Hargita, 1977. április (10. évfolyam, 76-101. szám)
1977-04-29 / 100. szám
Vizet minden iskolába! Közismert tény, hogy az utóbbi évtizedekben milyen rohamos mértékben fejlődött megyénk iskola és egészségügyi hálózata is. Több tucat új, korszerű, a civilizáció öszszes követelményével ellátott ilyen jellegű intézmény épült fel és kezdte meg működését városon és falvakon egyaránt. Az eredmények azonban eben az esetben sem késztethetők megelégedésre, ugyanis megyénk néhány líceumában, több általános iskolájában, sőt még egyes orvosi rendelőjében még nincs vezetékvíz. Mert szó ami szó, egynémely megszokásból az erőfeszítéseket főleg az épületek felhúzására összpontosították, vagyis a dolog látványosabb, mondhatni „földfeletti" részére, s közben hiányzott a vízvezetékhálózat, a kanalizálás. Pedig a korszerű iskolai oktatás, egészségügyi rendelés legelemibb velejárója ma már a víz. A vezetékből csörgő víz tisztaságot, elemi higiéniát jelent, a tanulók egészségvédelmét, egyes tantárgyaknál a kísérletekhez szükséges, ezenkívül a jelenlegi igényeknek megfelelő mellékhelyiségek építését is lehetővé teszi. A megyei néptanács ezért szorgalmazza kategorikusan, hogy minden iskolában, minden egészségügyi körben víz legyen, a szabványoknak, előírásoknak megfelelő víz. S ha megkésve is, de az utóbbi időben több helyiségben hozzáfogtak a víz beszereléséhez. Ez a munkálat a jövőben is folytatódik, hisz több városi és községi néptanács a lakosság jövő évi pénzbeli hozzájárulását erre a célra szándékszik fordítani : Bélborban, Gyímesközéplokon, Oklándon, Sácelben, Szentdomokoson, Újszékelyen, Tusnádon, Csíkpálfalván stb. S külön figyelemreméltó az is, hogy több községhez nem csak a községszékhely iskoláiba, óvodáiba szerelik be a vezetékeket, hanem a hozzátartozó kisebb falvakba is : Farkaslakán (Kecset, Pálfalva), Siménfalván (Rugonfalva, Szentmihály), Csíkszentkirályon (Szentlélek, Fitód), Parajdon (Felső- és Alsósófalva), Felsőboldogfalván (Farcád, Bikafalva) stb. A felsorolás is bizonyítja, hogy a kezdeményezés széleskörű visszhangra talált, a néptanácsok komoly szándékkal igyekeznek pótolni azt, amit az évek elmulasztottak. Sajnos találni még olyan községeket, ahol továbbra is elodázni szeretnék a víz bevezetését az iskolákba, óvodákba, egészségügyi körökbe. Elodázni lehet, de elhalasztani annál kevésbé. Mert ismételjük, olyan munkáról van szó, aminek megvalósulása már eddig is sürgető volt. S marad is mindaddig, amíg minden oktatási és egészségügyi intézményben , mind városokon, mind pedig falvakon - víz lesz. S legyen minél hamarabb ! Bálint András Kettős élmény is.sigor Sándor sepsiszentgyörgyi képzőművész nevét azok is ismerik, akik nem látogatnak kiállításokat. A nagy munkabírású képzőművész rajzai, fémkarcai, metszetei számos könyvet díszítnek, s egy idő óta, a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház díszlettervezőjeként is tesz azért, hogy a közönség mennél jobban értse az adott mű jelentését. A Csíkszeredai Kisgalériában rendezett újabb egyéni kiállítása is ablak a világra. Fémkarcai irodalmi művekből ihletődtek, esetenként pedig — tartsuk tiszteletben Plugor megjegyzését — azok ürügyén jelenítik meg a témát. A témát, amelyik olvasmányélményből indul ki ugyan, de túlnövi annak tárgyi kereteit, hiszen a grafikust nem a mű cselekménye, valamely mozzanata, hanem a jelentése érdekli, a képi fogalmazás tulajdonképpen reflexió arról, amit és ahogyan reflektál a költemény, a dráma. Vagyis az ihletforrás — s ez esetben nem a közhelyesített vagy éppen vulgarizált értelemben vett ihletettségről van szó — alkalmat nyújt a plugári mondanivaló megjelenítésére, ezért érezzük : munkái önálló életet élnek, művészi értékük fedezetét nem az utalásokban, hanem a grafikus kiforrott egyéniségében, érett szemléletmódjában, kiművelt formanyelvében, s technikai tudásában kell keresnünk. S a néző szempontjából igen értékes ez a plugári viszonyulás : bármelyik grafikai lap esetében árnyalt, gazdag, könnyen továbbgondolható jelentéstartalommal áll szemben. A néző élménye kettős : felidéz és értékel, hiszen Plugor Sándor fémkarcai méltóak az ihletforráshoz, legyen szó Petőfi Sándor, Illyés Gyula, Szilágyi Domokos, Sütő András, Kányádi Sándor vagy Farkas Árpád műveiről. Véli József Lecsendesedett a falu ? — Lecsendesedett már a falu, ne bolygassuk a régi dolgokat - tértek ki az emberek Küküllőkeményfalván a beszélgetés elől, amely éppen azt firtatta volna, hogy vajon él-e, hat-e még a legénykedés, a virtus ebben az alig kétszáz házat számláló küküllőmenti falucskában. Az a virtus, amely miatt úgy nyolc-tíz esztendővel ezelőtt annyit hallatott magáról ez a tele-pülés : saját lakásában öltek meg egy férfit; „szórakozni" vágyó legények borjúkötelet kötöttek egy tíz éves gyermek nyakára s szekér után kötve , úgy meghozatták, hogy kis híján végzetes lett a „tréfa" ; nemigen telt el bál, pedig volt jó sűrűn, pofozkodás, verekedés nélkül; „kalapoztak", úgy is, hogy a bálok, ifjúsági csütörtökök bevételét jegyadás nélkül kalapba gyűjtötték, de úgy is, hogy égő szalmakalapot nyomtak a „tévénéző" legények az egyik lány fejére, s még nekik állt fennebb, amiért a felháborodott leány ki merészelte ütni egyikük kezéből a cigarettát ; tizenéves, „süldő" legényecskék itták a negyedes pálinkát a bolt előtt, s cigarettáztak, mint a török ; ugyanők dobogtattak, zajongtak, ha próbát tartottak a színjátszók, akik emiatt a saját hangjukat sem hallották, s így kénytelenek voltak abbahagyni a szövegmondást ... és még folytathatnák a legénykedés, az oktalan virtus számos, többé-kevésbé kirívó esetének a felidézését, de szükségtelen. Igen, mert maguk a keményfalviak is úgy emlékeznek ezekre a sorozatos esetekre, mint valami rossz álomra, amelyre nem szívesen térnek vissza, ha nem muszáj. ,,Lecsendesedett már a falu, ne bolygassuk a régi dolgokat." Pedig most is emlegetik a falut. Csakhogy már másképp. A keményfalviak egy-egy sikeres vendégszereplése után jóleső érzéssel állapítják meg: ennek a kicsi falunak a színjátszói ismét kitettek magukért, érdemes volt hát eljönni erre az előadásra. S mondhatják ezt a fenyédiek, zetelakiak, varságiak, zeteváraljaiak, székelyszentkirályiak, szentlélekiek és kápolnásfalusiak, hiszen öt éve már, hogy majd minden keményfalvi bemutató eljut a felsorolt környékbeli települések mindenikébe. Nagy sikert arattak a keményfalviak a Néma leventével, a Mi, férfiakkal, a Két férfi az ágy alatt, a Nagymama című színdarabokkal — hogy csak a fontosabbakat említsük — otthon és idegenben előadásaik, vendégszerepléseik mindig telt házat vonzanak. Természetes hát, hogy most is beszélnek Keményfalváról a környéken. Rábólint az ember: mindez nagyon szép, de mégiscsak motoszkál a kérdés : vajon ellenpontozhatja-e a mostani lelkes színjátszás a korábban, évekkel ezelőtt gyakran tapasztalt értelmetlen legénykedést, a virtust? Egymagában — természetesen — nem. De nem szabad figyelmen kívül hagynunk egy sor kapcsolódó tényezőt, így például azt, hogy ez a falucska most már nem elzárt település, aszfaltút köti az alig tíz kilométerre fekvő Székelyudvarhelyhez, s a megjavult közlekedés időközben lehetővé tette, hogy a lakosság zöme — a fiatalok szinte kivétel nélkül — a megyésítés után gyors ütemben iparosodó municipiumban vállaljon munkát, s váljék ipari dolgozóvá. Ez viszont meghatározó módon járul hozzá a szemléletmód átalakulásához, a viszszahúzó, anakronisztikus szokások fokozatos elhalványulásához, lekopásához. Székelyudvarhely, a város fénye idelátszik szó szerint és áttételesen is, s ennek vonzásában, erősödésében természetszerűleg tovább csendesedik — no nem a falu —, hanem a legénykedés, az oktalan virtus, s tovább erősödik mindaz, amit tömören így fogalmaznak : civilizáció. Demeter Zoltán Tettekkel bizonyítunk örömmel olvastuk, vettük tudomásul az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának azon határozatát, amely a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok nyugdíjának felemelésére, valamint a nem szövetkezetesített helységek dolgozói nyugdíjrendszerének bevezetésére vonatkozik. A mi községünkben nincs szövetkezetesítve a mezőgazdaság, s mint magántermelők, főleg állattenyésztéssel foglalkozunk. Ismerve a határozatot, teljes erőnkkel arra törekszünk, hogy minél több állatot és állati terméket szolgáltassunk a nemzetgazdaságnak, mert ettől függően részesülünk mi is állami nyugdíjban. Ahhoz, hogy eleget tehessünk vállalásainknak, szükséges, hogy több gonddal, odaadással gondozzuk a legelőket, kaszálóikat, hogy nagyobb mennyiségű takarmányt tudjunk biztosítani állatainknak. Fajunkat csupán 144 család alkotja, de elmondhatjuk, hogy mindent megtesznek azért, hogy minél többet adjanak a nemzetgazdaságnak. Községünk pártalapszervezetének irányításával egyemberként dolgozunk, meghálálva pártunk politikáját, melyet a parasztság jobb életkörülményei megjavításáért folytat. Fikó Imre Borospatak Jogi tanácsadó Szesz József, gyergyóújfalvi nyugdíjas arra kér választ, hogy kompenzálható-e pénzben a bekövetkezett nyugdíjazás miatt ki nem vett pihenőszabadság. A munkajogviszony megszűnésével egyidejűleg kifizetik a ki nem vett pihenőszabadságra járó pénzt. Mivel hogy levélírónkat nyugdíjazták, amely a munkaszerződés felbontását vonja maga után, jogosult szabadságpénzre a munkaviszony megszűnéséig eltelt hónapok arányában. Portik Imre gyergyóremetei lakos két kérdésre kér jogi tanácsot : mi lesz a tulajdonjogi helyzete annak a területnek, amelyen az eladandó vagy a már eladott ház fekszik ; kell-e biztosítást fizetni a motorkerékpár után? 1. Minden olyan terület, amely elidegenítés tárgyát képezi, átmegy az állam tulajdonába, kivéve azokat a földterületeket, amelyek törvényes öröklés útján kerülnek más tulajdonába. Mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok esetében csak 250 négyzetméter megy át az állam tulajdonába, a kert, gyümölcsös stb., amelyek ugyancsak ahhoz a belsőséghez tartoznak, továbbra is a termelőszövetkezet tulajdonában maradnak. Levélírónk esetében a községi néptanács nem vehet át nagyobb területet, mint 250 négyzetmétert, mert a ház eladói csak ekkora területtel rendelkeztek, mint tulajdonosok, lévén, hogy mezőgazdasági termelőszövetkezet tagjai voltak, vagy még most is azok. Ezek szerint a 250 négyzetméternél nagyobb területre csakis a helyi mtsz tarthat igényt. 2. Mindazok a személyek, akik 69 köbcentiméternél nagyobb hengerűrtartalmú gépjárművel rendelkeznek, kötelesek balesetből származó kártérítési biztosítást fizetni (471-es számú törvényerejű rendelet, amelyet 1971. december 28-án tettek közzé). Ezek szerint levélírónk is köteles fizetni az említett biztosítást-Csíki Bálint salamási lakos az iskoláztatási szerződés megtérítésének feltételeiről érdeklődik, abban az esetben, amikor az iskoláztatott a munkahelytől több kilométer távolságra lakik és az ingázás lehetetlen. Az iskoláztatási költségek megtérítésének feltételeit a vállalat és a tanuló ifjú, valamint szülei között létrejött szerződéshatározza meg és aszerint kell eljárni. Az eddig ismert rendelkezések szerint a volt tanuló lakhelye nem mentőkörülmény az isket.áztatási költségek visszafizetésére, kivéve, ha a munkaadó köteles a munkahelyhez közel lévő lakást biztosítani. Puskás Vilmos, Darvas József, Csergő Antal jogászok BONTÁS Irodalmi kiránduláson Kovászna megyében Kisbacon, Vargyas, Nagyajta, Apáca, Bölön, Sepsiszentgyörgy, Kökös, Zágon, Csomaikőrös, Kovászna, Kézdivásárhely, Dálnok. Múltkoriban sorra került irodalmi kirándulásunk főbb állomáshelyei. Szép és kellemes út, jó alkalom arra, hogy megismerkedjünk a szomszéd megye tájaival, fejlődő városaival, községeivel. Felejthetetlen, mert minden helység, minden emlékház, minden emlékmű neveket idézett. Nagy elődöket: Benedek Elek, Kriza János, Apáczai Csere János, Bölöni Farkas Sándor, Gábor Áron, Mikes Kelemen, Körösi Csoma Sándor, Dózsa György nevét. Láttuk a Vadrózsák első kiadását, a kökösi hídon Kányádi Sándor versét szavaltuk, a múzeumban Gábor Áron ágyúit néztük, leültünk Mikes tölgyfái alá, odaálltunk Dózsa György hatalmas szobra elé. Pillanatképek ezek csak a két nap eseményeiből. Szüleinknek, barátainknak többet is elmondottunk. Hatásosan, mert egyre többen kaptak kedvet útvonalunk megismétlésére. Csóti Zsuzsanna Csíkszereda Ez aztán vendégfogadás E hónap 17-én kirándulást szerveztünk Borszékre. A csoportban színjátszók és vakációzó diákok voltak. Megérkezésünkkor bementünk a Borszék vendéglőbe ebédelni. Alig foglaltunk helyet a vendéglő elkülönített asztalainál, mindjárt megjelent a kiszolgálónő és a fülnek nem éppen kellemes hangon kitessékelt onnan. Bátorkodtam megmondani, de hiszen nem foglaltak az asztalok és a csoport együtt szeretne lenni. Mire ő ide csak annak szabad leülni, aki ebédet is fogyaszt. De kérem, mi azért jöttünk. És szerényen visszavonultunk az asztalokhoz. Erre aztán haragosan ránk szólt : egyedül szolgálok ki, nincs időm ide hordani a tányérokat. Természetesen, ezek után kénytelenek voltunk éhesen távozni. Azon csodálkozunk, hogy még találni ilyen kiszolgálókat Borszéken. Sala Margit Muzsna