Hargita, 1971. január (4. évfolyam, 2-25. szám)
1971-01-26 / 20. szám
»971. JANUAR 26, KEDD X. A művelődési vetélkedők sikerének titka — a■ / |0 szervezésy az kiénves előkészítés Vasárnap, 1971. I. 24-én, megyénk más helységeihez hasonlóan, Csíkszeredában is sor került a műkedvelők X. országos vetélkedőjének tömegszakaszára. Verseny volt tehát. Verseny — jól meghatározott szabályokkal, és legalább a minimális színvonallal, igénnyel. Engedtessék meg nekem hogy először a megrendezés módjára a szervezésről, a versenyfegyelemről szóljak néhány szót. Először is: ritkán látni (merem állítani!) ennyire esetleges, ennyire rendezetlen, szervezetlen rendezvényt! Csak egy példa: tíz-tizenöt perccel a verseny megkezdése előtt a zsűrinek még halvány fogalma sem volt arról, hogy ki és mivel fog fellépni!? Másodszor: valahogy úgy képzeltem el, hogy ha valaki egy falu, vagy egy vállalat „színeiben" színre lép, akkor az illetőnek nincs jogában még két-három más csoportban is fellépni. (Lehet, hogy tévedek, de etikailag mindenféleképpen nekem van igazam!) Harmadszor: a versennyel együtt jár a fegyelem is. Márpedig a tegnap mindenki azt csinált, ami éppen neki jól esett. Míg az egyik csoport szerepelt, a másik nagybőgőse vígan verte a hangszerét a színpad melletti öltözőben úgy, hogy az ember még a saját hangját serrl hallotta, hát akkor még, teszem azt, a szólóénekesét! Ezenkívül a versenyzők állandóan lófráltak ki, s de, úgy, hogy néha színrelépés előtt kellett szaladgálni utánuk. Hol voltak a csoportvezetők?! Mit csináltak?! Vagy nem tudták, hogy többek között az is a feladataik közé tartozik hogy fegyelmezzék az embereiket?! Mert ugyebár versenyezni is tudni kell! A versenyen is elvárjuk a rendet, a fegyelmezettséget! Negyedszer: versenyről lévén szó, bármennyire is tetszik az illető szám a közönségnek, ismételni, ráadást adni nem lehet. A tegnap ilyet is láthattunk. Erre senki nem hívta fel a versenyzők figyelmét?! Aztán még megemlíteném a konferálást is. Sokan úgy álltak ki a közönség elé, hogy még olvasni sem tudták becsületesen a hirtelen kezükbe nyomott szöveget. Dadogtak, akadoztak. Mások meg éppen a színpadon, a függönyök felhúzása után kezdték rendezgetni, próbálgatni a mikrofont, a hangszereiket... Mindent egybevetve: szeretnék, ha a következőkben egy kicsit nagyobb tisztelettel lépnének műkedvelőink a közönség elé. Fegyelmezettségükkel, rendes viselkedésükkel tisztelnék meg önmagukat, és minket, nézőket is. Különben ez a kezdetlegesség, esetlegesség, rendetlenség a verseny színvonalán is — sajnos! — nagyon meglátszott. Alig láttunk egy-két olyan fellépést amely legalább ennek az első fázisnak, ennek az úgynevezett „tömegszakasznak" a színvonalát elérte volna. A sok tánccsoport hibája, hiányossága (szinte mindeniké), hogy elvesztek a színpadon, nem tudták kihasználni és betölteni a színpadteret, akadoztak, nem tudták a figurákat, sokszor pedig a zenekar és a tánccsoport egészen más ritmusban „járta". Talán a Csíkszeredai Művelődési Ház és a Textil csoportjai voltak, amelyek szép színvonalas, kidolgozott táncot mutattak be. A szólóénekesek közül a két madéfalvi énekest, Péter Mihályt és Szabó Andrást, valamint a Csíkszeredai Művelődési Ház énekesét, Makkai Margitot dicsérhetjük meg. A Művelődési Ház esztrádzenekarának, a Saepyának a teljesítménye, természetes módon, magasan kiemelkedett a zenekari számok közül. És szólnunk kell a Textil dalcsoportjáról. A Kosz Szilveszter vezette, csángó népdalokat előadó csoport volt az egész előadás legnagyobb meglepetése: fegyelmezett kimunkált éneklésükkel a verseny legszebb, legjobb teljesítményét nyújtották. * Mindent összegezve: nagyon nagy hiányérzettel távoztunk a versenyről. Sem a fegyelem, sem az általános színvonal nem ütötte a mércét. Csalódottságunk azért meggondolkoztató, mert láttuk-hallottunk, hogy tehetségben nem volt, nincs hiány. Minden a verseny megszervezésén, igényes előkészítésén múlott. Épp ezért szeretnők, ha a Megyei Művelődés- és Művészetügyi Bizottság az elkövetkezendőkben sokkal komolyabban venné ezt a dolgot,, hogy saját magunk előtt se kelljen restelkednünk . .. Köröndi Lajos Makkai Margit, a Művelődési Ház szólóénekese A Csíkszeredai készruhagyár dalcsoportja LIBIKÓKA, AVAGY EPIZÓDOK EGY FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET ÉLETÉBŐL 2. ÖSSZEFÉRHETETLEN EMBER (Folytatás a az 1. oldalról) elnökével is. Folyton vádaskodik, feljelentéseken töri a fejét. Ki gyűjti meg a haját ilyen emberrel? Az asztalosműhely munkásai, akikkel féléven keresztül dolgozott együtt, hasonlóképpen vélekednek Mezeiről, bár ők is elismerik, hogy józanul tud dolgozni. — Milyen munkás az, aki egy napot dolgozik, kettőt nem. Végigpróbálta ő már a környék valamennyi munkahelyét, a helyi bútorüzemet, a környező falvak asztalosműhelyeit, sehol sem tudott megmaradni, összeférhetetlen ember. Ha így áll a helyzet, miért nem ezzel indokolta a szövetkezet végrehajtó bizottsága felvételi kérésének visszautasítását, miért kerülte meg a valódi okokat, helyszűkére hivatkozva? S ha a szövetkezet vezetőségének döntése visszavonhatatlan, miért dolgoztatta, miért hitegette továbbra is Csibi Imre ? — Sajnálom a családját, a három gyermekét... Gondoltam, csak öszszeszedi magát. A műhelyünkben dolgozik az édes öccse is, gondoltam, jó hatással lesz rá ... De nem használt Semmi, már az első hónap,tól nem dolgozott rendesen, napokig hiányzott. Pedig büntetéssel is fenyegetett a szövetkezet vezetősége, ha továbbra is munkát adok neki. És ő is egy levelet mutat, amelyet november elején kelteztek. „A ditrói Fogyasztási Szövetkezet vezetősége felhívja az elvtárs figyelmét, hogy a mai naptól kezdve, ha engedi azon személyeknek dolgozni a szekció keretében, akik nincsenek a szövetkezetnél inkadrálva, szankcionálva lesz a jelent törvények értelmében, annál is inkább, mivel a helyiség szűk és a munkavédelem nem engedi több személyt alkalmazni..." Lehet-e komolyan venni egy ilyen személytelen, semmitmondó, semmit sem indokoló, semmire sem hivatkozó, minden konkrétumot nélkülöző levelet, amely ráadásul ismét csak mellékvágányra tereli a Mezei Ferenc ügyét, ismét csak megkerüli a valódi okokat, s arra vall, hogy a szövetkezet vezetősége nem annyira segíteni (mint azt többször hangsúlyozták) mint inkább szabadulni akar ettől a „kellemetlen" embertől. Megbízhatatlan, összeférhetetlen ember, már az első hónaptól rendszertelenül dolgozott... — ez a vád Mezei Ferenc ellen, és valószínűleg nem alaptalan. Az elszámolások alapján készült fizetési lista azonban nem ezt igazolja. Ennek tanúsága szerint az első három hónapban Mezei Ferencnek nem voltak mulasztásai. Csodálatos módon még júliusban is ledolgozta a 27 napot, holott saját bevallása szerint csak 12-én lépett munkába. Júliusban és augusztusban 27—27, szeptemberben 26 munkanapját számolták el. Tehát egész hónapban dolgozott. Az alkalmazása mégis elmaradt, s ezzel együtt a gyermekpótlékhoz való joga is. A mulasztások csak ezután kezdődtek: októberben 24, novemberben már csak 17 (s így valóban jogtalanul panaszkodott amiatt, hogy ebben a hónapban csak 497 lejt kapott), decemberben 19 napot dolgozott. — Az elején még bíztunk benne. — Ennyi magyarázatot kaptam a szavak és a papíron lévő tények közötti nyilvánvaló fonákságra. És most már valóban nem tudom, hogy a szavak csalnak-e, vagy a papírok. Vagy a gyergyóditrói fogyasztási szövetkezetben nem tudnák, hogy a könyvelés nem valamilyen homályos és kiszámíthatatlan emberi humanitás függvénye, hanem a munka, a megvalósítások függvénye kell hogy legyen? Nem beszélve arról, hogy Mezei Ferenc a fizetési listán az alkalmazottak között szerepel, szabályosan bejegyzett alapfizetéssel (csak éppen a gyermekpótlék rovat üres a neve mellett). Azt csak úgy odaírták — vágta ki magát a szövetkezet elnöke. Igen, csak úgy odaírták, mert gyakorlatilag valóban nem jelent semmit legfeljebb azt, hogy ez a kézlegyintésnyi nemtörődömség jellemző a szövetkezet egész ügyvitelére. Nem akarjuk felmenteni Mezei Ferencet, az ellene elhangzott panaszoknak minden bizonnyal van alapjuk. A valóság azonban az, hogy a könyvelőségen talált tények alapján Mezei Ferencnek valóban lehet oka panaszra, valóban számonkérheti a szövetkezet vezetőségétől, hogy miért maradt el megígért alkalmazása. És számonkérhetjük mi is vele együtt, miért mondanak le holmi személyes sérelmek, kézzelfogható indokok nélküli elégedetlenség miatt egy öttagú család kenyérkeresetének biztosításáról. Libikóka, Gyermekek kedvenc szórakozása, előszeretettel hintáztatják egymást rajta. Felnőtteknél ez a „játék" azonban már enyhén szólva átejtés, becsapás névvel illethető. „Átejtik" egymást az alkalmazottak, becsapják a vezetőséget, a vezetőség pedig félrevezeti a dolgozókat. S e hintáztatás vége sajnos, nem derűs gyermeknevelés, hanem kölcsönös megújuló panaszok, félreértések, elégedetlenség, áskálódás és gyakran törvénytelenségek sorozata . .. Még egyszer a köröndi kopjafákról örömmel olvastam a Hargita 1970. nov. 14-i számában Markos András szobrászművész írását akörondi kopjafákról. Ennek ürügyén szeretnék egyetmást szóvá tenni a (köröndi) népművészettel kapcsolatban. Meglepett az említett cikk, annál is inkább, mert az utóbbi időben a köröndi népművészet címére egyre több bíráló írás jelent meg, melyeknek egy része ahelyett, hogy segítséget, hasznosítható útmutatást adott volna, azon fáradozott, hogy bebizonyítsa: a köröndi vagy a csíkdánfalvi kerámia a rangosabb, művészibb vagy ha úgy tetszik, elsőbb. A Hargita 1970. április 19-i számában Sántha Imre is — ha nem is rosszindulatúan — ezt a témát feszegeti , hogy a korondiak „ellopták" a dánfalvi feketét, s a köröndi giccses epigonja a dánfalvi feketének (mintha ettől feketébb lenne a a köröndi fekete és művészibben formálódnának a bokályok a korongon). Véleményem szerint az ilyen eszmefuttatásoknak kevés az értelmük, inkább azon kellene fáradozni, hogyan lehetne a köröndi feketét is egyéni, sajátosan köröndi utakon nyesegetni, s kialakítani a sajátos köröndi fekete kerámiai motívumokat. Hasonlóképpen azzal is törődnünk kellene hogyan lehetne felújítani a küsmödi, szolokmai fazakas mesterséget, mert a bokályok, csempék őshazája pontosan ezekben a falvakban volt. Azt hiszem, senki sem kételkedik abban, hogy a köröndi kerámia az egyik legtöbbet vitatott gyakran napirenden lévő téma. De — a tények bizonyítják — hiábavaló csupán vitával érvelni, a helyszínen kell tenni valamit, ennek rég eljött az ideje. Ezért is találom igen kapóra jövőnek a Márkos András írását, mert a köröndi kopjafák megmentését nem a vitaasztal mellett, hanem Korondon képzeli el. Egyébként amióta Bandi Dezső más megyébe távozott, azóta nemigen akadt olyan műpártoló, aki — ha kell — bakancsban, sárban és hóban keresi fel azokat az embereket, akik még hamisítatlanul művelik népművészetünket. Történtek ugyan kísérletek tanfolyamok szervezésére, Korondon is próbáltak beszervezni fiatal lányokat, de vajmi kevés eredménnyel. Véleményem szerint Bandi Dezső azáltal, hogy felkeresett meglátogatott, és gyakorlati segítséget is adott néhány köröndi fazakasnak, többet tett az ügyért, mint akárhány jól-rosszul megszervezett tanfolyam. Ezért lenne feltétlenül szükséges, hogy lelkes, műértő szakemberek több ideig tartózkodjanak egy helységben és próbálják emberileg is megközelíteni azt a személyt aki éppen ezzel keresi kenyerét. Mert véleményem szerint a „vitázók" egy jelentős lélektani jelenséget hagynak figyelmen kívül, nevezetesen azt, hogy minden ember - ha gyenge dolgokat is fabrikál — büszke a saját munkájára és önérzetében sértik meg, amikor kijelentik, hogy fáradtságos munkájának terméke alapjában véve gyenge giccs. Ez a (bunkó) módszer természetesen éppen az ellenkezőjét váltja ki a kívánt hatásnak. Ezért kellene emberileg is megértetni velük, hogy miért szép mindaz, ami népi és miért káros ami giccs. Sajnos, sem az egyetemen, sem a középiskolában nem készítik fel a tanerőket arra, hogy tulajdonképpen mi is az a népi mik egy-egy vidék népművészeti sajátosságai. Joggal merem kijelenteni, hogy ebből kifolyólag sok tanerőnek fogalma sincs, mi az igazi népművészet, holott ennek felkarolásában, ápolásában és továbbfejlesztésében épp az övék lenne az oroszlánrész. (Itt szeretném megjegyezni, hogy apró ,kicsinyes torzsalkodások miatt - amelyek Bandi Dezső és állítólag a köröndi kerámiaüzem között fennállnak - egy éve nem tudom megoldani, hogy Bandi Dezső előadást tartson az iskolában a köröndi népművészetről). Persze, itt sok tényezőt lehetne még felsorolni, melyek egy része szubjektív, más része objektív jellegű, hatásukban azonban tökéletesen megegyeznek, abban tudniillik, hogy visszahúzzák, akadályozzák mindazt, ami a népművészet ápolásával kapcsolatos lehetőség lenne. Jóllehet a köröndi múzeum és a község más illetékesei részéről is történtek már kísérletek, erőfeszítések a kopjafák megmentése érdekében, véleményem szerint ennek egyik feltétele az lenne, ha nagyjából az egész falu összefogna, s újabb valamint régebb keletű hagyományaik ápolása mellett nem feledkeznének meg arról sem, ami — egyebek mellett — híressé tette községüket ország-világ előtt. Tófalvi Zoltán Az embert vágyai vezérlik. Az emberi cselekvés rugói között, nyilván, fontos szerepet játszanak a vágyak. Ezek ugyebár lehetnek elérhetők és elérhetetlenek. Persze sokkal izgatóbbak azok a vágyak, melyek elérhetetlen célok felé nyújtóznak. Viszont az is igaz, hogy a pillanatnyilag elérhetetlennek tűnő célok, éppen az erőteljes vágyakozások akaratmegfeszítő hatása révén egyszer csak elérhetőkké válnak. Például Faraday, angol fizikus, hosszú évekig oly erősen vágyakozott az indukciós áramra hogy végül is feltalálta. Amundsen, aki azt írta hajójára . Miért ne ?, a föld déli sarkára vágyott, és oda el is jutott. Napjaink egyes nagyjai a tenger rejtelmes mélyébe, mások a Holdra, vagy a még ismeretlen bolygókra vágyakoznak, mindnyájunk nevében és érdekében. Mint láttuk, ezek a vágyak előbb-utóbb teljesülnek, és mi többiek csak ujjongani és tapsolni tudunk, őszintén lelkesedni tudunk, hogy az embert ilyen és ehhez hasonló nagyszerű vágyak vezérlik. Mi tagadás, vannak szerényebb „vezérlőink" is. Olyan hétköznapi egyszerű, ha azért nélkülözhetetlen vágyacskáink. Megvenni ezt vagy azt, elutazni ide meg oda, sikert aratni az új ruhával, jól szórakozni a tévé mellett (az sem lehetetlen), alkalomadtán - hiszen alkalom van bőben — felhajtani egy féldecit vagy egy kupa bort, mert hát azt is megkívánja a lelkünk. Én ide vágyakoztam kilyukadni. Hogy miért ? Hát csak azért mert Gyergyószentmiklós főterén láttam és hallottam a minap egy embert, egy tökrészeg embert így énekelni ,...az embert vágyai vezérlik", satöbbi, satöbbi de, ez volt a refrén. Na és hogy miért ily kacskaringós úton vágyakoztam róla szólni ? Nem egyébért, csak mert szeretek párhuzamot vonni. Jól esik arra gondolnom, hogy az embert, a legtöbb embert vagy nagy vagy kicsit, de becsületes ,jóravaló vágyak vezérlik. Olyan talpraesett emberséges vágyak. Sokan figyelték a tántorgó, óbégató részeget, és egy csöppet sajnálkozva mosolyogtak. A tekintetek azt kérdezték : vajon hová vezérlik, ezek után, ezt az embert a vágyai? Tudom, titkon mindnyájan, azt reméltük, hogy haza lefeküdni, kijózanodni, helyreigazodni. Mondanom sem kell, hogy hősünket, az emberi faj nagyobb dicsőségére, vágyai visszavezérelték a sarki expressz büfébe, újabb teli poharak mellé. Fölösleges levonni a tanulságot. És csattanót sem írok. Inkább adni kellene neki (ital helyett) egy csattanósat. Bagdi Sándor ES FILOZÓFIA Azt hiszem, szövegkönyvírónak és rendezőnek ritkán adódik olyan nehéz dolga, mint RÉVÉSZ GYÖRGY- nek, aki nem kevesebbre vállalkozott mint Karinthy Frigyes híres regényét, az UTAZÁS A KOPONYÁM KÖRÜL-t filmre vinni. A nehézség, mindannak ellenére, hogy Karinthy regénye rendkívül film- és riportszerű, az volt, hogy ez a mű egy nagy filozófus filozofikus regénye, ilyenformán pedig kevésbé cselekményes, mint egy szabvány regény. Elüt a Karinthy írásoktól is. A megszokott Karinthy-humor itt groteszk helyzetekbe nő át - amelyekből egy író, egy ember életfilozófiája bontakozik ki. Mert ilyen közvetlenül egyetlen írásában sem vall Karinthy a világról, az emberről, a halálról, az életről, mint ebben a regényében. Révész György próbálkozása sikerrel járt. Hangulatában, filozófiai mélységében mindvégig hű maradt Karinthyhoz — és mindezt úgy sikerült megoldania, hogy a néző ne ásítozza végig az előadást hogy mindvégig „benne legyen" a játékban, észrevétlenül igazodjon hozzá Karinthy gondolatmenetéhez. Mármár bravúrnak lehetne nevezni azt a rendezői megoldást, amellyel párhuzamosan bemutatja a valós világot, és az elképzelt, nagy színházhoz hasonlító másik világot, amelyben sokkal pucárabban jelenünk meg gyarló emberi mivoltunkban, bármennyire is egy „beteg" agy elképzelései is azok. A film sikerre vitelében nagy szerepe volt a kitűnő színész-kollektívának is. Révész a magyar film- és színpadvilág legreprezentánsabb képviselőit vonultatja fel: Major Tamás, Tomanek Nándor, Kállai Ferenc, Sinkovits Imre, Törőcsik Mari, Ruttkai Éva Latinovits Zoltán, Szendrő József és még sorolhatnám a patinás, jól ismert neveket. A film főszereplője, a „szerkesztő úr", LATINOVITS ZOLTÁN. Nemcsak szerepköre miatt, de sokrétű, ár- Jelenet az Utazás a koponyám körül című filmből FILMLEVEL nyart a legkisebb jeleneteket is mívesen megmunkált játékával is kiemelkedik a teljesítménye. Feladata pedig nem is volt olyan könnyű, olyan egyszerű, ahogy azt első látásra elgondolná az ember, hisz állandóan, az egymásnak ellentmondó helyzetekben, a rendkívül sokrétű, sokszínű szituációkban szinte mindig más és más figurát kellett megformálnia. Nagyszerűen sikerült! Ugyancsak kiemelkedik a feleségét játszó RUTTKAI ÉVA alakítása is. Remekül beleillett a pikáns, „nagyasszonyos" jelenetektől a házsártos, indulatos, veszekedős feleség szerepéig minden mozzanatba. Egyszóval remek könyv - remek rendezés — kitűnő színészek — igényes, kiforrott alakítások. Megérte a munkát, a fáradtságot! Molnos Lajos l féra alatti munkára munkásokat alkalmaz A bányaiparban legelőnyösebb bérezést biztosítják, a tarifáris besorolás napi 61-114 lej a szakképesítésnek és szakmai régiségnek megfelelően. AZ ALAPFIZETÉSEKHEZ A KÖVETKEZŐ PÓTLÉKOKAT BIZTOSÍTJUK : - 8-18 százalék a terv 100,5 százalékos teljesítése esetén, - 15 százalék azon személyeknek, akik közös otthonban laknak (az 1053/1959-es MTH alapján). - 15 százalék éjszakai pótlék, - 4,6 százalék a csoportvezetőknek. A FENTIEKEN KÍVÜL BIZTOSÍTUNK : - munkavédelmi felszerelést, - ingyenes szállást központi fűtéses, modern munkásotthonokban a nem családosoknak, - napi háromszori étkezést étkezdénkben 12,50 lej ellenében, - szakképzési lehetőségeket, - az ingázóknak bérletes autóbuszok állnak rendelkezésre, havi bérlet értéke 30 lej. Alkalmazásra jelentkezhetnek mindazok, akik betöltötték a 18. életévet, vagy akik még nem haladták meg a 45-öt. Az alkalmazáshoz szükséges okmányok: személyazonossági igazolvány, katonai helyzetet igazoló okmány és munkakönyv. 2. OLDAL HARGITA 1971 január 26, kedd Napkelte: 7,41; nyugta: 17,17 Holdkelte: 7,31; nyugta: 16,34 Az évből eltelt 26 nap, hátra van még 339. ÉVFORDULÓK: 1918. január 26-án született Nicolae Ceauşescu elvtárs a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, a Szocialista Munka Hőse. 1945-ben ült össze a romániai szakszervezetek első törvényes kongresszusa. India nemzeti ünnepe, a köztársaság kikiáltásának évfordulója. HETIVÁSÁR : Székelyudvarhely, Gyergyóditró. TELEVÍZIÓ JANUÁR, 26. KEDD 10.00—11.00 óráig — Tv.iskola — Román nyelv (VIII—Xll osztályosoknak); Fizika — X. osztályosoknak ; Biológia — IX. osztályosoknak. 18,00 — Régi és új dalok. 18,30 — Dokumentumfilm az indiai népművészetről. 18,45 — Pionírműsor 19,15 — Hirdetések. 19,20 — 1001 este — gyermekeknek. 19,30 — Híradó. 20,00 — Románia '71 . Bemutatjuk Beszterce,Naszód megyét. 20,30 — Színházi est: I. A. Bassarabescu három karcolatának színpadi változata. 21,30 — Nemzetközi síverseny. Ugrószámok, képmagnó Oberhofból. 22,00 — Közelkép — R. Schweitzer-Cumnána 22,35 — Vendégünk : Julie Saget. 22,50 — Híradó. MOZI JANUÁR 26. KEDD CSÍKSZEREDAI Transzilvánia : Utazás a koponyám körül. Magyar film. CSÍKSZEREDAI Hargita : A vörös csűr. Csehszlovák film. SZÉKELYUDVARHELYI Homorod : A halál az esővel jön. Csehszlovák film GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Mioriţa : Patricia és a zene. Színes spanyol film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Famunkás: A hajsza. Amerikai film. MAROSHEVÍZI Caliman : Mayerling I—II. rész Színes, szélesvásznú francia film. SZÉKELYKERESZTÚRI Haladás : Minden este 11 órakor. Szélesvásznú szovjet film. VLAHICAI filmszínház : A vén huncut. Színes francia film. BALÁNBÁNYAI Bányász : Háborúmban mint a háborúban. Szélesvásznú szovjet film. GALÓCÁSI Fenyő : Codin. Románfrancia film. TUSNÁD FÜRDŐI Olt : A Pál utcai fiúk. Színes amerikai,magyar film. BORSZÉKI Borszék : Hosszú láb, hosszú ujj Színes német film. BORSZÉKI Forrás : Az angyal vérbosszúja. Színes angol film. GYERGYÓCSOMAFALVI Művelődés : Ez a nő Színes spanyol film. LÖVÉTEI filmszínház: Az élő holttest 1—11. rész. Szélesvásznú szovjet film. PARAJDI filmszínház : A vasujj. Színes japán film. DITRÓI filmszínház: A Lanfieri-település. Színes csehszlovák-szovjet film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház . Karamazov testvérek. 111. rész Színes szovjet film. CSÍKSZENTDOMOKOSI filmszínház | Karamazov testvérek. 111. rész. Színes szovjet film. CSÍKSZENTMÁRTONI filmszínház Az idegenek Színes amerikai film CSIKSZENTSIMONI filmszínház: Ez a nő. Színes spanyol film. CSÍKSZÉPVÍZI filmszínház : Távol a felbolydult világtól, I.—II. rész. Színes angol film. HODOSI filmszínház : Perzselő éjszakában. Színes amerikai film. RÁDIÓ JANUÁR 26, KEDD Magyar nyelven: 6—6,30 — Riportműsor falusi hallgatóknak. Pillanatképek, jegyzetek a zárszámadási közgyűlésekről. Kívánságmuzsika: 18— 19,30 — Hírek, tudósítások. Bartók Béla magyar népdalfeldolgozásaiból Tóth Erzsébet énekel, Birtalan Judit zongorázik, ipari krónika: Az ötéves terv ritmusában. Új intézkedések, új eredmények a parajdi sóbányában és a székelyudvarhelyi Tehnoutilaj vállalatban. Operettrészletek. Folklór, album: Balladák könyve JANUÁR 27., SZERDA Magyar nyelven : 6:00—6:30 — Reggeli hiradó : Hírek, zene. Szemafor. 18:00—19:30 — Hírek, tudósítások. Ma.rosvásárhelyi zeneszerzők szimfonikus műveiből. Irodalmi élet : A Kovács esete — 250 évvel ezelőtt Játszott iskola-dráma ; bemutatja Oláh Tibor egyetemi tanár és Gergely Géza rendező, (részlet a színjátékból). Könnyűzene — Michel énekel. Barangoló mikrofonok. Zene. IDŐJÁRÁS Tegnap megyénkben viszonylag meleg, borús idő volt. Gyenge északi szél fújt. A reggeli órákban megyénk területének nagy részén köd volt. A hőmérséklet Csíkszeredában +7 és -3, Székelyudvarhelyen +7 és -1, Maroshévízen +7 és - 1, Gyergyóalfaluban pedig +6 és 0 fok között ingadozott. A Központi Meteorológiai Intézet jelenti : Továbbra is meleg idő várható, változó felhőzettel. Eső csak elvétve lesz a nyugati országrészben. Gyenge, majd erősödő szél délnyugati irányból. Legalacsonyabb hőmérséklet mínusz 3 és plusz 7 fok, legmagasabb 4 és 14 fok között. Főként az ország déli részén köd. Megyénk területén általában szép, csak időnként felhős idő várható. A hőmérséklet éjjel -3 és 0, nappal +6 és +8 fok között váltakozik. Mérsékelt délnyugati szél.