Hargita, 1970. augusztus (3. évfolyam, 178-202. szám)

1970-08-07 / 183. szám

mmm­mm VIEÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! k­om AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Augusztus 23. méltó megünnepléséért Évtizedek után is az első sorokban Verőfényes nappal köszöntött be augusztus. Országszerte meg­feszített munkával készítjük elő né­pünk nagy ünnepének, Augusztus 23-ának várva-várt érkezését és méltó fogadását. A huszonhatodik évforduló fényében is különös je­lentőségű napokat éltünk-küzdöt­­tünk át, egyemberként, románok, magyarok, németek, más nemze­tiségűek, kommunisták, s hazánk valamennyi állampolgára, váll-váll mellett hősi bizonyságát adva a ki­tartásnak, lelkesedésnek, bizako­dásnak, az alkotó hitnek - az em­berségnek. Az ország építőtelepein ott talál­ni az idős kommunistákat, öregein­ket is. Azokat, akik részt vállaltak az illegalitás nehéz éveiből, ott voltak a fegyveres felkelés előkészí­tésének és történésének napjaiban, egy új, magasabbrendű társadalom születésének és felépítésének harcos első napjaiban. Munkabírásuk, ten­­niakarásuk nem lankadt az idő mú­lásával. Részt kérnek és vállalnak ma is. Az első sorokban tevékeny­kednek. Tudják, érzik, hogy minden­kor szükség lehet és van a tudásra, tapasztalatra. Székelyudvarhely municípiumot is tevékeny öregek lakják. A felnőtt és felnövő nemzedékekkel közösen tesznek az egykori városka zajló jelenéért, egy olyan jövőért, amely­ről álmodtak csupán. Kutató szem­mel, értő kezekkel, fáradhatatlan ápolják a harcos hagyományokat, alakítják a municípium megújhodó arculatát. Nincs szándékunkban ezúttal be­hatóan elemezni azt az átfogó te­vékenységet, melyet a székelyud­varhelyi municípiumi pártkabinet a pártoktatás, a politikai nevelőmun­ka területén kifejtett és kifejt. De mindenképpen olyan tényezőről szó­lunk, mely e tevékenységgel szoro­san összefügg, elősegíti sikeres ki­bontakozását: annak a régi pártta­gokból verbuválódott önkéntes kol­lektívának a munkájáról, hozzájáru­lásáról, mely már évek óta csak­nem mindennapos vendége a kabi­net könyvtárának. Ők (a kollektíva tagjai) rendezgetik az itt lévő bib­liográfiai anyagot, gondoskodnak arról, hogy a napilapok megérkezé­sük után mindjárt helyükre kerülje­nek a kollekciókban. Tamási Sán­dor elvtárs például, mint nyugdí­jas pártaktivista, immár tíz eszten­deje naponta megteszi az utat a postahivatalig (ha kell, többször is), személyesen hozza el a friss lapo­kat, hogy a kabinet könyvtárának már az első látogatói teljes kollek­ciókat forgathassanak. Menyhárt István és Bíró Irén elvtársak évekre visszamenőleg elkészítették a párt­os állami dokumentumok tematikus bibliográfiáját, hogy segítségére le­hessen a tanulmányozóknak. Imets János elvtárs a pártoktatás nyilván­tartásával foglalkozik. A néhány kiragadott név nem je­lenti azt, hogy az önkéntes kollek­tíva többi tagja nem érdemel elis­merést munkájáért. Egyáltalán nem. De mert tudjuk, nem is az elisme­résért, hanem a politikai nevelő­­munka eredményességéért fáradoz­nak, annak érdekében adják nap mint nap önzetlen hozzájárulásukat, bízvást eltekinthetünk egy névsorol­vasásra emlékeztető felsorolástól. Azonban az önkéntes kollektíva nemcsak ilyen, vagy hasonló ügyvi­teli jellegű ténykedéssel segíti a municípiumi pártkabinet bonyolult, igényes munkáját. Nem. A kollektí­va évtizedes tapasztalatokkal ren­delkező tagjai mindenkor részt vál­lalnak a nagyfontosságú pártdoku­mentumok népszerűsítéséből. Ilyen vonatkozásban vajmi kevéssé találó a címbe foglalt jellemzés. Ezúttal sokkal többről, sokkal nagyszerűbb kommunista hozzáállásról van szó: a párt aktív katonájaként végigküz­­dött évtizedek lázának továbbélé­séről, újraéléséről a nyugdíj, az öregkor éveiben is a tevékeny élet­ről. A municípiumi pártkabinet helye­sen, körültekintően jár el, amikor segítőtársként fogadja a nyugdíjas elvtársakat, alapoz munkájukra. Minden új feladat számukra ösz­tönzés, erősíti önbizalmukat, fokoz­za lelkesedésüket. András Balázs ­ HÍREK • ESEMÉNYEK • HÍREK • ESEMÉNYEK A borszéki mozi előcsarnokában megnyílt Mircea Spaciu festőművész Hirosima mosolya című kiállítása. A kiállított olajfestmények Eugen Jebeleanu költeményéből ihletődtek. Kevesebbet várunk majd a taxiál­lomásokon. A Csíkszeredai Városgaz­dálkodási Vállalat autóparkja a na­pokban két új gépkocsival bővült. A két Volga gépkocsit már bejá­ratták, s a lakosság kiszolgálására használják fel. Figyelem, szülők! A gondatlan­ság következményei beláthatatlanok. A székelyudvarhelyi Villanytelep ut­ca B/4-es tömbházának első eme­leti erkélyén alig pár percre maradt magára a másfél éves G. J., s a korláton keresztül kibukott az udvar­ra. A kisfiút súlyos sérülésekkel szál­lították kórházba. A Hargita Megyei Útügyi Igazga­tóság tájékoztatása szerint befejez­ték a Csíkszentkirály és Csíkszent­­imre közötti útszakasz 1970-es évre előirányzott aszfaltozását, és rátér­tek a Kozmás és Kászonújfalu kö­zötti út aszfaltozására. HÍREK • ESEMÉNYEK • HÍREK • ESEMÉNYEK mmwm T' *'■ Már állnak Gyergyószentmiklós új ipari objektumának, a bútorüzem hatalmas csarnokának tartóoszlopai * A CSALÁDI HÁZ ÉPÍTÉSE KÖZÜGY A lakásalap állandó növelése, a dolgozók lakásigényének minél jobb feltételek közötti kielégítése pár­tunk és kormányunk figyelmének központjában áll. Évről évre nő az állami pénzalapokból felépített lak­részek aránya. Ez olyan tény, amit nem kell már senkinek bizonygatni, hiszen szemtanúi vagyunk annak a hatalmas ütemnek, amivel gomba­módra nőnek ki építőtelepeink lát­szólagos zűrzavarából a lakótöm­bök, egész lakónegyedek. És ez ér­vényes nemcsak megyeközpontunk­ra, vagy a municípiumra, hanem o­­lyan kisvárosokra is, mint Vlahica, Keresztúr, így az utóbbi időben valahogy kiment divatból a családi ház épí­tése, és aki mégis rászánta magát, azt sajnálkozva néztük és csodál­kozva kérdeztük, hogy miért nem vesz inkább autót. Nem akarom én eldönteni azt a vitát, hogy mire van előbb szüksé­ge egy családnak: autóra-e vagy la­kásra. A modern embernek létszük­séglete a gépkocsi és nincs messze az az idő, amikor az életnek nem célja, hanem eszköze lesz. A modern embernek azonban nyugalmas családi fészekre is szük­sége van. Ez elengedhetetlen fel­tétele egy harmonikus családi élet kialakulásának, a gyermeknevelés­nek, munkaerőnk újratermelésének. S ha ez a családi fészek az egyé­ni ízlés és fantázia nyomait hor­dozza magán, annál inkább elérte célját. Határozott meggyőződésem, hogy ez a gondolkodásmód hova­tovább tért hódít, hiszen napról napra nő azoknak a száma, akik foglalkoznak a saját tulajdont képező lakóház építésével. Ennek beszédes bizonyí­téka a néptanácsok végrehajtó bi­zottságaihoz érkező kérések soka­sága, amelyekben, a dolgozók ál­lami területet igényelnek lakásépí­tés céljára. Államunk, azt a törek­vést, hogy az állami lakásalapot ál­landóan növelje, az utóbbi időben összekapcsolja a­­ lakosoknak nyúj­tott támogatásával, hogy azok csa­ládi házat építhessenek. Nicolae Ceauşescu elvtárs, pár­tunk főtitkára, az RKP Kolozs me­gyei szervezetének tavaly júliusban megtartott- rendkívüli konferenciáján elhangzott beszédében feladatul tűzte, hogy egyre nagyobb mérték­ben támogassuk azokat a lakoso­kat, akik saját alapokból akarnak építkezni. Mindezekhez, már 1968 évtől kezdődően megteremtődtek a felté­telek. Az 1968 május 9-én megszavazott 9. számú törvény, mely már a címé­ben hordozza a célját, leszögezi, hogy az állam támogatja a szemé­lyi tulajdont képező lakóház építé­sét, azáltal, hogy hosszúlejáratú hi­telt nyújt, állami telket ad örök használatba, biztosítja az építő­anyag ellátást, a tervezést és kivi­telezést. Ugyanez a törvény előírja, hogy az állampolgárok együttműkö­dési egyesületeket hozhatnak létre lakóház építése céljából. Ezek az egyesületek a tagok hozzájárulása és a bankhitelek alapján tagjaik számára lakóházakat építhetnek. Az Fodor Irma jogtanácsos (Folytatás a 3. oldalon) •■■■ : ■ ,/'■ Országos hírügynökségünk közli Szép sikert értek el a Dolj megyei bányászok: felszínre hozták az idei négymilliódik tonna lignitet. A bá­nyásznap és augusztus 23 tisztele­tére elért eredmény a munkaterme­lékenység 3 százalékos növekedésé­nek, új kitermelések megnyitásának s a felszerelések jó kihasználásának tulajdonítható. A Tg. Jiu-i szénipari kombinát a­datai szerint az idén hét hónap alatt kitermelt lignit mennyisége 60 százalékkal nagyobb az elmúlt év azonos időszakában elértnél és 24 százalékkal az 1968. évi egész ter­melésnél. A hét hónapi eredmény ugyanakkor 104 000 tonnával halad­ja meg a tervezettet. Az értéktervet 11 276 000 lejjel, a nyereségtervet 5 millió lejjel szár­nyalták túl a megye bányászai. A konstancai ipar a hazafias ver­senyben elért szép eredmények e­­gész sorával köszönti augusztus 23- át. A megye 102,8 százalékra teljesí­tette héthónapi össztermelési tervét. Különös figyelmet fordítva a termé­kek értékesítésére, az ipari egységek 82 098 000 lejjel túlszárnyalták az eladott és bevételezett árutermelés mutatóját, s ezzel nagyrészt teljesí­tették évi vállalásukat az ország többi megyéivel folytatott verseny­ben. Jelentős mennyiségű terméket állítottak elő terven felül, köztük szalmabálázókat, pótkocsikat, textil­féléket, foszfáttrágyát, nem fémes ásványokat, élelmiszereket. A több­lettermelés legnagyobb részét a munkatermelékenység növelésével érték el. Az említett időszakban a megye ipara 101,9 százalékra telje­sítette a munkatermelékenység nö­velési előirányzatát. VASÁRNAP ÜNNEPEI­IK a Bányászok Napját A Hargita Bányaipari Vállalat lövétei és Hargita­ bányai részlegein augusztus 7-én és 8-án tisztelet­váltásokat szervez­nek a Bányásznap minél szebb megvalósításokkal való fogadá­sára. E váltások célja hozzájárulni a tervfeladatok túlszárnya­lásához, a minőségi paraméterek megjavításához. Lövétén elha­tározták, hogy csak 35 százaléknál nagyobb koncentrátumú ér­cet szállítanak a vlahicai Vas üzemnek. A Hargita kaolinbá­nya munkaközössége pedig fokozza a munkálatok ütemét a rakodógépek üzembehelyezéséért, melynek eredményeként több mint 10 százalékkal növekedik a fejtések munkatermelékeny­sége. Augusztus 9-én, vasárnap délelőtt, ünnepi gyűlést tarta­nak a bányászok tiszteletére, az élenjárókat mintegy 35 ezer lejt kitűvő pénzjutalomban részesítik. Kiülnek a kapuk elé, örülnek minden percnyi napfénynek, néze­lődnek, töprengenek az évszakok változásain, el-eltűnődnek múló é­­letükön, számba veszik néhai tettei­ket, szívesen elbeszélgetnek az ar­­ra menőkkel, várják, hogy a család hazatérjen munkából, öregek ők, nyugdíjasak, kik gyermekeket ne­veltek fel, s akiket most gyermeke­ik szeretete, gondoskodása éltet. Szép az ilyen öregkor, így is kép­zeljük el az ember utolsó éveit. És nagyon meglepődünk, amikor ez a kép disszonál, olyan öregekkel találkozunk, akiket családjuk kieb­­rudalt, akik ahelyett, hogy élveznék az utolsó évek apró örömeit, azon kell töprengjenek, hogy mihez is kezdjenek hát.sramaradt éveikben. Vacsárcsiban, egy kis házban a patak partján lakik Péter Albert. A­­mikor meglátogattam, szobájában ült egy priccsen, ölhetett kézzel. Megörült a látogatónak, az alka­lomnak, hogy elbeszélgethet egy ki­csit, mert erre ritkán­ kerül sor. Most egyedül él, fia nem fogadja be a házába. - Ne haragudjék, hogy nem tu­dom megkínálni semmivel, de látja , és kinyit egy nagyobbacska lá­dát - majdnem semmim sincsen. Ez itt egy kis hecserl­ íz, ebből teát szoktam készíteni magamnak. For­ralok az üstben egy liter vizet, be­leteszek egy kanál ízet, s már kész is a tea. Ez itt — folytatja, egy cso­magocskát véve elő — szalonna, a szomszédtól kaptam ajádékba, s ez itt egy kis kenyér.­­ A fia nem szokott átküldeni e­­bédet? Hiszen egy udvaron laknak. — Most már nem­ küld ő semmit. Egy ideig, miután meghalt a felesé­gem, ott ettem náluk, ott is alud­tam télen, mert ott van a meleg szoba. Most tüzelőt sem akar adni a fiam, nem is tudom, mi lesz ve­lem a télen. — Úgy tudom, van még két leá­nya is. Ők sem segítik semmivel? — Hát az egyik lányom, amelyik itt­ él, küldött a napokban­ egy­ kis pityókát, mást semmit. A másik, az Marosvásárhelyen él, a férje tímár egy gyárban, ők nem küldenek sem­mit,­­ mert­ haragszanak rám, hogy az egyik­ csűrt a fiamra írattam. Azt­mondják, hogy akkor tartson el ő. De látja, ő sem segít már rajtam. — Nyugdíja van-e? — Volt. Vagy tíz évig kaptam egy kis betegnyugdíjat, de aztán elvet­ték. Tudja, én az erdőkitermelésnél dolgoztam. Jártam ide-oda, dol­goztam Comâneşti-en, a moftanai részen, Piatra Neamţ-on, a Géme­seken. Aztán egyszer a sáncpataki erdőben egy fatörzs elnyomta a lá­bam, mind a kettő eltört akkor. Kaptam betegsegélyt, később. .. Van nekem bajom elég, hiszen fél­szeg a lábam, kilencven százalékos vagyok, kérem. Most már úgy hal­lottam, hogy újra kaphatnék nyug­díjat, voltam is Szeredában a klini­kán kivizsgáláson, iratokat is adtam be a nyugdíjosztályra, de eddig még nem kaptam választ, úgy, hogy nem tudom, mi lesz. . . Sorolja tovább, meséli az életét. Szondy György (Folytatás a 3. oldalon) MEDDIG EMBER AZ EMBER ? III. évfolyam 183 (761) szám 1970. augusztus 7 péntek Ára 30 bani A HEGESZTŐ ÁLLATTENYÉSZTÉSÜNK IGÉNYLI MINÉL TÖBB MÁSODVETÉST Mostoha volt az időjárás a ter­mesztett növényekkel. Kedvezett a szénafüveknek, jó takarmánytermés­re van kilátás. Csak a betakarítás halad immel-ámmal. Úgy­­ tűnik, hogy a jó takarmánytermés min­denkit megnyugtatott. Akkor minek gondolni a másodvetésre? Sok he­lyen el is feledkeztek. Mire jó az ilyenkor, amikor van széna bőven? - kérdik sokan. Máshol csak a fel­sőbb szervek utasítására hajlandók­­néhány hektárt bevetni. Pedig senkit sem kell meggyőzni a hasznossá­gáról. Ha nem is kerül sor majd a betakarításra, jó takarmányforrást jelent az ősz folyamán, amikor az állatok bekerülnek a legelőről. Az összmegyei tervben 2 020 hektár másodvetés szerepel. Eddig megva­lósítottak gazdaságaink 813 hek­tárt. kevés, nagyon kevés. Nem be­szélve arról, hogy sok gazdaság a tavaszon üresen maradt területei­nek késői vetését számítja másod­vetésnek. A fentiek jobbára csak az Ud­varhely környéki gazdaságokra vo­natkoznak, ugyanis itt szabadultak fel nagyobb területek az aratással. Mindezek ellenére, az elmúlt hét végéig sok gazdaság nem vetett egy négyzetméternyit sem. Székely­­szentlélek, Karácsonyfalva, Körös­patak, Küsmöd, Székelyderzs, Gye­pes, Énlaka, Agyagfalva, Székely­­pálfalva, Petek, Siklód, Tarcsafal­­va, Ilke, Patakfalva, egyetlen hek­tár másodvetést sem valósított meg. És általában, a fenti gazdaságok nem dicsekedhetnek virágzó állat­­tenyésztéssel. Pontosan ők nem ér­tik meg a másodvetések fontossá­gát, ők, akiknek szükségük van ta­karmányra. Azok a gazdaságok - Keresztúr, Bögöz, Újszékely, Nagy­­galambfalva, Szentábrahám -, ahol az állattenyésztés fejlettebb - meg­értették (talán nem is kell magya­rázni és bíztatni) a másodvetés fon­tosságát. Nyolcvan, kilencven szá­zalékban bevezették a tervezett te­rületeiket. Érthető, hogy több termelőszövet­kezet nem teljesítette másodvetési tervét, amikor az aratás utáni szán­tással is késlekednek. Vagy hozzá sem kezdtek. Hova vessenek má­sodszor? Nagyjából az előbb emlí­tett gazdaságok azok, amelyek a nyári szántást harmadrendű dolog­nak tekintik. Egyes gazdaságokban nem tud­nak szántani, mert nincs gép, más­hol egy nagyon fura helyzet akadá­lyozza e munkát. A gabonatáblák betakarítása családonként, felpar­cellázva történik. Egyik parcellán kalangyákban áll a gabona, a má­sikon lábán, harmadik helyen most aratják. Érthető: itt nem lehet szán­tani. És vetni sem. íme, egy telefonértesítés, amelyet a felsőboldogfalvi mtsz kapott: „A termelési tervükben szerepel 70 hek­tár másodvetés, amelyet augusztus háromig teljesíteni kell. Amennyiben a tervet nem teljesí­tik, határozzák meg, ki a hibás a terv nem teljesítéséért." Aláíró a megyei Mezőgazdasági Igazgató­ság. Augusztus­­3-án, ottjártunkkor, 14 hektár másodvetésük volt. A fő­könyvelő 40 hektár másodvetésről tesz említést. Szerinte ennyit ter­veztek. Ellentmondás. S vajon meg­történt- e a felelősségrevonás, amit a telefonértesítés kilátásba helye­zett. Mert egyáltalán nem vették komolyan. Más termelőszövetkezetekben, a lehetőségekhez mérten keveset ter­veztek. Főleg olyan gazdasá­gok esetében különös ez a helyzet, ahol majd minden évben takar­mánygondokkal küszködtek. Pedig a másodvetés egy hónappal meg­hosszabbítja a zöldtömeggel való takarmányozást. Csak néhány jelenséget, említet­tünk a másodvetések kapcsán. Szük­ségességéről fölösleges vitatkozni. A bő takarmánytermés sem indokolja elhanyagolását. És vetni még min­dig nem késő. Ferencz L. István A téli főjavítások EREDMÉNYE: NYÁRON A KOMBÁJNOK FELE ÁLL Elkészülnek tél végén az interjúk (magam is készítettem), nyilatko­zatok. A válasz minden esetben megnyugtató, bizakodó: a gépesíté­si vállalatok felkészül­tek a mezőgazdasági munkákra, a gépek rendben, kijavítva vár­nak az indulásra. Szá­mokat is mondanak. Ilyen és ilyen összeg­gel végeztünk többet el, ennyit és ennyit tesz ki a javítások, a főjavítások értéke. És ezzel kész is. Elmond­ják még azt is, hogy meg volt az átvétel (szaknyelven: rec­ep­ció) s a vállalat jó, vagy kitűnő minősítést kapott a javítási mun­kákért. Az átvétel a megyei mezőgazdasági igazgatóság szakembe­reinek jelenlétében tör­ténik. Aztán jön a nyár. Hol itt, hol ott áll a gabonatáblában egy elromlott kombájn. A termelőszövetkezetek vezetői majd mindenütt panaszkodnak: „A kombájnoknak csak fe­le dolgozik". „Három nap kell, amíg egy kombájn teljes ütem­ben kezd dolgozni"... íme egy példa: az újszékelyi gazdaságban hétfőn tizenegy kom­bájnt találtunk az egyik búzatáblán. Át­lagban kettőt a par­cella szélénél javítot­tak. Ha egyiket sike­rült megjavítani, másik állt ki a sorból. Hol egy „csapágy sül be", hol a gépkezelő nem tudja, mi a hiba. Hát létezik az, hogy felsőboldogfalván nyolc nap alatt 12 (olvasd és mondd: tizenkettő) hektár búzát sikerült kombájnnal betakaríta­ni? Íme két nap telje­sítménye: július 29-én 3131 kilogramm, au­gusztus 1-én 232 kiló. Hát akkor ne dolgoz­zunk kombájnnal. Ne fogyasszuk az üzema­nyagot. Nagyobb a kár, mint a haszon. A megyei szövetség egyik terepirányítójával beszéltem a napokban. Elmondta, hogy körze­tében a kombájnok átlagteljesítménye e­­lig éri el a napi két hektárt, holott négy hektár a tervük. Kiszá­míthatjuk a vesztesé­get. Megyénkben 220 kombájn van. Ennek nem dolgozik fele, mert Csík és Gyergyó vidéke még alig kez­dett aratni. A papíron dolgozó (a megyei igazgatóság jelentése szerint 45,9 százalék) másik fél, napi két hektáros ütemmel dol­gozgat. Miért is késünk az aratással? - teszik föl sokan a kérdést... Pedig az átvételkor minden jó volt, a gé­pesítési vállalatok jó, vagy kitűnő minősítést kaptak a javításokért. És bizakodóan nyilat­koznak. Nem jobb len­ne, ha a főjavításokra most kapnák a minősí­tést gépesítőink, most a munkák teljében, vagy elvégeztekor? A­­mikor a gépek okozta veszteségeket is kiszá­míthatják. Sándor István

Next