Hargita, 1983. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1983-02-17 / 39. szám

1983. FEBRUÁR 17., CSÜTÖRTÖK 3 APROPÓ*TM “á: /,fi­e vél írónk ki­fogásolta a postai szolgáltató- , sok minőségét, főleg a sajtóter­jesztés pontatlanságait tették szóvá. Persze, azért nem alakult ki levelezőink körében egy ilyes­mi, hogy : a postásról semmit, vagy csak rosszat —, akad elis­merő levél is! Íme, miről tudó­sít lapunk régi barátja, a ho­­moródszentpéteri Millin János, a­­ki nemcsak bírálni, de dicsérni is tud... Hadd idézzük hát a levelét, most induló rovatunkban, amellyel szándékunk még erő­sebbé tenni a kapcsolatot ol­vasóink és a szerkesztőség kö­zött, lehetőséget teremtve a közvetlen üzenetváltásra, párbe­szédre is. Arról van szó, hogy „38 évi szorgalmas, lelkiismere­tes munka után Geréb József, homoródszentpáli lakos, a négy homoródmenti falu postása nyugdíjba vonult. Meghatóan búcsúztatták munkatársai és a lakosok, hisz közel négy évtize­des postáskodása alatt senki sem panaszkodhatott arra, hogy a küldemények nem voltak ide­jében kézbesítve. Ha fagy volt, ha havazott, ha esett az eső, vagy akár vihar volt - Geréb József kétkerekű szekerével, lo­vával déli tizenkettőig lejárta a négy falut. Nagy gondot fordí­tott az előfizetők toborzására is, így a Hargita napilapnak is támogatója volt. Most a fia, if­jú Geréb József vette át a sta­fétát, és kívánjuk, hogy méltó legyen elődjéhez — édesapjá­hoz." Postaszolgálatról lévén szó, a szerkesztőségünkbe is hozza már a postás az idei panaszlevelek­re küldött válaszokat. A vlahicai néptanács a városi közszállítás­ról érkezett panaszlevélre a követ­kezőket válaszolta: feldolgozták a levelet a szállításban dolgozók­nak, a vétkest pedig három hó­napra visszaminősítették. Gon­doljuk, azóta pontosan, menet­rend szerint közlekedik Vlanicán is a helyi járat. A székelyudvar­helyi autóbuszállomáson forga­lomirányítóként dolgozó Porché Károly viselkedését kifogásoló levélre a szállítási vállalat a kö­vetkezőket válaszolta : az évek óta szolgálati feladatait lelki­­ismeretesen teljesítő dolgozó „rossz napot fogott ki11 decem­ber 26-án, ugyanis nagy volt a zsúfoltság. A vezetőség figyel­meztette, hogy máskor udvaria­san viselkedjék az utasokkal szemben. Bizony - fűzzük hozzá -, ebben a munkakörben az ud­variasság is a szolgálati köte­lességekhez tartozik! De a ke­reskedelmi dolgozó esetében sem mellőzhető az, hogy miként beszél a vásárlókkal, így sem­mi esetre sem torkollhatja le a vásárlót : „Mondjad szívem, hogy egyiket sem kéred, csak meg akarod nézni!" A székely­keresztúri üzletben történt u­­gyanis, hogy a vásárló — Sz. Karolina szenterzsébeti lakos — pulóvert akart választani . . . Pa­­naszlevelében megjegyzi: „Saj­nálom, hogy nem tudnak példát venni az üzletvezetőről, Bán An­náról, aki kedves és fáradha­tatlan a szolgálati idő alatt." Nos, lehet, hogy Gáli Anna- Mária és Balázs Teréz gyergyó­­alfalvi lakosok is már szolgála­ti időhöz, munkahelyhez jutot­tak azóta, de a levelükre küldött válaszlevél (a Hargita megyei Munkaügyi Igazgatóságtól) má­sokat is érdekelhet : „Munkahe­lyet jelenleg a toplicai cipő­gyárnál tudunk biztosítani szá­mukra és a többi, esetleg ha­sonló helyzetben lévő érettségi­­zett, illetve 10 osztályt végzett lány számára. Kérjük tehát, hogy jelentkezzenek a gyergyó­­szentmiklósi munkaerő irodá­nál .. . Amennyiben érettségi u­­tán rögtön jelentkeztek volna, rég érdemlegesen megoldódott volna elhelyezésük. Itt említjük meg, hogy a Munkaügyi Igaz­gatóság csupán 1982 második felében 407 olyan fiatalt helye­zett munkába, akiket az isko­lai bizottságok a végzett szak­mában az adott időpontban nem tudtak kinevezni." Ferencz Imre ­- AZ A BUSZ­MEGÁLLÓ ... Igen, a városszéli megállóról lenne szó. Az ipari övezetben van, a szövetkezeti autójavító előtt. És ez a bökkenő. Tessék csak odaállni, amikor a sörgyár vagy a Hargita bányavállalat délutáni váltása igyekszik ki­felé. Azért mondom, mert én a sörgyár dolgozója vagyok. Este tizenegykor lefújják a váltást, rá tíz percre már a megálló­ban van a busz. Az utolsó. Fu­tólépésben igyekszik a tömeg, és ne késsé valahogyan. A tá­volság pedig, amelyet rekordidő alatt kell megtennünk, bizony jócska. Kérdésünk: nem lehet­ne gyárunk közelében is egy megállót létesíteni? Ez lenne a legjobb megoldás, gondolom,, különösebb akadálya nincs. Vagy mégis : talán azért nem tárgyalhatunk érdemben az ügy­ről, mert nincs a járda megfe­lelőképpen bemélyítve, hogy ott egy busz megállhasson? De hisz nem minden autóbuszmeg­állónk — beépített. Sem nálunk, sem máshol. Jó lenne, ha a köz­üzemek számolna kérésünkkel, mert sokak gondja ez az esti buszozás, vagy ha nem igyek­szünk, az esti gyaloglás hazáig. Ugron András Csíkszereda KISÁLLATOK NAGY SIKERE Amint a lapban is hírül ad­ták, a székelyudvarhelyi Kisál­­lattenyésztők Egyesülete és a 1992 Postagalamb Klub tagsága február 10—14 között kisállat-ki­állítást szervezett. A kiállítást nagy érdeklődés övezte, pár nap alatt több mint 3500-an látogat­ták meg, szervezett formában sok iskola és óvoda tanulói gyö­nyörködhettek a fajnyulakban, tyúkokban, libákban, kacsákban, gyön­gytyú­kok­ban, tengeri me­­lacokban, galambokban stb. Szép példányokkal képviseltették magukat a kiállításon Sándor Ferenc, Bokor Béla, Kovács Já­nos, Dombi Dezső, Török Ernő, Lőrincz Géza, id. Kovács István, Kovács Károly, Ilkei Géza, Kin­­da Tibor, Bíró József, Demeter Lajos. Röviden vázolnám a szé­kelyudvarhelyi kisállattenyésztés múltját és jelenét. A városban a kisállattenyésztők egyesülete 1947-ben újjászerveződött.­­Ké­sőbb a kisállattenyésztők egye­sülete mellett dísz- és postaga­lamb klub alakult, amely az u­­tóbbi 15 évben a 19­2 Posta­galamb Klub néven komoly és eredményes tevékenységet foly­tatott. Minden évben­­ megszer­vezzük az immár hagyományos kisállat-kiállítást, nemzetközi szín­­ű postag­a­l­a­m­b - ve­r­sen­yeke­n veszünk részt. Tavaly klubunk kétszer röptette Budapestet és Győrt, július 24-én pedig a csehszlovákiai­ Brnóból röptet­­tünk. Egyesültünk tagjai szép eredményeket értek el ezeken a röpte­féseken. Az 1982-es ered­ményeket tekintve a 19­2 Pos­tagalamb Klub általános távon III. országos helyezést ért el. Tóth Árpád, a székelyudvarhelyi Posta­­galamb Klub titkára ÚJ POSTA - JOBB POSTA­­SZOLGÁLAT Az új évben új épületbe köl­tözött­­Gyergyócsomafalván a posta, az ott dolgozók és a falu örömére. Az új posta nem mesz­­­sze van a régitől, de mégis nagy a különbség közöttük. Igaz, sokáig jó kellett hogy le­gyen a régi is, de most már lassan elfelejtik a központi fű­tésű, tágas, világos, kényelmes ,újban a volt nehézségeket. Kü­lönben régi és új, de ügyes és gyors telefonisták bonyolítják le a bővülő telefonhálózatban a beszélgetéseket. Csak a levél­­kihordókra van néha panasz, ugyanis előfordul, hogy késve érkezik a friss újság, vagy a jól elcímzett levél máshoz érkezik. Persze, hiányosan címzett leve­lek is kerülnek a postás kezé­be, s itt már a lakosok felé ten­nék javaslatot : pontos címzés­sel, olvasható írással segítsük a postások munkáját ! Biscontini Anna Gyergyócsoma­falva súlygyarapodás elérésének. Per­sze míg a legelőből fűmagte­lep lesz, sok értéket, munkát kell befektetni. De megéri. Létesít­sünk hát minél nagyobb kiter­jedésű fűmagtelepeket, hogy az­tán legyen amivel feljavítsuk he­gyi legelőink szegényes fűössze­tételét ! Nagy G. György Csikkarcfalva TÖBB SEGÍTSÉGET VÁRUNK! Mi, fakitermelő munkások, mindig igyekszünk a ránk bízott feladatokat jól elvégezni. A múlt hónapban a döntési és közelíté­si tervünket is teljesítettük, igaz, elég nehéz körülmények között, ami tulajdonképpen szólásra is késztetett. Mivel nem masszív kiterme­lést, hanem gyérítést, egészség­­ügyi vágást végzünk, nagy terü­letről kell összegyűjtenünk a le­vágott fát. E célra lófogatot is használunk, de nagyobb távol­ságra csak a traktorral való kö­zelítés a jövedelmező munkás­nak, vállalatnak egyaránt. A 50 ÉVESEK TALÁLKOZÓJA CSIKKARCFALVÁN „ .. Hejh, azóta ötven év telt el. Megrakodva búval és örömmel, ötven év!... Az idő hogy eljár... Cserebogár, sárga cserebogár..." (Petőfi Sándor) Immár hagyományossá vált, hogy megyénk több helységében évente megrendezik az 50 éve­sek találkozóját. A szülőföld­­szeretete, a gyermekkori emlé­kek felidézése, az összetartó barátság volt a mozgató rugója annak, hogy ez év február 12- én baráti találkozóra gyűltek össze Karcfalva és Jenőfalva 1933-as szülöttei. Bizony, csak a névsorolvasáskor derült ki, hogy kit milyen messzire dobott a sors szülőföldjétől, és sajnos, sokan már nem is vehettek részt. A több mint négy órás sikeres előadást a kultúrotthon zsúfo­lásig megtelt közönsége elisme­rő tapssal és virágcsokrokkal köszöntötte. A szegfüvek ezrei virítottak a fáradt, félévszáza­ BORÍTÉKBONTÁS LEGELŐBŐL - GAZDAG FŰMAG­­TERMŐ TELEP Gyeptöréssel kezdtük, még 1980 őszén. Aztán jól megmű­­trágyáztuk. Tavasszal tárcsák­kal gondosan előkészítettük a talajt és hektáronként 25 kg réti komócsin fűmagot juttattunk a magágyba, majd lehengerel­tük. Vigyáztunk arra, hogy a fű­­magtelepén ne legeljenek az ál­latok, s már 1981 őszén hektá­ronként 1400 kg sarját takarítot­tunk be. Azután új műtrágyát szórtunk. Tavaly aztán meghoz­ta termését a csíkkarcfalvi Nyír 36 hektáros fűmagtelepe. Hektá­ronként 570 kg fűmagot és 5500 kg jó minőségű szénát takarí­tottunk be. A fűmag és a széna értéke (hivatalos áron) közel 800 000 tejt tett ki. De a pénz­bevételnél is értékesebb az, hogy a telepről nyert fűmaggal száz hektárokat tudunk felülvet­,­­ni, azaz nagy kiterjedésű lege­lőtesteket feljavítani. Ez az egyik legbiztosabb útja a tejtermelés növelésének, a magasabb napi legnagyobb baj az, hogy trak­torainkat sok esetben nem tud­juk közelítésre használni, mivel nincsenek megfelelő útjaink. Kö­zelítő utat készíteni nem lenne olyan nagy dolog, mi is szívesen segítenénk, ha a vállalat külde­ne a kitermelő részlegünkre egy talajgyalut, amit legalább egy hónapon keresztül tudnánk fog­lalkoztatni a négy fakitermelő munkaponton. Többször kértük ezt a talajgyalut, de nem na­gyon hallgattak meg az illetéke­sek. Ezzel az alkalommal említem meg egy másik sérelmünket is, ugyanis a szállítási tervünket nem tudjuk teljesíteni rönkszál­­lító kocsi hiányában. Fakészle­tünk van megfelelő mennyiség­ben, azonban kevés számú ko­csit irányítanak felénk, úgy tű­nik, igen messzire vagyunk a központtól, de mi sem lehetünk mostoha gyermekei a vállalat­nak. Ezért szeretnénk, ha az említett dolgokban a vállalatnál segítenének, hogy továbbra is becsülettel teljesíthessük tervfel­adatainkat. Szász Mihály Hollósarka­ dos munkáskezeken. A rendezésben ezúttal is oroszlánrészt vállalt a község tantestülete, olyan lelkes taná­rok vezetésével, mint a Salamon és Barabás házaspár, valamint Székely és Domán tanár elvtár-c­sak, hogy csak egynéhányat em­lítsek közülük. Grosuné Márton Anna Csíkszereda JÓ GAZDA MÓDJÁRA Megyénk iskoláit járva a fűtési időszakban gyakran találko­zunk olyan esettel, amikor az iskola tantermei, folyosói hi­degek, fűtetlenek, s ha az igaz­­gatóktól érdeklődünk a tüzelő­anyaggal kapcsolatban, a vá­lasz lehangoló : kevés fánk van, s ami van, az is nyers. Csak süt­­­ög a tűzön. Néha az is elő­fordul, hogy az erdőről közvet­lenül az iskola udvarára hozzák a nyers fát, s azzal másnap már tüzelni kell. Ugyanezt a munkát jól el lehetne végezni kellő idő­ben, s akkor legalább száraz fával lehetne fűteni. Szerencsére, a községek leg­nagyobb részében másként gon­dolkodnak, s cselekszenek. Az év bármely időszakában betér­hetünk a csíkszentgyörgyi nép­tanács hatáskörébe tartozó is­kolák és óvodák bármelyikébe, mindenütt kellemes meleg fo­gad, kellő mennyiségű száraz tűzifa áll az egységek rendelke­zésére, s legtöbb egységnél már a jövő évi tűzifa ölbe van rakva. Kónya Jenő polgármester, a köz­ségi pártbizottság titkára meg­elégedéssel tájékoztat, hogy a község dolgozóival - jó gazda módjára minden évben kellő i­­dőben előkészítik a jövő évi tű­zifát, elvégre a mi gyerekeink­ről van szó. Igaza van Kónya Jenő pol­gármesternek, a néptanács vég­rehajtó bizottságának, a község dolgozóinak. Bár minden nép­tanács házalóján így gondol­kodnának ! Györgyicze Vilmos, tanfelügyelő NYUGALMUNK ŐRZŐI Február 10-én a kászonaltízi hazafias gárda tagjai gyakorlat­ra gyűltek össze, majd kiértékel­ték az 1982-es évben végzett te­vékenységet. Az értékelés során megállapították, hogy a gárda jól tevékenykedett az elmúlt év­ben. A felszólalók megfogadták, hogy az idén még komolyabb munkát fognak kifejteni, kikü­szöbölik az eddig előfordult szervezési hibákat, és ezután a gyakorlatokon teljes létszámmal részt vesznek. Öröm volt látni a vezényszó­ra, fegyelmezetten felsorakozó és felvonuló férfiakat, valamennyi­ünknek biztonságot nyújtott a látvány : képesek vagyunk meg­védeni békénket, forradalmi vív­mányainkat, megőrizni dolgos hétköznapjaink nyugalmát. Hát kívánok jó munkát és egészsé­get valamennyiük számára ! Szőke József Kászonalta. ÖRÖKÖS PANASZ Csíkszeredában, a Virág utcá­ban lévő 92-es tömbhöz már többször szerepelt a lap hasáb­jain. Hírét az Itt tenyésző szú­nyogoknak köszönheti. A pincé­ben, az alagsorban valósággal rajzanak, akár a méhek. Az e­­gyébként nedves pince szellőz­tető nyílásai mentén is megte­kintheti ezt a kolóniát bárki ar­­rajáró. A pékséggel szemközt épült tömbház pincéiből orrfa­csaró bűz árad, nem csoda, ha a szúnyogok itt kellő táptalajra találnak, nekünk, lakóknak nem kevés bosszúságot okozva. Ha máshol télidők felejtik a szú­nyogcsípéseket, nekünk még csak ebben sincs részünk. A szú­nyog éjjel-nappal állandó ellen­ségünk. A tömbház lakóit is mind közelebb hozza egymás­hoz ez a közös ellenség, téma reggel, téma este. Ha találko­zunk egymással, azt nézzük, hogy éktelenkedik-e szomszé­dunk arcán, kezén a szúnyog­csípés nyoma. Tudott dolog, hogy a szúnyog fertőzőbeteg­ség-hordozó is. A minap kislá­nyomat kellett orvosolni, olyamy­­nyira eldagadt az arca a csí­pésektől. Mindenképpen tartha­­tatlan így a helyzet. Többször szóvá tettük már ezt a helyze­tet, kértük a lakóbizottság se­gítségét­ is, ám panaszunkra még mindig nem érkezett „orvosság“. Váricsa Gábor, Ferencz Tibor és Fülöp Csaba Csíkszereda MIÉRT ILYEN KÉSŐN? Megérkezett a tél, s vele együtt a Hargita Kalendárium is meg­érkezett Kászonaltízre, a köny­vesboltba. Érkezhetett volna ha­marabb is, hiszen a községbe­liek közül már sokan beszerez­ték, hol itt, hol ott. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy nem le­hetett volna találni kalendáriu­mot, ha egyebütt nem, hát a postán. Amit kifogásolunk az, hogy érkezhetett volna hama­rabb az üzletbe, kelendőségé­hez itt sem fért volna kétség. Azt meg egyáltalán nem tudni, hogy mivel magyarázható ez a késés, hiszen köszön nincs a vi­lág végén. Mondom ezt azért is, mert nemrégiben olvastam, hogy a kalendárium eljutott már az ország minden sarkába, s épp ide, a könyvesboltba érke­zik ilyen későn? Bart­ha Éva Kászanaltíz

Next