Hargita, 1971. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-25 / 46. szám
IV. évfolyam 46. (931) szám 1971. február 25 csütörtök Ára 30 bani AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs beszéde az ipari fővállalatok és a többi egység vezetőinek munkatanácskozásán Tisztelt elvtársak ! Bevezetőben szeretném tolmácsolni e munkatanácskozás összes részvevőinek a párt Központi Bizottsága üdvözletét (Erős, hosszas taps). A tanácskozáson részt vesznek fővállalati státusú gazdasági egységek vezető káderei, kutatóintézetek igazgatói, minisztériumi vezetők, megyei bizottságok gazdasági kérdésekkel foglalkozó titkárai és más párt-, szakszervezeti és állami aktivisták. A tanácskozás jellegénél fogva igazi fórum a hazai gazdasági tevékenység legfontosabb kérdéseinek széles körű megvitatásához. A minisztériumokban és a tanácskozás plénumán lezajlott vita kidomborította, hogy a párt Országos Konferenciája helyes határozatokat fogadott el a gazdasági tevékenység megszervezésének és vezetésének javításáról. Elmondhatjuk, hogy az ipari fővállalatok, noha csak másfél éve működnek, maradéktalanul bebizonyították hatékonyságukat. A tanácskozás munkálatai során széleskörűen hangsúlyozták a pozitív vonatkozásokat és ugyanakkor jogos bírálatok hangzottak el mind a fővállalatok megszervezésével, mind pedig munkamódszereikkel és munkastílusukkal kapcsolatban. Sok javaslatot terjesztettek itt elő a fővállalatok jogkörének növeléséről, főként finanszírozási kérdésekben. A felszólalt elvtársak azonban nem foglalkoztak ugyanilyen mértékben saját munkájuk egyes hiányosságaival, azzal, hogy mit kell tenni gazdasági egységeink tevékenysége hatékonyságának növelése érdekében. Azt is mondhatnám, hogy tanácskozásunk vitája ilyen szempontból bizonyos forfig adós maradt. A tanácskozás keretében úgyszintén számos bírálat és javaslat — legnagyobbrészt indokolt bírálat és javaslat — hangzott el a vitára bocsátott törvénytervezetekről. Elmondhatjuk tehát: a vita munkaszellemben bontakozott ki, tükrözte gazdasági kádereink általános színvonalának emelkedését, szakmai hozzáértését és magas fokú felelősségérzetét az egész gazdasági tevékenység jó menete iránt. A tanácskozáson felvetett kérdéseket alaposan elemezni kell, szem előtt kell tartani őket mind a törvénytervezetek véglegesítésekor, mind pedig a gazdasági tevékenység megszervezésének, tervezésének és vezetésének további javítását célzó intézkedések kijelölésekor. Tanácskozásunkra az ország gazdasági és társadalmi-kulturális fejlődésének rendkívül fontos szakaszában került sor: sikeresen befejeztük az 1966-1970-es ötéves tervet és rátértünk az új ötéves terv megvalósítására. Amint valamenynyien tudják, a múlt ötéves terv előirányzatait sikerrel teljesítettük. Az ipari termelés továbbra is gyors, az előirányzottnál gyorsabb ütemben fejlődött, számos objektumot építettünk és helyeztünk üzembe az iparban, a mezőgazdaságban és a többi ágazatban; újabb jelentős haladást értünk el a termelőerőknek az ország egész területén való ésszerű, harmonikus elosztásában. Románia ebben az időszakban újabb lépéseket tett gazdasági potenciáljának növelése, az anyagi és emberi erők egyre intenzívebb hasznosítása útján. A termelés fejlesztésében, az ország erőforrásaival való jobb gazdálkodásban elért eredményeknek köszönhetően a nemzeti jövedelem 7,7 százalékos átlagos ütemben növekedett. Ezen az alapon jelentős intézkedéseket foganatosítottunk a lakosság életszínvonalának emelésére: növekedett az összes városi és falusi dolgozók jövedelme, ebben az időszakban emeltük az összes fizetési kategóriákat, különösképpen a kisfizetéseket, növeltük a nyugdíjakat és családi pótlékokat, számottevő lakásépítési programot valósítottunk meg. Mindezeket az eredményeket az tette lehetővé, hogy az egész nép odaadóan dolgozott a szocialista hazánk gazdasági és társadalmi fejlesztésére irányuló pártpolitika megvalósításáért. Ezeket az eredményeket elemezve, a párt Központi Bizottságának nemrégi plenáris ülése nagyra értékelte a munkásosztályunk által, a parasztság, az értelmiség, az összes dolgozók által az 1966-1970-es ötéves tervben kifejtett munkát, és melegen gratulált valamennyiüknek az elért sikerekhez. Az elmúlt ötéves terv országunk számára ugyanakkor olyan fontos intézkedések alkalmazásának időszakát is jelentette, amelyeknek rendeltetése biztosítani a gazdaság, az egész társadalmi élet megszervezésének és vezetésének javítását. Feltételeket hoztunk létre a vezetés közelebb hozására a konkrét tevékenységhez, a termelés és a társadalmikulturális élet problémáinak operatívabb megoldására. Az országos pártkonferencia határozatai alapján kijelölt eme intézkedésekhez tartozik az ipari fővállalatok létrehozása is, mely intézkedés fontos lépést jelentett a gazdasági tevékenység vezetése és tervezése tökéletesítésének útján. Különleges jelentősége volt az igazgató tanácsok és igazgató bizottságok létrehozásának, az alkalmazottak közgyűlései intézményesítésének, ami hozzájárult a kollektív vezetés elvének széles körű érvényesítéséhez, a dolgozó tömegek fokozottabb bevonásához a termelés megszervezésébe és vezetésébe, a szocialista demokratizmus elmélyítéséhez a gazdaságban és az egész társadalmi életben. A tervezési munka javítása, a szerződéses kapcsolatok fejlesztése a gazdaságban, a beruházási tevékenység jobb megszervezése, a külkereskedelem és a pénzügyi és hitelrendszer tökéletesítése, a gazdasági tevékenység törvényes kereteinek javítása és az ebben az időszakban tett más intézkedések feltételeket teremtettek ahhoz, hogy az ipari fővállalatok egyre inkább fő szervekké váljanak az ország gazdasági életében, a párt- és állami politika megvalósításában, egész társadalmi haladásunk e döntő fontosságú területén. A továbbiakban néhány fontosabbnak vélt problémáról szeretnék beszélni. Elsősorban az ipari fővállalatok és a többi fővállalati státusú egységek megszervezéséről és működéséről. Elmondhatjuk: ezeknek az egységeknek 1970 folyamán kifejtett tevékenysége bebizonyította, hogy a termelés megszervezési módja, amelyet alkalmaztunk, mindenben megfelel szocialista gazdaságunk jelenlegi fejlődési stádiumának. Figyelembe véve a jelenkori műszaki-tudományos forradalom kibontakozása nyomán felmerült követelményeket, gazdaságunk fejlődésének és bővülésének intenzív folyamatát objektív szükségességgé vált a termelés olyan nagy egységekben történő koncentrálása, amelyek minden szempontból biztosítani tudják a gazdasági tevékenység jobb irányítását. A tények azt bizonyítják, hogy a nagyszámú szétaprózott egységek fenntartásával nehéz volt biztosítani az anyagi termelés jó irányítását, a munkafolyamatok tökéletesítését és általában szocialista társadalmunk termelőerőinek fejlesztését; ez maga után vonta mind a káderpazarlást — ami a legfontosabb probléma —, mind pedig a gazdasági, pénzügyi eszközök szétforgácsolását. Egyébként az ipari fővállalatok által elért pozitív eredmények, s hozzájárulásuk a nemzetgazdaságfejlesztési tervek megvalósításához mindenben beigazolták a fentieket. Pozitív körülménynek tartom, hogy a legtöbb fővállalat meglévő vállalatok vezetősége alapján jött létre. Egyébként, amint itt elmondták, ezek az egységek érték el a legjobb eredményeket. Mint ismeretes, az ipari fővállalatok megszervezésére vonatkozó határozat elfogadásakor abból az elgondolásból indultunk ki, hogy a fővállalatok ne koordinációs szervek, hanem termelőegységek legyenek. Következésképpen összevonásról, a termelésnek nagy egységekben történő összpontosításáról van itt szó, nem pedig irányító szervek létesítéséről, hiszen ez utóbbi esetben a termelő tevékenység a régi formában folytatódna. A jelek szerint azonban nem minden fővállalat , sőt, nem is minden minisztérium - értette meg ezt. Egyes fővállalatok továbbra is koordinációs szervként működnek és nagyrészt, kisebb eltérésekkel, ugyanúgy dolgoznak, mint a volt minisztériumi vezérigazgatóságok. Természetesen, tekintetbe kell vennünk gazdasági szektoraink nagy sokrétűségét, tehát a szervezési formák nagy sokrétűségét is; ez a körülmény azonban ne vezessen olyan következtetéshez, hogy e gazdasági egységek megszervezésében különleges elveket kell elfogadnunk. Lehetnek igen különböző szervezési formáink, igen különböző struktúráink vagy organigrammjaink — s e tekintetben egyetértek azzal, hogy a legteljesebb cselekvési szabadságot hagyjuk a minisztériumoknak, a fővállalatoknak és a fővállalati státusú gazdasági szervezeteknek —, de mindezeknek be kell illeszkedniük az általam említett általános szellembe, mindezeknek integrált gazdasági egységekké kell válniuk, amelyek felelnek az egész termelő munka irányításáért, mindazért, ami ebből az illető egységekre hárul. A minden egyes tevékenységi szektor, minden egyes tevékenységi ág sajátosságából fakadó szervezési sokrétűség azonban ne vezessen oda, hogy ezek az egységek miniminisztériumokká váljanak, amint az egyes fővállalatokkal történt. Vannak ipari fővállalatok, amelyek azonkívül, hogy szervezési felépítésükben és hatáskörükben hasonlítanak a volt vezérigazgatóságokhoz, népes apparátust alakítottak ki maguknak, egyesek közülük jóval meghaladják bizonyos gazdasági minisztériumok személyi állományát. Ezt nem a minisztériumok apparátusának terhére hajtották végre - hiszen ez szintén pozitív dolog lett volna —, hanem főként a vállalati műszaki káderek rovására. Ez odavezetett, hogy a vállalatokat nem tudták megfelelően ellátni végrehajtó és termelésvezető személyzettel, aminek negatív következményei voltak ezen a téren. Feltétlenül meg kell említenem azt is, hogy a fővállalati státusú gazdasági egységek megszervezésében nem alkalmazták maradéktalanul a minisztériumi káderek termelés felé irányítására vonatkozó párt- és állami határozatokat. Minden minisztérium úgy próbált eljárni, hogy végülis, kis kivételekkel, az összes emberek maradjanak Bukarestben. A minisztériumi apparátusok tekintetében megvalósított összes úgynevezett személyzetcsökkentés nyomán még 10 százalék sem ment a vidéki termelőegységekbe, noha valamenynyien tudjuk, hogy ma az ország termelésének csaknem 85 százalékát vidéken és nem Bukarestben valósítják meg. Azért időzök ezeknél a kérdéseknél, mert a foganatosítandó további intézkedéseknél figyelembe kell vennünk ezeket, hogy biztosítsuk a megfelelő kádereket a termelőegységeknek. Méltán mutatott itt rá több elvtárs, hogy bizonyos lassúság észlelhető abban, ahogyan a fővállalatok átveszik azokat a tevékenységeket, amelyeket teljesíteniük kellett. Az okok, persze többfélék lehetnek. Minthogy csak a kezdetnél tartunk, a dolgokat még tisztázni kellett, de a jelek szerint volt bizonyos tartózkodás is, mindenekelőtt a fővállalatok részéről. Ezek nem mutatkoztak elég határozottaknak abban, hogy minél operatívabban átvegyék a rájuk bízott feladatkört és megkezdjék a rájuk háruló összes feladatok teljesítését. Ez a tartózkodás természetesen azzal is összefügg, hogy az új szervezési forma megköveteli az illető káderek felelősségének számottevő növekedését; voltak esetek, amikor egyes elvtársak úgy vélekedtek, hogy a fővállalatoknak mégsem kell átvenni túl sok hatáskört és feladatot a minisztériumoktól. Fenntartások mutatkoztak a minisztériumokban is — természetesen más okokból. E fenntartások részben abból fakadtak, hogy nem bíztak eléggé az új gazdasági szervezetek azon képességében, miszerint megfelelően megoldhatják a termelésvezetési és -szervezési kérdéseket; e fenntartások azonban a központi apparátus bizonyos fokú aggodalmából is keletkeztek, nevezetesen abból, hogy ha túlságosan nagy hatáskört ruháznak a főválalatokra, kitűnik, hogy nem indokolt a nagyszámú személyzet fenntartása a minisztériumokban és szükségessé válik eltökéltebben azon a vonalon haladni, hogy a kádereket és erőinket fentről lefelé helyezzük, a termelési folyamat felé irányítsuk, ahol végső fokon eldől a termékek jó minősége. Azt hiszem azonban, hogy most már túlléptük ezeket a fenntartásokat. A mai tanácskozás lehetővé tette, hogy számos problémát tisztázzunk e tekintetben, s a leghatározottabban hozzá kell látnunk ahhoz, hogy a legrövidebb időn belül és minél jobban megvalósítsuk a párt és az állam vezetősége által etéren kijelölt feladatokat. Röviden ki szeretnék térni néhány fontosabb problémára is, amelyeket szem előtt kell tartaniuk a fővállalati státusú gazdasági egységeknek. Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném: a fővállalati státusú vállalatoknak biztosítaniuk kell a keretükben tömörített egységek teljes gazdasági-pénzügyi integrálását, hogy valóban a termelési tevékenység vezető szervezeteivé, az anyagi és pénzügyi eszközökkel való jó gazdálkodás szervezeteivé váljanak. Egyébként a törvény és a státustervezet is központi problémává teszi az ipari fővállalatok tevékenységének ezt az oldalát. Ebből kiindulva, határozottabban hozzá kell látnunk a termelés profilírozásához és szakosításához. Ez természetesen vonatkozik valamennyi gazdasági egységünkre, figyelembe véve minden egyes tevékenység sajátosságát és jellegzetességét. Főleg a gépgyártási szektorról szeretnék azonban beszélni, ahol ez a probléma azonnali szükségszerűség. Mielőbb fel kell számolnunk a jelenlegi szétforgácsoltságot ebben a szektorban és biztosítanunk kell a termelés jobb profilírozását és szakosítását, hogy a szektor megvalósíthassa a jelenlegi ötéves tervben számára kijelölt jelentős programot és hogy magas műszaki színvonalú gyártmányokat állítson elő mind a nemzetgazdaságnak világszínvonalú mutatókkal bíró gépekkel és berendezésekkel való felszereléséhez, mind pedig a nagyobb exportelőirányzatok teljesítésében. Nem engedhetjük meg többé, hogy a több száz gépipari egység mindegyike mindent gyártson. Mindaddig, amíg minden kisebb-nagyobb egységben lesznek például melegmegmunkáló szektorok és azokat nem vonjuk össze, mindaddig, amíg nem egyesítjük a szakemberek és a kutatók erőit és nem biztosítjuk e szektorok egységes irányítását, a selejtet nem számolhatjuk fel. Márpedig köztudomású, hogy a selejt e tevékenységi terület egyik nagy hiányossága. Ha továbbra is fenntartjuk a jelenlegi munkamódot, ha továbbra is tucatnyi egységben gyártunk motorokat és géprészeket és nem profilírozzuk a szakvállalatokat gyártmánycsaládokra, gyártmánycsoportokra, sőt, egyedi gyártásra, nem folytathatunk jó sorozatgyártást, nem érhetünk el megfelelő gazdasági hatékonyságot. A jelek szerint azonban a problémát az egész gépipari ágazatban nem értették meg jól. Amikor a fővállalatokat megalakítottuk, már eleve abból indultunk ki — s ezt feladatként jelöltük meg —, hogy a szektor egységei gyorsan lássanak hozzá a szakosításhoz. Közelebbről nem kívánok egyetlen fővállalatra sem utalni, noha az utóbbi hónapok során sok vállalatban megfordultam és önök közül többekkel elbeszélgettem. Meg kell mondanom viszont, elég lassan mozgunk ilyen tekintetben, még vannak fenntartások; minden egyes vállalatvezető be akarja bizonyítani, hogy a maga egységében jobban előállíthat bizonyos alkatrészeket vagy géprészeket, s nem kell arra várnia, hogy fővállalat vagy más szakvállalat szállítsa le neki ezeket a termékeket. Márpedig így folytatni annyit jelent, mint kézműves módszerekkel dolgozni, így nem lehet tovább haladni! A gépipart, különösképpen a gépipart, minden szempontból korszerűen kell megszervezni. A szakosítás a gépgyártásban elsődleges szükség, ha valóban magas műszaki színvonalú, nemzetközi síkon is versenyképes termékeket akarunk előállítani. Nem utalok a többi ágazatra, mert a szakosítás problémái különféleképpen vetődnek fel, noha ezen a tanácskozáson egyes elvtársak beszéltek arról, ahogyan ebben a tekintetben a könnyűiparban cselekednek. A szakosítás kérdését valóban ágazatok szerint, differenciáltan kell kezelnünk. Ebben a tekintetben különösképpen szükséges, hogy a fő figyelmet a gépgyártásra fordítsuk, innen kiindulva valósítsuk meg azt, ami az összes többi ágazatok számára szükséges. Ami a kutató és tervező tevékenységet illeti, szeretnék rámutatni, hogy ezen a téren jelentős lépéseket tettünk előre, számos jó eredményt értünk el. Az elmúlt ötéves tervben nagyszámú kutatóintézetet és központot létesítettünk. A gépiparban, ahol 1965-ben mindössze két vagy három intézetünk volt, ma már 17 kutatóintézetünk és központunk van. Ezt jó dolognak tartom, mint ahogy pozitívnak értékelem azt a tényt, hogy ezek az intézetek és központok főként a termelőegységek mellett, a fővállalatokban működnek, ami biztosítja a kutató és tervező tevékenység szoros kapcsolatát a termeléssel. Már nem akarok foglalkozni az ezen a tevékenységi területen fennálló hiányosságokkal. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy nagyobb figyelmet kell majd fordítanunk a kutatásra és tervezésre, különösképpen a gépgyártásban, ahol az új bevezetése rendkívül gyors. Ismeretes, hogy ebben az ágazatban, a-7 év folyamán új technológiák, új motorok és felszerelések, új gépek jelennek meg — és ha ezzel nem tartunk lépést, nem lehetünk versenyképesek a nemzetközi piacon, nem szerelhetjük fel a nemzetgazdaságot modern, fejlett technikával. Ezért szükségesnek tartom, hogy fordítsunk nagyobb figyelmet ebben az ágazatban a kutatótevékenységre, a kutatási eredmények minél gyorsabb bevezetésére a termelésben. Ez természetesen érvényes a többi tevékenységi ágra is — a vegyiparra, a kohászatra, a bánya-, a könynyű- és az élelmiszeriparra, mindegyik sajátossságának és jellegének megfelelően. Világos például, hogy ha van egy szénbányászati intézetünk és három szénipari fővállalatunk, nem kell mindegyik számára egy-egy intézetet létesítenünk. Természetesen, az intézeti kutató tevékenység fejlesztésével egyidejűleg a termelőegységekben is fokozott gondot kell fordítani a kutatási eredmények alkalmazására, a termelés további tökéletesítésére, az új bevezetésére. Gondoskodnunk kell a tudományos kutatás összehangolásáról, hogy ne pazaroljuk az erőket és jobban használjuk fel a kádereket, valamint a műszaki, anyagi és pénzügyi eszközöket, s hogy gyorsabban oldjuk meg a termelés fejlődése, az egész ország általános haladása nyomán felmerülő műszaki-tudományos kérdéseket. Ebből a célból létesült egyébként a Tudományos Kutatás Országos Tanácsa. Égető szükségesség tehát az egész országban minisztériumonként, sőt, gazdasági viszonylatban is összehangolni a kutatást. Az összhangnak a biztosítása korántsem jelenti azt, hogy csorbítanánk vagy valamilyen formában akadályoznánk a lent, az intézetekben és a termelőegységekben folyó kutatómunka fejlődését. Abból kiindulva, hogy a tudományos kutatás fontos szerepet tölt be az anyagi javak létrehozásában, a termelés és egész tevékenységünk tökéletesítésében, szüntelenül megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk erre a szektorra; gondoskodnunk kell kutatóintézetek és központok megszervezéséről mindenütt, ahol ezek szükségesek az új gyors bevezetésére a termelésben, anélkül azonban, hogy az uniformizálás felé haladnánk. Vegyük figyelembe e tekintetben minden egyes ág sajátosságát, s biztosítsuk e tevékenység minél egységesebb összehangolását, anélkül, hogy ez okvetlenül a kutatómunka központosítását jelentené. Szó esett itt a termékek minőségéről. Azt hiszem, valamennyiünk számára világos: ha áruinkkal be akarunk hatolni a nemzetközi piacra, ha a világtechnika színvonalán akarjuk fejleszteni a nemzetgazdaságot, egész tevékenységünkben megkülönböztetett figyelmet kell fol(Folytatás a 2. oldalon) Elvtársak! Befejeződött az ipari fővállalatok és a többi fővállalati státusú egység vezetőinek munkatanácskozása Kedden befejeződött az ipari fővállalatok és a többi fővállalati státusú egység vezetőinek munkatanácskozása. A munkálatokon részt vettek a következő elvtársak : Nicolae Ceauşescu, Manea Manescu, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Pană, Virgil Trofin, Ilie Verdeţ, Florian Dănălache, Emil Drăgănescu, Fazekas János, Petre Lupu, Leonte Răutu, Gheorghe Stoica, Iosif Banc, Petre Blajovici, Miron Constantinescu, Mihai Dalea, Gere Mihály, Vasile Patilineţ, Ion Stănescu, Mihai Marinescu, Ion Păţan. Mint már jelentettük, hétfőn a tanácskozás minisztériumonként és termelőágazatonként folytatta munkáját, széleskörűen megvitatta az ipari fővállalatok és a többi fővállalati státusú egység tevékenységének legfontosabb kérdéseit. A felszólalók kidomborították az új szervek tevékenységének lényeges vonásait hatáskörük ellátásában, feladataik teljesítésében. Egyidejűleg kollektív vita alá bocsátották az ipari fővállalatok státusáról, az állami gazdasági egységek vezetésének megszervezéséről és a nemzetgazdaság műszaki-anyagi ellátásáról szóló törvénytervezeteket, rámutatva a szóban forgó tevékenységi területeken kilátásba helyezett fontosabb javításokra. Kedden a munkálatok részvevői — ipari fővállalatok és a többi fővállalati státusú egység vezetői, miniszterek és minisztériumi vezetőkáderek, vállalatigazgatók, megyei pártbizottságok gazdasági titkárai, vállalati párttitkárok és szakemberek, ágazati szakszervezeti szövetségek és vállalati szakszervezeti bizottságok elnökei, kutató és tervezőintézetek szakemberei, műszaki és gazdasági főiskolák tanerői — plenáris ülésre jöttek össze. Ez alkalommal ismertették a minisztériumi és ágazati szinten végzett elemzések eredményeit és megállapításait, s javaslatokat tettek a fővállalatok és a fővállalati státusú egységek tevékenységének, valamint a fővállalatok, fővállalati státusú egységek és a minisztériumok közötti kapcsolatoknak a tökéletesítésére. A vita keretében felszólaltak a következő elvtársak : Mihail Florescu vegyipari miniszter, Ioan Avram gépipari miniszter, Costache Trotuş, a vajdahunyadi ipari fővállalat vezérigazgatója, Ion Crăciun könnyűipari miniszter, Eugen Luca, ú húsipari fővállalat vezérigazgatója, Traian Ispas építőanyagipari miniszter, Florian Dănălache közlekedésügyi miniszter, Alexandru Necula, az elektrotechnikai gép- és anyagipari fővállalat vezérigazgatója, Iulian Cohn, a moineşti-i kitermelés mélyfúró ipari csoportjának vezérigazgatója, Gheorghe Constantinescu, a piteşti-i fakitermelő és -feldolgozó kombinát vezérigazgatója, Matei Ghigiu, az ipari építkezések minisztere, Pavel Diniş, a bukaresti selyemkombinát vezérigazgatója, Soón Manea Carol, az RKP Kolozs megyei bizottságának gazdasági titkára, Virgil Actarian, az Állami Tervbizottság első alelnöke, Florea Dumitrescu pénzügyminiszter, Bujor Almăşan bányaipari és geológiai miniszter és Dumitru Niculescu, a Termék Minőségellenőrzési Állami Főfelügyelőség főfelügyelője. A vita munkalégkörben folyt le. A felszólalók hangsúlyozták, hogy az ipari fővállalatok és a többi fővállalati státusú gazdasági szervezetek létesítése beigazolta a pártunk és államunk vezetősége által a gazdasági tevékenység megszervezésére, tervezésére és vezetésére tett intézkedések helyességét. Külön kiemelték azt a körülményt, hogy az új gazdasági szervek nagy mértékben előmozdították a túlzott centralizmus és a párhuzamosságok jelenségeinek felszámolását, biztosították - az ipari fejlődés jelenlegi stádiumának megfelelően - a tevékenységek nagyobb volumenének jobb átfogását. Ennek folytán sikerült nagyobb operativitással, hozzáértéssel és rugalmassággal megoldani a nagyfontosságú termelési kérdéseket, hiszen a vezetés közelebb került a termeléshez, a szakvezetőket jobban fel lehetett használni a gazdaságban. A vita során számos felszólaló indítványozta az ipari fővállalatok és kollektív vezető szerveik hatáskörének és feladatainak további bővítését. Egyben bírálatok hangzottak el az említett szervek felépítésének és működésének még fennálló hiányosságairól, néhány gazdasági egység és minisztérium munkamódszereiről és munkastílusáról. Vitazáró beszédet tartott Nicolae Ceauşescu elvtárs. A jelenlévők megkülönböztetett érdeklődéssel hallgatták végig, többször is élénken, hosszasan megtapsolták a beszédet. (Agerpres) Az állami mezőgazdasági vállalatok dolgozóinak első országos tanácskozása Szerda reggel a fővárosban megkezdődött az állami mezőgazdasági vállalatok dolgozóinak első országos tanácskozása. Az összejövetel szerves része azoknak a párt- és államvezetőség által rendezett időszakonkénti széles körű tanácskozásoknak, amelyeken a nemzetgazdaság különböző szektorainak dolgozóival és szakembereivel megvitatják a termelési tevékenységet, a termelés és a gazdasági hatékonyság növelésére fennálló lehetőségek minél észszerűbb és teljesebb hasznosításának módját. A tanácskozáson csaknem 2600 küldött — munkások, technikusok, agrár- és állattenyésztési mérnökök, állatorvosok, állami mezőgazdasági vállalatok közgazdászai, valamint számos meghívott — pártaktivisták, minisztériumok és központi intézmények képviselői, kutatóintézeti és mezőgazdasági főiskolai dolgozók — vesz részt. A tanácskozás első napján a részvevők a következő szakosztályokban dolgoztak — szántóföldi növénytermesztés; zöldség és burgonya; gyümölcstermesztés; szőlő, termesztés; fejőstehenek; vágómarha és juh; sertés; szárnyas és kisállat. Úgyszintén megvitatták azokat a legkorszerűbb technológiai eljárásokat, termelés- és munkaszervezési formákat, amelyekkel biztosítani lehet az állami mezőgazdasági vállalatok minél nagyobb hozzájárulását a nemzetgazdaság fejlődéséhez. Csütörtökön a részvevők plenáris ülést tartanak és meghallgatják a szakosztályok vitájából levont következtetéseket, majd a szocialista mezőgazdaságunk továbbfejlesztésére kidolgozott pártirányelvek szellemében megállapítják a jövőbeli tevékenység tökéletesítését szolgáló intézkedéseket. A pártévforduló tiszteletére számos rendezvényre került sor Gyimesközéplokon is. A község falvaiban mintegy 1800-an hallgattak előadásokat Hargita megye fejlődéséről az elmúlt öt évben, a színjátszócsoportok pedig I. L. Caragiale Viharos éjszaka, Asztalos István Fekete macska és Kisfaludy Károly Kérők című műveit mutatták be. 2 író-olvasó találkozóra került sor a tegnap délután Szentábrahámon. A Hargita szerkesztőségének munkatársai — Balázs András, Ferencz L. István, Szondy György és Váli József — irodalmi alkotásaikból olvastak fel és elbeszélgettek a megjelentekkel. A megyei tudományos munkaszervezési kabinet munkatársai megyénk ipari egységeinek szánt több tanulmány kidolgozásával foglalkoznak. A Csíkszeredai Kötöttárugyárban alkalmazzák majd egy, a munkahely megszervezésével, a megyei kitermelő és építőanyagipari vállalatnál pedig egy belső szállítással foglalkozó tanulmány következtetéseit. Ugyanakkor a gyergyószentmiklósi Partizán helyiipari vállalat számára három termék előállítási folyamatának tudományos megszervezését dolgozzák ki. A Gyergyóditróban elkészült a községi kórház melléképülete. Az ősszel pirosba felhúzott épületen most fejezték be a többi munkálatot, így tíz helyiséggel — többek között orvosi lakással, raktárral — bővült ez a fiatal egészségügyi intézmény. Új hidak. A helyi néptanács vezetésével Csíkszentsimonban is sokat tesznek a lakosok községük szépítéséért, rendezéséért. Ennek a folyamatnak a legújabb eredménye : tegnap készült el két új, ötvenezer lej értékű betonhíd, a Szélhámosság a javából. Kovács László székelyudvarhelyi tisztviselő nemrég 3000 lejt vett fel Bokor Sándortól, akit azzal kecsegtetett, hogy „fővárosi összeköttetései" révén „megszerzi" neki a B típusú autóvezetői jogosítványt. A lelkes „ügyintéző" most másfél évi börtönbüntetés jutalmában részesült.