Hargita Népe, 2001. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
2001-03-15 / 62. szám
A nagy nap Petőfi talán le se feküdt, vagy ha lefeküdt, nemigen aludt, mert már hét órakor reggel talpon volt. Benézett Jókai szobájába, felköltötte, aztán nyugtalanul sietett a Pilvaxba. Útközben Vasvárival találkozott, ki szintén a Pilvaxba tartott. Borongós, ködös, szinte pépes márciusi pirkadás volt, csípős szél fújdogált, és feszegette a még jobbára csukott boltok cégtábláit. A Pilvaxban még nem volt senki, csak a korán kelő Bulyovszky Gyula, minélfogva még visszamentek mind a hárman Jókaiért, kinek szobájában tanácskoztak ama néhány bevezető szó fölött, mellyel a tizenkét pontot proklamálni fogja. Kevéssel nyolc óra előtt most már négyen nyitottak be a Pilvaxba,de még most is kevesen voltak, ami láthatóan lehangolta a türelmetlen Petőfit. Vártak még egy kissé, lassan szállingóztak a tegnapi „héroszok”. Éppen a leglármásabbak maradtak el. Megjött Emődy, Vajda, majd a hórihorgas Pálffy Albert nyitott be. Különösen megörültek báró Nyáry Albertnek. Betoppant Degré, aki vidékről jött, egy pár jurátus is beváltotta a szavát, de még mindig igen szegényes gyülekezet volt egy forradalomcsináláshoz. Nem rebellis a jóság hullámzását. Végre kilenc felé annyian gyűltek össze, hogy Jókait felerőszakolták egy asztalra. Jókai felállt, és felolvasta pár bevezető szóval, hogy „mit kíván a magyar nemzet”. „Valami villanyos melegség állta el akkor minden tagomat - írja ő maga - érzem, hogy végzetes szó az, amihez kezdek, de el voltam rá szánva, ha áldozatul esem is.” Utána Petőfi olvasta el a Nemzeti dalt. Ekkorra már mind odagyűltek a vásárosok is, s a dal refrénjét utána zúgták ők is: „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk”. A „főpróba”, mert annak kellett azt tartani, kitűnően sikerült. A vers feltüzelte az ifjúságot, s most már lelkesedve indult a megállapodások szerint az orvosi egyetem felé, a Hatvani és Újvilág utca sarkán levő épület udvarára. Még mindig nagyon kicsiny volt a csoport, de a felkokárdázott ifjak, kik előtt egy trikolort vitt egy nagy termetű jurátus, felkeltették útközben az érdeklődést. Minden lépésnél nőtt a csoport: Éljen a szabadság! Egyenlőség! Éljen Kossuth! - kiáltások hangzottak. Az orvosifjúság, dacára, hogy leckeóra volt, otthagyván professzorait, az udvarra tódult, hol Jókai ismételte rövid beszédét. „Testvéreim, a pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul. Haladnunk és boldogulni kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, melyeket tőlünk eddig elvontak, s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel.” Petőfi elszavalta a Talpra magyart, s a menet, most már az orvosnövendékekkel megszaporodva, sorbajárta a többi fakultásokat. Az Egyetem térről újra visszaindult ezerekre és ezerekre szaporodva, megállt a Hatvani utcában a Pálffy-ház előtt, amelynek földszintjén akkoriban a Landerer és Heckenast nyomda volt. Petőfi felállt a kapu alatti szögletkőre. - Most egy bizottság bemegy a nyomdába, s kinyomtatja a tizenkét pontot. Addig türelem idekünn. Havas eső szitált az égből. A rivalgó tömegek az esernyőket rázták a levegőben. - A Nemzeti dalt is nyomassák ki - követelte a tömeg. Jókai felkiáltott: - Le az esernyőkkel! Hogy állunk maholnap esetleg golyók elé, ha az esőcseppek is terhünkre vannak? Mire suhogás támadt a levegőben, mintha ezer madár leszállna, ezer esernyő kapcsolódott le. Erre Petőfi vezetése alatt Jókai, Vasvári, Degré és Irinyi behatoltak a nyomdába, mint a nép küldöttei. Az ajtó nyitva volt. Könnyen bemehettek. Landerer Lajos a nyomdahelyiség ajtajában várta őket. - Azért jöttünk - fordult Petőfi Landererhez -, hogy e két kéziratot kinyomassuk. Landerer megnézte a kéziratokat. - Lehetetlen - felelte szárazon -, nincs rajta a cenzor engedélye. A nép küldöttei zavartan néztek össze. Landerer odasúgja Irinyinek: - Foglaljanak le egy sajtógépet! Egy géphez lépett most Irinyi - E sajtót a nép nevében lefoglaljuk, és követeljük kéziratunk kinyomatását. - Az erőszaknak nem állhatok ellen - felelte Landerer ünnepélyesen, és megparancsolta szedőinek, hogy munkába fogjanak. A kéziratokat apró darabokra metélték, hogy minél gyorsabban kiszedhessék, addig a nép türelmesen várt és ázott odakünn, anélkül, hogy esernyőjét használta volna. Hogy együtt tarthassák, Degré, Irinyi, Jókai és Egressy beszédeket tartottak. Különösen Jókai derekasan viselte magát. Belemelegedett. Térült, fordult, mindenütt ott volt, mintha három példányban lenne meg. Majd a nyomdába szaladt, majd künn lelkesíti a közönséget. Az emeleten levő kaszinóból egy mágnás magához hívatta eközben, és azt a tanácsot adta az ifjúságnak, hogy be kellene venni egyik pontnak a papi jószágok elvételét is. - Persze-jegyezte meg Jókai -, hogy ezzel a ponttal összetörjük a többi tizenegyet. Végre ki volt szedve a kézirat. Betették a gépbe, s Petőfi, Jókai tették az első mozdulatot a gépen, hogy mintegy jelképileg a magok munkájának vállalják az előállítás tényét is. Irinyi azon nedvesen kikapta a gép hengerei közül az első példányt, s rohant vele a néphez, az utcára. Egyik kezében óráját tartván, másikban a nyomtatványt lobogtatva, messzedörgő hangon kiáltá: - Március tizenötödike délelőtt fél tizenkettő nagy időszak a magyarok történetében, íme, itt van a sajtószabadság első példánya, a nép hatalmának első műve. Akármi szabadsága fog is lenni egykor a magyarnak, az a dicsőség mindig megmarad, hogy a legnevezetesebbet, a sajtószabadságot magunk vívtuk ki. De már ezelőtt a szentség előtt, e kis darabka sustorgó papír előtt még a kalapokat is levette a közönség, s fedetlen fejjel állt ott az esőben, mintha imádkoznék. A nép hatalma tehát megtermé első gyümölcsét, de milyen csodás ez a hatalom, melynek külső formáit sohase látták a magyarok, mint az istenét, alig állt egyébből, mint egy kis akaratból. Olyan egyszerűen, simán ment minden, hogy szinte hihetetlen. Legyen világosság!-mondja a nép, és világosság támad. Ezalatt különben egész Pest talpon állt. A Hatvani utcát le a Kerepesi úti Fehér Hattyúig és a Beleznaykertig sűrű tömegek járták megszállva, a kocsiközlekedés szünetelt. Örömmámorban úszott mindenki. A kereskedők becsukták boltjaikat a vonalon, és beálltak tüntetőknek. Az ifjúság félénkebb alakjai előkerültek. Déltájban az arisztokrácia néhány tagja is ott volt látható, várakozva a nyomtatvány egy-egy példányára. A legnagyobbakhoz, a leggazdagabbakhoz csatlakozott a salak is. Egy kövér fickó, ki selypítve beszélt, s kiből a hetvenes évek „Mohácsi báci”-ja lesz, nemzeti színű szűzben „Éljen III. Lajos” feliratú, lengő kakastollal kereste a feltűnést, de csakhamar letépték róla, hogy az ünnep méltóságát megőrizzék. Bizait, a hírhedt „nemzet báróját” hasonlóan eltiltották a szerepléstől. Az ifjúság vigyázott a szabadság első napjának jó hírére. Ellenben szélesre ereszti fantáziáját, s minthogy e bűvös szerdai napon csak kívánni kellett valamit, s mintha az Aladdin csodalámpája gyúlt volna ki, egyszeriben minden teljesedett, hát támadtak is kívánalmak. Valakinek eszébe jutott, hogy ingyen előadás kellene estére a népnek. Nosza hamar egy küldöttséget kell meneszteni a Nemzeti Színház igazgatóságához, hogy adassa elő estére a Bánk bánt. A küldöttség csak nagy nehezen bírt elhatolni a színházig, de az előadás meglett. Délután a múzeum előtt gyülekezett a sokaság. Az ifjak fölvitték Kubinyihoz, örök emlékül leteendők a múzeumba, az első szabad sajtóterméket. A künn összegyűlt nép a Talpra magyart kívánta. Már ötödször a Talpra magyart. Nem bírt vele betelni. MIKSZÁTH KÁLMÁN Amin a szabad sajtó első termékei készültek: nyomdagép a Landerer-Heckenast nyomdából A Pilvax kávéház, 1848-ban a Forradalmi Csarnok (Preiszler József rajza) Barabás Miklós: Vasvári, Jókai és Petőfi a nyomda előtt Petőfi szavai „ Ekkor Petőfi fölemelkedik, mint egy túlvilági alak, mint megtestesült népszenvedés, mint egy ezeréves tantaluszi szomjúság, mint végítélet halálangyala. Elüvölti Nemzeti dalát. E hangok leírhatatlanok. Most is hallom és látom azokat, és örökké fogom látni és hallani, mert e kép és hang elválaszthatatlanok. Leírhatatlan e dalnak hatása a népre, mely nőttön nőtt s megesküvék isten szabad ege alatt. ” (Egressy Gábor: Képek a pesti forradalomból március 15-kén, Életképek, 1848. március 26. A színész először az Egyetem téren hallotta a verset.) Petőfi Sándor 15-dik március, 1848 Ott áll majd a krónikákban Neved, pesti ifjúság, A hon halálórában Benned lelte orvosát. S te szívem, ha hozzád férne, Hogy kevély légy, lehetnél! E hős ifjúság vezére Voltam e nagy tetteknél. Egy ilyen nap vezérsége, S díjazva van az élet... Napóleon dicsősége, Te veled sem cserétek! magyar korán reggel, sopánkodott Jókai, ki Bulyovszkyval egyetemben amellett volt, hogy mintsem nevetségessé váljanak, inkább ne csináljanak semmit, de Petőfit nem lehetett eltántorítani. Különben is a kávéház nem volt néptelen. Éppen szerdai nap és pesti vásár lévén, sok idegen reggelizett az asztaloknál, akik mind kíváncsian és érdeklődve nézegették az if MÁRCIUS 15 2001. március 15. Petőfi Sándor naplójából Pest, március 15.1848. Szabad a sajtó!... Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége, szívembe mártanám kardomat, s úgy írnám le haldokolva, piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnalsugarai. Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtáról a bilincs... vagy van olyan egysig’it, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága? Üdvöz légy születésed napján, magyar szabadság! Először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, ÿdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet! Oh szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utolsó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt... s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség! Vélemények „Itt forradalmi jellem három emelkedik ki: Vasvári, Petőfi, Jókai, még lehet negyediknek, de messze hátuk mögé tenni Egressy Gábort. Ezekben nyilatkozik a forradalom minden inspirációival. Ezeknek semmi személyes ambíciójuk nincs, ők eszmék emberei, a szabadság fanatikus apostolai. Elszánt, szelíd jellemek. (...) Bizonyos lehet mindenki, hogy ők minden percben meghalnak doktrínáikért. " (Kovács Lajos levele gr. Széchenyi Istvánnak; Pest, 1848. március 22.) „Petőfi ez utóbbi időkben többször lépett föl mint szónok. Velős rövidség s metsző és jelölik beszédeit, melyek megannyi villámok politikánk viharnehéz egéről, s melyek mindig találnak, s a népet leglángolóbb lelkesedésre gyújtják. Petőfi tökéletes demokratikus jellem, erő, nyíltság és szilárdság teszik fővonásait. Rendíthetlen becsületesség legfényesebb erénye. " (A Reform c. újság Petőfi című cikkéből, 1848. április 13.) *