Hargita, 1970. szeptember (3. évfolyam, 203-228. szám)

1970-09-26 / 225. szám

1. OLDAL - HARGITA DÓZSA GYÖRGY születésének 500. évfordulója (Folytatás az 1. oldalról) 2. ÉLET EZT A parasztfelkelésre az nyújtotta a kedvező pillanatot, hogy a pápa­ságra vágyó dúsgazdag magyaror­szági hercegprímás Bakócz Tamás, Medici János megbízásából keresz­teshadjáratot hirdetett a törökök el­len, szabadságot ígérve a keresztes­­hadsereg zászlaja alá álló jobbágy­parasztoknak. Nyilvánvaló, hogy a Buda melletti rákosi táborban gyü­lekező jobbágyok és hajtók, mes­terlegények és diákok, vincellérek és falusi papok, betyárok és bányá­szok tízezreit nem annyira a vallás iránti szeretet buzdította, hanem az, hogy megelégelték az akkori nehéz állapotokat. Telegdi István kincs­tartó figyelmezteti is a keresztes had szervezőit: vigyázzatok, mert ez a temérdek paraszt és csavargó se­­honnai, mihelyt fegyvert kap kezé­be ,ellenünk, a nemesség ellen for­dítja azt. Bakócz Tamás nem hall­gat a nemesek figyelmeztető szavá­ra, hanem misét mondat a keresz­teshadjárat sikeréért. Az összegyűlt hatalmas „rendetlen" tömeg meg­szervezésétől és vezetésétől a finya­nyás előkelő főurak vonakodnak s ezért élükre a székely származású, korábban törökellenes harcokban kitűnt Dózsa Györgyöt nevezik ki. Közben az uralkodó osztálynak megijedve kell tudomásul vennie, hogy a legnagyobb tavaszi munka idején a jobbágyok tömegesen hagyják el a szántóföldeket, mun­kaerő nélkül hagyva a nemeseket. Megkísérlik erőszakkal visszatartani a jobbágyokat és amikor ez nem sikerül, akkor a hadbavonultak ott­hon maradt családjait csúfolják, kí­nozzák, igába hajtják,­ hogy az el­ment földművességet ezzel kénysze­rítsék a visszatérésre. Ám az urak erőszakoskodása mind Dózsát mind a tömeget egyre inkább a belső el­lenség ellen, fordította. Az események hatására, a főurak nyomására Bakócz Tamás visszavon­ta a hadbahívó bullát, egyházi á­­tokkal fenyegetve az elégedetlen­kedőket. Báthori György királyi fő­­lovászmester a következő szavakkal hirdeti ki a kereszteshadakat felosz­lató rendeletet: „Dózsa György ki magad az úgy­nevezett szentkeresztes had vezéré­nek hirdeted; s ti mindnyájan e tá­borban összegyűlt hadnagyok, al­hadnagyok, s jámbor köznép ! A felséges király s a tanácsához tar­tozó egyházi s világi főurak s ne­mesek nevében... parancsoljuk , hogy felséges királyunk kegyesen u­­ralkodó Ulászló ő felsége, összes tanácsának megegyezésével a pápa ő szentsége nevében hirdetett ke­resztesség­nek további folytatását nem tartja többé szükségesnek; s ennél fogva neked Dózsa György... parancsolja, hogy e kihirdetéstől szá­mítandó huszonnégy óra leforgása alatt valamennyi zászlókat és fegyve­reket a főlovászmester Báthori György ő nagysága kezeibe tegyé­tek le, s mindenki előbbi lakhelye felé induljon. Azoknak, kik e parancsnak min­den haladék s tétovázás nélkül en­gedelmeskednek. . . biztosságot ígé­rünk, a különben cselekvő s e ki­rályi parancsok világos megvetői, mint hirtelenek s felségsértők, go­nosztetteiknek szörnyű büntetését várhatják, hogy megfenyítésük ret­tentő példa legyen mindazoknak, kik az ország parancsait valaha megvetni merészelnék. Ezt üzeni s parancsolja neked, Dózsa György. .. felséges urunk s királyunk, II. Ulász­ló ő felsége, egyházi s világi fő­urak, s nemesekből álló tanácsának megegyezésével." De már késő volt, az elindított áradatot nem lehetett többé meg­állítani. Dózsa György négy hét a­­latt komoly haderőt szervezett a parasztságból és a keresztes hadjá­rat nagy népi felkeléssé alakult át. Rákos mezejéről Ceglédre indultak, minden erejük összpontosítása ér­dekében. Itt hangzott el Dózsa György híres ceglédi beszéde : „Amit hoz az ágar a ti fáradsá­gotok és szorgalmatok által, amit barmaitok adnak: minden a nemes­ség prédája. Nekik szántjátok a földet, nekik ültettek szőlőt, nekik nevettek nyájat és csordát, nektek csak szolgaság és ínség marad... Ha a nemes házat épít, ha nősül, ha leányát adja férjhez, ha vendé­get fogad, ha születik, ha meghal, ha a királyhoz megy a maga dol­gában — titeket fejnek: bármit tesz, a ti rovásotokra megy a dolog. . . bármi éri a nemest: jószerencse, balszerencse, nektek mindig kár. Pénzetekre törnek, erre legsóvárabb az ember, tőletek rabolják, hogy kincses házukat gyarapítsák, titeket fosztanak, hogy nagyra töltekez­­zenek, még kérkednek is egymás közt, ki szorít ki többet igaztalanul jobbágyaiból. Meddig tűritek még ezt a gyalá­zatot?. . . Nem élhetnek tovább pompában a gonoszok, ha bátran levetitek a szolgaság jármát. Tanít­sátok meg az esztelen fenevadakat, hogy ugyanolyan módon éljenek mint jobbágyaik, polgártársaik és ne uralkodjanak rajtuk tűrhetetlen gőggel, féktelenül és igaztala­nul ! El ne szalasszátok ezt az al­kalmat, vívjátok ki szabadságoto­kat! El­száll a kedvező pillanat és nem tér vissza soha többé, ha azon­nal meg nem ragadjátok... Meg ne szédítse felketeket a hívságos re­mény, hogy majd irgalmat nyerhet­tek. Ne higyjétek, hogy bocsánatot kérhettek s ellenségeitek meglá­­gyulnak... Nincs hát középút ! vagy ki kell irtani a nemességet, vagy véretek­kel és örök súlyos szolgasággal kell a gőgös ellenségnek vezekelnetek.“ A magyarokat, románokat, szlo­vákokat, ruténeket, szerbeket ma­gába foglaló felkelők serege több irányba indult. Egy részük Mészáros Lőrinc vezetésével északról nyomult be Erdélybe, mások a Kőrösök vi­dékén át haladnak Mármaros felé, voltak akik Kolozsvár ellen indultak. Dózsa Gergely Szeged felé irányítja csapatait, míg a körülbelül 30—40 ezer emberből álló főhad Dózsa György fővezér vezetésével a Fehér- Kőrös völgyén hatol előre, hogy dél felé fordulva egyesüljön az Arad vidékén és a Temes közén fel­lázadt román és magyar jobbágyok­kal. A harc a parasztlázadás régi for­máit öltötte magára : az örökös elnyomottságban és kizsákmányolás­ban élők égetik, gyilkolják, karóba húzzák az elnyomóikat s viszont a nemesség is ahol csak teheti ezt teszi a lázadókkal. Gyula és Csanád között, Nagy­laknál került sor a felkelők és a nemesi seregek közötti első össze­csapásra. A nemesek vezérei Csáky Miklós Csanádi püspök és Báthori István temesvári bán. Amikor Dózsa György serege hajnalban ostromra indult és a várat felgyújtotta a sok szerémi bor elfogyasztása miatt az ostrom megkezdésekor még ágyá­ban fekvő Báthori Istvánnak sike­rült ugyan mezítláb, süveg nélkül egy szál ingben egy nyergetlen kan­cán Temesvárra futnia, de a püs­pököt, Csáky Miklóst elfogják és fejjel lefelé karóba húzzák. A Csanádi nagy győzelem után sorra foglalják el Világost, Aradot, Sólymost, Lippát. A futótűzként terjedő és egyre nagyobb arányokat öltő felkelés nagy aggodalmat kelt Zápolya Já­nos erdélyi vajdában, a nemsség­­ben, a főpapokban és a gazdag városiak soraiban. Az aggodalom annál is inkább indokolt, mert Ko­lozsvár, Torda, Dés, Beszterce, Se­gesvár, Radna és az erdélyi Érc­hegység román és magyar földmű­vesei, bányászai is csatlakoznak az újvilágot termteni akaró parasztság­hoz. A felkelés ekkor éri el a leg­nagyobb méreteit, de ekkor indul el a hanyatlás folyamata is, mert a parasztság képtelen volt megérte­ni azt, hogy a felkelés programjá­ban megállapított célok megvaló­sításához egységre van szükség s nem egymástól elszigetelt csatáro­zásokra. S ez éppen abban a pilla­natban történik, amikor a neme­sek Zápolya vezetésével a Temes­közben egyesítették erőiket. Dózsa serege Lippa és Temesvá között vonult fel a döntő összeeső­pásra. A nemesség Temesvárban vonta össze hadait. Megkezdik az ostromot, Dózsa táborában sok „deák”, külföldi egyetemet végzett ember volt s ezért nem lehet cso­dálkozni azon, hogy Temesvárnál a várat körülvevő vizek elvezetéséhez fognak. A várat el is foglalják, ha Zápolya János meg nem érkezik és be nem keríti a felkelőket. A helyzet annál inkább súlyosbodik, mivel Dózsa táborában is árulás történik. Az ütközet a Zápolya vezette ne­mesi csapatok javára dől el és a combján súlyosan megsebesült Dó­zsát 1514 július 15-én fogságba ejtik. 3. NAGY KUTYÁKNAK SZAVA HANGOS Július 20-án a földhöz bilincselt kínzó fájdalmakkal küzdő Dózsát béklyóitól megszabadították és fogdájából kivezették. Különös lát­vány fogadta. Előtte egy frissen készített emelvényszerűségen cifra vértektől, kardoktól, fegyverektől csillogó-villogó főurak és főpapok elégedetten tekintgettek. És a teret, félkörben kopjás, lándzsás lovasha­dak állták körül. De a mezőn... a mezőn hadrendben, sorban felállí­tott sok száz nyárs, és mindenik nyársba ember húzva, s a nyársba húzott emberek előtt két vezér, ugyancsak nyársba húzva : Turke­­vey András és Dózsa Gergely. Iszonyatos látvány. A tér közepére izzó tüzes vas­széket helyeztek el és ahhoz vezet­ték Dózsa Györgyöt. Ekkor megszó­lalt Werbőczy István , ország rendei Székely Dózsa Györgyöt, mert fel­lázadt istene, királya s urai ellen, fővesztésre ítélték. De, hogy lássa kegyelmünket a lator , koronát s jo­gart, kire oly forrón vágyakozott, most tüzesen tesszük a fejére és kezére. Dózsa Györgyöt a vörösre izzított trónszékre ültették, fejére izzó vas­koronát szorítottak, kezébe izzó vas­jogart nyomtak. A teret megtöltötte a sisteregve-füstölögve égő, perge­­lődő emberhús szaga. A főurak és főpapok jóízűen, ha­­hotázva röhögtek. .,S aztán körébe tereh®k a fogva tartott gulyásokat és hajdúkat, vol­tak vagy tizen. Mesztelenre vetkőz­tették és ezeket a gulyásokat kény­szerítették, hogy egyék meg. Így ették egy óra hosszat. És mindezt béketűréssel viselte...” — írja a krónikás. Hatvanezerre teszik az elesettek és kivégzettek számát, de a ki­rályi hatóságok és a földbirtokos nemesek nem öldöshették le az összes felkelőt, mert szükségük volt a parasztokra, mint a földüket meg­munkáló jobbágyokra. Ezért a dié­ta 1514 októberében a következő határozatot hozta: mindazok a pa­rasztok, akik uraik ellen felkeltek, mint bűnösök, az utolsó szálig ha­lált érdemelnének. De, hogy ne ontsunk annyi vért és ne tűnjenek el a földről az összes jobbágyok, akik nélkül a nemesek nem élhetné­nek, elrendeljük, hogy csak a pa­rasztok kapitányait, hadnagyait, ve­zetőit és uszított pusztítsák ki, va­lamint azokat, akikről be fog bizo­nyosodni, hogy nemeseket gyilkol­tak. Annak a parasztnak, akinél fegyvert találnak, le kell vágni a jobb kezét. Nagy uraknak vára fénylik Nagy kutyáknak szava hangos, Kicsi kunyhók csöndje rémes, Véres farsang tora van most. A nemesek kívánságára Ulászló király ugyanabban az évben ren­deletet bocsájtott ki, amelyben ar­ra kötelezte a parasztokat, hogy térítsék meg a nemeseknek a fel­kelés okozta károkat. A parasztsá­got apáról fiúra szálló örökös és teljes jobbágysággal büntetik, „hogy árulásuk emléke fennmarad­jon és tartós büntetése maradékaik­ra átszálljon, s tudják meg min­den nemzedékek, mily nagy bűn fölkelni az urak ellen”. Ezzel a pa­rasztot a földesúr tulajdonává tet­ték örökös földhözkötöttséggel, u­­raiknak feltétel nélküli örök szolga­ságra vetve. Megszabták a kötelezettségeket is, a jobbágy heti egy napot kell dolgozzon a földesúr földjén, ro­botba. A pénzjáradék évi 100 dé­nártól kezdődik. Minden termésnek és állatnak a kilenced része a föl­desúré, a tizedrésze az egyházé. A királyi kincstárnak adót fizetnek, s ezen kívül a földesúrnak aján­dékokkal kell kedveskedjenek: é­­venként két libával, havonta egy csirkével és tíz­ telkenként kará­csonykor egy hízott disznóval. Három évvel a felkelés után Werbőczy a Hármaskönyv című munkájában törvényesítette az 1514- ben megtartott diéta rendeleteit. A török ellen hirdetett 1514-es kereszteshadjárat megmutatta, hogy a föld dolgozó népét igazi haza­­fiság hatja át, csupán szociális kö­veteléseinek kielégítését, szabadsá­gának visszaadását óhajtja. Ezt a­­zonban a nemesség nem értette meg. Az 1514. évi nagy parasztfel­kelés leverésének súlyos következ­ménye az volt, hogy a magyar sere­gek 12 évvel később a mohácsi csa­tában döntő vereséget szenvedtek, hiszen amíg Dózsa hadseregében 100 000 körül volt a parasztság szá­ma, addig II. Lajos alig 26 000 em­berrel vonult Mohács alá az orszá­got védeni. A néptömegeket semmi sem buzdította a hűbéri állam és a nemesség védelmére, nem támo­gatták azt, aki velük a lehető leg­­kegyetlenebbül bánt el. Viszont a török csapásai alatt összeomlott hűbéri magyar királyság súlyosan és jelentősen hatott az egész Dél­kelet- Eu­rópára, mert gyengítette az itt élő népek összefogását és ellen­állását, kedvező helyzetet teremtve arra, hogy ezek az országok el­veszítsék függetlenségüket és hosz­­szú időre a török fennhatósága alá kerüljenek. Mert élet az, hogy pár ezer bitang. Rendelkezzék erőnkkel, napjainkkal, S mindent tehessünk, ami nekik tetszik. És semmit ami nekünk tetszenék? ... Hogy mi magunknak kell fenntartanunk Karddal, bitóval, bottal, árulással Hatalmuk, melyet ellenünk nevelnek, Hatalmuk, mellyel minket nyomnak el? ... Élet, hogy éhen küzdünk, dolgozunk Értük, kik puffadt kendővel hevernek, S ha úgy akarják, falba rúgnak, és ha Úgy tartja kedvük, hát fejünk veszik ? ... Élet, hogy akkor hajtanak­­ oda Mikor s hova épp tudnak és akarnak, S egyszer elűznek birtokukról, máskor Csavargó ebként táncolnak reá ? ... Élet, hogy folyton áldanod kell őket, Mert minden sóhaj kész botránkozás, Kész lázadás... Melyet hatalmuk rögtön megtorol ? . . . Élet, hogy már jajgatni sem szabad, Mukkanni se, már átkozódni se, Mert rád sütik: heretikus lator vagy, S egyházi máglyát gyújtanak alád ? Nem élet ez ! Ez maga a pokol ! HEGYEK KÖZÖTT KANYAROG A SZERPENTIN... A KORAI FAGYOK SÜRGETIK A VETÉST (Folytatás az 1. oldalról) évben nem lesz ugar, és ne is le­gyen, mert ez nem gazdálkodás, csak kényszer megoldás, nemcsak Szentkirályon, megyeszerte. Marad tehát a burgonya. Vetés céljából 89 hektárról kell sürgősen összeszedni a termést, boronálni, tárcsázni, szántani, ismét tárcsázni, majd vet­ni. Ehhez pedig munkaerőre van szükség. Csíkszentkirályon a kétkezi mun­kát illetően baj nincs. Annyi munka­erővel rendelkeznek, hogy adott pil­lanatban sok is. Az mtsz tagjai közül naponta 75-100 személy dolgozik, és a fogadott munkások. De hiába a sok kéz, ha nincs amit dolgozni. A burgonyaszedés idején ilyet mondani paradoxon. Pedig igaz. Sok a krump­li, sok az ember és nincs amit dol­gozni. Nincs, mert nincs amivel a földből felszínre hozni a burgonyát. A sokat emlegetett szeptember 24-én reggel 9 órakor a gépesítési részleg felszereléséhez tartozó négy burgonyapergető közül egyik sem dolgozott. Az ok egyszerű. Az egy­soros pergetők rosszak, a kétsoro­sak nem tudnak dolgozni a földe­ken és a nagyteljesítményű CRC—2- es kombájn még nem érkezett meg. Marad a régi eszköz, az eke. Ö­sz­­szesen 54 fogattal rendelkeznek a­­melyből 22 feszeget, a többi koro­nát és hord. Szóval torlódás keletkezik. Kelle­ne dolgozni, de nincs gép. Ezért nyilván elsősorban a gépesítők a hi­básak, mert nem tájékozódtak ide­jében a szükségletről és nem hoz­tak olyan gépet, amelyikkel dolgozni lehet, de nem mentes maga a gaz­daság sem. Nem csupán Csíkszent­királyról van szó. Engedtessék meg, hogy általánosíthassunk. Minden évben újabb és újabb, modernnél modernebb gépeket kapunk, de kide­rül, hogy ezeket a gépeket nem tud­juk száz százalékban kihasználni, mert nem úgy készítettük elő az ül­tetést. Nem megfelelő a sortávol­ság, nem jó a talaj, sok a gyom és még számos akadály adódik. Minden tanácsadási szándék nél­kül, valahogy úgy kellene megszer­vezni a munkálatokat, hogy már a burgonyaültetéskor gondoljunk a ki­szedésre. Arra, hogy létezik egy ve­tésforgó, melynek keretén belül a búza különleges követelményekkel lép fel. Ha ezt idejében számba vesszük, ősszel nem kell fűhöz-fához kapkodni. Visszatérve Csíkszentkirályra az a véleményünk, ami máskülönben e­­gyezik az elnök és mérnök vélemé­nyével is, hogy ilyen nehézségek el­lenére október tízig be lehet fejezni a vetést, ha a rendelkezésükre álló munkaerőt ésszerűen használják fel Az őszi kampány pillanatnyi mun­kálatainak végzéséért nem hibáztat­hatjuk a szentkirályiakat, mert a hi­bákból tanulva most már elég éssze­rűen szervezik a munkát, és ha még kapnak legalább két egysoros per­­getőt, időben végeznek. A jövőt ille­tően viszont nem árt, ha nem a 24- ik órában intézkednek. ÍGÉR­GETÉS ÉS KÖZ­VILA­ Sötétedés után nem ta­nácsos végigmenni Csíkme­­naság, Csíkszentgyörgy, Bánk­­falva, Martonos utcáin. Nem azért, mert duhaj, bicskás legények állnák el az ember útját, vagy mert fenyegetően morgó, harapós kutyák sze­gődnének a nyomába. Csu­pán azért veszélyes, mert a járókelő esténként Tündén gödörbe, árokba beleeshet, minden kiálló kőben megbo­tolhat. Tudniillik, az említett helységekben sötétedés után­­ sötét van. Az utóbbi kije­lentés nevetséges közhelynek tűnnék, ha nem lennénk hoz­zászokva ahhoz, hogy ma­napság nemcsak városaink­ban, hanem a községekben, falvakban is egyre inkább­ ismertebbé válik a közvilágí­tás fogalma. Nos, a fenti helységekben ilyesmi nincs. Jobban mondva: van és mégsincs. Csíkszentgyörgyre, Mena­­ságra, Bánkfalvára harminc évvel ezelőtt vezették be a villanyt. Azóta még nem cse­rélték ki a huzalokat. Pedig az a három évtized alaposan megviselte őket, s ugyanak­kor a kellő mértékben csak az akkori áramfeszültségnek feleltek meg, a mostanihoz már túl vékonyak. Most, egy kisebb vihar elég ahhoz, hogy a laza, megrongálódott, ingó oszlopokra szerelt hu­zalok összeérjenek, s így rö­vidzárlat keletkezzék. S a sok rövidzárlat egyik eredménye az, hogy az utcai villanyégők túl hamar kiégnek. Persze, ezeket éppen olyan hamar ki is lehetne cserélni, igen­­ám, de a marosvásárhelyi Villamossági Vállalat Csík­szeredai részlege bizonyos idő alatt csak bizonyos szá­mú villanyégőt cserélhet ki, s amíg az a bizonyos idő le nem telik, hiába honol a sötétség az utcákon, a bü­rokrácia továbbra is fenn­tartja azt. Igaz, azon, hogy az égők ne égjenek ki olyan hamar, könnyen lehetne se­gíteni: egyszerűen ki kellene cserélni a már-már porla­dóban lévő villanyhálózatot. Ezt mondják a helybeliek is, de a Villamossági Vállalat egészen mást állít: a vil­lanyhálózat kicserélésére még nincs meg a kellő pén­zük. De tervbe vették. Tehát, ha lesz pénzalap, lesz új villanyhálózat, ha lesz új villanyhálózat, akkor nem égnek ki a villanykörték, s ha a villanykörték nem ég­nek ki túl hamar, lesz állan­dó közvilágítás Csíkszent­­györgyön, Menaságon, Bánk­­falván is. És mindez mikor? Amikorra tervezték. Vagyis: várjunk türelemmel. És várjanak türelemmel a martonosiak is, nem a köz­világításra, hanem arra, hogy egyszer majdcsak bevezetik Martonosba is a villanyt. Ha már háron évtizede várják ezt, az a pár hónap, vagy az a pár év már igazán nem számít. Igaz, Martonos vil­lamosítására már megvan a kellő pénzeszköz (egy ré­szét a helyiek biztosították), de még nincs meg az a transzformátor állomás, a­­m­ely nélkül nem vezethetik be az áramot a faluba. Per­sze, a transzformátor állo­más felszerelését is tervbe vették. Még ebben az évben fel is szerelik, vagy ha nem, akkor 1971-ben, vagy... De ne legyünk ironikusak. A helyzet komoly. Este, ha nem süt jótékonyan a hold, vakokként járjuk e falvak ut­cáit: koromsötét van; hóna­pok óta nem nyílt meg a menasági új üzletház, mert a helyiségekbe nem vezetik be a villanyt; egy rövidzárlat okozta áramszünet kijaví­tása napokig is eltart, mert a községben nincs (s a vil­lamossági vállalat új rende­letei alapján, nem is lehet­ állandó villanyszerelő, és így tovább­i csíkszentgyörgyiek, me­­naságiak, bánkfalviak, mar­tonosiak joggal elégedetle­nek. Sürgősen tenni kellene valamit az érdekükben. A közvilágítás érdekében első­sorban azt, hogy addig is, a­­míg a villanyhálózat kicse­rélésére sor került ,a vállalat „kivételesen" szánjon több villanyégőt a kiégettek kicse­rélésére. A hosszú, túl hosszú, néha dühítően hosszú áram­szünetek kiküszöbölésére pe­dig mégiscsak kellene egy állandó villanyszerelőt alkal­mazni Csíkszentgyörgy köz­ségben. Teljesen érthetetlen az az intézkedés, miszerint a községekben lemondtak a vil­lanyszerelők alkalmazásáról, s az áramszüneteket okozó hibák kijavítását „központo­­sítot­tan" és . . .rosszul végzik el. Mert miben is áll ez a „központosítottság"? Abban, hogy ha egy faluban áram­szünet keletkezik, akkor te­lefonálni kell Csíkszeredába, hogy küldjék ki a villanysze­relőket. Ez, tekintve, hogy például Csíkszentgyörgy vagy Bánkfalva nincs is olyan messze Csíkszeredától, nem is okozna nagyobb kiesése­ket, ha a villanyszerelők meg is érkeznének idejében. De! A villanyhálózatban kelet­kezett hibákat reggel nyo­lc óráig kell bejelenteni. Ha nyolc óra után jelentik ezt, akkor a villamossági egység csak másnap, tehát huszon­négy óra után (!) segíthet a bajon. Tehát, ha nyolc óra öt perckor nincs áram, akkor legalább huszonnégy óráig nem is lehet (huszonnégy óráig, akkor, ha a villany­­szerelők nem „kalandoznak el” másfelé — ilyesmi is meg­történik, sajnos, elég sok­szor). Így legalább egy na­pig állnak a vízszivattyúk, az elektromos fejőgépek, fűré­szek stb., stb. —­s­­mindez rengeteg veszteséggel jár a község, s a megye gazdasá­gát tekintve. Nagyobb vesz­teséggel, mint amennyit a villamossági vállalat takarít meg azzal, hogy nem kell külön villanyszerelőt fizessen a községben. Természetesen tudjuk, hogy a villamossági egységnek is megvannak a maan szabály­zatai, rendeletei. De, ugye­bár, a tények mégis elgon­­dolkoztatóak. A riporter tű­nődik is fölöttük. Persze, az illetékes szerveknek nem tű­nődniük, hanem sürgősen in­tézkedniük kellene . . . Szondy György GITÁS 970. SZEPTEMBER 26. SZOMBAT 1970 szeptember 26. szombat Napkelte: 6,07; nyugta: 18,06; Holdkelte: 1,39; nyugta: 16,32 Az évből eltelt 269 nap, hátra van még 96. ÉVFORDULÓK: - 25 éve, 1945-ben, New Yorkban halt meg Bartók Béla zeneszerző, népzene­­kutató és zenetudós, a hu­szadik század egyik legna­gyobb zeneművésze. - 1906-ban született Dimitrij Sosztakovics szovjet zene­szerző. - 1849-ben született I. P. Pav­lov orosz tudós (meghalt 1936-ban). ÁLLATVASÁR: Etéd. HETIVÁSÁR: Gyergyószentmik­lós, Székelykeresztúr, Csik­­szépvíz, Csikszentmárton, Korond, Lövéte. TELEVÍZIÓ SZEPTEMBER 26, SZOMBAT 15,15 — Labdarúgás: Rapid — UTA — közvetítés a Köztársasági stadion­ból, szünetben A sporthalászok vilá­gában — film. 17,00 — Német nyelvű adás. 18,05 Kis előzetes. 18,15 — Jó­ estét lányok, jó estét fiúk. 19,15 -Ét Közlemények. 19,20 — 1001 este -a gyermekeknek. 19,30 — Híradó -1- külön kiadás az őszi mezőgazdasági munkálatokról. 20,00 — Előzetes egy újabb ifjúsági vetélkedőhöz — uta­zás az országban 8 hónap alatt. 21,15 — A Románia — Bulgária férfi ko­sárlabda mérkőzés második félidejé­nek közvetítése a Floreasca sport­­csarnokból. 20,50 — A megveszteget­hetetlenek — filmsorozat. 21,40 — Bukaresti éjszaka — zenés varieté­műsor. 21,55 — Riportfilm. Nicolae Ceauşescu elvtárs, Románia Szocialis­ta Köztársaság Államtanácsa elnöké­nek ausztriai látogatásáról. 22,40 — Híradó. 23,00 — Labdarúgás: Feije­­noord — UTA (a rotterdami mérkő­zés felvétele). RÁDIÓ fi­ marosvásárhelyi stúdió műsora SZEPTEMBER 27. VÁSÁRLfeiAP Magyar nyelven : 8—8,30 . — Pioní­­rok és iskolások műsora : Pionírklub. 75 éve halt meg Pasteur. Érdekes kí­sérletek. Játéktanulás. 8,30—9 . — Kisgyermekműsor : Levelesláda. In­dul a mesevonat. 16,30—17,15-ig : a 202, a 330 és a 261 méteres hullám­hosszon . — Vasárnapi mozaik. MOZI SZEPTEMBER 26. SZOMBAT CSÍKSZEREDAI Hargita : Szórako­zások. Színes, szélesvásznú amerikai film. SZÉKELYUDVARHELYI Ho­morúd : A titokzatos kozmoszbeli X. Színes, szélesvásznú japán film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Mioriţa : Nagy vakáció. Színes, szélesvásznú francia-olasz film. SZÉKELYKE­­RESZTÚRI Haladás : Babák völgye. Színes, szélesvásznú amerikai film. MAROSHÉVIZI Caliman : Északra é­­szak-nyugaton. Színes amerikai film. VLAHICAI filmszínház : Az elitéltek kastélya. Román film. BALÁNBÁ­­NYAI Bányász : A mi bolondos csa­ládunk. Szélesvásznú csehszlovák film. GERGYÓCSOMAFALVI Művelő­dés : A tanító. Albán film. GALÓ­­CÁSI Fenyő Túl kicsi egy ilyen nagy háborúhoz. Román film. TUSNÁD­­FÜRDŐI Olt : öten az égből. Széles­vásznú szovjet film. BORSZÉKI Bor­szék : A bolygó hollandi. Széles­vásznú német film. BORSZÉKI For­rás : A vén huncut. Színes francia film. LÖVÉTEI filmszínház : A holtak nem vénülnek. Német film. PARAJDI filmszínház : Jog az élet­hez. Színes mexikói film. DITRÓI filmszínház : Az elitéltek kastélya. Ro­mán film. GYERGYÓALFALUSI film­színház : Adio, Texas. Olasz film. CSÍKSZENTDOMOKOSI filmszínház : A makrancos hölgy. Szélesvásznú angol film. CSíkszentmártoni filmszínház : Szerelmesek paradicso­ma. Német film. IDŐJÁRÁS Tegnap jórészt tiszta volt az égbolt, az idő azonban hűvös maradt. A hő­­mérsékleti értékek a megye terüle­tén éjszaka —5 és 0 fok között, nap­pal 11—15 fok között váltakoztak. Az idő továbbra is hűvös marad, válto­zékony égbolttal. Enyhe északnyuga­ti szél fúj. Legmagasabb várható nappali hőmérséklet 10—14 fok, éj­szaka viszont — 2 — -1­­4 fokra hűl a levegő.

Next