Hargita, 1970. szeptember (3. évfolyam, 203-228. szám)
1970-09-26 / 225. szám
1. OLDAL - HARGITA DÓZSA GYÖRGY születésének 500. évfordulója (Folytatás az 1. oldalról) 2. ÉLET EZT A parasztfelkelésre az nyújtotta a kedvező pillanatot, hogy a pápaságra vágyó dúsgazdag magyarországi hercegprímás Bakócz Tamás, Medici János megbízásából kereszteshadjáratot hirdetett a törökök ellen, szabadságot ígérve a kereszteshadsereg zászlaja alá álló jobbágyparasztoknak. Nyilvánvaló, hogy a Buda melletti rákosi táborban gyülekező jobbágyok és hajtók, mesterlegények és diákok, vincellérek és falusi papok, betyárok és bányászok tízezreit nem annyira a vallás iránti szeretet buzdította, hanem az, hogy megelégelték az akkori nehéz állapotokat. Telegdi István kincstartó figyelmezteti is a keresztes had szervezőit: vigyázzatok, mert ez a temérdek paraszt és csavargó sehonnai, mihelyt fegyvert kap kezébe ,ellenünk, a nemesség ellen fordítja azt. Bakócz Tamás nem hallgat a nemesek figyelmeztető szavára, hanem misét mondat a kereszteshadjárat sikeréért. Az összegyűlt hatalmas „rendetlen" tömeg megszervezésétől és vezetésétől a finyanyás előkelő főurak vonakodnak s ezért élükre a székely származású, korábban törökellenes harcokban kitűnt Dózsa Györgyöt nevezik ki. Közben az uralkodó osztálynak megijedve kell tudomásul vennie, hogy a legnagyobb tavaszi munka idején a jobbágyok tömegesen hagyják el a szántóföldeket, munkaerő nélkül hagyva a nemeseket. Megkísérlik erőszakkal visszatartani a jobbágyokat és amikor ez nem sikerül, akkor a hadbavonultak otthon maradt családjait csúfolják, kínozzák, igába hajtják, hogy az elment földművességet ezzel kényszerítsék a visszatérésre. Ám az urak erőszakoskodása mind Dózsát mind a tömeget egyre inkább a belső ellenség ellen, fordította. Az események hatására, a főurak nyomására Bakócz Tamás visszavonta a hadbahívó bullát, egyházi átokkal fenyegetve az elégedetlenkedőket. Báthori György királyi főlovászmester a következő szavakkal hirdeti ki a kereszteshadakat feloszlató rendeletet: „Dózsa György ki magad az úgynevezett szentkeresztes had vezérének hirdeted; s ti mindnyájan e táborban összegyűlt hadnagyok, alhadnagyok, s jámbor köznép ! A felséges király s a tanácsához tartozó egyházi s világi főurak s nemesek nevében... parancsoljuk , hogy felséges királyunk kegyesen uralkodó Ulászló ő felsége, összes tanácsának megegyezésével a pápa ő szentsége nevében hirdetett keresztességnek további folytatását nem tartja többé szükségesnek; s ennél fogva neked Dózsa György... parancsolja, hogy e kihirdetéstől számítandó huszonnégy óra leforgása alatt valamennyi zászlókat és fegyvereket a főlovászmester Báthori György ő nagysága kezeibe tegyétek le, s mindenki előbbi lakhelye felé induljon. Azoknak, kik e parancsnak minden haladék s tétovázás nélkül engedelmeskednek. . . biztosságot ígérünk, a különben cselekvő s e királyi parancsok világos megvetői, mint hirtelenek s felségsértők, gonosztetteiknek szörnyű büntetését várhatják, hogy megfenyítésük rettentő példa legyen mindazoknak, kik az ország parancsait valaha megvetni merészelnék. Ezt üzeni s parancsolja neked, Dózsa György. .. felséges urunk s királyunk, II. Ulászló ő felsége, egyházi s világi főurak, s nemesekből álló tanácsának megegyezésével." De már késő volt, az elindított áradatot nem lehetett többé megállítani. Dózsa György négy hét alatt komoly haderőt szervezett a parasztságból és a keresztes hadjárat nagy népi felkeléssé alakult át. Rákos mezejéről Ceglédre indultak, minden erejük összpontosítása érdekében. Itt hangzott el Dózsa György híres ceglédi beszéde : „Amit hoz az ágar a ti fáradságotok és szorgalmatok által, amit barmaitok adnak: minden a nemesség prédája. Nekik szántjátok a földet, nekik ültettek szőlőt, nekik nevettek nyájat és csordát, nektek csak szolgaság és ínség marad... Ha a nemes házat épít, ha nősül, ha leányát adja férjhez, ha vendéget fogad, ha születik, ha meghal, ha a királyhoz megy a maga dolgában — titeket fejnek: bármit tesz, a ti rovásotokra megy a dolog. . . bármi éri a nemest: jószerencse, balszerencse, nektek mindig kár. Pénzetekre törnek, erre legsóvárabb az ember, tőletek rabolják, hogy kincses házukat gyarapítsák, titeket fosztanak, hogy nagyra töltekezzenek, még kérkednek is egymás közt, ki szorít ki többet igaztalanul jobbágyaiból. Meddig tűritek még ezt a gyalázatot?. . . Nem élhetnek tovább pompában a gonoszok, ha bátran levetitek a szolgaság jármát. Tanítsátok meg az esztelen fenevadakat, hogy ugyanolyan módon éljenek mint jobbágyaik, polgártársaik és ne uralkodjanak rajtuk tűrhetetlen gőggel, féktelenül és igaztalanul ! El ne szalasszátok ezt az alkalmat, vívjátok ki szabadságotokat! Elszáll a kedvező pillanat és nem tér vissza soha többé, ha azonnal meg nem ragadjátok... Meg ne szédítse felketeket a hívságos remény, hogy majd irgalmat nyerhettek. Ne higyjétek, hogy bocsánatot kérhettek s ellenségeitek meglágyulnak... Nincs hát középút ! vagy ki kell irtani a nemességet, vagy véretekkel és örök súlyos szolgasággal kell a gőgös ellenségnek vezekelnetek.“ A magyarokat, románokat, szlovákokat, ruténeket, szerbeket magába foglaló felkelők serege több irányba indult. Egy részük Mészáros Lőrinc vezetésével északról nyomult be Erdélybe, mások a Kőrösök vidékén át haladnak Mármaros felé, voltak akik Kolozsvár ellen indultak. Dózsa Gergely Szeged felé irányítja csapatait, míg a körülbelül 30—40 ezer emberből álló főhad Dózsa György fővezér vezetésével a Fehér- Kőrös völgyén hatol előre, hogy dél felé fordulva egyesüljön az Arad vidékén és a Temes közén fellázadt román és magyar jobbágyokkal. A harc a parasztlázadás régi formáit öltötte magára : az örökös elnyomottságban és kizsákmányolásban élők égetik, gyilkolják, karóba húzzák az elnyomóikat s viszont a nemesség is ahol csak teheti ezt teszi a lázadókkal. Gyula és Csanád között, Nagylaknál került sor a felkelők és a nemesi seregek közötti első összecsapásra. A nemesek vezérei Csáky Miklós Csanádi püspök és Báthori István temesvári bán. Amikor Dózsa György serege hajnalban ostromra indult és a várat felgyújtotta a sok szerémi bor elfogyasztása miatt az ostrom megkezdésekor még ágyában fekvő Báthori Istvánnak sikerült ugyan mezítláb, süveg nélkül egy szál ingben egy nyergetlen kancán Temesvárra futnia, de a püspököt, Csáky Miklóst elfogják és fejjel lefelé karóba húzzák. A Csanádi nagy győzelem után sorra foglalják el Világost, Aradot, Sólymost, Lippát. A futótűzként terjedő és egyre nagyobb arányokat öltő felkelés nagy aggodalmat kelt Zápolya János erdélyi vajdában, a nemsségben, a főpapokban és a gazdag városiak soraiban. Az aggodalom annál is inkább indokolt, mert Kolozsvár, Torda, Dés, Beszterce, Segesvár, Radna és az erdélyi Érchegység román és magyar földművesei, bányászai is csatlakoznak az újvilágot termteni akaró parasztsághoz. A felkelés ekkor éri el a legnagyobb méreteit, de ekkor indul el a hanyatlás folyamata is, mert a parasztság képtelen volt megérteni azt, hogy a felkelés programjában megállapított célok megvalósításához egységre van szükség s nem egymástól elszigetelt csatározásokra. S ez éppen abban a pillanatban történik, amikor a nemesek Zápolya vezetésével a Temesközben egyesítették erőiket. Dózsa serege Lippa és Temesvá között vonult fel a döntő összeesőpásra. A nemesség Temesvárban vonta össze hadait. Megkezdik az ostromot, Dózsa táborában sok „deák”, külföldi egyetemet végzett ember volt s ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy Temesvárnál a várat körülvevő vizek elvezetéséhez fognak. A várat el is foglalják, ha Zápolya János meg nem érkezik és be nem keríti a felkelőket. A helyzet annál inkább súlyosbodik, mivel Dózsa táborában is árulás történik. Az ütközet a Zápolya vezette nemesi csapatok javára dől el és a combján súlyosan megsebesült Dózsát 1514 július 15-én fogságba ejtik. 3. NAGY KUTYÁKNAK SZAVA HANGOS Július 20-án a földhöz bilincselt kínzó fájdalmakkal küzdő Dózsát béklyóitól megszabadították és fogdájából kivezették. Különös látvány fogadta. Előtte egy frissen készített emelvényszerűségen cifra vértektől, kardoktól, fegyverektől csillogó-villogó főurak és főpapok elégedetten tekintgettek. És a teret, félkörben kopjás, lándzsás lovashadak állták körül. De a mezőn... a mezőn hadrendben, sorban felállított sok száz nyárs, és mindenik nyársba ember húzva, s a nyársba húzott emberek előtt két vezér, ugyancsak nyársba húzva : Turkevey András és Dózsa Gergely. Iszonyatos látvány. A tér közepére izzó tüzes vasszéket helyeztek el és ahhoz vezették Dózsa Györgyöt. Ekkor megszólalt Werbőczy István , ország rendei Székely Dózsa Györgyöt, mert fellázadt istene, királya s urai ellen, fővesztésre ítélték. De, hogy lássa kegyelmünket a lator , koronát s jogart, kire oly forrón vágyakozott, most tüzesen tesszük a fejére és kezére. Dózsa Györgyöt a vörösre izzított trónszékre ültették, fejére izzó vaskoronát szorítottak, kezébe izzó vasjogart nyomtak. A teret megtöltötte a sisteregve-füstölögve égő, pergelődő emberhús szaga. A főurak és főpapok jóízűen, hahotázva röhögtek. .,S aztán körébe tereh®k a fogva tartott gulyásokat és hajdúkat, voltak vagy tizen. Mesztelenre vetkőztették és ezeket a gulyásokat kényszerítették, hogy egyék meg. Így ették egy óra hosszat. És mindezt béketűréssel viselte...” — írja a krónikás. Hatvanezerre teszik az elesettek és kivégzettek számát, de a királyi hatóságok és a földbirtokos nemesek nem öldöshették le az összes felkelőt, mert szükségük volt a parasztokra, mint a földüket megmunkáló jobbágyokra. Ezért a diéta 1514 októberében a következő határozatot hozta: mindazok a parasztok, akik uraik ellen felkeltek, mint bűnösök, az utolsó szálig halált érdemelnének. De, hogy ne ontsunk annyi vért és ne tűnjenek el a földről az összes jobbágyok, akik nélkül a nemesek nem élhetnének, elrendeljük, hogy csak a parasztok kapitányait, hadnagyait, vezetőit és uszított pusztítsák ki, valamint azokat, akikről be fog bizonyosodni, hogy nemeseket gyilkoltak. Annak a parasztnak, akinél fegyvert találnak, le kell vágni a jobb kezét. Nagy uraknak vára fénylik Nagy kutyáknak szava hangos, Kicsi kunyhók csöndje rémes, Véres farsang tora van most. A nemesek kívánságára Ulászló király ugyanabban az évben rendeletet bocsájtott ki, amelyben arra kötelezte a parasztokat, hogy térítsék meg a nemeseknek a felkelés okozta károkat. A parasztságot apáról fiúra szálló örökös és teljes jobbágysággal büntetik, „hogy árulásuk emléke fennmaradjon és tartós büntetése maradékaikra átszálljon, s tudják meg minden nemzedékek, mily nagy bűn fölkelni az urak ellen”. Ezzel a parasztot a földesúr tulajdonává tették örökös földhözkötöttséggel, uraiknak feltétel nélküli örök szolgaságra vetve. Megszabták a kötelezettségeket is, a jobbágy heti egy napot kell dolgozzon a földesúr földjén, robotba. A pénzjáradék évi 100 dénártól kezdődik. Minden termésnek és állatnak a kilenced része a földesúré, a tizedrésze az egyházé. A királyi kincstárnak adót fizetnek, s ezen kívül a földesúrnak ajándékokkal kell kedveskedjenek: évenként két libával, havonta egy csirkével és tíz telkenként karácsonykor egy hízott disznóval. Három évvel a felkelés után Werbőczy a Hármaskönyv című munkájában törvényesítette az 1514- ben megtartott diéta rendeleteit. A török ellen hirdetett 1514-es kereszteshadjárat megmutatta, hogy a föld dolgozó népét igazi hazafiság hatja át, csupán szociális követeléseinek kielégítését, szabadságának visszaadását óhajtja. Ezt azonban a nemesség nem értette meg. Az 1514. évi nagy parasztfelkelés leverésének súlyos következménye az volt, hogy a magyar seregek 12 évvel később a mohácsi csatában döntő vereséget szenvedtek, hiszen amíg Dózsa hadseregében 100 000 körül volt a parasztság száma, addig II. Lajos alig 26 000 emberrel vonult Mohács alá az országot védeni. A néptömegeket semmi sem buzdította a hűbéri állam és a nemesség védelmére, nem támogatták azt, aki velük a lehető legkegyetlenebbül bánt el. Viszont a török csapásai alatt összeomlott hűbéri magyar királyság súlyosan és jelentősen hatott az egész Délkelet- Európára, mert gyengítette az itt élő népek összefogását és ellenállását, kedvező helyzetet teremtve arra, hogy ezek az országok elveszítsék függetlenségüket és hoszszú időre a török fennhatósága alá kerüljenek. Mert élet az, hogy pár ezer bitang. Rendelkezzék erőnkkel, napjainkkal, S mindent tehessünk, ami nekik tetszik. És semmit ami nekünk tetszenék? ... Hogy mi magunknak kell fenntartanunk Karddal, bitóval, bottal, árulással Hatalmuk, melyet ellenünk nevelnek, Hatalmuk, mellyel minket nyomnak el? ... Élet, hogy éhen küzdünk, dolgozunk Értük, kik puffadt kendővel hevernek, S ha úgy akarják, falba rúgnak, és ha Úgy tartja kedvük, hát fejünk veszik ? ... Élet, hogy akkor hajtanak oda Mikor s hova épp tudnak és akarnak, S egyszer elűznek birtokukról, máskor Csavargó ebként táncolnak reá ? ... Élet, hogy folyton áldanod kell őket, Mert minden sóhaj kész botránkozás, Kész lázadás... Melyet hatalmuk rögtön megtorol ? . . . Élet, hogy már jajgatni sem szabad, Mukkanni se, már átkozódni se, Mert rád sütik: heretikus lator vagy, S egyházi máglyát gyújtanak alád ? Nem élet ez ! Ez maga a pokol ! HEGYEK KÖZÖTT KANYAROG A SZERPENTIN... A KORAI FAGYOK SÜRGETIK A VETÉST (Folytatás az 1. oldalról) évben nem lesz ugar, és ne is legyen, mert ez nem gazdálkodás, csak kényszer megoldás, nemcsak Szentkirályon, megyeszerte. Marad tehát a burgonya. Vetés céljából 89 hektárról kell sürgősen összeszedni a termést, boronálni, tárcsázni, szántani, ismét tárcsázni, majd vetni. Ehhez pedig munkaerőre van szükség. Csíkszentkirályon a kétkezi munkát illetően baj nincs. Annyi munkaerővel rendelkeznek, hogy adott pillanatban sok is. Az mtsz tagjai közül naponta 75-100 személy dolgozik, és a fogadott munkások. De hiába a sok kéz, ha nincs amit dolgozni. A burgonyaszedés idején ilyet mondani paradoxon. Pedig igaz. Sok a krumpli, sok az ember és nincs amit dolgozni. Nincs, mert nincs amivel a földből felszínre hozni a burgonyát. A sokat emlegetett szeptember 24-én reggel 9 órakor a gépesítési részleg felszereléséhez tartozó négy burgonyapergető közül egyik sem dolgozott. Az ok egyszerű. Az egysoros pergetők rosszak, a kétsorosak nem tudnak dolgozni a földeken és a nagyteljesítményű CRC—2- es kombájn még nem érkezett meg. Marad a régi eszköz, az eke. Öszszesen 54 fogattal rendelkeznek amelyből 22 feszeget, a többi koronát és hord. Szóval torlódás keletkezik. Kellene dolgozni, de nincs gép. Ezért nyilván elsősorban a gépesítők a hibásak, mert nem tájékozódtak idejében a szükségletről és nem hoztak olyan gépet, amelyikkel dolgozni lehet, de nem mentes maga a gazdaság sem. Nem csupán Csíkszentkirályról van szó. Engedtessék meg, hogy általánosíthassunk. Minden évben újabb és újabb, modernnél modernebb gépeket kapunk, de kiderül, hogy ezeket a gépeket nem tudjuk száz százalékban kihasználni, mert nem úgy készítettük elő az ültetést. Nem megfelelő a sortávolság, nem jó a talaj, sok a gyom és még számos akadály adódik. Minden tanácsadási szándék nélkül, valahogy úgy kellene megszervezni a munkálatokat, hogy már a burgonyaültetéskor gondoljunk a kiszedésre. Arra, hogy létezik egy vetésforgó, melynek keretén belül a búza különleges követelményekkel lép fel. Ha ezt idejében számba vesszük, ősszel nem kell fűhöz-fához kapkodni. Visszatérve Csíkszentkirályra az a véleményünk, ami máskülönben egyezik az elnök és mérnök véleményével is, hogy ilyen nehézségek ellenére október tízig be lehet fejezni a vetést, ha a rendelkezésükre álló munkaerőt ésszerűen használják fel Az őszi kampány pillanatnyi munkálatainak végzéséért nem hibáztathatjuk a szentkirályiakat, mert a hibákból tanulva most már elég ésszerűen szervezik a munkát, és ha még kapnak legalább két egysoros pergetőt, időben végeznek. A jövőt illetően viszont nem árt, ha nem a 24- ik órában intézkednek. ÍGÉRGETÉS ÉS KÖZVILA Sötétedés után nem tanácsos végigmenni Csíkmenaság, Csíkszentgyörgy, Bánkfalva, Martonos utcáin. Nem azért, mert duhaj, bicskás legények állnák el az ember útját, vagy mert fenyegetően morgó, harapós kutyák szegődnének a nyomába. Csupán azért veszélyes, mert a járókelő esténként Tündén gödörbe, árokba beleeshet, minden kiálló kőben megbotolhat. Tudniillik, az említett helységekben sötétedés után sötét van. Az utóbbi kijelentés nevetséges közhelynek tűnnék, ha nem lennénk hozzászokva ahhoz, hogy manapság nemcsak városainkban, hanem a községekben, falvakban is egyre inkább ismertebbé válik a közvilágítás fogalma. Nos, a fenti helységekben ilyesmi nincs. Jobban mondva: van és mégsincs. Csíkszentgyörgyre, Menaságra, Bánkfalvára harminc évvel ezelőtt vezették be a villanyt. Azóta még nem cserélték ki a huzalokat. Pedig az a három évtized alaposan megviselte őket, s ugyanakkor a kellő mértékben csak az akkori áramfeszültségnek feleltek meg, a mostanihoz már túl vékonyak. Most, egy kisebb vihar elég ahhoz, hogy a laza, megrongálódott, ingó oszlopokra szerelt huzalok összeérjenek, s így rövidzárlat keletkezzék. S a sok rövidzárlat egyik eredménye az, hogy az utcai villanyégők túl hamar kiégnek. Persze, ezeket éppen olyan hamar ki is lehetne cserélni, igenám, de a marosvásárhelyi Villamossági Vállalat Csíkszeredai részlege bizonyos idő alatt csak bizonyos számú villanyégőt cserélhet ki, s amíg az a bizonyos idő le nem telik, hiába honol a sötétség az utcákon, a bürokrácia továbbra is fenntartja azt. Igaz, azon, hogy az égők ne égjenek ki olyan hamar, könnyen lehetne segíteni: egyszerűen ki kellene cserélni a már-már porladóban lévő villanyhálózatot. Ezt mondják a helybeliek is, de a Villamossági Vállalat egészen mást állít: a villanyhálózat kicserélésére még nincs meg a kellő pénzük. De tervbe vették. Tehát, ha lesz pénzalap, lesz új villanyhálózat, ha lesz új villanyhálózat, akkor nem égnek ki a villanykörték, s ha a villanykörték nem égnek ki túl hamar, lesz állandó közvilágítás Csíkszentgyörgyön, Menaságon, Bánkfalván is. És mindez mikor? Amikorra tervezték. Vagyis: várjunk türelemmel. És várjanak türelemmel a martonosiak is, nem a közvilágításra, hanem arra, hogy egyszer majdcsak bevezetik Martonosba is a villanyt. Ha már háron évtizede várják ezt, az a pár hónap, vagy az a pár év már igazán nem számít. Igaz, Martonos villamosítására már megvan a kellő pénzeszköz (egy részét a helyiek biztosították), de még nincs meg az a transzformátor állomás, amely nélkül nem vezethetik be az áramot a faluba. Persze, a transzformátor állomás felszerelését is tervbe vették. Még ebben az évben fel is szerelik, vagy ha nem, akkor 1971-ben, vagy... De ne legyünk ironikusak. A helyzet komoly. Este, ha nem süt jótékonyan a hold, vakokként járjuk e falvak utcáit: koromsötét van; hónapok óta nem nyílt meg a menasági új üzletház, mert a helyiségekbe nem vezetik be a villanyt; egy rövidzárlat okozta áramszünet kijavítása napokig is eltart, mert a községben nincs (s a villamossági vállalat új rendeletei alapján, nem is lehet állandó villanyszerelő, és így további csíkszentgyörgyiek, menaságiak, bánkfalviak, martonosiak joggal elégedetlenek. Sürgősen tenni kellene valamit az érdekükben. A közvilágítás érdekében elsősorban azt, hogy addig is, amíg a villanyhálózat kicserélésére sor került ,a vállalat „kivételesen" szánjon több villanyégőt a kiégettek kicserélésére. A hosszú, túl hosszú, néha dühítően hosszú áramszünetek kiküszöbölésére pedig mégiscsak kellene egy állandó villanyszerelőt alkalmazni Csíkszentgyörgy községben. Teljesen érthetetlen az az intézkedés, miszerint a községekben lemondtak a villanyszerelők alkalmazásáról, s az áramszüneteket okozó hibák kijavítását „központosítottan" és . . .rosszul végzik el. Mert miben is áll ez a „központosítottság"? Abban, hogy ha egy faluban áramszünet keletkezik, akkor telefonálni kell Csíkszeredába, hogy küldjék ki a villanyszerelőket. Ez, tekintve, hogy például Csíkszentgyörgy vagy Bánkfalva nincs is olyan messze Csíkszeredától, nem is okozna nagyobb kieséseket, ha a villanyszerelők meg is érkeznének idejében. De! A villanyhálózatban keletkezett hibákat reggel nyolc óráig kell bejelenteni. Ha nyolc óra után jelentik ezt, akkor a villamossági egység csak másnap, tehát huszonnégy óra után (!) segíthet a bajon. Tehát, ha nyolc óra öt perckor nincs áram, akkor legalább huszonnégy óráig nem is lehet (huszonnégy óráig, akkor, ha a villanyszerelők nem „kalandoznak el” másfelé — ilyesmi is megtörténik, sajnos, elég sokszor). Így legalább egy napig állnak a vízszivattyúk, az elektromos fejőgépek, fűrészek stb., stb. —smindez rengeteg veszteséggel jár a község, s a megye gazdaságát tekintve. Nagyobb veszteséggel, mint amennyit a villamossági vállalat takarít meg azzal, hogy nem kell külön villanyszerelőt fizessen a községben. Természetesen tudjuk, hogy a villamossági egységnek is megvannak a maan szabályzatai, rendeletei. De, ugyebár, a tények mégis elgondolkoztatóak. A riporter tűnődik is fölöttük. Persze, az illetékes szerveknek nem tűnődniük, hanem sürgősen intézkedniük kellene . . . Szondy György GITÁS 970. SZEPTEMBER 26. SZOMBAT 1970 szeptember 26. szombat Napkelte: 6,07; nyugta: 18,06; Holdkelte: 1,39; nyugta: 16,32 Az évből eltelt 269 nap, hátra van még 96. ÉVFORDULÓK: - 25 éve, 1945-ben, New Yorkban halt meg Bartók Béla zeneszerző, népzenekutató és zenetudós, a huszadik század egyik legnagyobb zeneművésze. - 1906-ban született Dimitrij Sosztakovics szovjet zeneszerző. - 1849-ben született I. P. Pavlov orosz tudós (meghalt 1936-ban). ÁLLATVASÁR: Etéd. HETIVÁSÁR: Gyergyószentmiklós, Székelykeresztúr, Csikszépvíz, Csikszentmárton, Korond, Lövéte. TELEVÍZIÓ SZEPTEMBER 26, SZOMBAT 15,15 — Labdarúgás: Rapid — UTA — közvetítés a Köztársasági stadionból, szünetben A sporthalászok világában — film. 17,00 — Német nyelvű adás. 18,05 Kis előzetes. 18,15 — Jó estét lányok, jó estét fiúk. 19,15 -Ét Közlemények. 19,20 — 1001 este -a gyermekeknek. 19,30 — Híradó -1- külön kiadás az őszi mezőgazdasági munkálatokról. 20,00 — Előzetes egy újabb ifjúsági vetélkedőhöz — utazás az országban 8 hónap alatt. 21,15 — A Románia — Bulgária férfi kosárlabda mérkőzés második félidejének közvetítése a Floreasca sportcsarnokból. 20,50 — A megvesztegethetetlenek — filmsorozat. 21,40 — Bukaresti éjszaka — zenés varietéműsor. 21,55 — Riportfilm. Nicolae Ceauşescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének ausztriai látogatásáról. 22,40 — Híradó. 23,00 — Labdarúgás: Feijenoord — UTA (a rotterdami mérkőzés felvétele). RÁDIÓ fi marosvásárhelyi stúdió műsora SZEPTEMBER 27. VÁSÁRLfeiAP Magyar nyelven : 8—8,30 . — Pionírok és iskolások műsora : Pionírklub. 75 éve halt meg Pasteur. Érdekes kísérletek. Játéktanulás. 8,30—9 . — Kisgyermekműsor : Levelesláda. Indul a mesevonat. 16,30—17,15-ig : a 202, a 330 és a 261 méteres hullámhosszon . — Vasárnapi mozaik. MOZI SZEPTEMBER 26. SZOMBAT CSÍKSZEREDAI Hargita : Szórakozások. Színes, szélesvásznú amerikai film. SZÉKELYUDVARHELYI Homorúd : A titokzatos kozmoszbeli X. Színes, szélesvásznú japán film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Mioriţa : Nagy vakáció. Színes, szélesvásznú francia-olasz film. SZÉKELYKERESZTÚRI Haladás : Babák völgye. Színes, szélesvásznú amerikai film. MAROSHÉVIZI Caliman : Északra észak-nyugaton. Színes amerikai film. VLAHICAI filmszínház : Az elitéltek kastélya. Román film. BALÁNBÁNYAI Bányász : A mi bolondos családunk. Szélesvásznú csehszlovák film. GERGYÓCSOMAFALVI Művelődés : A tanító. Albán film. GALÓCÁSI Fenyő Túl kicsi egy ilyen nagy háborúhoz. Román film. TUSNÁDFÜRDŐI Olt : öten az égből. Szélesvásznú szovjet film. BORSZÉKI Borszék : A bolygó hollandi. Szélesvásznú német film. BORSZÉKI Forrás : A vén huncut. Színes francia film. LÖVÉTEI filmszínház : A holtak nem vénülnek. Német film. PARAJDI filmszínház : Jog az élethez. Színes mexikói film. DITRÓI filmszínház : Az elitéltek kastélya. Román film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház : Adio, Texas. Olasz film. CSÍKSZENTDOMOKOSI filmszínház : A makrancos hölgy. Szélesvásznú angol film. CSíkszentmártoni filmszínház : Szerelmesek paradicsoma. Német film. IDŐJÁRÁS Tegnap jórészt tiszta volt az égbolt, az idő azonban hűvös maradt. A hőmérsékleti értékek a megye területén éjszaka —5 és 0 fok között, nappal 11—15 fok között váltakoztak. Az idő továbbra is hűvös marad, változékony égbolttal. Enyhe északnyugati szél fúj. Legmagasabb várható nappali hőmérséklet 10—14 fok, éjszaka viszont — 2 — -14 fokra hűl a levegő.