Hargita, 1971. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-23 / 121. szám

IV. évfolyam 121. (1006) szám 1971. MÁJUS 23 vasárnap Ára 30 bani Építőtelepeinken Több figyelmet és fegyelmet igényel a munkaszervezés Építőtelepeinket járva elég gyakran tapasztalhatunk ott ren­detlenséget, szervezetlenséget. S amikor ezt állítjuk, gondolunk mindenekelőtt az építőanyagok­kal való gazdálkodásra és annak számos vetületére. Ilyen vonatko­zásban sok bírálat (és legalább ugyanannyi ígéret) hangzott el, de a rég várt, valóban kedvező for­dulat még mindig nem állt be. Az improvizáció, a kényszerítő körülmények, a­­ nehézségek, a munkatelepek időleges volta­k megannyi tényező, amelynek lep­le alatt nem egy esetben belső szervezési gyengeségeket, felüle­tességet, gondatlanságot igyekez­nek egyesek takarni. S innen már csak egy lépés választ el a tör­vény­sértésektől, a pénzügyi fe­gyelem megszegésétől, a féllegá­lis intézkedésektől és az ésszerűt­len munkaszervezéstől, példa sok van, mert majd minden munka­telepen fellelhetjük a pazarlás, a hanyagság többé-kevésbé súlyo­sabb jeleit. Csupán néhány esetet szeretnénk megemlíteni, amelyek egyben azt is érzékeltetik, hogy a gazdálkodás mikéntje mennyire nyilvánul meg a munkafegyelem­ben, a termelőtevékenység irányí­tásában és ellenőrzésében. Igen, mert a tények maguk bizonyítják, hogy a helytelen építőanyag-gaz­dálkodást elsősorban a nem elég­gé szigorú és erélyes nyomonkö­­vetés és ellenőrzés teszi lehetővé. A maroshévízi tömbházak építé­sénél például jelentős mennyisé­gű tégla és cserép hevert nemré­giben szanaszét, s ugyanakkor számottevő mennyiségű ment tönkre, tört el. A Csíkszeredai gyapjúfonoda építőtelepén is a közelmúltban egy fura jelenség­gel találkoztunk: egy sárba süp­pedt autót úgy próbáltak „száraz­ra segíteni“, hogy alája téglát do­báltak. Az első látásra kevésbé jelentős esetnek tűnik mindkettő. Sajnos azonban nem egyedi ese­tekről van szó. Ha az ilyen és az ehhez hasonló jelenségeket nem számoljuk fel, ma itt nézünk el száz téglát, holnap ott kétszázat és így tovább, elképzelhetjük, hogy mit jelent ez egy olyan me­gye vonatkozásában, mint a mi­énk, ahol nagyméretű építkezé­sek folynak. A „nagystílű“ gaz­dálkodástól már csak egy lépés választ el az eltulajdonításig, a törvényt sértő intézkedésekig. A­­mi az építőtelepekről jogtalanul eltulajdonított javakat illeti, az esetek száma már önmagában is aggasztó. A milícia szervei jóné­­hány szúrópróbás ellenőrzést vé­geztek, s a tapasztaltak arra en­gednek következtetni, hogy „szarka“ szépszerivel akad. Per­sze, a milíciának nincs lehetősé­ge arra, hogy állandó jelleggel minden egyes munkaponton tartózkodjon (tehát arra sem, hogy minden egyes lopást vagy lopási szándékot felfe­dezzen). Az ellenőrzés és min­denekelőtt a belső ellenőrzés megszigorítására, energikusabb fegyelmi és ügyviteli eljárásokra van szükség ahhoz, hogy gátat le­hessen vetni egyes építő- és sze­relőanyagok „elpárolgásának“. Az elmondottakat talán a leg­jobban a vlahicai építőtelepen ki­alakult helyzet érzékelteti. Itt mintegy tömörülnek a rendelle­nesebbnél rendellenesebb jelen­ségek. Kezdenénk a hanyagság­gal. Nemrégiben 4500 liter benzin folyt el, mert a tartály csapját elfelejtették elzárni. Úgy tűnik, hogy a brassói 5-ös számú tröszt építő berendezési és szállító állo­másának vlahicai egységénél nincs, aki rendet teremtsen. Elfo­lyik a benzin, de nemcsak a tar­tályból, hanem a gépkocsivezetők „kezén“ is. Egymást érik az indo­kolatlan, személyi érdekű szállí­tások. Május 7-én például Palgiţă Stelian sofőrt a milícia szervei it­tas állapotban találták. Az ellen­őrzés alkalmával derült ki, hogy két napja hiányzik minden jóvá­hagyás nélkül a munkatelepről. S a két nap alatt céltalanul — sa­ját maga szórakoztatására — ide­­oda utazgatott a vállalat kocsijá­val és benzinjével. Az eset nem egyedi. És mindez olyan körülmé­nyek között, amikor az építőtelep vezetői szállítási nehézségekre, gépkocsi hiányra hivatkoznak problémáik megindoklásában Mindez nem véletlen, mert a fe­lelősségre vonással a szállítóegy­ségnél gyatrán állnak. így történ­hetett meg az is, hogy az elmúlt év októberében meghamisított szállítóleveleket (két sofőr az 5 tonnát 15-re kerekítette ki) alig hat hétre rá fedezték fel. De nem­csak a szállító egységnél vannak ilyenszerű problémák. Az építője- Dan Marius Hecser Zoltán (Folytatás a 2. oldalon) A Csíkszeredai új kórház átadás előtt áll. A belső berendezések is a helyükön vannak. Képünkön a sebészet korszerű műtője. Még csak burkát feszegeti a holnap kenyere, még csak ifjú legény férfidíszeként serken a jövendő ka­lász „bajuszkája“, de a napsugarak melege — észre sem vesszük — bajusszá érleli, arannyá szőkíti, kasza, acidcséplő alá érleli. A beteljesedésre idejében felké­szülnek a kászonaltízi gépesítők. Bár nincs még kánikulai hőség, mégis a szokatla­nul meleg májusi napok népessé tették a Csíkszeredai strandot. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA NICOLAE CEAUŞESCU ELVTÁRS vezetésével párt-és kormány­­küldöttség tesz látogatást a Mongol Népköztársaságban A Mongol Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának és a Mongol Népköztársaság kormányának meghívására Románia Szo­cialista Köztársaság párt- és kormányküldöttsége, Nicolae Ceauşescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, az Államtanács elnökének vezetésével ez év június második felében hivatalos baráti látogatást tesz a Mongol Népköztársaságban. Ifjúság, tanulás, minta Sok esetben elhangzik a mai ifjúságról, hogy nem elég komoly, hogy készen várja a jólétet, hogy divatmajmoló, megveti a fizikai munkát, s hogy nem tesz kellő erőfeszítést a tudományok elsa­játításáért. Ha a fentiek részben igazak is, nem általánosíthatók egész ifjúságunkra. De a szórvá­nyosan előforduló jelenségek ar­ra hívják fel a figyelmünket, hogy komolyabban foglalkozzunk ifjúságunk kérdéseivel. Annál is inkább, mert ifjúságunk döntő többsége mai, szocialista rendsze­rünk szülötte, szocialista eszmé­ken nevelkedett, s ha probléma van velük, nem a társadalmunk alapjából, hanem nevelésünk, szervező munkánk fogyatékossá­gából adódik. Sok esetben onnan, hogy nem ismerjük kellő­képpen ifjúságunkat, törekvéseiket, ér­zelmi és szellemi életüket. Hogy közelebb kerüljünk az if­júsághoz és fokozzuk munkánk hatékonyságát, a zetelaki Líceum osztályfőnöki munkaközössége el­határozta, hogy ebben az iskolai évben alaposabban foglalkozik a líceumi ifjúságot érintő kérdések­kel. Több hónapig tartó munkánk következtetéseit egy tanulmány­ban foglaltuk össze. Munkamódszerünkhöz tartozott az egyéni beszélgetés,­­ a kérdő­ívek, ankétok és kerekasztal-érte­­kezletek felhasználása. Megle­pett a tanulók érettsége, őszinte­sége. Rájöttünk, hogy sok esetben félreértettük tanulóinkat. A má­sik meglepetés az volt — és er­ről sokáig nem vettünk tudomást , hogy jól meghatározott véle­ményük van a felnőttekről, a­­zok tevékenységéről. Tanulmányunk első részének címe : Ifjúság és tanulás. Ide vonatkozó kérdéseinkkel arra szerettünk volna feleletet kapni, milyen indító okai vannak a tanulásnak, mennyi időt fordí­tanak rá, és melyek az ismert forrásaik. Első kérdésünk : Hogy tanulsz, céltudatosan, kötelességből, kény­szerből ? A válasz 44 tanulóból 24 céltudatosan, 16 kötelességből, 4 kényszerből. Tehát több mint fele céltudatosan a választott pá­lyára készül. Természetesen ez e­­redmény egy líceum életében. A tanulók közel negyven szá­zaléka azonban kötelességből ta­nul. Ebben az esetben fő mozga­tó­rúgó a család, a szülő szerete­­te, hiszen — sokan úgy érzik — értük tanulnak. Társadalmi vi­szonylatban semmiképp sem fo­gadható el a kötelességből tanu­lás, ha az nem társul tudatos cél­kitűzéssel. Az ilyen tanuló felvé­telire is kötelességből és nem hi­vatásérzetből jelentkezik. A kény­szerből tanulást csak úgy lehet megszüntetni, ha a szülők is meg­értik, hogy elsődlegesen a gyer­mek hajlamait kell figyelembe venni s nem kell minden áron elméleti pályára küldeni, ha nincs hozzá kedve, érzéke, figyelmét más pálya köti le. A következő kérdésünk : Meny­nyi időt fordítasz naponta tanu­lásra ? Erre 42 tanuló válaszolt, 25 százaléka három, 24 százaléka négy, öt­ százaléka­ öt-ha­t órát ta­nul naponta. Feltűnő a nagy in­gadozás. Tanulóink nem egyfor­mán használják fel az időt, u­­gyanakkor megállapíthatjuk, hogy még mindig túl vannak ter­helve. Napi munkájuk 6 iskolai óra, 5 tanulás, 1 óra közi tevé­­­­keny­ség, összesen 12 óra. Ezen kí­vül van a házi olvasmány és az otthoni munka. Ennyiből is kiér­­zik, milyen égető szükséglet köz­pontilag megoldani a tantervek és tankönyvek átdolgozását. Ta­nulóink sokat vannak szobában, , sok köztük a beteges, fáradt fia­tal. Több esetet ismerek, hogy él­tanulókat az iskolai év vége e­­lőtt idegkimerülés miatt kliniká­ra kellett szállítani. Egy következő kérdésünkkel azt szerettük volna megtudni, használnak-e tankönyvön kívül más tudományos könyvet az órá­ra való felkészülésben. Összesen tizenöten válaszoltak igennel, de ebből tíz csak szótárt és példatá­rat jelölt meg. Csak öt olvasott más természetű könyvet. Pedig mindannyian tudjuk, milyen nagy nevelőértéke van egy Darwin, Pasteur, Marx vagy más tudós könyvének, melyekből a tanuló nemesedi­k tudomány alapismere­teit szerzi meg, hanem a nagy tu­dósok gondolkodási módjával, munkastílusával és módszereivel Gergely Ignác, tanár (Folytatás a 2. oldalon) ORSZÁGOS HÍRÜGYNÖK­SÉGÜNK KÖZLI : A bukaresti Automatizá­lási Tervező Intézet szakem­berei határidő előtt elkészí­tették a Pitesti-i Petrokémiai Kombinát új koromgyártó vo­nala automatizálási berende­zésének tervét. A bukaresti intézet munkaközössége szá­mos más jelentős tanulmányt és tervet készített, többek kö­zött az Electromagnetica, az Acumulatorul, az Electroapa­­rataj és más üzemek bővíté­sének műszaki gazdasági ta­nulmányait.­­ © Új típusú fúródaruk és csövek gyártását kezdték meg a románi csőhengerműben. Az új termékeket több mint húsz országba exportálják. © Egy héttel határidő előtt 51,4 méteres fesztávolságú va­súti hidat szállított le a pi­­teşti-i Hídszerkezet- és Beton­­elem-gyár. Az új hidat a Kis­kapus-Tövis vonalon szerelik fel. © Megkezdődött a külön­leges acél- és szerszámgyár el­ső objektumának építése a târgoviştei gyárvárosban . A középprofil-hengermű és a rúdkovácsoló részleg. A gyár teljes kapacitása évi 600 000 tonna ötvözött acél lesz. © A medgidiai felszerelés­gyárban elkészültek az első öttonás építkezési és mezőgaz­dasági rendeltetésű pótkocsik. © Új kárpitozottbútor-s­­zeraegység „épül a miziji Re­laxa mellett. Évi kapacitása 15 000 előszobagarnitúra, 30 000 fotel és 10 000 ágy lesz.­­ Gyulafehérváron meg­nyílt az új ifjúsági klub. Az impozáns épületben több elő­adóterem, táncterem, valamint szórakozásra és sportrendez­vényekre alkalmas terem van. TAMÁSI ÁRON EMLÉKÜNNEPSÉG SZÉKELYUDVAR­HELYEN Szombaton, május 22-én népes hallgatóság részvételével Tamási Áron emlékünnepséget rendez­tek a municípium Művelődési Házában. Az ünnepségen Balogh Edgár, Sütő András és Izsák Jó­zsef emlékezett meg a népszerű író életéről, munkásságáról. Majd Tamási Gáspár, az író testvér­­öccse olvasott fel regényéből. Az emlékest ünnepi műsorral zárult. Folyópart (NAGY P. ZOLTÁN felvétele) Alakulnak m­u­n­k­a­b­É­RC Beszélgetés PAKOT JÓZSEF elvtárs­sal, a municípiummi KISZ-bizottság első tit­kárával. — Feltartóztathatatlanul kö­zeledik a tanulók nyári szün­ideje. Úgy véljük, máris idő­szerű a kérdés: a június 15- től augusztus 15-ig terjedő i­­dőszakban hogyan szervezik meg a hazafias munkát, a munkára, a közösség megbe­csülésére való nevelésnek ezt az igen hatékony formá­ját? — A líceumok, a szakiskola, az egészségügyi iskolaközpont vezetőségével folytatott megbe­szélések során kiderült, hogy több mint 1600 ifjút vonhatunk be, mozgósíthatunk a nyári hazafias munkákra. . Előreláthatóan tíz munkatábort létesítünk, amelyek az egész említett időszakban­­mű­ködnek majd. A város területén a hazafias rigádok is, környékén is. Szeretnénk iga­zi tábori rendet, fegyelmet te­remteni. Legkevesebb két 15-30- as létszámú csoportból formá­lódik a brigád, amely aztán tan­erők felügyeletével dolgozik a munkatábor keretében. A közös munka, elszállásolás, étkezés, közös szórakozás, szóval, a tá­bori élet varázsa, gondolom, se­gítségünkre lesz a fegyelem, rend kialakításában, elősegíti azt, hogy eredményes munkát vé­gezzünk. — Hol és milyen munkatá­borokat szándékoznak léte­síteni? — A marosvásárhelyi és a szé­kelyudvarhelyi múzeumok szak­mai irányításával két tábor dol­gozik majd a homoródalmási barlangnál és az­­ oklándi­­ tetőn folyó ásatásoknál, ugyancsak két tábor segíti a fakitermelő­ és -fel­dolgozó egység , munkáját a vág­­tereken és a feldolgozó­ részle­gen, jelentős munka vár azokra a tanulókra, akik a Sósfürdő környékén, az ifjúsági turisztikai pont létesítésénél dolgoznak. A­­lakítunk egy városszépítési mun­katábort, egyet az iskolai sport­­komplexumok karbantartására, egyet a helybeli mtsz zöldségesé­ben folyó munkák megsegíté­sére, valamint egy gyógynövény­gyűjtő tábort. Lehetséges, hogy az állami mezőgazdasági válla­latnál is fogunk dolgozni, a ko­rai gyümölcsök begyűjtésénél. A szervezett táborok mintegy 1000 tanulót tömörítenek. A fenn­maradó hatszáz (lány) sajátos helyzetben van, ugyanis öthetes termelési gyakorlatot végez. KISZ-szervezeteik vállalták, hogy a nyár folyamán egyénileg mindenki 50 lej értékű gyógynö­vényt gyűjt.­­ Milyen eredményekre számít a municípiumi KISZ- bizottság, hozzájárulnak-e a munkatáborok a municípiumi összifjúság hazafias vállalá­sainak teljesítéséhez, túltel­jesítéséhez? — Annyit tudok, hogy a város fiataljai, a tanulók éppúgy, mint a vállalatok, intézmények fiatal dolgozói, eddig is becsülettel vettek részt a hazafias munká­latokban. Vállalásunk 3 millió lej értékű munka. Ebből 70 ezer lej értékű tiszta jövedelmet kell megvalósítanunk. Nos, ennek több mint felét — 36 511 lejt — már májusi nagy ünnepeink tiszte­letére befizethettük a megyei KISZ-bizottság bankszámlájára. Azt hiszem, ez elegendő ahhoz, hogy továbbra is bízzunk a szé­kelyudvarhelyi KISZ-tagok helyt­állásában. Lejegyezte: Balázs András A panaszok meghallgattatnak, DE NÉHA A helyi gazdasági egységek, tár­sadalmi intézmények tevékenysé­gének irányítása, ezek tevékeny­ségét javítandó határozatok ho­zatala, a lakosság mozgósítása az illető közigazgatási terület fejlesz­tésére, szépítésére — íme, csak egy pár feladat, amely néptaná­csainkra hárul. S hogy az illető községben, városban minden a ■legjobb körülmények között tör­ténjék, okvetlenül szükség van ar­ra, hogy a néptanácsok mindent megtegyenek annak érdeké­ben,­ hogy a helyi lakosság köré­ben felmerülő panaszokat kellő­képpen megoldják. A néptanácsok tevékenységé­nek, ezt­ a — korántsem elhanya­golható — területét igyekeztünk megvizsgálni nemrég Csíkszent­­márton községben. Beszéljünk elsősorban az (ap­róbb) hiányosságokról: általában — persze, tisztelet a kivételnek — a néptanácsok székhelyén nincs külön biztosítva kellő — te­hát az előírt külön —,.helyiség a panaszosok kihallgatására. Ez­ ál­talában a néptanács elnökének az irodájában történik. Így van ez Csíkszentmártonban is. Ellen­ben a községhez tartozó falvak­ban — Lázárfalván, Kozmáson, az Ú­z völgyében — van egy-egy helyiség, ahol biztosított a lako­sok megfelelő kihallgatása. Megyénk községei néptanácsai­nak tevékenységét részben meg­nehezíti az a tény, hogy nincs ál­landóan a rendelkezésükre álló közlekedési eszköz (főleg gépko­csi). Szántó Béla, a csíkszentmár­­toni néptanács elnöke is beszélt arról, hogy például az Úz völgyé­be nem tudtak rendszeresen ki­szállni a panaszok megismerése végett, mivel nem állt rendelke­zésükre szállítóeszköz.­­ Igaz, most kaptunk egy fogatot, s ez­után talán betarthatjuk pontosan a havonta egy napra tervezett ki­hallgatásokat. (A községközpont­ban naponta, Kozmáson, Lázár­falván hetente egyszer tartanak fogadónapot a végrehajtó bizott­ság, tagjai .) Egy másik probléma: a„ nagy“ könyvbe bejegyzett adatok sablo­­nossága. Lehetséges, hogy nincs is szükség a panaszok, javaslatok illetve ezek megoldási­ módjainak a részletesebb leírására,­­én — s ta­lán újságírói kíváncsiságom kí­vánja ezt meg — nem vagyok megelégedve ha ilyesmiket olva­sok: XY erről vagy arról panasz­kodik, a végén pedig,­ megoldva, megoldhatatlan. S most nézzük meg az érem másik oldalát ,az egyéneket, akik kihallgatásra jelentkeznek. Természetes dolog az — habár nem kellene az legyen —, hogy egy községben , többen vannak, a­­kik valamivel nincsenek megelé­gedve, akiket magán — vagy hi­vatalos személyek igazságtalanul megsértettek. Vannak emberek, akik nem ismerik tökéletesen a törvényeket, s emiatt törvényte­lenségeket követnek el. Ezek rendszerint a községi pártbizott­ságtól vagy a néptanácstól vár­ják sérelmeik orvoslását vagy az egyszerű felvilágosítást. De a néptanácsok végrehajtó bizott­ságainak tagjai többször is pa­naszkodtak az alulírottnak, hogy bizony sokszor előfordul, hogy fö­löslegesen „zavarják“ őket olyan problémákkal, amelyek tulajdon­képpen nem is ügyek. A szent­­mártoni néptanács panaszokat,, kérelmeket tartalmazó füzetében olvasom : „állathulla van a falu szélén".1, „mikor rendel a fogor­vos“. .. Egy másik hiányosság,­­ amely a panaszosokat — hogy úgy mond­juk­­— jellemzi : habár a népta­­nácsok általában jóakarattal van­nak a panaszosok iránt, igyekez­nek objektíven, a törvényeknek Szondy György (Folytatás a 2­. oldalon) m­ . FÖLÖSLEGESEK .

Next