Hargita Népe, 2006. október (18. évfolyam, 229-254. szám)
2006-10-18 / 243. szám
szerda Emlékezz és emlékeztess 1956-57-re emlékezünk, a magyar szabadságharcra, melyre a világ is felfigyelt. Erre példa Richard Histop verse: . Magyarország 1956 Ahol a rabság láncai lehulltak, Most élni kezd a lelkiismeret. Fölkelt egy nép, és romjain a múltnak Kossuth nevével kezd új életet. Kik holt apáink örökébe léptek, Kiket hajdan a nagy Kossuth dicsért, Harcolnak újra, Európa, érted, S a szabadságért hullatják a vért. Fennen lobog a porba hullott zászló, A százz népek büszke zászlaja. Csodáid Nyugat - a némaság vádló, Ki fél világgal harcol egymaga. Hát állj mellé és sújtsál le a drága Szabadságunknak újabb zsarnokára! (angolból fordította Tollas Tibor) Az idő múltával a szabadságharc vívmányait sokan kisajátították (pl. a berlini fal lebontása), okait pedig tudatosan elferdítették és még sokan próbálják elferdíteni. A kiöregedő 56-os szabadságharcosoknak - nekünk - erkölcsi kötelességünk forradalmunk emlékét, igaz történetét megőrizni és ismertetni utódainkkal. 1956 óta két generáció nőtt fel, akik sokan elferdítésekkel ismerik október 23. emlékét. Javaslom, hogy forradalmunk 50 éves évfordulójára minden magyar szervezet állítson emléktáblát az elesett szabadságharcosok emlékére, ismertetve forradalmunk okait és történetét. Az emléktáblákat a befogadó ország nyelvén kellene ismertetni (amit utódaink is beszélnek), hogy mindenki számára érthető legyen, így lesz forradalmunk emléke ismert, igaz, tiszta és örök. SÁNDOR LÁSZLÓ, Florida, Amerikai Egyesült Államok Születésnapi köszöntő A ditrói Puskás Tivadar Szakközépiskola e hónap közepén ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Hogy miért fontos ez nekünk? Egyrészt azért, mert az évek, évtizedek során nagyon sok borszéki végzett ebben a középiskoában (és ennek ellenére senki nem vett részt az ünnepségen), másrészt ne feledjük, Borszék nagyban Ditrónak köszönheti létét, iskoláját, templomát, fürdőtelepét, egyszóval: későbbi létezését. Nagyszabású rendezvényt szerveztek, amelyre hazajöttek, illetve eljöttek sokan az ország különböző részéből, de külföldről is. Üdvözletüket hozták a bátaszéki testvériskola és a németországi Hungen testvériskola képviselői is. A hivatalos program Portik Sándor képzőművész festészeti kiállításának megtekintésével kezdődött. A neves festő Ditró szülötte, neve ismert nemcsak vidékünkön, hanem az egész országban, sőt Európában is. A hálaadó szentmisét a ditrói születésű és az ünnepelt iskola véndiákja, Köllő Tibor celebrálta, aki megemlékezett az elhunyt pedagógusokról és köszönetet mondott mindazoknak, akik áldozatos munkájukkal készítették tanítványaikat a nagybetűs Életre. A szentmise után koszorúzásra került sor az elhunyt pedagógusok kopjafájánál. Az ünnepi megemlékezés Tatár Margit igazgatónő köszöntőszavaival kezdődött, aki vázolta az iskola 50 éves történetét, majd Bardócz Ferenc polgármester köszöntötte az ünneplőket. A megyei tanfelügyelőség részéről Bartolf Hedwig főtanfelügyelő-helyettes köszöntötte az ünnepelteket, majd az alapító tagok köszöntése következett. Mezey József és Sánta Sanyi bácsi megható szavai könnyeket csaltak a résztvevők szemébe. A rangos ünnepi műsort a helybéli diákok, illetve a Csíkszeredai Nagy Imre művészeti iskola diákjai biztosították. Fellépett a szintén ditrói születésű Fülöp Erzsébet, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház művésznője. Az állófogadáson született az ötlet, hogy meg kellene alakítani a Véndiákok és Tanárok Társulatát, amely anyagilag is támogatná az Alma Matert. A visszajelzéseket várják az iskola e-mail címére. A gimnázium munkaközössége szép kiadvánnyal lepte meg a résztvevőket. FARKAS ALADÁR egykori pedellus. Borszék Az ünneplő iskola épülete Megkaptuk levelét Dr. Airizer László Csíkszeredából a sepsiszentgyörgyi példa kapcsán a központi fűtés mellett foglal állást. Böjte Rozália Gyergyószentmiklósról a Csíkszeredai vasútállomás vécéjéhez kér használatiutasítást. Frangó Maria Balánbányáról az önakaratról ír. Az oldalt szerkeszti: TAKÁCS ÉVA LEVELEMTASN . Iskolakirándulás Szeptember 27-én a homoródszentpáli Román Viktor Általános Iskola I.VIll. osztályos tanulói Fazakas Magdolna tanítónő és Fazakas Enikő tanárnő kíséretében kiránduláson vettek részt Hargita és Maros megyében. Székelyudvarhelyen, Farkaslakán és Parajdon áthaladva első állomásunk a szovátai Medve-tónál volt. A tó körüli sétánk után Szászrégen irányába tértünk el. Nyárádremete után Vármezőre értünk. A kis falu vonzereje a hegyvidéki vizekben élő pisztrángtenyésztés, valamint a jellegzetes étkek elkészítése a helyi halászcsárdában. Több mint két órát töltöttünk el a kis csárda közelében. A diákok egyik legnagyobb élménye talán az itteni halászat maradt. A pisztrángtenyészetnek kialakított kis tavakban horgászni lehetett, amit a gyerekek nem hagyhattak ki. Volt fogás bőven és elégedett mosolyok is. A kifogott halakat megpucolva csalán között hazavihettük. Görgényszentimrén, Bornemissza János barokk stílusú kastélyában, melyet Rudolf trónörökös vadászkastélyként használt, ma vadászmúzeum van. Itt vadász zsákmányokat, trófeákat, kitömött vadállatokat tekintettünk meg. Gyergyóditrón át, ahonnan Puskás Tivadar, a telefonközpont feltalálójának családja származik, Szárhegyre, a Lázár grófi család kastélyához érkeztünk. Az udvaron a helyi idegenvezető leírása alapján alkalmunk volt részletesebb betekintést nyerni a grófi család életébe. Megtekintettük a hajdani lovagtermet és a föléje magasodó bástyában a gyönyörű népművészeti kiállítást. Lassan sötétedni kezdett, utunk hazafelé vezetett a Bucsin-tetőn át vissza Parajd -Korond-Székelyudvarhely irányába. Kicsit fáradtan, de élményekkel gazdagon tértünk haza. A csalánnal tartósított pisztrángok talán csak másnap kerültek elkészítésre, így sütés közben a gyerekek szüleiknek elmesélve, újra átélhették az elmúlt nap legfontosabb eseményeit. FAZAKAS ENIKŐ tanárnő, Homoródszentpál Előzmény A székelyföldi önkormányzatok szeptember 23-i nyilatkozatukkal meg akarják alakítani a Szövetség a Székelyföldért társulást. 1991. szeptember 14-én a megyeháza 103-as termében az RMDSZ keretében működő politikai csoportosulás tagjai úgy döntöttek, hogy az Agyagfalván összegyűlőket megkérdezik Székelyföld önrendelkezése ügyében. Nagy elégtételt jelent, hogy ma már Székelyföld minden önkormányzata félelem nélkül elkötelezte magát a területi önrendelkezés mellett. VERESS DÁVID, Csíkszereda Az építőipari szakoktatás Nemrég jelentették be az eurokrata vezetők, hogy Romániát 2007 kezdetével beveszik az Európai Unióba, így nyugtázva azt a politikai csendesedést, hogy az országban mintha véget értek volna a bányászjárások, és a társadalmi-gazdasági élet normalizálása következne. A következő hat évre Európa hatalmas összeget, 30 milliárd eurót irányoz elő Románia Európa-szintű felzárkóztatására. A szakemberek többsége kételkedik abban, hogy országunk képes lenne megfelelő pályázatok elkészítésére, e hatalmas beruházási lehetőség kihasználására. Föltevődik a kérdés, hogy állunk mi, az egyre hangosabban autonómiát követelő Székelyföldünk ez előtt az utolérhetetlen lehetőség előtt, amikor az országos szemle alapján megállapítható, hogy infrastrukturális és gazdasági szempontból a székely megyék az ország legelmaradottabb vidékei közé tartoznak. Tettünk megfelelő előkészületeket legalább a humán erőforrás szakmai felkészítése szempontjából? Ahhoz, hogy európai szintű infrastruktúrát építhessünk a megyénkben, nagyszámú építőipari és szerelő szakemberre van szükség, akik jó lenne, ha székelyföldi cégek keretében dolgozhatnának, hogy ne csak Bákó, Dâmboviţa megyei vagy izraeli vállalkozók szerezzék meg a székelyföldi beruházások utáni profitot. Nemrég Murvai László, a Nevelési és Kutatási Minisztérium főtanácsosa ismertette egy országos felmérés eredményeit, mely szerint a jelenlegi széles körű gazdasági, ipari, főleg gépgyártóipari válság közepette csak az építőipar fejlődik rohamosan, és a tanügyminisztérium következtetése szerint jelenleg az országban az építőipari szakoktatást kell szélesíteni. Sajnos, az új tanévben a Csíkszeredai Kós Károly Építőipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző az eddigi három helyett csak két építőipari szakmunkásképző osztályt indíthatott, mert továbbra is olyan profilú osztályok számára kellett tanulókat biztosítani a megyében, akik, ha végeznek, a munkanélküliek sorát gyarapítják, és csak szakképzetlen munkásként jelentkezhetnek a hazai vagy magyarországi építkezéseknél. A célirányos humánerőforrással való gazdálkodás jövőbeni megtervezéséért felelős megyei szerv mellett föltevődik a szülők felelőssége is, akik biztos kenyérkereseti lehetőséget biztosító szakmai jövőt választanak-e gyermekeiknek, vagy valamely bizonytalan szakmát, amellyel nem tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Ezekkel a munkanélküli fiatalokkal szemben az építőipari szakmunkás-fiatalok már az iskola padjaiból diplomás szakmunkásokként kerülnek a helyi vagy külföldi építkezésekhez, akik olyan szakmai ismeretekre tesznek szert, hogy pár év múlva már saját lakóházaik falait lakhatják, mert ez építőipari szakma szerencsés birtokosai. Az építőipar jövőjét bizonyítja az is, hogy fiatalok, akik más-más középiskolát végeztek, a Kós Károly iskola építőipari technikumába iratkoztak, hogy építőipari technikusi szakismereteket is diplomát szerezzenek. Mindez arról tanúskodik, hogy az élet néha korrigálja a társadalmi előre nem látást. LÉSTYÁN DÉNES, Csíkszereda