Hargita Népe, 2006. október (18. évfolyam, 229-254. szám)

2006-10-23 / 247. szám

Kettős győzelem a Fradi ellen Folytatódik a Csíkszeredai Sportklub sikersorozata a jégkorong Borsodi Ligában. Az elmúlt hét végén a Ferencváros fölött arattak kettős sikert a csíki hokisok. 4. oldal Állandó forgásban a Real Dance A sztenderd és latin táncokat szakszerűen tanító Péterfi Enikő táncpedagógusnak köszönhetően kupák és érmek egész sorát nyerték már el a tehetséges Csíkszeredai táncos gyermekek és fiatalok. 4. oldal Aolland segítség Ismét Gyergyószentmiklósra látogatott Jan Post, aki hollandiai támogatók jóvoltából rendszeresen segíti a gyergyószentmiklósi intézményeket, civil szervezeteket és rászorultakat. Szombaton egy üzlet nyitóünnepségét tartották, mely az ő segítségével épült, és ahol Hollandiából érkező bútorokat, háztartási cikkeket és ruhát vásárolhatnak kedvezményes áron a helybéliek. közéleti napilap XVIII. ÉVFOLYAM, 247. (4748.) SZÁM 2006. OKTÓBER 23., HÉTFŐI OLDAL ÁRA 50 BANI 4 _____ E#IMAGDO1NA IMM3C A CELSIUS fás- és fűrészporos kazánok romániai márkaképviselete 119-114 KW A takarékos meleg Tourax: 0266-210778. M WVV.MAGDOLNA.RO Székelyudvarhely, Bethlenfalvi út 119. Ötvenhat szellemében fától a kopjafáig Az elmúlt hétvége több rendezvénye is az 1956-os események jegyében zajlott. A szabadságvágy szellemében ültették el az immár szimbólumtöbblettel bíró gesztenyefákat. Történész szakemberek tartottak tükröt a magyarországi és romániai események elé. Ötvenhatos ismereteik és kreativitásuk alapján történelmi vetélkedőn mérték össze tudásukat Csíkszereda középiskolái, Csíkcsomortánban pedig kopjafát állítottak Orbán István emlékének, a Szoboszlay-per egyik mártírjának. ANTAL ILDIKÓ, TAKÁCS ÉVA Az Erdélyi Magyar Ifjak faültetési kezdeményezése, valamint Csíkszereda önkormányzata és a városi kertészet közös faültetési terve szerencsés egymásra találásából az ’56-ra emlékező rendezvények szerves részévé válhatott a szombat délelőtti faültetés. Önkéntesek, a csíki EMI-s fiatalok, valamint Csíkszereda polgármestere és alpolgármesterei a rövid szakmai útmutatót követően elültették a gesztenyefákat a felújított Coşbuc utca Márton Áron Gimnázium és a református templom közötti szakaszán. Az Ötvenhat nyomában című pénteki történelmi vetélkedőn a Kájoni János Szakközépiskola, a Márton Áron Gimnázium, a Nagy István Művészeti Szakközépiskola, a Segítő Mária Katolikus Gimnázium, a Székely Károly Szakközépiskola, valamint a Venczel József Faipari Iskolaközpont diákjai mérték össze tudásukat. A hat próbából álló vetélkedőn történelmi hitelességű bemutatkozó előadással rajtoltak a csapatok, majd villámkérdésekre kellett válaszolniuk, ötvenhatosok portréit kellett felismerniük, de a rövidítésekben és jelszavakban is jártasnak kellett lenniük. A maximális 56 pontszám közül ötvenötöt a Márton Áron Gimnázium Corvin közi csapata érte el, ezzel első helyezést nyertek. Másodikként a Segítő Mária Katolikus Gimnázium csapata került ki, harmadik helyezéssel a Kájoni János Szakközépiskola diákjai térhettek haza, de tanulságos vetélkedő volt nemcsak a versenyzőknek, hanem a drukkoló diáktársaknak is, akik kivetítőn követhették az éppen megfejtendő kérdést. A Csíki Székely Múzeum szervezte előadássorozat is ’56 eseményeit idézte, valamint a magyarországi és hazai törekvések közti összefüggéseket taglalta. Novák Zoltán történész a Román Kommunista Párt ’56 utáni kisebbségpolitikáját tárta elénk, valamint azt, hogy a Szekuritate számára mi számított veszélyes területnek, illetve potenciális ellenségnek, ugyanakkor összefoglalta az ’56-ot követő megtorlások egész sorát. Nagy Mihály Zoltán történész az ’56 őszi székelyföldi szimpátiatüntetésekről és megmozdulásokról beszélt, hangsúlyozva Márton Áron püspök bérmakörútjának és prédikációinak szerepét, de kiemelte a Csíkszeredai Fodor Pál építészmérnök és köre törekvéseit, a Kacsó Tibor vezette csoport magyarságtudatért tett lépéseit, Szoboszlay Aladár tervét, valamint a sepsiszentgyörgyi, szászrégeni és Brassó környéki szimpatizáns csoportok elképzeléseit. Hangsúlyozta, Romániában a magyar kisebbségi létproblémákra (Folytatás a 2. oldalon) Kopjafát állítottak Csíkcsomortánban az 56-os mártír Orbán István emlékének Ember a téren TV Tápok óta Dávid Andrisra, az I.erédi gyógyszerészre gondolok, mivel a múltkor kijelentette: október 23-án székely viseletben ott lesz ő is Budapesten, a téren. Ez neki nagyon fontos lesz, hogy csendben, büszkén, méltósággal lépdeljen a pesti utcán, ahol ötven évvel ezelőtt vér folyt, s amire most tisztelettel emlékezik a világ. Mártom Andrist a fehér harisnyában, az orvos fiát, aki gyógyszerész lett, de akinek gyermekkorát-ifjúkorát beárnyékolták az ötvenes évek, a hatvanas évek. Olyan családban nevelkedett, ahol a szabadság eszméje lánggal égett, és szúrta sértette mez a hatalmasok szemét-tekintetét. Azokét, akik a „gondolatrendőrség” fekete kocsijával hurcoltatták el azt is, aki csak legyintett vagy hümmögött... Dávid Andris, aki székely népviseletben e sorok megjelenésekor már ott lesz Budapesten - nem küldöttség tagjaként, hanem csak magánemberként lép a színre, mert így becsüli magát! Bizonyára még lesznek a Kárpát-medencéből társai, akik ugyancsak népviseletben, büszkén viszik el vonásaikat az ünnepélyre, amelyen bizony államférfiak és királyok is megjelennek... Nagy dolog, hogy ötvenhat ötvenedik évfordulóján a világ Budapestre tekint, és nagy dolog ilyenkor magyarként méltóképpen ünnepelni! Azt hiszem, ötvenhat oszthatatlan, nem sajátítható ki a politikai pártok között, és amennyiben ez az ünnep bemocskolódik, úgy felébred a kétely is sokakban. Vajon a forradalom is ilyen ellentmondásos volt? Vajon akkor a nemzet nem volt egységes a zsarnoksággal szemben? Vajon ötven év teltén csak egyesek ünnepe lehet ötvenhat, és ketteseknek megtiltatik emlékezni, ünnepelni? Miért nem oldja már békévé az ünnepet az emlékezés? Félős, hogy fél évszázad teltén árnyék vetül a történelmi eseményre, amelyre végül is minden magyar büszke lehet - lehetne! - a világon, ha emberi méltósággal tudna viszonyulni a dolgokhoz és kellő bölcsességgel. Nagy-nagy felelősség terheli azt az egyént vagy csoportot, aki, amely ünneprontásra készül! Aki éppenséggel most próbál borsot törni ellenfele orra alá, és ezzel tulajdonképpen megkeseríti milliók csendes emlé _________kezését, ünnepét, akik otthonaikban, családi körben a tévében követik, nézik az eseményt. A pesti utcát, az ünnep színhelyét. Tulajdonképpen ott lenne a helyem nekem is Dávid Andris mellett, fehér harisnyában, csak hát mindig kerül valami kifogás, hogy éppenséggel ne ott legyünk, ahol lehetnénk. Úgy lenne stílusos, hogy hónom alatt vinném azt a régi rozoga rádiót, amelyen Nagy Imre megszólalt, és Ágnes néni elsírta magát: „Jaj, ők felszabadulnak és mi itt maradunk!” Nyolcéves voltam, és szavai ötven év teltén is a fülemben csengenek. Előttem a szomszédság és a recsegő rádió. Akkor ha látja ezeket az arcokat a „gondolatrendőrség” - csak engem nem zártak volna be kiskorú voltomra való tekintettel! Képzeletben ugyan, de kászoni szé___________ hely harisnyában, hónom alatt a szomszédunk rádiójával, ott vagyok ma én is a pesti utcán! Ahol vér folyt, amikor én még csak nyolcéves voltam. Dávid Andris mellett állok, és fürkészem, hol vannak a határontúliak, a többiek, akik nem felejtettük el árvaságunk idején sem, hogy van egy anyaország, van valahol egy haza a magasban. Nehogy lehúzzátok a mocskos földre, ti magyarok! FERENCZ IMRE „hónom alatt a szomszédom rádiójával ott vagyok ma én is