaszt, vág, és hull, kígyózik körülötte a, selejt-szalag. Néha kérdez, fordítják neki a szöveget. — Ez a kerekasztal nem lesz így jó. Vágsz belőle három percet, s pótolod a műsort könnyűzenével — hangzik az utasítás. Fél tíz után tíz percre tietek a négyes stúdió. Csak egy félórát kapták. Siessünk. * Irodalmi életünk neves személyisége, maszkírozva várja, hogy beolvassa a Könyvbölcső című rovat következő részét. Már bent ül a kamera előtt, rendezik a hátteret, s a mellette lévő asztalkán a könyveket. Kettős üvegfal választja el őt s a neki szegzett technikai felszerelést a terem másik felétől, ott a „hangosok", a fény felelősei, s a rendező, keverőasztalánál. Az asztalok előtt több képernyő, keze ügyében telefonok és mikrofon — így közli kérését az operatőrökkel. A szerkesztőségi asztaloknál folyik a megbeszélés. Kónya Anna, a magyar adás rovatvezetője, betegszabadságon van, de bejött összeállítani a műsortervet. A napi program, percre beosztva, ott függ a hirdetőtáblán. Délután ötkor felvétel az egyesben, a vásárhelyi népi együttessel... * A raktár felől közelítjük meg az egyik nagy stúdiót, az egyest. Díszlet díszlet hátán, mint egy színházban. A mennyezeten biztosítószelepek, vízsugár tör ki rajtuk, szükség esetén. A díszletezők rögzítik-feszítik a három színpadnyi nagyságú terület hátterét. Ez viszont még csak fele a stúdió alapterületének, itt lép fel a tánckar. Ez aztán a zsinórpadlás! A menynyezettől megszámlálhatatlan menynyiségű reflektor függ, mikrofonok, díszletek. „Bá, bé, bi, bó, bú..." — bemelegít a kórus, míg a zenekar szünetet tart. Mindenki fáradt. Most viszont tévedni se szabad, a maximumot kell adni. A leghálátlanabb szerep a zenekarnak jut, végighúzzák, izzadnak, a reflektor melegétől. Elegáns, hosszúszoknyás, gyöngyös pártájú, ringó derekú kalotaszegi lányok vonulnak be. Leülnek, varrnak, fonják egymás haját, igazítják a pompás ruhát. Bizony,nagy kár, hogy a színek is nem látszhatnak a képernyőn! A „színpadon” sem ők, sem a legények nem táncolnak még teljes erőbedobással. Könnyedén, helyenként pajkosan túlozva, vagy lustán kényelmesen jelzik a táncfigurákat - hiszen csak a fényt, a hangot, s a beállítást próbálják, hogy a legelőnyösebben érvényesüljön minden. „Kezdjük a felvételt! Csendet kérek.” A kettős üvegfal itt emeletnyi magasságban takarja a „vezérlőfülkét”. A keverőasztal előtt a négy kamerának, s a vételnek megfelelő képernyők. A rendező keze billentyűkön mozog, telefonon osztja az utasításokat. Ez már valamivel nehezebb, bonyolultabb feladat a tegnapinál. Zenekar, kórus, tánckar, mindennek érvényesülni kell. A négy képernyő közül egyszerre csak az egyik szerepelhet, mindegyik más irányból keresi, adja a képet. Pokolian feszült figyelmet igényel a szimultán koncentrálás. Idejében kell kapcsolni. Előfordul, hogy mire elkap egy jó képet, vége a táncfigurának. Ismételjen-e, vagy várja meg a következőt? A műsort tökéletesen ismernie lehetetlen. Mellette áll a vásárhelyi koreográfus és a zenei rendező, felhívják a figyelmét, mi következik, s meddig tart az a szakasz. — Állítsd meg, kérlek! Hamis volt. Nem hagyhatjuk így! - nyit be a hangmérnök a szomszédos teremből. - Jó volt a kép, egye meg a fene. Újrakezdeni! A „hetes stúdióban", a bárban, nyugodnak csak meg a kedélyek. Megőrzött diáktempó, s modern technika diktálja az ütemet. A forró kávé felveti, s elfeledteti a nehézségeket. Nincs idő ezzel foglalkozni. Szemük fáradt, hunyorognak egymásra. Amikor visszatérünk az előcsarnokba, hálával gondolok az épület tervezőire: üvegfalon keresztül a belső udvar türkizkék falára száll megpihenni a tekintet, megáll szuszogni egy keveset, s úgy érzem, úszni lehetne a kristályvizű levegőtengerben. Kerekes Ágnes AMIT A TÉVÉ-NÉZŐ NEM LÁT.MM Országjáró munkatársunk szerdai riportja Jegyzet Nézzük tényeket Mohamed és a hegy dilemmáján tűnődöm bosszankodva, minekutána ezen a vasárnap délelőttön is (május 31.) zárva találtam a Csíkszeredai vasútállomásnál elhelyezett újságárudát. Egyébként hónapokra visszamenően kívülről felmondom, hogy hány alkalommal vásárolhattam itt. Ha már úgy adódott, hogy az állomás közelében lakhassam — mondotta ismerősöm, és megkért, hoznék egy pár újságot a városból. — Amúgy is oda igyekszik, s aztán szomszédok vagyunk — tette hozzá. Tisztelem és megértem a pihenő embert. Utánagondoltam a dolgoknak, és megértettem azt is, hogy bosszankodását nem a kényelmessége táplálta. De még ha kényelemszeretetből fakadna is, akkor is jogos lenne : nem az egyes ember sérelméről van itt szó. Nézzük a tényeket. Először: a kioszk órarendje vasárnapra is vonatkozik, reggel hattól este kilencig kellene nyitva tartania. Másodszor: a nyári menetrend szerint reggel hat és este kilenc órák között Csíkszereda vasútállomásáról 14 vonat indul illetőleg 16, ha szerényen félórás időt szánok a jegyvásárlásra. Legtöbbször azonban jó órát is sorba kell állni, ami pedig a megyeszékhely óriási utasforgalmáról vall. (Persze, tudják ezt a vasútállomás illetékesei, mégis csak egy kasszát üzemeltetnek). Harmadszor: az állomástéri közszolgáltatási egységek lényegében két lakónegyedet látnak el ; ha tehát valaki az állomás melletti önkiszolgálóból vásárol be, a zöldségboltból, a kenyeret is a közelből veszi meg, a cigarettát a falatozóból — csöppet sem biztos, hogy így megpakolva még a város főterét is bekódorogja, újságért. Negyedszer : honnan a csudából tudja meg az ember, hogy vasárnap délelőtt melyik újságáruba tart nyitva, ha csak egy tart nyitva? Ötödször■ hatalmas forgalma van a távolsági autó állomásnak is. Hatodszor (s utoljára) : ha a felsorolt tények nem győznék meg az illetékeseket arról, hogy a megyeszékhelyt s annakforgalmas vasútállomását nem lehet vasárnap sajtótermék nélkül hagyni, úgy minden szó fölöslegesnek bizonyul. Miklós László 1970 Június 3. szerda Napkelte: 4,33; nyugta: 19,54 Holdkelte: 3,31; nyugta: 19,48. Az évből eltelt: 153 nap, hátra van még 212. ÉVFORDULÓK: - 175 évvel ezelőtt halt meg Kármán József író (született 1769-ben). - 1922-ben halt meg Duiliu Zamfirescu (született 1825- ben). - 1899-ben halt meg Johann Strauss, osztrák zeneszerző (született 1825-ben). HETIVÁSÁR: Csíkszereda, Borszék. SZENTMIKLÓSI Marita: Blow-Up. Színes angol film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Famunkás: Az elátkozott hegy bölcse. Színes jugoszláv film. MAROHÉVIZI Căliman: A gyilkos játék. Színes francia-olasz film. SZÉKELYKERESZTÚRI Haladás: Egri csillagok (I—II. rész). Színes magyar film. GALÓCASI Fenyő: A makrancos hölgy. Színes, szélesvásznú, amerikai film. BALANBÁNYAI Bányász: Az ég lovagjai. Csehszlovák film. GYERGYÓ- CSOMAFALVI Művelődés: Mint a bagoly nappal. Színes francia-olasz film. BORSZÉKI Borszék: Hétfői gyilkosság. Szélesvásznú, német film. TUSNÁDFÜRDŐI Olt: Ne bántsátok a feketerigót. Amerikai film. BORSZÉKI Forrás: Házasság. .. apróhirdetésre. Csehszlovák film. PARAJDI filmszínház: Sok sikert, Charlie. Francia film. DITRÓI Maros: Az utolsó őszi hónap. Szovjet film. LÖVÉTEI filmszínház: Férfiak terepen. Bolgár film. CSÍKSZENTSIMONI filmszínház: Egy ember, aki nincs. Magyar film. CSÍKSZENTMÁRTONI filmszínház: Az ég lovagjai. Csehszlovák film. CSIKSZENTDOMOKOSI filmszínház: Melegség. Román film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház: Ne bántsátok a feketerigót. Amerikai film. CSÍKSZÉPVIZI filmszínház: A szórakozott tanár. Angol film. HODOSI filmszínház: Örökifjúság. Színes, román film. TELEVÍZIÓ JÚNIUS 3. SZERDA 17,00 Labdarúgás: részletek a labdarúgó világbajnokság keretében lejátszott Románia—Anglia mérkőzésről. 18,00 Híradó. 18,05 Gyermekek enciklopédiája — M betű. 18,25 Rodica Bujor énekel. 18,45 Gazdasági aktualitások. 19,20 Fehncsek, az állatok barátja (film). 19,30 Híradó. 20,00 Tévé-filmmúzeum — Végállomás — Vittorio de Sica filmje. 21,15 Tévé-film — Marie Laforet táncdalénekesnőről. 21,45 George Enescu öröksége. 22,15 Dokumentumfilm. 22,30 Híradó. RÁDIÓ A MAROSVASARHELYI RADIO stüdiö műsorából JÚNIUS 4, CSÜTÖRTÖK Román nyelven : 6—6,30-ig : — Reggeli híradó. Zenés varieté. 18—19,30- ig : — Hírek, tudósítások. A XX. század kórusirodalmából. Gazdasági horizont. Irodalom és művészet : Ionel Teodoreanura emlékezünk. Társadalmi ankét. Szimfonikus táncok. Magyar nyelven : 6,30—7-ig : — Állattenyésztők tízperce. Könnyűzene kisegyüttesek előadásában. 16,30— 18-ig : — Hírek, tudósítások. Népdalok és népi táncmuzsika. Fiatalok híradója. Nevelők fóruma. IDŐJÁRÁS Kedden az ország legnagyobb részén továbbra is borús volt az időjárás. Helyenként esők és zivatarok voltak, amelyek néhol meghaladták négyzetméterenként a 10—15 litert. A következő napokban az időjárás fokozatosan javulni fog az ország nyugati részétől kezdve. Az ország északi s keleti részén azonban még záporesők várhatók. Dél-Moldovában és Dobrudzsában tovább tart a szeles idő. A maximális hőmérséklet 16 és 26 fok között lesz. Az utóbbi két nap esőzései nem okozhatnak újabb árhullámot a folyóvizeken. Az összes belső folyóvizek apadnak, de a Maros, Szeret és Prut alsó szakaszain a vízállás még az áradási szint fölött van. A Dunán a május 26-i előrejelzéshez viszonyítva a felső szakaszokon alacsonyabb a vízállás, mivel a dunai árhullám és a tiszai árhullám nem egyidejűleg vonul le. Báziás alatt a vízállás 5—10 centis eltéréssel megfelel az előrejelzésnek. A Tisza árhullámának lassúbb levonulása következtében a dunai árhullám két-három nappal hamarabb éri el az alsóbb szakaszt, vagyis Hîrşovát, ahol a tetőzés június 5-én lesz, míg Brăila és Galac övezetében június 6-7-re várható a tetőzés. . Megyénkben a mai nap folyamán továbbra is fokozatos lehűlés, hűvös, borús idő várható, változékony égbolttal. Helyenként esők, záporesők. Enyhe északi, északnyugati szél. A reggeli órákban helyi ködképződés esedékes. A nappali hőmérséklet 8 és 15 fok között váltakozik, míg az éjszaka folyamán 2—6 fokra csökken. VÍZÁLLÁSJELENTÉS Apróhirdetés ELADÓ egy 1100-as DACIA. Érdeklődni Szovátán a 111 -es telefo- MOZI JÚNIUS 3. SZERDA CSÍKSZEREDAI Hargita: A doktorkisasszony. Színes olasz-jugoszláv film. SZÉKELYUDVARHELYI Homoród: A doktorkisasszony. Színes, olasz-jugoszláv film. GYERGyó- A Csíkszeredai Faipari Kombinát azonnali felvétellel ALKALMAZ a vállalat központjához : (Csíkszereda, Virág utca 9 sz.) • ERDŐKITERMELÉSI, valamint • ERDÉSZETI szakképesítéssel rendelkező mérnököket és technikusokat. Az alkalmazás az érvényben lévő törvények értelmében történik. Az év végéig a vállalat lakást biztosít. 2. OLDAL - HARGITA MAI REJTVÉNYÜNK Ezen a napon halt meg U75-ben Bizet, neves francia zeneszerző. VÍZSZINTES: 1. Bizet személyneve. 6. Hamis. 7. Csonthéjas gyümölcs. 8. ...James Russel, múltszázadbeli amerikai költő. 10. Középen adta! 11. Film márka. 13. Román bánya. 15. Bizet művei. 17. Bizet egyik legismertebb műve. FÜGGŐLEGES: 1. Ünnepi öltözet. 2. Ezen háziállat. 3. Zavaros német nevelő. 4. Rigoletto lánya. 5. Hárfát. 9. Német zeneszerző, nagy hatással volt Bizet-re. 11. A fordított ital! 13. Mezőgazdasági vállalat. 14. A Nyugati Érchegység lakója. 16. Szenvedés. 17. Latin kettősbetű.