Hargita Népe, 2004. július (16. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-20 / 168. szám
// MŰEMLÉKVÉDELEM 2004. július 20. Turulmadaras emlékműveink Egyik legősibb szimbólumunk a turulmadár, a honfoglalás mondakörének mitikus madara. Anonymus szerint az Árpádok ősanyját, Emesét álmában turulmadár képében „isteni látomás” közelítette meg, s reá szállva teherbe ejtette, miután úgy érezte, hogy méhéből forrás fakad és ágyékából dicső királyok származnak majd. Tőle eredeztetik az Árpád-ház nagy királyait, mint ahogyan a magyar nép elsokasodását is. E totemisztikus madár, a turul ma is él a magyarság tudatában. Fellelhető mondáinkban, dalainkban, felbukkan népi és műalkotásainkon, mint ahogyan emlékműveink fölött is őrködik. E népnemzeti motívumot gyakran próbálták elhessegetni a magyarság tudatából. Főleg az elmúlt fél évszázadban vált az akkori hatalom által (is) körözött madárrá a turul. Leparancsolták ugyan az emlékművek tetejéről, „kilőni, megkopasztani” azonban végérvényesen nem sikerült. Lám csak, újból visszaröpül, szállást foglal régi helyén. Szőcs Lajos nyugalmazott tanító a Sóvidék és környéke néhány településének turulmadaras emlékművét vette számba, s osztja meg velünk viszontagságos történetüket. (Kristó Tibor) Kiismed Sajnos, semmiféle írott emléket nem találtam. Csak annyit, hogy az 1921. július 31 -én született Nagy Károly szerint az emlékmű 1930-35 között készülhetett. Az ő nagybátyja, Nagy Vencel (született 1907-ben) végig ott dolgozott és jegyzetet is hagyott hátra az ott eltöltött munkanapokról, de az elkallódott. A negyven évig Küsmödön szolgált Tóth János nyugalmazott református lelkipásztor sem talált erre vonatkozó iratokat az egyházi levéltárban. Az egyszerűen „szobor”-ként emlegetett műemlék a falu központjában, az ötirányú útelágazás kisterén áll, ma Szakáll Zsigmond elkészítetlen háza előtt (az Udvarkapuban, az 1848-as időkbeli Pálffy János tulajdonát képező uradalmi gazdaság kapuja előtt). A műemlék alapja 40 cm magas és 185 cm hosszú, két sorban rakott patakkőből készült. A 22 cm magas, 148 cm hosszú és 45 cm széles, simára faragott alaplapon hat hős neve van bevésve. Erre helyezték a 95 cm hosszú, 22 cm széles, 78 cm magas, simára faragott kőtömböt, melyre három oszlopba bevésték számozás nélkül, alfabetikus sorrendben az 1. világháborúban elesett 34 küsmödi hős nevét. Ennek a tömbnek a két szélénél van elhelyezve a szintén kőből faragott, 2 db, 27x57 cm-es ágyúgolyó. A nevek fölötti bal oldalon áll az 50 cm hosszú, 20 cm széles és 110 cm magas obeliszk, amelynek tetején 14 cm magas, 32 cm széles, simára faragott tömbre egy kőből faragott katonasisakon a 23 cm magas, 80 cm szárnyfesztávolságú turul (szintén kőből) látható. ...1940 után a szobor mellé helyeztek egy 60 cm hosszú, 34 cm széles, 78 cm magas kőtömböt, két mezőre osztva. Ennek tetején állt a kőből faragott magyar korona. Ezeket 1945-ben eltávolították egy kertbe, ahonnan a néhai Borbély Ferenc, volt mtsz-elnök az 1960-as években beépíttette az akkor épült saját házába, siklódi mesterekkel. Az emlékművet vaskerítés veszi körül. A falu szabadtéri ünnepségeit mindig a szobornál tartják. A hagyományos március 15-i ünnepségek alkalmával megkoszorúzzák, halottak napján pedig gyertyákat gyújtanak a hősöknek is. Énlaka Az egyedülállónak mondható énlaki turulmadaras emlékmű a rovásírásáról híres templom bejáratától kissé jobbra áll a Hegy-kertben. Az emlékművet az énlaki születésű Patakfalvi Zsigmond (született 1879. március 13-án, meghalt 1961-ben) tanító készítette agyagból és a köröndi Katona János fazekas égette ki 1925-ben. Az emlékmű fölé az énlaki tűzoltóság négy darab 50 cm-re kinyúló, terméskőlábra helyezett vasállványra kúp alakú tetőt rakott, amit horganyzott lemezzel borítottak. Egyik különlegessége az emlékműnek, hogy tetejére „lelőtt turulmadarat” alkotott a művész, melynek szárnyfesztávolsága 35 cm. Az avatási ünnepség 1925. szeptember 18-án volt. Ezt az időpontot néprajzi gyűjtésem során kaptam, amidőn Jánosi Jenő édesapjának jegyzetfüzetében rábukkantam az 1926. december 3-án lemásolt versre, melyet Fülöp Gergely írt a szoboravatási ünnepélyre Egy síremlék leleplezésére címmel. Ez szolgált alapul egy gyönyörű falunap szervezésére 2000-ben, az emlékmű avatásának 75. évfordulója alkalmából. Ez a síremlék egy háromlépcsős talapzatra elhelyezett, három, csökkenő méretű emeletből képez obeliszket, melynek tetején, sziklán, élettelenül fekszik a turul. Az alsó és felső rész szabályos kocka alakú test, míg a középső neveket tartalmazó szabályos négyszögű hasáb. Az alsó 54x54x54 cm-es kocka mezőiben háborús jelenetek vannak formálva agyagból. A középső mezőkben találhatók a feliratok: Északi oldalán: „1914-18 A /VILÁGHÁBORÚ /HŐSI HALOTTJAINAK /EMLÉK/OSZLOPA”. Keleti oldalán: a nevek: Alsósófalva Székelyföld egyik leghatalmasabb turulmadaras emlékműve áll itt. Bizonyítja, hogy a falu egyik hagyományos foglalkozása éppen a kőfaragás volt. Hatalmas tömege pedig jelzi az óriási emberáldozatot (178). 1916 szeptemberében a betörő románok 70 itthon maradt idős és fiatalabb férfit „hajtottak el” szülőföldjükről Moldvába kegyetlen bánásmóddal. A 70-ből 46-an meghaltak, áldozatul estek a kínzásoknak, éheztetésnek. A második világháború nem járt olyan nagy emberveszteséggel (32), mint az első (100). A gyülekezetből nem menekült el egyetlen népi elem sem. A lelkész nélkül maradt gyülekezetben az istentiszteleti szolgálatokat a szomszédos lelkész végezte. A legszükségesebb szertartásokat, a temetést Cseresznyés György egyszerű földműves ember végezte el néhány esetben, saját református hitvallású prédikációival. 1944 karácsonyától Béres Gábor - jelenleg gógánváraljai lelkipásztor — elsőéves teológiai hallgató korában, Nagy Lajos székelykeresztúri esperes megbízásából szolgálatot teljesített Parajdon, Alsó- és Felsősófalván. 1945-ben újra visszajött Boruss István, a gyülekezet lelkipásztora. Az alsósófalvi emlékmű állításának pontos idejét és készítőit Fülöp G. Dénes sem örökítette meg. Az egyház levéltárában sem talált erre vonatkozó adatot Szíjgyártó Miklós jelenlegi pap sem, így marad a mai fénykép és rajz, melyet Tóth Ferenc (született 1954. január 16-án) a köröndi gimnázium rajztanára készített el kérésemre. Tetejére a bécsi döntés után helyezték el a világosabb színű, kőből faragott kockára egy „tört ágon” álló, 32 cm magas, 85 cm szárnyfesztávolságú turulmadarat, melynek fejét és bal szárnyának tetejét az 1945-ig itt maradt kozák katonák - egy éjszakai mulatozás után - az egyik közeli ház ablakából lelőtték. Szász Imre nyugalmazott tanító szüleitől úgy hallotta, hogy az 1930-as évek után állították az emlékművet. Az alsósófalvi emlékmű a Székelyföldön található valamennyi közül a legnagyobb a madéfalvi után. Az emlékművet 523x523 cm alapú, szépen kovácsolt vaskerítés veszi körül. A méretek felvételénél jelen lévő 96 éves Farkas Sándor (született 1906. május 18-án) alsósófalvi lakos sem tudta megmondani, mikor volt az emlékmű avatása. Sem régi újságcikket, sem régi fotót nem találtam róla. Parajd Abban biztos voltam, hogy valamikor Parajdon is állítottak turulmadaras emlékművet, hiszen a régi időkben híres nemzeti érzelmű járási központ volt, de 2002 tavaszán még nem találtam emlékező szemtanút vagy írásos emléket, fényképet róla. Csak sajnálni tudom, hogy az alsósófalvi turulmadaras emlékmű építésével kapcsolatosan, akkori adatközlőim közül senki sem emlékezett a híres parajdi kőfaragó-építő családra, Kozsenyiékra! A Kozsenyi család a Kis-Küküllő menti vasút építésekor, a XIX. század végén Szlovákiából került Parajdra. Géza és Ferenc építészvállalkozók lettek. Építészeti munkájukat ma is őrzi a parajdi kultúrotthon, több szovátafürdői üdülővilla és néhány turulmadaras emlékmű. Kozsenyi Géza közvetlen, népszerű mesterember volt, neki szívesen mentek dolgozni a napszámosok. Medve Zsiga volt a kedvenc inasa. Ferenc már nem volt annyira népszerű ember. Az ő felesége volt Parajd híres bábaasszonya. Mindezt az építész legkisebb lányától, a ma 91. évét is betöltött özvegy Lukács Károlyné, született Kozsenyi Erzsébettől tudtam meg. Jól emlékszik arra, hogy az alsósófalvi emlékművet október végére kellett befejezzék, hogy „világításra” kész legyen. Idős Szekeres Lajos, Parajd helytörténetének komoly gyűjtője szerint Parajd lakossága is elhatározta egy turulmadaras világháborús emlékmű felállítását már az 1930-as években. Elkészítését arra a híres kőművesmesterre arra bízta, aki készítette az alsósófalvit is. A megrendelt emlékmű elkészült annyira, hogy már csak a turul hiányzott. A turulmadarat attól a székelykeresztúri kőfaragó mestertől rendelték meg, akit Alsósófalván Nagy Úrnak szólítottak. Ugyanez a mester faragta a küsmödi, szolokmai és siklódi turulmadarat is, akinek pontos nevére is emlékszik a siklódi Szilveszter Sándor. Nagy Miklósnak hívták a keresztúri kőfaragót. A parajdi emlékmű felirata Pro Patria lett. De akkor vita alakult ki a falu vezetősége között: hová állítsák fel? Egyik javaslat szerint a református templomkertbe, hogy ne bánthassák. Ezt a katolikusok ellenezték. A huzavona eltartott jó pár évig, mígnem 1940. szeptember 8-án „bejöttek a magyarok”. Az emlékmű felállítására 1941-ben került sor. Ugyanaz a Kozsenyi Géza, aki az eredeti Pro Patria feliratot faragta, az most ezt lefaragta, és helyébe bevéste A hazáért feliratot. Szekeres Lajos szemtanúja volt az alsósófalvi és a parajdi ünnepélyes felavatásnak is. Emlékezete szerint a parajdi turulmadaras emlékmű avatóünnepségén itt volt Udvarhely Vármegye főispánja, és beszédet mondott Nagybaczoni Nagy Vilmos is, a későbbi hadügyminiszter, aki Parajdon született és édesapja is a parajdi temetőben pihen. Az emlékmű bal oldalán a leventezászló, jobb oldalán az az országzászló lengett, amelyet Parajd akkori testvértelepülése, a felvidéki Fülek adományozott a településnek. Szász János, a parajdi és köröndi fúvószenekarok karmestere leventeként ott volt azemlékmű avatásán, és jól emlékszik, hogy az avatáson beszédet mondott vitéz Temesvári Lajos főhadnagy is, az akkori parajdi járás leventeparancsnoka. A felavatott emlékműről eddig kevés fénykép került elő. Ennél az emlékműnél tartották Parajdon a március 15-i és október 6-i ünnepségeket. Szomorú tény, hogy ez az emlékmű csak néhány évig állt! 1943-ban - a tragikusan elhunyt vitéz Nagybányai Horthy István emlékére - egy feliratot helyeztek el. Ennek elkészítéséhez az első világháborús hősök hozzátartozói adományoztak. Amikor 1944 őszén a bevonuló román csapatok légvédelmi tüzérei ideérkeztek, és meglátták a Horthy-feliratot, annyira feldühödtek, hogy elkezdték szétverni, vasrudakkal feszítették, de nehezen ment, s akkor egy páncéltörő ágyúval a református templom elől lőtték szét. A turul is - több darabra törve - jó pár évig ott hányódott, hevert romokban, s aztán eltűnt. Az elpusztított emlékművet 1957-ben az elhalt világháborús hősök hozzátartozóinak kezdeményezésére újraállították jelenlegi formájában, turul nélkül. A felújított emlékműre hiányosan kerültek fel a hősök nevei, mert nem mindenik elesett hős hozzátartozója jelentkezett a névsor elkészítésekor. Sokan féltek még akkor! Egy pontos névsorral tervezett, teljesen új Hősök emlékműve makettjét Ozsvát Pali bácsi már elkészítette. Ennek gyakorlati megvalósítása talán rövidesen napirendre is kerül. SZŐCS LAJOS