Hargita Népe, 1998. július (10. évfolyam, 150-176. szám)
1998-07-22 / 168. szám
Petőfi emlékünnepség A Fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, az RMDSZ segesvári, illetve fehéregyházi szervezete, az FMKE segesvári szervezete közös műsort állított össze július 25—26-ára, amelyen a nagy magyar költő, Petőfi Sándor 149. születésnapjáról és a 48-49-es forradalomról és szabadságharcról emlékeznek meg. Míg július 25-én, szombaton délután koszorúzás lesz az ispánkúti emlékműnél, majd a segesvári Petőfi-mellszobornál, másnap délelőtt, 10.30-kor ünnepi istentiszteletet tartanak a fehéregyházi református templomban, utána fúvószenekar-kísérettel a Petőfi Múzeumhoz vonulnak, ahol pontban délben ünnepi megemlékezés veszi kezdetét a Múzeum-kertben - koszorúzással, ünnepi beszédekkel, szavalatokkal, kórusművekkel, népünnepéllyel. Itt fogadják a Közép-európai Történelmi Rovastúra expedícióstul is, majd este ifjúsági Petőfi-bált tartanak. Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy a (ábos Dezső vezette Művelődési Egyesület a Kiskunfélegyházi Petőfi Emlékbizottsággal közösen kiadott felhívást adott ki, amelyből megtudjuk, hogy Petöfi Sándor halálának 150. évfordulóján, 1999. július 31 -én teljes alakos, kőtalapzatú bronz Petőfi-szobor felállítását tervezik „a világ magyarságának közös akaratával és közös áldozatvállalásával". A két szervezet szándéka szerint a népek barátságának, kölcsönöss megértésének és megbecsülésének lenne a jelképe a szobor, amelynek felállítását a Fehéregyháza-Félegyháza-Segesvár Petőfi Emlékhelyek XV. találkozója alkalmából tervezik. Ehhez, kérik magyarországi és határon túli szervezetek, közösségek és magánszemé-hlyek támogatását. A pénzadomány mellett alapanyagot és munkafelajánlást is elfogadnak. Romániai bankszámlaszámok e célra: Banca Agricolă S.A. Sighișoara; német márkában: 47968604301, USA- dollárban: 47968604300, román lejben: 45968604. KISS DÉNES Petőfi átka S várjuk hogy a nagyvilág feltámaszt dombok nyílnak mint a temetők Zöld lelke száll égre minden sírnak s átsajdulnak belénk őserők ? Mert valami mindig fennen izzik telekben is tündökölve ég Vakít? Becsap? Fn már szétujjongnám ki Petőfik száz üzenetét Miért nem ül ki ma is homlokunkra De nem lehet! Naponta gyötörten negyvennyolc vagy ötvenhat heve? az az Egy is szüntelen veszít ! Adózunk csak komor koszorúkra Nem sírjában mibennünk forogva ez a magyar mai fegyvere? ! átkozza meg győztes verseit! Vesszőfutás Petőfi nyomában Segesvárig vagy Barguzinba? Melyik játék fogadta be testét ? Bennünk kellene nyugodnia! De nincsen nyugta még holtában se: kukoricásban csörtető futás! Ő istenverte csüggedő magyar, hol a drága büszkeség a láz? ELŐ MÚLT 1998. július 22. Ma is vannak a két népnek közös érdekei, feladatai A népek tavaszán és nyarán. 1848-ban Európa jelentősebb fővárosaiban kitűzték a forradalom lobogóit. Párizs, Berlin, Bécs, Pest és Bukarest a népek szabadságvágyának a központjává váltak akkor, amikor a polgári értékrendet a társadalom megváltoztatásával próbálták érvényesíteni. Az említett városokban megfogalmazott forradalmi programok a demokratikus szabadságjogok érvényesítése mellett a nemzeti egység szükségességét és az úrbériség megszüntetését is követelték. A forradalom reménysugara áthatotta mind a román 1848-as nemzedék, mind pedig a magyar forradalmárok szívét. Paradox módon, 150 esztendő múlva, napjaink romániai társadalma ismét forradalmi reformok előtt áll. Korunk forradalma azonban békés átalakulást jelent, mely a társadalmi változásokban, a gazdasági szerkezetváltásban és a politikai élet reformjában konkretizálódik. 1998- ban azonban nem a bojárság vagy a nemesség kiváltságait kell megszüntetni, hanem azokat a neokommunista struktúrákat, melyek a továbbiakban is szét akarják zúzni földrajzi környezetünk emberi-civilizációs értékeit. Az 1848-as forradalom programjai nemcsak a társadalom demokratizálódását, vagy éppen a civil szféra szabadságeszményeit szolgálták. Fő megvalósítása a jobbágyság megszüntetése és földhöz juttatása volt Erdélynek, illetve az ilyenszerű, hasonló politikai próbálkozások Havasalföldül és Moldvában. Napjainkban a romániai törvényhozás egyik legfontosabb feladatköre, a kormányzási programnak megfelelően, a földtörvény-módosítás második szakaszának a végrehajtása kell hogy legyen, vagyis a szántó- és erdőterületeknek a visszaadása jogos tulajdonosaiknak, illetve a mezőgazdaság és az erdőgazdaság fejlődéséhez szükséges jogi keret biztosítása. ha az 1848-as nemzedék a kereskedelem szabadságáért, a korlátozások nélküli gazdaság biztosításáért szállt síkra, a jelenlegi kormánykoalíció olyan életképes gazdasági szerkezetet kéne hogy létrehozzon, mely lehetővé tegye az ország felzárkózását az euroatlanti struktúrákba. Nekünk, a romániai magyar kisebbség képviselőinek, rendkívüli eszményt, lelki kötődést jelentenek az 1848-1849-es esztendők forradalmi eseményei, hiszen mi akkor nemcsak egy radikális forradalmi programot léptettünk életbe, de egyben őseink kénytelenek voltak megküzdeni a korszak két legerősebb ellenforradalmi hatalmával: a Stabsburg-hadsereggel és a cári csapatokkal. Bár a magyar forradalmat másfél esztendei küzdelemsorozat után leverték, megvalósításait nemcsak a magyar nemzet, hanem az erdélyi románok is élvezhették. A jobbágyság megszüntetése és földhöz juttatása döntő módon hozzájárult a román parasztság társadalmi felemelkedéséhez. Ugyanígy az erdélyi román polgárság is haszonélvezője volt a magyar forradalom által kikiáltott gazdasági környezetnek, ami e közösség számára is lehetővé tette a szabad polgári fejlődést. Éppen ezért azt javasolnám, hogy rendkívüli körültekintéssel elemezzük a román és a magyar forradalmárok közötti ellentéteket. A két nép közötti konfliktusok okait, mindkét esetben a nemzet történeti fejlődésében kell keresnünk, de nem feledkezhetünk meg a császári udvarnak népeket egymás ellen uszító politikájáról sem. A korabeli események pontatlan ismerete megnehezíti a román-magyar közeledést, mely mindkét nép számára oly szükséges volna. Állításom ismét a forradalom történelmi tapasztalatával próbálom igazolni. A magyar forradalom leverese után a Habsburgok bosszúhadjárata nemcsak a magyarokat érintette. A bécsi udvar nem teljesítette a románoknak tett ígéreteit sem. Sőt, Avram láncát, nemcsak hogy megalázták, hanem ugyanabba a gyulafehérvári börtönbe zárták egy ideig, ahol 1785-ben Horea és Cloşca tartózkodott. Akárcsak a forradalom idején, ugyanúgy az ezredforduló végén a két népnek vannak közös érdekei, feladatai. Mindez azonban csak a reális partnerség révén érvényesíthető, ahol a többség tiszteletben tartja a kisebbség érdekeit! Dr. GARDA DEZSŐ, az RMDSZ parlamenti képviselője Elhangzott a parlament június 25-i ünnepi ülésén. Gál Sándor ezredes, a székelyföldi forradalmi csapatok főparancsnoka. Vajon sikerül-e megmenteni csíkszentgyörgyi szülőházát az enyészettől? Nem lehet elég gyakran idézni a történelem nagy eseményeit, hogy tudatosíthassuk tanulságait a ma emberében. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc feltétlenül ilyen mozzanata történelmünknek, éppen ezért a 150. évfordulós rendezvényeket korántsem lehet letudni a március 15-i ünnepi megemlékezésekkel. Jövő esztendőre átnyúló változatos rendezvénysor szolgálja a méltó emlékezést nálunk és mindenhol, ahol értékelni tudják a korszakváltó eseményeket. Az évfordulós naptárt lapozva szinte mindennap találni emlékezésre, emlékidézésre méltó történést. 1848. június 15-én székgyűlést tartottak Csíksomlyón; augusztus 14-én Móricz József őrnagy vezetésével csíki zászlóalj indul a délvidéki hadszíntérre; október 16—17-én Székely Nemzeti Gyűlés Agyagfalván. Most szomorú esemény kínálja az alkalmat az emlékezésre, közeleg július 31., Petőfi Sándor halálának (eltűnésének) évfordulója. Összeállításunk tisztelgés a költő emléke előtt, s emlékeztető az évfordulós esztendő rendezvényei folytonosságának szükségességére. A Csíki Székely Múzeumban egész évben (s a tervek szerint jövőben is) nyitva tartó az 1848-49-es forradalom és szabadságharc csíki dokumentumai című kiállítás. A hosszas nyitva tartást az évfordulós rendezvények elhúzódása mellett mindenekelőtt a kiállított dokumentumok sokszínűsége indokolja. A közönség érzi, értékeli a kiállítás jelentőségét, ezeken a meleg nyári napokon is akad nézelődő a múzeum ódon termeiben. Szőcs János muzeológus, a kiállítás anyagának összegyűjtője mondta: úgy válogatták össze a szabadságharc csíki dokumentumait, hogy közben magyarországi és európai kitekintést nyújtsanak az 1848-as forradalmas esztendő eseményeire. Több, először itt kiállított dokumentum tanúsítja vidékünk lakóinak cselekvő részvállalásátA harci eseményekben, hosszú lajstromokon olvasható a harcokban részt vevő és hősi halált halt honvédek, nemzetőrök neve. Egyik németül írt, nehezen olvasható kihallgatási jegyzőkönyvben csíkszentimreiek vallanak a nyergestetői ütközetben történtekről.- Milyen érdekes, Svájcból jött riedeni vendégek segítették a muzeológust kibetűzni a szöveget. Első ránézésre megmondták, valószínűleg magyar írhatta a jegyzőkönyvet, mert nem tudott jól németül. Ez már bukás után történt, nyomban akadtak kiszolgálók a győzteseknek... Felvételünkön a március 15-i ünnepség koszorúinak szalagjai láthatók. Egyfajta, leltárba vett dokumentumok ezek is, kései utódaink majd láthatják: tudtunk és mertünk ünnepelni. (KRISTO ROBERT felvétele) „Ezernyolcszáznegyvennyolcban nem így volt...” Évfordulós esztendőben élünk, szinte minden napra esik valami emlékezetre méltó. A magyar szabadság csillaga. 1848 eseményeit már csak azért is illik megünnepelnünk, mert mi, székelyek tevékenyen részt vettünk abban, hogy ezúttal ne említsem Petőfi untig hangoztatott elismerő sorait. De említsük Jókai Mórt, aki amellett, hogy írta és fogalmazta Petőfivel a Tizenkét pontot, megérte a forradalom ötvenéves évfordulóját és előszót írt az 1898-ban megjelent képes jubileumi kiadványhoz. Nem egyebet mondott előszavában, mint a következőt: „Míg magyar él, míg szabad timber él e honban, kegyelettel fognak visszagondolni ez évre, annak történelmére s történetalkotó alakjaira." Magát is belegondolja ez utóbbiak sorába, joggal. Meg is fogalmazza egyetlen mondatban az újkori magyar történelem legnagyobb fegyvertényét: „Teremtettünk a népből nemzetet." Kiadói lelemény, hogy a dévai Corvina Kiadó most megjelentette a nevezetes félévszázados kiadvány hasonmásának első kötetét. A szerkesztő, Bálint Zsombor előszavában megjegyzi, hogy a száz évvel ezelőtti kiadványban a „tetten érhető szemléletmódot már rég túlhaladta a történelem”, ezért „leporolták a szövegről a régi helyesírást” és a túlfűtött, ma nevetségesen ható szemléletmódot. (Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy ez az ominózus „szemléletmód” nem feltétlenül hatna nevetségesen, ha nem manipulálná még ma is szemléletmódunkat a Trianonnal ránk erőszakolt politikai gyomirtó szándék, vagy a sanda félelem!) Tény, hogy becses és a közölt negyvennyolcas képek révén közhasznú kiadványt bocsátott útjára a dévai Corvina. A kiadvány értékét személyes emlékkel is emelném: az ötvenes években, nagyanyám kibédi betűparadicsomában fedeztem fel Vargyas Elek 1859-ben kiadott történelemkönyvét a magyar negyvennyolcról. Azok a képek (itt vannak a hasonmás kiadásban is!) belém ivódtak és életutamat meg is határozták, amennyiben a történelemtanári pályára adtam fejemet és írástudói magatartásomat is véglegesen befolyásolták. Kik láthatók ezeken a képeken? Csak egy szuszra: Kossuth Lajos és Széchenyi István, Petőfi és Jókai, feleségestül, ahogy dukál. Aztán Deák, a haza bölcse. Batthyány Lajos, első felelős miniszterünk, véres csatajelenetek, korabeli városaink képe. Jaj, a zalatnai vérfürdő is látható, az elbutított primitivizmus tobzódása. Barabás Miklós, Orlay Petries Soma, Than Mór és Zichy Mihály festményei nemcsak negyvennyolcnak, hanem a magyar művészettörténetnek is kér dokumentumai. Marczaly Ilenrik eszmefuttatása a szabadságharcról már csak azért is figyelemreméltó, mert eleddig nem jelent meg Erdélyben és akárcsak a könyvnek, a történeti előszónak is várható folytatása. Az évfordulós emlékezés hullámhosszán. BERECZKI KÁROLY