Hargita, 1970. augusztus (3. évfolyam, 178-202. szám)
1970-08-02 / 179. szám
CSÍKBAN IS BEÉRETT A BÚZA Kétszeresen meg kellett küzdeni az idei termésért. Ezért hát most, amikor kévékbe gyűl a búza, megsokszorozódik az örömünk is. A mefeszített kemény munka sikerét ünnepeljük. Közösen, mindannyian ... Megyénkben már napok óta aratnak. Gépekkel, kézierővel, hol amivel tudnak. A Székelykeresztúr környéki gazdaságok terméseredményeiről már beszámoltunk olvasóinknak. És közben vártuk, vártuk, hogy mielőbb szétröppinthessük a hírt: a megye hidegebb éghajlatú vidékein is beérett a búza, hozzáfogtak az aratáshoz. Tegnap Csíkszentkirályról telefonáltak. Bucur Ioan, a községi pártbizottság titkára újságolta, hogy Szentkirályon és Szentléleken — egyelőre még csak kaszával —, de javában aratnak. Örömmel mondta, örömhírként fogadtuk mi is: Csíkban beérett a búza. Három napja izmos kezekben suhog a kasza a szentkirályi és szentléleki búzamezőkön. A napi ütem egyelőre még nem valami nagy, az igazi munka ezután következik, amikor az aratócséplők is munkába állanak. Erre sem kell már sokáig várni. Szentkirályon 202 hektáron, Szentléleken 110 hektáron vár összegyűjtésre a termés. A kasza ehhez nem lenne elegendő. Épp ezért úgy határoztak, hogy ahol csak lehet, gépekkel aratnak. Tulajdonképpen csak amolyan próbaaratás ez a mostani. Próbára teszik erejüket, felbecsülik a termést. A szebb parcellákon igazán biztatóak a kilátások, egyes határrészeken 2 500 kg feletti hektáronkénti termésre számítanak. Máshelyütt, ahol sok kárt tett az eső, a víz, kevesebbet hoz a búza. Kevesebbet más évekhez viszonyítva, de talán a legtöbbet, kimit az idei időjárási viszonyok mellett ki lehetett csikarni a földből. Szépen sárgul a kalász a község többi részében is. Holnap, holnapután Szentimrén és Mindszenten is hozzákezdenek az aratáshoz. Közben a széna begyűjtésére is marad munkaerő. Ezidáig körülbelül a szénatermés 60 százalékát takarították össze, s a mostani ütemmel rövidesen teljesen befejezik ezt a fontos munkát. Borbély László ill. évfolyam 179. (757) szám 1970 augusztus 2 vasárnap Ara 30 baniMJODGinU AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI NÉPTANÁCS HAPILAPJA KORMOS GYULA Kis város Székelykeresztúr, pár évtizeddel ezelőtt még maguk a keresztúriak is azon vitatkoztak, hogy város-e vagy falu, de bárminek is nevezték, csaknem kétszáz esztendeje, hogy a Székelyföld egyik legjelentősebb kultúrközpontja. Két évvel ezelőtt ünnepelték a líceum 175 éves fennállását, s hosszú-hosszú időn át a székelykeresztúri tanítóképző látta el néptanítókkal ezt a vidéket s emellett itt működött a vidék egyik legelső mezőgazdasági szakiskolája is. Volt és van tehát amire hivatkozzanak, amivel büszkélkedjenek a keresztúriak. El ne mulaszd azonban, jámbor utazó, ha Székelykeresztúrra, visz a sors fölkeresni a Múzeumot s annak halk szavú, szerény igazgatóját, Mólnár Istvánt köszönteni. "Könnyű megtalálni. A főszéren, az egykori piacon, a hajdani „úri kaszinó" épületében, udvarán van berendezve egyik legszebb és leggazdagabb tájjellegű múzeuma Hargita nyegyének. Három osztályán, a történelmi, természetrajzi és néprajzi osztályon bőven akad meg csodálni való. S ha alaposan megnéztél, megcsodáltál mindent, akkor keresd meg Molnár Istvánt, „Pista bácsi", ahogyan a helyiek nevezik s kérd meg mesélje el, hogyan is született ez a nagyszerű kultúrlétesítmény. Kicsit zavarban lesz Molnár István, mint minden igaz ember, keresi a szót, Nagy Lajos bácsit, tanár kollégáit és egykori kedves tanítványait, többek között Szabó Gyulát, az írót, meg Borbáth Károlyt, a történészt fogja emlegetni, csakhogy magáról ne kelljen beszélnie. Holott a székelykeresztúri Múzeum története elválaszthatatlan Molnár István nevétől. Ott született nem messzire Keresztúrtól, Bordoson, s mint annyi székely gyerkőc ő is a keresztúri kollégiumban végezte tanulmányait, hogy aztán a kolozsvári egyetemen szerezzen földrajz-és történelemtanári diplomát s azzal térjen vissza egykori iskolájába. Az iskola igazgatósága ekkor bízta rá a történelmi szertárt s talán maga sem sejtette akkor, hogy egy életre eljegyzi magát a múlt értékeivel. A történelmi szertár rendezgetése, kiegészítése közben merült fel egy Nagy Lajos bácsival folytatott beszélgetés során az a gondolat, hogy össze kellene gyűjteni a Keresztúr környéki kultúrhagyatékot. De alighogy hozzá kezdenek a diákok segítségével a gyűjtéshez, kitör a második világháború, Molnár Istvánnak is mundért kell öltenie s csak jó öt évvel később folytathatják az alig megkezdett munkát. De most aztán annál szívósabban és körültekintőbben. Kultúrcsoportot szervez tanítványaiból , összegyűjti a legjobb énekeseket, táncosokat, szavalókat s minden szombaton ellátogatnak valamelyik faluba, este énekelnek, táncolnak, szavalnak, előadást tartanak, másnap pedig házról házra járva gyűjtik a néprajzi anyagot. Idő közben Molnár István éppen néprajzból doktorál a kolozsvári egyetemen s miután már az első gyűjtő utak meglepően gazdag anyagot szolgáltattak, egyre határozottabban vetődik fel egy múzeum létesítésének a gondolata. Az iskola egyszobás szertára szűknek bizonyult, ahhoz viszont, hogy új termet rendezzenek be, pénzre, anyagra van szükség. Megint csak a kultúrestek és a diákok segítenek, ők gyűjtik a pénzt, a téglát, fát, szeget, ki amit csak hozni tud, s 1946 őszén az iskola tornatermének karzatán már három szobával megnyitják az első keresztúrvidéki néprajzi múzeumi kiállítást. Az igazi fejlődés azonban az iskolák államosítása után következik be, amikor a városi ideiglenes néptanács és a Népi Atheneum karolja fel a fiatal tanár és diákjai kezdeményezését. Kiutalnak a múzeum számára egy régi üzlethelyiséget, az udvarhelyi tanfelügyelőség pedig biztosítja a szükséges anyagi alapot a helyiség tatarozására és átalakítására, berendezésére és itt nyílik meg 1949-ben a keresztúri Népi Atheneum Múzeuma. A néprajzi anyag mellett ekkor állítanak ki először történeti, régészeti anyagot is. Most már a diákok mellett bekapcsolódik a munkába az egész család, a fia és a felesége meg az meg Nagy Lajos bácsi, emlütt mossák, takarítják az évszázados csempéket, népművészeti tárgyakat, készítik a vitrineket, polcokat, állványokat. Olyan anyag van már együtt a kis múzeumban, hogy a szakkörök is fölfigyelnek rá. Az udvarhelyi művelődési bizottság is megnézi a négyéves önkéntes gyűjtő munka eredményét, s javaslatot tesz a felettes szerveknek, hogy biztosítsanak megfelelő anyagi alapot a keresztúri múzeum kiépítésére. Egyetértenek ezzel az időközben kiszállt múzeumi szakemberek is, így aztán a néptanács a múzeum rendelkezésére bocsátja a szomszédos kaszinó épületét és udvarát, amit százezer lejes költséggel szakszerűen átalakítanak. A néprajzi és történelmi anyag mellett az iskolák és a környék falvainak kívánságára hozzákezdenek a természetrajzi osztály kiépítéséhez is és megteremtik a tágas udvaron a szabadtéri részleget. Molnár Istvánt pedig függetlenítik, kinevezik a múzeum igazgatójának. A gyűjtés azóta is állandóan folyik. Bekapcsolták a környék valamennyi iskoláját, diákokat, tanárokat, létrehozták a múzeum tudományos tanácsát tanárokból, mérnökökből, ma már ásatásokat is végeznek, állandóan gyűl, gazdagszik az anyag - joggal lehetnek büszkék múzeumukra a keresztúriak és mi mindannyian. Molnár Istvánnak az eltelt huszonöt év alatt megderesedett ugyan a haja, de lelkesedése, ügyszeretete ma is friss. Kívánjunk nekic sok jó egészséget és munkakedvet az elkövetkező évekre is. NEGYED SZÁZAD az évszázados tárgyak között ff ! A KÖZGYŰLÉS LEZAJLOTT - előtérben a felvetett kérdések kompetens megoldása A VLAHICAI VASÜZEMEK alkalmazottainak közgyűlése egyike volt azoknak, amelyen a részvevőnek szorongató hiányérzete támadt. A félévi megvalósítások, - amint látni fogjuk - kielégítőek. A jövő évi tervfeladatok mozgósítóak, a felszólalók egyöntetű véleménye szerint teljesíthetőek, sőt túl is szárnyalhatják azokat, ha maradéktalanul hasznosítják bár a közgyűléseken feltárt lehetőségeket, belső erőforrásokat. Ez a bár szócska pedig azért van, mert a csoport- és részleggyűléseken sok olyan értékes javaslatot tettek az alkalmazottak, amelyek nem kerültek be a közgyűlés elé terjesztett intézkedési tervbe, s azt így — utólag - módosítani kell. Természetesen nem késő elvégezni a módosítást, de akkor mi értelme volt a csoport- és részleggyűléseknek ? Hogy hiányérzetünknél maradjunk egyelőre - a közgyűlés időben is sokat foglalkozott a fegyelemmel. Hasznos, bíráló véleménycsere alakult volna ki a munkafegyelemről, a vezetőség tagjaira kötelező etika, s azok viszonyulásának megvizsgálásától valamely munkás, vagy éppen a takarítószemélyzet munkaidő-kihasználásának értékeléséig, ha a gyűrűző vita itt-ott nem fullad személyeskedésbe. Érzésünk az, hogy a személyeskedés kirobbanásának ürügyéül éppen néhány könnyen elkerülhető szervezési hanyagság szolgált, ez pedig a közgyűlés előkészítésére vonatkozik. A 17 órára meghirdetett gyűlést 18 órakor kezdték meg, s mivel elfelejtettek, vagy nem hívtak meg olyan alkalmazottakat, akiknek feladatköre helyet kért a közgyűlésen, s az üres székeket meg kellett tölteni, munkásokat vettek ki a termelésből, akik, úgyszólván végigfeszengték a közgyűlést, s a folydogáló percek értékét számolgatták. Említettük a bevezetőben, hogy a Vasüzemek munkaközösségének félévi eredményei kielégítőek: össztermelési tervüket 102,9 százalékban, árutermelési tervüket 104,1 százalékban teljesítették. A munkatermelékenység mutatója 102,9 százalék, az átlagkeresetet 101,6 százalékban valósították meg. Az RKP Központi Bizottságának felhívására az árutermelés növelésére tett 800 ezer lej értékű vállalásukat 3 millió lejre emelték, s az első félév végére több mint 2,4 millió lejt meg is valósítottak ebből. JÓ EREDMÉNYEKET ÉRTEK EL a gazdasági-pénzügyi mutatók teljesítésében is. A jövedelmi tervet 122,5 százalékban, az eladott és bevételezett árutermelési tervet pedig 106,9 százalékban valósították meg. Az ezer lejre eső árutermelésnél 16,76 lejjel csökkentették a termelési költségeket, s ezzel több mint 1 millió lejt takarítottak meg. A részlegek tevékenységének, eredményeinek elemzése azonban néhány komoly fogyatékosságot tár fel. A belső terveket gyakran módosítják, az a tény, hogy nem teremtették meg egyes részlegeken az ütemes termelés feltételeit, túlzott — több mint 1,1 millió lej értékű - selejtveszteséghez vezetett csak az öntödében. Többen hangsúlyozták, hogy gyenge a részlegek félkészáru-, illetve segédanyag ellátása. Az előbbi — az öntöde és feldolgozó részleg esetében jórészt a termelési szűk keresztmetszeteknek tulajdonítható, a helyzetet csak a beruházási munkálatok menetének meggyorsításával oldhatják meg. A jelentésben és a hozzászólásokban ismét felmerült a segédanyagokkal, cserealkatrészekkel való ellátás bonyolult kérdése. Ezzel kapcsolatban csupán annyit említenénk meg, hogy az utóbbi időben több rendkívül jelentős törvény, határozat, intézkedés jelent meg az ilyen irányú szerződéskötések, az egész beszerzési tevékenység szabályozására. A megyei pártbizottság gazdasági komissziójának szakemberei idejében ismertették ezeket az intézkedéseket, de a vlahicai közgyűlésen is több panasz hangzott el, mint konkrét tevékenységről beszámoló, vagy konkrét javaslatokat tevő felszólalás. Elengedhetetlenül szükséges elsajátítani, megérteni ezen intézkedések összefüggéseit, hiszen ennek mértékétől függ a vállalat jövő évi zavarmentes tevékenységének biztosítása. A beszerzési tevékenységre vonatkoztatva, jövőre már a segédanyagokat, cserealkatrészeket, stb., közvetlen szerződésekkel kell biztosítani, s hiába vitatják meg az 1971-es tervfeladatokat, ha július végén még elképzelések sincsenek e tevékenység tervszerűsítésére, a különböző tennivalók összehangolására. Ezzel nem kérdőjeleztük, nem cáfoltuk meg azt, ami jogos volt a hozzászólásokban. De mindez az eddigi tevékenységre vonatkozik, s most már arra kell gondolnunk, hogy lesz ezután, amikor hangsúlyozottabb a gazdasági szervezetek. Váli József (Folytatás a 2. oldalon) A Csíkszeredai Tudor Vladimirescu lakónegyed egyik befejezés előtt álló tömbháza HÍREK • ESEMÉNYEK • HÍREK • ESEMÉNYEK • HÍREK • ESEMÉNYEK • Több mint kétszáz Hargita megyében született és itt tevékenykedő író, színművész, képzőművész személyi adatait gyűjtötte össze, állította össze műveik lajstromát a municípiumi könyvtár munkaközössége. Ugyanakkor a Csíkszeredai, gyergyószentmiklósi és maroshévízi városi könyvtárakkal összehangolt tervnek megfelelően elkészítette a Hargita napilap 1969- es bibliográfiáját, s fokozatosan feldolgozta az 1970-es évfolyam lapszámait is. Megyénkből újabb diákcsoportok indultak el országlátni. Tegnap reggel hatvannyolc dánfalvi diák indult a tengerpart felé az OTH Hargita megyei kirendeltségének autóbuszán. A kirándulás állomásai: Csíkszereda, Kézdivásárhely, Dés, Focşani, Konstanca, Costineşti, Hârşova, Bukarest, Brassó, Csíkszereda, Dánfalva. A dánfalvi líceum diákjai körutazásukat földrajzi és történelmi ismereteiknek kibővítésére is felhasználják. Az utazás tíz napig tart. Ugyanakkor megyénkből százharminc diák utazott kétheti üdülésre a costineşti-i diáktáborba. A Hargita bányavállalat alkalmazottai ünnepélyes keretek között búcsúztak el Cseh Andortól, a vállalat főkönyvelőjétől nyugdíjba menetele alkalmával. A munkatársak szeretett Bandi bácsija harmincnyolc évi becsületes munka után hagyta el a vállalatot. 4 Rózsaszínű világ. A maroshévízi Augusztus 23 munkásklub Solutia 4 elnevezésű esztrádegyüttese ma (augusztus 2-án) a székelyudvarhelyi művelődési ház színpadán lép fel megyénk több helységében nagy sikerrel bemutatott zenés-táncos műsorával. Négy hónapi szünet után újrakezdte tevékenységét a székelyudvarhelyi Siculus ifjúsági klub. Tegnap a klub vezetősége táncestélyre hívta meg a város fiatalságát. Újabb törvénysértőket ítélt el ezen a héten a Megyei Törvényszék. Szőke Mártont hivatali visszaélésekért, a közvagyon megkárosításáért hat hónapi börtönbüntetéssel sújtották, hat hónapra ítélték el Lukács Ferencet is a közvagyon megkárosítása miatt, Istrate Gavrilra pedig a jó erkölcsök megsértéséért, duhajkodásért hét hónapi börtönbüntetést róttak ki. HÍREK • ESEMÉNYEK HÍREK • ESEMÉNYEK • HÍREK • ESEMÉNYEK • A Holdutazó és önkiszolgáló, modern emberek vagyunk, és ez több szempontból is jó. A Holdról önkiszolgáljuk magunkat azokkal a meteorit kőzetekkel, amikre éppen szükségünk van a Nyugalom és a Viharok tengeréből, és ugyanezt megcselekedjük a földön is, amikor öntevékenyen bevásárolunk önmagunknak minden szükségeset. Önmagunk önkiszolgálása azért is jó, mert a kedves vevő teljes nyugalomban, viharok nélkül választhatja ki a ragyogó polcokról a legszükségesebb közélelmezési cikkeket, nincs ok arra, hogy dicsérgesse a kedves elárusítót. Én azonban kiszélesíteném az öntevékeny önkiszolgálásnak ezt a fejlett módszerét, mondjuk a hidegfelvágott részlegekre és a Zöldségárusításra is. Előfordul ugyanis, hogy elsőosztályú olasz, meg szebeni szalámit, gépsonkát és egyéb felvágottakat vásárolok, és csak otthon veszem észre, hogy a duplapapírba csomagolt ínyencségek közé fajta és osztályidegen elemek kerültek. Pedig a bőrkoloncokra, madzagokra, ehetetlen szalámivégekre és csücskökre van bizonyos törési és apadási százalék, a kereskedelem mégis velem akarja megrágatni a rághatatlant. Ha■ hidegfelvágottakkal is én önkiszolgálhatnám önmagamat, bizony jobban megválogatnám a rághatót a rághatatlantól. Ugyanezt cselekedném a zöldség- és gyümölcsüzletekben, ahol a disznónak való krumplit külön választanám az embernek való krumplitól, a babot egyenként kiszemelgetném a földdarabkák és a kavicsok közül, mert a kavics akármennyit főzzük, az isten magának nem akar megpuhulni. Pedig egy vízlágyító berendezés is működik a kályhánk fölött. Azonkívül, ha önkiszolgáló volnék, az első osztályú alma közül, már csak esztétikai szempontból sem önkiszolgálnám magamat harmadosztályú bluesokkal. A káposztafejekről rendszerint levagdalnám a tépett és marcangolt külső lapokat, amelyekkel a kecske már jóllakott, de a káposzta is megmaradt. Szóval, sok mindenen módosítanék, ha több irányban önkiszolgáló lehetnék. Javasoltam is illetékeseknek, hogy szélesítsük ki az önkiszolgálást, de bizonyos elvi és gyakorlati meggondolások útját állják a kezdeményezésemnek. Illetékesek véleménye szerint egyik-másik kedves vevő annyira öntevékeny az önkiszolgálásban, hogy önkéntelenül elfelejt kasszához járulni. Csak úgy üres kosárral kosaraz a rakott polcok között. Illetékesek egy kedves vevő példáját hozták szóba, aki kabátja prémbélésében bizonyos kofazsebeket képezett ki, olyanformán, ahogy az ausztráliai állatokat látta el a jóisten erszényekkel. A kedves vevő is ebbe a szőrös erszénybe rejtette el az (Folytatás a 2. oldalon) ÁBRAHÁM JÁNOS JAVASLATOK -önkiszolgálás ügyben | vasárnapi humoreszk ■ Románia Szocialista Köztársaság Tengerészeinek Napja Ma, augusztus 2-án ünnepeljük Románia Szocialista Köztársaság Tengerészeinek Napját, azokét a tengerészekét, akik magas felelősségérzettől áthatva fáradhatatlanul tevékenykednek a haza iránti kötelezettségeik teljesítéséért. A fegyveres erők tengerészei, a kereskedelmi flotta dolgozói, a hajóépítő telepek és kikötők munkásai, technikusai és mérnökei a X. pártkongresszuson kijelölt program szellemében példásan valóra váltják feladataikat, hozzájárulnak hazánk függetlenségének és szuverenitásának megvédéséhez, a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítéséhez, a folyami és tengeri hajózás szakadatlan fejlesztéséhez. Az egész ország népével együtt Hargita megye dolgozói is szeretettel köszöntik bátor tengerészeinket, s további sikereket kívánnak kötelességeik teljesítésében. A hagyományos Tengerésznap, az idén egybeesik a román tengerhajózás, kikötői munka és külkereskedelem fejlődésének két jelentős eseményével: nyolcvan esztendős a konstancai kikötő és hetvenöt évvel ezelőtt alakult meg az első hazai tengerhajózási társaság, a Serviciul Maritim Român. Konstancán szombaton gyűlést tartottak abból az alkalomból, hogy 80 év telt el a kikötő építésének megkezdésétől és 75 év az első román hajózási társaság megalakítása óta. A gyűlésen felszólalt Petre Ivanov mérnök, a konstancai NAVROM tengerhajózási igazgatóság igazgatója, s beszélt a kikötő, a román tengeri flotta, a hajóforgalom fejlődéséről és az első román tengeri kikötő kereskedelmi tevékenységéről. Az ünnepségen felszólaltak még a tengerészek, a dokkmunkások és más kikötői dolgozók, a helyi párt- és állami szervek, valamint a Szállításügyi Minisztérium képviselői. A gyűlés befejeztével a részvevők táviratot intéztek a Román Kommunista Párt Központi Bizottságához, Nicolae Ceauşescu elvtárshoz. Ebben mélységes ragaszkodásukat fejezték ki pártunk és államunk bel- és külpolitikájához és tolmácsolták a konstancai kikötő dolgozóinak azt a vállalását, hogy egész munkabírásukat hazánk felvirágoztatásának szolgálatába állítják. Az ünnepség a kostancai NAVROM műkedvelő együtteseinek gazdag műsorával zárult. Az évforduló alkalmából a konstancai NAVROM klubjában szombaton kiállítás nyílt meg. Itt fényképek, grafikonok, makettek stb. szemléltetik tengeri kikötőnk, a flotta, az áruforgalom fejlődését. • Július utolsó dekádjában hét hajót bocsátottak vízre a brailai hajógyárban. Elsőnek egy 1640 lóerős tengerjáró vontatóhajót, utána pedig öt 150 lóerős motoros bárkát. A sójatéren újabb bárkákat, uszályokat, vontatóhajókat szerelnek. A breilai hajógyár dolgozói meghosszabbított váltásban dolgoznak, hogy behozzák a árvíz okozta lemaradást. Egyes tervmutatókat, közöttük a munkatermelékenységet és az össztermelést már megvalósították. A konstancai kaszinó övezetében kutatják a tengerfeneket a Román Tengerészeti Múzeum búvárjai, akiknek szabadidejükben segédkeznek a NAVROM búvárjai is. Az expedíciók során kerszoni kerámiamaradványok, rhodosi és mileti amforák, horgonyok, hajódarabok kerültek napvilágra. A szakemberek ebből megállapították, hogy a mai kaszinó az egykori Tomis központjában lehetett. Különleges felvevőgépekkel hullámtörőgát, raktárak, lakóházak, oszlopok maradványait, utcarészleteket rögzítettek filmszalagra. Az újabb felfedezések alátámasztják azt a feltevést, hogy az ókori Tomisnak ez a része katasztrófa következtében víz alá került. * * ' ** • Konstanca - hazánk tengeri kapuja