Hargita Népe, 2004. december (16. évfolyam, 283-306. szám)
2004-12-31 / 306. szám
Esztendőbúcsúztató Eltelt megint egy esztendő. Jó volt vagy rossz, eredményekben bővelkedő, netán kudarcoktól keserített, kinek-kinek magának kell eldöntenie esztendő végi számvetésekor. Hozott, hozhatott a búcsúzó esztendő boldogságot és szomorúságot, örömet és bánatot, gyarapodást anyagiakban, lelkiekben, fojtogató szegénységet, reménykedést és letargiát. Változó, átalakulóban lévő világunk ennek is, annak is kedvez, a társadalmi környezet nem zárja ki sem a jó, sem a rossz érvényesülését, az egyén lelkialkata, tehetsége, tudása, szerencséje a mozgatója sorsa alakulásának. Társas lények vagyunk, nem fordíthatunk hátat környezetünknek, betegesen káros mindenfajta begubózás, úgy tudjuk hasznosítani, magunk javára fordítani a kínálkozó lehetőségeket, ha bekapcsolódunk a felgyorsult eseményekbe. Egyéni sorsunk ilyenformán egybeforr a közösségével, ami jó az egyénnek, jó a közösségnek is. Fordítva is igaz, ha jól megy nemzeti közösségünknek, könnyebb lehet, megszépülhet az egyén élete. Ilyen szempontból vizsgálva a búcsúzó esztendőt, mit mondhatunk egyén és közösség sorsának összefonódásáról? A politikai események alakulása nem mindenben kedvezett az egyének boldogulásának, a gazdasági helyzet csak annyira változott, hogy abból kevesek húzhattak hasznot, nőtt a gazdagok szűk köre, de nem csappant, inkább gyarapodott a szegényeké, a nélkülözőké. Választások ideje volt a 2004-es esztendő. Előbb önkormányzati, utóbb parlamenti és elnökválasztásokon vizsgázhattunk állampolgári felelősségtudatból. Egészében véve, jól vettük az akadályokat, sikerült fiatalosan tenni akaró testületekre bízni településeink, a megye irányítását, szavazatainkkal biztosítottuk érdekvédelmi szövetségünk parlamenti képviseletét. Tudomásul vettük a kormányváltást, az RMDSZ újból kormányzati szerepet vállalhatott. Kishitűség lenne már induláskor kétségbe vonni e vállalás értelmét, ha élnek is kételyek bennünk, illik előlegezni a bizalmat. Csodákat, persze hiába várunk. A hangzatos választási ígéretek nem válhatnak valóra egyik napról a másikra, látványos változás sem állhat be hirtelenjében a tömegek életében, de tiszteljük a változtatni akarók szándékát és bátorságát. Itthon, ha gondokkal, bajokkal is, de szokásos medrében zajlott életünk, ha értek bosszúságok, kihevertük, nagyobb csalódás onnan ért bennünket, ahonnan legkeserűbb perceinkben sem számítottuk. A kettős állampolgárság lehetőségéről dönteni hivatott magyarországi népszavazás eredménytelenségére gondolok. December 5-e óta nagyjából lecsillapodtak az indulatok itt is, ott is, volt idő józanul átgondolni a történteket. Világos, hogy a kellően elő nem készített népszavazás eleve kudarcra volt ítélve, a vezető magyarországi pártok jól tudták ezt, de politikai tőkéjük növelése érdekében nem mondtak le az egymás elleni csatározás lehetőségéről. Mellékszereplők, áldozati bárányok lettünk a szomorú történetben, az egymással feleselő hangzatos kinyilatkozások semmit sem változtatnak ezen a tényen. Na, de ne keseregjünk! Túléltünk mi nehezebb megpróbáltatásokat, túléljük ezt is. Esztendőfordulókor éltessük magunkban mindannyian a reményt: jobbra fordul sorsunk. Jobbra fordulhat, ha szilárd az akarat a változtatásra. Higgyük, a kormányváltás lehetőség a cselekedni óhajtók lendületének érvényesülésére. Cselekvő egyének közös munkája vihet közelebb céljainkhoz, szülőföldünkön való boldogulásunkhoz, autonómia-törekvéseink beteljesüléséhez. Akarjuk ezt, és teszünk érte. Esztendőbúcsúztatókor legyen ez a mi közös fogadalmunk a 2005-ös évre. BORBÉLY LÁSZLÓ KORKÉP 2004. december 31. Sikeres, mozgalmas esztendő volt (Folytatás az 1. oldalról) a nyár végén meg lehetne kezdeni. Sajnos, Gyergyószentmiklóson amolyan hiúsági kérdések merültek fel, Székelyudvarhelyen pedig hiányzik az egyetértés... Sikerként könyvelhetem el egy olyan egyensúlyállapot kialakítását, amely a közszolgálatok, a közintézmények funkcionalitásának jobbításában testesül meg. Ezalatt azt értem, hogy azokat sikerült közelebb vinni a lakossághoz. Ebbe a keretbe illeszthető, hogy épp e héten sikerült ingatlant vásárolnunk Székelyudvarhelyen, így megteremtődött a kihelyezett tevékenységeink számára a megfelelő infrastrukturális háttér. Hasonló létesítmény lesz rövidesen Gyergyószárhegyen is, ami révén érdembeni megoldást nyer az ottani alkotóközpont sorsa. Tágabb értelemben ebbe a kérdéscsoportba sorolhatom az útlevél-kibocsátási hálózat bővítését, az idén beindított műemlék-programunkat, a megyei tanács keretén belül létrehozott programmenedzsmentet is. De sorolhatnám tovább intézményteremtési, közszolgálathálózat-kiépítési érdemleges megvalósításainkat... Apropó, programok. Mi kerül a megvalósítások „leltárába”? - A már említett programmenedzsment mindenképp. Ennek a hazai viszonylatban egyedülálló és hatáskörünkbe tulajdonképpen nem tartozó, munkacsoportnak igen nagy szerepe volt a pályázatok menedzselésében. Természetes, hogy ez egy pillanatra sem jelenti az adott önkormányzatok érdemeinek csorbítását. Ennek kapcsán pedig hadd utaljak arra, hogy a SAPARD-program sikeres pályázói közt országos élvonalba tartoznak a megyénkbeliek, a Hargita megyei otthongondozói hálózat kiépítése pedig Kelet-Közép- Európában is egyedülálló. Szólhatnék továbbá a földgázhálózat munkálatainak előrehaladásáról is, amely keretében 2005-ben a megyei tanács számára a prioritást Csíkszentdomokos - Marosfő - Gyergyószentmiklós fogja jelenteni. 2005. január 28-án jár le a Phare 2004-2006 program pályázási határideje, négy jelentős útfelújítási megvalósíthatósági tanulmányunk készült el, illetve egy (a 131 -es, Székelyudvarhely - Brassó) felvonulási frontját novemberben sikerült átadni a kivitelezőnek. A magam részéről sikerélményként könyvelhetem el azt is, hogy októberben tető alá hoztuk az első uniós testvérmegyei megállapodást az olaszországi Campobasso tartománnyal. Ennek már konkrét eredményei is körvonalazódnak: rövidesen olasz üzletemberek fognak kapcsolatépítés céljából megyénkbe érkezni. - Van-e oka elégedetlenségre ? - Adódtak zavaró tényezők. A kormány létszámkorlátozása okán személyzeti gondokkal küszködtünk. Emiatt pedig óhatatlanul maradtak lefedezetlen területek, egyes elképzeléseinket nem sikerült teljesen véghezvinni. Következetesen törekedtünk a normális versengés fenntartására, de néha egyes önkormányzatok részéről hiányzott a kellő rugalmasság, már említettem a gyergyószentmiklósi viszonyulást a SAMTID-programhoz. Más esetekben a politikum mentén érződött némi „versengés”. De ne legyünk ünneprontók... Megragadnám az alkalmat, hogy a Hargita Népe révén tolmácsoljam újévi jókívánságaimat olvasóiknak, a megye összes lakójának. GYERGYÓSZENTMIKLÓS • • ünnep előtti tanácsülés A 2004-es esztendő utolsó tanácsülését rendhagyó módon a Szent Erzsébet Öregotthonban tartották. Egyebek mellett eldöntötték, hogy a város átveszi a területén lévő erdei utakat, amelyek használati díját eddig Bukarestbe küldték, s javításra semmit nem fordítottak abból. Jóváhagyták a Tarisznyás Márton Múzeum új tisztségjegyzékét, amely egy régész beosztással bővült és határoztak a Kárpátok utca 6 szám alatti telek köztulajdonból magántulajdonba kerüléséről. Nem született határozat a jelenlegi barompiac területének sorsáról, illetve az évtizedek óta romos tekepályának és a teremsportágak számára szánt épület további helyzetéről. Pap József polgármester szóba hozta egy 1,3 hektáros terület felparcellázását, hogy ott vállalkozók építhessenek lakásokat. A tanácsosok, élükön Tinka Kálmánnal, azzal érvelve utasították vissza az ötletet, hogy e terület igencsak alkalmas lenne a kormánytámogatással ifjaknak építendő lakások számára, ellentétben a zsúfolt Virág negyeddel. Egyhangú elvi döntés született Kontesveller József alpolgármester kezdeményezésére a város szemétgazdálkodásának javítását célzó tervek elkészítéséről. Igen felületesen szóba került a város romáinak helyzete is. BAJNA GYÖRGY 181 éve született Petőfi Sándor Szilveszterkor illő a nap jeles szülöttére emlékezni: 1823 szilveszter éjszakáján született Petőfi Sándor. Egy-egy versének közlésével szoktunk lapunkban emlékeztetni minden évben az évfordulóra, ezúttal az esztendőforduló hangulatához igazodva, a költő életéből villantunk fel vidám történéseket Illyés Gyula Petőfi Sándor és Tóth Béla A magyar anekdotakincs című könyvéből vett írások felhasználásával. Az aszódi diák Tizenöt éves, amikor beállít az épp Aszódon időző vándorszínészek igazgatójához azzal, hogy belép a csapatba. Az igazgató furcsállva hallgatja a civilben is színésziesen, de orrhangon deklamáló fiút, és nyilván az egyenes visszautasítás elkerülése végett iskolai elbocsátó bizonyítványt kér tőle. Más gyermek, ha előbb nem, ezen a ponton megtorpant volna a vállalkozásban. Koraérett! - halála napjáig az lesz. De koraérettsége ellenére is hiszékeny és - erre gondolva kell végigkísérnünk pályáján - döbbentően ártatlan. Rohan az iskolába, s férfiasan ott is előadja, nem tervét, hanem elhatározását. Korén előbb pálcát, aztán tollat ragad. Lóhalálában kocsizik Aszódra a „keményszívű" apa, ha csak egy kis keménység is van a szívében? Lihegve és vörösen viszi nagy testét az utcán - vajon ő hibás benne, hogy aggodalma nem szerető szavakká alakul, hanem a korszak pedagógiájának utasítása szerint viszketéssé a tenyerében? (Illyés Gyula) Petőfi mint korrektor Petőfi Sándort Vahot Imre 1844-ben újságához, a Pesti Divatlaphoz szerződtette dolgozótársnak. A költő tartozott a lapot csinálni, sőt korrigálni is. Ezért kapott havi 15 forintot, lakást és kosztot. Verseit külön két forintjával honorálta Vahot. Két forintjával, halljad, mai magyar irodalom! Petőfi hosszas hányattatásai után most ez aránylag jó helyzetében igen nyugodtnak érezte magát. Élete passióéveit kitöltötte, amelyeket minden lángésznek ki kell töltenie, míg a magasra feljut, ha ugyan valaha feljuthat. Petőfi a szerkesztés technikai részére is igen nagy gondot fordított. Szerkesztőjének állítása szerint a legcsekélyebb dolgokban is igen lelkiismeretes volt, amit alig mert tőle várni, így az egykori csavargóból, kalandorból, betyárból - amint még akkor is többen nevezték - szorgalmas, rendes ember lett. A lapjavítás miatt naponként fél mérföldnyi utat kellett tennie Budára, a Bagó és Gyurián nyomdájába. Minden teendője közül a korrektúrát tudta legnehezebben végezni. Néha ez unalmas munkát egy-egy tréfával derítette föl. Komikus apróságokat korrigált a szövegbe: plebben: „Egy francia 2000 livre örökséget hagyott egyik örökösének, a másiknak meg 3000 frankot" - a livre és frank szavakat livrével és frakkal cserélte föl. Ilyen tréfákon aztán olyan jól mulatott, mint egy gyermek. Petőfi és Kappel Emília Liszt Ferenc 1845 késő őszén Pesten hangversenyt adott, s csodálatos művészetével az egész várost elragadta. Erre a hangversenyre Petőfi is elment. Mivel azonban ő a zenéhez édeskeveset értett, azzal mulatta magát, hogy a hangversenyterem szépségeit bámulta. Egy ritka szépség ragadta meg figyelmét. A gyönyörű leányka egészen bele volt mélyedve a felséges zenébe. Petőfi a bájos jelenségről nem bírta levenni a szemét. Barátai ezt észrevették, s egyik oldalba döf könyökével, hogy ne bámuljon olyan nagyon arra a szépségre, mert nagy baj származhatik belőle könnyen. - Miért?—kérdé büszkén a költő. - Nos, mert az a leány nem magunkforma szegény ördög számára született. Kappel Emília kisasszony az, a leggazdagabb pesti bankárok egyikének leánya. Petőfi önérzetét e gúnyos szavak mélyen bántották. Mi a gazdag apának hitvány pénze egy költő szellemi kincseihez képest? - Meg fogom kérni azt a kisasszonyt - válaszolt Petőfi egyszerűen és határozottan. Barátai azt hitték, tréfál, s mosolyogtak a dolgon. Másnap fölkeresi azt a barátját, aki említette, hogy ő azzal a családdal ismerős, s felszólítja, hogy ha akarja látni, hogy Petőfi csak beszélni tud-e, vagy cselekedni is mer, hát kísérje el a bankár házába, még ma tisztába akarja hozni ezt az ügyet. Barátja még mindig tréfának vélte a dolgot, tehát elkísérte Petőfit a bankár lakásáig. De amikor látta, hogy Petőfi csakugyan komolyan veszi nagy felhevülésében a házasságot, mindenképp le akarta beszélni erről a bolondságról. Hasztalan volt minden okoskodás. Petőfi bement a bankárhoz, előadta kívánságát, hogy ő a leánya kezét kéri. A bankár mint művelt, szeretetreméltó ember, ki Petőfi nevét ismerte és nagyra becsülte, s bizonyosan hallott valamit az ifjú költő furcsaságairól is, barátságos hangon jelentette ki, hogy ő e fellépéstől igen megtisztelve érzi magát, s annyival inkább is éppen semmi kifogást nem tesz ellene, mivel ebben az ügyben egészen a leánya határoz. Petőfi szíveskedjék valamely ismerőse által magát leányának bemutattatni. Ezzel a legnagyobb nyájassággal váltak el egymástól, Petőfi nemsokára egészen megfeledkezett a merész leánykérésről. Némelyek szerint nem is másnap, hanem azonnal a hangverseny után rohant föl a bankárhoz. Ez azonban keveset változtat a dolgon. Kappel Emília egynéhány év múlva Lónyay Menyhért neje lett. (Tóth Béla) Magyar prefektust akarnak Az RMDSZ csúcsvezetéséhez fordult a Csíkszeredai Katolikus Férfiak Márton Áron Szövetsége. Az aláírók - Eigel Tibor elnök és Darvas-Kozma József elnökségi tag - a szervezet nevében „az RMDSZ támogatójaként tisztelettel kéri kijárni azt, hogy Hargita megye élére magyar és érdekeinket képviselő prefektus kerüljön”. Hasonló tartalmú nyílt levelet intézett a szervezet az RMDSZ három Hargita megyei területi szervezetéhez, kérdezve, hogy e szervezetek vezető testületei mikor döntöttek a kérdésben. A Csíkszeredái Veress Dávid Markó Bélához intézte nyílt levelét, ő is „magyar - de nem akárki - prefektus" kinevezését követelve.