Hargita Népe, 2007. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-23 / 69. szám

Péntek_________________________________________MŰVELŐDÉS HN') Hun vót, hun nem vót - Szubjektív beszámoló egy előadásról­­ A Csíki RMDSZ szervezésében érdekes beszámo­lót hallhattunk Varga Géza előadásában. Az elő­adás már csak címe miatt is: „A székely eredetkérdés. A székely rovásírás eredete” (így, hosszú ó-val) sokat ígérő, közérdeklődésre tarthat számot, hiszen törté­netünk egyik legfontosabb és legizgalmasabb kérdé­sei közé tartozik. Voltunk is vagy félszázan a Csík­szeredai Polgármesteri Hivatal tanácstermében, öregek, fiatalok, nők és férfiak vegyesen. Az előadóról korábban csak felületes értesülése­im voltak, így örültem annak, hogy mindenféle be­folyásoló, külső szűrő nélkül, közvetlenül hallha­tom, láthatom. Az előadás apropója az a csíktus­nádi Vártetőn talált néhány kőbe vésett jel volt, me­lyet Jánosi Csabával tavaly nyáron találtunk, és amelyek rajzát az előadó megkapta. Kutatásainak története érdekesen kezdődik, egy­kor (harmincöt éve) beteg lévén, elhatározta, hogy könyvet ír. Saját bevallása szerint nem lévén törté­nészi, nyelvészi, régészeti képzettsége kézenfekvő­nek tűnt, hogy betegsége hónapjaiban írástörténet­tel fog foglalkozni, erről ír egy könyvet. Mint a be­számolóból kiderült, tartotta szavát, azóta, a har­mincöt éves kutatás eredményként több könyve is megjelent, egyebek mellett a bronzkori magyar írásbeliségről is. Ahogy Anonymus mondaná, quid plura - erről mit többet? A bevezető után rögtön a lényegre tért, és az elkö­vetkező órákban térben és időben szédítően ugrálva felvázolta a székelység és a rovásírás eredetét. Kis­sé nehezemre esett követni, de bizonyára bennem lehet a hiba, hogy mire egy-egy népnévnek, korszak­nak utánaszámoltam volna, hogy mikor, kik, és hol mit csináltak, már évezredekkel és kontinensekkel odébb jártunk, de ez a hallgatóságot láthatóan nem zavarta. Rögtön az elején tisztáztuk, hogy a „finnugris­­ták”, hogy a bánya vájná ki a szemüket, min­denáron ki akarták, ki akarják ölni a hun-magyar hagyományt a magyar történelemből. Az nem telje­sen világos, hogy ez nekik miért jó, de elszántak lehetnek és megéri nekik, mert állítólag teszt ezzel foglalkoznak. Az csak a végefelé derült ki, hogy a „finnugristák” közé általában minden kutató, tudós beleszámít, de lehet, hogy általában a történelmet végzettek mind, és az is, hogy szerencsére a nyugdíj előtt azért általában ki merik mondani az igazat is. Még jó, hogy nem halhatatlanok, mert akkor a fene itt enne meg minket a halszagú finnekkel együtt. Na de vissza a székelyekhez, akarom mondani a hunokhoz. A hunkori és honfoglalás kori korszak kö­zötti időrendi kérdések felett játszi könnyedséggel átjutottunk, mert megtudhattuk, ha jól értem, hogy Kubert = Csaba = Szabír = Zabergán (?), azaz Szabír Kán = magyar király. Arra már nem emlékszem, hogy szabin nők is voltak-e a sztoriban, de a tapírról teljesen biztos emlékeim vannak, így ők is velünk ját­szanak egy csapatban. Mondjuk, a nőket kár lenne kihagyni, csak ott elfelejtettem szólni. Aztán hogy a hunok biztosan ide kerüljenek, huszárosan Csíkot csináltunk a krónikák Csigle mezejéből. A nyilvánva­ló egyezéssel csak azok kekeckednek, akik nem tud­ják, hogy másolási hiba miatt lett Csigléből Csík, noha az nem egyértelmű, hogy a „folyamatosan élő” helynevet miért cserélték le a székelyek Csíkra. Vagy lehet, hogy fordítva történt? Csíkot írta le a krónikás Csiglének... Szerintem fínnugrista volt, a körme alá kéne nézni. Az heccáz, hogy én nem ereszteném még egyszer krónikirodába. Ekkor még komolyan fontol­gattam, udvariasan rákérdezek, hogy akkor hogyan is lehet, hogy Csíkban egyetlen biztosan hunkori em­lékünk sincs, nemhogy hun. Ha a szerencsétlen teke­rőpataki gótok a nagy pánik közepette nem rejtik el 375-tel záruló kincsüket, akkor még közvetett ada­tunk sem lenne arról, hogy egyáltalán jártak erre hu­nok. Már ha ők bosszantották egyáltalán a gyergyói germánokat, s nem valamelyik csatlakozott társa­ság. De az is lehet, hogy már akkor székelyek, azaz hunok éltek itt, csak a betörő hunok nem tudták, hogy ők ők, azazhogy ők mi vagyunk, vagy hogy is van ez? De ne hagyjuk magunkat eltéríteni a lényegtől. Szóval, a székelyek mindig is Csíkban éltek. (Csík , Székelyföld , Erdély? Jó lenne megkérdezni egy körösztúri atyafit, hallám, mit szól hozzá, tudják: itt és jobb, mint Csíkba.) Zárójel: Csík és a csíki széke­lyek első említése 1324-ben történik, azaz majd ezer évig kussoltak. Csendes népség vagyaink, elkertész­­ketgettünk, amíg a hét vezér Almossal az élen mél­­tóztatott utánunk jönni. Ekkor valaki rákérdezett, hogy mi is a helyzet a bihari székelyek említésével (lám-lám, a fínnugrista ágensek, a kánya vájná ki a szemüket, mindenütt kötekednek). Ekkor jött az Anonymusra épített vá­lasz, hogy a székelyek segítettek Árpádéknak bejön­ni (a krónika szerint amúgy már rég bent voltak, mire a székelyekkel összefutottak), s oszt együtt mentek Bihar vára ellen. Ez eddig rendben is volna (már amennyire Anonymus honfoglalás korára leg­alábbis kérdéses hitelességén átsiklunk; maradjunk az egyesek számára legérzékenyebb pontnál: hogyaszongya a magyarok bejövetelekor valami blak nép már itt volt...), de hirtelen fordulattal meg­tudtuk azt is, hogy Bihar a bi­s­fehér (evidens ugye, tartok tőle, hogy szláv etimológiája lesz: bjelo­­fehér), a har meg természetesen vár. Merthogy a „fehérvár” típusú helynevek kizárólag magyar elne­vezések. Aki most a szláv Belgrádokat (ami mégis­csak fehér várat jelent) felemlegeti, az mehet a salá­tába a „finnugristákkal” együtt. Mindegy, de azt mégsem értem kristálytisztán, hogy ha a székelyek már itt voltak, ki a szösz épített várat rajtuk kívül s ráadásul ellenük, ha Árpádékkal kellett őket megpotyolni. Olyanok ráadásul, akik magyarok voltak (Bihar , Fehérvár). Szerintem bedőltek az Akadémiának és elárulták a többieket (különben van Bihar helynév Indiában is, és a bihari sánc mellett én láttam indiaiakra emlékeztető embere­ket. Lehet, hogy ők is ősmagyarok? Ezúton kérek elnézést minden indiai, magyar, cigány vagy roma és eszkimó érintettől, nem szándékom bárkit is sértegetni­. Többször hangsúlyosan elhangzott az a kifejezés, hogy a székelyek mindig itt éltek, nincs adat arra, hogy máshonnan telepítették volna őket. Ez így igaz, vagyis felerészben. Tényleg nincs konkrét adat arról, hogy a székelyeket XY király idetelepí­tette volna, igaz, arról sem, hogy éves bérletük vol­na az Olt forrásánál. A székelyek története kapcsán merült fel utoljára bennem, hogy mégiscsak fel kel­lene állni, és elmondani, hogy a legkorábbi hiteles székely említések Erdélyen kívülről, ráadásul a Kárpát-medence túlsó feléről (is) vannak (1116, 1146), míg Csík első említése 1324-ből való. Tudom, volt már szó róla, de ismétlés a tudás anyja, apja. Az erdélyi forrásokban még a 14. században is megemlítenek a mai Székelyföldön kívül lakó széke­lyeket. Idáig tartott a székely eredetkérdés témaköre, in­nen rátértünk a székely rovásírás eredetére. Itt tényleg filmszakadás volt, és azt követően, hogy megtudtam, isteni származásúak vagyunk (lehej, ha drága jó dédanyám ezt megérhette volna!), már csak a legfrappánsabb ötleteket írtam ki a jegyzetfüzetbe. Tessék kapaszkodni: az énlaki (amúgy emlékeim szerint 17. századi) unitárius ro­vásírásos feliratból néhány hettita, sumer, szkíta (azt sem tudom, mikor éltek) kanyarral, a Tejúton is átbüklenve, megértettük, hogy a tusnádi felirat jelentése: egy isten. Asszem. Se fiú, se lélek, semmi. Na, ezt tessék a katolikus csíki néniknek megma­gyarázni (kedves unitárius polgártársaim: itt most szó sincs az Önök hittételeinek vitatásáról, de ha félreérthető lennék, elnézést!). A módszer lényege, hogy venni kell olyan egyedi jeleket, mint a kereszt és a kör, amit a magyarokon kívül nyilván más nép nem ismerhet, és ezeknek kell térben és időben lehetőleg minél távolabbi emlékeit összefőzni. Állítólag tárkonnyal még finomabb. Közben kiderült a turpisság, képzeljék, a székelyderzsi rovásfeliratnak nem az az értelme, hogy: Miklós derzsi pap, hanem hogy Mikós du ten pap! Csak ezt eddig a kányavájtaszeműek eltitkol­ták. De most már világos. Csak az Orion felől kell olvasni, aki Nimród apánk, és hettita ligatúrával ír. Van jobb is. Egyik jel, mondjuk az Y-szerű, meg­van a hettitáknál (nekem kezdenek büdösek lenni, mindenhol ott vannak), az Uraiban, a hunoknál, az avaroknál, Szent István koronázópalástján, és vala­mi bajor trónkövetelő címerén is. Nem vagyok biz­tos benne, de egy Marsról készült fotón is láttam hasonlót. Kelle vala szóljak, hátha a többiek még nem vették észre. Az est fénypontja az volt, amikor rávezettek min­ket, de ezt eleinte csak suttogva mondta az előadó, hogy a „finnugristák”, a kánya vájná ki a szemüket, ne hallják; szóval a Szibériából (ez is magyar név, ta­lán azt jelenti, hogy teknőcszalonna) a 15-30-50 000 éve (becsszó: tényleg így növekedett a szám) Ameri­kába átvándorolt indiánokkal egykor közös vallá­sunk volt-van. Hogy miért: mert egy gyimesi hús­véti tojáson pontfix ugyanolyan izé van, mint az in­diánok tangáján. Vagy tamga? Magam sem tudom. És ennek a jelnek az egyik változata a székely rovásírásban is megvan, így véli, hogy 40-50 000 éves. Nem a tojás! Az írás, ergo a székelyek. Es. Sőt: „volt egy korszak, amikor az Edenben a ma­gyar nyelv divatozott” ami a „kőkorszak végén vi­lágnyelv volt”. Fény fel, függöny le, taps. Komolyra fordítva a szót, ebben a történetben nem V. G. tanaival van baj. Ő, mint mondta, 15 éve szabadúszó, nincs főnöke, és hát meg kell élnie va­lamiből. Piaca, úgy tűnik van, veszik a könyveit, mint anno kiskamaszként mi Däniken ufóit, hülye lenne, ha elmenne gürizni valahová. A szomorú az, hogy mintegy szentesítve a hókuszpókuszt, mind­ezt a Csíkszeredai RMDSZ szervezésében tehette a városházán, ígéretet kapott, hogy ezt itt meg is je­lentetheti. Csak remélni merem, hogy akad a helyi lapoknál olyan elvetemedett „fínnugrista”, aki nem engedi, hogy nyelvünkkel, történelmünkkel felelőtlenül, nagyobb nyilvánosság előtt szélhámos­­kodjanak. Szomorú, hogy a jelenlevők, kevés kivé­tellel felültek ennek. Kétségtelen, hogy a magyar és székely történelemnek vannak komoly kérdőjelei, és lehet, hogy ezek egy része még­ jó ideig megmarad, de ez nem azt jelenti, hogy a választ az Orionban és a roma indiánok (?) kütyüjében kell ke­resni. Szomorú, sokan elhiszik, hogy a kutatók, a tudósok mind „finnugristák”, kimondva vagy ki­mondatlanul árulók gyülekezete, akik pénzért azért ügyködnek, hogy az „igazságot” elrejtsék. Pedig mennyivel jobb lenne az élete Ágoston bácsinak Pottyondon, vagy bárhol, ha végre az „Akadémia” (ezt úgy tessék elképzelni, hogy ódat és általában a történeti régészeti kutatóintézetekbe csak az kerül be, aki minimum felesküszik arra, hogy minimum 200 évet eltüntet a történelemből) beismerné, hogy a piramisokat is a magyarok építették (tessék csak megnézni a trágyás szekeret; ugye, hogy mennyire hasonlít? Lám-lám...). Mintha a saját történelmünk nem lenne vállalha­tó. Mit szégyellnek ezek? Hogy jönnek ahhoz, hogy László Gyulát belekeverjék? „Ő székely, hihetünk neki”. Aztán kiderült, hogy ő sem kóser (direkt írom így), mert a magyarokat „csak” az avaroktól és nem a hunoktól vagy etruszkoktól származtatta. Van itt a környezetünkben néhány olyan nép, akik történelmet csináltak maguknak. Hasonulunk? A történelemnek vannak kidolgozott módszerei, forrásai, amelyek nélkül beszélni lehet, de valót mondani nehezen. Bizonyára nem annyira látvá­nyos, de legalább igaz és leellenőrizhető. És a mi­énk. A tündérmesék fényében aligha tart nagyobb érdeklődésre számot, de az elmúlt héten sikerült terepbejárással igazolnom, hogy Csíkcsicsó terüle­tén már a 11-12. században volt település, noha a falut csak a 16. században említik írott adatok. Mindezt a szántókból gyűjtött edénytöredékek alap­ján (bevallom, nincsenek perzsa vagy tibeti analógi­áim). Hogy Borzsovában mit találtunk, le sem me­rem írni. Zárszóként egy utolsó idézet az előadásról: „ha a történész nem mond igazat, akkor ostoba vagy ha­zudik." Ezt esetleg kiegészíthetjük azzal, hogy vala­ki jó szándékkal ugyan, de tévedhet is. V. G. eseté­ben azonban nem erről van szó. BOTÁR ISTVÁN régész Szerk. megjegyzése: Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete és Csíkszereda Megyei Jogú Város szervezé­sében Varga Géza március 16-án tartotta előadását a pol­gármesteri hivatal dísztermében.

Next