Hargita Népe, 2007. április (19. évfolyam, 77-98. szám)
2007-04-20 / 91. szám
péntek Hun vót, hun nem vót - Válasz Botár István régész cikkére - Aki a cikket olvasta (Hargita Népe, 2007. március 23.), amelyet B. I. is csupán szubjektív beszámolónak aposztrofált, megérthette, hogy szakmai felkészületlensége miatt nem is vállalkozhatott volna tudományos igényű vitára. Mi azért úgy vesszük sorra a bekezdéseit, mintha régésszel és emberrel állnánk szemben. „Saját bevallása szerint nem lévén történészi, nyelvészi, régészeti képzettsége, kézenfekvőnek tűnt, hogy betegsége hónapjaiban írástörténettel fog foglalkozni, erről ír egy könyvet... Ahogy Anonymus mondaná, quid plura erről, mit többet?A érdeklődők rendszerint meg szokták kérdezni, hogyan keveredtem erre a szakterületre, s én sem akartam azt a látszatot kelteni, mintha régész, nyelvész vagy történész végzettséggel rendelkeznék. Ugyanakkor azt is érzékeltetni kívántam, hogy nincs más, aki harmincöt évet fordított volna az életéből a székely írás eredetének vizsgálatára. Ezért olyan sincs, aki többet tudna erről a kérdésről - legyen bármilyen is a végzettsége. Hozzátettem, arra számítok, hogy a hallgatóság soraiból néhányan nem tudnak majd követni - hiszen lehetetlen ennyi idő alatt harmincöt év kutatási eredményeit hiánytalanul átadni s megérteni. B. I. cikke tanúsítja, hogy a megértéssel kapcsolatos nehézségeket nem túloztam el. „Rögtön az elején tisztáztuk, hogy a »finnugristák«, hogy a kánya vájná ki a szemüket, mindenáron ki akarták, ki akarják ölni a hun-magyar hagyományt a magyar történelemből. Az nem teljesen világos, hogy ez nekik miért jó, de elszántak lehetnek és megéri nekik, ort állítólag feszt ezzel foglalkoznak. ” (Irodalom: A finnugor elmélet alkonya, www.virtus.hu, Rovó rovata) „Az csak a végefelé derült ki, hogy a »finnugristák« közé általában minden kutató, tudós beleszámít, de lehet, hogy általában a történelmet végzettek mind... Még jó, hogy nem halhatatlanok, mert akkor a fene itt enne meg minket a halszagú finnekkel együtt. ” Ezt nem mondtam. „...ha jól értem... Kubert = Csaba = Szabír = Zabergán (?), azaz Szabír Kán = magyar király. ” Bíborbanszületett Konstantin szerint a magyarság régi neve a szabír volt, ezért a szabírok királyai egyúttal a magyarok királyainak is tekinthetők. (Kubert helyesen: Kuber.) „Arra már nem emlékszem, hogy szabin nők is voltak-e a sztoriban, de a tapírról teljesen biztos emlékeim vannak, így ők is velünk játszanak egy csapatban. Mondjuk, a nőket kár lenne kihagyni, csak ott elfelejtettem szólni. ” Patkanov szerint a szabír népnév egyik változata a tápár. Ezért a fát ábrázoló nikolsburgi tprus rovásjel TaPaRUS „szabír ős” alakban oldható fel. (Irodalom: A tprus jel újabb magyarázatai, www.virtus.hu, Rovó rovata) „Aztán hogy a hunok biztosan ide kerüljenek, huszárosan Csíkot csináltunk a krónikák Csigle mezejéből. ” Csík és Csigle azonosságát Nagy János vezette le még 1879-ben. „A nyilvánvaló egyezéssel csak azok kekeckednek, akik nem tudják, hogy másolási hiba miatt lett Csigléből Csík. ” Én az ellenkezőjéről beszéltem: Csíkból lett Csigle. „Noha az nem egyértelmű, hogy a »folyamatosan élő« helynevet miért cserélték le a székelyek Csíkra. ” Az elírás csak a krónikaírók műveit érintette. „Ekkor még komolyan fontolgattam, udvariasan rákérdezek, akkor hogyan is lehet, hogy Csíkban egyetlen biztosan hunkori emlékünk sincs, nemhogy hun... Ha a szerencsétlen tekerőpataki gótok a nagy pánik közepette nem rejtik el 375-tel záruló kincsüket, akkor még közvetett adatunk sem lenne arról, hogy egyáltalán jártak erre hunok. ” Azaz van adatunk a hunok erre jártára. „Zárójel: Csík és a csíki székelyek első említése 1324-ben történik, azaz majd ezer évig kussoltak. ” Amint ez egy eldugott völgyben rejtőzködő, háromezer fős nép esetében nem is csoda. Számomra azonban a székelyek a helytállás és a becsület példái, ezért B. I. utolsó szavát nem használnám velük kapcsolatban. „Ekkor jött az Anonymusra épített válasz... Ez eddig rendben is volna (már amennyire Anonymus honfoglalás korára legalábbis kérdéses hitelességén átsiklunk).” Anonymus hitelessége egy ilyen oldalvágással sem kérdőjelezhető meg. „Maradjunk az egyesek számára legérzékenyebb pontnál, hogyaszongya a magyarok bejövetelekor valami blak nép már itt volt...” A krónika semmit sem mond a blakok Erdélybe kerülésének időpontjáról. „Többször hangsúlyosan elhangzott az a kifejezés, hogy a székelyek mindig itt éltek, nincs adat arra, hogy máshonnan telepítették volna őket. Ez így igaz, vagyis felerészben. Tényleg nincs konkrét adat arról, hogy a székelyeket XY király idetelepítette volna, igaz, arról sem, hogy éves bérletük volna az Olt forrásánál. ” Botár István nem tekinti „konkrét adat”-nak a magyar krónikák állításait. „A legkorábbi hiteles székely említések Erdélyen kívülről, ráadásul a Kárpát-medence túlsó feléről (is) vannak (1116, 1146), míg Csík első említése 1324-ből való.” Az 1116-os és 1146-os adatok csupán kis székely csoportokról szólnak, a hiteles magyar krónikák pedig az egész székelység V. századi helyzetéről. „Azt követően, hogy megtudtam, isteni származásúak vagyunk... már csak a legfrappánsabb ötleteket írtam ki a jegyzetfüzetbe. ” Ősvallásunk ismerete nélkül sem a székely írásjeleket, sem a régészeti leleteket nem lehet helyesen értékelni. „Az énlaki... unitárius rovásírásos feliratból... megértettük, hogy a tusnádi felirat jelentése: egy isten. ” Az énlaki ligatúra (tehát nem a felirat) olvasata: „eGY USTeN”, a tusnádi ligatúráé pedig: „Sár eg USTeN” (sarokisten). „A módszer lényege, hogy venni kell olyan egyedi jeleket, mint a kereszt és a kör, amit a magyarokon kívül nyilván más nép nem ismerhet, és ezeknek kell térben és időben lehetőleg minél távolabbi emlékeit összefőzni. Állítólag tárkonnyal még finomabb. ” A vizsgált ligatúrákban sem a kör, sem a kereszt nem szerepel. Az előforduló székelyes jelnek viszont pontos formai és tartalmi megfelelője a hettita Isten hieroglifa. A két írás között tucatnyi hasonló egyezés létezik. Az elvégzett valószínűségszámítás szerint a két írás rokonságban van egymással. „Közben kiderült a turpisság, képzeljék, a székelyderzsi rovásfeliratnak nem az az értelme, hogy: Miklós derzsi pap, hanem hogy Mikós du ten pap!” A kérdéses ligatúra csak egy „d” és egy „nt/.t” jelből áll, ezért derzsi-nek nem, Du TeN-nek azonban olvasható. (Irodalom: A székelyderzsi rovásfelirat, www.istenszavunk.extra.hu, valamint virtus.hu, Rovó rovata). „Az est fénypontja az volt, amikor rávezettek minket,... hogy a... Szibériából... a 15-30-50 000 éve (becsszó: tényleg így növekedett a szám) Amerikába átvándorolt indiánokkal egykor közös vallásunk volt-van. Hogy miért: mert egy gyimesi húsvéti tojáson pontfix ugyanolyan izé van, mint az indiánok tangóján. Vagy tamga? Magam sem tudom. És ennek a jelnek az egyik változata a székely rovásírásban is megvan, így véli, hogy 40-50 ezer éves. Nem a tojás! Az írás, ergo a székelyek. Es. Sőt: »volt egy korszak, amikor az Edenben a magyar nyelv divatozott«, ami a »kőkorszak végén világnyelv volt«. Fény fel, függöstg le, taps. ” A székely írás és a magyar nyelv korát több gondolatmenettel is megbecsülhetjük. Az egyik út az indián írástörténeti párhuzamokra épül, amelyek segítségével el tudtuk olvasni a két magyar szóból álló prekolumbián feliratot, a róma „Jó ma(gas)” istennevet. Ebből következően a székely írás egyidős Amerika benépesedésével (12, 30 sőt 80 ezer éves becslés is létezik). A másik utat a Mas d’Azil-i (Pireneusok) kavicsok kb. 20 000 éves jelkészlete kínálja, amelyből mintegy 20 jel azonos székely (és indián) jelekkel. Mivel az indiánok, a magyarok és a Pireneusokban 20 000 évvel ezelőtt élt emberek ősei 40-50 000 évvel ezelőtt váltak el egymástól, ilyen idős lehet az írás is. A harmadik becslés az „I” (Föld) rovásjel, az Éden térképe alapján történhet, ahonnan Eurázsia és Amerika benépesült. Erre az őshazára emlékezve vitték magukkal e jelet Eurázsia és Amerika népei az új hazáikba. S a szétválás korában (azaz 40-50 000 éve) már léteznie kellett e jelnek. A negyedik becslésre Jóma isten alakja ad lehetőséget, amely a mitológiák alapján rekonstruálható: ő volt a mintegy 50 000 évvel ezelőtt súlyosbodó jégkorszak előtti aranykor istene. Azaz az isten névligatúrája is kb. 50 000 éve keletkezhetett. Az ötödik utat a Jóma istennév nyelvi párhuzamai (az iráni Jima, a japán Jimmu, a germán Ymir, a finn jumala, a magyar ima, az indián jomas stb.) kínálják. Ez a széleskörű elterjedtség önmagában is kőkori eredetet sugall. (Irodalom: Az Éden írása, http://ikmtuw.hu) Megértem B. I. megdöbbenését, de nem tudok vele együttérezni. A tények kemény dolgok. „Komolyra fordítva a szót, ebben a történetben nem V. G. tanaival van baj. Ő, mint mondta, 15 éve szabadúszó, nincs főnöke, és hát meg kell élnie valamiből ” Az írástörténet csupán a szenvedélyem, amire ráköltöm a mással megkeresett pénzemet. „A szomorú az, hogy mintegy szente- ' sítve a hókuszpókuszt, mindezt a Csíkszeredai RMDSZ szervezésében tehette a városházán." B. I. semmit sem mondott, ami e szomorúságot és e jelzőt indokolná. „Ígéretet kapott, hogy ezt itt meg is jelentetheti. Csak remélni merem, hogy akad a helyi lapoknál olyan elvetemedett „finnugrista”, aki nem engedi, hogy nyelvünkkel, történelmünkkel felelőtlenül, nagyobb nyilvánosság előtt szélhámoskodjanak. Szomorú, hogy a jelenlevők, kevés kivétellel felültek ennek. Ha B. I. vitatni szeretné az állításaimat, akkor (a tudományban súlytalan jelzők osztogatása helyett) fel kellene készülnie egy tudományos igényű vitára. Amire csak egy olyan hipotézissel nevezhetne be, ami az általam felmutatott jelenségekre jobb magyarázatot ad. Erre azonban hiába várunk. „Kétségtelen, hogy a magyar és székely történelemnek vannak komoly kérdőjelei, és lehet, hogy ezek egy része még jó ideig megmarad, de ez nem azt jelenti, hogy a választ az Orionban és a joma indiánok (?) kütyüjében kell keresni. ” Jóma indiánok nincsenek, csak juma indiánok, de őket sem említettem az előadásomban. Az Orion ősvallási szerepének megértése pedig hozzátartozik az őstörténetkutatáshoz. „Szomorú, sokan elhiszik, hogy a kutatók, a tudósok mind »finnugristák«, kimondva vagy kimondatlanul árulók gyülekezete, akik pénzért azért ügyködnek, hogy az »igazságot« elrejtsék. ” Ez csak B. I. „magyarázata”. (Irodalom: Kultúrpolitika és rovásírás, www. tar.hu/kulturpolitika) „Van itt a környezetünkben néhány olyan nép, akik történelmet csináltak maguknak. Hasonulunk?” A magyar történelem régen le van írva a krónikákban. „Zárszóként egy utolsó idézet az előadásról: »ha a történész nem mond igazat, akkor ostoba vagy hazudik.« Ezt esetleg kiegészíthetjük azzal, hogy valaki jó szándékkal ugyan, de tévedhet is. V. G. esetében azonban nem erről van szó. ” A „jószándékú tévedés” az ostobaság leánykori neve, ezért kiegészítésre nincs szükség. Polübiosz ítéletét pedig csak az állításaim cáfolata után vonatkoztathatná rám. A cikkéből világos, hogy szinte semmit sem értett meg az előadásomból. Ama borjút juttatja az eszünkbe, amelyik az új kapu okozta lelki megrázkódtatást csak elbődüléssel tudta kifejezni. VARGA GÉZA MŰVELŐDÉSEN. Tisztelt Botár István! A hun vót, hun nem vót című szubjektív hangvételű beszámolója kapcsán tisztelettel megköszönjük, hogy végig jelen volt a Varga Géza írástörténész Csíkszeredai előadásán. Ha viszont Önnek vagy valakiknek fontos, avagy szempont, hogy hányan is voltak az említett előadáson, akkor ez nem titok, pontosan 74-en az előadóval együtt. Továbbá tisztelettel tájékoztatjuk Önt, hogy az előadások négy színhelyén, nevezetesen Csíkszeredában, Csíkszentsimonban, valamint Lázárfalván és Csíkrákoson - ahol a helyi fiatalok szervezetei szervezték meg az előadást - összesen 237 érdeklődő (gyermek, fiatal, idős, tanár, igazgató, pap, helyi tanácsos, közbirtokossági elnök és más) hallgatta végig Varga Géza írástörténész előadását, akinek könyvei az írástörténeti Kutatóintézet sorozatában jelentek meg, eddig szám szerint hét. A nyolcadik most van előkészületben. Az hogy a Csíkszeredai előadás kapcsán régészként és utólag hókuszpókuszt emleget, ez az Ön elvitathatatlan joga, ám ezen kijelentését - ott és akkor - szemtől szemben is elmondhatta volna. Az előadás szervezőinek, nevezetesen az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezetének és Csíkszereda Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának, s valószínű, az előadás többségi résztvevőjének (az Ön által megnevezett „felüliekének) egyáltalán nem állt szándékában szomorúságot okozni Önnek, így hát a kétszer is felemlegetett szomorúság érzését csakis Önnek kell feloldania. Végezetül: Tiszta szívből kívánjuk, hogy a történelemnek jól kidolgozott módszerei segítségével félelem nélkül merje leírni, hogy mit is találtak Borzsovában! az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete