Hargita Népe, 2001. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

2001-05-08 / 105. szám

3 ■ahogy mi látjukWÈÊÊÊÊÈÈÊÈÈEÊÈÈEE Mi jut a helyi költségvetéseknek? Többször is írtunk már az idei állami költségvetésről. Annak nyilvánosságra hozása (megjelent a Hivatalos Közlöny 214-es, április 26-i számában) nyomán érdemes körüljárni néhány olyan előírást, számadatot, amelyek a helyi költségvetésekkel kapcsola­tosak, illetve tételesen megyénkre vonatkoznak. Kezdenénk a helyi költségvetések kiegyensúlyozását célzó - a megelőző időszakokban egyébként sokat vitatott - jövede­lemadóból számfejtett összegekkel: az állami költségvetés ezen bevételéből a helyi tanácsoknak 4000 milliárd lejt osztanak vissza, ebből 1019,7 milliárd lejt a megyei tanácsok saját költ­ségvetéseinek. Hargita megye vonatkozásában ez 70,226 milli­árd lejt jelent, amelyből 17,556 milliárd lej a megyei tanács saját költségvetése számára, 52,669 milliárd lej pedig a helyi költségvetések kiegyensúlyozására. Idetartozik az is, hogy e hónaptól kezdődően az állami költségvetés által bevételezett jövedelemadóból 35%-os kvóta illeti meg azon területi-köz­igazgatási egységet, amely területén kifejti tevékenységét az adott munkaadó, 10% a megye saját költségvetését és 15%ma­­rad a megyei tanács rendelkezésére a megye municípiumai, városai és községei költségvetéseinek kiegyensúlyozása céljá­ból. Ezen előírás gyakorlatba ültetése végett azon adófizetők (cégek), amelyek egy adott helységben állandó munkapontok­kal (egységekkel) rendelkeznek a területileg illetékes pénzügyi hatóságnál fiskális bejegyeztetésüket kötelesek kérni. Nos, e tekintetben az eljárás több mint bonyolultnak ígérkezik: a szó­ban forgó előírás alkalmazására a közpénzügyi és a közigaz­gatási minisztériumoknak május 2-ig módszertani normákat kellett volna kidolgozniuk, ám az nem készült el. Félhivatalos értesüléseink szerint olyan technikai, gyakorlati jellegű prob­lémák merültek fel, amelyek érdembeni rendezésén egyelőre még csak a fejüket törik az illetékesek... Sokak által vitatott és kifogásolt probléma az iskolák és a nap­közi otthonok, valamint a mezőgazdasági szaktanácsadó közpon­tok költségeinek finanszírozása (is) a helyi költségvetés által (amit a 32/2001-es sürgősségi kormányrendelet írt elő). Ezt pró­bálja lerendezni a költségvetési törvény 31. cikkelye, illetve a 8, a 8a és 8b számú mellékletek. Ezek értelmében a helyi költségveté­seknek visszautalnak az állami költségvetés által beinkasszált áfából (TVA). Hargita megye esetében ez 406 127 800 000 lejt jelent, amelyből 403 084 800 000 lej az egyetem előtti oktatás finanszírozására, 1 297 000 000 lej a napközi otthonoknak, 1 746 600 000 lej pedig a mezőgazdasági szaktanácsadó köz­pontok számára. A 8b számú melléklet előírja, hogy a szóban forgó összeget milyen célra lehet felhasználni. Megyénk vonat­kozásában az iskolák esetében mintegy 387 milliárd lejt sze­mélyzeti kiadásokra, 2,6 milliárd lejt ösztöndíjakra és 5,5 milliárd lejt tankönyvekre. Ezzel egyidejűleg a törvény ren­delkezik az iskolai hálózatban maximálisan foglalkoztatható létszámról is. Hargita megyében: összlétszám 6869, amely­ből különleges iskoláknál 129 (őket a megyei tanács saját költségvetéséből finanszírozzák), tanügyi szakszemélyzet pe­dig 5071. És, ha már létszámról esett szó, utalni kell arra is, hogy a törvény rendelkezik a megyei, illetve a helyi tanácsok saját apparátusaiban foglalkoztatott létszám felső határáról is. A Hargita Megyei Tanács esetében az alkalmazottak szá­ma maximum 100 lehet, a helyi tanácsok esetében pedig 12-75 között (a lakosság száma függvényében). Végezetül még egy problémára érdemes utalni: az esetleges szubjekti­vizmusok elkerülése végett a jövedelemadóból számfejtett összegeknek a területi-közigazgatási egységekre való lebontá­sát kritériumrendszer szabja meg (abban szerepel annak terü­lete, a tanulók száma, a szociális intézményekbe beutalt szemé­lyek száma stb.) HECSER ZOLTÁN ­­­árom tészakerítésen túl, a KÖ­MÉI ves-patak mellett, a Tiszás-tanyán, zsindellyel és dránicával fedett épületek­kel körbevett telken, kies környezetben él Varság u­tolsó citerakészítője, a 78 éves Mátyás Lajos. Amint a citerát hozzuk szóba, menten előkotor a pad alól egyet. Kérdésünkre, hogy eladó-e, határozottan kijelenti: netp, mert ezt az unokájának, Albertnek készítette. Ezen gyakorol a legényke. Viszont, ha valóban érdekel a hang­szer, meg lehet rendelni nála, mind­össze 150 ezer lejért. — Édesapámtól­­, aki szintén aszta­los volt, akárcsak én­­ örököltem a mesterséget. Úgy számolom, hogy 200-at készítettem mostanig. Zenekar­oknak Koronára, Zetelakára, még Csíkból is jöttek megrendelők. A hajda­ni híres varsági citerazenekarban is játszottam. Emlékszem, egyszer Buka­restben, valamelyik fesztiválon egy ro­mán együttes tagjai is megcsodálták a hangszert, valósággal elbűvölte őket a citera hangja. Folyton figyelték azt is, ahogyan játszunk rajta - emlékszik vissza a régi időkre az idős mester. Közben megpendíti a húrokat, s egymás után játssza el a varsági repertoár da­rabjait. Az idős mester műhelyében még olyan szerszámkészlet található, melyeknek már múzeumokban lenne a helyük. Még azokat használja. A kert tövében bükkfa­hasábok száradnak, hiszen a hangszer két „ bütüje” kemény fából készül. A cite­­ratest pedig bog nélküli fenyőfából. Az ilyen hangszerfának való fenyőt úgy kell előzetesen megkeresni erdőn. A citera felhúrozása ugyancsak szakértelmet igényel -jó fül kell hozzá. Egy időben lehetett vásárolni a boltokban kimon­dottan e célra szolgáló húrokat, de megteszi azt a drótsodronyból kibon­tott acél drótszál is - úgy magyaráz a mester, mint aki semmi titkot nem őriz. S hogyha kerülne olyan fiatalember, akit érdekel a szakma, szíves örömest betanítaná, mert úgy tűnik, továbbra sem vész feledésbe a citerázás. Leg­alábbis Varságon nem. Vass András kultúrigazgató arról tájékoztatott, hogy e nagyközségben újraéledt a citeraze­­nekar. Három nemzedék: az idősek, a középkorúak és az iskolások pengetik a hangszert egy-egy nagyobb rendezvé­nyen. Az iskolában idéntől bevezették a citeraoktatást. Hetente kétszer, csütör­tökön és pénteken két-két órában tanít­ják a hangszerkezelést, az arra fogé­kony tanulóknak. Ily módon a nemze­dékről nemzedékre öröklődő citerázás nem megy feledésbe Varságon. Egyelő­re még a szülők meglévő citeráit akasztják le a szegről, s hozzák maguk­kal a tanulók az órákra, de előbb-utóbb elkészíttetik a saját hangszerüket Má­tyás Lajossal. Mert Varságon úgy tart­ják, hogy nem számít citerásnak az, aki­nek nincs saját hangszere. Az idős mes­ter pedig reméli, hogy még lesznek olyan falubeliek, akik felkeresik tanyá­ján, s megrendelik nála a hangszert. Mert a varsági férfi számára olyan üze­net-jelkép a citera, mint a menyecské­nek a sulyok. KRISTÓ TIBOR Az utolsó citerakészítő Székelyvarságon Az idős mester unokája citeráján játszik KÖRKÉP 2001. május 8. Nem ilyen támogatást érdemel az egyház - Szász Jenő udvarhelyi polgármester közleménye­­ Az önkormányzati ülés után az RMDSZ-elnök, Ladányi László és az RMDSZ-frakció vezetője, Bor­­báth István sajtóban megjelent ma­gyarázkodása még mindig érthetet­len számomra: miért kellett eluta­sítani a katolikus egyház papi ott­hon építésére tett kezdeményezé­sét? Saját pénzből, saját területén. Érthetetlen számomra, és sajná­lattal állapítom meg, hogy az elva­­kultság ilyen értelmetlen döntésekre sarkallhat némelyeket. Mert nem te­kinthetünk el attól, hogy a 2000 éves a katolikus egyház és államalapító Szent István királyunk 1009-ben alapította a gyulafehérvári római ka­tolikus érsekséget. Ez az eset ékes bi­zonyítéka annak, hogy meggondolat­lanul, csupán az ellenkezés öröméért hogyan képes az RMDSZ-frakció vezetője közösségellenes döntéseket rákényszeríteni a testületre. Mert a nyugdíjas papok számára építendő otthon senkit nem sért. Kétezer éves történelmi egyhá­zunk nem ezt a támogatást érdemli. Ugyanis, ha helyben így viszonyul az RMDSZ az egyházakhoz, ak­kor vajon hogyan támogatja az RMDSZ az egyházi ingatlanok visszaszerzését? És a történelmi egyházak felügyelete mellett szü­lető magyar egyetem ügyét? Nem szeretném hinni, hogy ezek csupán üres szólamok, bár a papi otthonnal kapcsolatos elutasító RMDSZ-álláspont miatt tanácstalan vagyok, hiszen nincs helytálló magyarázat rá, s szükségtelen a magyarázkodás is. A székelyudvarhelyi Polgármes­teri Hivatal és jómagam továbbra is támogatjuk a papi otthon felépítését. Remélni tudom, hogy előbb-utóbb az RMDSZ-frakció is jobb belátásra tér: felhagy az értelmetlen egyházel­­lenességgel. SZÁSZ JENŐ, polgármester Székelyudvarhely(2001. május 2­­1. ) Kiegészítés: A Polgármesteri Hiva­tal jóváhagyásra előterjesztett kérését tá­mogatták: Balázs Piroska - független kép­viselő, László János, Szabó Attila, Simó Ferenc, Molnos Zoltán, Máthé András, Lőrincz Csaba, Orbán Árpád - képviselők, valamint Bondor István, Ványolos István és Incze Zoltán - RMDSZ-es képviselők. Nem támogatták: Ladányi László - RMDSZ-elnök, Borbáth István - frakció­­elnök, Iszlai József, Bölöni Piroska, Magyari Dénes, Péter Pál, Simon Károly -­ RMDSZ-es képviselők. 2. ) Kivonat az ülés jegyzőkönyvéből: Borbáth István RMDSZ-frakcióelnök - 45 évvel ezelőtt, amikor megszületett, akkor is Papkert volt; sajnálja, hogy ki­­vágták onnan a cserefákat, amivel be volt kerítve, és nem tudja, ki adott erre engedélyt. Válaszolni szeretne a polgár­­mester úr beszédére, amely nagyon be­hízelgő Kovács esperes felé. Amikor Kovács esperes nem volt itt, akkor is Papkert volt, amikor Kovács esperes nem lesz, akkor is Papkert kell marad­jon, és nem tudja, hogy főesperes vagy alesperes. Van más vélemény is. Felhívás Székelyudvarhely város Önkormányzati Testületéhez! A Magyarok Székelyföldi Társaságának udvarhelyi cso­portja mélységes megdöbbe­néssel követi a székelyud­varhelyi önkormányzatban dú­ló ellentéteket. Úgy hisszük, hogy mindaz, ami ma történik az önkormányzati üléseken - lásd a legutóbbi ülést - nem a városépítést szolgálja, épp el­lenkezőleg: a bomlasztást, az öncélú vagy érdekközpontú viták elmélyülését. Felkérünk ezért minden önkormányzati képviselőt, hogy hivatástu­dattal és felelősséggel tegye­nek eleget választási ígérete­iknek. A felhívást HEGYI SÁN­DOR református lelkész, OLÁH JÓZSEF orvos, NAGY ÉVA nyugdíjas könyvelő, NAGY PÉTER festő, NAGY PÁL nyugdíjas főorvos, BA­LÁZS PIROSKA főgyógysze­rész, BARABÁS SÁNDOR nyugdíjas, INCZE BÉLA volt parlamenti képviselő, AL­BERT SÁNDOR református lelkipásztor, KOVÁCS SÁN­DOR főesperes, LŐRINCZ GYÖRGY író írta alá. Megépülhet a Papkertben a papi otthon Az Udvarhelyszéki RMDSZ május 4-i sajtótájékoztatóján Ve­­restóy Attila szenátor ismertette azt a közleményt, melyet ő, mint a széki RMDSZ elnöke és Ladá­nyi László városi RMDSZ-elnök adott közre. A közlemény leszöge­zi, hogy „megépülhet a székely­udvarhelyi Papkertbe tervezett papi otthon. Sem az RMDSZ-nek, sem tanácsosainak nincs és nem volt ki­fogása az otthon létesítését illetően, sőt támogatják azt”. Csupán azért nem szavazták meg az áprilisi ülé­sen ennek felépítését, mert van egy 1999-ben hozott városrendezési terv, mely szerint a „Papkert a vá­ros lakossága számára fenntartott szabadidő-, sport-, valamint köz­érdekű terület. Ezt az akkor is polgármesterként tevékenykedő Szász Jenő határozta így el”. „Az RMDSZ-tanácsosok kezdeménye­zik az általános városrendezési terv módosítását, és felkérik a nem RMDSZ-frakcióhoz tartozó taná­csosokat, hogy szavazataikkal tá­mogassák azt.” És támogassák „az UPE-s tanácsosok által többször visszautasított, a református egyház által a Kuvar negyedbe tervezett óvoda felépítését”.­­ Nem szeretnénk azt, hogy úgy tűnjön, a városi tanács egyik felekezet kérését elfogadja és a másikét sorozatosan elutasítja. A RMDSZ minden egyházi feleke­­zetet egyformán segít és támogat. Ez az RMDSZ széki elnökségé­nek döntése - fejtette ki Verestóy Attila, majd a Sapientia magán­­egyetem kapcsán beszámolt, ar­ról, hogy a TDRP vezetőivel tör­tént egyeztetés során kérték, hogy a magánegyetemünk ügyé­ben külön korlátozásokat és tiltá­sokat ne vezessenek be. Az ide­iglenes engedélyeztetést - ami egy kormánydöntés témája - mi­nél hamarabb juttassák az érde­keltek kezébe. Remélem, hogy ez pár héten belül megtörténik. Antal István képviselő, a parlament ipari bizottságának el­nöke beszámolt arról, hogy a Hargita megyei utak ügyében próbálkoznak azzal, hogy a Székelyudvarhely-Segesvár, va­lamint a homoródmenti útszaka­szokat országos utakká nyilvánít­sák, hogy az országos útalapból pénzt kaphassanak karbantartásuk­ra, mert a jelenlegi megyei pénz­alapból ezeket az útszakaszokat nem lehet kellően rendbehozni, ha­csak nem vesznek fel hosszú távú kölcsönt, vagy nemzetközi pályá­zat útján nem szereznek rá pénzt. BÁGYIBENCZE JAKAB

Next