Hargita Népe, 2007. április (19. évfolyam, 77-98. szám)

2007-04-20 / 91. szám

péntek ­ Hun vót, hun nem vót - Válasz Botár István régész cikkére - Aki a cikket olvasta (Hargita Népe, 2007. március 23.), amelyet B. I. is csupán szubjektív beszámolónak aposztrofált, megérthette, hogy szak­mai felkészületlensége miatt nem is vállalkozhatott volna tudományos igé­nyű vitára. Mi azért úgy vesszük sor­ra a bekezdéseit, mintha régésszel és emberrel állnánk szemben. „Saját bevallása szerint nem lévén történészi, nyelvészi, régészeti képzettsé­ge, kézenfekvőnek tűnt, hogy betegsége hónapjaiban írástörténettel fog foglal­kozni, erről ír egy könyvet... Ahogy Anonymus mondaná, quid plura­­ er­ről, mit többet?A­­ érdeklődők rendszerint meg szok­ták kérdezni, hogyan keveredtem erre a szakterületre, s én sem akartam azt a látszatot kelteni, mintha régész, nyel­vész vagy történész végzettséggel ren­delkeznék. Ugyanakkor azt is érzékel­tetni kívántam, hogy nincs más, aki harmincöt évet fordított volna az életé­ből a székely írás eredetének vizsgálatá­ra. Ezért olyan sincs, aki többet tudna erről a kérdésről - legyen bármilyen is a végzettsége. Hozzátettem, arra számí­tok, hogy a hallgatóság soraiból néhá­­nyan nem tudnak majd követni - hi­szen lehetetlen ennyi idő alatt harminc­öt év kutatási eredményeit hiánytala­nul átadni s megérteni. B. I. cikke tanú­sítja, hogy a megértéssel kapcsolatos nehézségeket nem túloztam el. „Rögtön az elején tisztáztuk, hogy a »finnugristák«, hogy a kánya vájná ki a szemüket, mindenáron ki akarták, ki akarják ölni a hun-magyar hagyományt a magyar történelemből. Az nem telje­sen világos, hogy ez nekik miért jó, de elszántak lehetnek és megéri nekik, o­rt állítólag feszt ezzel foglalkoznak. ” (Irodalom: A finnugor elmélet alkonya, www.virtus.hu, Rovó rovata) „Az csak a végefelé derült ki, hogy a »finnugristák« közé általában minden kutató, tudós beleszámít, de lehet, hogy általában a történelmet végzettek mind... Még jó, hogy nem halhatatlanok, mert akkor a fene itt enne meg minket a hal­­szagú finnekkel együtt. ” Ezt nem mondtam. „...ha jól értem... Kubert = Csaba = Szabír = Zabergán (?), azaz Szabír Kán = magyar király. ” Bíborbanszületett Konstantin sze­rint a magyarság régi neve a szabír volt, ezért a szabírok királyai egyúttal a magyarok királyainak is tekint­hetők. (Kubert helyesen: Kuber.) „Arra már nem emlékszem, hogy sza­bin nők is voltak-e a sztoriban, de a ta­­pírról teljesen biztos emlékeim vannak, így ők is velünk játszanak egy csapat­ban. Mondjuk, a nőket kár lenne ki­hagyni, csak ott elfelejtettem szólni. ” Patkanov szerint a szabír népnév egyik változata a tápár. Ezért a fát ábrá­zoló nikolsburgi tprus rovásjel TaPaR­US „szabír ős” alakban oldható fel. (Irodalom: A tprus jel újabb magya­rázatai, www.virtus.hu, Rovó rovata) „Aztán hogy a hunok biztosan ide ke­rüljenek, huszárosan Csíkot csináltunk a krónikák Csigle mezejéből. ” Csík és Csigle azonosságát Nagy Já­nos vezette le még 1879-ben. „A nyilvánvaló egyezéssel csak azok kekeckednek, akik nem tudják, hogy má­solási hiba miatt lett Csigléből Csík. ” Én az ellenkezőjéről beszéltem: Csík­ból lett Csigle. „Noha az nem egyértelmű, hogy a »fo­lyamatosan élő« helynevet miért cserél­ték le a székelyek Csíkra. ” Az elírás csak a krónikaírók műveit érintette. „Ekkor még komolyan fontolgattam, udvariasan rákérdezek, akkor hogyan is lehet, hogy Csíkban egyetlen biztosan hunkori emlékünk sincs, nemhogy hun... Ha a szerencsétlen tekerőpataki gótok a nagy pánik közepette nem rejtik el 375-tel záruló kincsüket, akkor még köz­vetett adatunk sem lenne arról, hogy egy­általán jártak erre hunok. ” Azaz van adatunk a hunok erre jár­tára. „Zárójel: Csík és a csíki székelyek első említése 1324-ben történik, azaz majd ezer évig kussoltak. ” Amint ez egy eldugott völgyben rej­tőzködő, háromezer fős nép esetében nem is csoda. Számomra azonban a székelyek a helytállás és a becsület példái, ezért B. I. utolsó szavát nem használnám velük kapcsolatban. „Ekkor jött az Anonymusra épített válasz... Ez eddig rendben is volna (már amennyire Anonymus honfogla­lás korára legalábbis kérdéses hitelessé­gén átsiklunk).” Anonymus hitelessége egy ilyen ol­dalvágással sem kérdőjelezhető meg. „Maradjunk az egyesek számára leg­érzékenyebb pontnál, hogyaszongya a magyarok bejövetelekor valami blak nép már itt volt...” A krónika semmit sem mond a blakok Erdélybe kerülésének időpontjáról. „Többször hangsúlyosan elhangzott az a kifejezés, hogy a székelyek mindig itt él­tek, nincs adat arra, hogy más­honnan te­lepítették volna őket. Ez így igaz, vagyis felerészben. Tényleg nincs konkrét adat arról, hogy a székelyeket XY király idete­lepítette volna, igaz, arról sem, hogy éves bérletük volna az Olt forrásánál. ” Botár István nem tekinti „konkrét adat”-nak a magyar krónikák állításait. „A legkorábbi hiteles székely említé­sek Erdélyen kívülről, ráadásul a Kár­pát-medence túlsó feléről (is) vannak (1116, 1146), míg Csík első említése 1324-ből való.” Az 1116-os és 1146-os adatok csupán kis székely csoportokról szólnak, a hi­teles magyar krónikák pedig az egész székelység V. századi helyzetéről. „Azt követően, hogy megtudtam, iste­ni származásúak vagyunk... már csak a legfrappánsabb ötleteket írtam ki a jegyzetfüzetbe. ” Ősvallásunk ismerete nélkül sem a székely írásjeleket, sem a régészeti le­leteket nem lehet helyesen értékelni. „Az énlaki... unitárius rovásírásos feliratból... megértettük, hogy a tusnádi felirat jelentése: egy isten. ” Az énlaki ligatúra (tehát nem a fel­irat) olvasata: „eGY USTeN”, a tusná­di ligatúráé pedig: „Sár eg USTeN” (sarokisten). „A módszer lényege, hogy venni kell olyan egyedi jeleket, mint a kereszt és a kör, amit a magyarokon kívül nyilván más nép nem ismerhet, és ezeknek kell térben és időben lehetőleg minél távo­labbi emlékeit összefőzni. Állítólag tár­konnyal még finomabb. ” A vizsgált ligatúrákban sem a kör, sem a kereszt nem szerepel. Az előfor­duló székely­es jelnek viszont pontos formai és tartalmi megfelelője a hetti­ta Isten hieroglifa. A két írás között tu­catnyi hasonló egyezés létezik. Az el­végzett valószínűségszámítás szerint a két írás rokonságban van egymással. „Közben kiderült a turpisság, képzel­jék, a székelyderzsi rovásfeliratnak nem az az értelme, hogy: Miklós derzsi pap, hanem hogy Mikós du ten pap!” A kérdéses ligatúra csak egy „d” és egy „nt/.t­” jelből áll, ezért derzsi-nek nem, Du TeN-nek azonban olvasható. (Irodalom: A székelyderzsi rovásfelirat, www.istenszavunk.extra.hu, valamint virtus.hu, Rovó rovata). „Az est fénypontja az volt, amikor ráve­zettek minket,... hogy a... Szibériából... a 15-30-50 000 éve (becsszó: tényleg így növekedett a szám) Amerikába átvándo­rolt indiánokkal egykor közös vallásunk volt-van. Hogy miért: mert egy gyimesi húsvéti tojáson pontfix ugyanolyan izé van, mint az indiánok tangóján. Vagy tamga? Magam sem tudom. És ennek a jelnek az egyik változata a székely rovás­írásban is megvan, így véli, hogy 40-50 ezer éves. Nem a tojás! Az írás, ergo a székelyek. Es. Sőt: »volt egy korszak, ami­kor az Edenben a magyar nyelv divato­zott«, ami a »kőkorszak végén világnyelv volt«. Fény fel, függöstg le, taps. ” A székely írás és a magyar nyelv ko­rát több gondolatmenettel is megbe­csülhetjük. Az egyik út az indián írástörténeti párhuzamokra épül, amelyek segítsé­gével el tudtuk olvasni a két magyar szóból álló prekolumbián feliratot, a róma „Jó ma(gas)” istennevet. Ebből következően a székely írás egyidős Amerika benépesedésével (12, 30 sőt 80 ezer éves becslés is létezik). A másik utat a Mas d’Azil-i (Pireneu­­sok) kavicsok kb. 20 000 éves jelkészle­te kínálja, amelyből mintegy 20 jel azo­nos székely (és indián) jelekkel. Mivel az indiánok, a magyarok és a Pireneu­sokban 20 000 évvel ezelőtt élt embe­rek ősei 40-50 000 évvel ezelőtt váltak el egymástól, ilyen idős lehet az írás is. A harmadik becslés az „I” (Föld) ro­vásjel, az Éden térképe alapján történ­het, ahonnan Eurázsia és Amerika be­népesült. Erre az őshazára emlékezve vitték magukkal e jelet Eurázsia és Amerika népei az új hazáikba. S a szétválás korában (azaz 40-50 000 éve) már léteznie kellett e jelnek. A negyedik becslésre Jóma isten alakja ad lehetőséget, amely a mitoló­giák alapján rekonstruálható: ő volt a mintegy 50 000 évvel ezelőtt súlyos­bodó jégkorszak előtti aranykor iste­ne. Azaz az isten névligatúrája is kb. 50 000 éve keletkezhetett. Az ötödik utat a Jóma istennév nyelvi párhuzamai (az iráni Jima, a japán Jimm­u, a germán Ymir, a finn jumala, a magyar ima, az indián jomas stb.) kí­nálják. Ez a széleskörű elterjedtség ön­magában is kőkori eredetet sugall. (Iro­dalom: Az Éden írása, http://ikmtuw.hu) Megértem B. I. megdöbbenését, de nem tudok vele együttérezni. A tények kemény dolgok. „Komolyra fordítva a szót, ebben a tör­ténetben nem V. G. tanaival van baj. Ő, mint mondta, 15 éve szabadúszó, nincs fő­nöke, és hát meg kell élnie valamiből ” Az írástörténet csupán a szenvedé­lyem, amire ráköltöm a mással megke­resett pénzemet. „A szomorú az, hogy mintegy szente- ' sítve a hókuszpókuszt, mindezt a Csík­szeredai RMDSZ szervezésében tehette a városházán." B. I. semmit sem mondott, ami e szomorúságot és e jelzőt indokolná. „Ígéretet kapott, hogy ezt itt meg is je­lentetheti. Csak remélni merem, hogy akad a helyi lapoknál olyan elvetemedett „finnugrista”, aki nem engedi, hogy nyel­vünkkel, történelmünkkel felelőtlenül, na­gyobb nyilvánosság előtt szélhámoskod­­janak. Szomorú, hogy a jelenlevők, ke­vés kivétellel felültek ennek. Ha B. I. vitatni szeretné az állításai­mat, akkor (a tudományban súlytalan jelzők osztogatása helyett) fel kellene készülnie egy tudományos igényű vitá­ra. Amire csak egy olyan hipotézissel nevezhetne be, ami az általam felmuta­tott jelenségekre jobb magyarázatot ad. Erre azonban hiába várunk. „Kétségtelen, hogy a magyar és szé­kely történelemnek vannak komoly kér­dőjelei, és lehet, hogy ezek egy része még jó ideig megmarad, de ez nem azt jelenti, hogy a választ az Orionban és a joma indiánok (?) kütyüjében kell ke­resni. ” Jóma indiánok nincsenek, csak juma indiánok, de őket sem említettem az előadásomban. Az Orion ősvallási sze­repének megértése pedig hozzátartozik az őstörténetkutatáshoz. „Szomorú, sokan elhiszik, hogy a ku­tatók, a tudósok mind »finnugristák«, kimondva vagy kimondatlanul árulók gyülekezete, akik pénzért azért ügyköd­nek, hogy az »igazságot« elrejtsék. ” Ez csak B. I. „magyarázata”. (Iroda­lom: Kultúrpolitika és rovásírás, www. tar.hu/kulturpolitika) „Van itt a környezetünkben néhány olyan nép, akik történelmet csináltak maguknak. Hasonulunk?” A magyar történelem régen le van írva a krónikákban. „Zárszóként egy utolsó idézet az elő­adásról: »ha a történész nem mond igazat, akkor ostoba vagy hazudik.« Ezt esetleg ki­egészíthetjük azzal, hogy valaki jó szán­dékkal ugyan, de tévedhet is. V. G. eseté­ben azonban nem erről van szó. ” A „jószándékú tévedés” az ostobaság leánykori neve, ezért kiegészítésre nincs szükség. Polübiosz ítéletét pedig csak az állításaim cáfolata után vonat­­koztathatná rám. A cikkéből világos, hogy szinte semmit sem értett meg az előadásomból. Ama borjút juttatja az eszünkbe, amelyik az új kapu okozta lel­ki megrázkódtatást csak elbődüléssel tudta kifejezni. VARGA GÉZA MŰVELŐDÉS­EN. Tisztelt Botár István! A hun vót, hun nem vót című szubjektív hangvételű beszámolója kapcsán tisz­telettel megköszönjük, hogy végig jelen volt a Varga Géza írástörténész Csíksze­redai előadásán. Ha viszont Önnek vagy valakiknek fontos, avagy szempont, hogy hányan is voltak az említett előadáson, akkor ez nem titok, pontosan 74-en az előadóval együtt. Továbbá tisztelettel tájékoztatjuk Önt, hogy az előadások négy színhelyén, nevezetesen Csíkszeredában, Csíkszentsimonban, valamint Lázárfalván és Csíkrákoson - ahol a helyi fiatalok szervezetei szervezték meg az előadást - összesen 237 érdeklődő (gyermek, fiatal, idős, tanár, igazgató, pap, helyi taná­csos, közbirtokossági elnök és más) hallgatta végig Varga Géza írástörténész előadását, akinek könyvei az írástörténeti Kutatóintézet sorozatában jelentek meg, eddig szám szerint hét. A nyolcadik most van előkészületben. Az hogy a Csíkszeredai előadás kapcsán régészként és utólag hókuszpókuszt emleget, ez az Ön elvitathatatlan joga, ám ezen kijelentését - ott és akkor - szemtől szemben is elmondhatta volna. Az előadás szervezőinek, nevezetesen az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezetének és Csíkszereda Megyei Jogú Vá­ros Polgármesteri Hivatalának, s valószínű, az előadás többségi résztvevőjének (az Ön által megnevezett „felüliekének) egyáltalán nem állt szándékában szo­morúságot okozni Önnek, így hát a kétszer is felemlegetett szomorúság érzését csakis Önnek kell feloldania. Végezetül: Tiszta szívből kívánjuk, hogy a történelemnek jól kidolgozott mód­szerei segítségével félelem nélkül merje leírni, hogy mit is találtak Borzsovában! az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete

Next